Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-05 / 123. szám, péntek

O L D Ŕ I C H Č E R N í K ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 4. oldalról.) olyan arányú növelését tűzzük kl, amely túlnyomórészt intenzív tényezőkön alapul és olyan mértéket ér el, amely lehetővé teszi a reálbérek arányos növelését, és a társadalmi szükségletek, beleértve a fejlődést biztosító felhalmozási alap szükségleteinek a fedezését. Már korábban ls bebizonyítottuk, hogy a nemzeti jövedelem optimális növekedése 4—6 százalék között mozog, tehát 5 százalék körül van, ha hosszabb Időtartamú átlagot veszünk. A nemzeti jövedelem ilyen arányú növelését, esetleges túlszárnyalását, a világ- és a hazai piac irányzatait követő strukturális változtatásokkal kell elérnünk és biztosítanunk. Tekintettel a rövid időtartamra, természetesen elfordulhatnak kisebb-nagyobb eltérések az optimálistól, például a termésben mutatkozó kilengések hatására, vagy egyszeri, többször fel nem használható tartalék bevonása esetén. Az 1966os év eléggé szemléltetően illusztrálja az ilyen helyzetet. A gyakorlati intézkedések meghozatalának ilyenkor elemzésen kell alapulnia. Ugyanis, a konkrét gazdasági helyzet elemzése minden időszakban a legfontosabb annak eldöntésére, vajon mérlegelni kell-e a növekedés lassítását, esetleg gyorsítását, vagy mindenekelőtt a gazdasági egyensúly helyreállítására kell-e a súlyt helyezni, ha a gazdaságban inflációs nyomás mutatkozik, vagy pedig a gazdasági növekedést meggyorsító ösztönzőket kell szem előtt tartanunk. Jelenleg, vagyis az 1965-1967es évek átlagában, amikor megújult a nemzeti jövedelem növekedésének üteme (sőt meghaladja az optimum felső határát, de bizonyos feszültség növekedése árán a belföldi és a külföldi piacon), — feltétlenül első helyre kell állítani a keletkezett feszültség enyhítésére Irányuló Inflációellenes politikát. Az elemzések azt bizonyították, hogy a mi konkrét feltételeink között, amelyeket egyrészt jelentős, a múltban felgyülemlett potenciális tartalékok, másrészt pedig a feszültség egyidejű növekedése mellett a gazdasági növekedés megújulása jellemez, a gazdasági egyensúly elérésének fő útja tehát a következő: 1. Az elérhető belső tényezők Intenzívebb felhasználása alapján a források kialakításának optimális növelése, kevésbé Igényes beruházások és fokozottabb bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba; 2. inflációellenes, következetesebb restriktív politika megvalósítása az állami költségvetés kiadásaiban, a beruházási és üzemeltetési hitelekben, amely politika az aránytalanul nagy kereslet korlátozására Irányul a termelési és termelésen kívüli szférában és fokozza a piac gazdasági nyomását a hatékonyságra; 3. az árrendszer fokozatos tökéletesítése és az értékkapcsolatok eltorzulásának megszüntetése az állam általános jövedelempolitikája és az életszínvonal részeként az áralakulás hatékony szabályozása mellett; 4. az anyagi érdekeltség növelése a vállalati kollektívák munkaeredményeitől függő bérdifferenciáció növelésével és meggyorsításával, és a lakosság életszínvonala általános emelkedésének biztosítása, a gazdasági eredményeknek megfelelően a XIII. kongresszus határozatai alapján. Gazdaságunk elegendő tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy lehetővé váljék a gazdasági egyensúly elérése, az életszínvonal csökkentése, vagy pedig a termelésbe és a beruházásokba való erőszakos beavatkozások nélkül, amelyek zavarokhoz és veszteségekhez vezetnének. A termelés struktúráját azonban úgy kell irányítanunk, hogy alkalmas legyen a felhasználásra, be kell fejeznünk a nagykereskedelmi árak átépítését és a béreknek az érdem szerinti különböző arányú differenciált növelését. A megoldás fő Irányelvének a negyedik ötéves tervet tekintjük, amelyet állandóan tovább kidolgozunk, tekintetbe véve az új gazdasági feltételeket és a gazdasági egyensúly biztosításának követelményét. A negyedik ötéves tervnek főként az első évei jelentenek bonyolult időszakot, egyrészt a gazdasági egyensúly megteremtése, másrészt pedig az irányítás gazdasági rendszerében a terv és a piac közötti kapcsolatok kibontakoztatása szempontjából. Ezért számolni kell az ezzel kapcsolatos számos operatív intézkedéssel ls. II. Azon konkrét belső és külső feltételek közelebbi értékelése, amelyekből a feltételezett gyakorlati és irányt mutató intézkedések indulnak ki, azt mutatja, hogy a gazdasági fejlődést az utóbbi években is niég jelentős ellentétek jellemzik a források alakulása és azok felhasználása terén. 1. Igaz, hogy az utóbbi két év folyamán a gazdaságban bizonyos erősödés elemei mutatkoztak, amelyeket a nemzeti jövedelem és a lakosság fogyasztásának gyorsabb emelkedése jellemzett. Ha fenntartással is tekintünk a még nem végleges adatokra, az 1965—1966-os években a nemzeti jövedelem növekedése meghaladja a 10 százalékot, s a lakosság fogyasztási alapjának gyarapodása igen szorosan megközelíti azt. A népgazdaság valamennyi ágában növekedett a termelés és bizonyos mértékig a termelés hatékonysága is, intenzívebben változik a beruházás struktúrája, növekedtek a bérek, a mezőgazdasági és a szociális bevételek, az árueladás és a lakosság takarékbevételei. Megtörtént az első jelentősebb lépés a munkaidő lerövidítése terén. Megerősödött a tudományos kutató alap és gazdaságilag biztosítottuk a lakosságról való iskola és egészségügyi gondoskodást. Megtettük az első gyakorlati lépéseket az irányítás új rendszerének bevezetésére. ' Igaz azonban az is, hogy a termelési eredményeket nem használtuk fel maradéktalanul hatékonyan. A gazdaságpolitika irányzataival teljes ellentétben jelentősen növekedtek az elfekvő készletek, a befejezetlen építkezések száma sem csökkent a szükséges mértékben, a termelési, de főként a nem termelési szférában nem folyik kielégítően — sem a paraméterek, sem az árak tekintetében — az állóalapok újratermelése. Az Idei év kezdete is ezen irányzatok bizonyos tartósságát mutatja. Az ipari termelés például mintegy 5 százalékkal növekszik, de nem az árualap, hanem az eladatlan készletek növekednek. Az építőipari munkák térfogata több mint 6 százalékos növekedési irányzatot mutat, viszont a lakások átadása nem javul. Továbbra is nehézségek vannak a külkereskedelemben. Népgazdaságunk struktúrájában és az életszínvonalban az egyensúlyt, amelyre gazdaságpolitikánkban törekszünk, még nem értük el és nem ls érhettük el, az elmúlt időszak ehhez túlságosan rövid volt. A gazdaság intenzlfikálása, a struktúrális változtatások, a szocialista vállalkozó szellem, a vállalati kollektívák és egyének anyagi érdekeltsége ős anyagi felelőssége még túlságosan gyenge a XIII. kongresszuson kitűzött követelményekhez viszonyítva. A gazdaság fejlődésének 1961—1962. évi fokozatos lelassulásához viszonyítva, amely az 1963—1964-es években hanyatláshoz és stagnációhoz vezetett, az 1965—1966-os években bizonyos javulás jelei mutatkoztak. Ha azonban a népgazdaság általános helyzetét az olyan döntő kritériumok alapján értékeljük, mint amilyenek a gazdaság potencionális lehetőségei, a szocialista társadalom továbbfejlesztésének szükségletel és helyzete a világgazdaságban, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi Időszakban végbement fejlődés lényegében még nem változtatott a népgazdaság strukturális és minőségi problémáin. Nincs tehát semmi okunk túlzott derűlátásral De nincs semmi okunk elvégzett munkánk lebecsülésére és borúlátásra sem. Az utóbbi évek alatt derekas munkát végeztünk, s a fejlődés megerősítette, hogy reális az a törekvésünk, hogy a termelés és a hatékonyság növekedése a struktúrában és a minőségben ls elegendő forrást alakítson kl a lakosság .és az egész gazdaság szükségleteinek kielégítésére. • A Központi Bizottság múlt év októberi plenáris ülésének határozata a negyedik ötéves terv javaslatának elbírálása után feladatúi tűzte ki a nyitva maradt problémák megoldását, főként az irányítás gazdasági eszközeinek ez évtől érvényben lévő kidolgozásának befejezését, az árszabályozás hatékony rendszerének kialakítását, a kiskereskedelmi árak általános színtjének és fejlődési struktúrájának figyelemmel kísérését s a lakosság életszínvonala fokozatos növelésére a CSKP XIII. kongresszusán kitűzött elvek megvalósítását. Ebben az értelemben folynak a munkálatok. A negyedik ötéves tervet nem tartjuk lezártnak. Szüntelenül javítanunk keli rajta a nyitott kérdések megoldásával, amelyek a kiindulási alap, valamint a külső körülmények változásai, az objektív problémák kidolgozása és az irányítási rendszer fejlesztése következtében merülnek fel. Az 1966-os év eredményei és az Idén várható fejlődés arról tanúskodik: a XIII. kongresszus kitűzte a feladatot, hogy a nemzeti jövedelmet 1966—1970 között 22—24 százalékkal emeljük, teljesíthetjük, s a társadalmi termelés növekedése valamennyi tényezőjének ésszerű felhasználásával fokozhatjuk a fejlődés hatékonyságát. Az 1967. évi terv az elmúlt év fejlődése pozitív irányzatainak megszilárdítását célozza. A nemzeti jövedelem az 1966ban elért eredményhez viszonyítva feltehetően 6 százalékkal fog emelkedni. A mezőgazdaságban a piaci termelést 3 százalékkal kívánjuk emelni. Az ipari termelés növelését 78 százalékban a munkatermelékenység emelésével fogjuk elérni. Az anyagi és értékviszonyok fejlődése vizsgálatának jelenlegi helyzete szerint, amely tekintetbe veszi a gyorsulást az ötéves terv elején és a további évek folyamán, számol a növekedési tényezők hatékonyságával s ennek alapján feltételezhetjük, hogy a nemzeti jövedelem 5 esztendő alatt 28—30 százalékkal növekszik. A gazdasági eszközöket a progresszív gyártmányok fejlesztésének támogatására összpontosítjuk (mind a külföldi, mind a hazai piac szempontjából), s háttérbe szorul azon gyártmányok fejlesztése, amelyek csak nehezen és kis hatékonysággal lelnek piacra. Ez magától értetődő, főként a külkereskedelemben érvényes levonások és árpótlékok rendszeréből, a belső piacra szánt progresszív gyártmányok áralakításának elveiből, a készletekre nyújtott hitel elveiből stb. Ezen fentebb említett gazdasági intézkedéseken kívül, amelyek célja az, hogy a további fejlődést progresszív Irányba tereljék, pénzügyi politikánkban az új irányítási rendszer keretében több más inflációellenes jellegű intézkedést Is tet- < tünk, amelyek már ebben az évben érvényesek. Az idén tett intézkedéseket a negyedik ötéves terv éveiben tovább fogjuk bővíteni s hatékonyabbá tenni, úgy, hogy optimális relációt teremtsenek az állam és a vállalatok pénzügyi eszközei között. Hogy ezt elérhessük, a gazdaságpolitika eszközeinek segítségével, főként az állami támogatás és hitel megfelelő szinten való tartásával, a vállalatokat arra kell vezetnünk, hogy vagy tegyék gazdaságosabbá termelésüket, vagy pedig az állami támogatást és hitelt a saját eszközeikkel pótolják. Ezen Intézkedések egyike sem áll ellentétben a vállalatok gazdálkodásának ökonómiai feltételeivel. Az új irányítási rendszer bevezetése körül nyert első tapasztalatok azonban arról tanúskodnak, hogy számos vállalat a központi források rovására, a maga előnyére különféle engedményeket és kivételeket kíván elérni. Nem engedhetjük meg, hogy ezeket az engedményeket és kivételeket a társadalom rovására fedezzük, mert ez végkövetkezményében megkárosítaná a dolgozókat és magukat a vállalatokat is. Ezeket a kérdéseket mindenütt helyesen kell értelmezni, hiszen arról van szó, hogy a vállalat és a társadalom tartós haszna fontosabb a rövid ideig tartó haszonnál. 2. A források megteremtésének legbonyolultabb feladatait a külföldi piac viszonylatában fog kelleni megoldanunk. A feszültség a devizaeszközök kereslete és nyerésük lehetőségei között a legélesebben a fizetési mérlegben mutatkozik meg. A helyzet nem is annyira a kereskedelmi tevékenység következménye, hanem inkább gazdaságunk szerkezeti problémáinak visszatükröződése. A helyzet pozitív megoldásának kulcskérdése a tervezett kivitel realizálása, amelyet ha az idén sikeresen teljesítünk is, akkor is csak csekély lehetőséget nyújt a behozatal emelésére. Hogy biztosíthassuk a behozatal legszükségesebb emelését a termelési szükségletekhez és a komplettizáláshoz, kisebb mértékben hozhatunk be beruházási gépeket, mint egy esztendővel ezelőtt, míg a belső piacra szánt áru mennyisége az elmúlt év szintjén marad.' A fizetési mérleg problémái és 1970-ig való megoldásuk lehetőségeinek értékelése megkövetelik, hogy szigorúbb mércét alkalmazzunk a gépek és berendezések behozatalának terén is. Másrészt viszont támogatni kívánjuk mindazon akciókat, amelyeknél biztosított a közvetlen devizavisszatérülés; ezeket megvalósítjuk a külső források ideiglenes felhasználásának érán is. Ezekből az alapvető gazdasági szempontokból kiindulva, amelyek megvalósítása véleményünk szerint fokozatosan megteremti a feltételeket népgazdaságunk és a külföldi piac közti kapcsolatok egyensúlyban lévő fejlődéséhez, azt javasoljuk, hogy a tervet 1970-ig ezen a téren a már említett gazdasági intézkedések és a közvetlen direktív reguláció kombinálásával alakítsuk ki. Népgazdaságunk nagyobb arányú bekapcsolását a nemzetközi munkamegosztásba az eddiginél kezdeményezőbben kell megvalósítanunk az együttműködés további olyan formáival is, mint amilyenek a kölcsöniVs szállítások a hosszúlejáratú együttműködési szerződések keretében. Azonban Itt is kölcsönös kompenzációra és egyensúlyra kell törekednünk. Továbbra is döntők lesznek számunkra a szocialista tábor országainak piacai, kiváltképpen pedig a Szovjetunió piaca. Külkereskedelmünk forgalmának több mint 70 százaléka a szocialista országokra esik. Az összes szocialista országok fejlődési lehetőségei kétségtelenül a jövőben ls erős tényezői lesznek a kölcsönös árucsereforgalom emelésének és az egyre szorosabb gazdasági együttműködésnek. Magunknak is tekintetbe kell azonban vennünk és el kell ismernünk azokat az igényeket és változásokat, amelyek a szocialista országok piacain jelentkeznek, s aktív megoldással elő kell segítenünk a haladást ezen a téren. A fejlődés arról tanúskodik, hogy a szocialista országok piacain gyors ütemben növekszik a gyártmányok szerkezete, minősége és műszaki színvonala Iránti igényesség. Ezért a lehető leghamarabb alkalmazkodnunk kell ezekhez az irányzatokhoz s arra kell törekednünk, hogy nagy mértékben megszilárdítsuk a gazdasági alapelveket kölcsönös kapcsolatainkban, valamint az áruforgalom és szolgáltatások bizonyos mértékű szabaddá tétele terén. Ez tekintettel az említett kapcsolatok fontosságára, rendkívül jelentős egész népgazdaságunk fejlődése szempontjából. 3. Jelenlegi gazdasági helyzetünkben a gazdasági egyensúly megoldását erőteljesen befolyásolják a beruházási problémák, mégpedig mind terjedelmük, mind pedig struktúrális irányzatuk tekintetében. Egyrészt feltétlenül beruházási tevékenységgel kell befolyásolni a szükséges strukturális változtatásokat, amelyek gazdaságunkat erőteljesebben bekapcsolják tudományos-műszaki forradalomba és a nemzetközi munkamegosztásba. Egyúttal meg kell oldani a nem termelési szféra halaszthatatlan problémáit, és a minőségi változtatásokat kell eszközölni az életszínvonal terén (lakásépítés, közlekedés és távösszeköttetős, a városok és Prága főváros építése]. Másrészt, a túlságosan nagy felhalmozás az állóalapokba megnehezítené és meghosszabbítaná a gazdasági egyensúly elérésének folyamatát. A megoldást bonyolulttá és nehézzé teszi az a pillanatnyi helyzet, hogy csökkenteni kell szükséges beruházások iránt érdeklődést, valamint a befejezetlen építkezések túlságosan nagy száma csökkentése következtében keletkezett nyomást. Csupán aktív megoldással érhetjük el az újratermelési folyamat hatékonnyá tételét és alakíthatjuk ikl egyúttal az alapvető feltételeket ahhoz, hogy az új irányítási rendszer gazdasági ösztönzői ezen a területen éreztessék hatásukat. Az utóbbi években végbement fejlődés, valamint a távlati szükségletek és lehetőségek elemzése után legjobbnak látszik az, ha a negyedik ötéves terv szerint az állóalapokba való felhalmozásra kitűzött fő arányok betartására törekszünk, s elsősorban á nemtermelési szférában igyekszünk az állóalapok bővített újratermeléséhez szükséges forrásokat gyarapítani. Ez megfelel az anyagi forrásainknak ls. A termelési szférában eszközölt beruházásokat, amelyeknél 1970-ig amúgy is az abszolút színvonal stagnálásával és viszonylag erős ív csökkenésével számolunk, nem korlátozhatjuk tovább anélkül, hogy ez ne veszélyeztetné gazdaságunk hely-zetét. A beruházások szintje nemcsak szubjektív dolog, ahogyan ezt néha beállítják, hanem elsősorban az állóalapok terjedelemben és nemzetközileg összehasonlítható efektivitásban való újratermelésének objektív szükségességéből adódik. Másként elveszítjük versenyképességünket s nem tudunk lépést tartani az iparilag fejlett államokkal. Beruházási tevékenységünk belső tartalma szempontjából döntőnsik tartjuk a befejezetlen építkezések kérdésének megalkuvás nélküli megoldását és a strukturális változtatások bizonyos fokú meggyorsítását. A befejezetlen építkezésekkel és a nagyszámú új beruházásokkal ugyanis az 1966-os év végén a befejezetlen építkezések költségvetési kiadásai mintegy 12 milliárd koronával lép' ték túl a negyedik ötéves tervben előirányzott összeget. Amint a végrehajtott elemzések mutatják, e problémát az új építkezések megkezdésének következetes korlátozásával lehet megoldani, de nem zárhatjuk ki a kevésbé hatékony befejezetlen építkezések leállítását, vagy terjedelmük korlátozását sem. Ebben az évben a beruházási építkezés terve olyan irányzatú, hogy a felhalmozási alap kisebb lesz a negyedik ötéves tervben feltételezettnél. A beruházási hiteleír mintegy 2 milliárd koronával lesznek alacsonyabbak a feltételezettnél. Csupán 12,5 milliárd korona értékű — költségvetési árakban számított — új építkezést kezdenek meg. Beruházásokban az 1967. évi terv a negyedik ötéves terv előirányzatából indul ki a kormány utólagosan jóváhagyott határozatai értelmében igyekszik azokat módosítani. A vegyi, a közszükségleti és az építőanyagipar kiépítésének meggyorsításáról, valamint a nemtermelési szférában folyó építkezések növeléséről van szó, az (Folytatás a 9. oldalon.) **