Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-30 / 178. szám, péntek

AZ S

ZK

P KOZPON

T1 BI

ZOTTSÁG

ÁN A K TÉZISEI A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára A Szovjetunió dolgozói, i testvéri szocialista országok népei, a világ kommunista- és munkásmozgalma és az egész haladó emberiség 1967-ben ünnepli a 'Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az Októberi Forradalom megalapozta az emberiség kizsákmányoló rendszer alóli felszabadulását, a tudományos kommunizmus eszméinek valóra váltásít és nagy befolyást gyakorolt a világtörténelem egész további alakulására. Megnyitotta a világ általános forradalmi megújhodásinak szakaszát — a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet szakaszát. A Nagy Október tovább él és diadalmaskodik a szocializmus győzelmében és a kommunista országépítés sikereiben a Szovjetunióban, a szocialista világrendszer fejlődésében, a munkásmozgalom óriási fellendülésében és a nemzeti felszabadító harc sikereiben. A marxizmus-leninizmus világszerte megnyerte ax emberek százmillióit, a komunista mozgalom a jelenkor legbefolyásosabb politikai ereje lett. I. A harc és az építés hősi útja. A szocializmus teljes és végleges győzelme a Szovjetunióban világtörténeti jelentőségű siker 30. 1. 1917. november 7-én (október 25-én) a munkások és a parasztok, a katonák és a tengerészek bolsevik párt és a nagy Lenin vezette fegyveres felkelése győzelemre vitte a szocialista forradalmat. A forradalom uralomra juttatta a proletariátus diktatúráját és új típusú államot — a szovjet szocialista köztársaságot, új típusú demokráciát — a dolgozók demokráciáját hozta létre. Igy kialakult a gazdaság és a kultúra átformálásának, a munkásosztály nagy célja, a szocializmus és a kommunizmus elérésének első és legfontosabb politikai feltétele. A XX. század kezdetén Oroszországban létrejöttek a győzelmes szocialista forradalom objektív és szubjektív feltételei. Oroszország lett a forradalmi világmozgalom középpontja. A munkások könyörtelen kizsákmányolása, a földhiány és a parasztok nyomora, a nép politikai jogfosztottsága, a nemzetiségi kisebbségek elnyomása, a hűbéri, jobbágy és patriarchális csökevények, a nemzetközi tőkétől való függő viszony — mindez Oroszországot a szociális és a nemzetiségi elnyomás középpontjává, az egész imperialista rendszer ellentmondásainak tűzfészkévé és leggyengébb láncszemévé tette. Az 1905—1907. évi forradalom megingatta a cári önkényuralom alapjait és előhírnöke volt a munkásosztály 1917. évi forradalmi csatáinak. Oroszország társadalmi, gazdasági és politikai ellentmondásai főleg az imperialista világháború Idején éleződtek ki. Az 1917. évi februári forradalom elsöpörte a cári önkényuralmat, de a hatalomra jutott burzsoázia nem akart és nem tudott eleget tenni a munkások és a parasztok alapvető követelményeinek. Az alapvető társadalmi problémák megoldását csak a pnlitikai hatalom proletariátus általi kivívása biztosíthatta. A dolgozó tömegeket sürgetően forradalmi változtatásokra késztették életbe vágó érdekeik, és mély aggodalmuk az ország sorsa iránt. A szocialista forradalom közvetlen gyakorlati feladattá vált. A proletár forradalom győzelméhez vezető utát a tudományos szocializmus elmélete jelölte ki. Marx Károly, Engels Frigyes és V. I. Lenin, a világproletariátus vezérei részletesen elemezték a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, feltárták a kapitalizmus éles ellentmondásait, bebizonyították, hagy a szocialista forradalom következtében elkerülhetetlenül elpusztul. Rámutattak arra, hogy a forradalmi párt által vezetett és a dolgozók nem proletár tömegeivel szoros szövetségben álló munkásosztály történelmi hivatása a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus uralomra juttatása. Oroszországban a marxizmus—leninizmus szilárd alapján folytatott osztályharcban létrejött és mind jobban megszilárdult egy új típusú proletár párt — a bolsevikok pártja, amely a tudományos szocializmust el&ü ízben fűzte öszsze a tömeges munkásmozgalommal, ás sokoldalúan felkészült arra, hogy a proletariátust harcba vezesse a hatalom kivívásáért. A történelem legnagyobb forradalmát irányító párt élén Vlagyimir Iljics Lenin, a zseniális gondolkodó, a lelkes forradalmár állt. Ű volt a forradalom eszmei ösztönzlője és szervezője. Egész életét a munkásosztály forradalmi harcának szentelte. Az Imperializmus korának új történelmi feltételei között alkotó módon fejlesztette, és magasabb szintre emelte a marxizmus elméletét. A szocialista forradalom lenini elmélete jelentősen gazdagította a tudományos kommunizmust. A szocialista forradalom nem volt összeesküvés, nem volt államcsíny, amelyet az „aktív forradalmárok" csoportja fenntről hajtott végre, hanem a munkásosztály és a marxi-lenini párt által vezetett milliók mozgalma és harca. A lenini párt 1917-ben fénves példáját nyújtotta a történőim! kezdeményezésnek, az oszHlv-erffvíszonyok és az adott pll'in-'t Vonkrét sajátosságai helyes felmérésének. . A párt a forradalom különböző szakaszaiban rugalmasan alkalmazta az eltérő taktikát, a békés és a fegyveres módszert. Ex az egyik alapvető különbség, amelylyel a leninizmus stratégiája és taktikája eltér a szociáldemokrata reformizmustól, és a kisburzsoá kalandorságtól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a kizsákmányolás és az elnyomás rendszerét. A proletariátus lett az üzemek és a gyárak ura. A szovjetek kormánya felszámolta a nagybirtokosi latilundiumokat és a földet átadta a parasztoknak. A szovjet hatalom nacionalizálta a nagyipart, a földet, a vasutakat és a bankokat és külkereskedelmi monopóliumot létesített. Kihirdette a nemzetek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát. Érvénytelenítette a nők egyenjogútlan helyzetét rögzítő le aláxó törvényeket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom országunkat kivezette a véres imperialista háború fergetegéből. A nép leghőbb vágya volt a béke, — a szovjethatalom első dekrétuma a Békedekrétum volt; az országol megóvták a nemzeti katasztrófától, amelyre az uralmon levő osztályok ítélték. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapjaiban rendítette meg a kapitalista világot. A világ két rendszerre, szocialista és kapitalista rendszerre hullott szét. A szovjet állam új elveket kezdett érvényesíteui a nemzetek és az országok kapcsolataiban. A forradalomban létrejött munkás-paraszthatalom célja lett a néptömegek gazdasági, szociális és politikai felszabadítása. Ebben rejlik az Októberi Forradalom humanizmusának legmélyebb értelme. Az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentőségét annak köszönheti, hogy megmutatta az internacionális jelleget öltő forradalmi változtatások útját, formált és módszereit. 2. A szovjet köztársaság dolgozói elé összetett és nehéz feladatok tornyosultak: megvédeni a forradalom vívmányait, a proletár diktatúra államát felhasználni arra, hogy teljes győzelmet arassanak a kizsákmányoló osztályok fölött és megvalósítsák a szocialista változásokat. A szovjet köztársaság erejét a békés építésre összpontosította. Alkotó tervei megvalósítását gátolta azonban az osztályellenség, amely megkísérelte a fiatal szovjet állam felszámolását. A szovjet köztársaság elleni fegyveres harc szervezője a nemzetközi imperializmus volt. Országunkban a forradalom elfojtására törekedve, egyesültek Németország, Anglia, Franciaország, az USA, Japán és más államok imperialistái. Az imperialista beavatkozás és a fehérgárdista hordák támadásai összefonódtak az eszerek, a menseviklek és a burxsoá pártok maradványai ellenforradalmi puccskísérleteivel és összeesküvéseivel. A megdöntött kizsákmányoló osztályok és a nemzetközi imperializmus dühödten harcolt az új társadalmi rendszer ellen. Népünknek rengeteg sxenvedésl, sanyarúságot okoztak. Támadásaikat azonban visszavertük és a forradalom győzött. A dolgozó tömegek, válaszképpen az ellenforradalom fegyveres akcióira, erélyesen védték a forradalmi vívmányokat. Az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni harcban, a polgárháború tüzében megszületett a munkás-paraszt Vörös Hadsereg. A szovjet munkások és parasztok nehéz harcát ax imperializmus és a fehérgárdisták fegyveres erőivel szemben testvéri támogatásban részesítette a nemzetközi proletariátus és az egész világ dolgozói. A szovjethatalom első évei arról tanúskodnak, hogy a megdöntött kizsákmányoló osztályok erejük teljéből törekednek elveszített állásaik visszanyerésére. A győzelmes népnek mindig készen kell állnia arra, hogy fegyverrel a kezében megvédje a forradalom vívmányait és elnyomja a kizsákmányolók ellenállását. A kizsákmányolók erőszakára választ adó forradalmi erőszak a társadalmi felszabadulásért harcoló nép szent joga. A világimperializmus egyesült erőinek legyőzése és a belső ellenforradalom teljes sxétxúxása óriási jelentőségű volt nemcsak országunk sorsa, hanem a többi ország dolgozóinak szabadságharca szempontjából is. 3. Az idegen beavatkozók elűzése és a polgárháború után a párt és a nép igyekezetét összpontosíthatta a lorradalom alapvető feladatának megoldására, — a szocialista társadalom építésére. Nagyon alacsony szinten kezdtünk hozzá a békés építőinunkához. A nagyipar termelése a háború előtti volumennek csak egyhetedét, az acélgyártás nem egészen öt százalékát tette ki. Majd a felére csökkent a mezőgazdasági termelés. A lenini eszmék számollak az ország iparosításával, a mezőgazdaság szocialista szövetkezetesítésével és a kulturális forradalommal. A párt V. I. Lenin közvetlen vezetésével kidolgozta és X. kongresszusán jóváhagyta az új gazdasági politikát (NEP). Az új gazdaságpolitika célja a zűrzavar leküzdése, a szocialista gazdaság alapjainak felépítése és a nagyipar feljesztése volt. A gazdaság felújítása érdekében megengedtük a magántőke részvételét azzal a feltétellel, hogy a legfontosabb pozíciók megmaradnak a proletár állam kexében. A párt és a munkásosztály a megdöntött kizsákmányoló osztályok maradványai ellen kegyetlen osztályharcban védte meg és váltotta valóra a szocializmus építésének irányvonalát. Nagy jelentőségű volt a trockizmus eszmei és politikai szétzúzása, mivel a trockizmus terjesztette a Szovjetunió munkásosztályának ereje iránti bizalmatlanságot és azt állította, hogy országunkban a szocializmus addig nem arathat győzelmet, amíg a proletár forradalom nem győzedelmeskedik Nyugaton. A trnekisták arra törekedtek, hogy megfosszák a pártot és a népet a Szovjetunió sikeres szocialista építésének kilátásaitól és tagadták ennek jelentőségét a forradalmi világmozgalomra. Az ultraforradalmi „baloldali" frázisok leple alatt igyekeztek érvényesíteni kalandor irányvonalukat, amely hazánkban a szocializmus építését már jó előre csődre ítélte, s ugyanakkor mesterségesen „ösztönözni" akarták más országokban a forradalmat. A tömegek irányításában követelték a nein demokratikus katonai módszerek bevezetését, tagadták a demokratikus centralizmus lenini elvét, ragaszkodtak a párton belüli frakciózás „szabadságához", úgyhogy a szovjetellenességig is eljutottak. A pártnak erélyesen harcolnia kellett a jobboldali opportunisták ellen is, akik kifejezésre Juttatták a kizsákmányolók és a falusi kulákrétegek ideológiáját, ellenezték a gyors iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását és a kulákságnak, mint osztálynak a felszámolását. Pártunk elutasította mind a trockisták kisbnrzsoá kalandorságát, mind a jobboldali opportunisták kapituláns szellemét és rendíthetetlenül, biztosan vezette a szovjet népet a leninizmus útján. A szocializmus építésének kulcsfontosságú feladata volt a szocialista iparosítás. A párt XIV. kongresszusa országunk iparosítására, a termelőeszközök gyártásának fejlesztésére ösztönzött annak a lenini tételnek a szellemében, hogy hazánkban felépíthetjük a szocialista társadalmat. A GOELRO lenini tervének (Oroszország villamosításának állami terve) és az első ötéves aépgazdaságfejlesztési terveknek a teljesítése biztosította az ország rohamos gazdasági fellendülését. A Szovjetunió Ipari nagyhatalom lett. 1940-ben az ipari bruttó termelés elérte az 1913. évi szint 7,7szeresét, a termelőeszközök gyártása pedig 13-szorosát. Az iparosítás megvetette az ország önállósága megszilárdításának, a népgazdaság valamennyi ágazata műszaki átépítésének, az új, szocialista mezőgazdaság felépítésének feltétlenül szükséges anyagi bázisát. A nép által megteremtett szocialista iparnak köszönhető jelentős mértékben győzelmünk a Nagy Honvédő Háborúban. A proletariátus hatalmának kivívása után a legösszetettebb és a legbonyolultabb feladat a mezőgazdaság szocialista alapokon való átépítése volt. Ennek a fontos forradalmi feladatnak megvalósításában a szövetkezetesítés lenini terve lett az alap. Sokesztendei kitartó szervező és nevelőmunkát igényelt ennek a történelmi feladatnak a valóra váltása. A lalu kollektivizálása eredményeként a kisüzemi termelési rendszer a szocialista termelési rendszernek adott helyet; az addig legelmaradottabb gazdasági ágazat, a mezőgazdaság rátért a szocialista útra. A kolhozokban tömörültek az apró magángazdaságok milliói. A középparasztsággal szoros szövetségben álló munkásosztály és a falusi szegények igyekezete megtörte a falusi kizsákmányolók ellenállását. A kollektivizálás befejezése egyet jelentett az ország utolsó és legszámottevőbb kizsákmányoló osztályának felszámolásával. A falu szocialista átépítése szempontjából nagyon fontos volt a nagy mezőgazdasági állami vállalatoknak, a szovhozoknak, a gép és traktorállomásoknak létesítése. A szocialista tulajdon lett a falusi gazdasági viszonyok bázisa. Végérvényesen megszüntettük az ember ember általi kizsákmányolását életre hívó szociális okokat. A párt XVII. kongresszusa leszögezte, hogy hazánkban az első ötéves tervekben lefektettük a szocialista gazdaság alapjait. A szocializmus sikeres felépítése érdekében kulturális forradalmat kellett megvalósítanunk. A párt ahhoz a lenini tanításhoz igazodott, hogy a szocialista kultúrát a múlt szellemi örökének, a világkultúra minden javának felhasználása és kritikai átdolgozása alapján hozhatjuk létre. A kulturális viszonylatban elmaradott állam nehéz feltételei között, a hozzáértő káderek és az eszközök nagy hiányával küzdve építette az állam az új iskolai rendszert, amely biztositolta a lakosság általános írás- és olvasás tudását, a tudomány és a kultúra gyors kibontakozását és a fiatal nemzedék szocialista szellemű nevelését. A nép szolgálatába álltak a régi értelmiség legjobb kép viselői és formálódott a szocializmushoz hű, új munkás-paraszt értelmiség. A kulturális forradalom során kialakult a valóban népi, szocialista kultúra. A kulturális fórra dalom nagy sikere volt a dolgozók milliós tömegei szocialista tudatának formálása. A szocialista építés folyamán valóra váltottuk a nemzetiségi kérdés megoldásának lenini programját megszilárdult hazánk valamennyi népének szocialista testvéri kapcsolata. A párt és a szovjethatalom folyamatosan leküzdötték a gazdasági és a kulturális elmaradottságot, felszámolták a máit nemzetiségi torzsalkodásának csökevényeit, türelmesen és következetesen megalapozták azoknak a nemzeteknek sokoldalú együttm'í ködését, amelyek 1922 decemberében önkéntesen tömörültek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. A Szovjetunió létrejötte, amit az 1924. évi szovjet alkotmányban rögzítettek, rendkívül jelentős történelmi esemény. A Szovjetunióban a szocializmus építésének legfontosabb eszköxe a proletár diktatúra állama volt. A proletár diktatúra legjelentősebb elve a munkásosztály és a parasztság szövetsége, amelyben vezető szerepet visz a munkásosztály. A forradalmi változások, a nép lelkes munkája és politikai érettsége lehetővé tette, hogy a Szovjetunióban, a világon elsőnek, felépüljön a szocialista társadalom. A szocializmus győzelmét törvény, a Szovjetunió 193B. decemberében, a szovjetek VIII. rendkívüli kongresszusán jóváhagyott alkotmánya rögzítette. A Szovjetunió bonyolult nemzetközi helyzetben fejlődött, szüntelenül veszélyeztette az Imperialista agresszió. Ez a veszély főleg akkor mélyült el, amikor Németországban uralomra jutott a fasizmus, az imperializmus legreakciósabb és legagresszívebb erőinek dühödt terrorista és soviniszta diktatúrája. A fasizmus megszilárdult az amerikai és a brit monopóliumok segítségével, — amelyek benne az antikommunlzmus rohamosztagát látták — és sikerült újra felfegyvereznie Németországot. A szovjet kormány erélyesen törekedett az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozására, hogy gátat vessen a háború útjába. Ez az igyekezete szembeütközött a nyugati politikusok, a „müncheniek" ellenállásával, akik a fasiszta agressziót a Szovjetunió ellen akarták terelni, és e célból Hitlerrel kívántak szövetkezni. Ebben a bonyolult helyzetben a Szovjetunió meg nem támadási egyezményt kötött Németországgal, amely lehetővé tette számára az imperialisták terveinek keresztülhúzását és idő nyerését az ország védelmének megszilárdítására. Az adott körülmények között axonban nem akadályozhatta meg a háborút. A hitleri Németország, a nyugati uralkodó körök hallgatólagos beleegyezésével, kirobbantotta a második világháborút. Megszállt számos európai országot és támadásba lendült a Szovjetunió el len. 4. A német lasizmus által a Szovjetunióra rákénysxerített háború, amely 1941. június 22-én kexdődütt, a szocializmus legna gyobb katonai összeütközése volt az imperializmus támadó erőivel. Nagy Honvédő Háború lett, amelyben a szovjet nép kiixdött a szó cialista haza szabadságáért és függetlenségéért, a szocializmu sért. A német imperializmus célul tűzte ki a világ első szocialista államának felszámolását, sok millió ember kiirtását és a népek leigázását a Szovjetunióban, va lamint sok más országban. A Nagy Honvédő Háború a legnehezebb és a legkeményebb volt ax összes olyan háború közül, amelyeken hazánk átment. Különösen a háború kezdetén voltunk kitéve igen nehéz próbáknak. A hitleristáknak és csatlósaiknak óriási, előzetesen mozgósított hadserege — amelyet elvakított a sovinizmus és a fajelmélet mérge — mélyen beékelődött területünkbe. Szerepet vittek a hitleri Németország ellenünk irányuló esetleges támadásának felmérése során előforduló tévedések és ai első támadások visszaverésének előkészítésében ezzel kapcsolatban elkövetett hibák. Megmutatkozott az is, hogy a sxovjet hadsereg akkoriban nem rendelkezett a modern háború feltételei közti nagy hadműveletek irányításának tapasztalataival. Már a háború első időszaka jelexle azonban, hogy a hitleristák katonai kalandja csődre van ítélve. A németek Moszkva alatti veresége elindította a háború folyamán bekövetkező alapvető fordulatot. Végérvényesen eltemettük a „villámháború" hitleri tervét. Az egész világ előtt lerántot tuk a leplet a hitleri hadsereg „legyőzhetetlenségének" hazug legendájáról. Az egész szovjet nép fölkeli a haza védelmére. Az országból óriási katonai tábor lett, amelyet ax ellenség legyőzésének, a sxovjet földről való kiűzésének és a fasizmus elpusztításának egységes akarata uralt. A szovjet nép életének meghatározó törvénye lett a párt jelszava: „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!" A párt erélyesen szervezte az ellenség szétzúzását, a front és a hátország törekvéseinek egybehangolását. Megalakult az állami honvédelmi bixottság, amelynek élén J. V. Sztálin állt. A párt-, a szovjet, a szakszerve zeti és a Komszomol szervezetek a köztársaságokban, a kerületekben és a területeken óriási munkát végeztek, hogy minden erői és eszközt mozgósítsanak a védelemre. Hősi népünk a kommuuisla párt vezetésével leküzdötte a hadműveletek első szakaszának nehézségeit és az 1942—43-as években fordulatot ért el a háború lefolyásában. A Szovjetunió fasiszta Németország fölötti győzelmének történelmi jelentőségű mezsgyeköve lelt az óriási sztálingrádi csatában kivívott diadal. A szovjet hadsereg támadó hadműveletei a háború utolsó esztendejében döntő szerepet vittek Ausztria, Albánia, Bulgária, Magyarorsxág, Norvégia, Lengyelország, Románia, Csehsxlovákia és Jugoszlávia népeinek fasiszta megszállás alóli felszabadításában és elősegítették a fasiszta koalíció fölötti végső győzelmet. Vereséget szenvedett a militarista Japán ls. A Szovjetunió katonai és politikai segítséget nyújtott Kína és Korea forradalmi erűinek. A német fasiszta betolakodók fölötti győzelem sok nemzet vállvetett Igyekezetének volt a gyümölcse. A háború folyamán hatalmas Hitler-ellenes koalíció született. Ax ellenségre érzékeny csapásokat mértek a nyugati szövetségesek hadseregei, hősiesen küzdöttek a szövetséges Lengyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia katonai alakulatai. A háború legnagyobb terhét azonban a szovjet nép és hősi hadserege viselte, amely döntő mértékben elősegítette a hitleri Németország fölötti győzelmet. A harctereken, a városok és a falvak romjai alatt, fasiszta banditák golyóitól, illetve a hitleri koncentrációs táborokban több mint 20 millió szovjet ember halt meg. A fasiszták 70 000-nél több várost, települést és falut pusztítottak el. Hazánk elveszítette nemzetgazdaságának mintegy 30 százalékát. A történelem nem ismer olyan tömeges barbarizmust és embertelenséget, amilyent te(Folytatás a 6. oldalon)