Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-30 / 147. szám, kedd

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Legkedveltebb könyvem Az Állom és fórra dolom még a fogolytáborban került a kezem, be. Elolvastam ezt a brosúrát és megértettem a körülöttem zajló eseményeket, az Októberi Forradalom és az Oroszországban végbemenő fordulat értelmét. Felismertem, hogy miért harcolnak. Elsősorban és főleg a szovjet hatalomért küzdöttek. Ez volt a legfontosabb. Régebben sem én, sem Duke s z nem voltunk teljesen tisztában a szovjetekkel. Csak az Állam és forradalom elolvasása után alakult ki bennem világos, meggyőző, tudományosan megalapozott kép az államról, osztályjellegéről és annak fontosságáról, hogy a szocializmust építő proletariátus hatalmi apparátussal rendelkezzék. Rudnyánszkyellenes határozat Az Omszkból visszatérő Szentgyörgyitől megtudtam, hogy a konferencián engem választottak meg az omszki Vörös Újság főszerkesztőjévé. Egyben visszaadta a fordításomat is azzal, hogy ezt a művet már lefordították magyarra és három éve ki is adták. A fordító Rudnyánszky Endre. Rudnyánszky különben Kun Béta harcostársa, a moszkvai Vörös Újság főszerkesztője, a Magyar Tanácsköztársaság moszkvai nagykövete volt. A Harmadik Internacionálé alakuló ülésén az elnökségben ült, közvetlenül Lenin balján. Más szóval, valakinek számított, súlya volt. Szentgyörgyi elhozta nekem az Állam és forradalmat és Buharin Az átmeneti időszak gazdaságtana című művét is Rudnyánszky fordításában. Tüstént nekifogtam az olvasásnak. Megállapítottam, hogy a két fordítás nagyon silány. Ebből a tolmácsolásból kiveszett a lenini dialektika. Míg Leninnél a gondolat dialektikus volt, addig Rudnyánszkynól éppen ellenkezőleg. Ennek alapján meggyőződtem róla, hogy Rudnyánszky nem tudhatott sokat a marxizmusról és csak hozzácsapódhatott a forradalomhoz. Figyelmes olvasás köz. ben kijelöltem a hibákat és megjegyzéseket fűztem hozzájuk, (Az általam megjegyzésekkel ellátott két fordítás megtalálható a budapesti legújabbkori Történeti Múzeumban.) Természetesen mindenkinek szóltam ezekről a hallatlan fordítási hibákról és érveimet pártsejtünk gyűlésén ls felemlítettem. Pártsejtünk határozatilag ítélte el Rudnyánszky felelőtlen fordítását és követelte, hogy az Állam és forradalom első magyar nyelvű fordítását vonják ki a forgalomból és helyette adják ki az én fordításomat. A határozatot eljuttattuk a nemzetközi brigádok kommunista sejt. jeibe. Tudomásom szerint ez a határozat Szamarkandot, Taskentet és Tbiliszit is megjár'a s mindenütt maradéktalanul egyetértettek vele. Ámikor 1963-ban Moszkvában jártam, levéltári anyag tanulmányozása közben megállapítottam, hogy nemcsak mi, krasznojarszkiak emeltük fel a szavunkat Rudnyánszky ellen, hcnem más központok magyar kommunistái is. És nemcsak őt, hanem a központi magyar szekció tevékenységét is bírálták. 1921 májusában o vezetőség szorgalmazni kezdte a volt magyar hadifoglyoknak, a nemzetközi brigádok tagjainak hazatérését. Azzal érvelt, hogy Horthy-Magyarországon segítséget nyújthatnak a forradalmi szellem elmélyítésében. Tény azonban, hogy becslésem szerint minden harmadik Hyen hazaérkezőt a horthysták agyonlőttek. Rudnyánszkyról később, már idehaza megtudtam, hogy áruló lett. A Harmadik Internacionálé bécsi székhellyel közép-európai szervező központot létesített és vezetőjének Rudnyánszkyt jelölte ki. ö azonban nem utazott Bécsbe, hanem a rábízott pénzt elköltötte. Norvégiában üzletet nyitott és amikor 1929-ben csődbe jutott, visszatért szülőföldjére, Romániába. Nagy nyomorban élt. A szovjetek megüzenték neki, hogy megbocsátják régi bűneit, jöjjön vissza a Szovjetunióba. Rudnyánszky visszatért, valahová Jakutszk vidékére került és ott halt meg. 1921 januárjában elhagytam Krasznojarszkot és Omsrkba települtem, ahol a Vörös Újság főszerkesztője lettem. A Vörös Újság szerkesztője A Vörös Újság hetilap volt és én egészen májusig szerkesztettem, összesen tizenhárom számot. Néhány évvel ezelőtt a tapolcsányi járási múzeumból felkeresett Vlado Kedrovič szerkesztő. — Laci bácsi, fontos munkám van. A világon megjelenő valamennyi szlovák és cseh nyelvű munkáslap jegyzékét állítom össze. Mit gondol, hányra bukkantam eddig? — Fogalmam sincs. i- Hétszáznyolcvankilencre. — Viszont jegyzékedben nem szerepel az általam szerkesztett újság — mondottam. — De bizony szerepel. Irattáskájából elővette a Vörös Újság fotókópiáját. Történetesen egy olyan számét, amelyben megjelent egyik vezércikkem is. — Hol szedted ezt? — Megtudtam, hogy magyar Komáromban él egy volt hadifogoly, aki megőrizte az akkori idők újságjait. Tőle kaptam a Vörös Újságot. Igy került évek múltán kezembe az a lap, amelyet Omszkban szerkesztettem. Barna csomagolópapírra nyomtatták. Ez a körülmény is sokat elárul arról a korról és akkori életünkről. Lenin, Buharin, Trockij Omszkban egy szobában laktam Dornbusch Richárddal, a Népszava szerkesztőjével. Kegyetlen hideg volt, a hőmérő higanyszála kint a mínusz 50 fok alá süllyedt. Kályhánk és tűzifánk volt, és mégsem fűthettünk. Nem volt fejszénk és a hatalmas fo husáng ok megmakacsolták magukat a kályha szűk ajtajában. Minden áldott este magunkra öltöttünk mindent, amit csak lehetett és késő éjszakába nyúlóan olvastuk Buharin Az átmeneti időszak gazdaságtana című művét. Belülről fűtött bennün. ket ez a könyv. Rendszeresen megvitattuk bölcs gondolatait. Megállapítottuk, hogy Marx után végre ismét akadt egy hozzá méltó közgazdász. Nagyon okos mar. xistának tartottam Buharint és ez volt a véleményem hazatértem után is. Említettem már, hogy Lenint sokáig nem létező személynek tartottuk. Csak fokozatosan győződtünk meg róla, hogy Lenin valóban él és ő a forradalom teoretikusa. Elsősorban ennek tartottuk és mint ilyennek körünkben óriási tekintélye volt. Állam és forradalom című műve valóban kinyitotta a szememet. Lenin után akkoriban a forradalom második nagy alakjának tartottuk Buharint. Elsősorban mint közgazdászt. Lenin Matéria, lizmus és empiriokriticizmus, illetve a már említett Állam és forradalom című műve mellett a fogságból hazahoztam Buharin Mirovoje hazjajsztvo (A világ gazdasága) című művét is. Ezeket a könyveket többre becsültem e hermelinköpenyeknél, amelyekből akármennyit hozhattam volna Szibériából. Buharinnal kapcsolatos véleményem csak 1923-ban kezdett módosulni. Akkor ugyanis megrendeltem és elolvastam Történelmi materializmus című könyvét. Majdnem elszédültem. Nem akartam elhinni, hogy ennyire nem dialektikusan, mechanikusan fejtegetheti a történelmi meterial'izmust. Ez a meglepetésem később tudományos alapra támaszkodhatott, miután kezembe kerültek Lenin Filozófiai füzetei, A nyolcadik füzetben elolvashattam Lenin véleményét Buharin Az átmeneti időszak gazdaságtana című munkájáról, amelyet én kiválónak találtam. Lenin méltatásából megtudtam, hogy a könyvnek sok a fogyatékossága. Inkább a bogdanovizmus, mint a marxizmus talaján áll és Buharin nem olyan kiváló marxista, mint amilyennek és tartottam. Meg kell mondanom, bár Lenin e könyvvel kapcsolatos egyes megállapításai nagyon élesek, véleményének összegezése után gratulál a Tudományos Akadémiának, hogy olyan kiváló tagja van, mint amilyen Buharin. Lenin szüntelenül bírálta Buharint, de nem felejtette el megdicsérni sem: „A mi Buharinunk, a mi Benjáminunk, a mi legképzettebb marxistánk." Viszont hangsúlyozta, hogy Buharin nem ura a dialektikának. Mindez Lenin nagyvonalúságáról tanúskodik. Arra törekedett, hogy minden felhasználható embert megnyerjen a forradalom ügyének, még ha ezer hibája van is. Minden hibája ellenére, Buharin elévülhetetlen érdemének tartom mindmáig, hogy azonnal az Októberi Forradalom után, januárban vagy februárbon, milliós példányszámban megjelent A kommunizmus ábécéje című műve. ö írta a könyv első felét, míg a másikat Preobrazssenszkij. Később mindkettőjüket „a nép ellenségeként" megölték. Ez a mű igen népszerű stílusban íródott és nagy tömegsikere volt. Bár sok kérdést leegyszerűsítve magyarázod, mégis a tömegek ebből a könyvből ismerhették meg első ízben a szocializmust és a kommunizmust. Oroszországban akkoriban rendkívül nagy volt az analfabetizmus. Ezért rendszerint valaki felolvasta a könyvet és ötvenen hallgatták. Az egyszerű embereknek nagyon tetszett ez a kiadvány. Bár Omszkban összesen csak négy hónapot töltöttem, részt vet. tem itt két párton belüli vitában. Mind a kettőt Trockij hívta ki. Trockij a forradalom közismert, de nagyon ellentmondásos alakja volt. Magatartására először a Breszt— Litovszk-i béketárgyalás idején figyeltem fel. Táborunkban nagy viták folytak arra a témára, hogy — Lenin vagy Trockij. Trockij patetikus volt, szerette a pózoló st — öljetek meg bennünket, de nem hátrálunk meg, bármennyire is erős a felénk hömpölygő ellenséges áradat. Emberileg tetszett nekem ez a magatartás, de politikailag éreztem helytelenségét. Végső soron erről tanúskodtak a Trockij által vezetett tárgyalásoknak politikai és katonai következményei. A front ismét mozgásba került és sokkal nehezebb feltételek mellett kellett megkötni a békét. Akkor tehát Leninnek és nem Trockijnak volt igaza. Emlékszem a szakszervezetekről folytatott omszki párton belüli vitára is. Trockij rendkívül gyorsan reagált és kitűnő tolla volt. A háború a végéhez ért és ő azonnal felfogta, hogy új helyzet alakult ki. Hozzá kell fogni az építéshez. De hogyan? Az egy. vagy kétmillió főnyi hadsereggel mit kezdjenek? Használjuk fel a hadsereget. A frontról irányítsuk a munka arcvonalára. A hadsereg szervezett, könnyű mozgatni. A munkásság körében pedig vezessük be a katonás munkafegyelmet. Lenin azonban azt vallotta, hogy szükséges a szilárd, de nem a katonás munkafegyelem. A szakszervezetben nem parancsnoki harcálláspontot látott, hanem a kommunizmus iskoláját. Lenin, illetve Trockij magatartásán lemérhető, menynyire másképp fogták fel a forradalom megvalósításának feladatát. (Folytatjuk.) A žilinai járási Vefké Rnvnóban működik a „Ľudovď tvuriia" termelőszövetkezet, ahol a kistenyésztők számára fonják a gyapjút. Képünkön: Mária Králiková, a szövetkezet dolgozója munka közben. (Bachan felv.) Hová, ballagok? Évente megismétlődő kép: ünneplőbe öltözött, vándortarisznyával és könnyes szemmel ballagó érettségizők, az alma mater folyosóin pedig elérzékenyült szülők... A hagyományos ballagás bennsőséges hangulata azonban csupán röpke egy-két órára feledteti el a mindennapok gondjait, köztük sok ezer család számára tán a legidőszerűbbet is: hová, ballagók? Elképzelései, tervei, vágyai minden szülőnek és érettségizőnek vannak! Vajon reálisak-e, nyílik-e mód megvalósításukra? Az Érsekújvári Altalános Középiskola magyar tagozatának és a bratislavai magyar tannyelvű Altalános Középiskolának végzős növendékeitől kértem választ a címben jelvetett, valamint néhány egyéb jellegű kérdésre. Tervek frsekújvárott — akárcsak tavaly —, ez idén is hatvanketten tesznek magyar nyelvű érettségit. Míg tavaly azonban harmincegyen jelentkeztek a különböző főiskolákra (közülük tizennyolcan sikerrel), ebben a tanévben már csak tizenkilencen szándékoznak egyetemi vagy főiskolai szinten továbbtanulni. A többi Itt érettségiző felépítményi szakközépiskolába készül, illetve munkaviszonyba lép. A bratislavai főiskolák iránt csupán öten érdeklődnek (ebből is csak egy fiú választotta a Szlovák Műszaki Főiskolát), hárman-hárman Prágába, Illetve Brnőba készülnek, míg a fennmaradó többség a nyltrai Pedagógiai Fakultásra jelentkezik. A tanári kar véleménye szerint a jelentkezők számának és a bratislavai tanulmányi lehetőségek iránti érdeklődésnek Ilyen mérvű megcsappanása a tavaly kudarcot vallottak nagy számával magyarázható. Azt, hogy a nyelvi gátlások csak mellékkörülményként szerepelnek az érsekújvári diákok pályaválasztásánál, a csehés morvaországi főiskolák iránti fokozódó érdeklődés bizonyítja. Bratislavában a Duna-utcai magyar általános középiskolában ötvenen érettségiznek ebben a tanévben. A tavalyihoz képest ez mind létszámbelileg, mind a főiskolára Irányuló diákok számában lényeges gyarapodást jelent. Csaknem harmincan adták be egyetemi kérvényüket, kilencen felépítményi iskolát választottak, míg az érettségizők fennmaradó része munkába lép. A bratislavai diákok dicséretére szól, hogy nincs közöttük olyan, akinek ne lennének pontos tervei. A főiskolák megválasztásában lényeges szerepet játszott a „hazai környezet". Mindössze kilencen készülnek más városba: öten a nyitral Pedagógiai Fakultásra, hárman a Mezőgazdasági Főiskolára, és egy lány Prágába. Az arányszámokat egybevetve itt ls kiderül, hogy nem mutatkozik kellő érdeklődés a műszaki pályák iránt, bár — saját állításuk szerint — matematikából megkapták az ehhez szükséges alapokat. Realitás, felkészültség A fentiekből könnyen kiviláglik, hogy érettségizőink hivatásválasztásánál bizony még gyakorta hiányzik az egyéni szempontok érvényesítése. Arra a kérdésre, vajon elégnek tartják-e Iskolai felkészültségüket az életre, Illetve a továbbtanulásra, nem válaszolnak egyértelmű „igen"-nel. Első helyen az idegen nyelvek oktatásának hiányát, vagy alacsony színvonalát említik. Bratislavában főleg a humán irányzatú osztály tanulói panaszkodtak erre. Ugyancsak nem találják elegendőnek a képzőművészetre és a világirodalomra jutó tanórák számát. Tanáralkat dicséri ellenben olvasottságuk, sőtl — irodalmi irányzatok szerint osztályozni ls tudják a szóbakerülő könyveket. Szilárd elhatározásokról tanúskodik, hogy a diákok zöme nem folytat kétkulacsos pályaválasztást (ha nem sikerül az orvosi, elmegyek építészmérnöknek), hanem csupán egy főiskolára jelentkezett, legföljebb ugyanott még egy kombinációt jelölt meg. Arra a kérdésre, hogy mióta készülnek már a választott pályára, a túlnyomó többség egy évnél hosszabb időszakot említ. Serdülő szemmel Ilyen korban valahogy más szemmel nézik a világot, a tervek és álmok bűvkörébe kerül minden fiatal. Gondtalan elképzelései vannak az életről és bizony nemegyszer kerül sor nézeteltérésre a szülő és serdülő korú gyermeke között. Mégis, meglepően tömören fogalmazott, reális elképzelése van a napról napra előbukkanó problémákról a száztizenkét megkérdezett érettségizőnek. Nagyon pontosan válaszolják meg például azt a kérdést: mikor válik felnőtté egy-egy fiatal? Szinte kivétel nélkül nem korhatárt, vagy érettségit említenek, hanem megfelelő társaságbeli magatartást, á „felnőtteskedés" elmaradását, önálló anyagi bázist stb. Ha ők lennének szülők, akkor elsősorban a hamadikutas nevelést mellőznék. Azon szülők' példáját említik, akik eltiltják gyermeküket valamitől, ők azonban ugyannak a szenve-' délyneik a rabjai. A szülő példakép legyen, s egyben barátja is gyermekeinek I — mondják. Otthoni konfliktusaik leggyakrabban öltözködésükből vagy vallási kérdésekből erednek. És hogy mit tartanak a legfontosabbnak az ember életében?, Mindenekelőtt az őszinteséget, de épp ilyen fontosnak vélik azt, hogy mindenki öröonet találjon mindennapi munkájában. Igy látszólag „kisember" is maradandót nyújt a társadalom számára — hangoztatták. • • • Az ezekben a napokban érettségiző „öreg diákok" napjait eddig a gondtalan gyerekkor, a szórakozás, az ábrándozás egy-egy randevú töltötte be. Most az ábrándok korából már az életbe vezető válaszút mezsgyéjén állanak. MIKLÓSI PÉTER