Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-06 / 154. szám, kedd

A nincstelenség országútján Jegyzetek'egy kiállításról Népraizi és népművészeti is­mereteinket bővíti a Szlovák Nemzeti Múzeum történeti osz­tályának legújabb kiálítása. A bratislavai, martini és zsolna! múzeumból válogatott anyag, :neg cir. I.. janotának gazdag fénykép- és dokumentumgyűjte­ménye egy hazai, múltbeli sa­játos mesterséget, annak hányt­vetett életű képviselőit, a „dró­tosokat" hozza emberközelbe. Ezek a dolgos, szerény, or­szágjáró tipikus szlovák figu­rák, akik falvaink s városaink utcáin időnkint feltűntek, a képzőművészek fantáziáját is foglalkoztatták. A bocskoros, viseltes ruhájú, szálas, javako­rabeli férfiak, a görnyedt öre­gek, a serdületlen 12—13 éves kisinasaik jó témát adtak a 19. és 20. századi porcelán- és fa­janszszobrocskák mintázóinak. — Áleš finom vonású tollrajz­zal rögzíti a hegyek és fenyve­sek közül elinduló Inasgyere­ket. Mednyánszky szociális ér­zékenységgel vette ecsetjére, Augusta az akvarell üde színei­vel szólt róluk. Weiner-Král hu­mánus látással az országút szé­lén megpihenő fáradt vándort, V. Hložník az elgondolkozva ballagó pipás férfit érzékeltet­te. Bán szobrász és Bizmayer keramikus hatásos életképbe foglalta alakjukat. Az irodalom sem volt közönyös velük szem­ben. A mai fiatalság számára vi­szont szinte elkénzelhetetlenek az ilyen máról-holnapra tengő­dő. barangoló emberek, akik elkerültek Európa több orszá­gába, sőt a tengerentúlra is. Főképp Észak-Trencsénben, a Vág mentén, a Kisuca völgyé­ben negyven népes faluban él­tek nagy szegénységben, mert köves sovány földecskéiken nem termett meg a mindenna­pi kenyér sem. A többgyerekes családapák közül ls sokan ott­hagyták nyomorúságos viskóju­kat. Kezükben a vándorbottal, vállukon a szükséges szerszá­mokkal megrakott bőrtáskával, nagy köteg dróttal keltek útra már a 18. század elejétől fog­va. S hogy miért éppen ezt a foglalkozást választották? Mert < közeli Sziléziában már a 16. <<•17. században gyártották a : mesterségük nyersanyagát ké­pező drótot. Ennek segítségé­vel fogták össze, szilárdították meg a repedt vagy törött cse­répedényeket. A takarékos la­lusi és városi háziasszonyok örömére. Később hátukra erősí­tett, nagyobb, lapos ládában bádogot is hoztak magukkal é.s megfoltozták a kilyukadt edé­nyeket, vagy új feneket készí­tettek számukra. Ügyes ke­zükkel szerzett pénzecskéjük­kel télire hazatértek, hogy tavasszal újból folytassák idénymunkájukat. Az országot felosztották egy­más között kerületekre s kinek kinek megvolt a maga vidéke, ahol házról házra jártak. — Tö­rekvők és ötletesek voltak és Idő­vel sokféle hasznos tárgyat ké­szítettek, melyek nemcsak cél­szerűek, de természetes szép­érzékük sugallatára tetszetősek is voltak. A változatos, ügyes háztartási eszközök a drótból készült szűrőkanalak, habve­rők, kenyérpiritórácsok, szap­pan- és gyertyatartók, egérfo­gók, és kalitkák, a kedves já­tékszerek, ember és állatfigu­rák és még sok egyéb, igen ke­lendők voltak. Bádogból is ké­szültek különböző edények és kancsók. — A legfejlettebb, 30KSZ0r majdnem művészi kivi telű tárgyakat aranyozott és ezüstözött finom drótból állítot­ták elő. Nagyon csinosak és kedveltek voltak az ilyen 'kü­lönböző díszdobozok, cigaretta­tartók, kelyhek, tálak és kosa­rak. Ma természetesen korszerűt­lenek ezek a tárgyak. De érté kelni tudjuk őket, mert fényt vetnek a múltra és érdekes fe­jezetét képezik gazdag népmű­vészetünknek. Külön megbe­csülünk minden egyes darabot, mert ott érezzük rajtuk a tá­radhatatlan, szorgos munkás kéz nyomát, a kisemmíze't, gcndokka! terhelt embernek a jobb és nagyobb karaj kenyé­rért való törekvését. BÁRKÁNY IENŰNÉ /Szomszédok a Dunánál' A hagyományos Bécsi Zenei Heteken (Wiener Festwochen), amelyek ebben az évben a „Szomszédok a Dunánál" jelszó je­gyében folynak, többek között föllép a bratislavai Kamara­együttes. Először mutatkoznak be a bécsi közönségek? — kérdeztük az együttes művészeti vezetőjét és karmesterét Vlastimil Horákot. — A múlt év októberében már két hangversenyünk volt Ausztriában — Bécsben és Grácban léptünk fel. A bécsi közönség melegen fogadott bennünket és az újságok zene­kritikusai is az elismerés hang­ján Írtak együttesünkről. Pél­dául Schmidek professzor a Volksblattban többek között így Irt: „Ez alkalommal az in­terpretálókat a program elé helyezem. A bratislavai Kama­raegyüttes példát mutatott, ho­gyan kell tolmácsolni a mai zenét. Teljes technikai tökély­lyel, az ügy Iránti szeretettel és igénnyel." Sikerünk eredmé­nyezte a mostani meghívást a Bécsi Zenei Hetekre. • Tulajdonképen mit jelké­pez az Idei bécst zenei fesztivál leiszava: „Szom­szédok a Dunánál"? — Az idei zenei hetek tulaj­donképpen a dunamenti népek zenei kultúráját mutatják be. Az osztrák zenekarokon, szó­listákon kívül cseh és szlovák, magyar és jugoszláv művészek lépnek föl. Igy többek között fellép a prágai Nemzeti Szín­ház operaegyüttese, a brnói Ja­náček színház. A műsoron sű­rűn szerepelnek a cseh zene­szerzők: Smetana, JanáCek és Martinü művei. A szlovák zenét Július Kovalský mai zeneszerző képviseli, akinek „Miniatűrök" című szerzeményét ml adjuk elő. Ez lesz egyébként a mű ősbemutatója. • Milyen müveket mutatnak be ezen kívül a bécsi kö­zönségnek? — Több mai osztrák zene­szerző — Markaritzer, Haid­maier — művét először hallhat­ja a bécsi közönség — éppen együttesünk tolmácsolásában. Haidmaier fuvolaversenyének szóló;'észét ifj. Vladislav Brun­nur adja elő. Műsorunkon sze­repel még az osztrák Kari Schiske I. vonószenekari műve is. • Tehát kizárólag modern müvekkel lépnek föl? — Igen. Már a múltkor ta­pasztaltuk, hogy a bécsi zenei közönségnek egy rendkívül igényes és zeneileg képzett ré­tege érdeklődik a modern zene Iránt. És ez a szépszámú kö­zönség nemcsak érdeklődik, ha­nem lelkesedik — és ami ta­lán a legfontosabb, és ami két­ségtelenül inspirálólag hat az előadóművészekre — ért ls hozzá. A jó tolmácsolásban hal­lott művek közül is ki tudja választani az értékeset — meg tudja különböztetni a „búzát a konkolytól". • Mikor kerül sor bécsi hangversenyükre? — Június 9-én lépünk fel a bécsi rádió nagytermében. A hangversenyt az Osztrák Zene­szerzőszövetség és az osztrák rádió rendezi, örülünk, hogy felléphetünk a bécsi Ünnepi he­tek Igényes közönsége előtt. Mi vagyunk az első szlovákiai ze­nei együttes, amelynek erre al­kalma nyílik, a cseh zenekarok közül is csak a Cseh Filhar­mónia hangversenyezett mind ez ideig a Bécsi Zenei Hetek ke­retében. DELMÁR GÁBOR KULTURÁLIS HÍREK • ELMARADT A MOSZKVAI Művész Színház görögországi vendégszereplése a legutóbbi politikai változás miatt. A i együttes most Bulgáriában tur nézik, Plovdivban, Várnában és Szófiában lép fel. Innen útjuk Magyarországra vezet. • NAGY KATALIN életéről forgatnak filmet Londonban. A film címszereplője Jeanne Mo­reau, rendezője Gordon Fle­myng. A forgatókönyv Bemard Shaw nyomán készült. Helyből felszálló repülőgépek A tervezőmérnökök világszerte lázasan keresik a helyből fel­szálló, illetve a gyorsan repülő, de lassan, vagy még ami jobb, helyben leszálló repülőgép legjobb megoldását. A polgári repülés műszaki problémáival foglalkozó nemzetközi szervezet, az ICAO tájékoztatása szerint eddig közel 250 gépet terveztek a merev­szárnyú repülőgép helyből fel-leszállásának, vagy nagyon rövid nekifutásának és kigurulásának megoldására. Ezen a területen távolról sem annyira körülhatároltak még a megoldási lehetőségek, mint a szuperszónikus utasszállítók ese­tében. Minduntalan közölnek olyan „családfákat", amelyek e STOL és VTOL gépek műszaki megoldásait csoportosítják, jSTOL-short take-off and landing: rövid felszállás és leszállás, VTOL — verttcal take-off and landing: függőleges fel- és leszál­lás.) Ismerkedjünk meg egyes „kategóriák" műszaki érdekessé­geivel. PINGVIN-REPÜLŐGÉPEK Az első sikeres repüléseket helyzetüket változtató szerke­zetekkel végezték. A hivatalos szakkifejezésnél többet árul el a gépek tréfás elnevezése: pingvinek.' Valóban, úgy áll­nak a földön, mint a pingvi­nek, tehát a farkukon. Törzsük függőlegesen helyezkedik el, s kerekeik nem a szárny vagy a has alatt vannak, hanem a farokfelületek hátsó élein. Felemelkedésükhöz nincs szük­ség felhajtóerő keletkezésére a szárnyon, mert rendkívül erős gázturbinájuk nagyobb vonó­erőt ad a gép terhelt súlyánál. Induláskor tehát egyszerűen mindaddig növelik a hajtómű teljesítményét, amíg a gép füg­gőlegesen a levegőbe nem emelkedik. Kellő magasság el­érése után a pilóta előredöntl, „vízszintesbe nyomja" a gépet, s most már a szárnyain kelet­kező felhajtóerő tartja a leve­gőben, a megszokott módon re­pülhet tovább. Célhoz érve a pilóta ismét függőleges emel­kedésbe kormányozza a gépet, majd fokozatosan csökkenti a hajtómű teljesítményét, a gép megáll a levegőben, majd szép lassan visszaereszkedik a farokfelületek hátsó éleire erő­sített, jól rugózó kerekekre. Ez a géptípus valóban megfe­lel a kitűzött követelmények­nek: helyből száll fel és le, majd merevszárnyú gépként re­szónikus sebességre is képes „Mirage Balzac" deltaszárnyú, szuperszónikus vadászgépen ls kipróbálták. Az Egyesült Államokban a pingvin gépek eredménytelen­kel is. Az egyik ilyen kísérleti gép esetében a törzsben elhe­lyezett gázturbina repülés köz­ben a szokásos módon műkö­dik, vagyis hátrafújt levegő­gáz sugarával^ előrehajtó erőt termel. Függőleges emelkedés­kor, leszálláskor terelőlemez se­gítségével a szárnyakba vezető csőhálózatba Irányítják a gáz­turbinából hátraáramló suga­rat. ELTERELT SUGARAK Különösen behatóan kísérle­teznek a sugártereléssel. En­nek az a lényege, hogy a lég­csavart elhagyó vagy a gáz­turbinából kilépő gázsugarat terelőlapok, zsaluzatok segítsé­gével irányítva, előrehajlásra A nyugatnémet Messerschmidt Me 408 Rotor |et. típusú helyből felszálló gépe a szárnyak végén elhelyezkedő légcsavarok se­gítségével végzi a függőleges mozgást. sége után billenthető hajtómű­vekkel próbálkoztak. Így okos­kodtak: a pingvineknek az a hibájuk, hogy az egész gépet kell átbillenteni függőleges vagy vízszintes repüléshez. Ugyanez az eredmény úgy Is elérhető, ha csak a hajtómű­vet billentik át. Az eddigi lenagyobb VTOL Az amc-lkai XC-124. A gép függőleges felszállásához az egész szárnyat billentik el. Ez az első (és egyben legnagyobb), leve­gőben is sikerrel kipróbált billenthető szárnyú kísérleti gép. pül tovább. De a pilóta hely­zete semmivel sem lett köny­nyebb, sőt, bonyolultabb. Ép­pen a leszállás rendkívüli bo­nyolultsága miatt abba is hagy­ták a kísérleteket ezekkel a gépekkel. EMEL IS, TOL IS Angliában a külön emelőhaj­tóműves megoldással értek el sikert. Egy kisméretű, delta­szárnyú gép törzsébe több kis­méretű, de együttesen a gép teljes súlyánál nagyobb eme­lőerőt biztosító gázturbinát he­lyeztek el függőleges Irányba hatva. Ilyen kis hajtóművet építettek be vízszintes hely­zetben a gép farkába ls. Ez utóbbi hajtotta előre a gépet, a többi hajtómű pedig a leve­gőbe emelte. A Short Sc-1 gép­pel számos sikeres repülést hajtottak végre, bebizonyítva a megoldás életképességét. Füg­gőlegesen fel- és leszállt az emelőhajtóművekkel, s megle­hetős sebességgel haladt előre a kis hajtóművel. Kellő magas­ság elérése után bekapcsolták a tolóhajtóművet, s amikor a gép felgyorsult, s így elegendő felhajtóerő jött létre szárnyain, kikapcsolták az emelőhajtómű­veket. Leszálláskor először az emelőhajtóműveket kapcsolták be, majd fokozatosan csökken­tették a tolóerőt, s a gép las­san a földre ereszkedett. Ezt az elvet a franciák a szuper­gépnek az egész szárnya átbil­lenthető a rászerelt négy lég­csavaros gázturbinával együtt. A nyugatnémet Vf-101 gépet viszont úgy alakították ki, hogy csak a párosával a szárnyvé­gekre szerelt sugárhajtóművek billenthetők át. Sikeres kísérleteket végeznek külön emelőszerkezetű, de azo­nos hajtóművű kísérleti gépek­vagy emelésre hasznosítják. Er­re sok megoldást dolgoztak ki< A legegyszerűbb esetben a fel­szállás időtartamára erősen le­felé hajlítják a szárny hátsó részét. A szárny elé nyúló lég­csavarokat elhagyó levegősu­gár a szárnynak ütközik és le­felé kitér. így nem előre, ha­nem felfelé emelő reaktív erőt termel. Más megoldások eseté­ben úgy terelik a hajtóművet elhagyó gázsugarat, hogy a gép hasa alatt, lefelé lépjen ki. Legsikeresebben az angol Hawker gyár tervezői oldották meg a sugárterelés feladatát, tehát a merevszárnyú gépek helyből felszállását ts. P-1127 jelzésű kísérleti gépük hajtó­műve Is érdekes megoldású, ún. kétáramú. A gép akár hely­ből Is felszállhat, de ha úgy adódik, rövid nekifutás után emelkedhet levegőbe, vagy a sugárhajtású gépekhez hason­lóan, hosszan is startolhat. Mindezek a furcsa géptípu­sok — a konvertiplántól egé­szen a propelloplánig (az utóbbinál nemcsak a motorok, hanem a szárnyak is forog­nak) — azt igyekeznek elérni, hogy megszabaduljunk a nagy kiterjedésű repülőterektől és végtelen felszállópályáktól. Az ilyen repülőgépekre türelmet­lenül várnak nemcsak a repü­lősport kedvelői, hanem azok is, akik hasonló kategóriájú re­pülőgépet szeretnének, mint amilyen a motorkerékpár az or­szágúti járművek között. : ?;Í :Í. J^sasfg"ggggp' ftz amerikai SikorskI gyár konvertiplánja a helikopter és a me ľ.iv szárnyú repülőgép kombinációja. Felszálláskor légcsavarjai működnek, amelyek horizontális repülés közben a repültőgép törzsében helyezkednek el.

Next

/
Thumbnails
Contents