Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-04 / 122. szám, csütörtök

Fellub voll, mi munkás 1MBÄBA, KAIRÖ KÜLVÁROSA. De inkább falu, mint város: a sárga vagy szürke házak közt itt-ott vetés zöldell, a csatorna lassan hömpölygő vize mellett poros pálmafák kókadoznak, az utcán a porban gyerekek és kutyák Játszanak. A csatorna itt keskeny, pálmatörzs a palló rajta. A kapuk elé kirakott padokon bő falusi köntöst, a galabiat viselő emberek szívják a sísát, a vízipipát. A város és a falu határán élnek. A faluról jött nemrég és ma munkás az imbábai Sorbagi Gyárban, Sáben Abdel Halim is. Hatalmas termetű, délceg ember. Fekete szeme parázslik, bőre napégette, a galabieje minden lépésnél lobog rajta. Otthon ez a kényelmes viselet, de a gyárban már overált hord. Miért és hogyan jött a faluról Kairóba? Mire vágyakozik, mit gondol a maga és a világ dolgairól? Sáben Abdel Haltm egyiptomi munkás (Szávay Edit rajza)' Mielőtt kérdéseimre felelne, teával kínál. Mire elkortyoljuk a hagyományos beledi teát, meg kell gyújtani a petróleumlámpát is. Egyetlen szobát bérel, a kőpadlón gyékén. Az ágyon Táré, egyéves göndör hajú kisfiú. Az asszony, Amina Ramadán, lesütött szemmel ad kezet, s egész este meg se szólal. A szekrény tetején fonott kosarak. A falon családi fényképek és egyetlen színfoltként egy tengerkék idegenforgalmi plakát: az Adria. De Sáben Abdel Halim nem vágyakozik a tengerre. A plakátot egy barátjától kapta, s feltette a falra, hogy ne legyen annyira üres. Lakásra vágyakozik. Bízik benne, hogy egy-két év múlva megkapja. Á Sorbagi Gyár nemcsak kitűnő pupllnt, vásznat, kartont készít, arról is híres, hogy munkásainak társasházakat épit. 1500 lakásba már beköltöztek a munkások, a régiek. Sáben Abdel Halim csak két hónapja hagyta ott a falut, és Allahnak hála — gyorsan sikerült munkát találnia. Betanított munkás, és már hat gépet kezel. Igaz, még csak kasztort sző, a legolcsóbb pizsamaanyagot — ezek a csíkos anyagok kairói népviseletnek számítanak, a gyerekek és sokszor a felnőttek is egész nap pizsamában járkálnak az utcán. Oj munkás, de két év múlva, ha a termelése és a bére ls emelkedik, kiveheti az egyik imunkáslakást az új házak egyikében, amelyek a főváros körül mind több helyen szorítják hátrább hol a kerteket, hol a sivatagot. A falu, ahonnan eljött, nevezetes község. Kamsis, ahol a földesúr megölette az Arab Szocialista Unió titkárát, mert leleplezte, hogyan játszotta ki a földreformot. A parasztok elfoglalták a kastélyt. A gyilkosokat elfogták. A kamsisi per hamarosan megkezdődik. De a föld nélküli fellahok problémáját Kamsisban ls csak akkor lehet megoldani, ha megérkeznek a vizek az asszuánl mesterséges tengerből, ha űjabb területeket lehet elhódítani a sivatagtól. Három feddánt bérelt, de ebből nem tudott családjával megélni. Hat fontot keresett egy hónapra. Házát testvérének adta, s feljött Kairóba munkát keresni. Igy talált Imbábába. — Most 12 fontot keresek, de ez csak a kezdet —• mondja, amikor leteszi az üres teáspoharat. — A legjobb munkások 35 fontot kapnak. Érzem, hogy hétről hétre jobban megy a munka. Szeretném emelni teljesítményemet. Örülök, hogy munkás lehettem, jobban élek, mint azelőtt. Es ezentúl még jobb lesz. Nemcsak reménykedik, bizakodik is. Meggyőződése, hogy jobb lesz az élete. A kulcs: szocializmus lesz Egyiptomban. — Istirákija: kvajsza gidden! „A szocializmus nagyon jó!" — vajon mi van Sáben Abdel Halim szavai mögött? Amit mond, nagyon egyszerű: Kamsisban a Féki család kizsákmányolta, megfélemlítette a parasztokat nagyon-nagyon sokáig, s most a fellahok szava a döntő a faluban. Azelőtt az egyszerű emberek meg se szólalhattak, most a gyárban Sáben Abdel Halim életében először választhatott, s nemcsak a szakszervezetbe, hanem a gyár igazgatótanácsába is; a szocializmus jogegyenlőséget, emberi méltóságot, rangot adott neki. Kinyitja szekrényét, szerény könyvtárat vesz elő — megmutatja, ezeket olvassa. A füzetek közt Gabarti népszerű történelemkönyve, az 1961-es un. szocialista törvények, amelyek a gyárak államosítását, a munkások és parasztok képviseleti jogát, a jólléti vívmányokat törvénybe iktatták, az Arab Szocialista Unió kiadványai, Nasszer elnök írása a forradalom filozófiájáról.. . Ezeket megvette, de ingyen kap könyveket a gyári klub könvv tárából ls. Mindennap olvas egy keveset. Hajnalban kel, reggelire tejet iszik és elfogyaszt egy lepényt olajos-hagymás babbal; hét órakor áll munkába, a munkaidő 8 óra, de ebből egy a túlóra, melyért duplán fizetnek. Délután háromkor végez, otthon pihen, olvas, imádkozik, mint minden becsületes mohamedán. Este elmegy néha a gyári klubba televíziót nézni, néha moziba, néha kávéházba, ahol barátaival közösen elszív egy sisát. elkortyol egy kanna teát. Négyezer szövőmunkás dolgozik a Sorbaginál. Egyiptomban a fonodák— szövödék munkásai férfiak. Az imbábai gyárban csak kétszáz nő dolgozik a trikómunkán. Amina Ramadán nem ment gyárba, az ebédet — vacsorát készíti. Tárét babusgatja. A munka, a politika szerinte a férfiak dolga; férje nem vitázik vele. De azért mindent megbeszélnek, az újsághíreket és a gyári híreket ls. Az Akhbart olvassa a férfi, előbb a sporthíreket, mert az Akhli szurkolója és mert a katonaságnál megtanulta és megszerette az ökölvívósportot. Utána a bel- és külpolitikai híreket olvassa fel Amlnának. de néha a szomszédoknak ls. Ml érdekli a legjobban Sáben Abdel Halim feilahból lett betanított textil gyári munkást? — Azt szeretem leginkább olvasni, hogy számoljuk jel a feudalizmust. Azután azt, hogyan kell alkalmazni a szocializmust és mit kell tenni érte. imbábából is messzire látni. Sáben Abdel Halim 29 éves, családos munkás, az Arab Szocialista Unió tagja kijelenti, hogy teljes erejével szolidáris Dél-Arábia, Palesztina, Vietnam népével. Az újságíró kötelessége, hogy ne elégedjék meg az általános nyilatkozatokkal, ezért megkérdem tőle, noha nem kételkedem őszinteségében egy szemernyit sem: mit ért ezen a szolidaritáson? — Érzéssel támogatom őket — mondja Sáben Abdel Halim és egyiptomi szokás szerint a szívére teszi a kezét. — Vietnam messze van tőlünk, de mindennap Vietnamra gondolok. Az amerikaiak nagyon rosszul cselekszenek, és nagyon meg fogják bánni. Mi, egyiptomiak harcoltunk a brit imperialisták ellen. Tudjuk, mit jelent a függetlenség. Ma az adenlek a brit, a vietnamiak az amerikai imperialisták ellen harcolnak. Természetes, hogy velük érzünk. Sokszor gondolok arra, hogy az érzés nem elég. Ha az ország vezetői azt mondanák, hogy oda kell menni segíteni, én is jelentkeznék. ÉVEZREDEK ÖTA folyik a vita: mennyiben ártalmas az emberi szervezetre az alkohol. A nyomdák milliószámra gyártják az antialkoholista kiadványokat, plakátokat, s az orvosok előadások ezreit tartják a szesz ártalmairól. A szeszgyárak pedig — teljes gőzzel gyártják a pálinkát. És a statisztika szerint a világ szinte minden országában fokozódik az alkoholfogyasztás. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak, miközben a trenöíni szeszgyárban járok és elnézegetem az üvegtöltő automata munkáját. A futószalagon most éppen a négyötöd pintes gines üvegeket töltik. Hogy miért nem deciliterekben fejezik ki az üvegek űrtartalmát? Azt csak az angolszász országok kereskedői tudnák megmondani. A megrendelés Így érkezett, teljesíteni kell a vevő kívánságait. Az Old Herold gin kedvelői nyilván konzervatívok. Az Old Herold visszatér — A maga korosztálya már nem emlékszik arra, mit jelent az Old Herold — vesz kezébe egy üveget az ízkreátor. Magának ez a márka már semmit se mond. Értetlenül nézek Ján Chrenkóra. Valóban, előttem ismeretlen ez a márka. — Ezerkilencszázötven körül kezdett kimenni a divatból — mondja az idős mester. — Rövid idő alatt teljesen eltűnt az üzletekből. Pedig híres márka volt. Külföldön ls szívesen vásárolták... ELHAMARKODOTT LÉPÉS VOLT. Valaki talán azt gondolta, ha az Old Herold helyett „vodká"-t írnak a szeszgyárak készítményeire, a „szesztestvérek" ettől mindjárt haladóbb emberek lesznek. Hamarosan kiderült, hogy ez enyhén szólva tévedés. Viszont rövid idő is elég volt ahhoz, hogy elromoljon a minőség, és a nagy hagyományokkal rendelkező üzem elveszítse a külföldi piac nagy részét. És most mégis visszatér az Old Herold? Es vajon könnyű-e ez a visszatérés? Ján Chrenko a laboratóriumi jegyzeteket nézegeti. Pálinka mintákat tesz maga elé, apró poharakba önt belőlük, sorra kóstolja mindannyit. Le azonban nem nyeli a mintákat. Két minta kóstolása között kiöblíti a száját. — Oj pálinka — vagy likőrféle kreálásánál a minőségi ellenőrzés hatvan százalékát végzik a laboratóriumi műszerek, negyven százalékban azonban a szakemberek szubjektív benyomásai döntenek, megfelel-e arz ital a követelményeknek. — Van-e a gyárnak titka? Chrenko bólint. Minden valamire való gyárnak van néhány terméke, melynek gyártása — titok. Tudjuk például, hogy a moszkvai vodka tiszta szeszből készül, armelyet speciális faszénen préselnek át, hogy a szesz teljesen neutrallzálódjék. De csak ennyit tudunk. Hogy ezt milyen technológiával végzik, az titok. A skót whisky titkát is csak néhány ember ismeri. Legendákat mesélnek róla, hogy a whisky alapanyagát a za'bszalma égési termékeivel ízesítik. Lehet, hogy így van, lehet, hogy ez valóban csak legenda. A trenöíni szeszgyár több mint nyolcvanéves. A tulajdonosa előbb egy Roth nevű gyáros volt. A titkos recepteket éjjel-nappal magával hordta. Amikor a fasiszták koncentrációs táborba vitték a szerencsétlent, az apáról fiúra maradt, kézzed írott könyvecskét is magával vitte. A tulajdonossal együtt a titok ls sírba szállt volna, ha ... — Ha nem lettem volna szemfüles, — mondja Ján Chrenko. — 1935-től dolgoztam Roth úr üzemében. Bizalmas embere voltam, de annyira nem bízott bennem, hogy a receptet is elárulta volna. Ha? kimérte egy-egy Jobb márkájú ital komponenseit, szinte bebújt a szekrénybe. Én csak a vállán keresztül figyelhettem, melyik komponensből mennyit mér. Akkor még fiatal voltam, jó volt a memóriám, megjegyeztem néhány titkot. Például az Old Herold készítmények titkát ls. Roth úr a háború után nem tért vissza. Ellenben visszatértek a gyár régi üzletfelei, és folytatni akarták, ahol a világégés előtt abba hagyták. JÁN CHRENKO révén megindulhatott újra a termelés. A régi üzletfelek a minőségen nem vették észre, hogy a mester a titkot csak úgy leste el. — Meddig tart egy új italféle kikísérletezése? — Néha hónapokig. De még a'kkor se biztos, hogy „közönségsikere" lesz. A legkiválóbb kóstoló is tévedhet. Éppen ezért olyan nagy jelemtőségűek a már befutott, márkás italok — Az Old Herold gin mit tartalmaz? Legalább a titok negyedrészét árulják el... 1 — Csak annyit árulok el, hogy ebbe az italba tizenhét féle növény aromája kerül bele. Többek között: az édesgyökéré, a koliánderé, a manduláé és a borókáé. Ez minden, amit elárulhatok . .. — Mi a véleménye az antialkohoüzmusról? — Mint minden józan embernek. A fokozott szeszfogyasztás tőnkre teszi a szervezetet. Különösen, ha rossz minőségű italt fogyasztanak. Érdekes azonban, hogy Angliában például az orvosoknak nem okoz gondot a szeszfogyasztás. Sem a Szovjetunióban, ahol többnyire tiszta vodkát fogyasztanak. Ellenben a mi vodkánk, aminek a gyártását a régi hagyományú készítményeink helyett vezettük be ... Eh, erről ne szóljunk inkább. A TRENČINI GYÁR laboratóriumaiban állandó an dolgoznak a szakemberek, hogy a mostanában használt, árusított alkoholtartalmú italok helyett a jövőben zömében márkás, jobb minőségű italok kerüljenek forgalomba. Eít azonban — ahogy a gyarban az értékesítésről több szakember is nyilatkozott — nem csupán az ital elkészítése befolyásolja. — A készterméket ma el ís kell tudni adni — mondotta a mester. — A jobb, márkás italok propagálásában például az üvegipar és a nyomdaipar is gátol bennünket. — Ml köze ennek a pálinkagyártáshoz? — A gyártáshoz semmi köze. Viszont a fogyasztó ma nagyon megnézi, milyen csomagolásban adják el a cikket. Például: milyen üvegben van a gin, a konyak, a szilvórium. És az üvegen milyen címke van. Tegyük fel, valaki születésnapi lakomát rendez. A legtöbb háziasszony szivesebben tesz az asztalra Ízléses üveget, amelyen hatásos grafikai megoldású címke van. Csakhogy... És legyintett a mester. Ez a legyintés az üvegiparnak szólt, amely — hogy tervét teljesítse — a legszívesebben egész évben csak egyféle palackot gyártana. A nyomdaipar ls csak hosszafs rábeszélés és még hosszabb várakozási idő után hajlandó változatos, korszerű megoldású címkét készíteni. Pedig minden egyes nap késedelem komoly gazdasági veszteséget jelent. Különösen ma, amikor javában folyik a harc a vevő kegyeiért. AZ OLD HEROLD újra piacra került. Hogy elfoglalja-e az őt megillető helyet, az nemcsa'k a trenöíniektől függ. Hogy külföldön ls újra meghódítsa az ínyenceket, ahhoz az üvegiparnak és a nyomdaiparnak ls derekasan munkához kell látnia. TÓTH MIHÁLY AZ IPOLYVISKI SZÖVETKEZET mindig arról volt híres, hogy az élen halad. A szövetkezet megalakulása óta lelkesedéssel dolgozik itt minden tag. Pár év alatt olyan gazdasági eredményeket értek el, hogy ezer meg ezer földműves tára napközi otthont létesítettek. Most amíg a szülők a határban dolgoznak, a gyerekek Itt leírhatják Iskolai feladatalkat és eltölthetik idejüket. Azóta az ipolyviski asszonyok még nagyobb szorgalommal dolgoznak. jó munkához jó feltételeket Ipolyvisken egyre javítják a szövetkezeti tagok életkörülményeit RUDNYANSZXY ISTVA KAIRÓI LEVELE ide járt tanulni a nagyüzemi gazdálkodás módszerelt. S úgy emlegették őket: annyi a pénzük, hogy azt sem tudják, hová tegyék. Tény, hogy aki dolgozott, az sokat jussolt. Ma már a havi kereset 1600—2000 korona között mozog. Egy időben azonban bizonyos megtorpanás követikezett be. Megvoltak a jó munkalehetőségek, a keresetre sem panaszkodhattak, de valahogy a szövetkezeti tagok egy része nem érezte otthon magát. Főképp azért, mert életkörülményeik nem tükrözték vissza gazdasági helyzetüket. Gálik József, a pártszervezet elnöke, Baila József, a szöveljkezet elnöke, Bartal Károly, a helyi nemzeti bizottság elnöke és általában a helyi funkcionáriusok sokat törték a fejüket, milyen módon javíthatnák meg a szövetkezeti tagok életkörülményeit. Előfordult például, hogy a munkaszerető asszonyok, főleg a csúcsmunkák idején, nem tudták kire hagyni iskolás gyermnkeiket. A PÁRTSZERVEZET és a szövetkezet vezetőségének javaslaA szöveíkezet vezetősége arra törekszik, hogy a tagok érezzék a róluk való gondoskodást, megbecsülést. Nőnapra például az asszonyok szép kendőt kaptak ajándékképpen. A fiatalabbak tarkábbat, az idősebbek komolyabb színűt.- Azóta ís büszkén mondjájk: „A szövetkezet vettel" Nem az értékről van szó, jólesett a figyelmesség/ Sokan talán el sem hiszik, hogy az ezer lakosú községben helyi autóbusz közlekedik. Gál István, a szövetkezet sofőrje pontosan, menetrend szerint hordja a szövetkezeti tagokat a gazdasági udvarba és a határba. Igy a tagok gyorsabban jutnak munkahelyükre és nem kell fölösleges energiát pazarolniuk. Tehát jobb munkát végezhetnek. A VEZETŐSÉG NEM ÁLL MEG a megkezdett úton. Arra törekszik, hogy a tagok a gazdasági udvarban is otthon érezzék magukat. Fákkal szegélyezik a gazdasági udvart, az utak szélére pedig rózsafákat ültetnek. Az idén már 40—50 rózsafát ültetnek. A jövőben, a tagok legnagyobb megelégedésére, szociális épület is létesül a telepen. A 400 ezer koronás, emeletes épületben zuhanyozó, kultúrhelyiség, garázs és iroda is lesz. Az Ipolyviski szövetkezet a forradalmi hagyományokhoz méltóan Ismét utat mutat. A funkcionáriusok a napi termelési problémák mellett látják az embert is. Könnyítik a tagok életkörülményeit és nem feledkeznek meg az idősebb szövetkezeti tagokról sem. Télen például ők is kaptak egy-egy szekér fát. Most néhány szövetkezeti tagot üdülni küldenek." A szövetkezeti tagokról való gondoskodás meghozza gyümölcsét. Jól dolgoznak az ipolyviski szövetkezetesek. Termelési eredményeik ma is kiválóak. A múlt évben például 900 ezer koronával túlteljesítették bevételi tervüket, ez Idén az 1040 hektáros szövetkezet már 7 millió korona bevételt tervez. ÖRÖM JÁRNI EBBE A FALUBA. Elégedett, jól öltözött emberekkel beszélgethet, aki erre Jár. Van elég fiatal, elég munkaerő. Nem kívánkozik innen senki sem a városba, mert úgyszólván minden olyan előnyt élvezhet, amit a városban kaphat. Dicséretre méltó, hogy a termelésen kívül nem feledkeznek meg az emberről sem. Azt tartják, nemcsak azért alakították meg a szövetkezetet, hogy a tagok megtalálják benne megélhetésüket, hanem azért ls, hogy a nagy közösségben mindanynyian otthon érezzék magukat. BALLA JÓZSEF