Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-15 / 163. szám, csütörtök

Bonn továbbra is igényt fwrf u egész német nép Ä marxista—leninista eszmék ere | e F KÄ N ĽÍ A t>iĹ.iuALií»/iKi uj hivatalos neve Afárok és Isszák Francia Partja. A határozatot kedden hagyta jóvá Djibouti­ban a szomáliai nemzetgyűlés. KENNLTH KAUNDA, Zambia elnöke június 14-én négynapos hivatalos látogatásra Indiába érkezett. Kaunda elnök Indiá­ból Pakisztánba és a Kínai Népköztársaságba utazik. A NÉMET Szövetségi Köztár­saság 2,3 millió font sterling hitelt folyósít Ghanának azon építkezések befejezésére, ame­lyeket anyagi eszközök hiányá­ban kénytelenek voltak leállí­tani. FRANCIAORSZÁG felségvizei­nek határát a parttól számított három tengeri mérföldről 12 tengeri mérföldre növelte. Ez azt jelenti, hogy külföldi ha lászhajók a jövőben a francia partoktól 12 mérföldre — né­hány kivételtől eltekintve — nem halászhatnak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szerdán a floridai Kennedy­fokról felbocsátotta a Mariner 5 űrszondát, amely a tervek szerint négy hónap alatt ér el a Venusra. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK az utóbbi 18 év alatt 4 milliárd dollárt takarított meg azáltal, hogy a világ minden részéből toboroz tudósokat és techniku­DR. URHO KEKKONEN finn elnök szerdán négynapos hiva­talos látogatásra Stockholmba érkezett, hogy találkozzék VI. Gusztáv Adolf svéd királlyal és Erlander miniszterelnökkel. BUDAPESTEN ülésezett a KGST atomenergiaügyl állandó bizottsága. A résztvevők meg­vitatták a dezaktivizáclő prob­lémáit és a bizottság munkater­vét. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Bíróságának plénuma legutób­bi ülésén a munkabiztonsági előírások megszegésével kap­csolatos bírósági eljárás gya­korlatéval foglalkozott. A KÍNAI—INDIAI konfliktus Idején az Egyesült Államok 16Ü millió dollár értékű hadianya­got ígért Indiának, de 1965 au­gusztusáig India ennek csak a felét kapta meg. Bonn (CTK) — Bonnban szer­dán hozták nyilvánosságra Kie­singer nyugatnémet kancellár válaszát Willi Stophnak, az NDK minisztertanácsa elnöké­nek május 10-i levelére. Kiesinger válaszából, parla­menti nyilatkozatából világosan látható, hogy a bonni kormány nem hajlandó hatékonyan elő­segíteni a két német állam vi­szonyának rendezését. Kiesinger levelében megerő­sítette; Bonn ragaszkodik ah­hoz, hogy az egész német nép nevében beszélten. Kiesinger hangsúlyozta, hogy a bonni kormány továbbra sem hajlandó elismerni az önálló Német Demokratikus Köztársa­ságot. Kiesinger kancellár szerdai parlamenti beszédében foglal­kozott a kormánypolitika né­hány kérdésével. A költségveté­si vitában védte a kormánypo­litika főbb elveit, és részlete­sen boncolgatta a nyugatnémet külpolitikát. Beszédének ebben a részében külön figyelmet for­dított az NSZK és a szocialista államok kapcsolataira, majd ki­jelentette, hogy az úgynevezett keleti politika új elemekkel bő­vült, és az európai kontinens békés rendezését célozza. Kiesinger kitért az európai politikai problémák elemzése elől. E problémák közül csak azt említette, hogy a szövetsé­gi kormány tavalyi békejegyzé­két egyesek úgy fogták fel, mintha Bonn egy szovjetellenes frontot akarna kialakítani a ke­let-európai országokban. Kiesinger kijelentette, hogy Bonnak neto voltak ilyen irá­nyú szándékai, hanem kedvező kapcsolatokat akart teremteni Moszkvával, Varsóval, Buda­pesttel, Szófiával, és Bukarest­tel. Végrehajtják a halálos ítéletet Suhantlrión Újabb támadás Sukarno ellen D takart a (ČTK) — Suharto tábornok, ügyvezető indonéz köztársasági elnök bejelentet te, hogy Subandrio volt külügy­minisztert és Sukarno kabinet­jének két volt tagját rövidesen kivégzik — közölte az Angka­tan Gersendjata című katonai lap. Suharto tábornok állítólag fogadta a reakciós KAMI kato­nai diákszervezet küldöttségét, amely kérte, hogy Sukarnót ls fogják perbe az 1965. évi puccs miatt. Az indonéz kormány elnök­sége betiltotta azokat a kultu­rális előadásokat, amelyeket Sukarno volt államelnök bogo­ri palotájában hetente rendez. Sukarno állítólag arra használ­ja ki a kulturális rendezvénye­ket, hogy politikai beszédekei mond időszerű kérdésekről. A KASI Indonéz akciófront küldöttsége tudtára adta Suhar­to tábornoknak, hogy elégedet­lenek, mert a kormány nem képes megjavítani a gazdasági viszonyokat. A küldöttség veze­tője panaszkodott, hogy a kato­natisztek mindenüvé befurakod­nak, s általában „falánk és ra­gadozó elemnek" tartják őket. Suharto tábornok válaszában hangoztatta, nem szabad, hogy a korrupció elleni kampány za­varja a kormány stabilizációs programját. A moszkvai Pravda szerdai számában cikk jelent meg „A marxista—leninista eszmék le­győzhetetlen ereje" címmel. Sevljagln, a cikkíró hangsú­lyozza: — Most, amikor a szocializ mus elleni nyugati támadások mellett Mao Ce-tung és csoport­ja is mindent megtesz a szo­cializmus kompromittálására, minden lehetőt el kell követni, hogy a világ közvéleménye, a kapitalista országok dolgozói­nak 'milliói előtt teljes tiszta­ságban megvédelmezzük a szo­cialista építés elméletét és gya­korlatát, a szocialista demokrá­ciát, a világ közvéleményének hű képet adjunk a szocializ musról, ne engedjük azt else­kélyesítenl és befeketíteni. A kapitalizmusból a szocializ­musba vezető átmenet annál si­keresebben valósul meg, minél aktívabb befolyást gyakorol a forradalmi elmélet a néptöme­gek világnézetének alakulásá­ra. Tevékeny ideológiai offen­zívát kell folytatni az antikom­munizmus ellen. A cikkíró rámutat: az Impe­rialista hatalmak uralkodó osz­tályainak feltétlenül látniuk kell, hogy katasztrofális követ­kezményekkel jár a kapitalista világra, ha új világháborút rob­bantanak ki. Ezért a monopolista burzsoá­zia legreakciósabb körei nem­csak arra tesznek kísérletet, hogy erőszakkal fordítsák ja­A Renmin Ribao a takarékosságról és az Jkonomizmiis" elleni harcról Peking (CTK) — A Renmin Ribao már harmadik vezércik­kében foglalkozott a forradal­mi takarékoskodás kérdésével. Azt írja, hogy egyes üzemek­ben és intézményekben nem ügyelnek az anyag- és energia­takarékosságra, és pazarol­nak. A vezércikk elítéli a mun­kaidőben történő gyűlésezést és a nagyszabású politikai agi­táclót, amely akadályozza a munkafolyamatot és a munká­sok pihenését. A kínai sajtó az utóbbi idő­ben behatóan foglalkozik az anarchizmus, a szubjektivizmus, a csoportosulások leküzdésé­vel, mert a gazdasági élet nor­mális folyamata ezt egyenesen megköveteli. A sajtó szerint a másik fontos probléma „az anyagi érdekeltség elve rossz hatásának elszigetelése". Az ún. anyagi érdekeltség bírála­ta a Liu Sao-csi államelnök el­leni általános „elméleti" küz­delem szerves része. vukra a nemzetközi erőviszo­nyokat (ilyen kísérlet az Egye­sült Államok vietnami ag.-esszív háborúja, az imperialisták által állig felfegyverzett Izrael hit­szegő támadása a szomszédos arab országok ellen). Ugyanak­kor az Imperialisták egyre na­gycbb erőt és anyagi eszközt fordítanak a szocializmus ellen folytatott gazdasági és politikai harcra, mind fontosabbnak tart­ják ideológiai befolyásuk foko­zását. Az imperializmus elleni ideo­lógiai harcban — folytatja a cikkíró a Szovjetunió Kommu­nista Pártja kettős feladatot old meg: A marxizmus—leninizmus terjesztése, tisztaságának 1. 2. megóvása, a Szovjetunióról szó­ló valóság megismertetése, a szocialista rendszer előnyeinek megmutatása, annak a szerep­nek feltárása, amelyet a szo­cialista közösség tölt be a vi­lágpolitika meghatározásában, az imperialista agresszió vissza­verésében, az egyetemes béke megvédésében, a kommunistaellenesség visszaverésének megszerve­zése, a burzsoá ideológia tart­hatatlanságának leleplezése. Itt különösen fontos azoknak a legújabb elméleteknek a lelep­lezése, amelyeknek célja egy­felől a kapitalista rendszer alátámasztása, másfelől a szo­cialista országokban élő népiek erkölcsi, politikai egységének megingatása, sőt megbontása. (MTI | Amerikai—kínai nagyköveti találkozó Varsóban Varsó (ClK) — A Kínai Né köztársaság és az Egyesült lamok varsói nagykövete szer­dán ismét tanácskozott. 1955. évi genfi első találkozásuk óta ez volt 133. megbeszélésük. A Reuter szerint a találkozó előtt várták, hogy Wang Kuo-csu kí­nai nagykövet a megbeszélések során a közel-keleti kérdést is felveti. t­ÉLIÁS BÉL A N T DAR ES SALAAM-I LE.¥Eit \ " -. Egy rendszer keresztmetszete A frikában egyre több a katonai­rendőri diktatúra. Vannak, akik azt állítják, hogy az Ilyen rend­szerek képviselik az egyetlen alterna­tívát a sok tekintetben kudarcot vallott polgári politikusokkal szemben. Ennek az elméletnek azonban ellentmond az afrikai realitás. A katonai-rendőri re­zsimek egyetlen valamire való gazda­sági, társadalmi vagy politikai problé­mát sem oldottak meg Afrikában. S ez mindennél meggyőzőbben mutatja, hogy az Ilyen rendszerek csupán átmeneti, múlő epizódok lesznek Afrika életében. A KATONA Az afrikai katonával Ghana fővárosá­ban ismerkedtem meg közelebbről. A közkatonát arra nevelték, hogy minden parancsot habozás és gondolkodás nél­kül teljesítsen. A tiszt már más. Ennek szabad gondolkodni is. Hanem a pa­rancs számára ls csak parancs. Még akkor ls, ha teljesítése a katonai eskü nyilvánvaló megszegését jelenti. A gha­nai tisztek zöme Angliában végzett ka­tonai iskolát. Gondolkodását és csele­kedeteit ez a tény alapvetően befolyá­solja. A puccs után az ezredesből tábornok lett, majd a tábornokból miniszter. Be­szédet mond, gazdasági és politikai feladatot lát el. Ogy ahogy. Nem na­gyon érti, hogy valójában mit is csinál, de meggyőződéssel és némi pökhen­diséggel csinálja, övé a hatalom és a döntés joga. Élet-halál ura az ország­ban. Előszeretettel szövegeztet polgári jogászaival rendeleteket. Kormányzásá­nak lényege és kifejeződési formája a rendelet. Aki nem tartja magát a ren­delethez, az a rendszer ellensége. Jobb esetben börtönbe kerül, rosszabb eset­ben agyonlövik. S ez a lényeg. Szóla­mokat olvas fel — kiejtési nehézségek­kel küszködve — az elé rakott papír­lapokról, és időnként elegáns polgári ruhát ölt, hogy ha csak rövid időre is, de elfeledtesse a polgári többséggel, hogy a katonai diktatúra mindig és minde­nütt telén van. A RENDŐR A rendőr valamivel szerényebb és illedelmesebb. A ghanai rezsimben ré­szese ugyan a hatalomnak, de csak másodhegedűs. Fizetése sokkal alacso­nyabb, mint a katonáé, ezért viszony­lag könnyen megvesztegethető. Nem is nagyon várja, hogy korrumpálják. Megállítja a kocsidat és közli veled, meg kell büntetnie gyorshajtásért. Bi­zonygatod, hogy nem hajtottál gyor­san. Kiadja a parancsot: — Irány a kapitányság. Kis idő múlva felszólít, állj meg. Mennyi pénzed van? Két font? Adj neki egyet és a dolog el van intézve. Meg kell értened, rossz a fi­zetés. Bezzeg a katonák sokkal jobb helyzetben vannak. A piszkos munkát a rendőrökkel végeztetik el. ök tar­tóztatják le az embereket, őrzik őket. Nekik kell rendet tartani az ország­ban, a katonák pedig uralkodnak. A nagy pénzeket ők vágják zsebre. A rendőröknek nem adtak fizetésemelést sem Nkrumah alatt, sem most. Hát igazság ez? Persze, hogy nem. Valóság­gal megesik rajta az ember szive. Még azt is elfelejti, hogy az imént meg­zsarolta. Nincs olyan gyűlés, összejövetel az országban, ahol ne jelennének meg se­regestől a rendőrök. Két fajta van be­lőlük: a fekete egyenruhás és a vörös fezes segédrendőr. Az előbbi a rava­szabb, az utóbbi a kegyetlenebb. Fél­méteres fütykös a fegyvere. A katonai rezsim annyira nem bízik benne, hogy rendes fegyvert is adjon a kezébe. Em­bertelen és a verésben látja létének ér­telmét. Sokban hasonlít az általunk annyira gyűlölt csendőrhöz. Legtöbbje írástudatlan. Ehhez a szolgálathoz nem kell a betű. Feladata nem az, hogy felírjon és megbírságoljon, hanem az, hogy bottal emlékeztessen minden le­hető alkalommal arra, hogy Ghanában katonai-rendőri diktatúra van. A kato­nák sem szeretik. Még a sajtónak is megengedett, hogy kellő óvatossággal bírálja. Utóvégre valamivel bizonyítani kell, hogy Ghanában sajtószabadság is van. S az, aki Joggal utálja a katonai kormányt, megnyithatja dühének sze­lepét a rendőr ellen. Utóvégre demok­rácia van. CIVIL SERVANT Jellemében a katonánál és a rendőr­nél is rosszabb a civil servant. A kor­mányalkalmazott. Ghanában /ól fizetett kaméleónnak becézik. Van belőle vagy félszázezer. Ötször annyi, mint katoná­ból. Az angol gyarmatosítók nevelték. Nem arra, hogy a népet és az országot szolgálja, hanem arra, hogy a gyarma­tosítók érdekeit védje és. oltalmazza. Gyakorlatilag ő az ország mindenkori ura és birtokosa. A nemes elhatározá­sok az ő íróasztalának fiókjában adat­nak át az enyészetnek. A függetlenség kikiáltása után szerepe némileg meg­változott. Jelleme azonban a régi ma­radt. Korruptabb, mint a rendőr, mert közelebb van a tűzhöz. Ott van a gaz­dasági minisztériumokban és minde­nütt, ahol kereskedelmi, vagy egyéb ügyletről lehet szó. Egy időben ezeket az állami alkalmazottakat ,flz száza­lékos" embereknek nevezték. Ez azt jelentette, hogy ha valamelyik külföl­di üzletember Ipari vagy kereskedelmi ügyletet bonyolított le a ghanai kor­mánnyal, a közbeiktatott civil ser­vant-nak tíz százalék jutalékot kellett fizetni. Ez természetesen illegális és tiltott dolog volt, de az Illető mindig megkapta a tíz százalékát. Az állami alkalmazott mindenütt és mindenki előtt fennhangon lelkesedett Nkrumah elnökért és a szocializmusért. De Íróasztala mögött ülve hallatlan ügyességgel és kitartással akadályoz­ta meg ennek a szocialista politikának gyakorlati valóra váltását. S amikor jött a katonai puccs, egyik percről a másikra anti-nkrumahista lett. Nem az ő bűne. Vagy legalábbis nem elsősor­ban az övé. Erre nevelték egy életen át. Nem bújhat kl a bőréből. Utóvégre neki is élnie kell. S ha már választ­hat a kényelmes, Jól fizetett élet és a nemes elvek között, egy pillanatig sem habozik lándzsát törni a csaknem kor­látlan anyagi lehetőségek mellett. Semmivel sem szolgálja /óbban a ka­tonákat, mint az előző kormányt. A ka­tonával és a rendőrrel együtt ő a dtk­tatúra gerince.

Next

/
Thumbnails
Contents