Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-04 / 122. szám, csütörtök

Csodákat müvei? A NYITRAI TERMELÉSI IGAZ­GATÓSÁG folyosóján egy tábla hirdeti, hogy a bábi földműves­szövetkezet 3294 literes átlag­hozamot ért el tavaly egy-egy tehéntől. A gazdaság tejleadá­sa azonban ilyen szép ered­mény mellett sem emelkedik az átlag fölé. Hektáronként csak 426 liter. Ebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy kevés tehenet tartanak, s az állományt jól el­látják takarmánnyal. Megle­pőbb a malonyai szövetkezet eredménye, ahol az egy tehénre jutó átlagos hozam ugyan 40 literrel kevesebb, ám a tejel­adás hektáronként 685 liter, s ez a legjobb a járásban. Per­sze a 3254 literes átlaghozam sem lebecsülendő, mert hisz a járási átlagot magasan túlszár­nyalja. A kérdés az, miért sikerül a tejtermelés az egyik szövetke­zetnek és miért nem sikerül a másiknak. Például a szomszé­dos taszári szövetkezetben csak 1996 liter tejet fejnek egy-egy tehéntől, pedig a lehetőségek csaknem azonosak. Jozef Lanko mérnök, a taszári szövetkezet zootechnikusa ne vegye sértés­nek az összehasonlítást, ő egye­lőre még nem felelhet a kis hozamért. Alig másfél éve irá­nyítja az állattenyésztést és ennyi idő alatt nem tehetett csodákat. A malonyaiak a szép eredményt az állattenyésztők, s legfőképpen Tomáš Solčiansky zootechnikus odaadó és türel­mes munkájának köszönhetik. A szófukar ember Minár Koloman, a szövetke­zet elnöke előre figyelmeztet, hogy a zootechnikus nem szí­vesen beszél magáról. Más al­kalmakkor ls szinte fogóval kell kihúzni belőle a szót. Az elnök nem is túlzott, mert csak nagy nehezen derül ki — az is a többiek közbeszólásával —, hogy Solčiansky egy olyan hét hektáros középparaszt fia, aki­nek a magángazdálkodás ide­jén is mintaszerű gazdasága volt. A fiú apjától tanulta a gazdálkodás 'fortélyait, s igen jól elsajátította, mert a nyolc elemiben olyan tudást nem sze­rezhetett, mint amilyennel ren­delkezik. Solčiansky elvtárs 1962-ben vállalta a zootechnikus! tisztsé­get. Akkortájt 7 literes volt az átlagos tejhozam tehenenként, a múlt hónapban viszont már 13,02 liter, pedig a 106 tehén közül még 12 szárazon állt és 8 tehén elapasztás előtt. Az el­nök abban bízik, hogy az idén elérik a 3700 literes átlaghoza­mot egy-egy tehéntől. — A nagyhozamú anyának az utódja is nagyhozamú lesz, mert hisz az apaállatokat is Jól megválogatják az illetékesek — mondja a szűkszavú ember, s minél inkább közeledünk az is­tállóhoz annál több véleményt mond az állományról. Szakvéle­ményéből arra következtetek, hogy a 480 hektáros gazdaság aligha találhatott volna nála Jobb szakembert a faluban. Kivételes példányok A türelmes selejtezésnek és a jó egyedek kiválasztásának meglett az eredménye. Itt van például a Torula nevű, zsemlye­szőrű tehén, tavaly 4707 liter tejet fejtek tőle. Most sem fu­karkodik, napi hozama 25,5 li­ter tej. Igaz, 5,5 kiló abrakot kap naponta, de megérdemli. A Bözsi a 300 napos laktációs időben 4168 liter tejet adott, s még utána is fejték, ezt a mennyiséget azonban nem Je­gyezték föl. Az Alica piros-tar­kát elita rekordnak minősítette a bizottság. Ehhez nagy re ményt fűznek a malonyiak. Ä második laktációban már 3723 liter tejet adott, s ami még en­nél is meglepőbb, a tej zsír­tartalma 4,57 százalék, ami a szlovák tarka marhánál ritka­ság. Nem kicsiség az 1959-ben összpontosított állományból ilyen példányokat kinevelni. A zootechnikus azt mondja, hogy még több nagyhozamú tehén lenne, ha nem „esnének ki" a legjobb példányok, mert legha­marább azokat éri a baj. Az biztos, hogy a nagyhozamú te­henek szervezete labilisabb. Ezeknél a nem kiegyensúlyo­zott gyomor savbázis is nagy kárt tesz, az aránytalan mész és foszformennyiség csontlágyu­lást okoz és megtörténik, hogy borjazás után fel sem kel, s a tejtermelésre értékes tehén idő előtt vágóhídra kerül. A testes nagyhozamú példányok érzéke­nyen reagálnak a vitaminhiány­ra. Részükre a takarmányszárí­tást úgy kell irányítani, hogy legyen elég A és D vitaminos szálas takarmány is. Mindezek­nek tudatában van a zootechni­kus és igyekszik helyesen cse­lekedni, ám a minden igényt kielégítő takarmányalap bizto­sítása nemcsak tőle függ, s előfordul, hogy akarata ellené­re egy-egy jó „tejgyárról" kény­telen lemondani. Érdekes vélemények — Hogy hogyan neveljük a borjút? — Ismétli a kérdést a zootechnikus. — A föcstejet a csecsből szopja, aztán még további tíz napig az anyja tejét kapja, de ezt már itatják vele. Azután meg idegen tehéntől is kap tejet, de soha sem lefölö­zöttet, vagy más csökkentett értékű tejet. Több gazdaságban a borjúne­velést illetően igyekeznek ta­karékoskodni azzal, hogy lefö­lözött tejet itatnak a borjúkkal. SolCiansky zootechnikus erről hallani sem akar. E téren nem takarékoskodik és erőteljes, egészséges utódokat nevel, ame­lyek jó fejőstehenekké válnak, s amint a hozamból kitűnik, elég magas arányban. Igaz, hogy a lefölözött tejben ke­vesebb a zsír és ezek folytán az A vitamin ls. S mivel ez a zsírokban oldódik, meglehet, hogy kisebb mennyisége kárt okoz az újszülöttben. A növendék további nevelése is gondosan történik. Fő ele­dele a fehérjedús borjúszéna s a napi takarmányadagból nem szabad hiányozni a zabnak sem. Amint az elnök mondja, zabot így is, úgy is muszáj termel­niök, mert a mélyen fekvő ned­ves talajokon ez válik be a legjobban. Tavaly 34 mázsás hozamot értek el belőle hektá­ronként. S hogy a szálasta­karmányból sem legyen hiány, a szántóföld 27 százalékán évelőket termesztenek. Jgy a te­henek napi adagjában 6 kiló lóhere szerepel. A szarvasmarha hasznosságát illetően is eltérő a malonyiak véleménye. Több gazdaságban ráfizetésnek tartják, nekik vi­szont ez jelenti a fő jövedelmi forrást. A tej önköltségi ára 1,87 korona literenként, ám a téli időszakban 2,68 koronáért adják el literét. Tavaly közel 100 ezer korona volt a tiszta jövedelem tejből. Persze a na­gyobb bevételt a továbbnevelés re eladott törzsállomány bizto­sítja. Tavaly 49 üszőt adtak el 513 ezer koronáért. Nem csoda, hogy egy-egy munkaegységre 28 korona részesedés jutott. Ezenkívül bevételt jelent még a hízó- és kiselejtezett állomány értékesítése is, s azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az istállótrágya is elősegíti az eredményes gazdálkodást. Mi a tanulság? A malonyai szövetkezetben kétségkívül kitűnő szarvasmar­ha-állományt neveltek, ami a közeljövőben még hasznothaj­tóbb lesz. Nem mondhatjuk, hogy a zootechnikus különle­ges csodákat művel, ezt ő maga is nevetségesnek tartaná, és nem ls ismeri el. Együttes erő vei csak azt végezték, amire az állattenyésztésben szükség van. Kiválogatták a legjobb egyede­ket, s elsősorban igyekeznek biztosítani a nagyobb termelés hez szükséges takarmányalapot, és ahol fontosnak tartják a be­fektetést, ott nem takarékos­kodhatnak. Szóval a malonyai zootech­nikus sem művel csodákat, ám nem hanyagolja el feladatát sem. Példaadóan végzi felada­tát, s kiváltképpen türelmét, becsületességét illetően sokan tanulhatnak tőle. BENYUS JÓZSEF H asznos eszmecsere A CSEMADOK rozsnyói szemináriuma Azon a szemináriumon, ame­lyet a CSEMADOK Központi Bizottsága a minap tartott Rozsnyón, mintegy 60 ember vett részt. Járási elnökségi ta­gok, szakkörvezetők, tanítók és más beosztásúak jöttek össze, hogy elemezzék kulturális éle­tünk időszerű kérdéseit. A há­romnapos értekezleten Varga János Hendrych elvtárs beszé­de, a IX. országos közgyűlés határozata és a CSEMADOK szerepe, dr. Szabó Rezső Az irányító és ellenőrző munka módszerei, az állami kulturális intézményekkel való együttmű­ködés problémái és dr. Balog Dénes Árpád A nemzetközi élet kül- és belpolitikánk tükrében címmel tartott előadást. Az ér­tékes vitaindítókat minden al­kalommal hasznos eszmecsera követte. 9. felszólaló az előadások kapcsán kulturális életünkneK szinte valamennyi kérdését érintette. A vita alapjául szol­^^ gált a CSEMADOK Központi Bi­TT l zottságának idei munkaterve is, melyet a résztvevők a szeminá­1967 riu m alkalmából kaptak meg. A mintegy 20-oldalas munka­V. 4. terv a szervezeti életre, a nép­művelésre, a népművészetre, 5 valamint a különféle rendezvé­nyekre vonatkozóan tartalmaz­za azokat az irányelveket, ame­lyek a párt XIII. kongresszusa és a CSEMADOK IX. országos közgyűlése határozatából ere­dően a csehszlovákiai magyar dolgozók körében elvégzésre várnak. A Jövőben a CSEMADOK is az irányító, a szervező és az ellenőrző munka tökéletesíté­sét, az állami és népi szervek­kel történő együttműködés Ja­vítását, nem utolsó sorban a kulturális élet fellendítését, a politikai és felvilágosító mun­ka fokozását tekinti legfonto­sabb feladatának. A járási bizottságok a Nagy Októbert Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója alkalmából mozgalmat indítanak a kultu­rális munkára, a szervezeti életre, és a taglétszám növelé­sére vonatkozó kötelezettség­vállalásokra, növelik a honis­mereti, az irodalmi, a képző­művészeti és a zenei körök szá­mát s azon lesznek, hogy a he­lyi szervezetek mellett egyre több — az érdeklődésnek meg­felelő — művelődési klub léte­süljön. Oj munkaformaként a CSE­MADOK ez idén szociológiai felmérést szervez, kiterjeszti a néprajzi gyűjtést, a kultúra klasszikusai évfordulóinak a megünneplésével párhuzamo­san megünnepli a munkásmoz­galom nagyjainak évfordulóit, kategóriák szerint osztályozza a színjátszó együtteseket, s a központi tanácsadó testület ré vén azon lesz, hogy elvi és módszertani segítséget nyújtson a magyarlakta falvak nép­könyvtárosainak. Jelenleg mind a járási tit­kárságok, mind a helyi szer­vezetek a körzeti CSEMADOK­napok, az országos dal- és táncünnepély, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek élőké szítésén fáradoznak. A kultúra munkásainak tet szett a gazdag munkaterv. El mondták, azon lesznek, hogy a Jó elképzeléseket környezetük­ben maradéktalanul teljesítsék. Egyértelműen helyeslésre talált az is, hogy az eddigi gyakor­lattól eltérően a CSEMADOK most nem féléves, hanem — a kulturális intézményekhez ha sonlóan — éves munkatervet dolgozott ki. Az új módszer megkönnyíti a kulturális prog­ramok egyeztetését és a többi szervvel és intézménnyel tör­ténő együttműködést. Ä rozsnyói szemináriumot megelőzően a CSEMADOK Tren­csénteplicén rendezett hasonló összejövetelt. Az egyiken a kul túra kelet-szlovákiai, a másikon a kultúra nyugat-szlovákiai dol gozói vettek részt. Az összejö vetel mindkét helyen hasznos nak bizonyult. (b) örömteljes ébredés EGY VOLT MAUTHAUSENI FOGOLY LEVELE 1QAR m áí us a kor a reggeli órákban a mathauseni tábor lUtü 8000 csontvázra hasonlító foglya ujjongva sietett ki a nyomorúságos sátortáborból, szinte eszüket vesztve borultak egy­más nyakába. Sírtak, hogy ismét emberek lettek. A mauthauseni haláltábor borzalmait már sokan megírták. Én csak röviden sze­retném leírni felszabadulásunk boldog napját. 1945. április 25-én nem akartunk hinni szemünknek, amikor a vad SS-legények feljöttek hozzánk a sátortáborba, méghozzá ku­tyák és géppisztoly nélkül. Meglepődtünk, hogy azok az elvete­mült katonák, akik néhány napja még a legnagyobb kegyetlenség­gel bántak velünk, most mosolyogva és barátságosan közeledtek felénk. Egyhamar rájöttünk arra, mi volt ezzel a szándékuk. Fo­golyruhákra volt szükségük, hogy elmenekülhessenek. Voltak SS­legények, akik egy-egy tetves, csíkos fogolyruháért 100—150 már­kát vagy 30—40 doboz cigarettát is kínáltak. Mi azonban ekkor már nem féltünk tőlük, s nem segítettünk rajtuk. Erre levetették katonaTuhájukat és így bújtak meg közöttünk. 1945. május 4-én örömmel láttuk, hogy az SS-legények elégetik egyenruhájukat, papírjaikat, eldobálták géppisztolyaikat. Reggel 6 órakor a tábor területén már egyetlen német katona sem volt. Minden nagyobb épületen, magasabb fán fehér lepedőket lenge­tett a szél, hirdetve felszabadulásunkat és a fasizmus vereségét. Reggel 8 órára megjöttek felszabadítóink, a szovjet katonák. A tá­bor vaskapuja előtt megjelent az első tank, de bejönni a tábor területére nem tudott, mert vagy 3000 halott feküdt itt, akiket mér nem tudtunk eltemetni. Délelőtt 11 órakor hosszú menetoszlop közeledett a táborhoz, jöttek a fogságba esett fasiszta hordák, hogy eltemessék áldozatalkat. Este 8 órára minden halottat el­földeltek, és ekkor felgyújtották a sátortábort. Mi, mauthauseni deportáltak sohasem fogjuk elfelejteni, hogy a szovjet katonáknak köszönhetjük életünket. ONDREJ GAJDOS, Tornaija A plzeiíi Skoda Müvek hengerdéjében a Klement üouvvaid Űj Kohó számára három új szalagtekercselőt készítettek. A csak­nem 27 tonnás berendezés 1,2—6 milliméter vastagságú, 900 fok hőmérsékletű pléhszalagokat tekercselhet fel — másodpercen­ként 20 métert. Képünkön: szerelésre készítik elő a tekercselő dobot. (J. Vlach felvétele — CTK) LEVELES LÁDA Bényben a Vöröskereszt szer­vezete a napokban véradási ak­ciót szervezett. A falu lakosai nagy számban jelentkeztek és személyenként 3 deci vért ad­tak térítésmentesen. Azok, akik már több mint 5-ször adtak vért, érmet kaptak. Dávid Nándor, Bény Régi óhaj teljesül Ipolynyéken a helyi gazdálkodá­si üzem csaknem kielégíti a la­kosság igényeit. Az üzemnek van kőbányája 2 traktorral, női és fér­fi fodrászata, szabóműhelye, pék­sége, ezenkívül ácsok, villanysze­relők, kőművesek, bádogosok áll­nak a lakosság rendelkezésére. A helyi gazdálkodási Özem jövedel­mének egy részét a laluszépítési akcióra fordítják, így ebben az év­ben akarják elvégezni az utak por­talanítását. Ezzel sok-sok polgár régi óhaja teljesül. DIMIK TIBOR, Ipolynyék Valóra válik az ígéret A Füleki Állami Gazdaság si­di részlegén kétműszakos mun­kanapot vezettek be az állatte­nyésztésben. Ezáltal Javult a termelés ls. A tehéngondozók és a fejők, akik elnyerték a szo­cialista munkabrigád címet, Je­lenleg tehenenként napi 7,5 li­ter tejet érnek el. Az anyaser­tésgondozók, akik ugyancsak viselői a szocialista munkabri­gád címnek, sertésenként 17 malacot akarnak elválasztani, ami 1,5 darabbal több, mint a tavalyi eredmény. Az év első négy hónapjában elért eredmé­nyek azt mutatják, hogy ígére­tüket teljesíteni is fogják. TŰRE LÁSZLÓ, SI d Gyermekeikért tegyék... Für község belterületén volt egy kihasználatlan térség. A HNB tanácsa, valamint az EFSZ vezetősége elhatározta, hogy ezen a területen gyermekját­szóteret létesít. Az elhatározást tett követte és még a múlt év tavaszán díszfákat és bokrokat ültettek kl e területen. Az uta­kat és a játszótérnek kijelölt területet homokkal szórták ki. Ekkor azonban a jól haladó munkát egy kósza hír meg­akasztotta. A járási újság arról adott hírt, hogy a munkákat a gyermekjátszótér körül az Ifjú sági szervezet végzi. A valóság­ban a szövetkezeti tagok és a dolgozók fáradoztak azon, hogy a gyermekeknek mielőbb kedves játszóteret és parkot biztosítsanak. Sajnos, a hír megjelenése óta az eddig aktív brigádosok kedvüket vesztették és a munka abbamaradt. Ez fő­leg a szövetkezet szerelőire vo­natkozik, mert a munkák foly­tatása tőlük függ. Reméljük, hogy a jó szándék és a segíte­niakarás győzedelmeskedik, s a fűrl gyermekeknek ls lesz már hol játszaniuk. SÁFÁR BÉLA, Für * <

Next

/
Thumbnails
Contents