Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-03 / 151. szám, szombat

A fiatal pár a moziba ül. A partnér egész előadás alatt a lányt ölelgeti. A mögöttük ülö nő megszólal: — Mondja, nem csinálhatná ezt otthon? — Nagyon szeretném, de nem tudom, mit szólna hozzá a feleségem. • Az igazgató az új küldöncöt leckézteti. — Nem mondta a helyettesem, mit kell csinálnod ebéd után? — De Igen! Ébresszem fel, mihelyt ön megérkezik. * A családban ikrek születtek. Az ötéves fiúcska megkérdezi: — Mondd, apu, mindketten itt maradnak, vagy azért küldték őket, hogy választhassunk közülük? • A mama megkérdezi lányától: — Hová tűnt az a fiatalember, aki a múlt évben állandóan hatalmas virágcsokrokkal állított be hozzád? •— A virágüzlet eladónőjét vette feleségül. Olvastuk • Eddig ismeretlen tettes 900 koronát lopott el a Fučíkbánya fürdőhelyiségében levő nyitott szekrénybői. A zárat vasruddal törte le. • • • • Az építkezési ügyosztály az építkezést azzal a feltétellel engedélyezi, hogy a levegő esetleges szennyeződését a legkorszerűbb eszközökkel kell biztosítani. HORGASZCSALÁDBAN A KERÉKPÁROS ÖTLETE Jaroslav Simek: MESE Az ökör szerette volna változatosabbá tenni az étlapot, ezért elment az erdőbe gombát szedni. De nem tudta megkülönböztetni a mérges gombát az ehetőtől, igy azután amikor otthon megetette az állatokkal - mindegyik felfordult. Kimúltak a tyúkok, a kacsák, a kecskék, a tehenek, a galambok, a kakasok, a kutyák a macskák, a malacok, sőt az egér is, amely megkóstolta a gombát és a veréb is, amely egy kicsit csőrölt belőle. Ebből is látható, hogy mennyi mérget nyelet le a környezetével egy ökör. Fordította: P. GY. A sokgyerekes anya dajkát fogad. Amikor a dajka megérkezik, habozva így szól: — 13 gyerek... bocsásson meg, én itt nem vállalhatom a munkát. — Miért? Talán babonás? * A nő: — Ha nem megyek hozzád, végzel magaddal? A férfi: — Természetesen. Eddig mindig így csináltam. * A nagymama így szól kamasz unokájához. — A mai lányok már azt sem tudják, mire való a tü. — Miért ne tudnák? A lemezjátszóhoz. * — Kaphatnék egy doboz szardíniát? — Kérem. Milyet óhajt: spanyolt, portugált, vagy franciát? — Teljesen mindegy. Nem szándékozom társalogni. * Házastársak összevesztek és egész nap egy szót sem váltottak egymással. Este a férj a következő papírlapot tette felesége elé: „Kelts fel reggel hétkori" Reggel tízkor ébredt. A párnáján a következő üzenet állott: „Kelj fel, már hét óra!" • Egy vidéki város elöljárósága hatalmas tűzoltó berendezést szerzett be. A lakosság így kommentálta a nagy eseményt: — Sok tűzeset kell, hogy a gép ára megtérüljön. Egyik (feketéjét kavargatta): Uraságodnak mi a foglalkozása? — Másik: Operaénekes vagyok... Egyik: Gyönyörű hivatás, uramI Másik: Hát igen.. művészsors... Harminckét éve vagyok a pályán. Egyik (elismerően): Nagy idői Rengetek élménye lehet bizonyára? • Másik (merengve): Ismerte ön Eczeticset? Egyik: Nem. Másik: Hát ő akart huszonkilencben leszerződtetni a Milánói Scalához. Egyik: Ne mondfat Másik: Nem fogadtam el. Eczetics azt hitte, rögtön aláírom a szerződést, mert a Scaláról van szó ' Egyik: Miért nem írta alá? Másik: Na hallja! Nem voltam bolond a Gigli mellett statisztálni1 Egyik: Hát mit csinált? Másik: Inkább elhelyezkedtem egy rövidáruüzletben. Ott dolgoztam tíz évigI Egyik: Bámulatra méltó önérzetességI Másik: A két kezem munkájából, uramI A téglagyárban vállaltam állást, és kitanultam a kemenceégetést. Nem dicsekvésből mondom, de kevés operaénekes mondhatja el magáról... Egyik: Valóban ... Es (Kávéházi beszélgetés) Másik: Ez semmi. Harminckilencben Eczetics megint felkeresett, és egy spanyolcországi turnéra akart leszerződ tetnt... Egyik: Vállalta? Másik: Bolondnak néz? Kidobtam Eczeticset, mint egy házalótl Egyik. De miért? Másik: A spanyol klíma tönkretette volna a hangomat... Egyik: Fantasztikusl Es miből élt? meddig dolgozott a téglagyárban? Másik: Tizenegy évig

t 1950-ben a Filharmónia megbízásából ismét felkeresett Eczetics, és ajánlatot tett, hogy lép jek fel Rimaszombaton a „Népszerű operák" sorozatban... Egyik: Fellépett? Másik: Nem estem a fejem lágyáraI Éppen én menjek Rimaszom batba, akinek huszonkilencben a Scalához lehetett volna szerződése?! Egyik: Hihetetlen akaraterőt ... Másik: Visszautasítottam Eczetics ajánlatát, és azóta lottót árulok itt a kávéházban ... Nem parancsol egyet? Csupa nyerőszám ... Egyik: (rezignáltán): Köszönöm ... (Vásárol egyet). Másik: Legyen máskor is szerencsém ... Egyik: Bocsásson meg, de jön a feleségem ... ' Másik: Kérem, már itt sem vagyok . .. Afánlom magamat... (Elmegy.) Feleség: Ki volt ez a férfi, Gyula? Másik: Egy operaénekes, most lottót árul... Feleség (utánanéz): Szegény ... Igy becsülik nálunk a tehetségeket ... SZILAGYI GYÖRGY A japán gépkocsiipar a harmadik helyen Hirohito japán császár ebben az évben két ajándékot kapott. Az egyik egy elegáns Limousin-típusú gépkocsi, a Nissan Motor Company gyártmánya, a másik egy kimutatás, amely azt bizonyítja, hogy Japán az autógyártásban már a múlt évben legyőzte Nagy-Britanniát és a világranglistán az Egyesült Államok, valamint az NSZK után a harmadik helyre került. A japán autóipar 1966-ban 2 286 585 gépkocsit gyártott, vagyis az 1960-ban kezdődött felfutás óta a termelés 360 Vokál nőtt. Az ipari vezetők azonban bíznak abban, hogy rövidesen több mint hárommillió kocsit gyártanak évenként, és az NSZK kénytelen lesz feladni a világpiacon az előkelő második helyet. Az optimizmus indokolt, mert az utóbbi időben új piacokat szereztek, és arra törekszenek, hogy a belföldön is növeljék az eladást. Bár tagadhatatlan, hogy ezzel kapcsolatban még nagyon sok akadályt kell leküzdeni, hiszen Japánban az utak túlzsúfoltak és ma már csak az vásárolhat gépkocsit, aki Igazolja, hogy rendelkezik parkolóhellyel. Emellett a kipufogó gázok már annyira beszennyezték a levegőt, hogy egyes közlekedési gócokon a rendörök csak gázálarcban teljesíthetnek szolgálatot. A japánok nem feledkeznek meg a külföldi cégek hatalmas és elkeseredett konkurrenciájáról sem. A behozatal ellen jelentős — 40 %-tg terjedhető — vámmal védekeznek. Az idegen tőke egy új törvény értelmében az újonnan létesült vállalatoknál csak 50, a régieknél pedig csak 15 százalék lehet. (PANORAMA) Jelszavak nyelvén Egész könyvet lehetne összeállítani az amerikai diákok és beatnikek jelszavaibóL A kínaiaknak falragaszaik, az amerikaiaknak viszont mindenütt látható jelvényeik vannak. Vannak köztük elretten tőek: „Lee Harvey Oswaldl Hol van, amikor most Igazán szükségünk van magára?" „Ne gondolkozzatok — engedelmeskedjetekl Ne beszéljetek — lőjetek! Igy szokták az amerikaiak." „Most bombázzatok, utána majd imádkozhattok!" A szatirikus ellenzék mindjárt a dolgok velejére tapint: „Elhet-e nálunk az ember megszületése után?" „Segítsetek elnyomni a gondolkodást — támogassátok a cenzúrát!" „Idézzétek be kihallgatásra az istent!" Az utóbbi jelsző a mindenütt fellelhető, élesen vallásellenes jelszavak egyike. Egy jelvényen a következő látnoki szavakat olvashatjuk: „1968-ban nem lesz húsvét — megtalálták a testet", vagy pedig: „Isten van, de semmibe sem akar beleavatkozni". A jelszavak zöme háborúellenes. Sok a humoros jelszó is, mint például „Inkább sört csapoljatok, s ne a diákok vérét", vagy „Figyelem! A katonai szolgálat ártalmas az egészségre!" Á politikai jelszavak is elég világosak. „1968-ban vessétek fohnsont a szemétdombra!" „Válasszatok A. B. f-t" (Anybody, but no Johnson — bárkit, csak ne Johnsont). A háborúellenes jelvények jelszavainak szerzői általában diákok. Gondolkodásukat azzal is kifejezik, Hogy gyűjtik a nagy egyetemeken a hallgatók nyilvántartásához szükséges nyomtatványok szokásos figyelmeztetéseit. Igy keletkeznek ilyen figyelmeztetések: „Emberi lény vagyok. Ne gyűrjenek, ne szúrjanak át, ne hajtogassanak!" (CLIVE JENKIN S - TRIBÜNÉI RÉMSÉGEK PAKISZTÁN ÖSERDEIBEN A nyugat-pakisztáni rendőrség munkatáborokat fedezett fel, amelyekben 8 és 13 év közötti gyermekeket dolgoztattak. A gyerekeket elrabolták szüleiktől; a hosszú és súlyos gyötrelmek következtében közülük sokan már nem is emlékeznek szüleik nevére. Bár a rendőrség rajtaütése eredményes volt, úgy vélik, hogy az országszerte dívó gyermekkereskedelemnek csupán elenvésztő töredékét göngyölítették fel. A fiúkat és lányokat még ötéves koruk előtt rabolták el. Azt senki sem tudja, mit csináltak velük három év alatt. Nyolcéves korukban náci mintára megszervezett táborokba küldték és vasfegyelemre szoktatták őket. Bizonyos körök hallgatása megnehezítette a rendőri nyomozást. A felderített táborokban csak 171 gyermek dolgozott, viszont az utóbbi években több ezer gyermek eltűnését leientették a rendőrségnek. Rawalpind] fővárostól mintegy 800 kilométerrel délre Sukkur és Hala tartományban két munkatáborra bukkantak. A rendőrök hihetetlen utat tettek meg az őserdőn keresztül, míg odajutottak, közben igyekeztek elkerülni a gvermekkereskedők őrszemeit. Megállapították, hogy a táborokban napi 12 órát dolgoztak. Durva „kápók" terrorizálták a kimerült és rosszul táplált gyermekmunkásokat, s a legkisebb vétségért is megbüntették őket. A legnehezebb munkát végeztették velük. A rendőrök (mintegy 25 fegyveres személy) meglepetésszerűen rátörtek a gyermekek kínzóira, akiknek már nem volt idejük áldozataikat a sűrű őserdőbe hurcolni, hogy eltüntessék a „bűnjeleket". Letartóztatásuk után azonban nem sokat tudtak mondani a rendőröknek. A gyermekkereskedelmet nyilván szigorúan elkülönített szektorokban szervezték meg, s csak néhány ügynök tartotta fenn a kapcsolatot a banda központja és a tábor vezetősége között. Megállapították, hogy a kisgyerekek kezdetben sok verést kaptak, míg megszokták az új életet. Egy ideig álnyomorékokkal együtt koldulni küldték őket, s felügyelőik a legkisebb fegyelmezetlenség esetén elhurcolták és megverték őket. Sok gyermeket arra kényszerítettek, hogy a legközelebbi városok utcáin kolduljon. A gyermekek koldulását úgy szervezték meg, hogy a szülőföldiüktől minél távolabb eső városokban „működjenek". Most nagy gondot okoz, hogyan adják vissza a gyermekeket szüleiknek? Sok, gyermekétől megfosztott család érdeklődik azok iránt, akik már nem emlékeznek nevükre. Számos esetben ezek nagyon szegény sokgyermekes családok, s a hivatalok meg sem tudják állapítani az igazi szülők kilétét, mert nem minden gyermek szerepel a nyilvántartásban. Remélik, hogy a rendőrség mostani sikere bizalmat önt azokba, akik nem hittek a törvény hatásosságában, és a sorsban megnyugodva beletörődtek gyermekük elvesztésébe, most azonban leküzdik félelmüket, megtörik hallgatásukat, s így talán további gyermekkereskedők leleplezését teszik lehetővé. (UNIT A)