Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-22 / 170. szám, csütörtök

És repülök nőitek kl az égből S Z O L ô/K. N E V E L (Ď K F Ó R U m^ Hozzászólások a Miért kevés a magyar közép- és főiskolás című cikkhez NÉGYÉVES ÁLTALÁNOS KÖZÉPISKOLÁT TlZÉVES VOLT, de már ő főzte az ebédet, amíg a többiek dolgoztak. Aznap borsólevest és paiacsinátát akart készíteni. Finom ujjakkal fejtette ki hüvelyéből a borsót, amikor repülőgépek húztak el fölötte. Tudta, ilyenkor az óvóhelyre kell rohanni. Elviharzott, mint a szél. A bomba a kapujukban esett le. Humanista lövedék volt: nem robbant fel. Így hát ő nem fejezte be gyermekkorában életét. Égett továb, mint a gyertya. Idegei naponta koptak a borzalmak köszörűkövein. Döglött lovakat látott, tört ablakokat, omló házakat, habzó szájú, pisztollyá*! lányokat szerelemre kényszerítő katonákat, puffadó hullákat. Az emberiség világháború néven ismeri ezt az időszakot. Minden mondata után József Atilla jut eszembe. Senki nem írt igazabban és szebben a szegénységről. A szegénység nem csupán annyi, hogy nincs mit enni, és nincs módunk meleg cipőbe bújni. Sokkal több annál. Valami lélekrozsdásító állapot, ami deformálja az emberi tudatot, ami alázatossá, igénytelenné teszi az embert. A bátyja fényképezett, az édesanyja varrt, 6 főzött. Ki tudja, dúdolgatott-e közben? Miközben ujjai ügyesen fejtették ki hüvelyéből a borsót, rémülten kémlelte az eget: nem jönnek-e megint? Hangját, zenei érzékét édesapjától örökölte. Első tanítómestere a háború volt. Ki volt hozzá a legkegyesebb? Egy bomba, amely meggondolta magát, s nem robbant fel a kapualjban. AZ ÜNNEPLŐ TÖMEG végighullámzik a főúton. Sok aszszony között ott ring, ott lépdel a többiekkel egy asszony. Soksok nő között egy nő. Nem sejti, hogy fényképezőgép lencséje kattan, s ő egy filmlemezre merevül. A fényképész azt tudja csak, ez az asszony, ez a hölgy színésznő, s esténként a Košicei Állami Színházban látható. Cséfalvay Katalinnak hívják ... A háború után Somorjára költöztek, egy textilüzletben kapott állást, mérte a szövetet, s esténként énekelt a CSEMADOK-ban. Egy alkalommal bratislavaiak jöttek, hallgatták, majd felajánlottak egy szerződést az éppen alarkuló népi együttesben. Elment, beiratkozott a zeneiskolába, hogy képezze a hangját, ötvenháromban verbuválódott össze a népi együttes. Nagyszerű és lelkes társaság alkotta. Sikeres előadások következtek, de nemsokára megszűnt a társulat. Igy került, énekes létére prózai színésznőnek a

1 Magyar Területi Színházba, Komáromba. Szép szerepeket kapott. A Néma Leventét még most is könyv nélkül fújja. Elsárgult újságlapok kerülnek elő. A Hét akkori címlapján Cséfalvay Kató, a MATESZ művésznője látható, mint a Néma Levente Ziliája. Komárom a sikerek, de a könynyek színhelye is életében. Ez azonban az élethez tartozik ... Kísérleteznek vele a Nová Scénán, majd Prešovra kerül. IGEN, IDŐKÖZBEN FÉR}HEZMENT. Férjura katonatiszt. Ez itt a kislánya, öt éves már. Prešovról háromévi szereplés után kerül kényszerűségből Košicére, és ezt éppen kislánya okozza: az újszülöttől nem autóbuszozhat naponként Prešovra és vissza. A főszerepek után leszerződik köristának. Hiányzanak az igényesebb feladatok, de szépen fejlődik gyermeke és nem kell utaznia. Cséfalvay Katalin a MATESZ egykori művésznője, a Néma Levente Ziliája éveken át trillázik a košicei kórusban. Nem elégíti ki ez a munka, bár ezen a felvételen mosolyog. Itt ó Thália, a színművészet istennője, oldalán Karel Effával, egy színészek-újságírók mérkőzés előtt. DE AZTÁN JÖN SMAŽÍK, az idős rendező, jön a Csárdáskirálynő, és jön az újabb szerep: Vereczky Sylvia. A Csárdáskirálynőt telt ház előtt játsszák, és a közönség meg a kritikusok egyöntetűen megállapítják: nagyszerű alakítás a Cséfalvayé. Mégsem törik meg a jég, csak később. Ogy fest, hogy a sikeres főszerep sem biztosít újabb igényes feladatokat. A legfrissebb információk szerint azonban mégis ... Lapjainkban sok szó esik a csehszlovákiai magyar irodalomról, helyünkről a kultúrában, híď szerepünkről, könyveink színvonaláról. Rebesgetik, érdemes, sőt szükségszerű lenne a képzőművészeknek ls — az írókhoz hasonlatosan — szekcióba tömörülniük. Szlnházkultúránk húsz év óta pergő kultúrtörténelmünk leginkább talán éppen Cséfalvay Katalinon mérhető le. Ott volt az indulásnál, a kezdet kezdetén és ott van most is: gyakran lép fel Sok olyan szakszervezeti tag akad, aki a havi tagdíjat csak kelletlenül fizeti ki. „Mit ad nekem a szakszervezet?" — kérdi költői pátosszal a műhelybizalmitól, vagy — „Csak a titkárokat hizlalják az én nehezen megkeresett pénzemen" — morogja mérgesen. Esze ágában sincs arra gondolni ilyenkor., hogy éppen két hete tért vissza a szakszervezet üdülőjéből és hogy tavaly fürdőhelyen kezeltette magát, ismét a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom keretei között. De mindhiába, a méltatlankodó tagnak is pontosan tudnia kell, mire fordítják becsülettel megkeresett és tagdíj formájában befizetett pénzét. Mert nem kicsiny az az összeg sem, amely közvetlenül az üzemi szervezetben marad. Az alapszabályok szerint a befizetett tagdíjak feléről van szó. A taggyűlés dönti el, hogy a költségvetés kereteiben mire fordítják ezt az összeget. Az új Irányítás bevezetésével ez a jogkör még bővül azzal is, hogy a kulturális és a szociális szükségletek alapjának eszközeiről szintén a tagság határoz. Az elégedetlen tag még felvetheti a kérdést, hogy mi történik tagdíja másik felével. Megnyugtathatjuk, hogy ennek a CSEMADOK esztrádműsoratn, a közönség Gombaszögön is viszontláthatta. Szó esik e rendezvények szervezéséről, igényességéről is. Cséfalvay szerint elmélyültebben, perspektivlkusabban kellene tervezniök a műsorszervezőknek, de azért elégedett. Az olvasók közül bizonyára sokan ismerik fel a felvételeken, még az írás átböngészése előtt. Mit mondhatnánk még életéről? A színház, az esténként kiteljesülő, de néhány óra alatt elporladó szavak, mozdulatok a színészi alkotás a mindene. Szívesen énekelne operaáriákat is, sőt úgy véli, technikailag még könnyebb feladat ilyen műfajban szerepelni, mint például egy táncosénekest-prózai színészt kívánó operettben. Szabad idejében olvas, szívesen varrogat, vagy éppenséggel kirándul a természetbe. örül, hogy az emberek még most sem felejtették el, szépszámú meghívólevelet kézbesít címére a színházba a posta. TÍZESZTENDŐS VOLT, és egyszer — amíg a többiek dolgoztak — borsólevest és palacsintát akart készíteni. Miközben finom ujjakkal fejtegette ki hüvelyéből a borsót, repülők nőttek kl az égből.. . Világháború . . . Cséfalvay Katalin estéről estére elfeledteti a közönséggel, hogy háborúk és gondok, könnyek és temetők is vannak a világon. Ilyen az élet. Ez az élet. Így törvényszerű: aki maga is megperzselődött a második világégés lángjaiban, az talán felelősségteljesebben, komolyabban taníthatja: kikapcsolódnotok, nevetnetek Is kell, emberek. BATTA GYÖRGY a legnagyobb részét is a tagok kapják vissza. Hogyan? — Kulturális intézmények, pionírtáborok, üdülők, gyermekmenhelyek, óvodák és klubok üzemeltetése formájában. Az átlagtagdíjat a szakszervezetekben 12,56 koronára becsülhetjük. Ebből 6,28 koronát az alapszakszervezet kap és tagjai döntése szerint használja fel a tagokról való gondeskodásra, szakképzettségük növelésére, a dolgozók kulturális és társadalmi életének előmozdítására. Az említett összeg másik feléből 4 koronát beruházásokra fordítanak, 30 fillért a tisztségviselők Iskoláztatására és az összes fölérendelt szakszervezeti szerv tevékenységére 1,98 koronát. Ebből a pénzből támogatják a kulturális intézményeket, a gyengébb szervezeteket, fedezik az üdültetés költségeit, fenntartják az FSZM Intézetét, támogatják a nemzetközi szolidaritás akcióit és a szervek fenntartási költségeit fedezik. A tagdíjnak az a célja, hogy segítse a szakszervezet gondoskodását a dolgozókról, nevelésüket, érdekeiket megvédeni és hozzájárulni kulturális és társadalmi életük gazdagításához. Ez pedig minden tag érdekében áll. S. K. Hozzászólásomban mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy minden szülő abba az iskolába adja gyermekét, amelyik többet nyújt tanulóinak. Ebből a szempontból vizsgálva a kérdést tagadhatatlan a magyar tannyelvű iskolák versenyképessége, hiszen kettős műveltséget ád tanulóinak, mert nemcsak a magyar kultúrával ismerteti meg őket, hanem a szlovák kultúrával ós irodalommal is. Ez azonban nem mentesít bennünket attól az időszerű kötelességtől, hogy emeljük az általános műveltséget nyújtó középiskola színvonalát. A mostani három osztályos középiskola azonban nem adhatja meg gyermekeinknek azt a tudást és műveltÉdesanya vagyok, három fiam között 5—5 év a korkülönbség. Férjemmel 27 évi házasság után is harmonikusan élek, s ezért ha többes számban Irok az 6 nevében ís teszem. iskoláztattunk és főiskoláztatunk. További célunk, hogy most kilencedikes fiúnk is sikerrel végezze majd el a főiskolát. Nyitott szemmel járunk és a vitaindító cikkben foglaltakat már évekkel ezelőtt láttuk, sőt mindent megtettünk e negatív jelenség mielőbbi orvoslására. Sok múlik a pedagógusokon. Olyan esetről is tudok, amikor az iskola igazgatója, aki származás szerint különbözteti meg a diákokat, sőt testi fenyítést Is alkalmaz, s hajuknál fogva húzza ki a padból, s akiről mindezt a járási és kerületi felsőbb szervek jegyzőkönyvei is állítják — minden tevékenységével a továbbtaA TUDÁS A DÖNTÖ Nem érthetek azzal egyet, hogy némely szakmában vagy hivatásnál felesleges lenne a matematika. Böszörményi Ilona elmarasztalóan fűzte hozzászólásában: „A gimnáziumban a reál- és humánszakon egyaránt spártai szigorral követelik a nem mindig agyat nyitogató matematikát" — ez az elmarasztalás nem jogos. Az említett iskola ugyanis általános műveltséget nyújt, és ebbe éppúgy beletartozik a matematika, mint a magyar nyelv. Különben rossz természet az, hogyha az élet bármely területén mutatkozó hiányosságokért egymásra Igyekszünk hárítani a felelősséget, vagy végső esetben mindenért a felsőbb szerveket hibáztatjuk. Felesleges a matematika az óvónőképzőben, a nyelvtan a vegyészeti főiskolán, az irodalom az orvosi karon, stb. „Mert én ezen csúsztam el". Természetesen ezer más magyarázat is adódik egy-egy rosszul sikerült felvételire. Ám merjük levonni azt a következtetést, hogy iskoláinkon nem elég színvonalas a matematika, a szlovák, vagy akár a rajz tanítása. Hogy az általános tudás nem megfelelő. Ez a probléma napjainkban egyre égetőbb, mivel a főiskolákon megemelték a követelményeket. Sok pedagógus ezt nem vette észre, de erre figyelmeztet, hogy egyre-másra eredménytelenül jöttek vissza a felvételizők. Azok a középiskolák tehát, amelyek nem fokozták a követelményeket, csak kis eséllyel küldhetnek utánpótlást a főiskolákra. S ha a magyar fiatalok köréséget, amit másutt négy év alatt sajátít el az ifjú nemzedék. Az alapfokú Iskola fontos szerepet betöltő 9. osztályát természetesen minden körülmények között meg kell tartani, másrészt viszont lehetővé kell tenni, hogy az alapfokú iskola 8. osztályából át lehessen lépni a négyéves általános középiskola első osztályába. Emellett, ha azt akarjuk, hogy minél többen jelentkezzenek mezőgazdasági pályára, a Nyltrai Mezőgazdasági Főiskolát magyar tagozattal kellene bővíteni, vagy esetleg magyar mezőgazdasági főiskolát felállítani például Tallóson, vagy Érsekújváron. Dr. REINEL JÁNOS, Bratislava nulás ellen agitál. A felsőbb szervek jegyzőkönyveit azonban mind a mai napig nem követte Intézkedés. Az anyagi szempont is nagy szerepet játszik abban, hogy a szillok elriadnak gyermekeik iskoláztatásától, mivel a főiskolát végző 24— 25 éves gyermek érdekében óriási önmegtagadásra kényszerülnek. A magyar Iskolából kikerülő fiatalok jobb elhelyezkedése érdekében azt javasolnám, a hivatalos szervek tegyék lehetővé az alapfokú és általános középiskolába járó magyar fiataloknak, hogy a nyári szünidő 45—50 napját teljesen szlovák környezetben töltsék, megfelelő munkát és keresetet biztosítva számukra. Bratislava és Galánta környékén az Ilyen csereakcióknak komoly hagyományul vannak. IPÖTH ZSUZSANNA, Madar ben kevés a közép- és főiskolás, akkor azokat már az alapiskola színvonalában kell keresnünk. A megoldás lehetőségét a következőkben látom: Követeljük meg minden tanítótól a szakképzettséget. Bocsássák el állásából azt a pedagógust, akinek nincs és nem tud szakképzettséget felmutatni, vagy nem akar képesítést szerezni. Jutalmazzák anyagilag azokat a tanítókat, akik kiváló eredményeket érnek el. A kisebb iskolákon engedélyezzék a szakbövítést azoknak, akiknek tantárgya nem biztosltja a kötelező heti óraszámot. A tanítónak legyen módja a legcélszerűbb módszert alkalmazni ahhoz, hogy diákjai a kötelező tananyagot elsajátítsák (Gondolok Itt esetleg a testi fenyítés korlátozott formáira ls. Szerintem ez nem sérti annyira az emberi méltóságot, mint a tudatlanság). Az Igazgató — a szülők akarata ellenére ls — küldhesse állami intézetbe a fogyatékos gyermekeket, mert nincs feleslegesebb dolog, mint a tudás és a tudomány fontosságáról beszélni abban a 8. vagy 9. osztályben, ahol az első padban olyan szellemileg elmaradott gyermek ül, aki kilenc év alatt sem írni, sem olvasni nem tanult meg. Tekintet nélkül a százalékarányra Ismételtessük meg az osztályt azokkal, akiknek tudása nem éri el a felsőbb osztály színvonalát. Nagyvonalakban ezekkel segíthetnénk elő az alapiskolák felzárkózását. Bár távol áll tőlem, hogy csak ebben lássam a megoldás lehetőségeit. DUNAJSZKY GÉZA, Felsőkirályi Mire fordítják a szakszervezeti tagdíjakat A VAKÁCIÓT TÖLTSÉK SZLOVÁK KÖRNYEZETBEN EGYÉVES ELŐKÉSZÍTŐ TAN Először is miórt kevés a magyar középiskolás? Erre röviden felelhetek: azért, mert a középiskola nem képesít semmire s ha érettségi után a fiatalt nem veszik fel a főiskolára nehéz elhelyezkednie. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy az általános középiskolát nagyobb többségükben lányok látogatják. Az ankét keretében felemlítettek alapján érdemes lenne foglalkozni a gondolattal, hogy azok részére, akik az érettségi után nem jutnak be a főiskolára, egyéves előkészítő tanfolyamot létesítenének, ahol szlovák nyelvi tudásuk gyarapítása mellett a főiskolai felvételre készülnének fel a fiatalok. A főiskolai tanulmányoktól véleményem szerint az riasztja viszsza a fiatalokat, liogy a felvételt vizsgát nein anyanyelvükön teszik. A tapasztalat arról tanúskodik, hogy a vizsgáztatók sok esetben nincsenek tekintettel arra, hogy a szlovák nyelv egy magyar gyermek számára mégis csak idegen nyelv. Egy kis megértéssel könynyitenl lehetne a magyar fiatalok helyzetén. Jómagam tudok olyan esetről is, amikor a felvételi vizsgán a tanár Igy fejezte be a jelentkezővel a beszélgetést: Miért nem jártál szlovák iskolába? As ilyen helytelen megjegyzések ösztönzik azután a magyar szülőket arra, hogy szlovák Iskolába járassák gyermekeiket. S hogy ez megint mit eredményez, ahhoz nem kell különösebb okfejtés, mivel már ebben a rovatban ls több cikk magyarázta, hogy Idegen nyelven alapos tudást szerezni csak különös tehetségek képesek. A magyar tannyelvű általános középiskolák érettségizettjeinek többsége a Nytírai Pedagógiai Fakultásra jelentkezik. Ez azért természetes, mert a fiatalok tudják, hogy ott anyanyelvükön fognak felvételizni és továbbtanulni. FAZEKAS ISTVÁN, Nagytárkány