Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-06 / 154. szám, kedd

L

evelet kaptunk Galsáról (losonci járás). Írója azt állítja, hogy náluk vala mi baj van a kréta körül. A vezetők acsarkodnak egymásra, a járás meg mintha semmiről sem tudna. A levélíró igazat írt. Én az ő helyében valahogy így jellemeztem volna a galsai helyzetet: A falu egy megbolygatott darázsfészek. Talán ez ls az oka, hogy a járás mindmáig érdemlegesen nem nyúlt bele. Csak egy aprócska észrevételt: Albert Béla, a helyi nemzeti bizottság titkára és Bolyós Géza, a szövetkezet elnöke, ha véletlenül találkoznak, köszönés nélkül elmennek egymás mellett. Vajon miért? A válasz talán nagyon is egyszerű lehetne: nem bírják egymást, kölcsönösen rosszakarót, ellenséget látnak egymásban. Ha azonban tovább követjük az elkapott szálat, kiderül, hogy itt nemcsak két ember oktalan ellenségeskedéséről van szó, hanem sokkal többről: Bolyós Géza mögött ott áll a szövetkezet vezetősége, a szövetkezet tagjainak döntő többsége. Albert Béla viszont maga mögött érzi a helyi nemzeti bizottságot, a falusi pártszervezet bizottságát, a szövetkezeten kívül állók nagy részét. Tehát a látszat csal. Itt többről van szó, mint két vezető ember torzsalkodásáról: a falu szakadt két táborra. És ez már komoly baj, olyan, 'ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Albert Béláék Bolyós Gézát azzal vádolják, hogy nem respektálja a pártbizottság, a helyi nemzeti bizottság határozatait, Bolyós Géza viszont azt állítja, hogy az egész dolog gyökere az irigység: A szövetkezet volt vezetői, akik a faluban továbbra is megmaradtak tisztségviselőknek, irigylik, hogy jó eredményt tud felmutatni és ezért hordanak össze ellene hetet-havat. A vád mindkét részről súlyos. A helyi nemzeti bizottság titkára szerint a falu kommunistái akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor Bolyós Gézát felvették a pártba. Minek olyan kommunista, aki a párt határozatait magára nézve nem tartja kötelezőnek, akin sem a jó szó, sem a bírálat nem fog. A helyi nemzeti bizottság elnökének és 8 pártbizottságnak ls ez a véleménye. A járási pártbizottságnak ls megírták. A titkár kUlön fájlalja, hogy édesapja valamikor Bolyóséknál szolgált és most újból a Bolyós család sarja akar velük packázni. Viszont azt valamennyien elismerik, hogy Bolyós Géza jó szakember, ért a gazdálkodáshoz. Csak ne lenne annyira önfejű. Egyöntetű tehát a vélemény: Bolyós Géza jó szakember, de nem jó kommunista. De ha ez így Igaz, miért vették fel a pártba? Vagy talán annak idején nem ismerték eléggé? Közelebbről tényleg nem ismerték. Nem galsai, a közeli Mulyadról került elnöknek a faluba. Viszont a pártba a galsai alapszervezet vette fel. A dolog a következőképpen történt: Bolyós Géza szülőfalujában volt elnöke a szövetkezetnek, amikor kérte felvételét a pártba. A járás szemében már akkor is jó, tapasztalt szakembernek számított. Vezetésével a mulyadl szövetkezet jelentős gazdasági azok a vádak, amelyeket felhoz tak ellene, nem igazak. — A járás szavát akkor szentírásnak vettük — állítja most Albert Béla titkár. — Hallgattunk rájuk és Bolyós Gézát rö videsen felvettük a pártba. Igen, felvették annak ellenére, hogy szülőfalujában, ahol a legjobban ismerték, visszautasították. A galsai pártszervezet átigazolta csupán azért, mert a járáson egyesek így akarták. Mire volt ez jó? Miért kellett megszegni a párt alapszabályzatát? Bolyós Géza a párttagság nélkül is lehetett volna jó szakaz is, hogy a szövetkezet telepéről a trágyáié nyílt csatorná ban keresztülfolyik a falu egyrészén. A helyi nemzeti bizottságon kívül már a tisztiorvos is több ízben figyelmeztette, hogy ez egészségi szempontból megengedhetetlen. Ha egyelőre nincs más megoldás, legalább fedesse be a kanálist. Mindezek a figyelmeztetések eredménytelenek voltak. Ha gyűlésre hívták, hogy tisztázzanak bizonyos dolgokat, halaszthatatlan munkájára hivatkozva, a legtöbbször távol maradt. Igy tornyosultak a bajok, A darázsfészek GALSÁN MIÉRT NINCS BÉKESSÉG? eredményeket ért el. Viszont amikor lejárt a tagjelöltségi ideje, a mulyadi pártszervezet mégsem minősítette párttaggá. A mulyadl pártszervezet 1961. szeptember 25-én keltezett jegyzőkönyvében — amelyet elküldött a járási pártbizottságra is, — a következőket olvashatjuk: „A taggyűlés Bolyós Gézát nem tartja méltónak a párttagságra. A nevezett személyes magatartásával, a párthoz való viszonyával erre nem szolgált rá: a pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság határozatait nem respektálja, a bírálatot nem fogadja el, iparkodik olyan emberekke körülvenni magát, akik nem akadályozzák, sőt elősegítik önkényeskedésében. Az elért gazdasági eredmények láttán a fejébe szállt a dicsőség. Amikor a pártszervezet sorait fiatal, a munkában bevált szövetkezeti tagokkal akarta bővíteni, Bolyós Géza ellenpropagandát fejtett ki. Ezért a taggyűlés nem tartja érdemesnek a párttagságra és javasolja, hogy töröljék a párt tagjelöltjeinek sorából". A rákövetkező év tavaszán Bolyós Géza megvált a mulyadi szövetkezettől. A járás vezetőinek viszont az volt a nézete, hogy menjen Galsára, tegye rendbe az ottani szövetkezetet. Albert Béla titkár szerint már ekkor kezdődtek a bonyodalmak. Egyrészt örültek, hogy jó szakembert kapnak, mert a szövetkezetükből tényleg hiányzott a hozzáértő vezetés, másrészt azzal már nehezebben barátkoztak meg, hogy az új elnököt máris felvegyék a pártba. A járás küldöttjei, akik az új elnököt bemutatták Galsán, viszont nagyon ajánlották, hogy csak vegyék fel: igaz, hogy Mulyadon elutasították a kérelmét, de ember. Vagy talán az elvtársak elfelejtették, hogy a párttagsághoz még kevés az, hogy valaki jó szakember legyen! Egy kommunistának ennél jóval többnek kell lennie. A galsaiak már megbánták, hogy akkor engedtek egyes járási vezetők unszolásának. Bolyós Gézánál ugyanazok a hibák, amelyekért annak idején szülőfalujában elmarasztalták, nem vették fel a pártba, Galsán is megismétlődtek. A pártszervezetnek, sőt a járási pártbizottságnak is tudomása volt arról, hogy a kommunisták egymás után mennek el a galsai szövetkezetből. Viszont az is igaz, hogy Bolyós Géza vezetésével a galsai szövetkezet fejlődésnek indult. Bizonyításképpen említem meg, hogy az ötszázegynéhány hektáros szövetkezet bevétele hatvankettőben, amikor Bolyós Géza átvette az elnöki tisztséget, nem érte el a másfélmillió koronát, a múlt esztendőt viszont már több mint hárommillió korona bevétellel zárták. Bolyós Géza közben állami kitüntetést kapott. Fényképe a járási becsülettáblára került. A gazdasági eredmények mögött minden más háttérbe szorult. Mit számított például olyan apróság, hogy Bolyós Géza a szövetkezet juhait közvetlenül az iskola szomszédságában szállásolta el. Hiába volt a tanító és a helyi nemzeti bizottság tiltakozó szava éveken keresztül. Rossz néven vették tőle a falu vezetői azt is, hogy amikor utat, járdát építettek, annak ellenére, hogy a szövetkezetnek van kavicsbányája, a szomszédos Ipolynyitráról kellett beszerezniük a szükséges homokot, kavicsot, viszont Bolyós Géza másoknak szívesen szállított. Több mint kellemetlen míg aztán ezerkilencszázhatvanöt őszén betelt a pohár. Bolyós Géza tanulmányútra utazott Dániába. Előtte néhány nappal Albert Béla, a helyi nemzeti bizottság titkára figyelmeztette: Géza, már nagyon kikaptam miattad, itt a szeptember és még nem teljesítettétek a gabonabeadást. Válasz: már intézkedtem. Pár nap múlva elutazott. A gabonabeadásból viszont nem lett semmi. A járás ekkor a falusi pártszervezethez és a helyi nemzeti bizottsághoz fordult: mondják meg ők, beadhatja-e a szövetkezet a leszerződött három vagonnyi termést. A vélemény egyöntetű volt: 27 vagonra való termett, hármat nyugodtan eladhatnak. A járási szervek kiszálltak a faluba. Mivel az elnök nem volt idehaza, helyettesét, Martin Kalífiiakot vették elő: mikor szándékoznak teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségüket? Erre Kaličiak kijelentette; ők meglesznek az állam segítsége nélkül, az állam is legyen meg az ő gabonájuk nélkül. Egyébként az elnök azt mondta, hogy nála nélkül egy szem gabonát se adjon senkinek. Az eset után — Albert Béla szerint — a járáson ügy döntöttek, hogy a galsai szövetkezetből állami gazdaságot csinálnak. Feladatul adták a helyi nemzeti bizottságnak, és a pártszervezetnek, hogy az elképzelés helyességéről győzzék meg a szövetkezeti tagokat: adják kezük írását, hogy. az állam javára lemondanak a föld tulajdonjogáról. Mire az elnök hazajött, már huszonnyolcan írtak alá ilyen nyilatkozatot. Viszont Bolyós Géza és még néhányan nem értettek egyet az „átállással". A szerződéses eladást gabonafélékből teljesítették, sőt két vagonnal többet is adtak. Aztán felutaztak Bratislavába, a mezőgazdasági megbízotti hivatalba. Ott eléjük tettek egy hivatalos írást, amelyet Losoncról kaptak, és a galsai szövetkezet vezetői kérik benne, hogy szövetkezetük legyen állami gazdaság. Bolyósék kijelentették; ők ilyen nyilatkozatot sohasem tettek, ellenkezőleg helytelenítik a járás meggondolatlan kezdeményezését, szövetkezetük fejlődőképes, jó gazdasági eredményeket érnek el. A bratislavai út eredménye, hogy a járás kénytelen volt elállni az állami gazdaságtól. A faluban viszont kitört a háborúság. Bolyós Géza nyeregben érezte magát, mivel „fönt" neki adtak igazat. Azokat, akik aláírták az állami gazdaságot, rövid úton kizárta a szövetkezetből, sőt tovább ment. Kijelentette, hogy ennek a meggondolatlan kezdeményezésnek kárát látta a szövetkezet. A terhet viselje a helyi nemzeti bizottság titkára, mivel tőle származhatott a kezdeményezés. A megmaradt szövetkezeti tagok között elterjedt az a téves felfogás ls, hogy a helyi nemzeti bizottság, a kommunisták megirigyelték jő sorsukat, és ezért akarták felborítani a szövetkezetet. A meggondolatlan, elhamarkodott lépés következménye, hogy Galsán alig maradt szövetkezeti tag. A vezetőség többnyire alkalmazottakkal dolgoztat. A cikk elején mondtam, hogy a falu két tábort képez. Egyik oldalon áll maga a falu, a másikon azok, akik a szövetkezetben dolgoznak és Bolyős Gézának fogják pártját. Hogy miért ragaszkodnak hozzá? A válasz kézenfekvő. A szövetkezet ma jól jövedelmező kereseti forrás. Az elnök a maga embereinek olyasmit is elnéz, ami ellentétben áll a szövetkezeti alapszabályzattal. Egy dolgot azonban mégis látnunk kell. Bolyós Géza körül ez a látszólagos felzárkózottság mégsem annyira szilárd, mint ahogy ezt az ember első látásra gondolná. Becsülik benne az ügyes, jó szakembert, viszont a viselkedését, az emberekhez való rossz viszonyát kifogásolják. Szerinte csak az jó, amit ő csinál, mond, még akkor ls, ha a gyakorlat mást bizonyít. O

. sszegezésként: ' a galsai | helyzet továbbra is nyitott kérdés marad, ha a Losonci Járási Pártbizottság halogatja a dolgok érdemleges intézését. Ez viszont nem lehet cél. A félmegoldások itt már aligha segítenek. Csakis egy átfogó politikai és gazdasági elemzés adhatna alapot egészséges és határozott döntés meghozatalára. "APKA ISTVÁN gazdaságunk Irányító szerveiben biztosítja a társadalom befolyását, éspedig elsősorban a kommunisták révén, akiknek pártunk gazdasági politikája értelmében kell a reájuk háruló feladatokat teljesíteniük. Pártunk azzal is érvényre juttatja befolyását, hogy az Irányítás egyes szerveiben rátermett, tapasztalt párttagoknak ad megbízást bizonyos tevékenységre, gondoskodik politikai s szakismereteik elmélyítéséről, az Irányító munka tökéletesítéséről. A kommunisták, a pártalapszervezetek révén ellenőrzi irányító tevékenységüket, a konkrét munkatervekbe foglalt politikai elgondolások valóra váltásának helyességét, és politikai tömegmunkájával megnyeri a dolgozókat, s a gazdasági feladatok teljesítésére irányítja őket. Minden pártszervezetben fontolóra kell venni, mi legyen a pártpolitikai munka tartalma, s a gazdaságirányítás tökéletesített rendszerének feltételeihez igazodva kell keresni e munka leghatásosabb formáit s leghatékonyabb módozatait. Az üzemekben — különösen a nagyobbakban — általában kielégítők az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatok. A pártszervezetek a funkcionáriusok, a műszaki dolgozók, a közgazdászok, a vezető és kiváló dolgozók segítségével rögzítik á gazdasági elgondolásokkal, valamint a döntő fontosságú politikai-gazdasági feladatok megoldásának módjával kapcsolatos nézeteiket és álláspontjaikat. A pártszervezeteknek tudatosítaniuk kell, hogy a gazdasági kapcsolatok minőségileg új érvényesüléséről, az emberek egymás közötti, s a társadalom szerveihez fűződő kapcsolatairól van szó. A pártszervezeteknek munkájukkal egyre tökéletesebben, színvonalasabban kell nevelő hatást gyakorolniuk és a megrögzött, helytelen nézetek s szokások kiküszöbölésére hatniuk. Ezt azonban csak a sző szoros értelmében vett új gondolkodásmód és cselekedetek tehetik lehetővé. Magától értetődő, hogy elsősorban az legyen a taggyűlések tárgysorozatának tartalma. A taggyűlések így vonzók s érdekesek lesznek, mivel az említett problémák és kérdések szervesen függnek össze az adott munkahelyeken dolgozók tevékenységével, igényeivel stb. A pártszervezetek taggyűlésein gyakran kerül sor a népgazdaságunk fejlesztésére vonatkozó általános érvényű tájékoztató adatok közlésére. A pártszervezetek azonban most már ezeket a társadalmi jelenségeket az egyes munkahelyeken végbemenő eseményekkel, gazdasági eredményeikkel, a dolgozók és kollektíváik feladataival összefüggésben kell a taggyűléseken ismertetniük. Eszerint a pártszervezetek tevékenységében arról van szó, hogy ne csak szem előtt tartsák a szóban forgó problémákat, hanem reális helyzetfelmérés alapján megkülönböztetett módon s szükség szerint szabályozzák saját tevékenységüket és minden politikai munkájukat. A műszaki-termelési alap Öszszetételének módosulása következtében új gazdaságirányítási szervek létesültek, éspedig vezérigazgatóságok, valamint vállalati igazgatóságok, amelyeknek hatás- és feladatköre az adott kerület, esetleg járás közigazgatási területén van. Az említett igazgatóságoknak alárendelt üzemek s kisüzemek a kerület, illetve a járás különböző városaiban s községeiben fejtik ki tevékenységüket. A vezérigazgatóságok hatáskörébe több kerület üzemei tartoznak. A vezérigazgatóság — tehát az irányító szerv — székhelye rendszerint másutt van, mint a termelőüzemek. A vezérigazgatóságokon létesült pártalapszervezetek —, ami az ellenőrzési jog érvényesítését illeti — a központi gazdasági szerv és az állami szervek keretében ténykedő pártalapszervezetekkel azonos szerepet töltenek be. A pártszervezetek tevékenységének a főigazgatóságokon arra kell irányulnia, hogy a párt gazdasági politikáját a főigazgatóság alkotó módon dolgozza fel és valósítsa meg, hogy bebiztosítsa az emberek politikai és szaktudásának növelését, s következetesen tartsa be és valósítsa meg a káderpolitika elveit. A főigazgatóságok kommunistáinak az a feladata, hogy egységesítsék a nézeteket és a társadalmi folyamatokat a termelési-gazdasági egységek fejlesztésében. A pártszervezetek ezen tevékenysége szükséges és a pártnak a központi szervek pártszervezeteivel kapcsolatos határozataiból ered. Eddig aránylag sok ellenvetés hangzott el a vezérigazgatóságokon létesített pártszervezetek helyzete, valamint jogés hatásköre miatt. Az elvtársak azt állítják, hogy más a szerepük, mint a központi szervekben ténykedő pártalapszervezeteké. Arra utalnak, hogy a vezérigazgatóságok — jóllehet nincs közvetlen termelési munkahelyről szó — az önálló elszámolás elvein alapuló termelés legmagasabb fokú szervei, minek következtében az ottani pártszervezeteket is nagyobb jogokkal kell felruházni, úgyhogy a vezérigazgató s az illetékes szakszervezeti szövetség szakszervezeti bizottsága közvetlen partnerei lehessenek, s azoknak konkrét feladatokat ls adhassanak. Jóllehet a mezőgazdasági termelés szakaszán ténykedő pártszervezetek a párt minden szervezetére érvényes elvekhez igazodnak, pártmunkájuk mégis sajátos, mert nemcsak a mezőgazdasági termelés folyamatát tükrözik, hanem bizonyos szociális-gazdasági változások folyamatát is. Falvaink nemcsak a szövetkezetesítés idején voltak változások színhelyei. Ma és a jövőben sem szűnik meg a falusi emberek élete megváltozásának folyamata. A falusi pártszervezetek ez Idei évzáró taggyűlésein szerzett, tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nagyon helyes és hatásos, ha üzemekben dolgozó kommunisták csoportjaival szilárdítjuk a csekély taglétszámú és a túlnyomórészt idős párttagokból álló falusi pártszervezeteket. Nyilvánvaló, hogy ezentúl is keresnünk kell, s meg ls kell találnunk a falusi kommunisták aktivitása növelésének még hatásosabb módozatait, hogy egységes lehessen a falusi kommunisták tevékenysége s a község egész lakossága megérthesse pártunk politikáját. A munkások s a parasztok, a városok s a falvak fokozatos egymáshoz közeledése folyamatában a mezőgazdaság iparosítása s a falvakon általában végbemenő társadalmi változások folyamatában különös típusú pártszervezetekké változnak pártunk falusi szervezetei, s ezért a felsőbb pártszerveknek is ehhez igazodva kell őket irányítaniuk Tekintet nélkül az említett folyamatra, minden falusi pártszervezet elsőrendű feladata, hogy az egységes földművesszövetkezetekben s az állami gazdaságokban szilárdítsa a pártunk a mezőgazdasági i termelésre gyakorolt befolyását. Ha ugyanis a kommunisták nem fejtenének ki aktív s közvetlen tevékenységet a termelésben, nem lehetne megoldanunk a mezőgazdaság tartós és hatékony fejlesztésének rendkívül bonyolult problémáit sem. Hiszen a termelésben befolyást gyakorló kommunista a párt vezető szerepének közvétlen megtestesítőjé, és a vezető helyen dolgozó kommunista pedig a dolgozók széles körének szakismeretét s politikai . öntudatát befolyásolhatja tevékenységével.