Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-24 / 172. szám, szombat

A szocialista társadalom struktúrája T

ársadalmunk fejlődésének számos, nagyon gyorsan lejátszódó, bonyolult és ellentmondásos jelenségét nem érthetjük meg a társadalom felépítésének, szerkezetének, struktúrájának tudományos elemzése nélkül. A társadalomra úgy tekintünk, mint „makrojelenségre", összetett és több síkú rendszerre, amelyet az emberek {egyének és csoportok), aktivitásuk, az ebből eredő társadalmi viszonyok, továbbá az intézmények, a különféle szellemi termékek, a normák és a javak rendszere alkotja. Ezeknek a különféle alkotóelemeknek és viszonyoknak egymásba illeszkedése és bonyolult kapcsolata (beleértve a visszahatást is) alakítja ki a társadalom sz. cialista struktúráját. A marxizmus a szociális struktúrának, felépítésének és működésének vizsgálata során nagy figyelemmel foglalkozik a szociális csoportokkal, főleg az osztályokkal, amelyek ennek a struktúrának magvát képezik és aktivitásuk meghatározó szerepet visz. a társadalmi fejlődésbe. Az alapvető szociális csoportok és osztályok — elsősorban a munkásosztály — érdekeiben, célkitűzéseiben és törekvéseiben viszszattlkröződnek nemcsak a termelőerőknek, hanem a társadalom egész kulturális és eszmei területének szükségletei és fejlődésének irányzatai ls. A szocializmus szociális struktúrája fellegének meghatározásánál elsősorban abból kefi kiindulnunk, hogy az anyagi termelésben létezik a termelőeszközök társadalmi tulajdona, és ez a körülmény jelentős mértékben kihat a társadalmi fejlődésre. Ez lehetővé teszi a gazdasági és a kulturális élet tervezését. Mind jobban érvényesül a munka tudományos irányítása, fokozódik a dolgozók aktivitása, és a szocialista demokrácia magasabb fokát érjük el. Az ilyen társadalmi, gazdasági és kulturális változások következtében fokozatosan kialakul a szocialista tudat. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a szocialista társadalomban fokozatosan és törvényszerűen kiegyensúlyozott és ellentmondásoktól mentes struktúra alakul ki (eszményinek még nem mondható, de fokozatosan felszámolja elsősorban a történelem folyamán létrejött munkamegosztás következményeit.) Ebben a struktúrában nemcsak társadalmi és gazdasági, hanem kulturális és eszmei vonatkozásban is elhalnak a különféle burzsoá és kispolgári elemek, csökevények. Látjuk ugyanakkor azt is, hogy az „ipari társadalom" más típusánál, a fejlett tőkésországokban is végbemennek bizonyos integrációs törekvéseket kifejező folyamatok. Ezek képviselői főleg az ún. középrétegek. De ha komplex módon vesszük szemügyre az adott társadalmi rendszert és struktúráját, akkor megállapíthatjuk, hogy alapvető különbségek vannak a kapitalista és a szocialista társadalmi rend között. Röviden és velősen ezt úgy fejezhetjük ki, hogy a szocialista társadalomban összhang uralkodik a társadalmi-gazdasági alap és a kultúra, illetve az érvényes normák és javak rendszere között. Ezt az összhangot természetesen folyamatként fogjuk fel, mivel még az „érett" szocialista társadalom sem mentes az ellentmondásoktól és a problémáktól. E

mlítettük már, hogy szocialista társadalmunk továbbfejlődése szempontjából fontosak az alapvető társadalmi csoportok összetételében végbemenő változások. A társadalmi szerkezetnek ilyen módosulásait nehéz meghatároznunk, mivel különböző síkon játszódnak le és a társadalmi csoportokat számos ismérv szerint különböztetjük meg. (Területi „hovatartozás", etnikum, biológiai jegyek, vagyis életkor, nem stb. szerint.) Döntő fontosságú azonban a szociális csoportoknak és rétegeknek a munkamegosztás, a hivatás, a társadalmi helyzet, az életszínvonal, a társadalom irányításában való részvétel, a tekintély, a műveltség, a szabad idő felhasználási módja stb. szerinti tagozódása. A szocialista társadalom struktúrájával kapcsolatos gondolatmenetünk kiindulópontja elsősorban köztársaságunk lakosságának szociális összetétele. Az 1965. évi adatok szerint hazánkban a munkások és családtagjaik száma több mint 8 millió fő, ami a lakosság 58,1 százaléka (1961-ben 56,3 százaléka). A többi alkalmazott és családtagjaik száma meghaladja a 4 milliót (29,2, illetve 27,

S százalék), a szövetkezeti tagok és családtagjaik száma mintegy 1 millió 200 ezer (8,6, illetve 10,6 százalék), míg a többiek (egyénileg gazdálkodó parasztok, iparosok stb.) száma meghaladja a fél milliót (csak 4,1 illetve 5,2 százalék). Ez az „ipari társadalomtól" alapjaiban eltérő társadalmi rendre és struktúrára utal. Társadalmunk és államunk szocialista jellege szempontjából döntő fontosságú az a körülmény, hogy a szocialista szektor (munkások, szövetkezeti tagok, alkalmazottak) a lakosságnak több mint 80 százalékát foglalja magába. Ez Ugyan alapvető mutatója a társadalom helyzetének és fejlődési irányzatainak, de általános jellegű, úgyhogy társadalmi mechanizmusunk működésének megértése megkívánja az alapvető társadalmi csoportok keretén belül végbemenő differenciálódás figyelemmel kísérését. A társadalmi csoportokban lényeges változásokra kerül sor, intenzív az egyes csoportok és rétegek mozgása. Ezt különféle ismérvek alapján osztályozhatjuk: a szocialista tulajdon foka, a munka módja, a hivatás, a szakképzettség, az elosztásban való részesedés, az irányításban való részvétel, a tekintély, a műveltség stb. szerint. Társadalmunk összetétele átalakulásának alapvető irányzata a munkásosztály minőségi összetétele fokozatos javításának folyamata és a tudományos megalapozottság elmélyítése a társadalom kommunista párt általi irányításában. T

ársadalmi rendünk és struktúránk szocialista tartalommái megtöltése szempontjából meghatározó fontosságú ez a minőségi átalakulás a munkásosztály belső szerkezetében. Ez természetesen csak az alap, a minden síkon és területen sorra kerülő mélyreható változások feltétele. Ezekkel a változásokkal, az objektív társadalmi-gazdasági folyamatokkal párhuzamosan be kell következnie a társadalom „öntudatosodásának" is. Vagyis a társadalomnak képesnek kell lennie arra, hogy tudományosan elemezze a helyzetet. Előrehaladásunk múlhatatlan feltétele ezért a megfelelő elmélet, amely nélkül nem létezik helyes társadalmi és politikai gyakorlat. Társadalomtudományunknak, elsősorban a filozófiának, a közgazdaságtudománynak, a szociológiának, a lélektannak és a politikai tudománynak a szükséges ismeretekkel kell felvérteznie a munkásosztályt, társadalmunk irányító, szervező erőit, hogy megszilárdíthassák a szocializmus anyagi-műszaki és gazdasági alapját. A társadalom szociális struktúrájának modelljét nem kapjuk kézhez kész formában, nem valóshatjuk meg „maradéktalanul" fejlődésünk dogmatikus „szakaszának" elképzelései szerint. A fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus felé vezető út sokkal nehezebb, mintsem gondoltuk. Életünk szocializálása, vagyis az, hogy államunk minden polgára belsőleg azonosuljon a szocializmussal, bonyolult, huzamos ideig tartó, ellentmondásos folyamat. Bár társadalmunk alapjaiban már kialakítottuk az említett objektív feltételeket, a szociális struktúra csak fokozatosan válik szocialistává. Ez a „menet közben" végbemenő szociallzálódási folyamat nem olyan zökkenőmentes, mint ahogy még nemrég is gondoltuk. Társadalmunkban, rendszerünkben és struktúrájában minden szakaszon, vagyis a termelésben, a gazdaságban, a kultúrában, az életmód kialakításában nemcsak tudatos és szervezett, hanem ösztönös, nem tervezett folyamatok is végbe mennek, amelyek során az egyének és a csoportok alkalmazkodnak a rendszerhez. Ez ma, tekintettel a szocializmuson kívül álló ellenőrizhetetlen és ennek folytán nem szabályozható erők hatására, nagyon ellent, mondásos folyamat, amely kétségtelenül összefügg a tudományos-műszáki forradalom óriási nyomásával és a felosztott világ általános helyzetével. N

emcsak a helyes politikai intézkedések szempontjából, hanem azért is fontos társadalmunk helyzetének és a végbemenő strukturális változásoknak a felmérése, hogy lehetővé váljon a szocialista társadalmi rend egybevetése az „ipari társadalom" más típusával, a kapitalizmussal. A részletes és tényekkel alátámasztott elemzés meggyőz bennünket arról, hogy a szocializmus és a kapitalizmus társadalmi struktúrája közti különbséget elsősorban nem az iparosítás iramában és elterjedtségében, a tudományos-műszaki forradalom intenzitásában és a „fogyasztói" képességnek, a jólétnek különbségeiben kell keresnünk, ahogy azt egyesek még nálunk is elképzelik. A két rendszer közti alapvető különbséget nem is annyira az adott helyzet határozza meg, hanem a fejlődésnek tervezésében és távlataiban, a társadalmi viszonyok minőségileg új jegyeiben, az élet alapvetően eltérő Instituallzálásában, a politikai hatalomnak, a politikának és az államnak sajátos vonásaiban megnyilvánuló különbségek. Az említett különbségek rendkívül fontosak a távlatok, a fövő szempontjából. A szocialista társadalom fejlődése viszonylatában azonban nem kevésbé jelentősek a mikrostrukturában végbemenő folyamatok. Az egyének szocializálásának folyamata ugyan az alapvető társadalmi csoportokban (osztályokban), a szocialista Intézményekben és szervezetekben játszódik le és érvényre jutnak a szabályozásnak, az ellenőrzésnek szocialista elemei, de a belső szocializálódás lényegében kis csoportokon belül megy végbe, amelyekben a társadalmi és az egyéni szerep a legjobban kidomborodik. Az ilyen kis családi, baráti, érdek- és munkaköri csoportok intim, mindennapi kapcsolataiban a valóságnak megfelelően nyilatkozunk meg. A „nagy" politika, a társadalmi szabályozás tehát elképzelhetetlen az egyének és a csoportok lenti, mindennapi, „kis" életének ismerete nélkül. M

eg kell jegyeznünk azt is, hogy a kis csoportok érdekének, örömének és gondjának alakulására jelentősen kihat etnikai, nemzeti és nemzetiségi, vallási és más hovatartozásuk. Ennek folytán az egész társadalmi struktúra, annak makro- és mikrojelenségei egyaránt szüntelenül „forrásban" vannak, változnak. Társadalmunk struktúrájában sajátos szerepet visznek a politikai és az állami intézmények, amilyen a párt, a nemzetgyűlés, a kormány, a nemzeti bizottságok, a bíróságok, a nevelés-, a művelődés- és az egészségügyi intézmények, a sajtó, a rádió, a televízió, valamint a tájékoztatás más eszközei stb. Ezeknek az intézményeknek, de főleg a politikai kérdéseket eldöntő szerveknek és Intézményeknek feladata irányítani a társadalmi struktúra egészének és egyes részeinek működési mechanizmusát. Tekintettel a szocialista társadalom dinamikájára, a fejlődés adott fokán a struktúra viszonylagos egyensúlya csak olyan mértékben jön létre, hogy ne fékezze a termelőerők és általában a társadálom fejlődését. A dialektika ebben az esetben is könyörtelen: a társadalmi struktúra nem működik simán, ellentmondások és problémák nélkül. Szocialista irányívétele azonban belsőleg aránylag konfliktusoktól mentes lesz, ha a politikai vezetés felhasználja a szocializmus társadalmi struktúrája tudományos elemzésének Ismereteit. ANDREJ SIRÁCKY akadémikus A FEJLŐDÉS ÚTJÁN Beszélgetés Michal F r i š n i c elvtárssal, a Losonci Városi Nemzeti Bizottság elnökével Két évvel ezelőtt közöltünk beszélgetést a Losonci VNB elnökével. Akkor Frišnlc elvtárs az 1970-ig tervezett létesítményekről beszélt. Annak idején az új építkezések makettje fölött fényképeztük le a VNB-elnököt, ma alig érünk nyomába, mert éppen az új lakónegyedek már befejezett házai között kalauzolja — nem csekély büszkeséggel — a külföldi vendégek csoportját. • A távolról sem rózsás losonci lakásviszonyok ismeretében elsősorban a lakásépítkezés felől érdeklődünk. — A Pionírkert nevet viselő lakónegyed építését tavaly befejeztük. Tavaly 146 lakás épült Itt, s ezzel véget ért az építkezés döntő szakasza. Döntő annyiban, hogy felépültek a lakások. Most a kiegészítő létesítményeken a sor. 3000 lakos számára üzleti központ létesül itt, épül egy 120 gyermek számára méretezett óvoda és 35 gyerek számára bölcsőde. Idén visszatértek az építők a befejezetlenül maradt Május 1. térre. A három tízemeletes lakóház már áll — ez háromszor 43 lakás — és megkezdődött a nyolcemeletes házak építése. Ezekben további 138 család jut lakáshoz. Az első nyolcemeletes már áll, a másodiknak az alapjait építik, a harmadik az előkészítés stádiumában van. • A magasba törő korszerű toronyházak tövében azonban ott lapul a régi kis lakóházak sokasága. Olvasóink gyakran panaszokdnak arra, hogy ezek a kis lakóházak nagyon elhanyagolták, nincs, aki törődjön velük. — Ez egy bonyolult tulajdonjogi probléma, néhány előírás tisztázása, esetleg megváltoztatása nélkül ezt a kérdést nehéz lesz megoldani. E házak tatarozására tavaly 300 000 koronánk volt, nem merítettük ki. Idén csak 200 000 — de úgy látszik, ezt sem leszünk képesek kimeríteni. Miért? Nos, bonyolult probléma. Az előírás megszabja, hogy ezt a pénzt „olyan munkákra kell elkölteni, amelyeknél biztosítva van a kiadások megtérülése". Ezekben a házakban oly alacsony a lakbér, hogy a beruházások egyáltalán nem térülnek meg belőle. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet a járási építővállalat, amely most az űj irányítás keretében a javítgatások helyett az űj létesítmények építésére összpontosítja erejét. Csak télen hajlandó fennmaradó kapacitását a javításokra irányítani. Ha tavaszig nem készül el a munkával, akkor félbe hagyja, s az építési idény kezdetével áttér az új építkezésekre. Igy néha egész nyáron befejezetlenül állnak a tatarozott házak. • Két évvel ezelőtti beszélgetésünkben szó volt a város csatornázásának tervéről. Mi e téren a helyzet? — A csatornázás építése folyamatban van. Az első építési szakasz befejeződött, a második folyamatban van. Az első szakaszban 18 kilométer csatornahálózat, a másodikban 12 kilométer készül el. A teljes hálózat hossza 52 kilométer lesz. A várost a hriňovái csoportos vtzvezetékhálózatból látják el vízzel. Ez a hálózat, sajnos, nem működik úgy, ahogy kellene. Amikor felépült a csővezeték, az árkokba rakott csöveket hoszú ideig — két évig — az építők befedetlenül hagyták. A régi bűn most bosszulja meg magát: az ingadozó víznyomás nagy megterhelésnek veti alá a csöveket, s ezek a meggyengült helyeken repedeznek. Ez a losonci ivóvízprobléma magyarázata • Hogyan alakul a lakoság foglalkoztatottsága a városban? Fejlődik-e a város sokáig elhanyagolt ipara? Tapasztalható-e kivándorlás? — A városban az alkalmazottak száma 9600. Ebből az ipari dolgozók száma 4460. A városba 4000 ember jár be dolgozni a környékről. A városból 1800-an járnak munka után máshová. Nagy a kereslet női munkahelyek iránt. Tavaly 900 nő keresett munkát a városban. Ha megvalósul a Polana textilgyár kibővítése, akkor ez 800 munkaalkalmat jelentene. Ez azonban még nem végérvényes. A Turčiansky-i Gépgyár losonci üzeme az építés befejező szakaszába került, teljes befejezése 2—3 éven belül esedékes. Most bányamozdonyokon kívül autódarukat és autóbaggereket is szerel. Itt vagy 700 ember dolgozik, a konzervgyár 300, az autójavító 150 embernek ad munkát. Itt van még a Béke bútorgyár és az autóbuszközlekedési vállalat . ., Az iparfejlesztés három irányban folytatódik: 60 milliós beruházással épül az ország legnagyobb terménybegyűjtő vállalata. Az egyik óriás-siló már áll, a másikat rövidesen felépítik; a gépkocsijavító üzem szintén nagy beruházás — 38 milliós. Kibővítjük a Cirko seprűgyárat 12 millió koronás beruházással. Ennek megvalósítását tavaly kezdtük meg. Készülnek az új kórház tervei. Ügynevezett területi kórház típusú létesítmény lenne ez, 1300 ággyal. Ma 480 férőhelyes a kórház és csak toldozással bővítik. • A város régi problémája a közutak. Hogyan alakult e téren a helyzet? — ötvenkét kilométer a helyi úthálózat. Ebből 22 kilométer rendezett, de csak 4 km aszfaltút. A többi 18 kun macskaköves. 30 kilométer szomorú állapotban van. Az úthálózat teljes rendbe hozása 50 millió koronát emésztene fel. Évente 3 milliót költhetünk útépítésre, 990 ezret karbantartásra. Ez évi 2 kilométer utcát jelent. Nagyon drága dolog ez. Az útépítő vállalat úgynevezett „nehéz", tehát nagy teherbírású utakat hajlandó csak építeni, s ezekből 1200 méter egymillióba kerül. Nekünk „könnyű", városi mellékutcákra van szükégilnk. Ezt egy aszfalt-kavics keverő és simító géppel megoldanánk. Ugyanazért a millióért 5 kilométer utcát építhetnénk vele. Gyakorlatilag ez a helyzet: ha ezt a gépet az útépítő vállalat kapja — minden marad a régiben, ha pedig a Doprastav, akkor 5—6 év alatt rendbe hozzuk az utcákat, mégpedig nem 50 millióért, hanem a feléért. VILCSEK GÉZA A MÁJUS 1. TÉR (J. Petrus felvétele)