Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-02 / 120. szám, kedd

Újabb amerikai légitámadások a VDK ellen Kitüntetések Haiphongban • Westmoreland újabb erő­sítéseket kér • „Szégyenmenet" Londonban A tanító „néni" egy napja Hanoi (CTK) — Az amerikai légierő szombaton és vasárnap is folytatta légitámadásait Ha­noi és Észak-Vietnam más terü­letei ellen. Kora reggel a thai­földi támaszpontokról felszálló amerikai Thunderchief-gépek támadást intéztek egy Hanoitól minegy 25 kilométernyire fekvő repülőtér ellen. Egy másik hul­lám a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosától mint­egy 6 kilométerre északkeletre fekvő célokat támadott. A tá­madók ellen MIG típusú vadász­gépek szálltak fel. A jelentések szerint éles összecsapásokra került sor. Dél-Vietnamban a B—52-es amerikai gépek vasárnap kora reggel a Da Nangtól mintegy 50 kilométerre fekvő körzetet tá­madták Quang Thiang tarto­mányban, ahol az amerikai hír­szerzőszolgálat Jelentése sze­rint állítólag a dél-vietnami partizánok egységeit összponto­sítják. Később érkezett jelentések szerint vasárnap este egy továb­bi amerikai repülőgépet lőttek le Tujen Quang tartomány fe­lett. Ezzel a VDK területe felett Jtelött amerikai repülőgépek száma elérte az 1830-at. Ho Sl Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke Haiphong lakosságát és kato­náit kitüntette hősies viselkedé­sükért, amit az amerikai légi­támadások során tanúsítottak és a városnak az első osztályú Függetlenségi Rendet adomá­nyozta. Haiphong védői egy hét leforgása alatt 23 amerikai re­pülőgépet lőttek le és számos amerikai pilótát ejtettek fog­lyul. Az amerikaiak terrortáma­dásai ellenére a városban nor­málisan folyik a termelés. Washington — Westmoreland tábornok, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancs­noka szombaton este annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy az év végéig további 35 ezer főnyi erősítést kap. Ez­zel a Vietnamban harcoló ama­rlkaik száma 470 ezer főt érne el. Westmoreland tábornok az­után beszélt az újságírókkal, hogy látogatást tett Eísenhower volt elnöknél. London — A brit békevédők „szégyenmenet" megrendezésé­vel fejezték ki ellenszenvüket ^az amerikaiak vietnami agresz­sziójával és a brit kormány po­litikájával szemben. Az angol főváros legforgalmasabb utcáin és a Trafalgar téren vonult vé­gig a menet. A menet a londoni Trafalgar térre vonult, ahol a nagy tün­tetésen mintegy 15 000 ember vett részt. Kína nem haj'landó közös akciókra Peking (CTK) — Kína vissza­utasítja a szocialista országok közös akciójára tett szovjet fel­hívást az Egyesült Államok viet­nami agressziója ellen. Ez tünlk ki azokból a cikkekből, amelyek vasárnap láttak napvilágot a kínai sajtóban. A Renmin Ribao azt írta, hogy „a Jövőben a szovjet veze­tők és híveik nem alakíthatnak közös frontot az amerikai im­perializmus ellen". A lap május l-l vezércikké­ben hangsúlyozza, hogy a kí­naiak kötelessége az egész vi­lág lakosságának felszabadítá­sa. Athén (CTKJ — A mai görög alkotmány revíziója a kormány legfőbb és legközelebbi célja, — Jelentette ki az új katonai rend­szer belügyminisztere Sztilianosz Patakosz tábornok. Hangsúlyoz­ta, hogy az új alkotmánynak „alkalmazkodnia kell a Jelenle­gi követelményekhez, és meg kell szilárdítania a végrehajtó hatalmat, új választási rendszert kell alkotnia, és korlátoznia kell a képviselők számát". Patakosz tábornok a továb­biakban bejelentette, hogy a kormány „radikálisan decentra­lizálni kívánja és át akarja szer­vezni az egész államigazgatást". A belügyminiszter számos javító irányzatú intézkedéssel is ke­csegtetett az iskolaügy, a keres­kedelem, a külföldi beruházások stb. terén. Ezzel egyidejűleg azonban hangsúlyozta, hogy az első időszakban „teljes engedel­mességgel kell fogadni a kor­mány intézkedéseit". • • • Konstantin görög király szom­Általános sztrájk Adenban Aden (CTKJ — Adenben a hétfői általános sztrájk, melyet a brit megszállás ellen tiltako­zásul rendeztek, teljesen meg­bénította az életet. Az utcák üresek voltak, az üzleteket, ga­rázsokat, a hivatalokat és a re­pülőteret lezárták. A vasárnap történt aknarob­banás színhelyén brit katonák cirkálnak. A robbanás darabok­ra szakított egy iskolás gyer­mekeket szállító autóbuszt. A brit katonai őrjáratot megtá­madták és a fegyveres össze­tűzés során egy arab életét vesztette. Aden több negyedében ösz­szetűztek a brit őrjáratok és az arab tüntetők. A KÍNAI népköztársaság Im­már a 433-ik ízben komolyan figyelmeztette az Egyesült Álla­mokat, mivel az amerikai hadi­hajók ismét háromszor megsér­tették Kína felségvizeit, s az amerikai katonai légierők két­szer behatoltak Kína légiteré­be — közölte az Űj-Kína hír­ügynökség. batról vasárnapra virradó éjsza­ka részt vett a hagyományos or­todox húsvéti éjféli misén, az athéni székesegyházban. A ka­tonai puccs óta ez volt a király első nyilvános fellépése. Athén — U Thant, az ENSZ főtitkára szombaton felszólítot­ta a görög kormányt, hogy „bán­jék emberségesen" azokkal a politikai foglyokkal, akiket a nemrégiben lefolyt katonai puccs alkalmával tartóztattak le. U Thant felkérte Alekszisz Liatiszt, a görög kormány állan­dó ENSZ-képviselőjét, hogy tol­mácsolja felhívását a görög kor­mánynak. Az ENSZ szóvivője sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy U Thantot szombaton megláto­gatta dr. M. Klusák, Csehszlo­vákia állandó ENSZ-képviselője és B. Tomorowicz, a Lengyel Népköztársaság állandó ENSZ­képviselője, és arra kérték őt, hogy személyes befolyásával is járuljon hozzá a görögországi üldözés megszüntetéséhez. — Az óvoda a végletek vilá­ga. Nevetés—sírás. Középút, al­ku nincs. Egy éve lesz még csak, hogy tanítok, de annyira meg­szerettem ezt a világot, ezeket a kis emberkéket, hogy talán már élni sem tudnék nélkü­lük ... Minden vágyam az volt, hogy óvónő lehessek... — mondja Szombath Mari­ka, a kamocsai óvoda fiatal tanítónője. A végletek világa. A tanító néninek szinte pilla­natról pillanatra meg kell jár­nia az öröm csúcsait és a szo­morúság mélységeit. Mert ha le­esett a nagy, kékszemű hajas­baba, ki az, aki Zsuzsikát vagy Marikát megvigasztalja? A ta­nító néni. Ha sikerül a színes kockákból soha nem látott tor­nyot építeni, ki az, aki együtt túd kacagni Petivel? A tanító néni. Csak a tanító néni, mert ő az, aki ugyanolyan szomorú tud lenni, aki ugyanúgy tud ke­seregni, mint Zsuzsika, aki le­ejtette a kékszemű hajasbabát. És ő az ls, aki mindennek any­nyira tud örülni, mint Peti vagy Karcsi a színes kockából épült soha nem látott toronynak. Egy­szerre, az egyik pillanatról a másikra. Hány arca van ennek v a tanító néninek?... — Ojvárból, autóbusszal já­rok Kamocsára. En délelőtt ta­nítok, a kolléganőm meg délu­tán. Nagyon jól megértjük egy­mást, ló vele dolgozni. Külön­ben már rengeteg az ismerősöm, a buszon is, a faluban is. Hu­szonöt gyerekem van. Nagyon szeretem őket. Olyan édesek.. t Ennyi apró kis fejet, kis kü­lönálló birodalmat pillanaton­ként meghódítani, s játszva, ne­vetve vagy szomorkodva bár, de 'mindig egy bizonyos cél felé te­relni úgy, hogy a Játék továbbra is Játék legyen és őszinte, a ne­vetés továbbra Is nevetés, a szo­morúság mindig szomorúság, de sohasem erőltetett. És a célt, a pontot, ahová el kell jutniuk a csöppségeknek, sohasem sza­bad szem elől téveszteni. Ne­héz, komoly feladat. S az egy­szerre villanó szemek, az egy­szerre csattanó kacagás a bizo­nyíték, hogy sikerült. Jó, hogy látlak hóvirág, megkérdezem tőled, mi hírt hoztál, mit üzensz erdőnek, mezőnek. A tanító néni a kör közepén áll és tapsol, nevet. £s közben arra gondol, mit is kell ma még átvennie a csöppségekkel... ... és arra, hogy délután a surányl Iskolások tánccsoportja várja, mert ő tanltja be a tán­cot. Táncolni is nagy®«- szeret, és amikor a népművelési ott­honból felkérték, nem tudott nemet mondani. Különben is, kl más taníthatná, hiszen ő végez koreográfusi tanfolyamot... Este színdarab-próba is lesz. Az Elektrosvit Üzemi Klubja mellett, működő színjátszócso­port ís meghívta, hogy jöjjön el közéjük, ha már a CSEMA­DOK tánccsoportjában ott le­het ... Nem sérthette meg őket... Aztán még előkészületet kell majd írnia ... Megáll. Hirtelen úgy érzi, el­fáradt. A szája sarkában a mo­soly kissé megfakul, de a kö­rülötte forgó, csillogó nevető­szemű gyerekek elfeledtetik előbbi gondolatait.. — Gyakran g ondo lok barát­nőimre. akikkel együtt végez­tem. ök vajon hogy élnek, mit csinálnák, milyen problémákkal kellett és kell megküzdeniük? Azt hiszem, nekünk minden év végén találkoznunk kellene egy kiadós beszélgetésre a gyere­kekről, a munkánkról... A gyerekek körbejárnak. Sze­mük gömbreflektorai a tanító nénit pásztázzák, a tanító néni tapsoló kezét, és botladozó nyelvvel, de ütemre fújják a gyönyörű kis Zelk verset: Szedd a lábad szaporán, vidd a hírt madárka, útra kelt már a tavasz, itt lesz nemsokára. — Azt hiszem az a szép eb­ben a mi munkánkban, hogy másnap kezdődik minden elöl­ről. Ojra és újra meg kell hó­dítani, be kell venni a kis ko­bak-várakat, amelyek kapuját még érintetlen pecsétek védik. Örülök, hogy ezt választottam hivatásul, hogy erre vállalkoz­tam ... TÖTH ELEMÉR Az új görög kormány meg akarja változtatni az alkotmányt U THANT FELHÍVÁSA E. Fehér Pál: AZ UJ HULLÁM VEGE? A szovjet irodalom eszmecseréiből Mit jelentett az „ÜJ hullám" a szovjet irodalomban? Egy évti­zedet. Azokat a törekvéseket összegezte, melyek a XX. kong­resszus után érvényesülhettek igazán az irodalomban. Üj hősö­ket, új esztétikai eszményeket jelentett — új, fiatal írókat, idő­sebb, ismert írók megújulását. Nevezhetnénk ennek az évtized­nek az irodalmát az egyszerű emberi sorsok irodalmának is, s nem csupán azért, mert a kor­szak nyitánya vitathatatlanul Mihail Solohov klasszikus elbe­szélése, az Emberi sors volt, ha­nem azért is, mert éppen ennek a műnek a szemlélete, humaniz­musa, eddig szokatlan — bár nem ismeretlen — hős-típusa reprezentálja azt az esztétikai Ideált, melynek megvalósítására az „új hullám" törekedett. S te­gyük hozzá, hogy sikerrel. Egy idő óta azonban egyre kevesebbet hallani erről az „,új hullámról". Talán egy fejlődési szakasz lezárását is jelenti ez a tény. Sok jel mutat ugyanis arra, hogy a szovjet irodalom arcvonalai részben megváltoz­tak, új problémák vetődtek fel a valóságban és az irodalomban. Ma már egyáltalán nem szük­séges bizonygatni a költők ifjabb nemzedékének, fevtusenkfinak, Voznyeszenszkifnek, Vlnokurov­nak és a többieknek költői rang­Ját, helyét az irodalmi életben. Ugyanez vonatkozik a próza­Írókra, akiknek sok müve sikert jelentett magyar fordításban ís. Akszojonovtól, Viktor Konyec­Jrí/től, Jurij BongyarevM, Grt­gorlf Baklanovlg. A névsor ter­mészetesen hiányos, de nem is törekszünk teljességre. A jelen­ség a fontos: ebben a széppró­zában új értelmet kapott a po­litizálás, mert ezeknek az írók­nak az értelmezésében az adott k^r talán egyik legfontosabb problémája az az erkölcsi forra­dalom, mely az emberek egymás közötti viszonylataiban, éppen a szocialista gondolkodás hatásá­ra végbement. Ebben a szépprózában csak­úgy, mint a költészetben az ed­digiektől eltérő értelmezésben használták föl a hagyományo­kat, hiszen hallatlanul kitágí­tották annak az értékes örök­ségnek a körét, mely formában, tematikában adhat valamit a mának. Üjra felfedezték Doszto­jevszkift és Ivan Bunyint, Iszaak Bábelt és Velemír Hleb­nylkovot, teljesebben értették Majakovszkijt., Blokot, s Borisz Pasztemak, valamint Martna Cvetaleva hatása ís jótékonynak mondható. Ebben az „új hullámban" a fiatalokkal azonos jogokon vet­tek részt az öregek, llja Eren­burg emlékiratai, ez a nagysza­bású történelmi riport ihletője is volt az „új hullám" lázas fel­fedezéseinek, éléhk disputákat eredményezett a korszerűség alapvető kérdéseiről. Alekszandr Tvardovszklj poémája az Egyre messzebb a szovjet történelem legfájdalmasabb tragédiájáról elsőként mondott általános ér­vényű szavakat; a másik elbe­szélő költeményben, a Tyorkin a másvilágon-ban pedig olyan költői eszközöket „rehabilitált", melyek sokáig feketelistán vol­tak. Ezeknek a műveknek többé­kevésbé megnyugtató értékelése kialakult. Nem vita-témák többé, a megírásuk óta eltelt néhány esztendő elegendő volt arra, hogy a köztudat részeivé le­gyenek. Nem elavult alkotások ezek, hanem megérett művek. Vége az „új hullámnak"? Az „új hullámnak" nem lehet vége. Eredményei ma már iro­dalomtörténeti jelentőségűek. Viszont bizonyosnak látszik, hogy a szovjet irodalom előtt új és másabb feladatok megoldása áll. Müvek és viták bizonyíta­nak. Az irodalomban is, más művészeti ágakban is. Egy hetvenéves fiatal Január végén köszöntötte a szovjet irodalmi élet Valentyin Petrovlcs Katafeve t hetvenedül születésnapján. Az Író — ebből az alkalomból — megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet is. Egy életmű­vet jutalmazott a tisztelet és az állam megbecsülése. Az életmű­vet méri tel Ljudmtlla Szkorino­nak, az ismert kritikusnak, a Znamja főszerkesztő-helyettesé­nek hetedfélszáz oldalas alapos monográfiája, mely a szovjet irodalomtudomány egyik friss és rangos teljesítménye. Az élet­mű megújulásáról tanúskodik viszont Katajev legutóbbi alko­tása, a Szent kút című kisre­gény. A Szent kút különös ötvözete a memoárnak, az esszének, a szabad írói asszociációnak. Egy öregember operáció előtti alta­tásának látomásait idézi meg az író. Távoli múlt s egy közeli, az emlékek sokaságát idéző észak­amerikai utazás kapcsolódnak össze. Régholt barátok ár­nyai jelennek meg, egy tűnt sze­relem emléke villan fel, a sze­retett asszonnyal való találkozás remegteti meg a vén szivet — ennyiből is látható, hogy a Szent kútnák nincsen „cselek­ménye". „Maurols azt állítja, hogy le­hetetlen, egyszerre két világban élni — egy elképzeltben és a valóságosban. Aki mindkettőre vágyik — kudarcot szenved. Meggyőződésem, hogy Maurois téved: azt éri kudarc, aki a két világ közül csupán az egyikben él, az ilyen ember megrövidíti önmagát, hiszen elveszíti az élet bölcsességének és szépségének pontosan a felét..." — olvas­suk egyhelyütt a Szent kút-ban. Es Katajev valóban ezt a kettős életérzést kísérli lerögzíteni. Az álmok és a valóságos történé­sek Jelzései váltják egymást — anélkül, hogy a hagyományos értelemben meséje lenne ennek a műnek. Töredezett gondolatok, homályos vágyak csillannak fel, mintha Katajev — mert a Szent kút önéletrajzi jellege kétségbe­vonhatatlan — egy nagyon bi­zalmas, meghitt beszélgetésre invitálná olvasóit. Csakhogy: mi köze ennek a művészethez? A kérdést nem mi tesszük fel, hanem Vlagyimir Dugylncev, a Nemcsak kenyér­rel él- az ember című, egykor nagy vihart kavart regény szer­zője, a Lltyeraturnaja Gazetában megjelent terjedelmes és indula­tos cikkében. Dugyincev nem a Szent kút mondanivalójával vi­tatkozik, hanem a formájával. Kétségtelen, Katajev kisregénye merőben szokatlan formailag a szovjet-orosz irodalomban. Az iró túl sokat biz az olvasóra: szinte csak az ötleteket adja a továbbgondolkodásra, s a levon­ható következtetések száma végtelen. Dugyincev éppen ez­zel nem tud megbékélni: sze­rinte, hiába van állandóan elő­térben az iró, Indítékai, valósá­gos jelleme mégis rejtve marad. A hős határozott és pontos kon­túrjai nélkül pedig a művészet legfontosabb ismertetőjegye hiányzik ebből a műből. Nyil­vánvaló, hogy Katajev kisregé­nye kísérlet. Dugyincev kritiká­ja egy másik esztétika, a realiz­mus hagyományos formáinak tiszteletéből indul ki. Viszont az is bizonyos, hogy Katajev pályá­ján egyáltalán nem váratlanul következett be ez a fordulat. Szkorino, már említett monográ­fiájában, a Leninről szóló — ma­gyarul is megjelent — Kis vas­ajtó a falban-t elemezve állapí­totta meg: mintha az irót a rea lista ábrázolás hagyományos 1987. V. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents