Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-31 / 148. szám, szerda

Tókai-napok 1967 n komáromi általános középiskola színjátszói a Feneketlen tó címfl mesejátékban. (Prandl Sándor felvétele) EZ IDÉN kilenc napig tartott Komáromban a csehszlovákiai magyar szavalók, irodalmi színpadok és színjátszó együttesek országos szemléje. A Népművelési Intézet, a CSEMADOK Központi Bizottsága, valamint a komáromi járási és városi szervek által rendezett Jókainapokon összesen 46 szavaló és előadó, hat Irodalmi színpad és hat színjátszó együttes mutatkozott be. A gondosan előkészített, jól sikerült rendezvényen változás, az előbbi éveikhez viszonyítva, annyiban történt, hogy ez Idén — helyes műsorpolitikai ^ elképzelésnek megfelelően —' részt vett egy szlovák irodalmi színpad és egy szlovák színjátszó együttes ls. A szlovák, illetve a cseh fesztiválok díjnyertes együtteseinek a Jókai-napokon történt részvételével nemcsak a barátság és együvé tartozás gondolata jutott kifejezésre, hanem emelkedett a szemle színvonala ls. A hasonló találkozókat — a kölcsönösség elve alapján — így kellene szervezni a jövőben is. A munka ezen a vonalon is csak akkor lesz valóban gyümölcsöző, ha a közös ügyet szolgáló teendőket nem külön-külön, — esetleg egymás kizárásával, — hanem egymásért, együtt végezzük. Az 1967-es rendezvény szervezéséért — az ünnepi akadémián tapasztalt bizonytalanságtól és kapkodástól eltekintve — csak dicséretet mondhatunk. A jó előkészítés, a rendezvény menetére és színvonalára egyaránt kedvezően hatott. Kilenc nap rendkívül gazdag eseménysorozatáról egyetlen cikkben nehéz számot adni. A teljességre törekvés szándéka nélkül most mégis megpróbáljuk elmondani, hogy mit hozott az 1967-es komáromi szemle. A szavalóversenyen a legjobb benyomást az szerezte, ami már a járási és kerületi szemléken is megmutatkozott, hogy előadóink stílusa korszerűvé vált. Teljesen eltűnt az egykor igen -^livatos álpáthosszal és gesztikulálássol kísért versmondás. Helyét az egyszerűségre emlékeztető, a szerzővel azonosuló, átélt, a hangsúlyt a gondolatra helyező tolmácsolás foglalta el. Egyetlen esetben sem kísértett a szerepjátszás, a tornamutatványokra emlékeztető — a múltban gyakori — szavalás. A mondanivalót ezúttal szinte kivétel nélkül mindenki a hang színezésével próbálta kifejezni. Jelentős fejlődés mutatkozott a kiejtésben is. Szavalóink mintha a tájnyelvnek is hadat üzentek volna. A versenyt általában a helyes és szép hangképzés és a jó válogatás jellemezte. Míg régebben a bemutatásra került versek jobbára meglehetősen szentimentális ízlésre emlékeztettek, ez idén már ebben a vonatkozásban is javulás, előrelépés történi. A repertoárban egyaránt képviselt mai magyar, szlovák, cseh és szovjet költészet szavalóink egyre korszerűsödő ízlésének a kialakulásáról tanúskodott. Az előbbi évekhez viszonyítva sokat fejlődtek az irodalmi színpadok is. Nemcsak műsoraik váltak egyértelművé, gondolatilag kifejezővé, hanem — egy-két fogyatékosságtól eltekintve — kristályosodtak a formai megoldások is. A hangsúlyt kivétel nélkül mindegyik együttes a beszédkultúra tökéletesítésére, az élő szó nyújtotta kifejezési lehetőségek kiaknázására helyezte. HÁROM PRODUKCIÓ című összeállításával kitűnő teljesítményt nyújtott a CSEMADOK rimaszombati helyi szervezete mellett működő Fáklya irodalmi színpad. De helytállt és megfelelt a nézők igényének a bratislavai Duna utcai magyar Iskola Forrás irodalmi színpada, valamint a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub, a szenei Szenczi Molnár Albert Ifjúsági Klub és a komáromi Petőfi Sándor Ifjúsági Klub irodalmi színpada is. Az időszerű gondolatot kifejező összeállítások egyszerű eszközökkel, a szó erejével érték el a kívánt hatást. A szemle azt tanúsította, hogy irodalmi színpadjaink az adottságnak és a szükségletnek megfelelő utat járják, a szocialista embert és a szocialista életeszményt szolgálják. A múltban az Irodalmi színpadok műsorát gyakran vagy csak a mondanivaló, vagy csak a forma szempontjából kényszerültünk vizsgálni, tekintve, hogy a tartalom és forma ritkán képezett egységet, összhangot. A mostani bemutatón a forma mindig megfelelt a tartalomnak és fordítva. Ezúttal mind a szcenírozás, mind a szereplők tolmácsolása nem az öncélú blzarrságot, hanem az összeállítások tartalmát, a kifejezni szándékolt gondolatot szolgálta. Hiányérzetet csupán a műsorok dinamikája okozott. Egy-két esetben nem éreztük azt a lendületet, amely az ifjúságot jellemzi, és amely az irodalmi műsoroknál nélkülözhetetlenül fontos NÉHÁNY FOGYATÉKOSSÁG a színjátszók bemutatóinak is rontotta a hatását, szereplésük azonban ennek ellenére meglepetést szerzett. A CSEMADOK bratislavai helyi szervezete mellett működő Déryné Színkör a korszerű színpad követelményének mindenben megfelelő díszletével, a CSEMADOK losonci helyi szervezete mellett működő Madách Színkör az igényes darabválasztással, a CSEMADOK kassai helyi szervezete mellett működő színjátszó együttes a színészi teljesítménnyel, a lévai járási művelődési otthon mellett működő Garamvölgyi Színház együttese pedig a jó rendezéssel vonta magára a figyelmet és nyújtott átlagon felülit. A színjátszás története a különféle műfajú darabok története. A görög színház és dráma nagy korszakát a tragédiaíró Szofoklesz mellett a komédiaíró Arisztofanesz fémjelzi. A francia klasszikus színház idején Mollere és Racín futott egymással párhuzamosan. És tovább sorolhatnánk a j>éldákat. A dráma mellett minden kor megteremtette a maga vígjátékát. A közönség is egyformán igényli ezt ls, azt ls. örvendetes, hogy a Jókai-napák szervező bizottságának a figyelmét ez a régi „törvény" sem kerülte el. A Komáromban fellépett együttesek Ízelítőt adtak ebből is, abból is: drámát, zenés vígjátékot és szatírát mutattak be. A műsor tehát ebből a szempontból ls jónak, kereknek bizonyult. A polgári világban játszódó zenés vígjátékok a legtöbb esetben távol állnak az élet problémáitól, hamis érzetet sugallnak, sziruposak. A Jókai-napokon zenés darabbal fellépett együttes nem a régi utat járta. R. Trinner Nem angyal a feleségem című müvéből nem a zenés vígjátékokra gyakran jellemző dezilluzionlzmus, hanem az igazi derű, az együttes játékából pedig nem a kispolgár sápadt nevetése, hanem a dolgozó ember egészséges humora, könnyed hahotája áradt. Külön elismerés jár azért, hogy ezt a mai témájú mindössze három szereplőre épülő darabot a kassaiak szinte kifogástalanul tolmácsolták. A komáromi általános középiskola színjátszóegyüttese a Feneketlen tó című, mesejáték bájos előadásával nyújtott maradandó élményt. A lévai Garamvölgyi Színház együttese Gyárfás Miklós Egérút című darabjával nyerte meg a közönség tetszését. A losonci Madách Színkör Szakonyl Károly Életem Zsóka című művének a bemutatásával a modern törekvéseket képviselő magyar drámából adott ízelítőt. A bratislavai Déryné Színkör Figueriedo A róka meg a szőlő című művel az antik görög világot elevenítette meg. A Déryné Színkör együttese előadásának a ritmusa, a losonci Madách Színkör együttesének a szövegtudása hagyott kívánni valót. Különben az 1967es Jókai-napokon olyan együtteseket ismertünk meg, amelyeit méltón képviselték a csehszlovákiai magyar öntevékeny színjátszást. A TAVALYI Jókai-napokon igényelt zsebszínházaknak ez idén már jeles képviselőivel ismerkedtünk meg. Érezhető javulás történt a műsorpolitikában, a szervezésben és általában az egész akció lefolyásában. A tapasztaltak alapján ezért csak annyit mondhatunk, hogy mind a szervezők, mind az együttesek jó munkát végeztek, az 1967-es seregszemle betöltötte hivatását. BALÁZS BÉLA Kassák Lajost köszöntötték A sikeres Czuczor Gergely- hatással voltak Kassák Lajos est után, május 29-én, a CSE- művészetére anyja iránti raMADOK érsekújvári helyi szer- gaszkodása, hűsége a munkásvezete mellett működő Honis- osztályhoz, és szülővárosában mereti kör, Érsekújvár Városi szerzett gyermekkori élményei. Nemzeti Bizottsága, a Szlovák Az ünnepi légkör megteremIrószövetség magyar tagozata, téséhez hozzájárult a CSEMAés a CSEMADOK Központi Bi- DOK érsekújvári tánccsoportja, zottsága védnöksége alatt Igen a zeneiskola növendékeinek értékes és szép ünnepi estet zeneszáma, Thirrlng Viola és rendezett a jubiláló 80 eszten- Dráfy Mátyás szavalata és a dős Kassák Lajos, a kiváló köl- Kassák Lajos Ifjúsági klubnak tő, Író és festőművész, a város a közreműködése, szülötte tiszteletére. Noha Kas- Az ünnepi est fénypontja a sák Lajos betegsége miatt nem díszoklevél átadása volt. Drájelenhetett meg személyesen fy József, a VNB alelnöke a tiszteletére rendezett ünnep- nyújtotta át Kassáknénak a ségen, és nem láthatta a CSE- város díszoklevelét, amellyel MADOK zsúfolt székházát, de Kassák és művészete iránti elküldte feleségét, aki majd tiszteletét fejezte kl. Utána tolmácsolja mindazokat a forró Kassákné könyvajándék alt oszköszöntéseket, üdvözleteket, totta szét, amelyeket Kassák amelyeket a Járási pártbízott- küldött a város szervezeteinek ság, a VNB, a csehszlovákiai és Ifjúságának, majd felolvasmagyar írók és a CSEMADOK ta Kassák Lajos levelét és kölküldött a költőnek, ama szív- teményét Érsekújvárról, bői jövő kívánsággal; minél Befejezésül még hadd említelőbb nyerje vissza egészségét, sük meg, hogy erre az ünnepre hogy tovább alkothasson. megérkezett a 81 esztendős Az ünnepi esten nagy érdek- Halla Károly, trnavai nyugallődés mellett hangzott el dr. mázott mozdonyvezető, aki KasDobossy László budapesti egye- sákkal együtt inaskodott. Notami tanár értékes előadása ha már igen fáj a lába, eljött, Kassák Lajos írói munkásságá- mert nagyon szerette volról. Különösen megkapóak vol- na látni, régi gyerekkori bat»k azok a részek, amelyekben rátját. feltárta, hogy milyen óriási SZ. B. visszhang^ wamm vissz ham ül BESZÉLGETÉS A HÉT X KÜSZÖBÉN Sajnos a cseh és a szlovák lapok hasábjain, ha nem Is fehér, holló, de valóban ritkaságszámba megy egy-egy híradás a hazai magyar irodalom legjelentősebb alakjáról, Fábry Zoltánról. Annál jobban örülünk annak, hogy most, amikor az író életének 70. évét tapossa, vele és róla egy beszélgetést olvashattunk Herta Cervinková tollából a RUDÉ PRÄVO vasárnapi számában. Fábry válaszaiból ismét kikerekedik előttünk egy olyan ember sorsa, pályája, meggyőződése, harca és munkája, aki hosszú évtizedek óta áll az irodalmi síkon folytatott európai antifasiszta küzdelem élvonalában. Az újságírót ezen a tényen kívül természetesen főleg az érdekelte, hogy milyen kapcsolatban állt és áll a „stószl remete" a környező világgal s főképp a cseh és a szlovák irodalommal. Fábry hangsúlyozza, hogy a múltban nagyon élénk és szoros kapcsolatokat ápolt nemcsak ő, hanem egyben a hazai haladó magyar írók közössége ls az azonos eszméket valló cseh és szlovák írókkal. Ennek magyarázatát abban látja, hogy közös volt az ellenség — a hitleri fasizmus. Ma sem választja el kínai fal az élet zajától távol eső községben mindattól, ami idehaza és a nagyvilágban történik. A könyvek, a folyóiratok, a levelezés és a látogatók ezernyi szállal fűzik a külvilághoz. A szlovák és a cseh irodalomról szólva Fábry Zoltán legkedveltebb szerzőiként említette meg Karel Čapeket és Vladislav Vanfiurát, akinek Pekaŕ Jan Marimul című művét a „világirodalom egyik legnagyobb humanista gyöngyszemének tartja." Az interjúban szó esik a jövő terveiről is. Az író szeretné befejezni az Európa elrablásának, ennek a kulcsfontosságú életműnek második kötetét és nagyon örülne annak, ha ez az alkotás megjelenne cseh vagy szlovák nyelven is. Mi mást fűzhetünk ehhez hozzá, mint ennyit: úgy legyen. KOMOLY SZÓ A MARXIZMUS ÉS A KERESZTÉNYSÉG DIALÓGUSÁBAN Három és tel esztendei újszerű előkészületek után, amelyekben részt vettek a katolikus egyház által a múltban nem egyszer keményen megbírált teológusok is, április 28-án kibocsátották VI. Pál pápa sorrendben immár az ötödik enciklikáját. A Populorum Progressio elnevezésű szociális enciklika rendkívül nagy visszhangot váltott ki s a reakciós nyugati lapok nagyon hevesen támadják. A baloldali sajtó ugyan rámutat az enciklika elméletileg vitatható pontjaira, de ugyanakkor egyhangúan vallja, hogy ez a tízezer sző, amelyet a pápa az egyház doktrínájaként szilárdított meg, konkrét kiindulópontja lehet a marxizmus és a kereszténység alkotójellegű vitájának, dialógusának. A két részből álló enciklika tulajdonképpen nem más, mint a liberális kapitalizmus éles bírálata, második részében pedig megoldást keres és javasol a gazdaságilag fejletlen népek problémáinak rendezésére. Nincsenek benne korszakalkotó új dolgok s mégis rendkívül jelentős ténynek számít, hogy a katolikus egyház feje olyan álláspontra helyezkedik a világ történésével, a szociális kérdésekkel kapcsolatban, amilyen még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Alig száz éve van annak, hogy IX. Pius kárhozatos tévedésnek bélyegezte, ha valaki azt mondaná, hogy „a pápának meg lehet és meg kell békélnie a haladással s együtt kell működnie vele". VI. Pál pápa most a szó szoros értelmében éppen ezt teszi, amikor enciklikájában a leghatározottabban leszögezi: „a társadalmi kérdés ma világprobléma". A magyarországi VILÁGOSSÁG című materialista világnézeti folyóirat idei száma 5. számában ismerteti az új encikllkát. Természetesen vitába száll néhány megállapításával. Így a többi között kifogásolja, hogy az enciklika nem említi a világproblémák rendezésének szocialista alternatíváját, egyetlen szó sem esik arról, hogy a gyarmatosítás a gyarmati kizsákmányolás eszköze volt, s kerüli a gyarmati szabadságharcok véres elnyomásának említését. Az ismertetést író Tarján Imre rámutat arra is, hogy az enciklika nem szól egyértelműen a forradalmakról, egyetlen egyszer utal a materialista és az ateista filozófiára, Zavarosan alkalmazza a materializmus fogalmát stb. Ez a cikk sem tagadja azonban az enciklika erejét s előre mutató lépésnek tekinti azt. Fontos körülménynek tartja, hogy az enciklika nagy nyomatékkal hangsúlyozza VI. Pál mottóját: A béke új neve — fejlődés, s azt ls, hogy nem támadja a szocializmust. Komoly hiányosságként említi meg azonban, hogy az enciklikában nem esik említés a vietnami háborúról. Pozitív az ismertetést záró következtetés ls: „A Populorum Progressio számos tekintetben új bizonyítékát nyújtja annak, hogy a katolikusok és a marxisták között sok létfontosságú kérdésben érintkezési felületek vannak, amelyek anélkül, hogy változást hoznának a marxista világnézetben, új tápot adhatnak a kereszténység és a marxizmus közötti dialógusoknak, sőt azon túlmenően lehetővé teszik a közös cselekvést is a világ égető problémáinak megoldásában. AZ OJ ARANYKOR ELŐTT? Az atomstratégiának egyik élenálló amerikai teoretikusa, akinek több könyve jelent meg a termonukleáris háború kérdéseiről. Hermán Kahn nemrég egy rendkívül érdekes tanulmányt jelentetett meg. Kahn egy New Yorktól alig 50 kilométernyire fekvő kutatóintézet több száz tudósát irányltja. Ezt az intézetet különben az amerikaiak a „gondolatok gyárának" nevezték el, amire magyarban talán a legtalálóbb volna az „agytröszt" kifejezés. Ezek a tudósok ugyanis azzal foglalkoznak, hogy számos alapvető fontosságú gyakorlati kérdést próbálnak tudományosan megválaszolni. Az egyes feladatokkal kapcsolatban beszerzik az összes anyagot, számítógépek segítségével értékelik azokat, majd a leghozzáértőbb szakemberek csoportja az adott témával kapcsolatban hipotézisek sorát (akár százat) dolgozza ki. Ezeket az úgynevezett szcénáriumokat azután ismételten szigorú elemzésnek vetik alá, hogy meghatározhassák a feltételezhető fejlődés irányát. Kahn a nukleáris háború kérdéseire szakosította magát. Legújabb tanulmánya is ezzel kapcsolatos. A LITERÄRNÍ NOVINY 19. számában megjelent ismertetés hozzávetőleges képet nyújt arról, hogy Kahn szerint milyen lesz a világ 2000-ben. Akármennyire Is tudományosan megalapozott az ilyen kísérlet, mégis fenntartással kell fogadnunk. Érdekesnek viszont érdekes s ami sokkal több ennél, Kahn, aki évekkel ezelőtt nagyon sötét színekben ecsetelte a világ jövőjét, ma biztat. Szerinte „kitör a béke" még a két német állam között is és sokkal több szú esik a gazdaságról, valamint a kereskedelemről, mint a politikáról. A gazdaság útja is felfelé ível s valamiféle áj aranykor köszfint be. Ez főleg az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra vonatkozik. Az amerikai tudós nézete szerint 1970-ben a 350 millió szovjet polgárra fejenként évente eső nemzeti jövedelem majd 50 százalékkal lesz nagyobb, mint az amerikai polgárok tavalyi jövedelme. Prognózisa értelmében Kína nem veszélyeztetheti a világot, mert nagyon lassan emelkedik a nemzeti jövedelme. Lényeges fellendülés várható majd a fejlődő országokban. A tanulmány szerzője leszögezi, hogy 2000 után }apán évszázadába lépünk. Ez az ország már 2000-ben utoléri s néhány év múlva messze megelőzi az egy főre eső nemzeti jövedelemben az USÁ-t. Kahn ebben ugyan potenciális veszélyt lát, de fenyegetőbbnek tartja azt a körülményt, hogy a jólét, amelynek velejárója lesz a kultúra soha nem ismert méretű fellendülése, erkölcsi válságot idéz elő. A/, ember keresni fogja az élet értelmét. (g. 1-)