Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-09 / 157. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések ••••••••••• ••••••••••• H l f 1 J. M í K ••••••••••• ••••••••••• Látványos, szórakoztató filmek A DFF MŰSORÁN A Csehszlovák Film és a Szakszervezetek Központi Tanácsa egyéb intézményekkel és hivatalokkal karöltve az Idén is megrendezi a Dolgozók Filmfesztiválját, amely sorrendben a 18. lesz. Az elmúlt 18 esztendő alatt ez a nagyszabású akció a közönség körében országszerte nagy népszerűségre tett szert. A XVIII. DFF — a tavalyi jó tapasztalatok nyomában — az idén is két részre oszlik: nyári és őszi bemutatósorozatraŕ. A DFF nyári szakaszát a szabadtéri színházakban június 16július 3 között tartják meg az ország 35 városában. Bratislaváhan amfiteátrum híján zárt mozikban rendezik meg a fesztivált. Az ünnepélyes országos megnyitóra június 16-án Nyitrán kerül sor, — a Háború és béke című film első részével — míg a záróelőadás színhelye hagyományosan Prága lesz, július 2-án. A DFF őszi szakaszának időpontjául a rendezőség az október 6—november 30 közötti na'pokat választotta. A DFF nyári szakaszának műsorán főleg szórakoztató, vidám, látványos filmek szerepelnek. A helyi fesztiválbizottságok 13 film közül válogathatták ki azokat, amelyek véleményük szerint elnyerik majd a helyi közönség tetszését. Szeretnénk olvasóink tájékoztatására

1 röviden jellemezni az egyes filmeket. Vegyük először is a hazai alkotásokat. JiH Krejöík filmje a Menyegző bonyodalmakkal (Svadba ako remeň), — melyben Iva Janiurovát láthatjuk — egy fiatal zöldségárusítólány kalandját és annak fájdalmasan komikus következményeit meséli el annyi szókimondással és közvetlenséggel, hogy mindvégig leköti a közönség érdeklődését. Vladimír Pucholtz és Jan VostrCil a két rendőr megszemélyesítője elbűvölő alakítást nyújt. A Dalolunk című (Ta naše písnička česká j cseh film rendezője Zdenék Podskalskt/ Karel Hašlernek az Osztrák—Magyar Monarchia népszerű zeneszerzőjének ma is kedvelt dalai köré épített kedves mesekeretet. S hogy a helyenként vérszegény, igénytelen történet mégis sokatmondóan szól a közönséghez, — főleg az idősebbekhez — abban nagy szerepe van annak is, hogy a rendező sztárparádéval kedveskedik a nézőknek. A filmszereplők között ilyen neveket olvashatunk: Jifina Bohdalová, Václav Neckáf, Karel Gott, Pavllna Filtpovská, Waldemar Matuška, Miloš Kopecky, Ljuba Hermanová, Hana Hegerová, Jozef Zima, és még sokan mások. Mai témához nyúlt Václav Krška az Egy lány és három teve című alkotásában, amely a harmadik cseh film a DFF nyári szakaszában. A tragikomikus történet hőse Bobina, Gromka Bözsi 32 éves leányanya 16 éves szép kislánya, aki egy mulatságon ismerkedik meg Jozef Bajcurral. Néhány szép sző elég és Bobina a fiú karjában találja magát, először és utoljára. Ám az ölelés nem marad következmények nélkül, s miközben a mama „barátait" cserélgeti, Bobina anyává érik, számos kaland után megszüli a kis Pepiket, akinek majd apa nélkül kell felnőnie. Az apáról nem marad más emlék, csak egy képeslap három tevével a távoli Algériából. Nászéfszaka esőben a címe Horst Seemann vidám muzikáljának, amely az NDK filmgyártását képviseli a Dolgozók Filmfesztiválján. Egy fiatal tehetséges kislány történetét viszi vászonra. Gabi legnagyobb vágya, hogy zsoké legyen, s bár kiválóan üli meg a lovat, mégis mindenki idegenkedik a női zsoké gondolatától. A fiatal lány pénz és fedél nélkül találja magát Berlinben és hirtelen elhatározással hozzámegy Freddyhez, akinek legalább lakása van. Csakhogy az esküvő után jön a kiábrándulás: a lakás egy campingsátor és az ifjú férj hallani sem akar Gabi vágyairól. A házasság zátonyra jut, mielőtt még megvalósult volna. Mondanunk sem kell, hogy a végén azért minden jóra fordul, Freddy segítségével Gabi lóra kerül, természe tesen ő lesz a verseny győztese és a fiatalok is egymásra találnak. Sokkai szellemesebb ennél Leonard Buczkowski lengyel rendező Mariska és Napóleon című kosztümös komédiája, amely két fekvésben bonyolítja a cselekményt. Napoleon és Wallewská grófnő szerelmét enyhén szatirikus tálalásban kapjuk és a francia történésztudós és a szép szőke lengyel diáklány csipkelődő dialógusai sem mentesek az Iróniától. A szélesvásznú színes film könnyű szórakozást nyújt. Az idei DFF egyik gyöngyszeme Louis Malle francia rendező Viva MáriaI című színes komédiája Brigitte Bardot-val és feanne Moreau-val a főszerepben. A cselekmény 1912-ben játszódik Dél-Amerika egyik kitalált országában és a két hősnő rengeteg komikus és drámai kalandot él át. A szovjet filmgyártás leg újabb alkotásai közül L. N. Tolsztoj Háború és béke című re gényének filmváltozata, illetve a Szergej Bondarcsuk rendezte Háború és béke első része: az Andrej Bolkonszkif, valamint a Vigyázatl Autótolvafl című szovjet filmvígjáték kerül bemutatásra. A Háború és békéről már írtunk lapunkban. A fesztiválközönségnek is csak ajánlhatjuk ezt a művet, ami egy tetralógia első része. Eddar Rjazanov paródikus hangvételű filmje — melynek főszerepében Innokentij Szmoktunovszkij alakítását élvezhetjük — bizonyos mértékben a krimifilmeket figurázza ki. Teszi ezt annyi bájjal és egészséges humorral, hogy egyből meghódítja a nézőközönséget. Román—francia koprodukcióban készült a Dákok című film, melynek rendezője Sergiu Nicolaescu. A mai Románia őslakosságának, a pásztorkodó dákoknak az életét és a rómaiak ellen vívott bátor, hősies harcát mutatja be. A film főszerepét Pierre Brice francia színész, — aki a Winnettou filmek révén nálunk ls nagy népszerűségre tett szert, — alakítja. Jókai Mór Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán című regényét Várkonyi Zoltán, a neves magyar filmrendező filmesítette meg. A hatalmas tömegeket mozgató szélesvásznú, színes, kétrészes filmalkotás méltán tarthat számot a közönség érdeklődésére. A nagyszabású, látványos filmben a magyar színházi és filmművészet legjobbjai szerepelnek. Sophia Loren és Marcello Mastroianni komédiázza végig Vittorio de Sica olasz rendező Tegnap, már és holnap című alkotását. A film három elbeszélése a mai Olaszország más-más környezetében játszódik és a két főszereplő a szemünk láttára válik minden esetben az adott környezet jellegzetes képviselőjévé, egyéniségének, tehetségének újabb és újabb színeivel gazdagítva a figurát. Nem szándékosan, de utolsónak maradt A domb című angol film, Sidney Lumet remekműve, az 1966-os cannes-i nemzetközi filmfesztivál díjnyertes filmje. A mű azt ábrázolja mélyen megrázó erővel, milyen kábító dolog a hatalom, és mennyi rossznak a forrása lehet, ha érdemtelen emberek bitorolják. A történet a második világháború Idejét eleveníti fel és egy brit katonai büntetőtáborba vezeti el a nézőt, ahol a foglyok épp olyan kiszolgáltatott páriák, mint a koncentrációs táborok lakói voltak. — Ennek a filmnek minden alakja egyéniség, a százarcú bonyolult lény, a szenvedő, kínlódó, gyáva, bátor, korlátolt, okos, buta, hős, gyarló, közönyös ... ember megszemélyesítője. SKALINA KATALIN 3,5 millió külföldi látogató — sok vagy kevés? KEDVEZŐEN ALAKUL HAZÁNKBAN AZ IDEGENFORGALOM. A LEGTÖBB KÜLFÖLDI (3,71 MILLIÓ) 1964-BEN LÁTOGATTA MEG AZ ORSZÁGOT. A TAVALYI ÉV MEGKÖZELÍTETTE EZT A SZINTET. Felmerül a kérdés: a három és fél millió külföldi látogató sok vagy kevés? A fejlett idegenforgalommal rendelkező országokhoz viszonyítva a külföldi látogatók száma nálunk kevés, mert például Olaszországba 1965-ben 23,7 millió, Spanyolországba 14,6 millió, Franciaországba 11,1 millió, Ausztriába 6,4 millió idegen látogatott. Viszont Jugoszláviához (2,7 millió), Angliához (2,8 millió), Bulgáriához, Lengyelországhoz (1,1 millió), a Szovjetunióhoz (1,3 millió), Romániához (288 ezer) viszonyítva jól állunk e téren. 1966-ban a világ idegenforgalmának 1,53 százalékát csehszlovák állampolgárok tették ki (1963 000 ember utazott tőlünk külföldre), a hazánkat meglátogatók pedig a világ idegenforgalmának 2,75 százalékát alkották. A külföldieknek 79 százaléka a szocialista országokból, 21 százaléka pedig a tőkésországokból jött hozzánk. Viszont a csehszlovák turisták 89 százaléka a szocialista országokba és 11 százaléka a tőkésállamokba látogatott el. A szocialista országok közül legtöbben Magyarországról és az NDK-ból jöttek (94,5 százalék), a tőkésországokból látogatók 67,3 százaléka Ausztriára és az NSZKra esett. A LEGELŐNYÖSEBB DEVIZASZERZÉS Az Idegenforgalomnak, niint a népgazdaság „hatodik ágazatának" jelentősége évről évre növekszik, mivel nagyon előnyösen juttatja devizához az országot. Meggyőződhetünk erről, ha összehasonlítunk néhány külkereskedelmi vállalatot a Cedokkal, hogy melyik hány koronáért szerez 1 dollárt, illetve 1 devizakoronát. íme: Ligna 14 1,94 Pragaexport 21 2,91 Centrotex 19,50 2,71 Jablonec 22 3,06 Chemapol 19,70 2,74 Čedok 8,85 1,23 Devizát szerezni az idegenforgalomból, ennek előnyösségét már régen tudják és kihasználják egyes országok, például Svájc, Olaszország, Ausztria. Nagy figyelmet szentelnek az idegenforgalomnak ezenkívül még Spanyolországban, Jugoszláviában és Görögországban. Ezekben az országokban az aktív idegenforgalom lényeges mértékben hozzájárul a fizetési mérleg egyensúlyához. Mexikó devizabevételének 52 százalékát az Idegenforgalomból nyeri, Spanyolország 40, Ausztria 22, Írország 17, Görögország 15, Olaszország 12, Svájc 11 százalékát. Hazánkban a háború előtt a devizabevételnek 7 százaléka származott az Idegenforgalomból, 1964-ben csak 1,6 százaléka. Tehát annak ellenére, hogy hazánkban az utóbbi években bővült az idegenforgalom, a devizabevétel alacsony. Ennek több oka van. ANYAGI-MŰSZAKI BÁZIS, KÖZSZOLGÁLTATÁSOK A anyagi-műszaki bázis és a közszolgáltatások alacsony színvonala — így foglalhatjuk össze á fogyatékosságokat, amelyek az alacsony devizahaszonnak az okai. Ezek a következők: 1. A tőkésországokból a Cedokon keresztül érkezők 32,3 dollárt hagynak nálunk, Olaszországban 40,25, Ausztriában 23,3, Svájcban 76 dollárt. 2. Kevés a szállodai férőhely, 1000 lakosra 9 Jut, Ausztriában 97, Svájcban 41, Franciaországban 24, Olaszországban 41 szállodai férőhely. A szállodák 61 százaléka 45 évnél régibb, csak 13 százaléka épült 1945 után. Ezért a szállodák 77,1 százaléka B és C osztályú, míg Ausztriában csak 52,4 százaléka. Ezzel függ össze az, hogy az átlagár az elszállásolásért egy éjszakára csak 1,2 dollár. A szállodai árak egyébként is alacsonyabbak nálunk, mint másutt. Egy éjszakára az elszállásolás az I. kategóriában nálunk 4,07 dollár, Ausztriában 8,6, Svájcban 9,32, Olaszországban 8,2, Franciaországba! 14,31 dollár. 3. Az Idegenforgalmi központok nincsenek komplexül kiépítve. Szlovákiában 1964ben csak 48 drótkötélpálya volt, Franciaországban 600, Olaszországban 823, Ausztriában 1020. 4. A fejlett idegenforgalommal rendelkező országokban sokkal jobbak az utak, mint nálunk. Több a benzinkút és jobb az autószerviz-szolgálat. 5. A szocialista országokból érkezők átlagban 3,1 napot töltenek nálunk, a tőkésországokból érkezők pedig 6,1 napot. Spanyolországban a külföldi turista 12,15, Franciaországban 9,5, Törökországban 9 napot tölt. Annak feltétele, hogy több devizát szolgáltasson az idegenforgalom az országnaik, ja< vítani kell a hatodik népgazdasági ágazat anyagi-műszaki bázisát és szolgáltatásait. KORCSMÁROS JÁNOS, mérnök Ä Brno 67 utón Nincsenek még pontos adataink, milyen volt a nagy tavaszi rendezvény látogatottsága és az üzletkötések értéke. Annyit azonban tudunk, hogy a látogatók száma meghaladta a félmilliót. Csupán az élelmiszerekért és italokért mintegy 12 millió koronát hagytak ott a látogatók, ipari árut pedig több mint 50 millió koronáért vásároltak. A kiállításon résztvevő szövetkezett és helyi kisipari vállalatok milliókban fejezik ki az üzletkötéseket és a kiskereskedelmi forgalmat. A vásári bulletinben sokszor olvashattunk ilyen híreket: A trutnovi. Texlen üzemben Esterlinnek nevezeték el azt a ruhaszövetet, amelynek gyártására 30 százalék lent és 70 százalék poliesztert használnak. A szövet könnyű, nem megy össze, úgyszólván nem gyűrődik... A partizánskej cipőgyár a világ 70 országába szállítja gyártmányait és a kiállításon ls rendkívüli sikereket ér el... A kelet-szlovákiai Chemosvit Extrasvit nevű celofánjának egy négyzetmétere mindössze 88 gramm súlyú. A két rétegből álló csomagolóanyag iránt nemcsak az élelmiszeripar, hanem a közszükségleti ipar is érdeklődik A trenčlni ruhagyár Merilux nevű fémfényű teszilanyagot kínál... Igy folytatnánk a vásár sikeres gyártmányainak felsorolását. A nagy áruhalmazban sajnos nem voltak kellőképpen feltüntetve és kiemelve az újdonságok, ezért nem mindenki figyelhetett fel rájuk. Ez pedig kár, hiszen a résztvevő 214 kisipari termelőszövetkezet és a 110 helyi gazdálkodási üzem bebizonyította: fantáziában, ötletességben nincs hiány, fól tudnak alkalmazkodni a kereslethez, érzékenyen reagálnak a piac követelményeire. Van azonban itt is egy bökkenő: a kiállított újdonságokat, — legyen az a brnói DRUKOV petróleum-nyomólámpája, a Kollní Kisipari Szövetkezet utánfujtója, a Dražicei Szövetkezeti Kombinát kerti körhintája, a Iíladnói Járási Fémipari Vállalat asztali mosógépe, a Karlovy Vary-i BLEX minigrillje, a Prágai Fémipari Vállalat — gázlámpaként is használható —, Butar gázfőzője a Česká Tfebová-1 Kovovýroba figyelemre méltó panelradiátora, a fteporyjei Járási Ipari Vállalat TipTop Iglu nevű felfújható sátra stb. —, nagyrészt még nem gyártják sorozatban, nem egy esetben csupán megrendelésre készülnek, csak hosszabb idő múlva kerülnek a piacra. Miért? Elsősorban anyaghiány miatt. Az anyagellátás egyáltalán a szövetkezett ipar és a nemzeti bizottságok irányítása alatt álló vállalatok egyik leggyengébb pontja. Bár sokszor hulladékanyagból készítik gyártmányaikat, a fémek, a fa, a szövet, a műanyag, az üveg stb. hiánya tevékenységük kibem takozásának fő kerékkötője. A kiállítók nagy jelentőséget tulajdonítanak a BRNO 67 vásárnak piackutatás, a kereslet felmérése szempontjából. Különféle ankétokat rendeztek a vásáron, szoros kapcsolatot Igyekeztek teremteni a fogyasztókkal, tanáccsal szolgáltak, hitelesítették gyártmányaik alkalmasságát, hogy jókor változtathassanak rajtuk. Volt a vásárnak egy további fontos küldetése is: a propagálás, a kimagasló áruk szemléltetése, célszerű használatuk megmagyarázása, valamint az ízlés, s nem utolsó sorban a fogyasztói kereslet befolyásolása. Ebből a szempontból is kétségtelenül hasznos volt a BRNO 67, mégis kínálkozik a kérdés: nem lett volna-e célszerűbb kevesebb árut bemutatni, s valóban csak a progresszív termékekre, új modellekre, prototípusokra, vagy kevésbé ismert gyártmányokra összpontosítant a látogatók figyelmét? Az új gazdasági mechanizmusban minden vállalatnak jól meg kell gondolnia, mire adja ki a pénzt. Ezzel összefüggésben is felmerül néhány kérdés. Nem túlságosan drága-e a kiállító cégek számára a brnói tavaszi vásáron való részvétel? Tudni kell ugyanis, hogy maguknak kell fedezniük a kiállítási költségeket, tiek pedig gyakran százezrekre rúgnak. Emellett nem feledhetjük el, hogy nagyobbrészt olyan áruval szerepelnek, amelyek értékesítése nem okoz különösebb gondot számukra, illetve amelyek értékesítési területe — a tömegcikkek kivételével — rendszerint csak a gyártó üzem környékére korlátozódik. Vegyük például a bútort. Aligha fog a kelet-szlovákiai lakos nyugatcsehországi bútort vásárolni, hiszen a szállítási költségeket magának kellene fedeznie s ez nem csekély anyagi megterhelést jelentene számára. A „Made In 67" című csehszlovák folyóirat nemzetközi viszonylatban propagálja a műszaki újdonságokat és külföldi hirdetéseket közöl. Nem lenne-e célszerű a szövetkezeti és helyi üzemek új gyártmányait is hasonlóképpen propagálni? Ez a megoldás is kétségtelenül hasznára válna mind a termelő üzemeknek, mind a vásárló, közönségnek, s nagymértékben hozzájárulna a kimagasló gyártmányok elterjedéséhez. DÓSA JÓZSEF Egymilliárd korona a reményből A remény, hogy egyszer „kifogom a főnyereményt" a Športkán vagy a Sazkán, állandó bevételt biztosít az államnak és tartós, növekvő jövedelmezőséget az Állami Sportfof

adási Irodának. Legvonzóbb a portka. Háttérbe szorítja a valaha annyira közkedvelt Sazkát. A sportfogadás bevétele (Športka és Sazka) 1966-ban 962 millió koronát tett ki. Az eredmény várakozáson felüli, mert 750 millió koronára számítottak. A gyűjtőhelyek hetente 18,5 millió koronát vettek be. A sportfogadásban legnagyobb emelkedést mutatott a három szlovákiai kerület, legnagyobb részaránya azonban még mindig az észak-csehországi kerületnek van (14,8 százalék), második a nyugat-szlovákiai kerület (13,8 százalék), harmadik Prága (13 százalék). A nyereményekre tavaly 461 millió koronát fizettek ki, 32 millió koronával többet, mint 1965-ben. A sportfogadás bevétele (különösen a Sportkában) továbbra ts emelkedő irányzatú. Eszerint nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: ez évben a fogadások jóval túllépik az egymilliárd koronát. 1987. VI. 9