Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-30 / 147. szám, kedd

Bratislavában, a Kertész utca sarkán a ház előtt reggelenként megáll egy szürke szállító kocsi. Az úttest peremén várakozó széles vállú, termetes ember óvatosan az ajtóhoz lép, s mielőtt beszállna, kezével megtapogatja az ülést. Aztán mond valamit a sofőrnek, mindig valami mást, de mindig emberségeset, olyat, amire azt szokták mondani: „Ma jó napom lesz, mert mosolyogva kezdtem..." A kocsi hamarosan felgyorsul. Nincs szó útirányról, minek is volna vesztegetni a szót olyasmiről, ami naponta minden áldott reggel megismétlődik. A szürke Sedan megáll az Avion tejcsarnoka előtt. Az utasa kiszáll, a kocsivezető pedig tudja, hogy Itt vagy tíz percet kell várakoznia. Eddig tart, amíg a főnők meglátogatja a tejboltot és az önkiszolgálót. Aztán tovább mennek — a Széplak utcai kenyérboltba, onnan egy másik élelmiszerboltba ... "zt hiszem, ideje, hogy eláruljam a szürke Sedan utasa kora reggeli látogatásainak okát. Ismerkedjünk hát meg Karol Tomaščíkkal, az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat igazgatójával, ű az a kíváncsi ember, aki más igazgatók szokásától eltérően, reggel nem viteti magát egyenesen a „bársonyszékes" hivatalba, nyíltan bevallják, hogy rokonszenveznek a helyi lakossággal és a partizánokkal. Samo Falfan kapcsolatot teremtett a partizánmozgalommal. Tomaščíkot csábítja a példa, társakat verbuválna, de nem hisznek neki. Egyszer azonban megtört a bizalmatlanság jege. hanem előbb szemlét tart, vajon mi a helyzet az üzletekben? Vane mindenütt friss sütemény, elegendő tej, vaj? Valaki azt gondolhatná, hogy ez a terepszemle egy bogaras ember különcködése, fontoskodása. Tévedés. Tomaščík elvtárs mentes az Ilyen gyengeségektől, korántsem akarja fitogtatni Igazgatói mivoltát. Csak felelősséget érez a vásárlókkal, a munkába siető anyákkal, az iskolás gyerekekkel, bicegő nagymamákkal szemben, azt akarja, hogy a reggeli bevásárlásnál ne érje őket boszszúság. Ha valamilyen oknál fogva mégis kevés a tejfel vagy a friss péksütemény, munkahelyére érkezve azonnal intézkedik. Karol Tomaščík tizenkilenc éve áll a vállalat élén. Tizenkilenc éve naponta minden <reggel megáll a szürke Sedan a Kertész utcai lakása előtt, naponta végigjár bizonyos üzleteket, szót vált üzletvezetőkkel, s ha minden rendben van, elégedetten megy a hivatalába. Vajon mi a magyarázata ennek a szinte katonás pontosságnak? Nehezen lehetne megválaszolni tömör mondatban. Hosszúra nyúlna az írás, ha ennek az életpályának megrajzolására bátorkodnék. Kiderülne, hogy megmagyarázhatatlan módon néha egyetlen életpályába több esemény, fordulat, feszültség sűrűsödik, mint más esetben két-három emberébe. Az ilyen sokat tapasztalt, sokat látott és szenvedett emberek rendszerint különleges életbölcseletet alakítanak ki. Olyat, amelynek a magva az emberek megbecsülése, szeretete, rajongás az életért, ragaszkodás mindenhez, ami szép, nemes a társadalomban. s Szeretnék felidézni Karol Tomaščík életéből néhány mozzanatot, eseményt, amelyek valószínűleg befolyásolták, hogy fontos posztján ilyen becsülettel állja meg a helyét. Szárnyaljunk el gondolatban Žilina közelébe, a Lietavská Snina-i határba. És időben vissza a húszás évekbe. A falu feletti dombon mélán kolompoló nyáj legelész. Egy apró bojtárgyerek hanyatt fekve kémleli az eget. Fent a magas kékségben apró fekete pontok légi tornája, a sasok nászrepülése tölti el csodálkozással. Megfeledkezik arról, hogy kényszerből lett bojtárgyerek, mivel tizenkét gyermekének az apa nem tudott elegendő ennivalót adni. S a Jobbsorsú pajtásai dolgát sem irigyli. örül, hogy bámulhat föl az égre. Ugorjunk most át néhány évet. A volt kis bojtár drótosgyerekként bejárta már a fél országot. Most húszéves fejjel ül a žilinaí kereskedelmi iskola padjában. Eszes fiú. Különös kedvtelése — szereti az idegen nyelveket. Leginkább az oroszt. Saját pénzén vásárolt szótárt. 1941-ben, huszonkét éves korában behívták katonának. A szótárt magával vitte. Alakulatuk a keleti front mögötti hátországban kapott feladatot. Tomaščíknak itt alkalma nyflt, hogy érvényesítse orosz nyelvtudását. A katonák közül sokan Mégis tábornok. Megismerkedett egy állatorvos családjával és gyakran eljárt hozzájuk. Az orvos lánya, Maria, líraivá varázsolta ezeket a látogatásokat. Egy alkalommal Mariát az állomáson látja, más ukrán lányok csoportjában. Rendő-ök tuszkolják őket a marhavagonokba. Tomaščíknak elszorul a szíve, szalad a lányhoz és nyújtja felé a kezét. Egy német rendőr közbelép és puskatussal ráüt a lány kezére. Mária szemébe könny szökik. Tomaščík 23 éves, termetes, izmos legény, szívében a lány megkétszerezi az erejét. Pofonüti a durva rendőrt. Aztán két pofon következik, s az egész még egyszer megismétlődik. A rendőrt a társai szedik össze és félrelopják, TomašCíkot pedig ujjongva éljenzik bajtársai. U górjunk át néhány hónapot. Tomaščík kapcsolatba lépett a partizánokkal. A szlovák hadtest alakulatalt járja, toborozza a katonákat a másik oldalra. Egy alkalommal kelepcébe csalják, és bíróság elé kerül. Az áruló bajtárs így szólította: Karcsikám, Károlyocskám ... Azóta nem tűri, ha becézik. Az Ítélet egyértelmű: Halál! „Mi vagy te? — kérdezi tőle Csányl alezredes. „Szovjet partizán" — szól a válasz „Anilól" — üvölti a katonatiszt és pofonüti a foglyot. — „Mi vagy?" — kérdezi újra. A válasz ugyanaz: „Szovjet partizán ..." Az Ítélet végrehajtásában tanácstalanok a parancsnokok. Nálepka százados átállása, a katonák állandó szökése zavart kelt. Tomaščíkot hazaküldik, végezzék ki a fővárosban. Onnan visszavezénylik: Aki elítélte, hajtsa ls végre az ítéletet! A németek szemében bizalmát veszített szlovák divíziót közben Olaszországba vezényelik. Imoli, Monte Cassino, Patrlck, ezek jelzik a hadtest állomásait. Tomaščík számára azonban olyan nevek, amelyekhez nem kapcsolódik ragyogó déli ég, narancsligetek és szőlőskertek képe. Semmi, semmi, csak nyirkos pincék, penészes falak. Mint halálra ítélt, az őrök, a buzgó katonák szemében egyszerűen nulla. Gúnyolódásból mondják neki: Csak várj türelmesen. Ha el nem korhadsz, majd kiszabadítanak az oroszok. Az ilyen rosszmájú csipkelődések értelme azonban a szovjet hadsereg előnyomulásával párhuzamosan napról napra változik. Amikor a Vörös Hadsereg átlépi a Kárpátok gerincét, a gyengébb idegzetűek már udvarolnak is neki. Vége az olaszországi „hadjáratnak", a szlovák tartalékhadtest visszatért s magával hozta az akkor már népszerű „börtöntölteléket" is. A lipótvári fegyházban helyezték el s egy tizedesből lett buzgó börtönparancsnok elrendeli, hogy Tamaščíkot láncolják meg. Ez 1944 végén történt, s a szovjet hadsereg már az ország közepében járt. A börtönben lázadás tört ki, a fegyencek kiszabadították magukat. Tomaščík még néhány barátjával izgalmas, kalandos módon, de végül szerencsésen elért Pöstyénbe, s ott jelentkezett a szovjet hadtestparancsnokságon. Ekkortól fogva Tomaščík hadnagy egy felderítő osztag parancsnoka. Azelőtt már megszokta a halálfélelmet, hiszen minden percben kivégezhették volna. Most az első vonalban vállalta a veszélyt. Regénybeillő fejezetek, történetek a hősiességről, a bajtársiasságról, — így lehetne jellemezni az útját Pöstyéntői Vacenovicéig. E Brno melletti község határában vívták utolsó csatájukat a németekkel. Előbb azonban történt valami, ami örökre megbélyegezte hősünk életét. Néhány ka tonával a szántásokon keresztül éppen Rohatecbe Igyekezett; egy német üteg észrevette őket. Egy lövedék a hadnagy közvetlen közelében csapódott be. Tomaščíknak úgy tűnt, mintha hatalmas motorok indultak volna meg a fejében. Néhány óra múlva furcsállotta, hogy az egyik füle jobban zúg, mint a másik. Csak később tudta meg: Jobb fülére megsüketült. A »»mikor május 9-én Vacenovicétől messze elkergették a németeket, Ričanynál megpihentek. Tomaščík két nyulat szerzett, s az anyóka, aki a parikást készítette, ez mondta: „Sybilla megjövendölte, hogy a fičanyi és az ostrovicei templom között nagy háború fog befejeződni." Véletlen volt ez, vagy megsejtés? Tomaščík sokat csodálkozott azon, hogy életben maradt. Hanem az anyóka szavait még ennél ls rejtélyesebbnek tartotta. Aznap valóban vége szakadt a második világháborúnak. A szovjet katonák Prága felé vonultak. A fáradt arcú s mégis ujjongó katonák között ott volt Karol Tomaščík ls. Az egykori felderítőtiszt háborús élményeit sikeres regényben dolgozta fel. Moldvá tói Moldváig címen jelent meg magyarul. Irt könyvet a partizánokról is. Készülő regényében azokat a tapasztalatait akarja feldolgozni, amelyeket mint halálraítélt szerzett, továbbá a felszabadulás után régi ismerősökkel való találkozásai alkalmával. Láttam az új regény kéziratát. Nem tudtam elolvasni. A szerző sem tudja elolvasni. Tomaščík elvtárs ugyanis alig Iát. Hallása fokozatos gyengülésével párhuzamosan látását Is elveszti. A hivatalban vastag fekete irónt használ, otthon regényeit pedig sajátos kézírással írja, találomra rajzolja a betűket. Írását csupán a felesége tudja elolvasni ... K

; karol Tomaščík tíz évvel ezelőtt katonai akadémiára készült. Amikor az orvosok megállapították, hogy látása rohamosan romlik, ezt kellett hallania: sajnáljuk, de a hadseregnek nincs szüksége vak tábornokokra. Mégis tábornok, a közellátás tábornoka. Több mint ezer alkalmazottja van annak a vállalatnak, amelynek az élén áll. „Katonái" valamenynylen az érdemes bátor harcost, a neves írót, a becsületes és pontos főnököt, de mindenekfelett a mélyen érző embert látják és tisztelik benne. PETRIK JÓZSEF AZ IPOLYSÁGI ÁLLAMI GAZDASÁG először az élen Két év alatt hét mázsával nagyobb Utolsókból elsők hektárhozam Az Ipolysági Állami Gazdaságról a múltban nem sok jót hallottunk. A lévai járás állami gazdaságai között az utolsó helyen volt, gyakran nagy ráfizetéssel zárta az évet. Tavaly sem volt kisebb a terv, — sőt nagyobb, mint korábban, — mégis kétezer korona híján egymilliókétszázezer korona nyereséget mutatott kl az évvégi mérleg. Tavalyi termelési eredményeikkel először mondhatják magukénak az első helyet az állami gazdaság dolgozói. ELŐTÉRBEN A NÖVÉNYTERMESZTÉS Ipolyságon a növénytermesztés fejlesztésére alapoztak, hogy a gazdálkodás szekerét kimozdítsák a kátyúból. Kenyérgabonából 1964-ben 18,30 mázsa volt az átlagos hektárhozam, tavaly 25,44 mázsa. Ez ugyan csak 22 kilóval több, mint az állami gazdaságok Járási átlaga, ám az eredmény értékét növeli, hogy az ipolysági gazdaság termelési feltételei rosszabbak, mint másutt. Takarmánytermesztésben talán az egy-egy hektárról betakarított 71 mázsa szénát említhetném elsőnek. A többi takarmányból is elég termett, s ennek az lett a következménye, hogy az állattenyésztésben a tervet 6,65 százalékkal túlteljesítették. Cukorrépából 367, mázsa termett hektáronként. Ez 18,7 százalékkal több a tervezettnél. A növénytermesztéssel kapcsolatosan a talajgazdálkodás is szóba kerül. 1965—66-ban félmillió koronát fordított a gazdaság a talajjavításra. Sajnos, 300 hektárnyi rétet rendszeresen elönt a víz, itt csaknem 120—140 vagon széna megy tönkre évente. Az Ipoly szabályozása lassan halad. Hidegvölgyben azonban rövidesen eltűnik a békák 40 hektáros „paradicsoma". A magyaradi határban is jelentős területen megjavul a talaj, ha szabályozzák a Búr patakot. Esőzések Idején a gazdaság legtöbb részlegén, a keskeny utak mentén a járművek a termőtalajon közlekedtek. Tavaly többé-kevésbé rendbehozták az említett utakat, s azóta büntetéssel sújtják, ha valaki most is a termőtalajt gázolja. A szőlőről is érdemes szólni. A déméndl részlegen a közeljövőben befejezik az új telepítést. Pár éven belül 20 vagon szőlőre, Illetve másfél millió korona jövedelemre számíthat az állami gazdaság szőlészete. GAZDASÁGOS ÁLLATTENYÉSZTÉS Leginkább a jó takarmányalap segítette elő az állattenyésztés hasznosságának megjavulását. Annak ellenére, hogy például a múlt évben a tejtermelést komoly érvágás érte, mert ttidőgümőkór miatt 540 tehenet kellett kiselejtezni ja teheneknek csaknem a felét) s ezek közül mintegy 300 tehén a legjobbak közé tartozott. Az állományt sikerült kiegészíteniük. Mind a marha-, mind a sertéshizlalás eredményei jók. A malacelválasztás meg valóban kiváló: 15,3 malac egy-egy kocától a lévai járás állami gazdaságainak 12,5 átlagával szemben. S további adatok: a malacelválasztás önköltsége a tervben 367 korona, ők gazdasági méretben ezt 296 koronából érték el. A kocagondozásban a péreszlényi udvar szocialista munkabrigádja Jeleskedett. A Lübke Alfonz vezette csoport 129 kocától átlag 16,5 malacot választott el. A tojástermelésben ls az élre kerültek. A pusztafalval részleg királyfiai tyúkfarmján dolgozóknak köszönhető, hogy a múlt évben minden tojós tyúktól 169,5 tojást adhattak piacra. A méhészet is kikerült a hullámvölgyből, tavaly már 71 ezer koronás nyereséggel zárt. CSATASORBAN A CSALÁDTAGOK Az Ipolysági Állami Gazdaságban éveken át probléma volt a munkaerő biztosítása. Az idénymunkások jelentős része távolabbról jár dolgozni az egyes részlegekre. Az elszállásolás, a munkába szállítás, az étkeztetés stb. sok gondot, szervezőmunkát Jelentett, s növelte a kiadásokat is. Ugyanakkor, amikor száz és száz idénymunkást „kívülről" kellett biztosítani, az állami gazdaságban állandó dolgozók hozzátartozóinak százai a gazdaságon kívül kerestek munkát. Ez a munkaerőprobléma tavaly megoldódott azzal, hogy a gazdaságban főképp a csúcsmunkák idején a családtagok is részt vállalnak a munkából. És mennyivel más az, hogy ma már a legtöbb családból nem két-három irányba indulnak munkába a kenyérkereső emberek, hogy nem kell két-hároon felé csomagolni. Röviden — együtt a család. A legtöbb helyen kiderült, hogy a kereset nem kevesebb, ám a család kiadása kisebb. A gazdaság részére megoldódott és jól oldódott meg a munkaerő kérdése, javult a munkaerkölcs, nőtt a termelés, csökkent a termelési költség. Tavaly a gazdaság dolgozói 658 ezer korona prémiumban részesültek, emellett a fizetésük is növekedett, s a gazdaság kétezer korona híján egymilliókétszázezer koronás nyereséggel zárta az évet. ROZSNYÓ JÓZSEF iül villáminterjú SZÁMÍTHATNAK A NŐK SEGÍTSÉGÉRE A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa a napokban értékelte a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok tevékenységét, valamint az fij társadalmi szervezetbe, a Csehszlovák Nőszövetség bizottságaiba történő választások lefolyását. Ezzel kapcsolatban V 1 a d i s I a v D u b í k elvtárssal, a KNB szervezési osztályának vezetőjével beszélgetett munkatársunk. • Hogyan értékelhető a nőbizottságok tevékenysége? — Kerületünkben az utóbbi években 1145 nőbizottság működött a városi és a helyi nemzeti bizottságok mellett, melyeikben több mint tízezer nő dolgozott. Közülük csaknem kétezer a nemzeti bizottságok képviselője. Mind a politikaigazdasági, mind a kulturális nevelőmunkában jelentős segítséget nyújtottak a nemzeti bizottságoknak. A nőbizottságokban az önálló és felelős szervező munkára alkalmas funkcionáriusok nevelkedtek. Ez megnyilvánult a nőszövetség vezetőinek megválasztásával kapcsolatos nyilvános gyűléseken ls. A közel 96 000 résztvevő 70 százaléka nő volt. • Milyen eredménnyel zárult a Csehszlovák Nőszövetség helyi vezetőségeinek választása? — 1035 bizottság megválasztására került sor, melyekben közel 9400 nő vállalt társadalmi munkát. Eredményesen zajlottak le kerületszerte a nőbizottságok járási konferenciái is, amelyeken a járási vezetőségeken kívül megválasztották a Csehszlovák Nőszövetség alakuló országos kongresszusának és szlovákiai kongresszusának küldötteit is. Végil) kijelenthetem: az új választmányok kedvező összetétele, a társadalmi munka Iránti őszinte érdeklődés arra enged következtetni, hogy feladataink teljesítésében komolyan számíthatunk a nők segítségére ... — Ik