Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-03 / 151. szám, szombat

jblémánk, de dolgozni akarunk igymegyeri diákok önmagukról vallanak fiataíkok. t a lleteáltal t nak. issel, y islete? óink köriségf?vek rcol. aníttős t a llna, mak óbonduíden íogy llett ltak ilok. Mindegyiken műsor és tomboia is van. A város fennállása 500. évfordulójának ünnepségén is nagyon szép műsorral szerepeltünk. Legtöbbet talán a sport terén tettünk. Iskolánk kerületi méretben az ötödik helyen áll, a járásban nekünk van a második legjobb lövészcsapatunk. ® A múlt évben két tanulónk egyhetes NDK-útra ment. Költségeikhez szervezetünk is hozzájárult. Szeretnénk, ha a jövőben minél többen eljutnának külföldre. ® Most Indítottuk meg a Tinta és Tus c. iskolai lapunkat. Magunk szerkesztjük és magunk írjuk, aféle önvallomás ez, tükörkép iskolai és szervezeti életünkről. Egyben alkalmat adunk mindazoknak, akiknek irodalmi ambícióik vannak. ® Pillanatnyilag az Aranyemlékdélután megrendezésén fáradozunk. Reméljük, jól sikerül majd. 9 CSISZ-tagjaink közül nagyon sok a pionírvezető. A gyerekek szeretik őket, sajnos, itt is csak azt mondhatjuk, munkánk még jobb lehetne, ha helyiséggel rendelkeznénk. • Meg kell mondanunk, hogy a városi CSISZ-szervezettől sem kapunk olyan segítséget, mint amilyet elvárnánk. Nekik pedig nagyobb lehetőségeik vannak. • Diákjaink körében nagyon közkedvelt az Oj Ifjúság. Többet szeretnék azonban olvasni a 18—19 éves fiatalok problémáiról, a fiatalkorúak bűnözésének okáról, az ifjúsági klubokról. Igy vallanak önmagukról a nagymegyeri diákok, Bankó Gizella CSISZ-titkár, Sípos Mária, Kelemen Zsuzsanna, Écsi Katalin, Filkó József és mindazok, akik egyben a Tinta és Tus cimfi folyóirat szerkesztői. VÉLEMÉNYE ikiai kongresszusáról? i re álok len alt ml íltég. naoz>ak Ink ez már nem tartozik a kongreszszushoz. CSIKMÄK IMRE, a Kis Építő főszerkesztője, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága elnökségének tagja: A kongresszus azért tetszett, mert láttam, hogy a fiataloknak kiforrott véleményük van az élet folyásáról. SEBES TIBOR, a Magyar Ifjúság szerkesztője, Budapest: Sajnos, szlovákul nem tudok, így csak a tolmács szájából hallottam a hozzászólásokat, a határozat tartalmát. A fiatalok azonban mindenütt egyformák: derűlátók, lelkesek, őszinték, vidámak. És ez nem hiányzik a csehszlovákiai fiatalokból sem. Végeredményben ez a légkör jellemezte a CSISZ szlovákiai kongresszusát is. JAN SABOL jogász, a Keleti Vasútigazgatóság dolgozója, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának tagja: Ott voltam az első kongreszszuson is. A mostanival öszszehasonlíthatatlan volt. Az utóbbi főleg azért tetszett, mert a hozzászólásokat nem láttam formálisaknak, mert a vita élénk, elgondolkoztató és munkára serkentő volt. FIATALOK A GÁTON A CSISZ szlovákiai kongresszusának szüZA netében találkoztam Erdelszký Ivánnal, ezzel a rokonszenves, mindig mosolygó fiatalemberrel, a bratislavai Városi Egészságügyi Központ orvosával, az üzemi CSISZ-szer vezet elnökével. 9 Milyen a benyomásod a kongresszusról? — Nagyon tetszettek az egyes vltafelszólalások, "amelyek azt tanúsítják, hogy a fiatalok egy bizonyos válság után ismét aktívabbak, érdeklődést tanúsítanak a szervezeti élet iránt. Tetszik, hogy érdeklődésük sokoldalú, s a formalizmus egyre Inkább háttérbe szorul. 9 Mi szerinted a CSISZ küldetése? — Elsősorban az, hogy a fiatalság érdekeit képviselje, lehetőséget nyúftson az egyéniség teljes kibontakozására, a szórakozva tanulásra. 9 Mi a véleményed a főiskolásokról? — Fiatalságunk legforradalmibb rétegének tekintem őket. Szerintem a CSISZ ben is ők a legaktívabbak. Elhamarkodott megnyilvánulásalkat sem szabad szervezet-ellenesnek megítélnünk. Ellenkezőleg, módot kell adnunk, hogy a keresés, a viták által rátaláljanak a he lyes útra. A kongresszus is bizonyította, hogy képesek értékes gondolatokkal gazdagítani szervezeti életünket. 9 Hogy nézel az Ifjúsági klubokra? — Mint a munkaforma egyik nagyon érdekes és pillanatnyilag legvonzóbb lehetőségére. Talán ez a legjobb módja a közösségi szellemre való nevelésnek. Azt kívánom, hogy minél több ifjúsági klubunk legyen. • Mostanában sokat vitáznak arról hány év legyen a CSISZ-tagság felső korhatára. Szerinted mi a helyes megoldás? — Azt, hogy valaki fiatal-e, nem a kora ha tározza meg. Nagyon sok olyan tagunk van, akik agilisak, kedvvel dolgoznak szervezetünk ben, de mivel betöltötték huszonhatodik életévüket, kénytelenek kilépni. Szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy hamarosan én is 26 éves leszek. Ha rajtam múlna, a korhatárt 35 évre emelném, azzal a feltétellel, hogy akinek kedve tartja, továbbra is dolgozhat a szerve zetben. Véleményem szerint az idősebb elvtársak nagyon sok hasznos tanáccsal járulhatnak hozzá szervezeti életünkhöz. Magunk ellen vagyunk, ha elküldjük őket. • A kongresszuson szó esett az ifjúsági építkezési akciók felújításáról. — A felszabadulás után nagyon nagy jelentőségük volt. Egyrészt a társadalom számára nagy értékeket alkottak, másrészt megszilárdították szervezetünket. Meglepődtem, amikor ma több ilyen jellegű javaslat hangzott el. Nem gondoltam, hogy a munkának ez a formája még vonzó lehet. A tények megcáfoltak. Személyesen örömmel fogadom ezt a kezdemé nyezést. 9 Milyenek üzemi szervezetedben a munkafeltételek? — Alig egy éve hogy ide kerültem. Elölről kellett kezdenünk. Eredményekről még nem számolhatok be, de úgy mutatkozik, hogy nagy az érdeklődés a szervezeti élet iránt. Első célkitűzésem: a helyes közösségi szellem kialakítása. A KONGRESSZUSON TALÁLKOZTUNK itt d*t, ek TlW éar eleit. I 5kJc. ktl• r \z D;t. >13t >1. tn. ik a itk, iik ib I. iy ik o harmadik pedig zeneszekrényt kopott. A klubot számtalan külföldi vendég is meglátogatja, hogy csok néhányat említsek, itt jártak a t>elga, a vietnami, a lengyel, a német, a szovjet, a kubai, a chilei fiatalok. Eddig ötvenegy kitüntetést kaptak. Többek között a legmagasabb CSISZ-ki*üntetést is: nevüket beírták a CSISZ Központi Bizottságának emlékkönyvébe. 1965-ben pedig megszerezték az SZLKP Központi Bizottságának vörös zászlaját. Nem dicsekvésképpen mondták, hanem azért, mert mindennek szívből örülnek, azér' mert a klubban jól érzik magukat, azért mert látják, hogy munkájukra felfigyelnek, megbecsülik őket. Azt szeretnék, ha az országban minél több ilyen klub volna, ezért határozták el, hogy a CSISZ V. kongresszusa tisz*eletére egy ostravai klubnak berendezést, rádiót és televíziót ajándékoznak. Ezért vállalták, hogy még ebben az évben rendbehoznak és berendeznek egy öt helyiségből álló körzeti klubot. Vagy öt órát töWSttem közöttük. Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettem. Jól éreztem magam, mint ahogy jól érzi ott magát minden fiatal. És a villamosban hirtelen eszembe jutott a cikkem elején említett beszélgetés. Sajnálom, hogy ezeknek a mamáknak nem mondhatom meg személyesen: ilyen fiataljaink is vannak, sőt többségük ilyen. Sajnálom, hogy nem mondhatom meg nekik, hogy azt a „haszon'alan gyereket" küldjék el a Malinovský utcai kiubba, ott szívesen fogadnák. Az oldal anyagát irta: OZORAI KATALIN 13—20 óra. Naponta vogy százan jönneJ< el a klubba. Mit is csinálnak? u Erre nagyon nehéz felelnem, — mondja Jesenský elvtárs — sok mindent szinte leheteden felsorolni. A táborozáshoz hívek maradtunk. Most már nagyobb, több napos kirándulásokat szervezünk. A múlt évben tíz napig voltunk a Balatonnál. Az idén is tettünk már gumicsónakokon egy háromnapos túrá*. Egységes öltözetünk van, a klub pénzén vettük. Télen előkészületeket teszünk a nyári van. Az egyi,k: rendes munkaviszonyban kell lennie, vagy iskolába kell járnia és a CSISZ bélyegilletékét rendszeresen fizetnie kell. A másik: minden évben 48 órát kell brigádmunkában ledolgoznia és keresetét a klubnak kell odnia. — Nem zúgolódnak ez ellen? — Dehogy. Ez* rögtön a kezdetkor bevezettük, és a gyerekek szívesen dolgoznak. Már negyedik éve az ország legjobb ifjúsági brigádja vagyunk. Tavaly nyolcvanan Dubován voltunk egy hónapig, 203 ezer ko<négyzetméter területet kaptunk. Itt három nyaralót, egy állandó sátortábort és csónakházat építünk. Sportpályát és kertészetet is létesítünk. Talán mondanom sem kell, hogy klubtagjaink milyen szívesen dolgoznak. Hiszen ez lehetővé teszi, hogy ujabb szakköröket szervezzünk, s a tagok létszáma hatszázra emelkedjék. Beszélgessünk közben észre sem vettem, hogy megtelt a helyiség. A klubtagok maguk akarnak beszámolni élményeik<ől, terveikről. Előkerülnek az albumok és az emlékkönyvek is. Kérdeznem már nem kell, ömlik belőlük a szó, végül is fel kell adnom a reményt, hogy mindent feljegyezek. Annyit azonban még megjegyeztem, hogy minden évben részt vesznek az ifjúsági alkotóversenyen, bará*i találkozót rendeztek egy prágai klubbal, minden évben legjobb tagjaikat kéthetes külföldi utazásra küldik: ketten a Szovjetunióban, hárman—hárman Angliában és Ausztriában, ketten Bulgáriában voltak. A második helyezett televíziót, S táborozásra. Klub-életünk nagyon gazdag. Tizenkét érdekkörünk működik: foto, modellező, sakk, asztalitenisz, big-beat csoport, mikroszínház, képzőművészeti szakkör, nyelveket tanulunk, de érdekes előadásokat és kerekasztal-beszélgetéseket is rendezünk. Egy klubtag két kávét és süteményt hoz. Fizetni akarok, de mosolyogva elhárítja. — Ez nálunk kérem ingyen van. Amikor csodálkozásomat látják, készségesen megmagyarázzák. — Van pénzünk bőven, minden klubtag és vendég azt és annyit fogyaszt, amennyit csak akar, persze, alkoholmentes italokat. A kirándulásokon is ingyen vesznek részt tagjaink. >- Árulják már el végre, honnan van ennyi pénzük? Nevetnek. Nem miníha titkolózni akarnának, de számukra ez természetes. — Hogy valakit felvegyünk a klubba, annak két feltétele rónát ikerestünk. Átlagkeresetünk fejenként 2500 korona volt. Ebben az évben is oda megyünk. Ebből a pénzből fedezzük a klub és a tagok szükséglétért. Most ismét négy helyiséget kaptunk. Magunk rendezzük be őket, kissé máshogy, mint ezek vannak, Az egyik terembe az asztaliteniszezőket tesszük, a másik a fo'.ósok számára sötétkamra lesz, a harmadikat a kulturistáknak adjuk és a negyediket késztették a klubtagok a legnagyobb örömmel. Ennek egész belsejét ugyanis fából raktuk ki, berendezése faragott faasztalok és székek, kovácsolt vas gyertyatartók, akasztók. Az embernek az a benyomása, mintha egy hegyiházban volna. Ez az ifjú táborozók helyisége. Valamennyit az V. kongresszus tiszteletére készítettük és megkezdésének első napján adjuk át. Karlová Vesben tavasszal kezdtük meg az Ifjú Táborozók Településének építését. 5600 LEHET...