Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-03 / 151. szám, szombat

HÉTVÉGI HŕRMAGYARAZATUNK j Ábránd és valóság Tízéves fennállását ünnepelte a Közös Piacként ismert nyuga­ti gazdasági tömörülés, s az év­forduló alkalmából kissé meg­késve — Rómában ünnepi ülésen találkoztak a hat tagország ál­lam-, illetve kormányfői és küK ügyminiszterel. A római találko­zót azonban nem tervezték me­rev díszülésnek, s a közös piaci csúcstalálkozón felfakadtak olyan problémák, amelyek a korántsem csak gazdasági felle­ge tömörülés útjában nagy aka­dályt jelentenek. Mérlegvonás politikai passzívákkal A római közös piaci csúcsülés tíz év gazdasági együttműködé­se fejlődésének ünnepélyes mér­legelése volt. Vitathatatlan, hogy a nyugati kapitalista gaz­dasági tömörülés megannyi bel­viszály, széthúzás, érdekösszeüt­közés ellenére gazdasági téren eredményeket könyvelhetett el, amelyekért persze a dolgozók nagy árat fizettek: gazdasági ereje szinte megkétszereződött, valuta- és aranykészletei meg­sokszorozódtak; röviden a Kö­zös P*ac jelentős gazdasági erő­vé vált, amely egyenrangú part­nerként léphet fel az Egyesült Államokkal szemben, mint azt a Kennedy-forduló közelmúltban lezajlott tárgyalásai ls bebizo­nyították. A Közös Piac az agresszív NATO tömb gazdasági alapja. Ám Franciaország kiválásával a NATO-t érzékeny vereség érte, mert nem kétséges, hogy Fran­ciaország a NATO egyik pillére volt. A katonai balsikerek szo­rosan összefüggnek a közös pia­ci tömörülés politikai koncep­ciójának mély válságával. Ép­pen a politikai szempontokkal kapcsolatos nézeteltérések rob­bantak ki a római találkozón. Meglepetés A római díszüléstől nem vár­tak különösebb megoldásokat, legfeljebb ünnepélyes bejelenté­seket, nyilatkozatokat. Ha a kö­zös piaci körökben valamitől tartottak, akkor ez csak az le­hetett, milyen meglepetést tar­togat megint a nyugati világ „enfant terrlble"-jének tartott De Gaulle francia államelnök. A francia elnök meglehetősen elszigetelve ült integraclonlsta és atlantista partnerei között. Az előbbiek — főként Olaszor­szág és Belgium késel ábránd­kergetők, valamilyen, a nemzeti érdekek fölé helyezett, abszolút integrált, egybeolvadt Európa ködképét kergetik. Egységes eu­rópai kormányról, parlamentről álmodoznak, amelynek általános érvényű utasításait a nemzeti kormányok zokszó nélkül vég­rehajtanák. Sokkal reálisabb ve­szélyt jelentenek Franciaország szemponjtából az atlanti politi­ka hívei, nevezetesen Nyugat­Németország és Hollandia, mi­vel ezek Washington európai trójai falovának a szerepét játsszák. Szinte valamennyi politikai megfigyelő felfigyelt De Gaulle beszédében egy lapszusra. Nyelvbotlás volt-e vagy szándé­kos kitétel: az elnök „európai védelmi közösséget" említett. A fogalom nagyon közel áll az eu­9 A Herald Tribúne karikatúrája. rópai biztonság megteremtésére vonatkozó szocialista elgondolá­sokhoz, de a tábornok nyilván fricskának szánta Washington­nak. De Gaulle római beszédé­ben ls régi álláspontját fejte­gette: Európa az európalaké. Igaz, hogy álláspontjával Rómá­ban elszigetelődött. A partnerek közül sokan a francia naciona­lizmus kirívó megnyilvánulását látják De Gaulle magatartásá­ban. Ez csak részben igaz. Fran­ciaország atlanti magatartásá nak határozottan van erős nem zett jellege, a szempontok elté­résében azonban sokkal inkább dominál a jelenlegi világhelyzet reális megítélése. De Gaulle külpolitikájának homlokterében bizonyára ott áll a francia gloire visszaállítása, s az „Európa az európaiaké" jelszónak kétségtelenül van olyan kicsengése, hogy „francia vezetés alatt", ám látnunk kell azt, hogy a francia elnök hatá­rozott, Amerika-ellenes állás­pontjának hátterében az a felis­merés áll, hogy a klasszikus és neokolonialista imperialista po­litikát folytató Egyesült Álla­mok szövetsége, Illetve vezetése nemzeti katasztrófákba sodor­hatja az európai államokat. Ez­zel magyarázható a francia kor­mánynak a vietnami események­kel, a görögországi NATO-su­gallta tiszti puccsal és a mosta­ni közép-keleti válsággal kap­csolatban elfoglalt álláspontja, és általában közeledése a szo­cialista országokhoz. Ugyanezért tart ki Párizs régi álláspontja mellett: Anglia előtt zárva tartja az Európai Gazda­sági Közösség kapuját. Anglia egyenjogú közös piaci tagsága ugyanis az Egyesült Államok térhódítását Jelentené Európá­ban, s ez befolyásolná a világ­események megítélését az euró­pai kapitalista államokban. De Gaulle felismerésének realitása éppen abban van, hogy Washing­ton kalandorpolitikája nemzeti katasztrófákba ránthatja uszályt hordozó európai szövetségeseit. A tábornok — nyugati feltevé­sek szerint — olyan elképzelést körvonalazott, kissé homályo­san, hogy a nyugat-európai álla­mok — persze francia vezetés­sel — afféle semleges övezetet alkothatnának a szocialista tá­bor és Amerika között, mert nem tartja kizártnak, hogy há­ború törhet ki az imperialista és a szocialista nagyhatalom kö­zött, s ebben akkor a nyugat­európai államok a tétlen szem­lélő szerepét játszanák. Vihar előtt De Gaulle nyilatkozata lehű­tött mindenkit, aki vérmes re­ményeket táplált a nyugati cso­portosulások jövőbeni alakulá­sával kapcsolatban. Az egység megbomlott, s ezt a tagadhatat­lan gazdasági együttműködési sikerek sem tudják megszépíte­ni. A római találkozó egyetlen pozitívumaként azt könyvelik el, hogy kinyilatkoztatta a Közös Piac, Az Acél- és Szénszövetség, valamint az Euratom július 1-vel történő egyesülését, s nem uta­sította el kereken Anglia tagsá­gi kérelmét, hanem további kül­ügyminiszteri, majd csúcsérte­kezlet elé utalta. Várható, hogy Párizs vétójának feladásáért nagy árat fog kérni Lon­dontól, csak azért, hogy Anglia leg­alább társulás for­májában csatlakoz­hassák a Közös Piachoz, és mini­mális előnyöket él­vezhessen. Joggal állapítot­ták meg a francia lapok, hogy a ró­mai tanácskozás vajmi kis ered­ménnyel zárult. A június első felében összeülő brüsszeli külügyminiszteri értekezleten a Kö­zös Piac belviszá­lyának éleződése várható. LÖRINCZ LÁSZLÓ A Szlovák Nemzeti Tanács teljesebb érvényesüléséért (IV.) Alexander Dubček elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának az SZLKP Központi Bizottsága május 25—26-i ülésén elhangzott beszámolójából Társadalmunk eszmei és ak­cióegysége számára, főként a csehszlovák társadalmi és ál­lamrendszer stabilitása, vala­mint a szocialista nemzetek és nemzetiségek politikai-nemzeti értelemben vett fejlődése biz­tosításának szempontjából rend­kívül nagy jelentőségű hazánk államjogi rendezése. Pártunk abból az elvből indul ki, hogy minden nemzet tulajdon politi­kai és szociális-gazdasági fej­lődésének alanya és annak ls kell lennie, s a politikai és ál­lamjogi formáknak lehetséges­sé kell tenniök és biztosítaniok kell számára ezt a helyzetet. A szlovák nemzet állampoli­tikai érvényesülését és életének kibontakozást azon kívül, hogy közvetlenül ls kiveszi részét az állami szervek munkájából, az állami és nem állami nemzeti szervek rendszere is biztosítja. Az szlovák nemzeti szervek az alábbiak: az SZLKP — mint a CSKP szlovákiai területi szer­vezete — és annak Központi Bi­zottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács és annak szervei, a Szlo­vák Szakszervezeti Tanács, a CSISZ Szlovákiai Központi Bi­zottsága és a Nemzeti Front, amely Szlovákia politikai, tár­sadalmi és érdekszervezeteit tö­möríti. Feladatuk az, hogy helyesen alkaljnazzák az országos poli­tikát Szlovákiában, s ezzel egyi­dejűleg megoldják a nemzetisé­gi és regionális problémákat. Fontos szerepe van a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, amely — mint a szlovák nemzet önálló­ságának képviselője — az ál­lamhatalom és Igazgatás nem­zeti szerve Szlovákiában s egy­úttal az országos rend nagy je­lentőségű láncszeme. Ez megte­remti annak feltételeit, hogy a csehszlovák államrendszer szer­ves egységben álljon a szlovák nemzet önállóságának biztosí­tásával. Teret nyit a szlovák nemzet kezdeményezésének s e kezdeményezés egybekötésének nemzeteink és nemzetiségeink társadalmi érdekeivel. A Szlovák Nemzeti Tanács te­vékenysége fejlesztésének és elmélyítésének legfontosabb politikai okmányává a CSKP Központi Bizottságának és az SZLKP Központi Bizottságának „a Szlovák Nemzeti Tanács tel­jesebb érvényesüléséért" hatá­rozata vált. Ez a dokumentum elsősorban az SZNT alkotmá­nyos koncepciójának alkotó fej­lesztése tekintetében jelent so­kat. Feltételezi, hogy az SZNT és szervei mint nemzeti lánc­szemek aktív módon belekap­csolódnak az irányító szervek országos rendszerébe abban az értelemben, hogy az SZNT Szlo­vákiában a kormány nevében teljesíti annak egyes feladatait. Az SZLKP kongresszusa és az SZLKP Központi Bizottságának kongresszus utáni plénumülésel kifejtették az SZNT-vel kap­csolatos álláspontjukat. Az SZLKP kongresszusa hangsú­lyozta az SZNT munkája haté­konysága fokozásának szüksé­gességét a népgazdasági tervek összeállítása, Szlovákia gazda­sági forrásainak mozgósítása során azzal a céllal, hogy ma­ximálisan járuljon hozzá az egész népgazdaság problémái­nak megoldásához. Ez annyit jelent, hogy az országos poli­tikában való részvételen kívül az SZNT-re fontos feladatok hárulnak, főként az iskolaügy, a kultúra, az egészségügy fej­lesztése területén, valamint Szlovákia gazdasági fejlesztése területi problémáinak megoldá­sában. A CSKP KB januári plé­numülése és az SZLKP KB feb­ruári plénumülése határozatai­nak értelmében kidolgozták a megbízotti hivatalok tevékeny­ségének tervét ls az új Irányí­tási rendszer követelményeinek szempontjából. Azon előzetes tárgyalások határozatainak ér­telmében, amelyeket az SZLKP Központi Bizottsága és az SZLKP kongresszusa a nemzeti bizottságokról szóló új törvény­ről folytatott, rögzítik az SZNT és a nemzeti bizottságok kap­csolatainak néhány új szem­pontját. Ügyelnünk kell arra, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács struktúrájában és tevékenységé­ben ne kerüljön sor gyakori és meglndokolatlan szervezeti vál­tozásokra, mivel ez gyengíti kezdeményező és akcióképessé­gét. Továbbra ls nagy gondot kell fordítanunk az SZNT egyes szervei tevékenységének, hogy hatékonyabban oldják meg Szlovákia fejlődésének gazda­sági, politikai és kulturális prob­lémáit, hogy a Szlovák Nemze­. ti Tanács aktív módon és ha­tékonyan irányítsa a nemzeti és a regionális ügyeket. A Szlovák Nemzeti Tanács­nak, mint az országos Igaz gatás láncszemének jelenlegi helyzetét — főként az állami terv megalkotásának és meg­valósításának terén — úgy kell kihasználnunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben fokozza kezdeményezését Szlovákia és Szlovákia egyes területei fejlesztésének kidolgozásában, összhangban a köztársaság központi szerveinek célkitűzé­seivel. A CSKP XIII. kongresszusa határozatainak alapján ez idő szerint megvalósítjuk azon in­tézkedések komplexumát, ame­lyek a nemzeti bizottságokról szóló törvény javaslatába tor­kollnak. Ezzel folytatódik azon gazdasági és jogi feltételek ki­alakulásának folyamata, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti bizottságok a tervsze­rű Irányítás tökéletesített rend­szerének elveivel összhangban következetesen érvényesíthes­Az őszinteség hasznunkra válik Matej Lúčan elvtársnak, az SZNT oktatásügyi megbízott­jának, az SZLKP Központi Bizottsága május 25-26-i ülésén elhangzott felszólalásából Eddigi fejlődésünk átértékelé­sének folyamata, a népgazdasá­gunkban jelentkező nehézségek, a személyi kultusz következmé­nyeinek leküzdése, a nemzetkö­zi kapcsolatok bonyolultsága, a növekvő ellentmondások a világ kommunista mozgalmában, az egyre élesebbé váló antikommu­nizmus a világon, a burzsoá ideológia erősbödő nyomása, a liberalizmus s negativizmus ez­zel kapcsolatos megnyilvánulá­sai életünkben szükségszerűen visszatükröződtek az iskola éle­tében is, kiváltképpen pedig ne­velőmunkájában. Az elsoroltak pozitív és negatív hatást váltot­tak kl. Pozitívat abban a tekin­tetben, hogy az Iskolai nevelés is Igyekezett levetkőzni a dog­matizmus megnyilvánulásait Igyekeztek helyrehozni a nyil­vánvaló egyoldalúságokat és helytelenségeket, megszüntetni a zavart egyes tárgyak tanításá­ban, mindenekelőtt a társada­lomtudmányi ciklus terén, mint példának okáért a történelem, az Irodalom, a polgári nevelés. Negatív hatásuk abban nyilvá­nult meg, hogy az említett fo­lyamatot iskoláinkban is külön­féle szélsőséges támadások kí­sérték a kommunista nevelés megváltoztathatatlan elvei, cél­ja, tartalma és módszerei ellen. Rendkívül feltűnő volt ez a folyamat a középiskolás, kivált­képpen pedig a főiskolás ifjú­ság gondolkodásában. A dolgok ilyetén állása sokakat Idegesí­tett, és azt szerették volna, ha ezeket a problémákat úgyneve­zett kemény kézzel oldjuk meg. Jól tettük azonban, hogy nem Igy jártunk el, hanem megőriz­tük nyugalmunkat. A további fejlődés arról tanúskodik, hogy helyesen Jártunk el. Nem szándékunk a Jelenlegi helyzetet rózsaszínben feltüntet­sék az államhatalmat és igaz­gatást a kerületekben, a Járá­sokban, a városokban és a fal­vakban. A nemzeti bizottságról szóló törvény kidolgozása során megfelelő teret kell biztosíta­nunk a Bratislavai Városi Nem­zeti Bizottság különleges ren­dezésének és hatáskörének. A Szlovák Nemzeti Tanács fel­adata lesz, hogy kidolgozza és elfogadjon egy olyan törvényt, amely ezt a helyzetet szabá­lyozza és megoldja a körzeti nemzeti bízottságok hatásköré­nek és szervezeti struktúrájá­nak kérdését is. A Bratislavai Városi Nemzeti Bizottságot irányító munkája hatékonysága fokozásának érdekében néhány olyan funkcióval és feladattal kell megbíznunk, amelyek je­lenleg a Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság hatás­körébe tartoznak. A nemzeti bizottságok appa­rátusába a funkciók káderellá­tása számos szakaszon nem fe­lel meg a jelenlegi egyre fo­kozódó Igényeknek. A dolgozók Jelentős része nem tesz eleget a szakképzettség követelmé­nyeinek. E helyzet egyik oka abban rejlik, hogy az illetékes állami szervek éveken át nem rendelkeztek megfontolt kon­cepcióval a nemzeti bizottsá­gok dolgozói és fukcionáriusal szakképzettségének növelésére, főként a nemzeti bizottságok legalacsonyabb fokain. Ez a párt számára a nemzeti bízott­ságokról szóló határozatai meg­valósításának szempontjából nem csupán fontos, hanem rendkívül időszerű is. Ezért az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége meghagyta a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének, hogy minél hamarabb valósít­sa meg azt a javaslatot, amely egy internátus! iskola létesíté­sét célozza a nemzeti bizottsá­gok funkcionáriusai és dolgo­zói szakképzettségének növelé­sére. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak és dolgozói­nak szakképzettségével szem­ben támasztott Igényeket nem szűkíthetjük le csupán az is­kolai műveltségre. Abból kell kiindulnunk, hogy az említett személyek olyan közéleti poli­tikai dolgozók, akiket a szo­cialista államhatalom és Igaz­gatás végrehajtásával bíztak meg a kerületekben, a járások­ban, a városokban és a közsé­gekben. Ilyen munkát felelős­ségteljesen csak az a dolgozó végezhet, aki nem csupán meg­felelő iskolai műveltséggel, ha­nem politikai tapasztalatokkal, megfelelő erkölcsi tulajdonsá­gokkal is rendelkezik, tud bán­ni az emberekkel, önállóan tudja megszervezni a munkát, támogatni az újat s kibontakoz­tatni a kezdeményezést a nem­zeti bizottság tevékenységében, ahol az emberekkel folytatott munka az első helyen áll. nl, ám ennek ellenére ls leszö­gezhetem, hogy a tanulóifjúság helyzete konszolidálódott, és helyes irányban fejlődik. Azt sem akarom állítani, hogy min­den rendben van, s hogy már nincsenek problémáink. Megte­remtettük azonban az alapot ah­hoz, hogy munkánkat tovább folytathassuk s Igényesebb, na­gyobb feladatokat tűzhessünk magunk elé. Pártunk, a Szlovák Nemzeti Tanács és a kormány segítségé­vel továbbra ls fokozott figyel­met kell szentelnünk az iskolák anyagi kérdéseinek, s követke­zetesen meg kell tartanunk mindazt, amit ezen a téren az ötéves tervben ígértünk. Szlová­kia lakossága örömmel fogadta azt a tényt, hogy az iskolaügy sürgető anyagi problémáinak megoldására az ötéves terv fo­lyamán 678 millió koronával többet fogunk fordítani, mint amennyit eredetileg terveztünk. Ugyancsak megelégedéssel fo­gadtuk, hogy a kormány 400 millió koronát engedélyezett a 15 éves fiatalok problémájának megoldására Szlovákiában a legközelebbi évek folyamán,

Next

/
Thumbnails
Contents