Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-12 / 129. szám, péntek

AZ ÉLET KÜSZÖBÉN Kelet-szlovákiai tapasztalatok AZT A SZÚT, HOGY ÉLET nagy É-vel kellett volna írnom, mert itt különös jelentősége van. Hiszen az ember több ízben is áll olyan helyzetben, amikor azt mondjuk most lép ki az életbe. A tizenöt évesek pályaválasztása azonban az a momentum, ami nemcsak e még korántsem kifinomult nézetű fiatalok, de az egész társadalom jövőjét befolyásolhatja. Jó, vagy rossz irányban, de döntő módon. Ezért a gond a családokban, ezért a gond az illetékes közéleti szerveknél. Hiszen célunk az, hogy ezt a küszöböt minden fiatal szerencsésen lépje át, tehetsége, képességei, érdeklődése maradéktalanul érvényesüljön leendő hivatásában a saját és a társadalom javára. Csakhogy nem könnyű feladat az érdekek összeegyeztetése, amikor a tizenöt éves fiatalok elképzeléseit még jobbára a szülői elfogultság építette, a romantika és a nagyot akarás szépítette, ugyanakkor elhatározásuktól függ — s ezt minden túlzás nélkül állíthatjuk — népgazdaságunk és kultúránk távlati feladatainak sorsa. A kelet-szlovákiai kerületben a fiatalok elhelyezésében az utóbbi években komoly aránytalanságok és más problémák merültek fel. S az 1967-es év sem ígérkezik gondtalanabbnak. Sőt, mondhatnánk az 50 ezer fiatal elhelyezése gondot okoz a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi dolgozóinak, annak ellenére, hogy a kerület közgazdaságilag indokolt szükségleteit túllépve állapítják meg a felvételi irányszámokat. Ez elkerülhetetlen, ha be akarjuk tartani az alapelvet, hogy a fiataloknak egyenlő lehetőséget kell biztosítani a műveltség és szakképesítés elnyerésére. A 15 évesek elhelyezésének terve az idén — százalékban kifejezve — így néz ki: Középiskolába 33, tanoncviszonyba 53,3, munkaviszonyba 7,3, kilencéves alapiskolába tovább jár 3,9. elmaradott 2,5 százalék. Ezek szerint a fiatalok 33 százaléka tanul tovább középiskolában, ami jobb, mint a szlovákiai átlag, és csaknem 5 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Ám tavaly óta semmit sem emelkedett, tehát bizonyos megtorpanás mutatkozik. Az általános középiskolákra is 1300-zal kevapebb tanuló jelentkezik, mint amennyit felvehetnének. Ebből következik, hogy a főiskolákra a kelet-szlovákiai kerületből aránylag kevés fiatal pályázik. S ez a kulturális felemelkedés szempontjából bizony sajnálatos. A kerületben egyedül a prešovi és a košicei járásban tapasztalható kifejezett érdeklődés az általános középiskolák iránt. Ugyanakkor a távolabbi vidékeken az előző években — s eddig ez évben ts úgy mutatkozik — olyan kevés volt a jelentkező az általános középiskolákra, hogy válogatás nélkül csaknem mindenkit felvettek, bár kevés a valószínűsége annak, hogy valamennyien a főiskolákon folytathatnák tanulmányaikat. NÉHÁNY MEGJEGYZÉST tehetnénk az iskolai pályaválasztási tanácsadó számlájára ls. Kelet-Szlovákiában ezt a funkciót többségében olyan tanítók töltik be, akik nem mutatnak különösebb érdeklődést e problémák Iránt, s így érdeklődést kelteni sem tudnak. Valljuk be, Bem is igyekeznek. Hozzájárul ehhez a tapasztalatok hiánya és a gyenge pedagógiai és pszichológiai felkészültség is. Mentségükre talán csak annyit hozhatunk fel, hogy az iskolák igazgatóságai sem teremthettek kedvező feltételeket e funkció gyakorlására. Ma már e megállapítások mellett csak annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy a pszichológiailag irányított pályaválasztás mielőbbi széles körű bevezetésével pótoljuk majd az utóbbi évek ilyen irányú mulasztásait. Szepsiben járva Máthé Róbert, az AKI igazgatója így számolt be a tizenöt éves tanulóiról. — 63 kilencedikes jár hozzánk, kőzte 38 lány. 7 fiú ipari középiskolába jelentkezett Košicére, 4 fiú as itteni általános középiskolába, a többi pedig mind tanoncviszonyba lép — főleg a vasszakmában. Tavaly a košicei gépipariban minden növendékünket felvettek, így a fiúk elhelyezése körül nincs különösebb gondunk. Más a helyzet a lányokkal. A jelentkezés képe a következő: 1 kislány a košicei gépipariba, 4 a rozsnyói egészségügyi középiskolába, 4 a losonci óvónőképzőbe, 10 hozzánk az AKI-ba, 3 a rimaszombati közgazdasági középiskola Košicén most megnyíló fiók-osztályába, 10 pedig tanoncviszonyba jelentkezett, kertészetbe, üzletbe stb. 6 lány nem megy tovább, a beteg anya, vagy a kisebb testvérek gondozására otthon marad. Ilyen tehát az érdeklődés. Milyenek a felvételi kilátások? — tettük fel a kérdést. — A fiúk miatt, mint mondtam is — nem nyugtalankodom — mondja Máthé Róbert igazgató — de a lányokkal nehezebb a helyzet. A szülők gondolkodása is valahogy maradibb, ha lányokról van szó. Nem szívesen engedik el őket hazulról, a családban mindig jól jön a dolgos kéz, s főleg ez az utóbbi motívum rányomja bélyegét a lányok művelődésére, tanulására is. De ez csak az érem egyik oldala, ami mondjuk a szakma választásában tükröződik viszsza. A másik oldal az, hogy a rozsnyói egészségügyi iskolában a magyar osztályban kevés a hely, soic a jelentkező. Kérdés, bejutnak-e a mi tanulóink. Külön probléma Losonc, ahol bizony sok jelentkezőre kell számítanunk. Ebben az iskolában fontos szerep jut a zenei és képzőművészeti felkészültségnek, amiben a mi lányaink elég gyengék, ami a vidék specifikus jellegével, a kulturális színvonallal és a családi nevelés fogyatékosságaival magyarázható. No, de arra nem számíthatunk, hogy erre a felvételi vizsgán tekintettel lesznek, — fejezi be a mondatot a szepsi AKI fiatal igazgatója, aki a 63 kilencedikes kérdőjelére szeretné mielőbb megkapni a kedvező választ. A zenei nevelés úgy látszik nemcsak Szepsiben gyenge pont. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a konzervatóriumba a kerületből mindössze 10-en jelentkeztek, holott a terv szerint 60 növendéket vehetnek fel az első osztályba. S valahol itt kellene keresni az elvarázsolt kastély bejáratát. Holtponton áll a zenei nevelés? Nincs érdeklődés általában a zenekultúra iránt? Kevés a zenei tehetség? Nincs érdeklődés a zenepedagógusi pálya iránt? De ha kevés a zenepedagógus, ki végezze a zenei nevelést? S így tovább ... VISSZATÉRVE a szepsi lányokhoz. Nekik és a kerület többi tanulóinak figyelmébe ajánljuk, hogy míg a kerület közgazdasági, egészségügyi, elektrotechnikai, vegyészeti és pedagógiai középiskoláin a jelentkezők száma magasan meghaladja a felvehetők számát, addig a faipari, közlekedési, építészeti és mezőgazdasági középiskolák várják a jelentkezőket. S ma már senki sem száll vitába velünk, ha kijelentjük, hogy ezekben a szakmákban a lányok éppúgy érvényesülhetnek, mint a fodrászatban, vagy egyéb kikiáltott „női" foglalkozási ágakban. Arra is szeretnénk felhívni a kilencedikesek és szüleik figyelmét, hogy a közeljövőben megváltozik az általános középiskolát végzettek helyzete. Mint legutóbb értesültünk róla, már folyamatban van azon munkahelyek — főleg hivatali munkahelyek . — jegyzékének összeállítása, ahol az általános középiskolai érettségit szakképesítésnek fogják tekinteni. Pl. a vállalatokban, a nemzeti bizottságokon, a szolgáltatások területén stb. nyílik így érvényesülési lehetőség az általános középiskola azon érettségizettjei számára, akik a főiskolán nem tanulnak tovább. S ha valaki az érettségi után speciális szakképesítést kíván szerezni — megteheti. Különböző tanfolyamok, felépítményi Iskolák szervezése van folyamatban. Már több mint húsz működik is. Igy pl. a kelet-szlovákiai kerületben már ez év szeptemberében megnyílik Trebišovban a szolgáltatások ökonómiájával foglalkozó felépítményi osztály. Jövőre és a következő években további más szakmába vágó tanfolyamok nyílnak. Mindezt azért tartottuk szükségesnek megjegyezni, hogy a fiatalok — a lányok ls — ne féljenek jelentkezni az általános középiskolára, hiszen mire leérettségiznek, már lesz bőven érvényesülési terük. Természetesen nem mindenki tanul tovább. A kerületben 13 337 kilencedik osztályt végzett fiatal lépne tanoncviszonyba, közöttük 4632 lány. Csakhogy az egyes ágazatok nem verekednek a tanoncokért, különösen a lányokért. A tanoncnevelésbe fektetett összeg későbbi megtérülése az üzemekben és a vállalatokban negatívan hat és a jövőre vonatkozóan gyökeres változás nem várható. Mindez a tanoncnevelés céljait szolgáló intézmények építésében is megnyilvánul. Nehéz lesz megtalálni azt a formát, amely a tanoncnevelés egyre égetőbb kérdését általános megelégedésre megoldaná. A kelet-szlovákiai kerületben külön figyelmet kell fordítani a cigány fiatalokra. Nevelésük az AKI-ban is fokozott gondoskodást igényel és alapos körül tekintés szükséges elhelyezésük megszervezésénél is. Ebben az évben 400 cigánygyereket kell elhelyezni. Főleg a nagyobb üzemekben szeretnék őket elhelyezni, mert ott általában kedvezőbb lehetőségekkel rendelkeznek nevelésükre. TEKINTETTEL ARRA, hogy a tanoncviszonyba jelentkező 15 éveseket az üzemek és vállalatok rövidlátó politikája ellenére is el akarja a társadalom helyezni — hiszen nem származna abból semmi jó, ha az utcán hagynánk őket! — a kormány tavaly novemberben határozatot hozott, hogy vállalja az üzemekben a reprodukciós szükségleten felüli tanoncok nevelési költségeit. Az idén szeptembertől 50 millió koronát folyósít erre a célra, azaz 1967—1970 években 400 milliót. Hisszük, hogy ez segítséget jelent a kelet-szlovákiai kerületnek is. Minden gondjukat természetesen meg nem oldja, mert pl. ebből az 'összegből nem építhetnek sem tantermeket, sem diákotthonokat, holott e téren is jelentős hiány mutatkozik. De a KNB iskolaügyi dolgozóival beszélgetve meggyőződtünk róla, nem várnak ők a sültgalambra. Mozgósítják a járásokat, az Iskolákat, az üzemeket, a szülői munkaközösséget; igénybe veszik a rádiót, a kerületi sajtót, egyszóval mindent megmozgatnak, hogy a tizenöt évesek pályaválasztása, elhelyezése valóban zökkenőmentes legyen és mind az egyén, mind a társadalom hasznára, megelégedésére szolgáljon. SKALINA KATALIN JOGI TANACSADÓ A rövid időtartamú internátusi iskolázás részvevőinek szabad ideje és anyagi ellátása A Pénzügyminisztérium fenti tárgyú hirdetménye a Törvénytár 1967. évfolyamának 8. száma alatt Jelent meg és 1967. március 1-én lépett hatályba. MILYEN ESETEKRE VONATKOZIK A RENDELET? A rendelet a rövid ideig tar tó — 3 hónapnál nem hosszabb — internátusi összpontosítás formájában megrendezett szakiskolázásokra vonatkozik. Nem vonatkozik a rendelet az EFSZ, a fegyveres alakulatok s a polgári védelem tagjai számára rendezett iskolázásokra, valamint az olyan esetekre, amelyeket külön rendelkezések szabályozzák. Végül nem vonatkozik a rendelet a társadalmi szervezetek (pl. a Vöröskereszt) által rendezett iskolázásokra. SZABAD IDŐ ÉS BÉRMEGTÉRÍTÉS A dolgozó az olyan iskolázáson, amelyet munkaidejében rendeznek —, esak munkaadó vállalata (szervezete) megbízása alapján, illetve annak engedélyével veliet részt. Az olyan dolgozónak, aki a vállalat érdekében vesz részt internátusi iskolázáson, munkaadó vállalata szabad időt engedélyez és munkabér-megtérítést nyújt (lásd a munkatörvénykönyv 275. § a Tt 1965/66 rendelet 30. és 33. §-t, valamint a Tt 1966/84 sz. rendeletét). Azoknak a dolgozóknak, akik az internátusi iskolázáson saját érdekükben vesznek részt, munkaadó" vállalatuk szabad időt engedélyez, de nem nyújt fizetésmegtérítést. A DOLGOZÓK ANYAGI ELLÁTÁSA AZ ÖT NAPNÁL NEM HOSSZABB INTERNÁTUSI ISKOLÁZÁS ESETÉBEN A munkaadó szervezet azon dolgozójának, aki a vállalat érdekében vesz részt 5 napnál nem hosszabb internátus! iskolázáson, az ezzel kapcsolatos kiadásokat (utazási költségek, ellátás, szállás) úgy téríti meg, mintha útról lenne szó (a Tt 1964/100 sz. rendelet 5., 7., 8. és 9. §-í értelmében). Az iskolázást rendező szervezet (nem mindig azonos a munkaadó szervezettel) az öt napnál nem hosszabb iskolázáson résztvevőknek az elszállásolást és az étkezést ingyen nyújthatja és megtérítheti az utazási költségeket is. Az étkezést azonban legfeljebb a szolgálati utak alkalmából engedélyezett összeg erejéig viselheti. Az itt említett öt napba nem számítható be az érkezés és az elutazás napja, kivéve, ha ezeken a napokon kezdődik vagy befejeződik az iskolázás. AZ ANYAGI ELLÁTÁS AZ ÖT NAPNÁL HOSSZABB IDEIG TARTÖ INTERNÁTUSI ISKOLÁZÁS ESETÉBEN Ha a dolgozó az iskolázáson a vállalat érdekében vesz részt, munkaadó vállalata megtéríti az oda- ős visszautazás költségeit. Ha az iskolázás négy hétnél tovább tart, minden további négy hétre megtéríti a dolgozó állandó lakóhelyére és onnan vissza az utazás költségeit (gyakorlatilag tehát 8 hét után); a nős dolgozóknak és Indokolt esetben más dolgozóknak is minden 4 hétben (tehát az első 4 hét után ls) megtérítik a hazalátogatás költségeit. Az iskolázást rendező vállalat (gyakran nem azonos a munkaadóval] a vállalata érdekében részt vevő dolgozóknak szállást és étkezést nyújt. Erre az ellátásra nincs igénye az olyan dolgozónak, aki saját érdekében vesz részt az ísko lázáson, vagy az Iskolázás községében van állandó lakóhelye. Ha az étkezést nyilvános étteremben biztosítják, ennek értéke legfeljebb a II. osztályú étterem kiskereskedelmi árának felelhet meg. Az öt napnál hosszabb ideig tartó iskolázáson részt vevő dolgozó köteles az étkezésért napi 10 koronát fizetni, az érkezés és távozás napján — ha az étkezés csak részleges — ennek arányában fizet. A dolgozó a szállásért nem fizet. Kivételes esetekben az iskolázást rendező szervezet, főként egészségügyi vagy családi okokból, étkezés helyett, pénzbeli térítést nyújthat a napi 10 korona levonásával. Ez a térítés nem lehet magasabb összegű, mint a szolgálati utazáskor járó étkezési költségek megtérítése. AZ INTERNÁTUSI ISKOLÁZÁS KÖLTSÉGEI A fentiekben nem említett internátusi iskolázások költségeit az iskolázást rendező szervezet, lll. vállalat viseli. Ez megegyezhet a munkaadó vállalatokkal az iskolázás költségeinek megosztásában. Az öt napnál hosszabb internátusi iskolázást rendező vállalat, szervezet köteles az iskolázáson részt vevő dolgozók tói a napi 10 koronás hozzájárulást beszedni. Ezen hirdetmény rendelkezéseit a nemzeti bizottságok képviselőinek iskolázására, valamint a munkaviszonyban nem álló — a munkatevékenységről szóló szerződés alapján dolgozókra is lehet alkalmazni. Az iskolázást rendező szervezeteknek be kell tartaniuk a gazdaságosság alapelveit és az iskolázást elsősorban saját intézményeikben tartoznak megrendezni. Dr. FÖLDES JÓZSEF Evés közben... A zsitvaújfalusi szövetkezetnek nem nagy, nem feltűnő a tyúkfarmja. Csak 1500 tojó kapirgál az udvaron. A régi 61 korszerűtlen. A kis számú baromfit két asszony, Smodrková Katarína és Péliová Františka gondozza. Ám feltűnő a kis telepen a nagy hozam. 199,1 tojás egy tyúktői, s egy tojás önköltségi ára 60 fillér körül mozog. Evés közben jön meg az étvágy, tartja a szólásmondás, s a tojástermelést illetően így van ez a zsitvaújfalusi szövetkezetlekkel is. — Gazdaságos lenne szaporítani a tyúkállományt — hangoztatja gyakran Záhorský zootechnikus. — Az idén még nagyobb lesz a tojáshozam — fogadkoznak az asszonyok. Persze, az állomány szaporítása nem megy könnyen, ahhoz a telep képét is meg kellene változtatni. De arai a nagyobb hozamot illeti, annak nincs akadálya, hiszen a két asszony az utóbbi években egyre klmagaslóbb eredményeket ért el. Naponta 1150—1250 tojást gyűjt össze, amire néhány évvel ezelőtt nem volt példa. A nyitrai Járásban a zsitvaújfalusi szövetkezetnél csak a Nové Sady-i szövetkezet termelt több tojást, 203,2 darabot egy-egy tyúktól. Ezt is túl akarja szárnyalni a két zsitvaújfalusi asszony. Hogyan, milyen módon, arról egyelőre nem beszélnek ... A zootechnikus árulja el az eddigi receptet, s ő beszél az olcsó termelésről is. Sok újat azonban ő sem mond. Mint a legtöbb helyen, takarmánykeverékeket etetnek, télen töpörtyűt is vernek hozzá, egy dekát egy tyúkra számítva, és tetszés szerint etetnek takarmányrépát. Föletetik az elhullott állatokat is, ha engedélyt ad rá az állatorvos, t e téren volt egy érdekes megjegyzése a zootechnikusnak. — A múlt napokban megdöglött egy koca, s a hús etetésével arányosan növekedett a tojáshozam is — újságolja Záhorský elvtárs —, a keltetőből azonban jelentették, hogy a szokottnál kevesebb tojás fogamzik meg. (A tojások háromnegyed részét a keltetőbe adják.)] Ezt már többször is észrevettük, ha a meleg idő beálltával húst etetünk, kevesebb a „fias" tojás. Hogy a jelenségnek ml az oka, arra a zootechnikus nem tud magyarázatot adni. Mindenesetre a termelést úgy igyekeznek beállítani, hogy a keltetőnek ne legyen panasza. Mert a tojás darabjáért 1,50 koronát *a fizetnek. Tehát szép jövedelem- ISI ről van szó, amiről a szövetkezetí tagok nem szívesen mondanának le. Inkább az állatállo- y, mányt szeretnék növelni, hogy minél nagyobb legyen a bevé- j tel. D w. ^