Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-09 / 157. szám, péntek

Vegyszeres gyomirtás a diószegi cukorgyár földjein. (C'l'K — Bakala felvétele) Mi leíz belőled, mezöjazdáfz ? A mezőgazdásszal a nyitrai műanyaggyár kapujában találkoztam. Műszak után volt. Akkor még nem tudtam, hogy az illetőnek két érettségi bizonyítványa van. Az egyiket a tízenegyéves iskolában szerezte, a másikat egy jónevű mezőgazdasági technikum pecsétje hitelesíti. — Most mit csinál? — A harmadik érettségire készülök. A makromolekuláris kémiára szakosítom magam. Az üzemben megnyílt a vegyipari technikum esti tagozata. A kezében tartott könyvre tekintek. Fedőlapján mosolygó őszibarackkal teli ág. — Hobbyja a gyümölcskertészet? — Nem... Hivatáson] a gyümölcskertészeti -—Itt... a műanyaggyárban? — Itt mást csinálok. Igy hozta a sorsi De hát szolgáljon vígasztalásomul, hogy nem vagyok egyedül. Csak ebben az üzemben vagyunk valami hatan érettségizett mezőgazdászok. Ismerek mezőgazdasági mérnököt is nem egyet, aki gyárban, a szakmától egészen távol álló munkahelyen dolgozik. Az egyik mester, a másik bérelszámoló, a harmadik műszaki rajzoló. Én például az egyik részleg mestere vagyok. És titokban reménykedem, hogy egyszer talán még gyümölcskertész lehet belőlem. Közben pedig a makromolekuláris kémia titkait tanulmányozom. — Olyan is van, akinek már egyáltalában nincsenek ,.mezőgazdasági" álmai? — Van. Ezek bár soha ne mentek volna mezőgazdasági iskolába ... A holnap mezőgazdászaival a dunaszerdahelyi technikum tangazdaságában találkoztam. A Nyitrán tapasztaltak alapján, megmondom őszintén, jóadag szkepszissel kezdtem a látogatást. A harmadikosokat, negyedikeseket a tanári kar gyakorlati mezőgazdasági ismeretekből vizsgáztatta. Méry Imre igazgató előtt ott sorakoztak a vizsgatételek. A pelyhedző állü fiúk és az anyányi lányok nem kis megilletődöttséggel léptek az asztalhoz. Az egyiknek a tej zsírtartalmát kellett megállapítania', a másik a vetőgép beállítását kapta feladatul, a harmadik a Zetor sebességszekrényében cserélte ki az olajait, a negyedik ... Egyszóval: mind gyakorlati kérdést, feladatot kapott. — Milyenek a technikum tanulói? — Tanulója válogatja. Először diplomatikusnak tűnt a válasz. Később azonban rájöttem: hosszú évek tapasztalata van a mondatba belesűrítve. Mert az iskolában ugyan szinte óráról őrára, negyedévről negyedévre vizsgáztatnak, de a legszigorúbb vizsgáztató: az élet. Az elsőként érettségizett évfolyam egyik tanulója például az idén lesz mérnök. Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskolán kap oklevelet. Van akiből szövetkezeti elnök lett, mások üzemgazdászként vagy mint állattenyésztők, könyvelők dolgoznak. — Ilyen időtájt választják ki a tizenötévesek közül a jövő évi első évfolyamot. Ha az igazgató mesebeli három kívánságát valaki teljesítené, mi lenne a három kívánság? — Csak egy kívánságom lenne — felelt Méry Imre igazgató. — Jelentkezzen az iskolába, a mezőgazdasági technikumba néhány kitüntetett tizenötéves fiú vagy lány ls. — Ez olyan teljesíthetetlen kívánság? Az igazgató elém tartja az egyik kezét. — Csak öt ujj van rajta, de könnyen megszámlálnám az egyik kezemen, az iskola megalapítása óta eltelt kilenc év alatt hány kitűnő rendű tanuló jelentkezett. A statisztika, az osztálykönyvek, a tanulók személyi adatai sok mindent elárulnak. Például azt is, hogy az életben logikátlanságok is előfordulnak. Logikus lenne például, ha a leendő mezőgazdasági szakemberek zöme a földdel, a faluval, a nagyüzemi gazdálkodással leginkább összeforrott rétegből — a mezőgazdasági szakemberek családjaiból — kerülne ki. Ez azonban távolról sincs ígyismerek szövetkezeti elnököt, akinek jövedelméről — mert kiválóan vezeti a közös gazdaságot — szinte hihetetlennek tűnő történeteket mesélnek. A nem éppen rosszul tájékozottak között olyan is akad, aki megesküszik rá, hogy az elnök jövedelme vetekszik egy miniszter fizetésével. És csodák csodája, a család négy gyermeke közül egyetlen egy se választotta apja hivatását. A legidősebb — a nagylány — ta- ^ nárnő lett. Az egyik fiú már gépészmérnök, a másik vegyipari technikus. A harmadik — a leggyengébben tanuló — igaz, mezőgazdasági technikumba iratkozott be, de később meggondolta, s televízió szerelő lett belőle. Sok mindent elárulnak a mezőgazdasági technikumok statisztikái. Elárulják például, hogy az érettségivel végződő Iskolák közül ebbe az iskolatípusba jelentkeznek a leggyengébb átlagos tanulási eredményt elért fiatalok. Az évek során valahogy belopódzott a fiatalok — és a szülők — tudatába: „Ha sehová se vesznek fel, akkor szerencsét próbálok a mezőgazdasági technikumban." És az ilyen próba rendszerint nem eredménytelen. Persze, túloznánk, ha azt állítanánk, hogy valamennyi szövetkezeti elnök fizetése a miniszteri jövedelemmel vetekszik. Az említett eset inkább a mezőgazdasági szakember számára elérhető potenciális lehetőségeket mutatja. Akkor se mondanánk Igazat, ha azt állítanánk, hogy a mezőgazdasági szakemberek jövedelme növelésével minden problémát meg lehet oldani. A már említett nagy jövedelmű elnök nem tipikus esete is bizonyít azonban annyit, hogy valószínűleg a falusi szakemberek — az agronómus, az állattenyésztő, a szövetkezeti könyvelő stb. — társadalmi értékelése és még inkább a beosztott munkatársak általi megbecsülése körül sincs minden rendben. Ez, persze, nem csak maguktól a szakemberektől függ. E tekintetben talán inkább a közvélemény, a közgondolkodás a mérvadó. Ha sehol máshol nem is, de falun ma még sok helyen érvényes, hogy „senki se prókátor saját hazájában". És viszont: sehol se olyan fontos tényező a helyi viszonyok, adottságok ismerete mint éppen a mezőgazdasági termelésben. Nem egyszer hallani még ma is falun: „Az csak a Kis Péter fia!" vagy pedig: „Ha elvégezte is az iskolát, azért csak a Nagy János lánya marad!" Az így alkotott értékmérők nem egy mezőgazdaságot kedvelő fiatalnak a kedvét szegték már. Ojra és újra csak a dunaszerdahelyi mezőgazdasági technikum tangazdaságában szerzett élmények villannak az emlékezetembe. — Ma már legalább százféle vegyszert használ a mezőgazdaság. Csak ezek ismerete, alkalmazni tudása külön szakembert igényel. És hányféle gép van ma már akár csak egy kö zepes nagyságú szövetkezetben is?! És az állatállomány, amelynek hasznossága rendszerint döntően befolyásolja a szövetkezeti tagok jövedelmét — gondolkozott el a tanulók gyakorlati munkáját szemlélve Molnár Ferenc tanár. És milyen munkát végezhetne egy-egy jó, megbecsült, megértett szakember a gazdaságokban? — folytatta a gondolatot az igazgató. — Sok olyan szövetkezetet ismerek, amely már tíz-tizenöt év óta átlagosan egy helyen topogva működik. De működhetne kiválóan is, csakhogy a kibontakozáshoz egy tudásbeli explózis kellene. Az ipari termelés szervezése, jellege sokban különbözik a mezőgazdasági termeléstől. Abban azonban mindkét ágazat jellege megegyezik, hogy döntő minőségi fordulatot itt is, ott ls csak a tudományos forradalom hozhat. És ez jól képzett szakemberek nélkül elképzelhetetlen. Miért dolgozik országszerte néhány ezer mezőgazdasági szakember más ágazatokban? Miért kedvetlenedtek el? Miért végeztek sok százan akaratuk ellenére, hivatástudat nélkül mezőgazdasági iskolát? Ezek olyan kérdések, amelyekre „kapásból" nehéz volna választ adni. A komoly válaszadás első sorban alapos szociológiai felmérést igényel, hogy tudja az ország, minden egyes iskola és szövetkezet, miképpen gazdálkodunk az iskolákból kikerült és tekintélyes intellektuális értéket képviselő mezőgazdasági szakemberekkel. TÓTH MIHÁLY A politikai nevelómunka problémái aga I á n t a i jarasban A PÁRTALAPSZERVEZETEK ez év februárjában és márciusában megtartott évzáró taggyűlésein többet beszéltek az elvtársak a marxizmus—leninizmus tanulmányozásáról, s pártunk időszerű politikájáról, mint az előző években. Ez azt bizonyítja, hogy a CSKP XIII. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésére törekedve, és tekintettel a gazdaságirányítás új rendszerére, a politikai nevelőmunkában is hovatovább igényesebbeknek kell lennünk. A galántai járási pártbizottság az évzáró taggyűlésekből levont következtetések alapján úgy véli, hogy a marxizmus— leninizmus esti egyetemein, a pártoktatás esti és más alakulataiban színvonalasabbnak kell lennie a marxista világnézet elsajátítását célzó nevelőmunkának. Ezért az előadók elsőrendű feladata, hogy — különös tekintettel a párttagok túlnyomó része álta! látogatott körökre — fokozott figyelmet szenteljenek a pártoktatás tartalmának és módozatainak. Nem kevésbé fontos feladat, hogy rendszeresen és színvonalasan magyarázzák pártszerveink határozatait, ismertessék a jelenlegi nemzetközi helyzetet, valamint a pártot és a kormányt az adott időben foglalkoztató problémákat. Elhatároztuk, hogy 315 hallgató számára a marxizmus— leninizmus esti egyetemén teszszük lehetővé politikai tanulmányaik folytatását. Ez a módozat szerfölött hatékony. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy az esti egyetemet látogató, vagy végzett elvtársak munkahelyükön mindenkor közmegelégedésre teljesítik feladataikat. A háromévi tanulmányt ezentúl úgy akarjuk megszervezni, hogy egyik évben egy szlovák osztályt, a következő évben pedig egy magyar osztályt tartanánk fenn. Az 1967— 68-as tanévben magyar nyelvű tanfolyamot rendezünk. Feltétlenül szükséges az is, hogy a marxizmus—leninizmus esti egyetemének egyéves tanfolyamán üzemi pártszervezetek funkcionáriusait a pártmunka időszerű problémáiról tájékoztassuk. További egyéves tanfolyam is időszerű, éspedig a főiskolát s a marxizmus—leninizmus esti egyetemét végzett elvtársak ismereteinek kiegészítésére. A tervezett tanfolyamot a marxista—leninista filozófia ismertetése céljából rendezzük. A TŰMEGES NEVELÉS járásunkban elsősorban előadássorozatokon alapszik. A mezőgazdasági üzemekben működő pártszervezetek tagjait a mezőgazdaság irányításának új rendszerével kapcsolatos problémákról tájékoztatják. A többi alapszervezetben pedig a CSKP XIII. kongresszusának anyagát tanulmányozzák. A pártoktatás e módozata elsősorban taggyűléseken érvényesül, Nyilvánvaló, hogy vannak bizonyos előnyei, de hátrányai is. Az esetben, ha a taggyűlés programjának egyetlen pontja a pártoktatás, s az előadást tapasztalt propagandista tartja, valóban színvonalas az Ismeretterjesztés, tehát gyümölcsöző ls. Az Ilyen taggyűlések látogatottsága is kiváló. Persze az is előfordul — és többnyire az szokásos —, hogy a pártszervezet a taggyűlésen egyéb problémákkal is foglalkozik, A pártoktatás ilyenkor rendszerint túl rövid időre szorítkozik, nem ka. rülhet tehát sor az adott problémák színvonalas elemzésére. Ennek következtében viszont az sem biztos, hogy a jelenlevők közül mindenki megértette a magyarázatot. Az ilyen pártoktatás természetesen nem teljesítheti küldetését. Ami pedig a tömeges ismeretterjesztést illeti, a pártoktatási köröket teljesen megszüntettük. Véleményem szerint ez az elhatározás nem volt egészen helyénvaló. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ahol rátermett a propagandista, ott aránylag magas volt a pártoktatási kör színvonala s az oktatás meghozta gyümölcsét. Előnyös az is, hogy kisebb kollektívákban mindenki nyíltabban beszél, szabadabban közölheti véleményét, magyarázatot kérhet bizonyos problémákról stb. Ezért úgy vélem, hogy azokban a pártszervezetekben, ahol jó propagandisták munkájára számíthatnak, ismét létesítsenek pártoktatási köröket. Ez különösen ott lenne helyénvaló, ahol sok a fiatal párttag. AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEK színvonala is arra figyelmeztetett bennünket, hogy jobban kell megszerveznünk a pártfunkcionáriusok s a pártaktíva Iskoláztatását. Elsősorban világnézeti kérdések tisztázásáról lenne szó, de ezenkívül rendszeres figyelmet kell szentelnünk a párt időszerű politikájával összefüggő kérdéseknek is. Ezért rövidebb tartamú, bentlakásos oktatás megszervezése lenne a legmegfelelőbb megoldás. Következtetéseink indokoltságáról nemrég meg is győződhettünk. A mezőgazdasági üzemekben működő pártszervezetek funkcionáriusai számára négynapos, más funkcionáriusok részére pedig háromnapos bentlakásos oktatást szerveztünk. A részt vevők a CSKP Központi Bizottsága februári és márciusi plenáris ülésének határozatait elemezték s a pártmunka problémáival foglalkoztak. A színvonalas előadásokat a felsőbb pártszervek lektorai tartották. Nagyon értékes hozzájárulást jelentett, hogy pártunk különböző dokumentumait azok az elvtársak ismertették, akik közvetlenül részt vettek kidolgozásukban. A jövőben gyakrabban szándékozunk ehhez hasonló pártoktatást rendezni. A pártfunkcionáriusok s a pártaktíva tagjai járási aktívákon és szemináriumokon értesülnek a legfontosabb párton belüli és nemzetközi kérdésekről. Az előadásokat felsőbb pártszervek funkcionáriusai, esetleg lektorai tartják. Ez a politikai nevelőmunka is eredményes, színvonalasak az előadások, tartalmas a vita, s a jelenlevőknek alkalmuk adódik arra, hogy közelebbről, részletesebben megismerjék a legidőszerűbb problémákat. A galántai Járási pártbizottság az említett tapasztalatok alapján most arra törekszik, hogy lehetővé tegye a kommunisták és a pártonkívüliek politikai ismereteinek elmélyítését. Meggyőződésünk szerint ez a legsarkalatosabb feltétele annak, hogy sikeresen teljesíthessük mindazokat a feladatokat, amelyek jelenleg pártunkat foglalkoztatják. JAN VRAVKO, az SZLKP galántai járási bizottságának titkára Régi szokásom, hogy már lefekvés előtt előkészítem azt az öltönyt, amelyet másnap fel akarok venni. Persze átrakom az Igazolványokat, s nem szoktam megfeledkezni a mindig szükséges pénztárcáról sem. Virradóra megeredtek az ég csatornái. Sajnáltam felvenni az eredetileg előkészített öltöny nadrágját, elővettem egy másikat, amelyért még ilyen időben sem kár. Az önkiszolgáló boltba siettem. Egy-kettőre a vásárlökosárba került mindaz, amire szükségem yolt. Sorsomra várva, sorakoztam a pénztár előtt. A kattogó pénztár végösszege esetemben 30 korona és néhány fillért mutatott. A nadrágzsebembe nyúltam, hogy elővegyem az erszényemet. Nem találtam. Akkor döbbentem rá, hogy a másik nadrágban felejtettem. Zakóm úgynevezett szivarzsebében találtam egy 10 koronást, a másik zsebben apróból újabb tizet szedtem össze, de még mindig hiányISMERETSEG zott a pénzemből. Nem maradt más hátra, bevallottam, ml történt velem. Kértem, hogy az áru egy részét tegyék félre, és pár perc múlva Jövök érte. Ekkor egy 16 év körüli, csinos kislány így szólt hozzám: „Tessék, szívesen adok kölcsön akár 50 koronát ls, majd vissza tetszik adni. Mire én: — „Bocsánatl Nem fogadhatom el, hiszen nem is ismerem önti" — A kislány nem jött zavarba. Így folytatta: „Az a lényeg, hogy én Ismerem önt, job~ban mondva a fiait. A szomszéd Eke utca 30 szám alatt, az első emeleten laknak, önöké a középső balkon, tessék, itt a pénz!" Zavarban voltam, de elhatároztam, hogy a felajánlott segítséget nem fogadom el. Meg ls köszöntem a készséget, a segítő szándékot. Az eredeti elgondolásomat valósítottam meg. Az áruból Jélretetettem, majd néhány perc múlva a csatakos parkot kétszer ls megjárva újra a pénztárnál álltam. Amikor ezt az epizódot odahaza elmeséltem, feleségem így szólt: „Na látod, ha másképpen nem ls^ a fiald révén Ismert ember leszel!" ZALA jOZSEti