Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-15 / 163. szám, csütörtök

ÉliBil Mmtmmm mm I elorusszia egyike a tizenöt egyenrangú szovjetköztársaságnak. Több mint nyolc és fél millió ember él 200 ezer négyzetkilométernél nagyobb területén. Lakóinak 80 százaléka belorusz (fehérorosz), a többi orosz, ukrán, lengyel, zsidó és más nemzetiségű. Területén 74 város, 126 mezőváros és 35 ezer község van. Fővárosa a második világháború pusztításai után újjászületett, elragadóan szép Minszk. Belorusszia állami függetlenségét 1919. január 1-én hirdették ki. 1922 decemberében önként belépett a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe. Mint szuverén államnak saját alkotmánya, állami lobogója, címere és himnusza van. Alapító tagja as Egyesült Nemzetek Szervezetének, s aktívan részt vesz munkájában. Tagja az UNESCO-nok, a Postaügyi Világuniónak. a Nemzetközi Távközlési Uniónak, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek, a Meteorológiai Világszervezetnek, a Nemzetközi Atomenergia ügynökségnek és még sok más világszervezetnek. A breszti területen fekvő Dosztojevo község egyik utcája. a mikor a Hazáért nevű kolhozt /\ szervezték, senki sem gondolt az Óceánra, még kevésbé arra, hogy bárki is a kolhozparasztok közül valaha megpillantja, mondjuk, akár Amerika partjait. Néhány apró halászbárka szántotta a kallnyingrádi öböl hullámait, nem távolodva el messzire a partoktól. A kolhoztagoknak több mint a fele Belorussziából érkezett ide, meg Szmolenszk vidékéről és máshonnan, ahol még folyót sem igen láttak. Iván Tyeresin brigádvezető ma már nevet, amikor visszaemlékezik 1947-re, arra az évre, amikor tehenestől, juhostól érkezett ide. Most meg félkezükön megszámlálhatják azokat a kolhozcsaládokat, ahol tehenet tartanak. Nincs értelme. A tenger táplálja a kolhoztagokat. Keresetükből telik tejre, meg mindenre. No persze, mondja Iván Tyeresin, nem minden kereset egyforma. Azok, akik kihajóznak a tengerre, négy hónapra elszakadnak a családjuktól, s olykor bizony 18 órát is dolgoznak egy nap. Ezeknek érthetően több a keresetük, átlagosan 350—400 rubel havonta. S azok, akik a part közelében, vagy saját házuk közelében maradnak az öbölben, azok 150 rubelt keresnek. Húsz év alatt mindenki megtanult halászni, még azok is, akik hálót életükben soha nem láttak. Nem könynyü tudomány. A tenger csak felülről egyforma, mindenhol hullám, hullámtaraj, tajték. De odalent, odalent minden van, ami kell. A tudomány is elkél itt, meg a bajtársi segítség. A tenger mélyén homok, kő, hínár vagy víz alatti hegység, hegygerinc húzódik. Hol, merre tenyésznek a halak? Mit szeretnek? Mikor és hová vándorolnak? A tapasztalatot nemzedékről nemzedékre öröklik a régi halász vidékeken. A „Hazáért" kolhoz mindössze húszéves. Tyeresin brigádvezető a kolhoz alapítása óta itt dolgozik. Fél brigádja szintén. Ismerik az öböl mélyét legalább úgy, mint halásztelepük utcáit. h A a a kallnyingrádi halászok szél\/! '

e

s körben alkalmazzák az ' " i ikerhalászatot, amelynél két hajó vontatja a hálót. Öt évvel ezelőtt a ,flazáért" kolhoz halászai ajándékot kaptak a lengyel halászoktól: az ikerháló rajzát. Megtanulták a kezelését. Persze nemcsak safát erejükből. Segítettek nekik az intézetek, gyárak, más halász- és nem halászszervezetek. Az ikerhalászati módszer elsajátításáért a kolhoztagok jutalmat kaptak. Közülük a legmagasabb kitüntetést Lenin-rendet kapott Mihail Beszpalij, aki a legtöbbet fáradozott az új módszer átvételében. J. ALTSUL: No de hol van az óceán? Az óceán a „Hazáért" kolhoz számára azt jelenti, amit a többi kolhoznak a szántóföld. Csaknem fele az 1300 kolhoztagnak az év nagy részében a távoli tengereken tölti napjait. A kolhoznak húsz óceánjáró hajója van. Természetes, hogy ezek nem utasszállítók, nem habfehér luxushajók, hanem halászhajók. Azoknak nem probléma áthajózni az óceánon, elérni Amerika partjait. Ezeket a kolhozhajókat ismerik a világ számos tengerén, a Balti-, az Északi-, a Norvég-, a Grönlandi-tengeren. Még ma is kifut a tengerre az Albatrosz, amelyet a kolhoz tíz évvel ezelőtt vásárolt, s akkor indult első halászútjára az óceánra. Sajnos nincs még a kolhoznak feldolgozó és hűtőhajója. Ezeket még venni kell. Nagy a kolhoz. Terv szerint évente 25 ezer tonna halat kell fognia. De többet fog. A krasznodari vidék halászkolhozai például 40 ezer tonna halat fognak a Fekete-tengeren. De mit számít itt egy vidék vagy egy terület! A „Hazáért" kolhoz egy országgal is kiállja a versenyt, összejönnek a kolhoztagok, vitatkoznak, tanácskoznak s főleg összehasonlítgatnak. Érdekes a számukra, hogy az egész Koreában egy év alatt csupán 5 ezer tonnával fognak több halat, mint a „Hazáért" kolhozban. A kolhoz óceánjáró hajóin főképpen fiatal matrózok dolgoznak. A Barkovszkij kapitány hajóján például a matrózok átlagos életkora 25—26 év, s ég a kezük alatt a munka. Ha van egy kis szabad idejük, összegyűlnek, elszívnak egy cigarettát s vicceket mesélnek egymásnak, hogy kacagásuktól reng a fedélzet. Panaszszót nem hallani az ajkú tengerre, sem a veszélyekre. A tengeren n nem mindenna\ órát. Csak akkor a hálóba. Előfoi halat sem látni tatni a tanyájá, az időt? Hogy-h kőzik Gennagyi Ütéssel. A kolhozhajó magukkal távol aztán kicserél Könyvtárukban í rózok fele level a tankönyveket en. Van mivel f A Barkovszk ZA Norvégia Száztíz n tuk: 385 tonna idejük marad i vasásra. De m hogy a tengem vek olvasatlanu Tengerre szál Hajóik elhagy j á nyélről híres f MINSZK, BELORl FORDULÓJÁT. Kf M

oszkvától huszonhárom kilométernyire észak-nyugatra, festői dombokon fekszik Krasznogorszk városa. Még nagyon fiatal város, a közelmúltban ünnepelte születésének hu szonötödik évfordulóját. Krasznogorszk az itteni Mechanikai Gyár lakótelepéből nőtt várossá. Ez a gyár tette híressé Krasznogorszkot nemcsak a Szovjetunióban, hanem meszsze határain túl is. Számos országba exportálja a gyár a Kvarc és a Krasznogorszk filmfelvevőgépeket, valamint a különböző Zorkij és Zenit fényképezőgépeket. Évről évre bővül a város hatéra, fejlődik a gyár, fejlődnek az Itt dolgozó emberek. Különösen a veteránok láthatnak változást, azok, akik még a gyár első műhelyeit, a város első lakónegyedeit építették. Vaszilij Jermolajev, a Mechanikai Gyár főmérnökhelyettese is közéjük tartozik. Amikor kimondjuk azt a szót, hogy veterán, őszhajú, lassú járású, fáradt ember alakját képzeljük magunk elé. Jermolajev nem hasonlft erre a képzeletbeli veteránra. Még alig múlt negyven. Vidám, agilis, nagyon fiatalos külsejű férfi, akinek még egyetlen ősz hajszála sincs. Esztergályosként jött a gyárba, alig hogy elvégezte a háború utáni első évben az Ipariskolát. Az egyetemet már Itt, a gyárban get, és a munkától el nem szakadva megszerzi a középiskolai vagy főiskolai képzettséget. A háború utáni években a gyár még csak ismerkedett jövendő termékeinek első mintapéldányaival. Megindult az új, t MINDEN MÁSODIK M B E R TANUL végezte el. Először a munkásifjúság iskolájába járt, majd az optikai-mechanikai technikum esti tagozatára s végül levelező úton befejezte a gépipari főiskolát. Vaszilij Jermolajev nevét meg se említettük volna, ha karrierjét csupán rendkívüli egyéni tulajdonságainak: nem mindennapi tehetségének, céltudatosságának s vasakaratának köszönhetné. De éppen arról van szó, hogy sok száz ember használja k! a gyárban a lehetősésokkal bonyolultabb és pontosabb műszerek gyártása. S minél reálisabbak lettek ezek a tervek, annál nagyobb aggodalom fogta el az üzem vezetőit, Ugyanis a gyári munkások több mint hatvan százalékának még középiskolai végzettsége sem volt. A mérnököknek és technikusoknak csupán az egyharmada volt diplomás szakember, a többi csak gyakornok. Ilyen súlyos örökséget hagyott a krasznogorszkiakra a háború. Minőségileg meg kellett változtatni a gyár dolgozóinak összetételét. De hogyan? Elvégre nem lehet egyszerre több ezer embert Moszkvába küldeni... Meg kellett szervezni a gyáron belüli tanítást. Iskolát, technikumot, főiskolát nyitni a gyárban, méghozzá olyanokat, amelyek többféle szakmai képzettséget nyújtanak. Több évre szóló nagy és komoly munka volt ez. Ugyanakkor nagy anyagi megterhelést is Jelentett. Bármilyen nagy volt is a lakás- és helyiség probléma, a gyárigazgatóság s a szakszervezet talált arra lehetőséget, hogy az új lakónegyedekben vagy a régi épületekben jóformán minden évben kiutaljon egy-egy új helyiséget osztályok, laboratóriumok, tanulószobák céljaira. Ma például a munkásifjúság iskolájában kb. ezren tanulnak, mégpedig 28 osztályban. Az optikai-mechanikai és az elektromechanikai esti technikumok megkapták azt az épületet, amelyben korábban a gyárigazgatóság székelt. Ebben a gyár', technikumban 1040-en tanulnak. Az egyes csoportok hetenként háromszor-négyszer 4—4 órát tanulnak. Hogy a különböző műszakokban dolgozó munkások ne hiányozzanak az órákról, a tanórákat reggel és este tartják. Természetes, hogy a tanulócsoportok aszerint jönnek létre, milyen szakemberekre van a gyárnak szüksége. Annak idején például a termelés fejlesztése megkívánta, hogy elektroműszerész technikusokat képezzenek. A gyár vezetői az országos levelező tagozatú elektromechanikai technikum igazgatóságához fordultak, hogy nyissák meg a gyáron belül iskolájuk fiókintézetét. Kérésüket teljesítették: kijelölték a tanárokat, kiutalták a tanszereket, kiosztották a tananyagot. Csupán az elmúlt évben 100 szakembert képzett a technikum gyári fiókintézete. A gyár számos dolgozója, akár csak az általunk már ismert Vaszilij Jermolajev főmérnökhelyettes is, elvégezte a technikumot és most a főiskolán folytatja a tanulást. A gyárban megnyílt a gépipari és más főiskola levelező tagozata. Több mint 700 gyári munkás és szakember tanul a főiskolán. Rendelkezésükre áll a gyár könyvtára, moszkvai professzorok, tanárok adnak elő az órákon. •MMMMHMHHMMMMHi