Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-22 / 170. szám, csütörtök

íláw&tedtéfí... H' |a nem a saját szememmel látom, talán el sem hiszem, hogy valóban elárverezték ... De hát visszavonhatatlanul megtörtént a dolog. Mégpedig vasárnap, 1967 júniusában! Hogy miért éppen vasárnap? A kikiáltó, jól megtermett, pirosarcú ember nem is titkolja: — Azért, hogy minél többen Itt legyenek az árverésen. Sok erre a vevő, kérem. S már folytatja is nagy hangon: — Ennyi korona először, annyi korona másodszor. Senki többet? Ráigérnek. Nem sokat, de nem is utoljára hangzott el az a senki többet, mert máris kezdődik élőiről, hogy... először .. másodszor ... Az egyik fiatalembert éppen a most keveset ráigérö bajuszos bácsi ütötte el egy jó vásártól. Most a visszavágás bosszúja villan a szemében. Egyszerre csaknem annyit ráver, mint amennyi a kikiáltási ár volt. Rajtamarad. A korosabbak közül néhányan ravasz mosolyt rejtegetnek a bajuszuk alatt. Hiába, — az árverés tudományának is ára van. Gardára talált az utolsó árudarab ts. És ebben az árverésben nemcsak az a furcsa, hogy 1967-ben történt, hanem az is, hogy annak az egy fiatalembernek a kivételével elégedetten távozik innen mindenki. Legelégedettebb talán az, akinek a portékáját elárverezték. Pedig nem drágán kelt el az áru és mégcsak nem is készpénzért. Majd csak a fizetési borítékból kerülnek vissza az 50—100 koronák az álaml gazdaság házipénztárába. Mert hogy el ne felejtsem, az Orföldi Állami Gazdaságban bonyolították le ezt az árverést. No, meg a gazdaság egyik birtokrésze, nem is az állami gazdaság valamelyik dolgozójának jószága került itt dobra, mindössze a füvet árverezték el a Feketevíz partján. Azt a füvet, amelyhez a fák miatt gépekkel nem lehet hozzáférni. Szerencsére a királyrévlek meg az alsóhatáriak még nem dobták el, a kézikaszát, Így hát ők hozzáférhetnek ahhoz a fűhöz. Minden oldalról. A kár szó szerint is érthetjük azt, hogy minden oldalról. Mert a kézikaszával minden fát és bokrot körülkaszálhatnak, tejjé, hússá változik innen minden szál széna. Itt, a tanyavilágban sokan tartanak még tehenet, kell a takarmány. A dolog másik oldala; a gazdaság vezetői lenntartás nélkül támogatják, hogy az állattartók takarmányhoz jussanak. Rájuk mondhatnánk, hogy anyagi érdekeltségből, mert bár olcsón, de még azt a füvet is eladják, amelyet normára soha senki le nem kaszálna a gazdaságnak. Ebből, a gazdaság számára úgyszólván teljesen értéktelennek mondható fű eladásából valóban kihámozható az anyagi érdekeltség. De nem olyan egyoldalúan, mint amilyennek az az első pillanatban látszik. Jobb is lenne anyagi-erkölcsi érdekeltségnek nevezni ezt a fű elárverezési ügyet, mert, a gazdaság vezetői nagyon jól tudják, hogy főképpen a többgyerekes családoknál a tehéntartás nem luxus, hanem szükségszerűség, a mindennapi élelmezés fontos része. Annak a párezer koronának, amelyet az elárverezett fűért kap a megközelítőleg 20 millió koronát bevételező gazdaság, az értékelésnél nem az anyagi, hanem az erkölcsi oldala domborodik ki. Ugyanis aligha akad olyan állattartó, aki el tudná viselni, hogy éhen pusztuljon el istállójában a szegény pára. Azt a takarmányt akkor is megszerzi annak az állatnak, ha ... e ezt már ne részletez" zük, ott a tanyavilágban a gazdaság vezetői ezt éppen olyan jól tudják, mint mindenki más. Befejezésként csak annyit: íme egy árverés 1967 júniusában, amelyből mindenkinek anyagi-erkölcsi haszna van. HARASZTI GYULA A Prerov nad Labem-i Egységes Földműves Szövetkezet tag jai megkezdték az új krumpli és a korai karfiol betakarítását. Nyolcvankét hektáron kell a rossz ido ellenére is felszedni a krumplit, és 15 hektáron termeltek ebben az évben karfiolt. (Z. Havelka — ČTK felv.) villáminterjú íiH Lassan járj — tovább érsz A közúti balesetek évről-évre egyre nagyobb kárt okoznak népgazdaságunknak. Ezen túlmenően utalnkon az emberek százai lelik halálukat: Nem kivétel e téren a nyitrai járás sem A balesetekkel kapcsolatban jel tett kérdéseinkre FRANTIŠEK KÖZEL, a közbiztonsági szervek főhadnagya adott választ. • Több, vagy kevesebb az idén a baleset, mint tavaly? — Az év első hónapjában járásunk területén 161 közúti balesetet Jegyeztünk fel, amelyek következtében heten meghaltak és 97 sérülés fordult elő. Az anyagi kár 318 ezer korona. A statisztika szerint kevesebb a karambol, mint a múlt év azonos időszakában volt, • Mi okozza a legtöbb balesetet? — Az első helyen a gyorshajtás áll, amely 46 karambolt okozott. Az alkohol fogyasztás 20, míg az előnyszabály be nem tartása 10 közúti balesetet okozott. Különösen veszélyes a szeszes ital fogyasztása. Ezért az említett időszakban 84 gépkocsivezetőtől vontuk meg a hajtási jogosítványt. • Kik vezetnek a feketelistán? — Mint mindenütt, a járásunkban is a motorkerékpárosok okozzák a (37) legtöbb balesetet. Alig maradnak le mögöttük a személygépkocsik vezetői. A gondatlan gyalogosok 19, míg a 15 éven aluli gyerekek 10 közúti balesetet idéztek elő. • Az elmondottakhoz mit fűzne még hozzá? — A gépkocsik számával növekszik a karambolok száma is. Országutainkon egyre több a fegyelmezetlen gépkocsivezető. Ezek ellen csakis szigorú és következetes ellenőrzéssel és büntetéssel küzdhetünk. Mielőtt a volánhoz ülnek, Jó volna, ha tudatosítanák a közmondást: „Lassan járj — tovább érsz!" -né— Halvezeték Az emberek már régen felfedezték, hogy kőolajat vagy a földgázt legolcsóbban csővezetékeken juttathatnak el nagyobb távolságokra. A Német Demokratikus Köztársaságban most egy olyan távolsági csővezetéket építenek, melyhez foghatót még nem látott a világ. A közeljövőben elkészül a Rostock—Berlin csővezeték, melyen keresztül tengervíz áramlik a Balti-tengeri kikötőből az NDK fővárosába. Illetve nemcsak tengervíz, hanem a vízzel együtt a balti szövetkezetekben fogott halak is ezen a 299 kilométeres úton érkeznek Berlinbe. Készenlétben a kombájnok Csomor Rudolf a szénaszárító vázát hegeszti A KERESKÉNVI Gép- és Traktorállomás dolgozói többkevesebb sikerrel mindig megoldották feladataikat és a terv teljesítésén is alig akadt csorba. Annyi szépséghibát azonban mégis felfedeztem a zselízi részlegen, j)éldául az ipari üzemeknek is javított pótkocsikat — évente 100 darabot — ugyanakkor a mezőgazdasági üzemek állandóan arra panaszkodtak, hogy a traktorvontatású pótkocsikat kisebb-nagyobb hibák miatt nem tudják üzemeltetni. Most, a munkák dandárja közepette is kíváncsian érdeklődtem a gépállomás munkájáról. Mikuláš Benčat, a gépjavítás irányítója jókedvűen nyilatkozott a gépjavításokról és a szolgáltatásokról. Az ember azt hinné, hogy a mezőgazdasági üzemek kevesebb gépet adnak javítani. Ebben is van némi igazság. Az új irányítási rendszerben minden mezőgazdasági üzem vigyáz a koronára, és csak olyan gépeket javíttat, amelyek gazdaságosan üzemeltethetők. Kevesebb a kombájnjavítás is, mégpedig azért, mert az öreg kombájnokat már jórészt kiselejtezték és a szovjet SZK-3-as és SZK-4-es kombájnok még nem szorulnak nagyobb javításra. Egyes tényezők tehát arra engednek következtetni, hogy kevesebb a munka. Benčat elvtárs, és a főtervező viszont azt mondották, hogy a múlt évhez hasonlítva, a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások 35 százalékkal emelkednek. Nézzük csak meg közelebbről ezt a problémát. A GTÄ a mezőgazdaság megsegítését tartva szem előtt szénapajták vasvázát, kifutókat, vízmelegítőket gyárt. Az utóbbi Benčat elvtársnak, a többszörös újítónak a tervrajza alapján készült. A leleményes újító találmányai elismeréséül már megkapta a „Szocialista mezőgazdaság építője" című kitüntetést. A vízmelegítő szénnel fűthető és 1000—2000 literes tartályú. Berendezése nagyon egyszerű, a víz a hőfoktól függően cirkulál a melegítőből a tartályba. A katlanrész olyan jól értékesiti a hőt, hogy fél órán belül már van meleg víz és később eléri a 90 fokot ls. Nagy előnye, hogy hosszú ideig tartja a hőt. Például az esti fűtéstől reggelre is meleg marad a víz. Eddig már több mint félezret adtak el és mivel, a mezőgazdasági üzemek állattenyésztői nagyon elégedettek vele, a típust kiállítják a topolčany! gépkiállításon is. Amint látjuk tehát, az egyik oldalon bővül a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatás, ugyanakkor a javítással sincs baj. A GTÄ 40 kombájnja már indulásra kész. A siker egyik alapja az, hogy a javítók megszerezték a szükséges képesítést, tehát mesterei szakmájuknak. A másik döntő tényező, hogy a munkafolyamatokat korszerűsítették. A kereskényl részlegen például agregátszerűen, futószalagon javítják a traktorokat. Igy jobban és természetesen gyorsabban dolgozhatnak. A gépjavítás már olyan gyors, rugalmas, hogy a mezőgazdasági üzemek bármikor kaphatnak cserébe traktort. A gépjavítás természetesen nem tölti ki teljesen a GTA munkakörét. A lévai járásban is sok még a gyengén gazdálkodó szövetkezet. Ezért 13 EFSZ-től átvették a gépeket, de ugyanakkor saját gépállományukat Is növelték. A főtervező szerint az 1965-ös évhez viszonyítva, már 50 traktorral van több. 1970-ig pedig újabb 30—50 traktort vásárolnak. Ez azt jelenti, hogy a jövőben még több segítséget nyújthatnak a nehézségekkel küzdő mezőgazdasági üzemeknek. Eddig 9 brigádközponttal rendelkeztek, de 1970-ig újabb hármat létesítenek. Ezek a brigádközpontok a növényvédelmen kívül mindenféle munka végzését vállalják a szövetkezetekben. A Kereskényi Gép- és Traktorállomás tehát több és gyorsabb szolgáltatást nyújt a mezőgazdaságnak. A terv teljesítése miatt sem kell már őket hajszolni, és az is jó, hogy szolgálataikat kínálják. Ennek főleg a mezőgazdasági üzemek örülhetnek, mert a kínálat mindig választékot jelent. Abban az esetben, ha a GTÁ rossz szolgálatot nyújt a mezőgazdasági üzemnek, reklamálhatnak és esetleg a jövőben más üzemnél javíttatják a gépeket. Igy a kereslet-kínálat érvényesülésével kialakulhat a kölcsönös bizalom és a még jobb minőségű munka. BALLA JÓZSEF M

ár az országútról szembeötlik, hogy ezen a búzatáblán nem a megszokott gabonatermesztésről van szó. A lágy szélben hajlongó kalászok a zöld szín tucatnyi árnyalatát varázsolják a látogató szeme elé. A több fajtából keresztezett törzsek törpe parcellái ,,tarkára" festik a dűlőt, s az ember ezek után nem is csodálkozik az egyszlnbe tartozó változatok gazdagságán. Azt mondják, hogy egy begyakorolt kelmeíestő több mint kétszáz fekete színt is megkülönböztet. Bartalos Menyhért mérnök kalauzol a labirintusnak ls beillő szűk utakon. A saját és Rákóczi Lajos mérnök munkáját mutatja be az érdeklődőknek. Előzőleg már ismertette, hogy a Sósszigeti Kísérleti Állomás a melegkedvelő növények fajtafenntartó helye, de a nemesítésből, az új fajták kitenyésztéséből is kiveszi a részét. A kísérletező meg is jegyezte, hogy „mi egy bazár vagyunk", ami alatt a sokoldalú munkát, a sokfajta növénnyel való foglalkozást érti. A sósszigeti határban zöldell a kemény búza, a közönséges búza, a cirok, a szudáni fű, a dinnye, a fűszerpaprika, a fokhagyma, a lucerna, sőt még a kajszi- és őszibarack is. Egy írás keretében lehetetlen felölelni az itt végzett munkát, mert hisz mindegyikéről sok a mondanivaló. Vajon nem lenne érdemes a kelmefesték előállítására termesztett paprika ismertetése, vagy a magnélküli görögdinnye kitenyésztéséé, amely ha megjelenik a piacon, kiszorítja a régi fajtákat? Maradjunk azonban a búzánál, amit a vetéstől a kenyérsütésig elkísérhetünk. A búzadülőben a tömérdek parcellácska azt a látszatot kelti, mintha a gyerekek játszóterén járna az ember. Csakhogy dk megelégednének egynéhány „kisdűlővel" ls, míg a két mérnök, mintha „föl akarná ölelni az egész világot", 1750 törzset tenyészt, amit még az ellenőrző parcellák is szaporítanak. A két kísérletezőnek, ha a többi növényt nem Is vennénk figyelembe, csupán a búzával ls nagy az elfoglaltsága. De szívesen teszik, napról napra éles szemmel figyelik a keresztezésekben felbukkanó jobb egyedeket, s ha akad ilyen, akár egy tőről is elszaporítják. Eredményes munkát végeznek, bizonyítja több parcella telt kalászú törzse. Tanulmányi csoportunk egyik agronómusa, ha jól tudom a vánkonyi és az olasz leone fajta keresztezését a szokottnál hoszszabb ideig csodálta, tetszett neki, szeretné már a saját hatérában látni a nagy hozamot Ígérő búzát. Sokan megcsodálták a deáki és a szintén olasz produktore fajták keresztezését is. A kinemesített új törzsek hazai fajtái termesztésre nincsenek is elismerve, de jó télállóságukért keresztezik a nagy hozamú olasz fajtáikkal. Ám mlg a termelésbe kerülnek, hosszú az útjuk. Ki kell választani azokat az új egyedeket, amelyek nagy hozamúak, a megdőlésnek, betegségeknek ellenállnak, jól bírják a telet, koraiak és még sok más jó tulajdonságuk van. A két kísérletező ezért foglalkozik ilyen nagy számú törzzsel, hogy legyen miből választani. A munkájuk nem irigylésre méltó, jó megfigyelést követel, hiszen az emberiség már vagy 5 ezer éve foglalkozik búzatenyésztéssel és a tömérdek sok fajtából kell kiválogatni a legjobbakat. — Nincs kizárva, hogy a korai fajtákból sikerül kifogni nagy hozamú búzát — mondja fartalos elvtárs. S ha ez sikerült, megéri a fáradságot. Több esztendőben előfordult, hogy a korai forróságok miatt beszorul (besül) a búza, ami 3—4 mázsával is csökkenti a hektárhozamot. A kései fajták hozamát a rozsdabetegségek ls megvámolják, ezért lenne nagy szükség a korai fajtákra, s mindenekelőtt olyanokra, amelyek pékipari szempontból is helytállnak. A kísérleti állomás is ellenőrzi. Am még mielőtt erről szó esne, nem árt megemlíteni a kemény búzával folytatott kísérletet sem. Szlovákiában csak ezen az állomáson foglalkoznak a nemesítésével. — Nagyon jó lenne takarmánykeverék termesztésére — Jegyezték meg többen is, mivel magassága a rozzsal vetekszik, a szalmája j>edig sokkal puhább. Csakhogy a kemény búzák a tavasziak közé tartoznak. Sósszigeten már sikerült ugyan kitenyészteni az őszi változatát ls, a télállósága azonban még nem éri el a kívánt szintet. A kinemesített kemény búza a kenyéripari céloknak is megfelel. Máskülönben ebből a fajtából a legkiválóbb levestészták készülnek. Közönséges búzából csak tojás hozzáadásával nyernek hasonló minőségű tésztát. Térjünk azonban vissza a mi közönséges (lényegében véve ez a keményebb, acélosabb és nagy sikértartalmú) búzánkhoz, és kísérjük figyelemmel a feldolgozását. A tömérdek törzsből a jobbakat (400—600 törzset) kiválogatják és a 0,5—1,5 kiló termés egy részét egy miniatűr malmon (amit a gyerekek ugyancsak elfogadnának játékszernek) megőrlik. A laboratóriumban Rákóczi elvtárs magyarázza, milyen módszerekkel állapítják meg a liszt sikértartalmát, amiből a pék ipari minőségére következtetnek. A Hanóczy-féle farinográfon a liszt ellenállóságát figyelik. — Ilyen műszer minden pékségben elkelne — jegyzi meg Rákóczi elvtárs —, előre megállapíthatnák, milyen minőségű lisztet kaptak. Valóban, a műszer igen érzékeny, egy cseppnyi víz hozzáadását is jelzi, és útbaigazítja a tésztakészítőt. A vele foglalkozók már tudják, hogy milyen minőségű lisztet sikerült előállítani a termésből, amit aztán még a sütéssel ls ellenőriznek. A miniatűr fölszerelésekhez, a csöppnyi mennyiségek feldolgozásához valóban nagy türelem kell. A kísérleti állomás dolgozói azonban természetes nyugalommal végzik munkájukat, ós van is értelme, mert hisz az emberiség érdekében végzik. BENYUS JÓZSEF | TÖRPEPARCELLÁK LABIRINTUSÁBAN |