Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-01 / 119. szám, hétfő

isett szemétért, i a földet, netisztátalanokká íem telik szolizokban élnek, ' váljanak, ^árimunkás fegy otthont tefelesége a hakarítónői állási nál. (Háztartáiak végeznek). tán mindig seni, hogy aztán c háztartásuk! feleség élnek >an és életben szemléli tétlesgokban keresi i gyárak körül ászlóval felvokörülveszik a igyobb béreket, ivetelnek. Harcukat nem mindig (koronázza siker. Az árak állandó emelkedése semmivé teszi az esetleges béremelést. Túl sok a munkanélküli, a munkásosztály számbelileg gyenge. Az ipar azonban Indiában is fejlődik. A munkásosztály gyarapszik, tapasztalatokra tesz szert. Az ipar és a munkásosztály fejlődése megváltoztatja India arculatát. A legtöbb írástudó éppen a munkáslakta vidékeken van. Indiában a lakosságnak csak 24 százaléka tud írni és olvasni. Keralában, a legfeflettebb iparú államban a lakosság 47 százaléka, a földművelő Rafasthanban viszont csak 15 százaléka írástudó. A függetlenség elnyerése előtt Indiának csak textilipara volt említésre méltó. Ma már modern gépgyárai, villamossági üzemei, mozdonygyárai stb. vannak. Az új üzemek bizonyos fokú műveltséget és szaktudást igényelnek. A munkásosztály ezen a téren is fejlődik. Az indiai hitregék legjellegzetesebb alakja Siva isten, akit leggyakrabban vad tánc közben ábrázolnak, amint négy kezével minden régit elpusztít, hogy helyet adjon az újnak. Romboló és alkotó isten. A jövő Indiájának való életében a munkásosztály veszi át Siva hitregei szerepét. Megsemmisíti a régi hagyományokat; az úf ipar megsokszorozza a munkásosztály kezeit, hogy jobban betölthesse alkotói szerepét. JARMILA NEMEČKOVÄ DE L H I I £ V E L P im a fejlett Ruhr-vidéken robiémát jelent a munka'om biztosítása. Valamenyüzemben küzdenek a békorlátozása és a gazdaelőnyök megszüntetése i. Egyes ágakban a szakfezetek béremelést szoriaznak, de ez nem igen nekik sikerülni, mert a taadók ismét nyeregben : magukat. nyugatnémet szakszerve{ általában nehéz helyen vannak. Nemrégen a Szociáldemokrata Párt ikal támogatására számltik. Amióta azonban a Szolemokrata Párt koalícióra tt az uniópárttal, érdekei nek a szakszervezetekéA szociáldemokraták a lányban szorgalmazzák a szükségállapot-törvényeket, de a szakszervezetek tanácsa még mindig ellenzi őket, mert Joggal lát bennük tevékenységét fenyegető veszélyt. Több ilyen probléma van, de egyelőre nem mind került a nyilvánosság elé. Nem akarok rossz jós lenni, de bátran állítom, hogy a május elsejei ünnepségek sok eltussolt problémát felszínre hoznak. Reméljük, hogy a dolgozók is ráébrednek erejük nagyságára, és méltóképpen megünneplik május elsejét. Van miért harcos szellemben tüntetni. Nemcsak szociális, hanem politikai követelésekért ls — a szükségállapottörvények a militaristák atométvágya ellen, a békéért, a nemzetközi kölcsönös- megértésért és a feszültség enyhüléséért. Az elmúlt években a szociális követelések háttérbe szorították a politikai célokat. Remélem, hogy az idén a nyugatnémet dolgozók rádöbbennek a problémák kölcsönös összefüggésére. KA R EL CISARi BONNI TÁVIRATA' Afrikai május Ghanában voltam még, amikor Afrikában első ízben hallottam hivatalos ünnepség keretében játszani az Internacionálét. Ez a katonai puccsot megelőző év május elsején történt. Nkrumah elnök kormánya első ízben nyilvánította országos ünnepnek május elsejét, ö munkások nemzetközi ünnepnapját. A következő év februárjában megdöntötték Nkrumah kormányát. Nyugati bírálói szerint az elnök „túlságosan bal ra haladt". Lehet hogy ebben szerejje volt annak a bizonyos május elsejének is. Afrika gyarmati múltjából adódóan a munkásosztály helyzete lényegesen más, mint Európában és a világ többi részén. A legtöbb afrikai országban még nem lehet korszerű iparról, s az ezzel természetszerűleg együttjáró munkásosztályról beszélni. Hiszen az angol, a francia és a portugál gyarmati elnyomás akadályozta Afrika ipari fejlődését. Az afrikai gyarmatok egyszerű nyersanyagbiztosító bázisok voltak az imperializmus számára. Az afrikai földrész zömének felszabadulása óta azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Az új afrikai kormány központi feladata az iparosítás. Azon egyszerű oknál fogva, hogy látják, mindaddig nem beszélhetnek igazi függetlenségről, amíg gazdaságilag továbbra is a volt, vagy az új gyarmatosítók kezében vannak. Ezen a helyzeten pedig csak az változtathat döntően, ha az afrikai országok olcsó nyersanyag helyett félig vagy teljesen kész termékeket szállíthatnak a világpiacra. Számunkra csak ez a változás hozhatja meg az igazi májust, — mondotta nekem egy szudáni munkás. Nehéz a munkásélet. Afrikában nem rózsás a munkás helyzete. A kezdetleges eszközökkel felszerelt üzemekben sokat kell dolgozni kevés fizetésért. Nigériában, több évvel a függetlenség után ma, is csak éppen annyit keres egy munkás, mint a felszabadulás előtt. A havi átlagkereset az iparban hat és nyolc font között váltakozik. Ebből legfeljebb eltengődhet egy afrikai család. Életnek aligha lehet nevezni azt, ahogyan a lagosi munkás él. S nem jobb a helyzet Ghanában, Kenyában és más országokban sem. Holott ezek a gazdagabb afrikai országok közé tartoznak Nigériával együtt. A függetlenség kivívása előtt gyakran folyamodtak az afriAFR1KAI BÁNYÁSZ A szerző felvétele kai munkások a sztrájk fegyverének alkalmazásához. Ezt mostanában nem tehetik. Hiszen saját kormányaikkal kellene szembeszállnlok. Számos afrikai országban immár törvény tiltja a sztrájkot. S törvény védi a magántőkét is, aínely ugyanolyan könyörtelenül kizsákmányol a függetlenség óta, mint a gyarmati uralom alatt. A magyarázat az, hogy az afrikai fejlődés elképzelhetetlen külföldi tőke nélkül. Márpedig a külföldi tőke szabad teret és nyugalmat akar. Kenyában a közelmúltban sztrájkot hirdetett meg egy •szakszervezet. A külföldi tőke érdekeit sértó sztrájkra végül is nem került sor. A kormány közbeavatkozott, fenyegetett és igért. A szakszervezet és a munkások is jól tudják, hogy az Ígéret — ígéret marad. Mégsem feszítették odáig a húrt, hogy szembe szálltak volna kormányukkal. Kérdés csupán, hogy meddig lehet leszerelni aíz afrikai munkást és arra szorítani, tiltakozó szó nélkül hagyja kizsákmányolni magát. Még rosszabb a munkás helyzete Dél-Afrikában, Dél-Rhodésiában és a portugál gyarmatokon. Itt a gazdasági elnyomás politikai elnyomással párosul. A faji- megkülönböztetés nemcsak a dél-afrikai városokban dívik. Megtalálható az üzemekben és a bányákban is. Egy fehér bányász ugyanazért a munkáért sokkal magasabb bért kap, mint egy afrikai munkás. Tragikus a dologban az, hogy találkoztam fehér munkásokkal, akik ezt teljesen rendjén valónak tartják. S azokat a szakszervezeti vezetőket, akik ez ellen síkra szállnak, előbb-utóbb eltávolítják munkahelyükről a fehér tőkések. A zambiai rézbányákban a fehér és a fekete munkás együtt harcol mindenfajta megkülönböztetés ellen. Ezek a közös kiállásnak köszönhető, hogy a zambiai kormány kénytelen volt kiutasítani az országból több olyan fehér szakembert, aki megsértette a fajok békés együttélésének és együttműködésének elvét. Afrikában is beköszönt az igazi május. Rohamosan nő azoknak az afrikari országoknak a száma, amelyekben az öntudatra ébredő munkások szabadon ünneplik meg május elsejét. Ezek az . ünnepségek, exotikus formájukkal és európai ember számára idegen ritmusukkal — mások, mint a mi májusi ünnepeink. Az afrikai fővárosok utcáin felvonuló munkások jelszarvai számunkra furcsák és néha érthetetlenek. Szavazati jogot a nőknekl Szabad szervezkedést az Ifjúságnak. Magasabb kakaó árai a világpiacon! Békét Vietnamnak! Éljen Kubai Le az amerikai Imperializmussal! — Ilyen és hasonló jelszavak olvashatók az afrikai munkások május elsejei transzparensein. De az sem ritkaság, hogy a munká sok követelik, szüntessék meg ar törzsi bíráskodást, vagy he lyettesítsék polgári kormánynyal a katonai diktatúrát. Az afrikai május még éppen csak, hogy bontogatja szirmait. Az afrikai munkás telve van még a múltból örökölt hiedelmekkel. Pártjarinak programjában a marxizmus idealizmussal vegyül. Az út göröngyös, de a végcél nem teljesen tisztázatlan. Nincs messze az Idő, amikor a május ugyanolyan lendülettel köszönt majd be Dar Es Salaamban, Prágában vagy Bu dapesten. S ez lesz háromszáz milliónyi afrikai igazi májusa ÉLIÁS BÉLA V///W ^vV XXSXV , VvVSSÍ*. WWV 1 %M3 DAR.ES SÍLAAM-I LTVELE irte tsírski Jet készít i ezred ígot kl ipfényes Igetünk, őtt úgy efészekgépipari s apja Búcsút a városnak, az tó, mint tart ez izonban okleven megolhatok a, ha a fiam am? Az t mun a főműidd leidja az sze, ha 11 rendta való tűnődik asárnap délben Waxinger munkáscsalád vendége vagyok. jHeinrich, a családfő régi barátom, Imától kezdve nyugdíjas. Kitűnően siI került a hagyományos bécsi szelet. I Hedwig mama büszke a főztjére, de I sajnálkozva állapítja meg, hogy a Ihús 15 százalékkal drágább, mint \tavaly. Sok munkáscsaládban tehát Inem minden vasár- és ünnepnap keIrülhet asztalra a bécsi szelet. — Az év elejétől lényegesen drá| gult a kenyér, a liszt, a tej és tejI termékek. Drágább a tüzelő, a vasúti l viteldíj, a villamosjegy ára pedig há Irom schillingről hirtelen 5 schilling S re szökött föl — vágnak közbe a 1 fiatalok: a 22 éves Franz (elektrotechnikus) és a 19 éves Mizzl. Megállapítjuk, hogy a bérek lasjsú emelkedése nem tart lépést az légyre növekvő létfenntartási költséIgekkel. A szakszervezetek pedig tétIlenül nézik, ahelyett, hogy... Még ja munkahely megtartásáért is retj tegni kell. Franz üzemében az utóbbi I hónapokban több száz munkást bo Xcsátottak el. Az ürügy: „csökken a | konjunktúra". Ismét olyan időket élünk, ami Ifcor a munkásoknak attól kell tartatniuk, hogy egy szép napon kezükbe I nyomják a kék elbocsátólapot. Pe \dig nincs gazdasági pangás, csak a | tőkések akarják ezt elhitetni a munI kásokkal, hogy ellenvetés nélkül Itűrjék a bérbefaqyasztást és a rosz szabb munkafeltételeket is vállalják — mondja Heinrich papa. Fiatalok problémái — Még a béremelés is sokszor ba lul üt ki — panaszkodik Franz. — Előfordul, hogy a nagyobb adólevoEgy bécsi munkáscsaládnál / nás miatt kisebb a felemelt bérből származó tiszta jövedelem. Ezen a jövőre tervezett adóreform sem segít. A Waxinger-fiatalok legégetőbb problémája a lakáskérdés. Franznali már van menyasszonya, Mizzinek meg egy orvostanhallgató udvarol. De hogyan kelhetnének egybe, ha nincs hol lakniuk? Heinrich papa még aktív korában sem volt képes öröklakást venni vagy anyagilag hozzájárulni egy szövetkezeti lakás megszerzéséhez fiának. Ugyanilyen helyzetben volt a menyasszony apja is. Mizzl barátnőjének szerencséje volt, hozzájutott egy szövetkezeti la káshoz. De a jelentkezéskor a bérlői hozzájárulás felét, vagyis 35 ezer schillinget azonnal le kellett fizetnie, a hátralékot öt éven át havi 500 schillinges részletekben kell törlesz tenie, s azonkívül havi 500 schilling lakbért fizetnie. Öt évig havi ezer schillingjébe kerül a lakás, vagyis fizetésének a felét emészti jel. H a n g z a tos szavak helyett tetteket A tervezett lakásreform csak a háztulajdonosoknak fog kedvezni. A lakbért ezentúl a bérlő és a háztu lajdonos „szabad megállapodása" szerint szabják meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a háziú

r annyit kérhet, amennyit akar. Később állítólag lakáspiacra kerül va lamennyl lakás, tehát bőven lesz áru. A bérlők védelme fokozatosan megszűnik. A nagy lakásínség ellenére Ausztriában Jelenleg hetvenezer lakás áll üresen. A háztulajdonosok szándékosan nem adják bérbe. Megvárják a számukra előnyös „reform életbeléptetését. — Állítólag újra életbe lép a la kástörvény 7. paragrafusa, ameit. 1 megengedi a háziúrnak, hogy a kar bantartási költségekkel megterhel hesse a bérlőt — sopánkodik Hedwig mama. — Hiszen most is eredet, lakbérünk háromszorosát fizetjük Könnyen megtörténhet, hogy öt-hat szorosát leszünk kénytelenek fizetni A 7. paragrafus elsősorban a kiskeresetűeket, a vagyontalanokat és a nyugdíjasokat sújtja. — A május elsejei felvonulásul' a kormány politikájával elégedetlen osztrák dolgozók követelni fogják az égető problémák megoldását — kap csolódik beszélgetésünkbe Heinricipapa. — Az ellenzéktől azt követe.' jük, hogy hangzatos, de hatástalan parlamenti szócsaták helyett tettek hez folyamodfék, és parlamenten ki vül harci eszközökkel ts kényszeríti: a kormányt a dolgozók jogos köyc telésetnek tiszteleiben tartására. Már most világos, hogy nemcsak ezek a társadalmi problémák, hanem a béke és a szocializmus jelszavai az atomháború és az amerikaiak vietnami vérengzése elleni tiltakozás lesz a május elsejei f°lvomi'ás ve zérmotlvuma. HRoHHI