Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-10 / 158. szám, szombat

ÍNUSZ © PLUSZ és MÍNUSZ « PLUSZés MÍNUSZ ®P LUSZés MÍNUSZ ó AL ÉS OK ÓL gatní kell azt a nézetet, hogy a jól végzett munkáért juta­lom jár. Hiszen gondoljuk csak el, hogy egy nagyobb községben, városban évente hány akciót rendez a polgá­ri bizottság. A szónoknak er­re az alkalomra alaposan fel kell készülnie, nem rendelke­zik szabadon az Idejével, gyakran le kell mondania szórakozásáról, a közért dol­gozik a család rovására. Da nemcsak ezért tartom fontos­nak a jutalmazást. Amíg in­gyenmukát kapunk, meg kell köszönnünk azt, bármilyen ls. Amikor már azonban fize­tünk érte, megválogathatjuk, kivel végeztetjük ezt a fel­adatot. Ha egy falusi mulat­ságon a zenekar gyakran ne­héz százasokat vág zsebre, miért ne fizethetnénk mi szó­nokainknak esetenként mond­juk 40—50 koronát? MANDLI: Támogatom Dia­niška elvtárs nézetét. 0 Térjünk vissza- egy pillanatra az ünne­pélyes termek, a gyásztermek kérdé­MILAN DIANISKA, A BRATISLAVA —NIVY KÖRZETI NEMZETI BIZOTTSÁG ALELNÖKE séhez. A Kerületi Művelődési Központ felmérése éppen ez­zel a tárgykörrel foglalkozott. NADAŠSKÁ: Igen, a napok­ban dolgoztuk fel az anyagot és az eredmény bizony nem tölthet el bennünket megelé­alapján készült grafikon in KÉSZTET A POLGÁRI BIZOTTSÁGBAN VÉGZETT MUNKÁMRA 1 - munkámat a társadalom szem­pontjából hasznosnak tartom - » polgári bizottságban végzett I I aurdeám e hivatásommal rijgg 6asi - szívesen érintkezem embereitkel - az emberek alkalmasnak tar­tanak e munka elvégzésére - feladatul kaptam |- meggyőződésből végzem CZ i 'z ifjúsághoz (Részlet) újd meg riadód! i: tett, a mi ügyünk, k, erősek vagyunk, r — előre megyünkl az ifjú test, t adta életét, iák társai, növeszd, i, hősi nép. z erős harcra tart. 1gyünk idekinn, ifjú izmunkatI >g a csecsemő, kentaurokat, elkeket ragad — már le nem győzhető! hova nem ér a szem! I képzeleti ^ , szállj bátran, sebesen, l kölcsönözz tüzet! Felzengő riadóink n Ifjú harcba jő. gy kovácsolódik: eszme és erő! gedéssel. Termeink többsége nem felel meg az -esztétika követelményeinek. Ezt annark ellenére le kell szögeznünk, hogy az utóbbi idő­ben a felsőbb szer­vek nagyobb megér­téssel kezelik a kér­dést és több, igazán modern ünnepélyes termet építettünk, illeve átalakítottunk. A gyakorlat ugyanis igazolta, hogy még a legjobb polgári bi­zottság munkája! sem lehet eléggé ered­ményes, ha nincs erre megfelelő kör­nyezet. Az egyházi pompával — és ne feledjük el, hogy tulajdonképpen ez hat leginkább az emberre — még mindig nem és, még soká nem fogjuk tudni felvenni a ver­senyt. A jövőben ar­ra törekszünk majd, hogy járásonként le­galább egy minta­termünk legyen. Ke­rületünkben ed­dig ilyen termet Pozsonypüspökin, Šenkvicén, Slažany­ban, Bratislavában, és Modrán építet­tünk. A felmérés eredményét a kerületi nemzeti bizottságnak továbbítottuk, azzal az óhaj­jal, hogy hozzanak létre egy koordináló segédszervet. Ké­réssel fordultunk a Műépíté­szek Szövetségéhez ls, mutas­sanak irányt, dolgozzanak ki néhány tervet és általában ne hanyagolják el ezt a fontos problémát. Reméljük, hogy meghallgatásra találunk. A közeljövőben munkaérte- , kezletet tartunk, amelyre meghívtuk a KNB-k felelős dolgozóit, a polgári bizottsá­gok szlovákiai testületének képviselőit, képzőművészeket és műépítészeket. Célunk: közösen megtárgyalni a fel­mérés eredményét, megvitat­ni ennek alapján a további tennivalókat. • Sző esett itt az egy­házról. Milyen a helyzet azokban a járásokban, amelyek­ben az egyháznak még mindig nagy a hatása? Gátolja ez munkájukat? KP'ČAN: Kezdetben, míg az sw» srek megbarátkoztak a polgári bizottságok tevékeny­ségével, helyzetünk elég ne­héz volt. Végíil rájöttek, hogy mi nem kívánjuk korlátozni vallásszabadságukat, hanem osztozni akarunk örömükben, bánatukban. Egy érdekes sta­tisztikai kimutatásról szeret­nék beszámolni. Alapul két járást választok, av dunaszer dahelyit és a topolčanyit. A lunaszerdf-.hplyiben tavaiv 2\Zi gyormek született Ezek kO/.ii) rsak 276 számira ron­dezuit a nemzeti bízottnál nfiva '0 ünnepélyt, ugvaink kor a kétezer néhán(Oól a szülik csak 92 gyermeket ki reí-ztelifttck meg egyházl­lag. Ezzel szemben a topol­Canyi tárásban a 2561 újszü­lött közül 1447-et vittek a nemzeti bizottságra és csak 48-at nem kereszteltek meg. A különbség szembeötlő. Ezek szerint a polgári bizott­ságok jó vagy rossz tevékeny­sége nem függ össze a bigott vallásossággal. Topolčanyban, ahol a gyermekek túlnyomó többségét megkeresztelik, a polgári bizottság is ünnepé­lyes fogadtatást rendez. Du­naszerdahelyen viszont kö­rülbelül 1800 gyermeket se nem keresztelnek, se névadást nem rendeznek számukra. Ugyanez az arány az eskü­vőknél is. Sajnos, ilyen jelen­ségnek nem szabadna előfor­dulnia. Nem az emberek öntu­datosságának hiányában, ha­nem a polgári bizottságok és a nemzeti bizottságok tevé­kenységében kell keresnünk a hiba okát. • Ankétunkban olyan nézet is elhangzott, hogy a polgári bi­zottságok munkája sok helyütt sablonos. KOVÁCS: Központi szer­veink megadják a fő irány­vonalat, ezen túl az egyes polgári bizottságokon múlik, mennyire leleményesek. Ta­pasztalatom szerint fantáziá­ban nincs hiány. Például Nyitrán nemrégiben egy na­gyon érdekes szolgáltatást ve­zettek be: a fiatalok kíván­ságára az egész házasságkö­tési aktust, beleértve a ze­nét is, magnetofonszalagra játsszák és díszkazettában ad­ják át. Nyitrán nagy gondot fordítanak a jegyesekkel való beszélgetésre is, amit a fia­talok örömmel fogadnak. Ilyen és ehhez hasonló lehe­tőségei minden polgári bizott­ságnak vannak. KOVÁCS LÁSZLÖ, A PREŠ0VI VNB ANYAKÖNYV VEZETŐJE DIANISKA: Sokat segíthet­nének a tömegszervezetek is. Sajnos, erre kevés példát ta­lálunk. A polgári bizottságok munkáját leginkább a műve­lődési otthonok és az iskolák támogatják. Kihasználatlanul maradnak az olyan lehetősé­gek, mint a CSISZ-szel, a nép­művészeti iskolákkal való együttműködés. Ennél sokkal fájdalmasabb, hogy egyes üzemek vezetői sem képesek felmérni tevékenységünk tár­sadalmi jelentőségét. Nem egyszer gátolják munkánkat, sőt alkalmazottalkat a teme­tésekre sem engedik el szíve­sen. • Mi a helyzet a ma­gyarlakta területen? KOPCAN: AZ előbb említet­tem, hogy a cseh és morva országrészekben nagyobbak a lehetőségek és jobbak az eredmények, mint Szlovákiá­ban. Ugyanezt mondhatnám szlovák-magyar viszonylatban is. Különben a dunaszerda­helyi példa is ezt bizonyítja. Sajnos, a magyarlakta terüle­ten a nemzeti bizottságok nem fordítanak elég nagy gondot a polgári bizottságok tevékenységére. Ankétukban néhányan kifogásolták, hogy nincs elegendő magyar se­gédanyag. Van, és nagyon jó. A Művelődési Intézet magyar osztálya adta ki, zenejegy­zékkel és szövegkönyvvel együtt. A magyarok számára ls rendezünk iskolázásokat, tapasztalatcserét. MANDLI: Rajtunk múlik, hogyan tudjuk lehetőségein­ket kihasználni. Községünkéi túlnyomórészt magyarok lak­ják. Az ünnepi aktus — ha­csak nem szlovák családról van szó — magyar nyelven folyik. KOVÁCS: Prešovon szlová­kok élnek, de már előfordult hogy magyar fiatalokat es­kettünk, vagy magyarok szá­mára rendeztünk ezüstlako­dalmat. Polgári bizottságunk bebiztosította, hogy az ünne­pi aktust magyar nyelven ve­zessék le. KOPCAN: Magyarlakta te­rületen is vannak rendkívül jól működő polgári bizottsá­gaink. Tavaly a Nyugat-szlo­vákiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság a szocialista verseny alapján négy községet tünte­tett ki, ezek közül kettő ma­gyar volt: Komárom és Gúta. A jövőben a polgári bizott­ságok szlovákiai központja részéről még nagyobb gondot fordítunk a magyarlakta te­rületre. Szükséges azonban, hogy törekvésünket a helyi nemzeti bizottságok, a műve­lődési otthonok és a tanítók ls támogassák. • Befejezésül — mik az elképzeléseik a jövővel kapcsolato­san? NADAŠSKÁ: A népművelés­ben azt hiszem az elkövetke­ző időszakban ránk hárul a munka dandárja. A kezdeti nehézségeken túl vagyunk, a szervezés problémáit megol­dottuk, most arra kell töre­kednünk, hogy a polgári bi­zottságok tagjai műveltségé­nek fokozásához hozzájárul­junk és megfelelő anyagot biztosítsunk számukra. MANDLI: Szerintem a leg­fontosabb alkalmazkodni az adott helyzethez, rugalmasan kezelni a felmerülő problé­mákat. A polgári temetkezés­re nagyobb súlyt kell helyez­nünk.- Azon a véleményen va­gyok, hogy jó szónokokat kel­lene alkalmaznunk, ez min­den bizonnyal hozzájárulna a színvonal emeléséhez. KOPCAN: A polgári bizott­ságok fontosságáról vagy fö­löslegességéről nem ls szük­séges vitáznunk. Léteznek, dolgoznak, segítségükkel a köztudatba plántálhatjuk azt, amit általában kommunista humanizmusnak nevezünk. Azonban még sokat kell ten­nünk, hogy az emberek tevé­kenységüket ne tekintsék for­málisnak, hanem valóban úgy érezzék: nincsenek egyedül. Ez szorosan összefügg szocia­lista életfelfogásunkkal. Az ankétot és a beszélgetést vezette: OZORAI KATALIN NUSZ •PLUSZ és MÍNUSZ •PLUSZ és M í N U S 1 • P L U S Z é s MÍNUSZ

Next

/
Thumbnails
Contents