Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-29 / 177. szám, csütörtök

Ha nem magyarázzák meg... KÉT KOMBÁJN ELADÓ A MŰHELY ELŐTT négyen is sürgölődnek egy szétszedett traktor körül. Már nincs mit javítani rajta, csak össze kell rakni, és ismét futhat. A négy javító az aratás előtt kivette a részét a munkából, a gépek már készenlétben várnak. A rendrakók, a Diesel-motorok, az elevátorok és a többi munkaeszköz az udvaron sorakoznak. Múdry József műhelyvezető, meg három társa leleményességükkel elnyerték a tagság bizalmát, olyan munkát is vállaltak, amire senki sem számított. Kitalálták, hogy a már ócskavasba szánt Zetor 25-A kerekes traktort az aratásra üzemképessé teszik. Mert ilyenkor nincs az a sok erőgép, amire a gazdaságnak ne lenne szüksége. A kiselejtezett „vasparipa" már egy éve az udvaron hevert, és többen is akadtak, akik nem bíztak a fölélesztésében. A vezetők azonban szívesen fogadták az ajánlatot, mert kilenc traktort könnyebb beosztani, mint nyolcat. — Hogy a kombájnok rendben vannak-e? — ismétli a kérdést Csiffáry Miklós gépesítő, majd hirtelen hozzáteszi — eladjuk őket. — Aratás előtt? — Ogy bizony... a ml dombos gabonaföldjeinken nem sokra megyünk már a régi típusú ŽM és ŽMV-330-as kombájnokkal, sík területen azonban még eldolgoznának, ha valakinek szüksége volna rájuk. —És vesznek újakat? — Nem veszünk, a traktorállomással arattatjuk le a gabonát, így előnyösebbnek látjuk. Hasonló elgondolással, mint a pani szövetkezetben (nyitrai járás), más gazdaságban is lehet találkozni. Tavaly is akadtak már szövetkezetek, amelyek szerződést kötöttek a traktorállomásokkal. Az új irányítási rendszer bevezetése óta azonban egyre többen igénylik a szolgáltatások bővítését. És igazuk van ... A két-három hetes idénymunkára a drága gépeket megvásárolni valóban nem gazdaságos. A paniak esetében sem fizetődik ki, bár elég nagy területről, 505 hektárról kell betakarítaniuk a gabonát. Ám ehhez egy kombájn nem elég, kettőre lenne szükség, ami megközelítőleg kétszázezer koronába kerülne. A kombájnok használati idejét tíz évre becsülik ugyan, de ahol egész éven át a szabad ég alatt rozsdásodnak, hamarább is tönkremennek. A további nagy kiadás a főjavítások fedezése, ami minden harmadik évben esedékes. A KÉT KOMBÁJN és a javítások a tíz év alatt a paniaknak megközelítőleg félmillió koronájukba kerülne, amiből egy évre ötvenezer korona jut. Ha ehhez hozzászámítanák az üzemanyagot, az további huszonötezer koronát tenne ki. Tehát saját kombájnokkal évente hetvenötezer koronába kerülne az aratás s a költséget még a munkabér, a kisebb javítások és más kiadások is növelnék. A traktorállomás tavalyi normái szerint viszont a rendről csépelt gabona megközelítőleg 139 koronába kerül hektáronként. A paniak egyedül elvégezhetik a sorsolást, mert a rendrakóik jók és a szalmaprés is, mellyel összegyűjtik a rendekbe szórt szalmát. Ezek szerint, ha nem változik a cséplés ára 70 195 koronát kell kifizetniük a kombájnok munkájáért. A különbség ugyan nem sok, ám nem kell tartaniuk attól, hogy az esetleges hibák vagy alkatrészhiány miatt félbe kell szakítani az aratást, mert úgy egy gazdaság sincs ellátva alkatrészekkel meg javítókkal, mint a traktorállomások. AZ Cj IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN a traktorállomások feladata is változik. Egyre nagyobb szolgáltatásokkal kell segíteniük a mezőgazdasági üzemeket. És így van rendjén. A megosztott munkát szakszerűbbben, olcsóbban végezhetik, ami mindkét intézménynek és a társadalomnak is gazdaságosabb. Annak idején minden mezőgazdasági üzem igyekezett saját gép[iarkját kiépíteni. Bizonyos tapasztalatok után azonban úgy látszik, hogy ez —• különösen a kisebb gazdaságok esetében — nem kifizetődő. Ezért akarják a paniak is eladni a kombájnjukat, és inkább a traktorálloinás munkáját veszik igénybe. BENYUS JÓZSEF A

Várkonyi Állami Gazdaság központi javítóműhelyének dolgozói nem tudják megérteni, miért keresnek ebben az évben kevesebbet, mint tavaly. Emiatt nézeteltérésre került sor közöttük és a gazdasági vezetés között. A cikkíró viszont nem tudja megérteni, miért e nézeteltérés? Miért fajult odáig a dolog, hogy a gazdasági vezetők részéről azt kell hallani, ha valakinek nem tetszik, kereshet más helyet? Hiszen a műhely tizenhárom embere javarészt szakképzett, jó munkás. Olyan egyszerű valamelyikükről is lemondani? Bizonyára nein. És ha fényt vetünk a nézeteltérés okára, kiderül, hogy az új irányítási rendszerre történő átmenet ama negatív jelenségéről van szó, amikor az új elvekei nem magyarázzák meg a dolgozóknak. A műhely dolgozói szerint az új irányítás azt a változást hozta, hogy kevesebbet keresnek, mint tavaly. Ez hát az új irányítás? — kérdezik. Mi nem értünk vele egyet, — mondják. Az új irányítási rendszerben a vállalat a nyereségét maximálni, a nyereség felhasználását pedig optimálni igyekszik. Ezzel voltaképpen a kollektíva munkaképességének és fogyasztóképességének jelenlegi és jövőbeli megőrzésére és növelésére törekszik. Meggyőződésünk, hogy ezt teszik a mi esetünkben is a gazdasági vezetők, a tavalyi kereseti szint tartására törekednek. (Többre nemigen telik, mert a gazdaság 15 millió koronával eladósodott, j Ennek a szintnek az elérését azonban az új irányítási elveknek megfelelően — nagyon helyesen — a gazdálkodás várható eredményéhez kötik. Hogyan? Erre nem kaptak kellő felvilágosítást. A műhely dolgozói valóban kevesebbet keresnek, mint tavaly. Havi fizetésük nem éri el a múlt évi szintet. Most nem, de az év átlagában elérheti, sőt tál is szárnyalhatja. A műhely dolgozói jelenleg csak azt látják, hogy tavaly a prémium az alapbérnek 11—22 százalékát tette ki, most pedig 5—7 százalékát. Igazuk van, így kevesebbet keresnek. Még akkor is, ha alapfizetésüket emelték. D

e nem értem, hogy miért nem magyarázta meg valaki a következőket?: Tavaly az alapbérük 210160 korona volt, s ehhez járult A magyar népszínmű megalkotójának. drámairodalmunk egyik klasszikusának gyakran játszott, rendkívül népszerű, de klasszikusnak semmiképp sem tartható műve, a Liliomfi került a MATESZ műsorára. Elvitathatatlanul szellemes, ötletgazdag, szórakoztató, fordulatos és megkacagtató mű ez, amelynek korában, közvetlenül a magyar szabadságharc bukása után, borút, levertséget, gyászt oszlató szerepe volt. Csakhogy azóta több, mint egy évszázad telt el és mivel Szigligeti szövegében az említetteken kívül több csillogó erényt aligha fedezhetünk fel, lassan beporosodott a Liliomfi. Jobban mondva beporosodott volna, ha szövegét újra és újra nem dolgozták volna át, hogy közelebb hozzák az adott korhoz. S bár a közönségsiker rendszerint nem maradt el, Szigligeti zenés vígjátékának korlátait tulajdonképpen egyszer sem sikerült áttörni, legfeljebb felújították színpadi értékeit. Ennyit, semmivel sem többet ért el Beke Sándor és Mészöly Dezső is, akik átdolgozták a darabot és új versszövegeket írtak hozzá. Általában a felvonások új előképei jól beilleszkednek a felfrissített szövegbe, de annak árán, hogy kissé elnyújtják az előadást. Ettől komolyabb hiba azonban, hogy ebben az esetben is az eredeti szöveg naivitásai, nem stilisztikai, hanem tartalmi avíttsága akarva-akaratlanul ellent37 250 korona prémium, összesen tehát a műhely dolgozóinak a keresete 247 410 korona volt. Az idei tervezett alapbér 219 700 korona, a prémium 27 000 korona, összesen tehát 246 700 korona és még jöhet hozzá az év végi nyereségrészesedés. Az évi prémiumkeretnek 50 százalékát (ez az az 5—7 százalék) negyedévenként fizetik ki a megszabott feltételek teljesítése szerint, másik felét pedig az év végén egyszerre, ha teljesítik az évi feladatokat. Ha az egész gazdaság nyereséggel zár, akkor bizonyos kulcs szerint nyereségrészesedést is kaphatnak. Ha tehát teljesítik a feltételeket, egy fillérrel sem fognak kevesebbet keresni, mint tavaly. Nyilvánvaló, hogy új munkadíjazási rendszerről van szó. Olyanról, amely a dolgozók keresetét a termelési feladatok teljesítéséhez köti. A prémium egyik fele a folyó feladatok, a másik fele az egész évi feladatok teljesítése után jár. S ez rendjén van. Eddig nem volt így, a keresetek nem függtek közvetlen a gazdálkodás eredményétől, a kollektíva munkájától. Az új irányítási rendszerben megszűnt a munkabér „vételezése", a munkadíj-részesedés a vállalati gazdálkodás eredményeiből. A vállalati kollektívát és azon belül az egyéneket a bruttó jövedelem növelésében tesszük érdekeltté. Ez azt jelenti, hogy az egyéni személyi jövedelmek színvonala nemcsak a beosztástól, a képzettségtől és az egyéni teljesítménytől, hanem az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben a vállalati eredménynek és az illető munkacsoport munkaeredményének alakulásától is függ. Nem tudom elképzelni, hogy ezt a javítóműhely dolgozói ne tudnák megérteni. Tapasztalatom szerint meglepően jól tájékozottak az új irányítás kérdéseiben, s minden bizonnyal figyelemmel kísérik a problémákat. S hogy az új irányítás elveit saját vállalatukra alkalmazva nem értik, ez nem az ő hibájuk. A

z egyik gazdasági vezető azt mondta, hogy az új irányítási rendszer csinálja az egészet, azt, hogy évközben nem tudnak annyit fizetni. Te jó égi Ha a gazdasági vezető nem érti meg az új irányítás lényegét, akkor hogyan magyarázza meg a munFI mondásba kei'ül a modern átdolgozás formájával. Persze, ezen valószínűleg semmiféle átdolgozás nem segíthet, mert a Liliomfit lényeget érintően aktualizálni aligha lehet. Ez a magyarázata annak, hogy a rendező Beke Sándor, a MATESZ tehetséges volt színésze, aki jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakának végzős hallgatója, nem tud stílusegységet varázsolni a színpadra. A komáromi előadás úgy hat, mint egy népszínműbe oltott musicali. Nagy mértékben hozzájárul ehhez Sárközi István zenéje, amely önmagában valóban modern és invenciózus, csak éppen az égvilágon semmi köze nincs ehhez a szöveghez. A zenében is hiába keresnénk az egységet, viszont megtaláljuk benne a nép- és a műdal, a cigánynóta és főleg az operett, meg a Kurt Weill songjaira emlékeztető elemeket. Platzner Tibor díszleteire és jelmezterveire is vonatkozik a fenti elismerés és elmarasztalás. Az utóbbi azzal a különbséggel, hogy ő elsősorban a nagyoperett stílusának adózik. Érthetetlen például, miért jellemzi szinte főúri szalonként Kányainak falusi fogadóját. Fantáziadús és friss, lendületes viszont Szigeti Károly koreográfiája. A játékról szólva méltánytalan lenne meg nem jegyeznünk, hogy itt szembetűnően kidomborodik a rendező hozzákasoknak! Ha nem tudja megmagyarázni, hogy a régi irányításban többek között a bérek elválasztottsága a gazdálkodási eredménytől vezetett a gazdasági helyzet romlásához, az egyes vállalatok visszaeséséhez, és éppen az új irányítási rendszer irányítja a dolgozók érdekét (a bérezésen, az anyagi ösztönzési rendszeren keresztül), a termelés növelésére, ami az alapja a keresetek jövőbeli növekedésének, akkor hogyan tudunk megbirkózni az átmeneti nehézségekkel? Azt kell megértetni a dolgozókkal, hogy a munkadíj a munkás részesedése a termelt értékből. Ennek kell kifejeződnie a dolgozók által termelt többlettermék közérdekű felhasználásában, jövedelmeiknek a gazdálkodási eredménytől való függőségében. Nem tudom, mennyiben kaptak magyarázatot a műhely dolgozói arra, hogy a prémiumot a művezető saját hatáskörében használja fel a közös feladatok elvégzésének ösztönzésére. A műhely vezetője a prémiumot úgy osztja el a kollektíva tagjai között, ahogy jónak látja. Egyiknek adhat tizenhét százalékot, a másiknak ötöt, a harmadiknak húszat, mindenkinek a munkája szerint. E

zt a jogkört és felelősséget is az új irányítási rendszer adja a művezetőnek, aki nem csupán a munkalapról ismeri dolgozóit, hanem pontosan tudja, ki menynyi munkát végzett a saját és a kollektíva feladataiból. A művezetőnek jól kell alkalmaznia a bővült jogkört és a nagyobb felelősséget, mert ellenkező esetben leronthatja a műhely munkáját. Itt nem lehet, hogy barát vagy nem barát, szomszéd nem szomszéd az alárendeltje. A végzett munka igazságos jutalmazását kell megvalósítania, amikor a prémiumot saját belátása szerint osztja el. Ha így jár el, ez minden bizonnyal írt jelent a kollektíva sebeire. A Várkonyi Állami Gazdaság központi műhelye dolgozóinak esete azt bizonyítja, hogy helyes, ha alaposan megismertetjük a munkásokkal is a nyereségképzést és az azt befolyásoló tényezőket, a felhasználás módját. Az új irányítás hatékonyságának előfeltétele, hogy azok, akiket érint, értsék lényegét s a helyes elveket eredményesen tudják alkalmazni a gyakorlatban. MÉSZÁROS GYÖRGY értő munkája a színészekkel. Általában erős kézzel kovácsolta össze az együttest, többnyire / eltekintve a kissé túlzottan elkarikírozott Kamilla nevelőnő (Udvardi Anna j és Szilvái professzor /Tóth László) alakjától, meg a cigánytánctól és a két pandúr figurájától / mértéktartásra vezeti őket és igyekszik összhangot teremteni a darab romantikus és bohózati elemei között. Nem ártana azonban, ha a további előadásokra felgyorsítaná a játék ritmusát. Főleg az első felvonásban Dráfi Mátyás kitűnően megjátszott Szelleműjének köszönhető, hogy az előadás nem fullad unalomba. Dráfi minden tudását és tehetségét latba veti a további játékrészekben is. Ott is él a színpadon, ahol alig van vagy nincs szövege, s messze a legjobb alakítást nyújtja. Talán ezért is halványabb a címszerepben Gálán Géza. Ennek alapvető oka azonban az, hogy Liliomfija kissé erőszakolt, egyhúrú, színtelen. Thirring Viola is elmaradt a várakozástól. Mariskája inkább játékszer, mintsem erélyesebben éreztetné: színésznő lesz tűzön-vízen át. Kisebb szerepekben nagyon jő volt Fazekas Imre (Kányái fogadós), Lengyel Ilona (Szomszédasszony) és Boráros Imre (ifj. Schwarz). Végül szólnom kell arról, hogy a zenés darabok egyelőre megoldhatatlan feladatok elé állítják színészeinket. Sajnos, egy-két kivételtől eltekintve, nem rendelkeznek megfelelő, legalább elfogadhatónak mondható hanganyaggal. GALY IVÁN FESTŐI TÁJAK A festői tájakban gazdag Kelet-Szlovákiát egyre több turista keresi fel. S még többen is felkeresnék, ha . . . Ha jobban kihasználnánk a természeti adottságokat, ha utakat, turlstaházakat építenénk. Mert ha hozzáférhetőbb lenne, bizonyára többen felkeresnék a Tengerszemet is, mely mintegy tizenöt hektárt toglal el a sobrancei erdőgazdaság területén. A képűnkön is látható turistaház azonban csupán az erdőgazdaság dolgozóinak nyújt kellemes pihenést. Az utóbbi években az erdőgazdaság nagy gondot fordít a hal betelepítésére. Az erdészek arra számítanak, hogy nemcsak a hazai, hanem a külföldi sporthorgászok is felkeresik majd a festői tájat. Ez annál is valószínűbb, mert rövidesen megkezdik a mintegy tizenöt kilométeres új út építését. A jelenlegi kisvasút ugyanis nem felel meg a fakitermeléssel szemben támasztott követelményeknek. Elsősorban ez teszi szükségessé a több millió befektetést, viszont az új út jobban szolgálja majd a turisztika fellendítését is. [ks} SZIGLIGETI EDE

: [ | [ | Q M A MAGYAR TERÜLET! SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA