Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-05 / 123. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás a 3. oldalról.) és korszerűsítsük lakásalapunkat. A negyedik ötéves tervben hozzuk létre annak feltételeit, hogy 1970 után — évente 105 000—115 000 lakást építhessünk; — megszüntessük az építőanyagok és a hiányos ellátottságú, elsősorban személyi tulajdonban levő lakások korszerűsítéséhez szükséges eszközök hiányát; — az életszínvonal emelkedését szolgáló nemtermelési állóalapokban a felhalmozás legyen a nemzeti jövedelem felhasználásának leggyorsabban gyarapodó tétele; fgy biztosítjuk az életszínvonal fejlesztése minőségi változásai végrehajtásának lehetőségeit, amelyek elsősorban az életkörülmények javításától és az életmód tökéletesítésétől függnek. 8. Az életmód tökéletesítése feltételeinek kialakulását a szabad idő ésszerű felhasználásával és bővítésével is mozdítjuk elő, mégpedig mind a szolgáltatások fejlesztése, mind a munkaidő további csökkentése útján. 1967 folyamán fejezzük be a munkaidő csökkentésének eddigi szakaszát. A további szakasz megkezdésének múlhatatlan feltétele az előző szakasz betetőzése a munka- és az üzemeltetési rendszer fogyatékosságainak kiküszöbölésével, a munkaidő csökkentése gazdasági és szociálpolitikai következményei stabilizálásával. Az 1968—1970es években a gazdaság fejlődéséhez mérten törekedjünk arra, hogy a heti munkaidőt általában 42 órára lerövidítsük, fokozatosan bevezetve az ötnapos munkahetet. Egyben keressük annak lehetőségét, hogy a megszakítás nélkül több műszakban dolgozó termelő üzemekben gyorsabban bevezethessük a 40 —41 órás munkahetet. IV. A gazdasági egyensúly megszilárdításának javasolt útja egyet jelent azzal, hogy forrásainkat a lehető legnagyobb mértékben gyarapítani kívánjuk a belső tényezők intenzifikálásável, az állami költségvetésben és a hitelnyújtásban az inflációellenes politika érvényesítésével, az árrendszer fokozatos tökéletesítésével és az anyagi érdekeltség hatékonyságának növelésével. Ez megkívánja, hogy ezt a politikát a gyakorlatban valóra váltsák mind az állami szervek, mind a vállalatok. Ebben támogatást nyújtson nekik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és Csehszlovákia Kommunista Pártjának valamennyi szervezete. A központi irányító szervek alapvető feladata, hogy ezeket az irányelveket konkrétan érvényesítsék az 1968—1970 es évekre szóló tervekben. Feladatukat úgy lássák el, hogy a negyedik ötéves terv központilag kidolgozott elképzelése ez év júliusában ne csak egyszerűen tekintetbe vegye az 1967. január 1 óta érvényes új árakat, hanem kifejezésre juttassa a gazdasági feltételek komplexumát is. Egyben lehetővé tegye e feltételek vállalati döntésekre való kihatásának felmérését is. Az így kiegészített negyedik ötéves tervnek tUkröznie kell a népgazdaság egyes területein foganatosított intézkedések következményeit, például a termelés és az építkezés meggyorsulását vagy lelassulását, a beruházások szerkezeti változásait, a népgazdaság 1966. évi, illetve 1967 első hónapjaiban elért fejlődésének hatását, továbbá a tervben feltételezett ez idei hatásokat. Ez egyben megszabja a következő időszak, főleg az 1968-as év gazdaságpolitikájának alapvető vonásait, feltételeit. A kormány a munka e szakaszában meghatározza a hitelnyújtási és pénzellátási politika alapvető elveit és eldönti azoknak a gazdasági eszközöknek a sorsát, amelyek egyelőre csak 1967-ben érvényesek. A szakágazati és a vállalati irányító szervek felelősségteljes feladata, hogy a központi szervek munkájának eredményei alapján az új gazdasági feltételekre alkalmazzák a negyedik ötéves tervet és előkészítsék az 1968. évi terv javaslatát. A termelési-gazdasági egységek és a vállalatok valamennyi intézkedéseinek célja és tartalma legyen az újratermelési költségek csökkentése, az állőalapok fokozott felhasználása, a jobb anyag- és munkaerőgazdálkodás és mindezzel összefüggésben a társadalmi munkatermelékenység növelése. • • • Az FSZM-ben dolgozó kommunisták tevékenységét ösztönözzük arra, hogy a dolgozók konkrét tettekben megnyilvánuló igyekezetét irányítsák az állóalapok jobb kiaknázására, korszerűsítésére és átépítésére. Ennek célja a beruházásokkal szemben támasztott követelmények célszerű korlátozása, a nyersanyag és az anyag hatékonyabb felhasználása, a termelési önköltség csökkentése, a termelés és a gyártmányok jövedelmezőségének, minőségének és műszaki-gazdasági színvonalának emelése, főleg a külkereskedelmi követelmények kielégítése szempontjából. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tegyen szert nagyobb befolyásra és éljen is vele, hogy a bér- és az árpolitika megfelelőképpen alakuljon, illetve javuljanak a munkakörülmények és az életszínvonal. A bérezés viszonylatában érjük el azt, hogy az átlagbérek emelésére irányuló igyekezet egybefonódjon a munkatermelékenység növekedésével. A szakszervezetek vállaljanak részt a bérek alakulásának szabályozásából is, az illetékes állami szervekkel karöltve vizsgálják meg a bérek megtárgyalásának leghatékonyabb módjait és ezzel kapcsolatban szüntelenül növeljék a kollektív szerződések jelentőségét. A szakszervezetek gyakoroljanak befolyást az árpolitikára is. Lépjenek fel engesztelhetetlenül a nagy- és a kiskereskedelmi árak indokolatlan, spekulatív emelése ellen. Harcoljanak egyes vállalatok gyártmányaik minőségét csökkentő irányzatai, valamint az árpolitika elveinek másnemű megszegése ellen. A dolgozóknak magyarázzák meg a munkájuk eredményei, illetve az árak és a létfenntartás költségeinek alakulása közti összefüggést. Szilárdítsák meg a munkaidő csökkentésével elért eredményeket és ezen a téren vegyék ki a részüket a gazdasági, szervezési és politikai feltételek további kialakításából. Törekedjenek a munka és a technológiai fegyelem tartalékainak kiaknázására. Ennek fontos útja az anyagi érdekeltség érvényesítése, amely utat nyit a dolgozók és a vállalatok vezetősége kezdeményezésének, mivel arra az elvre épül, hogy a becsületesen elért gazdasági eredmények javítják a munka feltételeit és növelik az életszínvonalat. • • • Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az egész párt és minden dolgozó ügyének tartja a kulcsfontosságú gazdasági és politikai problémák megoldását. Az irányító központ aktív intézkedései a gazdasági egyensúly felújítására, amely ma a gazdaságpolitika fő láncszeme, kell hogy teljes politikai támogatásra találjanak a párt szerveiben és szervezeteiben, az államirányítás minden fokán, a szakszervezetek és minden társadalmi szervezet munkájában. A pártszervek és szervezetek ennek során főképp a küldetésüknek megfelelő szerepet fogják vinni, vagyis a politikai erő szerepét. Ezen a téren más szerv nem helyettesítheti őket. Ez elsősorban annyit jelent, hogy őrködni fognak a társadalom érdekei felett, harcolnak a gazdasági feltételek lazítására, a részleges és a helyi követelmények érvényesítésére, a kevéssé hatékony vagy aránytalanul nagy beruházások elérésére irányuló törekvések ellen. Támogatni fogják azt a következetes irányvételt, hogy megszüntetjük a passzív dotálást és felszámoljuk a veszteséggel dolgozó, nem effektív üzemeket. A párt szervei és szervezetei, a párt Központi Bizottságának és a gazdasági irányítás központi szerveinek aktív politikája szellemében megtárgyalják és megítélik a vállalatok és a helyi szervek gazdaságfejlesztési koncepcióit. Ügyelnek arra, hogy a vállalatok önállóan és teljes felelősséggel valósítsák meg hatékony műszaki-gazdasági koncepciójukat, amely szem előtt tartja a piac szükségletei lehető legteljesebb kielégítésének feltétlen igényét. A pártszervek és szervezetek támogatni fogják az egyének és a közösségek kezdeményezését és arra irányuló igyekezetét, hogy minél nagyobb gazdasági eredményeket érjenek el a keresett gyártmányok fokozott előállításában, műszakigazdasági színvonaluk tökéletesítésében, az önköltség csökkentésében, a munka és az irányítás ésszerű megszervezésének javításában. Ennek módja a termelőeszközök lehető legjobb felhasználása, a haladó technika alapján a munkatermelékenység gyors fejlesztése, a magas fokú fegyelem elérésére, és minden egyén felelősségtudata fokozására irányuló igyekezet. Ezért nem fogják helyettesíteni a vezetést, de egyben nem siklanak el közömbösen a hiányosságok fölött. Támogatni fogják a népszerűtlen, de feltétlenül szükséges gazdasági intézkedéseket is, de ugyanakkor az irányítás minden fokán határozottan megkövetelik a személyes felelősségvállalást a munka eredményeiért. Figyelmüket a konfliktusokkal fenyegető helyzetek megoldására összpontosítják, amelyekre sor kerülhet áz elvszerű gazdaságpolitika alkalmazásában. Törekedni fognak arra, hogy a vállalatok egymás közti viszonyában, illetve a szállítók és az átvevők viszonyában érvényre jusson a gazdaságosság követelménye és a megbízható eljárás. E kérdések megítélésének mércéje az egyes célkitűzések és konkrét intézkedések egybevetése a párt XIII. kongresszusának határozatával, valamint a CSKP Központi Bizottsága e kérdésekkel foglalkozó határozatával. A társadalmi érdeket szolgáló javaslatokat és intézkedéseket politikai támogatásban részesítik, mégpedig úgy, hogy a pártszervezetek egész tekintélyét latba vetik, a kommunistákat kötelezik feladataik példás teljesítésére, és erejük teljéből kiveszik a részüket az intézkedések megmagyarázásából a dolgozók és valamennyi polgár körében. Ezt a törekvést támogatni fogja a párt propagandája is, mégpedig a tömegtájékoztató eszközök felhasználásával. Különféle elgondolásoknál és a vitákban szem előtt kell tartanunk, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek minden egyén és egész társadalmunk sorsát érintik. A párt, mint vezető erő, elsősorban felel ezeknek a kérdéseknek a megoldásáért. Ezért nem lehet számára közömbös, miként magyarázzuk és értelmezzük az említett problémákat. Nem lehet számára közömbös, hogy vajon ez a magyarázat elősegíti-e a határozatok teljesítését, avagy idegességet, zavart, reménytvesztettséget, hitetlenséget kelt. Ezért a jövőben minden gaz dasági kérdés rendezésében tiszteletben kell tartani a párt vezető szerepét, és a széles körű viták alapján elfogadott határozatait. Ezen a területen is teljes mértékben érvényesek a demokratikus centralizmus elvei. Már a XIII. kongresszust megelőzően nyíltan megvitattuk a gazdasági kérdéseket és a párt ezzel a módszerrel ma is él. Megfelelő fórumokon továbbra is megvitatjuk a gazdasági problémákat. A megismerés fokához mérten azonban le kell zárnunk és el kell döntenünk az egyes kérdéseket. Csak ez teszi lehetővé az előrehaladást. A párt ismeri gazdaságunk helyzetét -és színvonala emelésének útjátmódját is. összetett, igényes, több évig tartó folyamat lesz ez, amelynek során még nem egyszer visszatérünk az egyes kérdésekhez. Ma döntő fontosságú azonban erőinket összpontosítani az idei feladatok teljesítésére és azoknak a feltételeknek kialakítására, amelyek a közeli években lehetővé teszik a gazdaságfejlesztés céljainak elérését. OLDŔICH ČERNÍ K ELVTÁRS BESZÉDE Elvtársaki A XIII. kongresszus a párt 'gazdaságpolitikája fő céljaként és tartalmaként a legközelebbi időszakra a források és a szükségletek közötti egyensúly biztosítását, a termelőerők és az életszínvonal gyorsabb ütemű fejlesztését tűzte kl és leszögezte, hogy erre kell irányulnia az állami tervnek, az új irányítási rendszernek, valamint a társadalom minden politikai és morális erejének. A XIII. kongresszus ezzel a koncepcióval helyesen általánosította és domborította ki az elmélet és a gyakorlat tudományosan megalapozott következtetését szocialista gazdaságunk irányításában. Ez a következtetés a következőkből indult ki: — gazdaságunk helyzetének és eddigi fejlődési irányzatainak elemzéséből; — az értéktörvény, az árupénz kapcsolatok és a piac szélesebb körű hatása és felhasználása szükségességének feltárásából a szocialista építés szakaszában; — népgazdaságunk fejlesztése objektívan kialakuló belső és külső feltételeinek értékeléséből, amelyek megkívánják gazdaságunk minőségi javítását, struktúrájának megváltoztatását és intenzifikálását. Feladatul tűzzük magunk elé az objektívan strukturális kérdéseket, az értékkapcsolatok kérdéseit és az irányítási formák megoldásának célszerű összekapcsolását — a terv és a piac feladatkörének összekapcsolását. A gazdasági egyensúllyal ugyanakkor a gazdaságpolitika tartalmának alapvető szempontját akarjuk kifejezni olyan feltételek között, amikor a gazdasági és társadalmi fejlődésben kell, hogy túlsúlyban legyenek a minőségi követelmények a mennyiségiekkel szemben, s amikor nemcsak a terv funkciójának elismeréséből indulunk ki, hanem a piaci kapcsolatokat, az árutermelést és az értéktörvény hatását is a szocialista gazdaság objektív gazdasági kategóriáinak tekintjük. Emellett a gazdasági fejlődést mint egy rendszer működésének belső megnyilvánulását értelmezzük, olyan rendszerét, amelyben a különféle termelői és fogyasztói csoportok különböző gazdasági érdekei bonyolult viszonyban, kölcsönös hatásban állnak egymással, s amikor a gazdasági növekedés forrásai a piac közvetítésével és az értékfolyamatok aktív szerepe mellett újra termelődnek. A népgazdasági terv és a központi irányítás megszabja e gazdasági fejlesztés társadalmi programját, kitűzi fő céljait és elérésének fő feltételeit. Az egyensúly és az egyensúlytól való eltérések problémája érthetően mindig és minden gazdaságban fennáll. E problémák megvoltak gazdaságunk valamennyi előző fejlődési szakaszában is. Érthetően mindig óriási jelentőségük volt, de most fontosságuk még jobban megnövekedett az új gazdaságirányítás rendszerében. Azelőtt e problémákat a kapcsolatok direktív tervezési módosításával oldották meg, de ezek a módszerek nem mindig tárták fel teljesen a problémákat. Az árú- pénz kapcsolatok felhasználása még élesebb fényt vet a gazdasági egyensúly problémáira. Most valóban igényes feladat vár ránk. Gazdaságunkban megvannak az egyensúly biztosításához szükséges erők és lehetőségek, csak nem szabad semmilyen ellentmondó, egymást kölcsönösen semlegesítő beavatkozásokat tennünk. A XIII. kongresszus határozatai alapján döntés jött létre a negyedik ötéves terv és az új irányítási rendszer teljesítésének menetéről, s ebbe az irányba az első lépéseket már megtettük. Mindezeknek a kérdéseknek, nemcsak komoly gazdasági, hanem nem kevésbé komoly szociális és politikai oldaluk is van, amelyek érintik a lakosságot, egyrészt mint termelőt, másrészt mint fogyasztót. E probléma annál nagyobb figyelmet érdemel, mert nem arról van sző, hogy visszatérjünk á régi vágányokra, de nem is arról, hogy egyik napról a másikra intézkedéseket foganatosítunk, hanem a párt és a szocialista állom gazdaságpolitikájának új stratégiájáról van szó a XIII. kongresszus határozatai értelmében. A népgazdaság és az életszínvonal fejlesztésének új programjáról Mindenekelőtt szeretném öszszefoglalni a feleletet arra a kérdésre, min alapul azon feladatok megoldásának általános koncepciója, továbbá mi a tartalma és a célja ennek a politikának, amelyet a CSKP KB elnöksége és a kormány a Központi Bizottságnak javasol. A gyakorlati gazdaságpolitika szempontjából a gazdasági egyensúlyt a piaci egyensúly elérése és a népgazdaság növekedési, valamint az életszínvonal optimális emelkedési feltételeinek biztosításaként értelmezzük. Az egyensúly elérésére a negyedik ötéves terv és az új irányítási rendszer továbbfejlesztése alapján törekszünk. Ez a teljes foglalkoztatottságnak, az árszint stabilitásának és az egyensúlyban levó fizetési mérlegeknek a politikája. Ez a feladat annál is inkább előtérbe lép, mert a vállalatok és a lakosság viszonylatában az állami jövedelempolitika útján történő irányítás gazdasági van szó, amely az anyagi és értékkapcsolatok, valamint az irányítás olyan komplex gazdasági reformján alapul, amelynek nem kisebb sikert kell eredményeznie, mint amilyet a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet elmúlt időszakában értünk el. formáira térünk át, amely a piaci kapcsolatok logikájának megfelelően mind a termelők, mind a fogyasztók döntéseire és gazdasági eljárására hatást fog gyakorolni. A pénz és értékkapcsolatokat s általában a piaci kapcsolatokat nem lehet továbbra is kivonni az újratermelési folyamatból, ellenkezőleg, ezek útján kell befolyásolni a gazdaság anyagi arányait és általános mozgását is. Végeredményben ezek a kapcsolatok lesznek minden gazdasági művelet hatékonyságának legtárgyilagosabb mércéi. Azt mondhatjuk, hogy a piac kialakulása és működése az eddig elméletileg megformált egész tervszerű gazdaságirányítási rendszer működésének egyik előfeltétele. Számos változat alapos elemzése után azt javasoljuk, hogy a gazdaság és az életszínvonal fejlődése szempontjából a legjobbnak a nemzeti jövedelem (Folytatás a 9. oldalon.) **