Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-07 / 155. szám, szerda

Milyen a visszhang? KUZVÉLEMiÉNYKUTATÓ INTÉZET LÉTESÜLT PRÁGÁBAN Prágában alig néhány hete létesült a Közvéleménykutató Intézet, a Csehszlovák Tudományos Akadémia társadalomtudományi munkahelyeinek egyike. Minthogy hasonló küldetésű szervezet hazánkban még nem működik, az intézet hatásköre és célkitűzései felől dr. Jaroslava Zapletalová igazgatónőnél érdeklődtünk. • Mit nevezünk köxvéleménykutatásnak ? — A közvélemény tágabb értelemben véve nézetek, elgondolások, kívánságok összessége. Kifejezésre juttatja a lakosság érdekeit, tapasztalatalt, Igényeit, mindazt, ami szorosan összefügg egész életével. A rendszeres és tárgyilagos tájékoztatás szerepe a szocialista társadalom irányításában szinte felbecsülhetetlen. Fontosságáról a népgazdaság konkrét feladatainak megvalósítása során is lépten-nyomon meggyőződhetünk. Az irányító szervek a készülő intézkedésekkel kapcsolatos visszhangból időben következtetéseket vonhatnak le. A közvéleménykutatásnak jó hasznát veszi a sajtó, a rádió és a tv is, hiszen az így nyert értékes tájékoztatás nélkülözhetetlen munkájukhoz. • Milyenek az új intézet célkitűzései? — Intézetünk a tudományos módszerek és a technika (önműködő számítógépek) alkalmazásával szerez majd értesüléseket a belpolitikai, ideológiai, gazdasági, kulturális, szociális és nemzetközi kérdések hazai értelmezéséről. Munkánkban nagy súlyt akarunk helyezni az elméleti kérdésekre is. Különösen azzal foglalkozunk majd, hogyan alakul ki a közvélemény és milyen szerepet tölt be a szocializmusban. Bizonyára nem lesz érdektelen párhuzamot vonni a hazai eredmények és a külföldi, főleg a szocialista államok eredményei között. Az eredmények összehasonlításánál azonban nem kevésbé fontos a külföldi munkahelyek tapasztalatainak és munkamódszereinek tanulmányozása. Természetes, hogy ismereteinket, észrevételeinket, nem tartjuk véka alatt. A nyilvánosságot akcióinkról a sajtó, a rádió vagy a tv útján fogjuk tájékoztatni. Idővel saját folyóiratunk is lesz, egyelőre bulletinokat fogunk kiadni. • Értesülésünk szerint a Közvéleménykutató Intézet hatásköre országos jellegű. Hol mindenütt lesznek vagy vannak munkatársaink? — Az adatszerzők hálózatát az egész ország területén kiépítjük. Szlovákiai adatszerzőink szlovák, illetve a magyar lakta vidéken magyar nyelvű kérdőívekkel fognak dolgozni. A kutatások eredményeit feldolgozzuk és egybevetjük. Ezzel bizonyos vidékekre és nemzetiségi területekre jellemző problémákra is fény derül. Mondanom sem kell, hogy mindez megköveteli a szoros együttműködést a szlovákiai szakemberekkel. Nézetem szerint a közvélemény eredményeinek összehasonlítása a cseh és a szlovákiai kerületekben feltétlenül hozzájárul majd népeink életének behatóbb kölcsönös megismeréséhez. • Milyen módszerekkel dolgozik majd az intézet? — Az adatgyűjtők a statisztikai elvek alapján kiválasztott lakosság-rétegekben szerzik be értesüléseiket. A lakosság erre a célra történő kiválasztásában a valószínűség-számításra, esetleg a hányadolásra, az úgynevezett kvótamódszerre támaszkodunk. Az utóbbi esetben a személyek kiválasztását az adatgyűjtőkre bízzuk, akik tulajdonképpen közvetítő kapocsként szerepelnek a megkérdezettek és az Intézet között. Felesleges hangsúlyoznom, hogy az eredmények megbízhatósága és érvényessége munkájuk minőségétől függ. A lakosságnak is érdeke, hogy bizonyos problémákról őszinte véleményt mondjon. Ezt csak akkor teszi meg, ha bizalommal viseltetik az adatgyűjtők iránt. Természetesen az adatgyűjtők és az intézet is köteles megőrizni a megkérdezettek anonimitását. • Milyen nagy az intézet és mikor kezdik meg a munkát? — Az idén csupán 13 dolgozót tartunk nyilván. Kilencen tudományos kutatómunkával foglalkoznak, négynek a munkaköre műszaki-adminisztratív jellegű. A tudományos munkát szociológusok, szociál-pszichológusok, matematikus-statisztikusok, programátorok és az egyes kutatott problémákban jártas szakemberek végzik. Munkájuk jellege megköveteli az együttműködést a más tudományokban dolgozó szakemberekkel is. Tevékenységünket még az idén ősszel, próbakutatásokkal kezdjük meg. Addig a szükséges anyag előkészítésével foglalkozunk és — ami éppen ilyen fontos — kiépítjük az adatgyűjtők hálózatát. Akit érdekel ez a munka, jelentkezzen a június végén a sajtóban megjelenő hirdetésünkre. Amint az elmondottakból ls kitűnik, tevékenységünk a szó szoros értelmében közügy és a fejlődést szolgálja. KARDOS MARTA CERUZAJEGYZETEK Cigányok Társaságban az egyik barátom a következőket "mondta el: Minap egy önkiszolgáló boltban egyet-mást bevásárolt. Amikor a pénztárhoz érkezett, egy asszony fizetett és mint ahogy ezt sokan cselekszik, csak akkor vette kl az erszényét, amikor a pénztárosnő megmondta a végösszeget. Sokan álltak mögötte, ezért gyors és riadt mozdulatokkal keresett, kutatott az aprópénz után, maid erszényét a pultra téve kapkodva és ügyetlenül rakta át a vásárolt holmit a kosárból a táskájába. Barátom látta, hogy az asszony erszénye a pulton hevert, de mert sietett, gyorsan fizetett és megelőzve az asszonyt a kijárat felé tartott. Már az ajtónál volt, amikor hallotta, hogy egy cigány — aki mögötte állt a sorban — arra figyelmeztette a távozó asszonyt, hogy otthagyta az erszényét. Barátom ekkor visszafordult, még látta, amint az asszony hálálkodik, de ugyanakkor amolyan keserűségféle kerítette hatalmába. Arra gondolt, ha történetesen az erszény eltűnik, biztos, hogy a cigány lett volna a gyanús, és ki tudja, talán felelősségre is vonták volna. A történet hatására, egy asszony a társaságból hasonló eseményről számolt be. A változatosság kedvéért ez önkiszolgáló villamoson történt, amely zsúfolva volt utasokkal. Valaki az utasok közül 60 fillér helyett csak 40-et dobott a perselybe. Erre a kalauz egy cigányt vont felelősségre, aki az utolsó utasok között szállt fel. A cigány elkeseredetten tiltakozott, azt mondta, hogy ő hat tízfillérest dobott a perselybe, sőt nem is dobott, hanem potyogtatta az aprópénzt, hogy mások is lássák. A cigánynak szerencséje volt, egy utas, aki közel volt a perselyhez nemcsak hogy igazolta őt, hanem rámutatott arra a tagbaszakadt, jólöltözött úriemberre is, aki 40 fillérért akarta megvásárolni a villamosjegyet. A tagbaszakadt utas nem tiltakozott, szó nélkül, gavallér módfán egy koronát dobott a perselybe. Örült, hogy ezt a kellemetlenséget megúszta, de a cigány nem örült, ellenkezőleg,, dühös volt, megvetéssel végigmérte, majd hátat fordított a jólöltözött gavallérnak. Az üreg asszony és a rózsa Nem tudom észrevették-e, hogy az utcai virágárusok közt ritkán találni szép fiatal lányt. A virágárusok többnyire srácok, akik szívesebben vannak az utcán, mint az iskolában, vagy öregasszonyok, akik az iskolát már rég elfelejtették. Megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a virágárusító srác és az öregasszony között sz a különbség, hogy az előbbi közönnyel árusítja a csokrot, mintha a virághoz semmi köze se volna. Sokszor az a benyomásom, hogy a színét sem látja, az illatát sem érzi és tisztán egyetlen cél lebeg előtte, hogy túladjon rajta. Az öregasszony viszont állandóan rendezgeti a virágokat. Ha észrevesz egy hervadt szirmot, gondosan eltávolítja és gyakran cserélgeti, rendezgeti a virágszálakát, hogy a színek összhangfát megteremtse, aztán feltűnően szagolgatja őket, hogy a járókelőknek kedvet csináljon. Néha arra ts van ideje, hogy a vevőt tanáccsal lássa el. Nekem az egyik öregasszony azt tanácsolta, ha azt akarom, hotiy a pünkösdi rózsa sokáig ne hullassa le szirmait, naponta váltsam a vázában a vizet, és szárát mindig ferdén nyessem le. En hallgattam és arra gondoltam, milyen nehezen búcsúzik virágaitól. Aztán néztem, mint. veszi gondozásba a másik csokrot, úfra rendezgeti, szagolgatja ... Amikor a rózsák az arcához értek, ráncai hirtelen gon dokkal teltek meg és úgy tünt, hogy a rózsák reflektorfénnyel világítfák meg sok évtizedes öregségét. Spirituszföző Elvezettel szoktam nézegetni a könyvesboltok kirakatait, így tartom számon a könyvtermést, az újonnan megjelent műveket. Önfeledten bámulom a szép címlapokat és hagyom, hogy lassan megérlelődjön bennem a vágy, hogy a könyvet megvegyem. Ha az antikvárium kirakatát nézem, akkor nemcsak a könyveket, hanem azokat ls figyelem, akik mint én, rajongó tekintettel tapadnak egy-egy ritka könyvre. Emlékszem, a Miczkiewicz utcán, ahol az antikvárium kirakatában minden szombaton zárás előtt új, használt könyvekkel cserélik ki a régleket, egy téli fagyos hétfő reggelen nyitás előtt, idejekorán ott akartam lenni, hogy megelőzzem a könyvrajongókat és megvehessem a kirakatban kiszemelt könyvet. Ezért reggel fél nyolckor már ott voltam a bolt előtt. Safnos a könyvrajongókat nem sikerült megelőznöm, hosszú sor, különböző korú vásárló — húsztól hatvanig — már ott didergett a bolt előtt és kitartóan várt a nyitásra. Es csak akkor, várakozás közben tudtam meg, hogy az egyik könyvrajongó — amolyan negyvenes lehetett — már reggel hatkor itt volt egy spirituszfőzővel felszerelve, hogy lángjánál melegedjék és megvehesse az áhított könyvet. En e hírre kissé elszontyolodtam, egyrészt azért, mert nem volt spirltuszfőzőm, másrészt azért, mert eszembe sem jutott, hogy ilyen nagyágyúval fegyverkezzem fel. De ez a fagyos hétfő megtanított arra, hogy nagyobb tisztelettel nézzem ezeket a kopott könyvrajongókat, — többnyire kopottak és csendesek — akik ennyi kitartással és gazdag ötlettel hódolnak titkos szenvedélyüknek. Persze, eszembe sem jut, hogy versenyre keljek velük, a spirituszfőző óta tudom, hogy itt sem pénz, sem összeköttetés nem használ, itt a pénzen kívül szív és hódító eszköz, ha úgy tetszik ellenállhatatlan, biztos fegyver kell, amivel én nem mindig rendelkezem. Ismétlem, azóta csak amolyan csendes figyelő lettem, amolyan dilettáns, aki miközben figyeli a kirakott könyveket, a kirakat üvegén egy-egy máglyafényű lobogó tekintettel is találkozik. S ez megnyugtat. Arra gondolok, ha ez a század kitermelte a könyvégetőket, a könyvmáglyákat, akkor jó, hogy kitermelte a könyv, a betű rajongóit is. Az égő spirituszfőző így válik felképpé, akárcsak az örök mécses. SZABÓ BÉLA EGÉSZSÉGÜGYI TANACSADÔ Betegség, amely már a múlté lehetne Olvasóink az utóbbi időben nyugtalanul figyeltek fel néhány aggasztó sajtóhírre: Tavalyelőtt a čadcal lakótelepen 6 lakótömb, amelyekben 21 család él, került hastífusz következtében karanténa alá. A michalovcei járásban az elmúlt évben ütötte fel fejét és terjedt el a hastífusz. Mindkét alkalommal a vízvezeték megfertőzése okozta a járványt. Az ivóvíz csővezetékét a hibás csatornázás szennyezheti. Volt már komoly tífuszjárvány Martinban is fertőzött ivóvíz útján; ez idén újra ebből a városból érkezett járványjelentés — ezúttal a szállodai étterem konyhájában találták meg a fertőzés forrását. E napokban pedig egy trebišovi iskolai étkezdében kellett a járványtani szolgálatnak energikus intézkedéseket tenni a tífusz elterjedése miatt. „Miért nyugtalanítják az embereket ily hírek közlésével?" — kérdi levelében S. J. komáromi olvasónk. Szerinte nem újságba való dolgok ezek. Hiszen, ha valaki megbetegszik, az orvos még a táppénz-utalványra is csak titkos számmal írja rá a

1 diagnózist. Eláruljuk, a nemzetközi statisztikai számozásban 040-nek „rejtjelezik" a hastífuszt. Már a múlt század elején is újságok, röplapok, nyomtatott orvosi intelmek szóltak a járványok leküzdéséről. Igaz, volt idő az elmúlt évek során, amikor nem hozták nyilvánosságra a fertőző betegségek előfordulását. Szerintünk azonban a járványok meggátlásának egyik fontos tényezője, hogy a lakosságot figyelmeztetjük, nem csinálunk titkot belőle, ha valahol tífusz üti fel fejét — ellenkezőleg, a megbetegedett emberek közeli és távolabbi környezetének aktív bevonásával küzdünk ellene. A KÖROKOZfi NEVE: SALMONELLA TYPHI Tulajdonságai közill kiemeljük, hogy a hidegnek ellenáll, azonban 60 Celsius-fokon elpusztul. A tejben levő kórokozót pasztörizálással, vízben forralással pusztítjuk el. Tudni kell, hogy pl. vízben 2—3 hétig, emberi ürülékben 1—3 hónapig is megél. Jellegzetessége, hogy kizárólag az embert veszélyezteti, s hordozója, forrása is csak ember. A hastífusz kórokozóját a megbetegedett vagy felgyógyult ember ürülékével, vizeletével üríti ki szervezetéből a külső környezetbe. A fertőzés mindenekelőtt a szennyezett víz, tej és egyéb élelmiszer útján terjed. Közvetítő szerepet játszanak a legyek is, ezért fontos nyáron a légyirtás, az emberi ürülék fertőtlenítése és leöblítése, valamint a konyhák és éléskamrák védelme a legyek és más rovarok elől. KIT NEVEZÜNK BACILUSGAZDANAK Olyan ember széklete vagy vizelete is tartalmazhat veszélyes kórokozót, aki maga nem betegedett meg. A hastífuszon átesett emberek közel 4 °/o-a rövidebb vagy hosszabb ideig, egyes esetekben életük végéig bacilusgazdáknak számít. Ellenben a felderített bacilusgazdák 40 %-a meglepődik, mert tífuszos megbetegedés tüneteit sohasem észlelték magukon. A bacilusgazda nem beteg, de fertőző betegség hordozója, s esetleg terjesztője is, ha nem tartja be a legszigorúbban a higiénia alapvető követelményeit. Nem vállalhat munkát élelmiszeriparban, vízgazdálkodásban vagy más olyan szolgálatban, ahol embertársait közvetve megfertőzheti. Gondoskodnia kell olyan WC-rőI, amely nem veszélyezteti szenynyeződéssel a közeli ivóvizes kutat, a patakot, a zöldséges kertet stb. A kórokozó a vesében vagy az epeutakban fészkel; egyelőre a legmodernebb gyógyszerekkel vagy más beavatkozással sem szabadíthatjuk meg tőle a bacilusgazdát teljes mértékben. A BETEGSÉG ELSŐ TÜNETEI a 7—23 napig tartó lappangási idő után jelentkeznek. Legtöbbször nem is sikerül megállapítani a fertőződés időpontját, a beteg sem tudja megmondani, mióta érzi magát rosszul. Még végzi napi teendőit, de fokozott fáradékonyságra, levertségre panaszkodik a betegség első szakában. Reggelente 37 C° körüli láza van, ami este felé emelkedik. A fokozatosan emelkedő testhőmérséklet és a főfájás ágyba kényszeríti a beteget, aki nyugtalanul alszik, a nyaka és a hasa tájékát is fájlalja, esetleg hány, sűrűn ürít, széklete kásás vagy vizes. Nem minden ilyen, kezdeti tünetekkel jelentkező betegség hastífusz. A család és a beteg azonban jól teszi, ha felhagy a lázcsillapítókkal, az altatókkal, az alkoholos kúrával és más módszerekkel, s mielőbb orvost hív a házhoz. Igen fontos, hogy mindazok, akik érintkeztek a beteggel, betartsák a járványtani szolgálat intelmeit és tilalmait. HOL FENYEGET TÍFUSZVESZÉLY? Harminc évvel ezelőtt még közel 40 tífuszos megbetegedés volt egy esztendőben hazánk 100 000 lakosára, húsz éwél ezelőtt már csak 24 és azóta is egyre ritkábban fordul elő a hastífusz. Ez népünk életkörülményeinek javulásával, kulturális szintjének emelkedésével függ össze. A tífuszveszély ott fenyeget leginkább, ahol háború, rossz települési viszonyok, helytelenül épített árnyékszékek és kutak, valamint alacsony egészségügyi kultúra folytán jók a fertőzés terjedésének feltételeL Lakosságunk már több súlyos elemi csapás, pl. a dunai árvíz, a Zemianské Kostolany-i gátszakadás, a handlovai földcsuszamlás idején fegyelmezetten betartotta az orvosi intézkedéseket aminek következtében elkerülte a fenyegető tífuszjárványt. Dr. SZÄNT0 GYÖRGY Kiváló minőségű szigetelőanyagot gyártanak a Kablo vállalat malackyi új üzemében. (CTK — Cích felvétele)