Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-20 / 137. szám, szombat

Harmadikosok között írásbeli után A

z Ipolysági Általános Középiskolában az idén a nappali tagozaton hetven diák készül az érettségi vizsgákra. A két harmadik osztály közül a III. A a népesebb, ide 30 tanuló jár. — Nehéz volt-e az írásbeli? — kérdezzük a körénk sereglő diákoktól. Összenéznek, elmosolyodnak. Látni rajtuk, hogy mondanivalójuk lenne temérdek, csak nincs senkinek bátorsága elkezdeni. Aztán egy magas barna kislány mégis nekibátorodik: — Nem lehet mondani, hogy nehéz volt az idei írásbeli. Különösen szlovák nyelvből volt könnyebb, mint gondoltuk. Szép témáink voltak. Az egyik egy jellemzés valamely hősről, akit a szlovák Irodalomból példaképünknek tartunk, aztán volt egy „kozmikus" téma az emberiség legújabb sikereiről az űrkutatás terén, és végül egy igen szép téma, községünk háború utáni fejlődéséről. — Melyiket választotta a három közül? — Az elsőt. Nagyon szeretem az Irodalmat általában, tehát a szlovák Irodalmat ls — válaszolja a kislány, Petényi Mária, aki egyébként az osztály egyik legjobb tanulója és a nyltrai Pedagógiai Fakultásra küldte el jelentkezését — A magyar tételek nehezebbek voltak? Kis csend. Aztán egy másik kislány, Makrai Mária veszi át a szót: — Hát őszintén szólva magyar nyelvből az Írásbeli tételek kissé megleptek bennünket. — Miért? — Vegyük például a harmadik tételt. Már a címe is olyan hosszú, hogy fejből nem ls tudnám pontosan megmondani. Az egész tétel a csehszlovákiai magyar irodalom alapos Ismeretét tételezi fel ... Mi pedig a tanterv szerint csak májusban vesszük át a hazai magyar Irodalom néhány képviselőjét, az írásbeli Idején tehát Idevágó ismereteink még nem voltak. — És a másik két tétel? — Nagyon szép tételek voltak — avatkozik a beszélgetésbe Tóth Valéria. — Én Petőfiről Írtam — mondja Balázs Éva, egy villogó szemű fekete lány. — A szerelem és a barátság témaköre Petőfi költészetében szinte beláthatatlan. Meg aztán a szerelem hozzánk, fiatalokhoz közel álló probléma... Elpirul kissé és lesüti a szemét. A többi lány kuncog. — Egyelőre a pályaválasztás a legfőbb gondunk — mondja Kremnicsan Magda. — Mindenki nem mehet, nem is akar egyetemre vagy főiskolára menni. A kétéves továbbtanulási lehetőség az úgynevezett „felépítményi" Iskolákon pedig nagyon kevés. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen szakközépiskola mellett sem nyílik magyar tanítási nyelvű felépítményi tagozat. Nem mindenki beszél olyan jól szlovákul, hogy elszánhatná magát, szlovák Iskolában fog tovább tanulni. Én például a könyvtárosi szakközépiskolába Jelentkeztem Bra tlslavába, de nem tudom, végül elmegyek-e... A téma mindenkit érdekel. Tóth Valéria ismét bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Én Is Bratislavába jelentkeztem gyógytornásznak. Elég Jól beszélek szlovákul, remélem, nem lesz komolyabb fennakadásom. — Ki kellene bővíteni a felépítményi középiskolák hálózatát — teszi hozzá Petényi Mária. — Óvónőnek például már évek óta nem jelentkezhetnek a magyar középiskolát végzett lányok, nincs Ilyen felépítményi iskola. Nincs lehetőség ilyen formában tovább tanulni a magyar tannyelvű ipari szakközépiskolán, de egészségügyi Iskolán sem . Elkomolyodnak a vidám diákarcok. Azért csak lesznek továbbtanulók is? — Természetesen — szólal meg Talpas Bertalan, az osztály és az iskola legjobb tanulója. — Én a Szlovák Műszaki Főiskola elektromérnöki karára adtam be a Jelentkezést és remé lem, fel ls vesznek. — Több mérnökjelölt nincs ls az osztályban? — Én is az vagyok — jelentkezik Szecsei Sándor, aki a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára Jelentkezett. További beszélgetésünk során kiderül, hogy az Ipolysági harmadikosok a legkülönfélébb pályákra készülnek. Többen adták be jelentkezésü ket a bölcsészkarra ós a természettudományi karra ts, van, aki levéltáros, orvos, tanár, operatőr, jogász, atomfizikus, vegyészmérnök, óvónő szeretne lenni. Persze a főiskolai és egyetemi felvételi vizsgák előtt még a szóbeli érettségi vár rájuk. — Nem félnek egy kicsit? — Félni nem félünk — mondja ismét egy fiú. Huszár Lajos — tanulnunk azonban még nagyon sokat kell. Az érettségi vizsgákhoz át kell jól Ismételnünk az anyagot és ez rengeteg Időt vesz Igénybe. Ezekben a hetekben kedvenc szórakozásainkról ls le kell mondanunk. Még a sportról ls... E

gy-egy elejtett szóból kitűnik, hogy magabiztosan, kedvvel készülnek az érettségire. — Akadályozza-e valami a felkészülést? — Ilyesmi is akad — mondja elmosolyodva egy barna kislány. Nagy Marika. — Nagyon kellemetlen, hogy nincsenek saját tankönyveink, mivel Ilyenkor, érettségi előtt az elsős és másodikos könyvekre ls szükségünk van, ezeket pedig könyvesboltban nem tudjuk beszerezni, elsős és másodikos iskolatársatnk viszont még tanulnak belőlük. Most a „könyvhiány" nehezíti a felkészülést az érettségi vizsgákra. Beszélgetésünk végeztével búcsút veszünk az Ipolysági harmadikosoktól. A diáktekintetek valami utánozhatatlan derűt sugároznak. Az optimizmus, a fiatalság derűjét... SÁGI TÓTH TIBOR Forbáth imre verseiből ELÉGIA Ismerd meg furcsa sorsomat, te Utánamjövő, Ismerd hát meg az álmok generálisát, A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást, A megroggyant vándort, a letört gentlemant! Kinek délmagyar erdők zúgtak bölcsődalokat, 5 kit enyhén ringatott a szőke Balaton. A kormos házak tűzfalai között. Óriási árnyékok alatt kókadón Itt élt a messzi, napfényes vidék szülöttje, Itt száguldott a kimérák után A bolondul kék szemű, nyugtalan szívű, A folyjon szenvedő és mindig lázadó, Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiúi Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú, Gonosz kísértésekkel színültig teli, Itt kóborolt késsel a fogai között, Vérszomjason és szerelmesen, Az ősi Kőhídon és Campa szigetén ... Ám gyümölcstelen maradt a forró ügelés. Egykor tiszta homlokát bekente a kételyeik sara, Fekete szárnyával csapkodja már az unalom. A Moldva söt?t vizénél tágranyílt szemekkel Bámul a csillagokra ősi rettegéssel. Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb. Mit hideg szél kopaszt, úgy fogynak évei. Jaj! még fiatalon és nagyon megromolva, Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé. PANASZ ÉS REMÉNY Bután tolonganak az évek, s minden úgy múlik mellőlünk, belőlünk, tőlünk, mint evezőcsapások egy sötét folyón, mik egyre távolabbról hangzanak; viharvert kor gyermekei, nincs időnk lehajolni a forrásokhoz s a légyzümmögésben is Pán varázsos sípját hallani e rohannunk kell tovább; hiába csókol a nedvesajkú szél s a napsütötte lombok hiába suhognak, zúgnak, búgnak, ördöngös talányokon törjük a fejünk, baktatva a fekete aszfaltokon; vasbetonkorszak gyermekei vagyunk, hatalmas hidak kötik partjainkat egybe, s elektromos drótok kötöznek össze minket, s nem ismerjük egymást, kiket az arany sárgaláza ráz, s a fegyverek fertelmes csörömpölése ver fel nyugtalan álmainkból, setét szemekkel szemlél a halál s de figyeljük a zivataros égboltozatot s híven kivárjuk az idők teltét, már itt-ott bíborán fel-felcsiUoq emberszív titokzatos csillaga: Szabadsági SZÁNTÓ LÁSZLÓ: A munka diadala a szent reglama fölött Szóltam már róla. hogy az Októberi Forradalom nekünk hadifoglyoknak meghozta a teljes szabadságot. Egyenjogúak lettünk az orosz lakossággal, a legénységi állománnyal és elvesztettük tiszti zsoldunkat. Ez váltotta ki a tábor további életét forradalmasító eseményt. Valamikor júniusban, a mór említett Bernáth tanító kifüggesztett egy kis plakátot, amely felszólított minden éhezőt, hogy két órakor jelenjen meg a hangversenyteremben. Felhívása a szegény családból származó, a munkát vállalni kész tanító magatartását tükrözte. Munkaalkalom volt, dolgozni tudtunk és valamiből élnünk kellett. Csakhogy a tisztek egy része és táborparancsnokságunk ezt a felhívást hallatlannak tartotta. Bernáthot tüstént letartóztatták, hosszasan és cirkalmasan jegyzőkönyvezték az esetet, bolsevikként megbélyegezték és megfenyegették, otthon majd felel azért, hogy testi munkára merte felszólítani tiszttársait. Kettőkor mintegy 2000-ren gyűltek egybe. Renvers ezredes, az akkori táborparancsnok majdhogy térdre nem esett előttünk, igy könyörgött: — Meine Kinder, die heilige Reglame verbietet arbeiten. A szent reglamára, a katonai szabályzatra hivatkozott, amely a tiszteknek tiltotta a fizikai munkát. Ezzel ugyanis nemcsak tiszti becsületükön ejtenének foltot, hanem a császár őfelségének becsületén is. Kért bennünket, hogy az isten szerelméért tegyünk le erről az őrült gondolatról és inkább éhezzünk tovább. Még ma Is átélem azt a pillanatot, amikor Renvers a szent reglamával fenyegetett bennünket. Félelmet keltett bennünk. Valamennyien attól tartottunk, hogy otthon majd felelősségre vonnak minket a szent reglama megszegéséért. Abban a pillanatban én Is féltem. De egy órával később a szent reglama már megnevettetett. Illegálisan kezdtünk dolgozni és nehóny nőnap múlva ugyanezt tette Renvers úr is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy akkoriban idehaza még monarchia volt. Ki tudhatta, hogy a monarchia szétesik, Németországot két vállra fektetek és Szovjet-Oroszország megmarad? Csak egyben hittünk, hogy a békét megkötik és mi haza jutunk. Szibériában még nagyon ingatag volt a bolseviki rendszer. Valóban, nem sokkal később, júliusban a szibériai szovjet elbukott. A néhány hónapos szovjet uralom nem vehette elejét a zűrzavarnak. Az egyes kormányzóságok viszálykodtak. Az egyiknek nem volt szene, viszont voll elég mozdonya, a másikban fordított volt a helyzet. Nem tudtak kölcsönösen megegyezni és segíteni egymást. Az első forradalmi hónapok zűrzavarában több körülmény tartott bennünket vissza a forradalomban való tevékeny részvételtől. Eszembe ötlik egy ilyen körülmény. Egy napon elindultunk a városba és néhány száz méterre a tábortól kozákcsopcvt tartóztatott fel bennünket. Meglepetésünkre valamilyen Létay volt a parancsnokuk. Ismertük a táborból. Nem volt a legjobb híre. Valamikor hadapródiskolába járt, de onnan ízléstelen kalandjai miatt kihajították. A hadifogságba magával hozta tárogatóját. Ez a kuruc hangszer a klarinétra hasonlít, csak nagyobb annál és mélyebb a tónusa. Létay ragyogóan szólaltatta meg és a táborban jó zenésznek tartották. Könyveket viszont nem olvasott és a bolsevizmusról mit sem tudott. S most hirtelen bolseviki vezérként sodródott elénk. Természetesen ez nem nagyon tetszett nekünk. Tény azonban, báf Létayt talán a kalandvágy vonzotta a bolsevizmus oldalára, végül az ellenforradalommal szemben vívott hosszadalmas harcokban az életét áldozta eszménkért. Ne csodálkozzanak ezért, hogy 1918 júniusában elhatároztuk, a saját szakállunkna hazamegyünk. Az Októberi Forradalom után a város leggazdagabb burzsuja bejött a táborba, és számára előnyös feltételek mellett kölcsönt ajánlott fel. Igy hát kölcsönt vettünk fel az útra. Tán öten távoztunk a táborból. Az eredeti terv egészen fantasztikus volt. Nansen leírására épült, amely feltérképezte egy gőzhajó útjál a Jenyiszej torkolatótól az Északi Jeges-tengeren. S bár óva intetttek bennünket, hogy a Jenyiszej! követve semmiképp nem jutunk kl a tengerhez, mégis elvitettük magunkat egy 25 kilométernyire fekvő faluba. Én azonban nem szándékoztam hazatérni. Semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy ismét kivezényeljenek az olasz frontra. Néhány napot rostokoltunk a faluban, s amikor megtudtuk, hogy egy parasztember tutajjal fát akar Krasznojarszkba úsztatni, evezősöknek jelentkeztünk. A tutaj óriási volt. Mintegy 22 vagon fát építettek bele s négy kazal széna magasodott rajta. Kalandos utunk így ért véget visszatérésünkkel a táborba. Midőn elhagytuk, még a szovjetek kezén volt. Három hét múlva, amikor visszajöttünk, már a fehéreké volt a hatalom. A tábort lezárták s ml titokbon tudtunk csak visszatérni. Ekkor heten, vagy kilencen kefekötő szövetkezetet alapítottunk. Lovak csutakolására alkalmas keféket készítettünk s azokat o csehszlovák légió vette át tőlünk. Szombatonként két szekér kefét adtunk ót a közvetítőnek, aki a légionáriusoknak szállította ezt az árut. Jól kereseti rajtunk és alaposan kizsákmányolt bennünket. Igy első ízben tapasztottam a saját bőrömön a marxi tanítás igazát. A történelemhez hasonlóan a tábor életében is a bérmunka első szervezője és kizsákmányolója a kereskedelmi .őke volt. Valóban kizsákmányolt bérmunkásnak éreztem magamat A tábo' fokozatosan termelő központ lett. Minden hadifogolynak kis könyve volt, amelybe havonto bejegyeztek 50 rubelt Erre a könyvecskére 50 rubelig vásárolhatott, mivel a táborban minder. étterem, üzlet és kávéház a parancsnokság kezén volt A tábort termelése nemsokára Szibéria-szerte ismertté tette, (Folytatjuk)