Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-05 / 123. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottságának határozata (Folytatás az 1. oldalról) Bár pártunk gazdaságpolitikájának céljaihoz viszonyítva némileg gyorsabb volt a készletek körforgása, 1968-ban tovább növekedtek a készletek, s a be nem fejezett építkezések száma is. A készleteknek 1966ban és ez év elején tapasztalható növekedése sokkal többet lekötött gazdasági forrásainkból, mint amennyit kimerített az állóalapok növelése, vagy a nagyobb mértékű fogyasztás. Ennek okát abban kell látnnnV, hogy rohamosan fokozódott a termelés, de az áruválaszték nem volt összhangban a fogyasztással, továbbá a piac nem befolyásolta elegendő mértókben a szállítók, illetve a kivitelezők a vevők, illetve a megrendelők közötti kapcsolatokat; sok helyen, az 1967. január elsejétől megváltozott gazdasági feltételekre gondolva készleteket halmoztak fel; az is kedvezőtlenül hatott, hogy szabadon álltak rendelkezésre a készlethalmozás céljait szolgáló pénzeszközök. Az építkezéssel kapcsolatos beruházásoknak, melyeket lényegében a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelő összetételében eszközlünk, a korábbiakhoz viszonyítva kedvezőbb fejlődésével egyidejűleg éppúgy mint az előző években az építkezések tárgyi programjának valóra váltását, tehát az óllóalapok és kapacitások átadását illetően kedvezőtlenebb fejlődésnek lehettünk tanúi. E kedvezőtlen fejlődés legfőbb okát az aránytalanul sok megkezdett építkezés túl lassú befejezésében kell látnunk. Ennek következtében egyre nagyobbak az építkezésekkel kapcsolatos költségvetési kiadások, s nem teljesítik az építés ütemtervét. Továbbra is országszerte aránytalanul sok új építkezés kezdődik. Az építkezési beruházások továbbra is szétforgácsolódtak, nincs megfelelő készlet, s nincs kellő összhangban anyagi fedezetük, ami különösen a választékra, s a pénzügyi biztosításra vonatkozik. Mindez veszélyezteti a negyedik ötéves tervidőszakban feltételezett építkezések megvalósítását, és továbbra is feszült helyzetet teremt a beruházások terén. Az áruértékesítés helyzetét az jellemezte, hogy egyrészt egyensúlyba került az élelmiszerfogyasztás, ugyanakkor még mindig nagyon szembeötlő az ipari árucikkek kínálata és kereslete közti aránytalanság. A denivellizációs folyamat következtében egyre égetőbb ez a probléma, mert a lakosság mindinkább a tartós fogyasztási cikkek, műszaki újdonságok és elsőrendű minőségű árucikkek iránt érdeklődik. Az ilyen árucikkek szállításának lehetőségei azonban nagyon korlátozottak, egyrészt azért, mert nem áll rendelkezésre megfelelő termelési kapacitás, másrészt a külkereskedelem is fokozottabb mértékben érdeklődik az említett árucikkek iránt. Külkereskedelmünk jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a különösen keresett közszükségleti árucikkek behozatalának kibővítésével teljes terjedelmében kielégíthesse a vevők és a hazai termelés igényeit. Az általában kedvező népgazdasági adatok mellett látnunk kell, hogy számos területen nem értük el a szükséges hatékonyságot. Ez különösen a külkereskedelmi kapcsolatokban tapasztalható. Nagyon kedvezőtlenül alakulnak kapcsolataink a fejlett tőkésországokkal. Nem elegendő az export árucikkek konvertibilitása sem, ami ugyancsak kedvezőtlenül befolyásolja külföldi kapcsolataink összetételét. Kivitelünk terjedelme s exportképességünk nincs arányban a növekvő igényekkel. Az sincs biztosítva hogy a nemzeti munka értékét az exportárak elért színvonala kifejezésre juttassa. 1968-ban megkezdődött az új gazdaságirányítási rendszer egyes elemeinek bevezetése. E folyamat felmérése arra utal, hogy a népgazdaságunk fellendítésére gyakorolt kétségkívül kedvező hatáson kívül bizonyos negatív jelenségek is észlelhetők. Ez elsősorban arra vezethető Vissza, hogy az érvényesített elvek nem átfogók, s bár bizonyos mozgásszabadságot lehetővé tettek a vállalatokban és növelték anyagi érdekeltségüket, valóban erős gazdasági nyomást nem gyakoroltak rájuk. tgy nem alakulhattak ki e'egendő mértékben azok a feltételek, amelyek alapján a vállalat önmaga felelős fejlődéséért. A gazdaságirányításban 1966. január elsején foganatosított intézkedések korlátozott voltának objektív oka az, hogy nem lehetett haladéktalanul végrehajtani a nagykereskedelmi árak módosítását és megoldani a beruházásokért viselt anyagi felelősség, valamint a termelés és a külkereskedelem gazdasági kapcsolatainak minden kérdését. Tény azonban, hogy a CSKP Központi Bizottsága (1966) januári plenáris ülése határozatában a gazdaságirányítás új rendszere bevezetésére kitűzött feladatokat mindenütt teljesítették. Ahhoz hasonlítva, hogy az 1981—1962-es években lelassult gazdaságunk fejlődése, s az 19B3—1964-es években csökkenés és stagnálás állt be, az 1965—1968-os években már a javulás bizonyos tüneteit észlelhettük. Népgazdaságunk általános helyzetének sarkalatos ismérvei, a potenciális lehetőségek, a szocialista társadalom további felvirágoztatásával szembeni igények, valamint a világgazdaságban betöltött pozíciónk szemszögéből mérlegelve az általános helyzetet látnunk kell, hogy az utóbbi időben elért fejlődés még nem változtatta meg népgazdaságunk strukturális és kvalitatív problémáit. Pártunk gazdaságpolitikája állandóan szem előtt tartja a gazdasági egyensúly megteremtését. A kormánynak, a gazdasági szerveknek és a nemzeti bizottságoknak ennek érdekében a következő intézkedéseket kell foganatosítaniuk: 1. Biztosítaniuk kell (a belés a külkereskedelemben egyaránt) a kínálat és a kereslet egyensúlyát. Ezt elsősorban fokozott kínálattal, valamint árképzéssel kell elérniük. 2. Gondoskodniuk kell népgazdaságunk és az életszínvonal tartós, dinamikus növelése, illetve emelése feltételeinek félújitásáról, úgy, hogy: a) a nemzeti jövedelem gyarapodásának üteme alapján lehetővé váljék a reálbérek és a társadalmi fogyasztás arányos növelése, b) a termelési felhalmozás általában változatlan arányban járuljon hozzá a nemzeti jövedelem felhasználásához, c) a strukturális változások összhangban legyenek a. hazai és a világpiac fejlődési irányzataiban észlelhető módosulásokkal. 3. A nemzeti jövedelem gyarapodásának alapjául túlnyomórészt intenzív tényezők szolgáljanak, amelyek a társadalmi munkatermelékenység növelésében, valamint abban jutnak kifejezésre, hogy kedvezőbb lesz a nemzeti munka nemzetközi valutában kifejezett értékelése. Jelenleg, amikor már ismét elértük népgazdaságunk fejlődésének korábbi ütemét, de a fejlődés intenzitásában még nem sikerült megfelelő és tartós fordulatot elérnünk, mindent meg keli tennünk a népgazdaságunkban tapasztalható nagy feszültség megszüntetésére, éspedig: — a gazdaság növelésére ható intenzív belső tényezők hasznosításával gyarapítanunk kell a termelési forrásokat, és gazdaságpolitikánknak a legközelebbi években a beruházásokra kevésbé igényes típusú fejlesztést kell követnie. Az állami költségvetésben előirányzott kiadásokat, továbbá a beruházásokat, s az üzemviteli hitelek folyósítását illetően inflációellenes és következetesen resztriktiv politikával korlátoznunk kell a mértéken felüli pénzigénylést és fokoznunk kell a piacnak a hatékonyságra gyakorolt gazdasági nyomását; — árrendszerünk fokozatos tökéletesítésével és az értékkapcsolatok eltorzulásainak megszüntetésével szilárdítanunk kell az állam jövedelempolitikáját, emelnünk kell az életszínvonalat, s ezzel egyidejűleg központilag hatékonyan szabályoznunk kell az árak alakulását; — a XIII. pártkongresszus határozatainak értelmében az országos gazdasági eredményekkel összefüggésben, valamint a vállalati kollektívák mnnkaeredményeitől, s a lakosság életszínvonala általános emelésének biztosításától függően növelni kell az anyagi érdekeltséget, központi szabályozással meg kell gyorsítani a bérek emelését és differenciálódását. Nem lehetne állandósítanunk a nagytokú foglalkoztatottságot, pénzegységünk szilárdságát, a fizetési mérleg egyensúlyát, s ugyanakkor tovább emelnünk az életszinvonalat abban az esetben, ha most, a negyedik ötéves tervidőszak s a gazdaságirányítás új rendszere alapján nem fokozódna lényegesen az érdeklődés az iránt, hogy egyre erőteljesebb legyen hazánkban minden gazdasági folyamat hatékonysága, s kiküszöböljük mindazt, ami bárhol, s bármikor ellentétes a hatékonysággal. Az ilyen gazdaságpolitika természetesen nagyon bonyolult, nagyon igényes és — különösen azért, mert bizonyos átmeneti időszakban élünk — nyilván az eredetileg feltételezettnél hoszszabb időt is igényel. II. Gazdaságunk fejlesztésének alapja továbbra is a negyedik ötéves terv, amelyet az új gazdasági feltételek figyelembevételével még részletesebben kell kidolgoznunk. A gazdasági egyensúlyt fokozatosan a gazdasági eszközök rendszerével, s a kötelező tervfeiadatok teljesítésével kell biztosítanunk. Ezt elsősorban a vállalatokra vonatkozó intézkedésekkel kell lehetővé tennünk, s Így a fokozott anyagi érdekeltséggel együtt erős gazdasági nyomást kell gyakorolnunk az egész újratermelési folyamat hatékonyságának növelésére. A népgazdaságfejlesztés ütemének és struktúrájának feltétlenül biztosítania kell a források létrahozása és felhasználása közötti kapcsolatok egyensúlyba hozását. A gazdasági egyensúly helyreállítása objektív szükséglet, de tekintettel gazdaságunk jelenlegi helyzetére, nem lehet mentes a bonyodalmaktól és a nehézségektől. Ez a központ világos, elvi jellegű és egységes gazdaságpolitikáját igényli. Teljes összhangban van a gazdaságirányítás jóváhagyott rendszerével, melynek keretében jelenleg kifejezettebben érvényesül mind a tervezés, mind az utasítások közvetlen szerepe, úgy, hogy egyrészt az említett egyensúlyba hozás politikájával, másrészt a gazdasági eszközök rendszerével legyenek összhangban. A gazdaság tárgyi problémáinak fokozatos megoldása folyamán feltétlenül abból kell kiindulnunk, hogy az időtényező egyenes arányban van azzal a képességünkkel, miként tudjuk leküzdeni belső nehézségeinket. Ettől függ majd az is, be tudjuk-e érni a jóval előttünk járó fejlett országokat, vagy pedig a köztünk és a közöttük levő különbség változatlan marad, illetve még nagyobb lesz. Az 1967. évi, valamint a negyedik ötéves tervidőszak további éveire körvonalazott gazdaságpolitika megvalósítása érdekében számos intézkedést kell a források tervszerű létrehozása és felhasználása, valamint a jövedelmi, a pénzügyi, az ár- és bérpolitika terén foganatosítanunk. 1. Az értékforrások alakulását illetően teljesen reális a nemzeti jövedelem eddigi 22—24 százalékos gyarapodásának 28— 30 százalékra való növelése, Illetve reális a növelés említett ütemének meggyorsítása. A gyorsulást nem lehet fokozni abban az esetben, ha az említett források nagyobb mérvű feltöltése a fejlesztés intenzív tényezőjén alapszik, és nem újítja fel népgazdaságunk kezdeti egyensúlyhiányát. A termelés növelését különösen azokban az ágazatokban kell szorgalmazni, amelyek kielégíthetik az exportigényeket, a piaci alapokkal szembeni követelményeket, s megszüntethetik az építkezési beruházások fogyatékosságait. Előnyben kell részesíteni azoknak az ágazatoknak a fejlesztését, amelyek progresszív, műszaki-gazdasági mutatószámainak alapján biztosítják a nemzetközi munkamegosztás további kibővítését és a lakosság igényeinek egyre jobb kielégítését. A negyedik ötéves tervidőszakban különösen a vegyipar, a közszükségleti ipar és az építőanyagipar egyes ágazataiban tervezett strukturális módosításokat kell meggyorsítani a kevésbé fontos, vagy kevésbé hatékony beruházási programok rovására. A források gyarapítását, s a feltételezett strukturális változások eredményeit arra kell felhasználni, hogy egyre javuljon a szabad pénzegységekben eszközölt fizetések mérlege és meggyorsuljon az egy főre eső fogyasztás növelésének üteme, ugyanakkor létrejöjjenek a szükségletek strukturális megváltoztatásának és egyes szociális problémák megoldásának feltételei is. A termelés fejlesztését elsősorban a munkatermelékenység növelésével, a termelői fogyasztás csökkentésével, az állóalapok egyre nagyobb mérvű hasznosításával, s a műszaki-tudományos fejlődés eredményeinek sokoldalú felhasználásával kell biztosítanunk. Erre kell összpontosítanunk a gazdasági erők nyomását is. Folytatnunk kell a nem jövedelmező üzemek leépítését, valamint az olyan termékek gyártásának megszüntetését, amelyek eladhatatlanok és az elfekvő készleteket növelik. Mezőgazdaságunkban biztosítanunk kell, hogy a negyedik ötéves tervidőszakra kitűzött színvonalat meghaladja az állattenyésztési termelés árutermelése, s e termékek eladása az államnak. A források létrehozásával kapcsolatban az előbb említett feladatokat be keli venni a tervbe és annak teljesítését az 1967. évben úgy kell biztosítani, hogy a társadalmi termelést 1986-hoz viszonyítva 4 9 százalékkal, a nemzeti jövedelmet pedig 8,8 százalékkal növeljük. A társadalmi termelés növelésének 75 százalékát az ipari termelés további fejlesztésével, s a mezőgazdasági termelés fellendítésével kell biztosítanunk. 2. a beruházási feladatokat illetően a) a felhalmozási alapra vonatkozólag ragaszkodnunk kell a negyedik ötéves tervben feltüntetett alapvető arányokhoz és állandósítanunk kell az állóalapok bővítésének részarányát a nemzeti jövedelemben, úgy, hogy a felhalmozásban előnybe helyezzük a nemtermelői ágazatokat. b) 1970-ig ki kell zárnunk az építkezési bernházások lényeges növelését, s a negyedik ötéves tervben megállapítottal szemben terjedelmük kibővítését; az építővállalatok által elvégzett építkezési munkálatok feltételezett növelését elsősorban a már rendelkezésre álló álállóalapok nagyabb fokú karbantartására és tatarozására kell összpontosítanunk. Egyidejűleg arra kell törekednünk, hogy a beruházások kínálatában kapacitás és anyagtartalékkal rendelkezzünk, mert ez a nem eléggé hatékony beruházások félbeszakításával együtt enyhíti a beruházások piacán észlelhető inflációs nyomást. Hitelekkel nyomást gyakorolva olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben a vállalatok arra kényszerülnének, hogy beruházásaik céljaira saját eszközöket hozzanak létre, és e célra fordítsák őket, hogy közvetlen felelősséget érezzenek a beruházások hatékonyságáért, s ne számítsanak csupán az állam által vállalt kezességre. c) igyekeznünk kell az ipar alapvető fontosságú ágazataiban igényelt beruházások, valamint a csak hosszabb idő után megtérülő egyéb beruházások korlátozására, és előnybe kell helyezni a hatékonyság ismérveinek, a kül- és a belkereskedelem szükségleteinek megfelelő beruházásokat. A strukturális módosításokat következetesen és azzal a feltétellel keli végrehajtani, hogy 1970-ig nem idézhetik elő az ipari bernházások terjedelmének általános növelé sét. d) döntő fontosságú feladatnak kell tekint nünk az aránytalanul sok megkezdett építkezés fokozatos befejezését, amit elsősorban azzal keli elérnünk, hogy a legközelebbi években az új építkezések megkezdését is korlátozzuk. Ennek az építkezések gyors befejezését és a legkedvezőbb építési határidők kitűzését kell eredményeznie. e) az építkezésekkel kapcsolatban 1967-re tervezett beruházásokat úgy kell eszközölni, hogy az állóalapok kibővítését szolgáló felhalmozás aránya ne haladja meg a negyedik ötéves tervben feltűntetett színvonalat, és némileg csökkenjék a beruházások részaránya a teljes nemzeti jövedelemben. Ami pedig a beruházások tárgyi tartalmát illeti, ragaszkodnunk kell a negyedik ötéves tervben kifejezett elgondolásokhoz. A negyedik ötéves tervben előirányzott összeggel szemben 1 milliárd koronával kell csökkentenünk az ipari beruházásokat és ugyanakkor előnyben kell részesítenünk a népgazdaság strukturális változásait biztosító ágazatokat, különösen a vegyipart, a közszükségleti ipart és az építőanyagipart. 3. A külkereskedelmi kapcsolatok viszonylatában, a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében továbbra is döntő fontosságú szerepet visznek a szocialista államok, elsősorban a Szovjetunió piacai, s az a törekvés, hogy hatékonyabban kihasználjuk és fejlesszük a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A fejlett tűkésáliamok mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak e piacok iránt. Konknrrenciájukat tekintetbe véve, mind nagyobb igényeket kell támasztanunk a gyártmányok választékával, minőségével, műszaki színvonalával és a szervíz szolgáltatásokkal szemben. Ez az alkalmazkodás a feltétele annak, hogy megszilárduljanak a szocialista államok kölcsönös gazdasági kapcsolatai. Ez a tény a többi között azzal magyarázható, hogy hazánk hosszú ideje a szocialista országok piacára támaszkodik és az ebből eredő objektív belső feltételek következtében több árut értékesíthet a szocialista országok piacain, mint a kapitalista piacokon. A nemzetközi munkamegosztás bővítése érdekében, beleértve a gazdaságilag fejlett kapitalista államokkal való munkamegosztást is, élnünk kell az együttműködés további formáival is, például a hosszú lejáratú kooperációs egyezmények keretében megvalósított árucsereforgalominai. 4. A pénzügyi politikában az alábbi intézkedéseket foganatosítjuk: a) az állam hitelnyújtási és dotációs politikájával úgy szabályozzuk a beruházások pénzellátása iránti igényeket, hogy az új beruházásokat a legkecsegtetőbb akciókra fordítsák; ezáltal fokozatosan csökkentjük az építkezési határidőket, a befejezetlen építkezések számát, és leállítjuk a nem hatékony építkezéseket; a hitel közvetítésével olyan helyzetet teremtünk, hopv a vállalatok kénytelenek legyenek saját eszközeiket beruházni, közvetlen felelősséget érezzenek beruházásaik fedezetéért, s ne számo' janak az állam segítségével. b) aktív hitelnyújtási politikát valósítunk meg a beruházások viszonylatában; elsősorban a hitelnyújtást mérlegelő eljárásnak valódi pályázati Jel(Folytatás a 9. oldalon.) **