Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-29 / 177. szám, csütörtök

S Z» ü 1, 0 K , NEVE L Ő K FÓRUMA TÉNYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Idestova másfél hónapja annak, hogy Heimler László „Miért kevés a magyar középés főiskolás?" című vitaindító cikke olyan erőteljesen és számonkérően megzörgette a szülők és pedagógusok ajtaját. Eredményes zörgetés volt: a vita azóta is folyik. És mégis, bevallom, a cikk az első pillanatban egy meglehetősen aggasztó és leverő beszélgetés emlékét idézte fel bennem. Középiskolánkon, amely egyike a kelet-szlovákiai kerület elmarasztalt középiskoláinak — annak ellenére, hogy iskolánkról nem 12 tanuló jelentkezett főiskolára, ahogyan a cikk említi, hanem 23, s ez az elmúlt évekkel szemben sem jelent létszám-zsugorodást — néhány hónappal ezelőtt, pontosan a szülői munkaközösségnek a középiskolák rendeltetésével foglalkozó nyilvános értekezlete után egyik első osztályos kislányunk szülei azzal a megokolással kérték a kislány elbocsátását a középiskolából (és átíratását szakiskolába!), hogy hiszen a középiskola elvégzésének amúgy sincsen célja, haszna, jövője, — mi magunk mondtuk, mi értelme lenne tagadni? Mi sem láttuk értelmét a tagadásnak: vannak fülek, amelyek megszokták, hogy a szavak kimondott értéke mögé eredendően és következetesen a borúlátó és bénító tehetetlenség fellegeinek sűrű légkörét fessék sötét háttérül: ez talán az erőtlen védekezés és az eleve mindent feladás gyökérsorvasztó kórokozóihoz tartozik. Bevallom, ettől a sorstól féltettem Heimler László cikkét ls, s éppen ezért, ha nekem kellett volna megírnom ezt a sürgetően fontos cikket, talán a leszűkítő „magyar" jelző nélkül tettem volna fel a kérdést, egyszerűen így: MIÉRT KEVÉS A KÖZÉPISKOLÁS? Annál is Inkább mert tudvalevő, hogy ez a kérdés nem „magyar" kérdés, hanem országos probléma. Magyar kérdéssé csak olyan viszonylatban szűkül, amilyen arányban a csehszlovákiai magyarság önmagában véve ls szűkebb létszámra (elsősorban a párhuzamos és szakosított osztályok megnyitásának a lehetőségei terén) korlátozódik, mint amilyenek a cseh és szlovák tannyelvű iskolák tanuló-létszámát és lehetőségeit szolgáltató erőtartalékok. Akár így, akár úgy: nekünk mégis ezzel a leszűkített formával kell foglalkoznunk, a mélyreható elemzés pontos módszereivel. Ehhez azonban feltétlenül mérlegelnünk keli a módszer teherbírását. Azért kevés-e a főiskolás, mert kevés a középiskolás? Azt hiszem nem ezért. Annyira nem, hogy a probléma már ennek az egyszerű alapvető kérdésnek a felvetésénél is kétfelé ágazik: 1. A vitaindító cikk nyilvánvalóan az általános középiskolákra gondol — a csehszlovákiai magyarság szempontjából azonban nekünk azt is kutatnunk kell, milyen magas a szakközépiskolákba iratkozott tanulók létszáma? Ezt viszont csak akkor fogjuk pontosan megtudni, ha annak is utánajárunk, mennyi a magyar tannyelvű alapfokú iskolákból nem magyar tannyelvű szakiskolákba iratkozott tanulók száma, s nyomban MEGTALÁLJUK A LÉTSZÁM ELPÁROLGÁS EGYIK OKÁT. Még akkor is, ha ez az ok nem feltétlenül kizáró jellegű — a magyar tannyelvű szakközépiskolák hálózata évről évre bővül: Kassán például szeptemberben nyílik meg a kereskedelmi iskola első magyar tannyelvű osztálya, s jelen pillanatban folyik az egészségügyi középiskola magyar tagozatának a megnyitására irányuló felmérés. Mindent egybevetve — legalábbis kassai viszonylatban — az a tapasztalatunk, hogy a magyar középiskolásoknak — pontosabban azok nak a magyar tannyelvű alapfokú iskolát végzett tanulóknak a létszáma, akik valamilyen középiskolán folytatják tanulmányaikat, évről évre emelkedik. Kimutathatóan csökken viszont az Ipari tanulók létszáma és aggasztóan szűk a magyar tannyelvű alapfokú iskolákból kikerülő tanulók előtt nyitva álló tanonciskolák szakmai köre: ez már JELLEGZETESEN MAGYAR KÉRDÉS. Kevés és szakosítás szempontjából igen szűk keresztmetszetű a magyar tannyelvű tanonciskolák száma, ez pedig a magyar nemzetiségű ipari tanulók és ipari dolgozók színvonal- és életszínvonal süllyedéséhez vezet. 2. Az előbbiekből az következik, hogy a kevés magyar főiskolás nem közvetlen okozata a középiskolát végzett tanulók létszámának, még akkor sem, ha a középiskolások túlnyomó részét a szakiskolákra számítjuk. Ez viszont megint csak magyar kérdés: a szakközépiskola érettségije befejezet; végzettséget, kenyeret nyújt, míg az általános középiskolának — egyelőre — csak akkor van célja, haszna, jövője, ha szabadot jelez a főiskolák felé. Ez az a pont, amelyen a cseh szlovákiai magyarság viszonylatában feltétlenül mérlegre kell helyeznünk elemző módszerünk teherbírását. A csehszlovákiai magyarság mindössze egy fél évszázada létezik. Keletkezése első évtizedeiben — az összmagyarsághoz és a Köztársaság belső rétegeződéséhez viszonyítva is — alapjában véve rangos tényezőnek számított. Az oknyomozó történelem szempontjából azonban mellőzhetetlen tény, hogy tömegei 1938 és 1945 között súlyos minőségi veszteségeket, 1945—1948 között pedig súlyos mennyiségi veszteségeket szenvedtek. Ha ezzel párhuzamosan külön elemezzük a csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetét, akkor az ls nyilvánvaló, hogy az említett határvonalak között — egymástól élesen eltérő okokból ugyan — a csehszlovákiai magyar értelmiség is tömegeket veszített. Ennek a köyetkezménye részint egy előre feltételezett és eredményesnek elkönyvelhető proletarizálódás lett, a megmaradt tömegeken belül, ami a középiskolák tanulóinak osztályöszszetételében egészségesnek tekinthető egyensúlyhelyzethez vezetett, de ugyanakkor az is megállapítható, hogy a csehszlovákiai magyarság átmene tileg ELVESZÍTETTE ÉRTELMISÉGI GYÖKEREIT. Ez — különösen a müncheni döntés tétjeként szereplő területeken — abban nyilvánult meg, hogy míg az érzelmileg is felszabadult szlovák értelmiség 1945 után határozottan feltörő lendületet mutatott, a magyar értelmiség a kezdeti években a lendület magaslatának holtpontjára jutott, s Innen a fizika törvényeinek értelmében csakis hanyatlás következhetett be. A csehszlovákiai magyar értelmiség hatványozottabban első generációnak számít, mint a szlovák és a cseh értelmiség. Mindebből logikusnak látszik, hogy a magyar fiatalok részint az értelmiségi gyökerek ós hagyományok fellazulásának, részint az új szociális rétegeződésnek a hatására ma sokkal inkább törekszenek a mielőbbi kenyérkereseti lehetőségeket nyújtó szakközépiskolák, mint a főiskolai tanulmányok felé. Ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy az általános középiskolák az utóbbi években kimutathatóan gyengébb színvonalú anyaggal rendelkeznek, mint a szakközépiskolák, ami megint csak nem magyar, hanem országos tünet, akkor bizonyos fokig, ha nem is menthetővé, de érthetővé válik, hogy a főiskolák felé induló fiatalokkal — a számok könyörtelen logikája miatt a magyar fiatalokkal hatványozottabban, mint a többivel — valóban baj van. Itt azonban újra másképp szövegezném a kérdést. 1. Miért kevés egyes (igényesebb) főiskolákon a magyar érettségizettek száma? 2. Mennyi a főiskolákon megmaradt (tanulmányaikat sikeresen folytató) hallgatók száma? 3. Mi történjék azokkal az érettségizettekkel, akik különböző okokból nem képesek, vagy nem is akarják főiskolán folytatni tanulmányaikat? Az utolsó kérdésre a dolgozó idő már megadta a feleletet: szeptemberben nyílnak meg az általános középiskolák első továbbképző osztályai, amelyek végre képesítést nyújtanak azoknak is, akik az érettségi után munkába állnak. Az az érzésünk, hogy az elkövetkező évek sürgetően változtatni fognak az általános középiskolák belső tanulmányi rendszerén is. Az sem világos előttünk, hogy ma, amikor iskoláinkon egyre fokozottabb követelménnyé válik a differenciált oktatás, MIÉRT ÉRETTSÉGIZNEK TANULÓINK DIFFERENCIÁLATLANUL? Miért gyötörjük a túlnyomó részben nyelvi (humán) tantárgyakkal foglalkozó tanulókat matematikai érettségivel, miért keserítjük a természettu dományi osztályok tanulóit nyelvekkel, ahelyett, hogy megelégednénk az osztályvizsgák lezárt jegyeivel és az érett ségiken valóban a jövőjük szempontjából fontos tantár gyakból faggatnánk őket? Ezek azonban részletek é^ altalánosságok. Az első két kér dés viszont jellegzetesen a ma gyar középiskolák ügye és rendkívül sokrétű összetevők és együtthatók találkozását igényli. Nem kétséges, hogy — kü lönösen kelet-szlovákiai viszonylatban — elsősorban a? alap egyenlőtlenségeinek a rendezésére van szükség; a cseh szlovákiai magyarságot gyengí tő gazdasági, társadalmi és szellemi szakadékokat nem elég áthidalni, és nem elég az áthidalást az állami szervektől várni. A szakadékokat ki kell tölteni és ezt elsősorban maga a csehszlovákiai magyarság va lósíthatja meg. Az önmagára eszmélésnek, a felfelé ívelés vágyának és akarásának magából a csehszlovákiai magyarságból kell kiindulnia egy új, egészséges alap megteremtésével, új, gyökérhajtásra képes hagyományok létrehozásával. Ezen a téren a magyar tan nyelvű iskolák felelőssége vitathatatlan. A többet akarás vágyának a többet tudás tényéből kell és lehet csak kiindulnia. Az anyanyelvi oktatás nem lehet a másodrendűség szélárnyékba húzódásának a mentsvára; ellenkezőleg a siker és eredményesség alapvető feltételéül kell szolgálnia. Tarthatatlan az az álláspont, mely szerint a magyar iskolák érettségizettjei nyelvi nehézségek miatt nem juthatnak be a főiskolákra, még tarthatatlanabb az a tévhit, amely szerint egyesek nyelvi nehézségek miatt kénytelenek abbahagyni főiskolai tanulmányaikat. Minden felmérés és tapasztalat azt bizonyítja, hogy az érettségizettek átmeneti nyelvi nehézségei elenyészően csekély részét képezik azoknak az okoknak, amelyek miatt a főiskolai ta nulmányok során egyesek le morzsolódnak. Csakhogy még ez sem megnyugtató: nyelvi nehézségek miatt éppúgy nem szabadna lemorzsolódnia egyetlen főiskolásnak sem, mint ahogyan a matematika, vagy a fizika elégtelen tudása miatt sem, s mint ahogyan a matematikában és a természettudományokban elsősorban a gyakorlati, tapasztalati tudás nyújt maradandót, a szlovák nyelvben is A GYAKORLATI NYELVHASZNÁLAT MÉRTÉKE A LÉNYEG. A csehszlovákiai magyar iskolák belső munkaszervezésében a tanítók, tanárok munka módszereinek tökéletesítésében, szakmai színvonaluk emelésében, továbbképzésük lehetőségeiben és — bármilyen népszerűtlenül hangzik is: általános műveltségük és pedagógiaipszichológiai ismereteik színvonalának emelésében még ren geteg erőtartalék rejtőzik. A csehszlovákiai magyarság szellemi színvonalának emelkedése ma szociális és társadalmi emelkedést jelent. Ezért közös felelősség terhel mindannyiun kat: szülőket, tanulókat, egész társadalmunkat egyaránt. De elsősorban a pedagógusokat. És az értük felelős szerveket. RÁCZ OLIVÉR A VEGYI NÖVÉNYVÉDELEM BIZTONSÁGOS ÉS GAZDASÁGOS! A falánk kártevő ellen a kertekben, az ültetvényeken, a földeken és az erdőkben használjon D Y K O L - t A DYKOL kapható a drogériákban és a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Anyagellátó Vállalatoknál. ÜF-577/8 A FORMITOX védi az egészségét, az edényeit és berendezését! A FORMITOX eredményesen pusztítja a hangyákat, a svábbogarakat, a darazsakat és más kellemetlen rovarokat. FORMITOX gyártja: A FORMITOX kapható a drogériákban. ÜF-577/6 Csoda — tablettóDonl M.nden rovon megsemmisij g háztartásokban Szemekben. raktárokban és istállókban a: DYMOGAM! Használata egysterü; 1. A lOvOrtalanítandó helyiség minden nyílását eliórjuk. Minden éle'mijieM, műszálból készült textíliát, op'ójószógoi és okváriumo: eltávoznunk. 2. Meggyújtunk szükség Sier'nl egy vagy kél tableúót így túzó"Ó o'o^éten (felfordított lányé'). 3. A helyiséget elhagyjuk és betáijuk, A Dyrnogom ÓHal fejlesztelt füst gyorson ható rovarirtó jzer, de oí c'beM szervezetre kórof. Adagolást Egy no'Tió'is 50 m

J-es íakósiobóbon meggyújtunk legyek, srünyogok, daroisak, bögöly éj SieHoieteteil ido* fülbemászó eüe<\ 1-2 lobiéitól Z ôro | moly, hangya, gömbós/ka. svóbbogór, német r-.ótóny és o kártevő üvegházi rotorok elie-l 1 6 tob'etlót 4 — 10 Ó'u j po'oskók ellen B lobiénál • Ä —12 őre AKIK ÜGYELNEK ALAKJUKRA előnyben részesítik a növényi eredetű zsiradékot, mert tudják, hogy nem hizlal. CSINOS AKAR MARADNI, AZ FŐZ B 198 VI. ÚF-580-12