Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-02 / 120. szám, kedd

Újabb amerikai légitámadások a VDK ellen Kitüntetések Haiphongban • Westmoreland újabb erősítéseket kér • „Szégyenmenet" Londonban A tanító „néni" egy napja Hanoi (CTK) — Az amerikai légierő szombaton és vasárnap is folytatta légitámadásait Hanoi és Észak-Vietnam más területei ellen. Kora reggel a thaiföldi támaszpontokról felszálló amerikai Thunderchief-gépek támadást intéztek egy Hanoitól minegy 25 kilométernyire fekvő repülőtér ellen. Egy másik hullám a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosától mintegy 6 kilométerre északkeletre fekvő célokat támadott. A támadók ellen MIG típusú vadászgépek szálltak fel. A jelentések szerint éles összecsapásokra került sor. Dél-Vietnamban a B—52-es amerikai gépek vasárnap kora reggel a Da Nangtól mintegy 50 kilométerre fekvő körzetet támadták Quang Thiang tartományban, ahol az amerikai hírszerzőszolgálat Jelentése szerint állítólag a dél-vietnami partizánok egységeit összpontosítják. Később érkezett jelentések szerint vasárnap este egy további amerikai repülőgépet lőttek le Tujen Quang tartomány felett. Ezzel a VDK területe felett Jtelött amerikai repülőgépek száma elérte az 1830-at. Ho Sl Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke Haiphong lakosságát és katonáit kitüntette hősies viselkedésükért, amit az amerikai légitámadások során tanúsítottak és a városnak az első osztályú Függetlenségi Rendet adományozta. Haiphong védői egy hét leforgása alatt 23 amerikai repülőgépet lőttek le és számos amerikai pilótát ejtettek foglyul. Az amerikaiak terrortámadásai ellenére a városban normálisan folyik a termelés. Washington — Westmoreland tábornok, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka szombaton este annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az év végéig további 35 ezer főnyi erősítést kap. Ezzel a Vietnamban harcoló amarlkaik száma 470 ezer főt érne el. Westmoreland tábornok azután beszélt az újságírókkal, hogy látogatást tett Eísenhower volt elnöknél. London — A brit békevédők „szégyenmenet" megrendezésével fejezték ki ellenszenvüket ^az amerikaiak vietnami agreszsziójával és a brit kormány politikájával szemben. Az angol főváros legforgalmasabb utcáin és a Trafalgar téren vonult végig a menet. A menet a londoni Trafalgar térre vonult, ahol a nagy tüntetésen mintegy 15 000 ember vett részt. Kína nem haj'landó közös akciókra Peking (CTK) — Kína visszautasítja a szocialista országok közös akciójára tett szovjet felhívást az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen. Ez tünlk ki azokból a cikkekből, amelyek vasárnap láttak napvilágot a kínai sajtóban. A Renmin Ribao azt írta, hogy „a Jövőben a szovjet vezetők és híveik nem alakíthatnak közös frontot az amerikai imperializmus ellen". A lap május l-l vezércikkében hangsúlyozza, hogy a kínaiak kötelessége az egész világ lakosságának felszabadítása. Athén (CTKJ — A mai görög alkotmány revíziója a kormány legfőbb és legközelebbi célja, — Jelentette ki az új katonai rendszer belügyminisztere Sztilianosz Patakosz tábornok. Hangsúlyozta, hogy az új alkotmánynak „alkalmazkodnia kell a Jelenlegi követelményekhez, és meg kell szilárdítania a végrehajtó hatalmat, új választási rendszert kell alkotnia, és korlátoznia kell a képviselők számát". Patakosz tábornok a továbbiakban bejelentette, hogy a kormány „radikálisan decentralizálni kívánja és át akarja szervezni az egész államigazgatást". A belügyminiszter számos javító irányzatú intézkedéssel is kecsegtetett az iskolaügy, a kereskedelem, a külföldi beruházások stb. terén. Ezzel egyidejűleg azonban hangsúlyozta, hogy az első időszakban „teljes engedelmességgel kell fogadni a kormány intézkedéseit". • • • Konstantin görög király szomÁltalános sztrájk Adenban Aden (CTKJ — Adenben a hétfői általános sztrájk, melyet a brit megszállás ellen tiltakozásul rendeztek, teljesen megbénította az életet. Az utcák üresek voltak, az üzleteket, garázsokat, a hivatalokat és a repülőteret lezárták. A vasárnap történt aknarobbanás színhelyén brit katonák cirkálnak. A robbanás darabokra szakított egy iskolás gyermekeket szállító autóbuszt. A brit katonai őrjáratot megtámadták és a fegyveres összetűzés során egy arab életét vesztette. Aden több negyedében öszszetűztek a brit őrjáratok és az arab tüntetők. A KÍNAI népköztársaság Immár a 433-ik ízben komolyan figyelmeztette az Egyesült Államokat, mivel az amerikai hadihajók ismét háromszor megsértették Kína felségvizeit, s az amerikai katonai légierők kétszer behatoltak Kína légiterébe — közölte az Űj-Kína hírügynökség. batról vasárnapra virradó éjszaka részt vett a hagyományos ortodox húsvéti éjféli misén, az athéni székesegyházban. A katonai puccs óta ez volt a király első nyilvános fellépése. Athén — U Thant, az ENSZ főtitkára szombaton felszólította a görög kormányt, hogy „bánjék emberségesen" azokkal a politikai foglyokkal, akiket a nemrégiben lefolyt katonai puccs alkalmával tartóztattak le. U Thant felkérte Alekszisz Liatiszt, a görög kormány állandó ENSZ-képviselőjét, hogy tolmácsolja felhívását a görög kormánynak. Az ENSZ szóvivője sajtóértekezletén kijelentette, hogy U Thantot szombaton meglátogatta dr. M. Klusák, Csehszlovákia állandó ENSZ-képviselője és B. Tomorowicz, a Lengyel Népköztársaság állandó ENSZképviselője, és arra kérték őt, hogy személyes befolyásával is járuljon hozzá a görögországi üldözés megszüntetéséhez. — Az óvoda a végletek világa. Nevetés—sírás. Középút, alku nincs. Egy éve lesz még csak, hogy tanítok, de annyira megszerettem ezt a világot, ezeket a kis emberkéket, hogy talán már élni sem tudnék nélkülük ... Minden vágyam az volt, hogy óvónő lehessek... — mondja Szombath Marika, a kamocsai óvoda fiatal tanítónője. A végletek világa. A tanító néninek szinte pillanatról pillanatra meg kell járnia az öröm csúcsait és a szomorúság mélységeit. Mert ha leesett a nagy, kékszemű hajasbaba, ki az, aki Zsuzsikát vagy Marikát megvigasztalja? A tanító néni. Ha sikerül a színes kockákból soha nem látott tornyot építeni, ki az, aki együtt túd kacagni Petivel? A tanító néni. Csak a tanító néni, mert ő az, aki ugyanolyan szomorú tud lenni, aki ugyanúgy tud keseregni, mint Zsuzsika, aki leejtette a kékszemű hajasbabát. És ő az ls, aki mindennek anynyira tud örülni, mint Peti vagy Karcsi a színes kockából épült soha nem látott toronynak. Egyszerre, az egyik pillanatról a másikra. Hány arca van ennek

v a tanító néninek?... — Ojvárból, autóbusszal járok Kamocsára. En délelőtt tanítok, a kolléganőm meg délután. Nagyon jól megértjük egymást, ló vele dolgozni. Különben már rengeteg az ismerősöm, a buszon is, a faluban is. Huszonöt gyerekem van. Nagyon szeretem őket. Olyan édesek.. t Ennyi apró kis fejet, kis különálló birodalmat pillanatonként meghódítani, s játszva, nevetve vagy szomorkodva bár, de 'mindig egy bizonyos cél felé terelni úgy, hogy a Játék továbbra is Játék legyen és őszinte, a nevetés továbbra Is nevetés, a szomorúság mindig szomorúság, de sohasem erőltetett. És a célt, a pontot, ahová el kell jutniuk a csöppségeknek, sohasem szabad szem elől téveszteni. Nehéz, komoly feladat. S az egyszerre villanó szemek, az egyszerre csattanó kacagás a bizonyíték, hogy sikerült. Jó, hogy látlak hóvirág, megkérdezem tőled, mi hírt hoztál, mit üzensz erdőnek, mezőnek. A tanító néni a kör közepén áll és tapsol, nevet. £s közben arra gondol, mit is kell ma még átvennie a csöppségekkel... ... és arra, hogy délután a surányl Iskolások tánccsoportja várja, mert ő tanltja be a táncot. Táncolni is nagy®«- szeret, és amikor a népművelési otthonból felkérték, nem tudott nemet mondani. Különben is, kl más taníthatná, hiszen ő végez koreográfusi tanfolyamot... Este színdarab-próba is lesz. Az Elektrosvit Üzemi Klubja mellett, működő színjátszócsoport ís meghívta, hogy jöjjön el közéjük, ha már a CSEMADOK tánccsoportjában ott lehet ... Nem sérthette meg őket... Aztán még előkészületet kell majd írnia ... Megáll. Hirtelen úgy érzi, elfáradt. A szája sarkában a mosoly kissé megfakul, de a körülötte forgó, csillogó nevetőszemű gyerekek elfeledtetik előbbi gondolatait.. — Gyakran g

ondo

lok barátnőimre. akikkel együtt végeztem. ök vajon hogy élnek, mit csinálnák, milyen problémákkal kellett és kell megküzdeniük? Azt hiszem, nekünk minden év végén találkoznunk kellene egy kiadós beszélgetésre a gyerekekről, a munkánkról... A gyerekek körbejárnak. Szemük gömbreflektorai a tanító nénit pásztázzák, a tanító néni tapsoló kezét, és botladozó nyelvvel, de ütemre fújják a gyönyörű kis Zelk verset: Szedd a lábad szaporán, vidd a hírt madárka, útra kelt már a tavasz, itt lesz nemsokára. — Azt hiszem az a szép ebben a mi munkánkban, hogy másnap kezdődik minden elölről. Ojra és újra meg kell hódítani, be kell venni a kis kobak-várakat, amelyek kapuját még érintetlen pecsétek védik. Örülök, hogy ezt választottam hivatásul, hogy erre vállalkoztam ... TÖTH ELEMÉR Az új görög kormány meg akarja változtatni az alkotmányt U THANT FELHÍVÁSA E. Fehér Pál: AZ UJ HULLÁM VEGE? A szovjet irodalom eszmecseréiből Mit jelentett az „ÜJ hullám" a szovjet irodalomban? Egy évtizedet. Azokat a törekvéseket összegezte, melyek a XX. kongresszus után érvényesülhettek igazán az irodalomban. Üj hősöket, új esztétikai eszményeket jelentett — új, fiatal írókat, idősebb, ismert írók megújulását. Nevezhetnénk ennek az évtizednek az irodalmát az egyszerű emberi sorsok irodalmának is, s nem csupán azért, mert a korszak nyitánya vitathatatlanul Mihail Solohov klasszikus elbeszélése, az Emberi sors volt, hanem azért is, mert éppen ennek a műnek a szemlélete, humanizmusa, eddig szokatlan — bár nem ismeretlen — hős-típusa reprezentálja azt az esztétikai Ideált, melynek megvalósítására az „új hullám" törekedett. S tegyük hozzá, hogy sikerrel. Egy idő óta azonban egyre kevesebbet hallani erről az „,új hullámról". Talán egy fejlődési szakasz lezárását is jelenti ez a tény. Sok jel mutat ugyanis arra, hogy a szovjet irodalom arcvonalai részben megváltoztak, új problémák vetődtek fel a valóságban és az irodalomban. Ma már egyáltalán nem szükséges bizonygatni a költők ifjabb nemzedékének, fevtusenkfinak, Voznyeszenszkifnek, Vlnokurovnak és a többieknek költői rangJát, helyét az irodalmi életben. Ugyanez vonatkozik a prózaÍrókra, akiknek sok müve sikert jelentett magyar fordításban ís. Akszojonovtól, Viktor KonyecJrí/től, Jurij BongyarevM, Grtgorlf Baklanovlg. A névsor természetesen hiányos, de nem is törekszünk teljességre. A jelenség a fontos: ebben a szépprózában új értelmet kapott a politizálás, mert ezeknek az íróknak az értelmezésében az adott k^r talán egyik legfontosabb problémája az az erkölcsi forradalom, mely az emberek egymás közötti viszonylataiban, éppen a szocialista gondolkodás hatására végbement. Ebben a szépprózában csakúgy, mint a költészetben az eddigiektől eltérő értelmezésben használták föl a hagyományokat, hiszen hallatlanul kitágították annak az értékes örökségnek a körét, mely formában, tematikában adhat valamit a mának. Üjra felfedezték Dosztojevszkift és Ivan Bunyint, Iszaak Bábelt és Velemír Hlebnylkovot, teljesebben értették Majakovszkijt., Blokot, s Borisz Pasztemak, valamint Martna Cvetaleva hatása ís jótékonynak mondható. Ebben az „új hullámban" a fiatalokkal azonos jogokon vettek részt az öregek, llja Erenburg emlékiratai, ez a nagyszabású történelmi riport ihletője is volt az „új hullám" lázas felfedezéseinek, éléhk disputákat eredményezett a korszerűség alapvető kérdéseiről. Alekszandr Tvardovszklj poémája az Egyre messzebb a szovjet történelem legfájdalmasabb tragédiájáról elsőként mondott általános érvényű szavakat; a másik elbeszélő költeményben, a Tyorkin a másvilágon-ban pedig olyan költői eszközöket „rehabilitált", melyek sokáig feketelistán voltak. Ezeknek a műveknek többékevésbé megnyugtató értékelése kialakult. Nem vita-témák többé, a megírásuk óta eltelt néhány esztendő elegendő volt arra, hogy a köztudat részeivé legyenek. Nem elavult alkotások ezek, hanem megérett művek. Vége az „új hullámnak"? Az „új hullámnak" nem lehet vége. Eredményei ma már irodalomtörténeti jelentőségűek. Viszont bizonyosnak látszik, hogy a szovjet irodalom előtt új és másabb feladatok megoldása áll. Müvek és viták bizonyítanak. Az irodalomban is, más művészeti ágakban is. Egy hetvenéves fiatal Január végén köszöntötte a szovjet irodalmi élet Valentyin Petrovlcs Katafeve

t hetvenedül születésnapján. Az Író — ebből az alkalomból — megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet is. Egy életművet jutalmazott a tisztelet és az állam megbecsülése. Az életművet méri tel Ljudmtlla Szkorinonak, az ismert kritikusnak, a Znamja főszerkesztő-helyettesének hetedfélszáz oldalas alapos monográfiája, mely a szovjet irodalomtudomány egyik friss és rangos teljesítménye. Az életmű megújulásáról tanúskodik viszont Katajev legutóbbi alkotása, a Szent kút című kisregény. A Szent kút különös ötvözete a memoárnak, az esszének, a szabad írói asszociációnak. Egy öregember operáció előtti altatásának látomásait idézi meg az író. Távoli múlt s egy közeli, az emlékek sokaságát idéző északamerikai utazás kapcsolódnak össze. Régholt barátok árnyai jelennek meg, egy tűnt szerelem emléke villan fel, a szeretett asszonnyal való találkozás remegteti meg a vén szivet — ennyiből is látható, hogy a Szent kútnák nincsen „cselekménye". „Maurols azt állítja, hogy lehetetlen, egyszerre két világban élni — egy elképzeltben és a valóságosban. Aki mindkettőre vágyik — kudarcot szenved. Meggyőződésem, hogy Maurois téved: azt éri kudarc, aki a két világ közül csupán az egyikben él, az ilyen ember megrövidíti önmagát, hiszen elveszíti az élet bölcsességének és szépségének pontosan a felét..." — olvassuk egyhelyütt a Szent kút-ban. Es Katajev valóban ezt a kettős életérzést kísérli lerögzíteni. Az álmok és a valóságos történések Jelzései váltják egymást — anélkül, hogy a hagyományos értelemben meséje lenne ennek a műnek. Töredezett gondolatok, homályos vágyak csillannak fel, mintha Katajev — mert a Szent kút önéletrajzi jellege kétségbevonhatatlan — egy nagyon bizalmas, meghitt beszélgetésre invitálná olvasóit. Csakhogy: mi köze ennek a művészethez? A kérdést nem mi tesszük fel, hanem Vlagyimir Dugylncev, a Nemcsak kenyérrel él- az ember című, egykor nagy vihart kavart regény szerzője, a Lltyeraturnaja Gazetában megjelent terjedelmes és indulatos cikkében. Dugyincev nem a Szent kút mondanivalójával vitatkozik, hanem a formájával. Kétségtelen, Katajev kisregénye merőben szokatlan formailag a szovjet-orosz irodalomban. Az iró túl sokat biz az olvasóra: szinte csak az ötleteket adja a továbbgondolkodásra, s a levonható következtetések száma végtelen. Dugyincev éppen ezzel nem tud megbékélni: szerinte, hiába van állandóan előtérben az iró, Indítékai, valóságos jelleme mégis rejtve marad. A hős határozott és pontos kontúrjai nélkül pedig a művészet legfontosabb ismertetőjegye hiányzik ebből a műből. Nyilvánvaló, hogy Katajev kisregénye kísérlet. Dugyincev kritikája egy másik esztétika, a realizmus hagyományos formáinak tiszteletéből indul ki. Viszont az is bizonyos, hogy Katajev pályáján egyáltalán nem váratlanul következett be ez a fordulat. Szkorino, már említett monográfiájában, a Leninről szóló — magyarul is megjelent — Kis vasajtó a falban-t elemezve állapította meg: mintha az irót a rea lista ábrázolás hagyományos 1987. V. 2.