Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-30 / 178. szám, péntek

A1 S 1 KP KÖZ P O N Ti BIZOT T SÁ GÁNAK T ÉZISEI Ä Nagy Októberi Szocialista forradalom 50. évfordulójára (FoIytatas az 3. oldalról) rületünkön a fasiszta megszállók követtek el. A szovjet hadsereg Nagy Hon­védő Háborúban aratott győzel­mének történelmi jelentősége volt. Kialakultak az európai és as ázsiai országok szocialista for­radalmai fejlődésének és győzel­mének, a szocialista világrendszer létrejöttének kedvező feltételei. Kibontakozódott a népek nemzeti felszabadító harca. A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának kimenetele meggyő zően tanúskodik róla, hogy nincs a világon olyan erő, amely szél zúzhatná a szocializmust. 5. A szovjet nép történelmi győzelmet aratott legnagyobb el­lensége fölött és hozzálátott a békés országépítés további ter veinek megvalósításához. A romokon és a pernyén fel épült Sztálingrád, Kijev, Minszk, Harkov, Szmolenszk, Novgorod, Pszkov, Vityebszk, Voronyezs, Sze­vasztopol és sok más város és falu. Gj üzemek és gyárak épül­tek. A szovjet földművelők láb rásegítették a hitleristák által kirabolt kolhozokat és szovhozo­kat. 1940-től 1960-ig a következekép­pen gyarapodott a legfontosabb ipari termékek előállítása: az acél termelése 18,3 millió tonná­ról 65 millió tonnára, a kőolajé 31,1 millió tonnáról 148 millió tonnára, a földgázé 3,4 milliárd köbméterről 47 milliárd köbmé­terre. A villanyenergiáé 48,3 mii liárd kilowattóráról 292 milliárd kilowattórára. Gyarapodott az élelmiszer, a ruhaanyag, a lábbe­li és a tarlós használati cikkek termelése is, megjavult az ipari gyártmányok minősége is. A mezőgazdasági brnttó terme­lés már 1930-ben elérte a háború előtti szintet. A következő évek­ben azonban lelassult ennek a fontos gazdasági ágazatnak a fej­lődése, ami bizonyos nehézsége­ket okozott a lakosság élelmiszer­rel. a könnvűinar nyersanyaggal való ellátásaban. Emeltük a munkások és az al­kalmazottak bérét, lényegesen megnőttek az öregségi és a rok­kantsági nyugdíjak és kiterjedt lakásépítkezés vette kezdetét. To­vábbi sikereket ériünk el a tu­dományban, a technikában és ff ti. A kommunizmus építése — az Októberi Forradalom nagy müvének folytatása 7. A szocializmus győzelme meg­teremtette a kommunista társada­lom épitésére való áttérés gazda­sági, társadalmi, politikai és szel­lemi feltételeit. A marxizmus—leninizmus azt ta­nítja: meg keli teremteni a meg­felelő anyagi és műszaki bázist, lényegesen emelni kell a munka termelékenységét, biztosítani kell az anyagi és szellemi javak bősé­gét, fel kell számolni a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közti lényeges különbsége­ket, meg kell szilárdítani a tudo­mányos világnézetet és a kommu­nista erkölcsöt, hogy lehetségessé váljék az átmenet a szocializmus­ból a kommunizmusba. A párt XXII. kongresszusán új programot logadott el, amely meg­jelöli a Szovjetunió szocialista épí­tésének tő irányait. Ez a kommu­nizmus anyagi és műszaki bázisá­nak felépítése, a kommunista tár­sadalmi viszonyok megteremtése és az új ember nevelése. A XXIII. pártkongresszus, valamint az 1964. évi oklóber és a következő köz­ponti bizottsági plénumok határo­zatai sokoldalúan megindokolták a szovjet társadalom mai fejlődési feltételeit, a reális lehetőségeket, az anyagi, munka- és pénzforráso­kat, továbbá a nemzetközi helyze­tet tekintetbe véve konkretizáltak ezeket a feladatokat. A kommunizmus tudományos alapra épül. A gazdaság fejlődésé­vel, a tudományos-műszaki forra­dalom kibontakozásával, a társa­dalmi viszonyok tökéletesedésével és a kultúra fejlődésével kapcso­latban az irányítás feladatai is egyre bonyolultabbak és sokolda­lúbbak. Ez növeli a művelt, nagy szakképzettségű, a párthoz és a néphez hű dolgozók szükségletét. A párt és a szovjet állam fontos feladata a káderképzési és kihasz­nálási rendszer tökéletesítése. A szocialista társadalmi rend­szer előnyei olyan arányban érvé­nyesülnek, ahogyan őket a társa­dalom tudományosan megismeri és gyakorlatilag alkalmazza. A köz­pontosított tervezési rendszer sok­oldalú tökéletesítése és a demok­ratikus irányítási elvek fejlesztése, a dolgozók széles tüme-'einsk be­kapcsolása az irányításba, a de­mokratikus nyilvántartási és el­lenőrzési elvek szerint, a tudomá­nyos munkaszervezés kidolgozása és sokoldalú bevezetése, modern tudományos és műszaki eszközök alkalmazása — ezek az irányítási rendszer fejlesztésének fő irányai. A kommunista Dárt és a szovjet kultúra fejlesztésében is. A szov­jetek országa iskolaügyének ter­jedelme és színvonala világvi­szonylatban ax első helyek egyi­két taglalja el. A szocialista társadalom háború ntáni fejlődésének feltételei bo­nyolult és felelősségteljes felada­tokat hárítottak a kommunista pártra. Az élet igazolta a párt politikai irányvonalának helyes­ségét és azt a képességét, hogy elméletileg általánositani tudja % tömegek tapasztalatait, helyes po­litikai jelszavakat tűz ki, leltárja és helyrehozza a hibákat. A párt a szocialista demokrá­cia további fejlesztésére töreke­dett és XX. kuugitsszusán hatá rozuttan el'lélie Sztálin szemé­lyének kultuszát, amely az egyén szerepének »!r dgyiolásában, a kollektív Irányítás lenini elvéről való lumniidásb&n, az indokolat­lan megtorlásokban és a szocia­lista törvényesség másfajta meg szegésében nyilvánult meg. Ez s kultusz társadalmunknak károkat okozott és idegen a marxizmus­leninizmus szc'lemétől. Bár a túl kapások rendkívül komolyak vol­tak, nem változtattak a szocia­lista társadalom jellegén és nein ásták alá a szocializmus alap­jait. A párt lépéseket lett a szemé­lyi kultusz következményeinek telszámolására, a párt-, az állami és az ideológiai munka minden szakaszán, a pártélet lenini noi máinak és elveinek tiszteletben tartására ösztönzött. Bővültek a szövetségi köztársaságok, a ke­rületek és a területek jogai, a gazdasági és a kulturális építés kérdéseinek megoldásában, vala­mint az üzemek vezető dolgozói­nak jogai is. Mindez a társadalmi, a politikai és a kulturális élet aktivizálódására, a párt-, a szov­jet ás a gazdasági apparátus vala mennyi láncszeme levékenysegé nek felélénkülésére vezetett. 6. A szocializmus teljes és vég leges győzelme a kommunista párt által vezetett szovjet nép forradalmi átalakító tevékeny*:': gének legfontosabb eredménye. A szocialista világrendszer lét­rejötte és a Szovjetunió gazda sági, illetve védelmi erejének megszilárdulása a szocializmus javára változtatta meg a világ erőviszonyait, szilárd zálngál ke kormány nagy jelentőséget tulaj donit a gazdasági és társadalmi folyamatok tudományos irányítá­sának. Az ország gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális életé­nek tökéletesítésére az 1964-es no vemberi és az 1965-ös márciusi és szeptemberi központi bizottsági ülésén kidolgozott s a XXIII. kong resszuson jóváhagyott intézkedé­sek új korszakot jelentenek a kommunizmus felé haladó szovjet társadalom fejlődésében. A szocialista termelés fejlődése és a nép anyagi életszínvonalának emelkedése 8. A szovjet társadalom gazdasá­gi fő feladata a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának meg­teremtése a tudomány és a tecb­ka, a gépesítés és az automatizá­lás fejlesztésének, a munkaterme lékenység állandó növelésének alapján. A döntő sikerek egyike a gazda­sági fe|lődés szilárd, gyors üteme. Az Ipari termelés évi átlagos nö vekedése 1929 és 1966 között a Szovjetunióban 11,1 százalék volt, míg az Egyesült Államukban csak 4, Angliában és Franciaországban 2,5 százalék. 1968 végén a szovjet mezőgaz­daságnak 1 000 660 traktorja és 531 ezer aratókombájnja volt. A szocialista termelés gazdasági törvényeinek, az anyagi érdekelt­ség elveinek, a társadalmi és az egyéni érdekek helyes összhangjá­nak megsértése negatívan befolyá­solta a mezőgazdaság fejlődését, negatívan hatott a mezőgazdaság irányításában megnyilvánuló szub­jektivizmus. A párt erélyes lépése­ket tett a mezőgazdaság Irányítá­sában előforduló hibák és fogyaté­kosságok kiküszöbölésére. Az 19B5 ös márciusi központi bizottsági plénumon kidolgozták a kolhoz- és szovhoztermelés fejlődési ütemé­nek meggyorsítását szol 'álö gaz­dasági és politikai intézkedések rendszerét. E politika megvalósí­tása biztosítja a mezőgazdaság gyors fejlődésének elengedhetet­len feltételeit. 1966 ba n 171 millió 200 ezer tonna szemes terményt, vaeyis 1,8-szor annyit takarítot­tunk be, mint 1940-ben, 10 millió 800 ezer tonna húst, vagyis 2,3­szor annyit, 1 milliú 200 ezer ton­na vajat, vagyis 3,1-szer annyit termeltünk. Az új ötéves terv (1986-1970) pexi annak, hogy a Szovjetunió ben nem újíthatják fel a kapita­lizmust. Ex egyben bixtosítolta a szocializmus végérvényes győzel­mét. Hazánk megjárta a nagy harcok és győzelmek útját. Az úttörők uek mindig nehéz munkájuk vau. Ez megkívánja a szüntelen kere sést, a bonyolult feladatok meg­oldását, számos ellentmondás és akadály leküzdését. A Sxovjetunióban a szocializ­mus győzelmének történelmi je­lentősége abban van, hogy pár­tunk és népünk tapasztalatai megcáfolhatatlanul igazolták az új társadalom épitésére vonatko zó marxi—lenini tanítást. A szov­jet társadalom a gyakorlatban bebizonyította, hogy a marxiz­mus—leninizmus tudományos el­méletének alkalmazása teljesen megfelel a munkások, a parasz tok, minden dolgozó életbe vágó érdekelnek, hogy a sokoldalú tár­sadalmi haladás csak a társada­lom szocialista lejlesztésének út­ján lehetséges, hogy a szocializ­mus társadalmi és nemzeti fel­szabadulási, igazi demokráciát, tartós békét és szabadságot nyújt a népeknek. A szocializmus Szovjetunióban aratott győzelmének történelmi jelentősége továbbá abban van. hogy országunk népei a gyakor­latban mutatták meg az egész világnak korunk alapvető ellent­mondásai megoldásának útját­módját. Az elmúlt évtizedekben összegyűjtöttük a szocializmus építésének, a szocialista elvek és az emberi együttélés normái tö­meges méretű alkalmazásának óriási tapasztalatait. Ezekkel a tapasztalatokkal alkotó szellem ben él a többi nép. A szocializmus Szovjetunióban való felépítésének történelmi je lentősége továbbá abban van, hogy tapasztalataink cáfolják a kizsákmányolók állítását, misze rint a munkásosztály és a dol gozók képtelenek hosszabb ideig megőrizni a hatalmat és lelépi teni az új társadalmat. A szocializmus építését szolgál la a szovjet emberek minden nemzedékének munkája, derekas­sága és bölcsessége. Az emberi­ség sohasem feledkezik meg a szocializmus úttörőinek, első épí­tőinek történelmi tetteiről. teljesítése lehetővé teszi társadal­munk jelentős előrehaladását a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésében, az ország gazdasági és védelmi erejé­nek szilárdításában. A szocialista gazdaságfejlesztési terv megvalósításában igen nagy jelentősége van a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszere következetes érvényesítésének. A jellegével következetesen szocia­lista gazdasági reform, amely a szocializmus gazdasági viszonyai és a termelőerők fejlődési jellege összhangba hozásának szükséges­ségét fejezi ki, a gazdaságirányí­tás újszerűségét fejezi ki. Lényege abban van, hogy megszilárduljon az irányítás gazdasági módszerei­nek szerepe, tökéletesedjék az ál­lami tervezés és kibővüljön a vál­lalatok gazdasági önállósága és kezdeményezése, hogy mindenkép­pen érvényesüljön és tökéletesed­jék a gazdasági önálló elszámolási rendszer. 9. A szocialista termelés növe­kedése szilárd alapot teremtett a nép anyagi és kulturális színvona­lának emelésére. Az ipari és építőipari munkások reálbére 1966-ban 1913-hoz képest 6,6-szorta, a földművesek egy dol­gozóra számított jövedelme pedig 5,8-szorta növekedett. Az életszínvonal emelkedését ná­lunk először a munkások és alkal­mazottak bérének, valamint a kol­hoztagok természetbeni jövedelmé­nek emelése, a kiskereskedelmi árak csökkentése, másodszor a la­kosság szükségleteinek díjtalan kielégítésére szolgáló társadalmi alapok bővítése vagy a közokta­tásban, az egészségügyben, a szo­ciális gondoskodás és az üdültetés terén nyújtott kedvezmények biz­tosítják. A munkásak és alkalmazottak átlagbére, illetve fizetése csak 1950 és 1966 között több mint a fe­lével emelkedett. Az utóbbi évek­ben jelentősen emelkedett az ala­csony bérkategóriájú dolgozók jö­vedelme, növekedett a kolhozta­gok jövedelme, bevezettük garan­tált munkadíjazásukat. A szocialista társadalomban a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint" elv érvényesül, s a munka az élet­színvonal egyedüli lorrásává és mértékévé, minden egyes ember társadalmi helyzetének fő kritériu­mává válik. A szocializmusban még vannak társadnlmi-"iz<'-<s !í ,»i különbségek a munkT i->ll"-*éb2n. Ezért minden egyes dolgozó anya­gi díjazását a társadalom javára végzett muakájának minősége és mennylséga határozza meg. Ax egyenlősdis elosstás aláásná a dolgoxók anyagi érdekeltségét a munka eredményeiben, sxakmai és kulturális sxlnvonaluk emelésében. A szocialista társadalmi rend­szer erkölcsileg és anyagilag ér­dekeltté taszi ax embereket a munkatermelékenység növelésé ben, képességeik és tehetségük kibontakoztatásában. A tömeges szocialista muakaversenyben, a kommunista munkamozgalomban a legszembetűnőbben megnyilvánul az a törekvés, hogy minél többet adjanak a társadalomnak, s e mozgalomban a munkások, parasz tok és értelmiséglek tízmilliói vesznek részt. Az állam mind több eszközt tor­dít a dolgoxók társadalom- és já­radékbiztosítására. A Sxovjetunió­ban 34 millió személy részesül aggsági és rokkantsági járadék­ban, emeljük a táppénzt és a gyer­mekpótlékot, aagy eszközöket for­dítunk a dolgozók és alkalmazot­tak gyógykezeltetésére és üdülte­tésére. Bevezettük a kolhozparasz­tok járadékbiztosításának egysé ges rendszerét. Több mint nyolcmillió gyermek kap elhelyezést óvodákban. Az egész lakosság díjtalan orvosi el­látásban részesül. 578 ezer külön­féle szakorvos működik, húszszor annyi, mint a forradalom előtt. Hazánk egyik legfőbb probléma ja: megfelelő lakásokat biztosítani a lakosságnak. Évente 10—11 mil­lió szovjetember költözik új la­kásba. Az utóbbi tíz évben úgy­szólván a lakosság fele új lakásba és házba költözött, vagy másként javftotta meg lakásviszonyait. A szovjetállam lerövidítette a munkahetet, a bérek viszont válto­zatlanok maradtak, vagy emelked tek. Az Ipari munkások xöme heti 41 órát dolgoxlk, 18 órával keve­sebbet, mint 1913-ban. Az Októberi Forradalom 50. évfordulójáig lé­nyegében befe|exődlk a két sza badnapos ötnapos munkahét beve zetése. A szovjet társadalom társadalmi szerkezete és a szocialista demokrácia fejlődése 10. A szovjet társadalom társa­dalmi szerkezetét olyan baráti osz­tályok és dolgozó csoportok léte zése jellemzi, amelyeknek közös gazdasági, társadalmi, politikai és eszmei érdekeik vannak, és közös érdekük a kommunizmus felépí­tése. A munkásosztály az új társada lom irányítú, alkotó erejét alkot ja. Államunk fennállásának ötven éve igazolta a munkásosztály nagy történelmi küldetésére vo natkozó fontos marxista—leninista léteit. A munkásosztály az ipari fej lődés eredményeképpen számbeli­leg növekedett, s ma az ország dolgozóinak több mint a felét al­kotja. Lényegesen változik a szov jet munkások termelési szakkép­zettsége, műszaki és kulturális színvonala. A munkások mintegv 50 százaléka jelenleg teljes, vagy belejezetlen középiskolai végzett­ségű. Az iparral, a szocialista társa­dalom legfontosabb anyagi bázi sával összeforrott munkásosztály a leghaladóbb és legszervezettebb erő, s vezető szerepét a komniu nista épités időszakában is be­tölti. A szocializmus alapjában meg­változtatta a parasztság helyze­tét. A parasztság — a munkás­osztály hü szövetségese — a kom munista társadalom építésének aktív ereje lett. Emelkedik a me­zőgazdasági dolgozók általános műveltségi és knlturális műszaki színvonala. A kommunista építés időszaká­ban a társadalmi élet valameny­nyi területén megnő a szovjet értelmiség szerepe. Míg 1913-ban gazdaságunkban mintegy kétmil­lió fő- és középiskolai végzett ségű szakember dolgozott, 1966 ban már 13 millió. A szocializ musban nagy lehetőségek nyi! nak ax értelmiség alkotó tevé­kenysége előtt. A kommunista épi­tés kialakítja tudása, új techni kát szerkesztő, a termelést, a kommunizmus építőinek fiatal nemzedékét irányító, a kultúrát, a tudományt, az irodalmat és mű vészetet fejlesztő képességei ér­vényesülésének kedvező feltéte­leit. A termelőerők és a szocialista társadalmi viszonyok hatalmas fejlődése, az egész lakosság élet színvonalának és kultúrájának emelkedő szintje alapján fokoza tosan eltűnnek a társadalmi kü lönbségek. A kommunista építés magasabb szintre emeli társadal inunk osztályainak és társadalmi csoportjainak együttműködését Vállvetve építik a kommunizmus anyagi bázisát, tökéletesítik a tar saďalmi viszonyokat, megszilárdít­ják a nép erkölcsi, politikai és eszmei egységét. 11. A szovjet társadalomban érvényre jutnak a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúságának, barátságának és együttműködésé­nek elvei, s szilárd alapokra épül további felvirágxásuk és köxeie­désük. A szövetségi köztársaságokban rohamosan fejlődnek a termelő­erők, a korszerű ipar, a sxocia­lista mezőgaxdaság, fejlődnek a munkásosztály, a kolhoxparasxt­sag és a népi értelmiség káderei. A szocialista nemietekben a gazdasági és társadalmi egység alapján aktívan kifejlődnek ax in­ternacionalista vonások, és ér­vényre jutnak a kommunixmus építőinek világszerte kialakult ha­gyományai. A Szovjetunió népei olyan kul­túrát hoztak létre és fejlesztenek, amely formáját tekintve nemzeti, tartalmát tekintve szocialista. Több mint 40 nemzetiség csak ax Októberi Forradalom után ala­pozta meg saját írását és irodal­mát. A Szovjetunió tapasztalatai alapján az egész világ meggyő­ződik a lenini nemzetiségi politi­ka életadó erejéről. 12. A kommunista építés idő­szakában tökéletesedik és szün­telenül fejlődik a szocialista ál­lamiság és a demokrácia. Mind nagyobb szerepet visz a szocialista állam, elsősorban el­mélyül gaxdasági, szervező és kulturális-nevelő szerepe. Felada­tait nem teljesítheti anélkül, hogy ne vonná be a dolgozók széles tömegeit a társadalmi ügyek in­tézésébe. Hazánkban a népura­lom elsősorban a szovjetekben, a népi képviseleti szervekben jut kifejezésre, amelyek egyesítik ma­gukban az állami és a társadal­mi szervezetek vonásait. A szov­jet szocialista állam ereje széles társadalmi bázisában gyökeredzik. A proletár diktatúra állama a szocializmus győzelme után a munkásosztály vezette nép politi­kai szervezetévé válik. Az össznépi állam a szocialista államiság további fejlődési foka, amely a társadalom kommunista önigazgatására vezet. A proletár diktatúra nyomdokaiba lép a kom­munizmus építésében és más sxo cialista államokkal együtt nem­zetközi viszonylatban osztályhar­cot tolytat az imperializmus el­len. A társadalmi önigazgatás felé haladva tovább fejlesztjük a szocialista államot, és a szocia­lista demokráciát. A szocialista társadalom fejlő­désében elmélyül a szakszerveze­ti szövetségek szerepe, amelyek az irányítás, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolái. A szakszer vezetekben több mint 80 millió munkás és alkalmazott tömörül. A párt tevékeny segítőtársa és tartaléka, a szovjet ifjúság szer­vezője az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség, amely 23 millió fiút és lányt tö­mörít soraiban. A burzsoá demokráciától elté rően, amelyben a lakosság jelen­tós része csak formális társadal mi lógókkal és szabadsággal ren­delkezik, a társadalmi tulajdon alapján létrejött szocialista de­mokrácia társadalompolitikai jo­gokat, a személyiség szabadságát biztosítja és széleskörűen lehető­vé teszi a dolgozók részvételéi a* állami, a gazdasági és a társadal­mi ügyek intézésében. A dolgozók szovjetjeik ülésein, a párt-, a szakszervezeti és a plqnáris ülé­seken, valamint a népi ellenőrző szervek, a sajtó, a rádió és a televízió útján javaslatokat ter­jesztenek fel a társadalmi élet különféle kérdéseivel kapcsolat­ban. megvitatják a törvényterve­zeteket, bíráliák a fogyatékossá­gokat és a hibákat, harcolnak a törvényesség megszegése és a szervezetlenség ellen. Az elvitathatatlan társadalmi és politikai jogok feltételezik, hogy a társadalom minden tagia szi­gorúan betartja kötelezettségeit: óvja és gyarapítja a társadalmi tulajdont, becsületesen dolgozik, betartja a társadalmi rendet, védi a szocialista hazát. A szocialista demokrácia összeegyeztethetetlen az individualista önkénnyel, a polgári kötelességek anarchista semmibevételével, a társadalmi érdeket megkárosító bármiféle tettel. A szocialista demokrácia tö­kéletesítése lehetővé teszi a gaz­dasági és a társadalmi fejlődús meggyorsítását, a kommunista építés feladatainak gyorsabb és hatásosabb teljesítését. 13. A szovjet társadalom irá nyitó és vezető ereje a Szovjet­unió Kommunista Pártja. A párt egész tevékenységében a marxizmus-leninizmus nagv tanításához igazodik. A forradal mi elméletre, a társadalom objek­tív törvényszerűségeinek ismere tére támaszkodva gazdasági, tár sadalmi és szellemi téren kidol­gozza és valóra váltja politikáját. A pártirányítás legfontosabb elve o tudomány és a politika szerves egysége. (Az SZKP KB téziseinek közlé­sét holnapi számunkban folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents