Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-18 / 135. szám, csütörtök

SZÁNTÓ LÁSZLÓ Gondolati pezsgés A tábor élete kulturáltabbá formálásának első lépéseit és az ezzel összefüggő történeteket ezért elevenítem fel, mert nem kis mértékben kihatottak további fejlődésemre. Az emberek eddig ismeretilen vagy kevésbé ismert vonásai tárultak elém. Műveltségem és látóköröm szélesedésében, eszmélésemben sajátos szerepet vitt a könyvtár, de nemcsak az. Iskola volt az egész táborélet. Mindenki, oki az olvasásnak hódolt, osztozni kívánt élményeivel, elbeszélgetett másotokat. Rettenetesen sokat beszélgettünk, vitatkoztunk. Néha úgy tűnik nekem, hogy a táborban egy nap vagy hónap alatt többet tettünk és tanultunk, mint ma egy év alatt. Mintha a táborí napnak nem 24, hanem 48 órája lett volna. Pedig télen a Nap kilenckor kelt és délután háromkor már sötétség borult a tájra. A könyvek mellett — mint mór említettem — az előadások is rendkívül pallérozták gondolatvilágunkat. 1916 őszétől kezdve, körülbelül két hónapon keresztül, minden áldott héten meghallgattuk egy Katona József nevezetű gimnáziumi tanár, volt premontrei szerzetes előadását. Nagyon képzett fizikus volt. A fogságban akart felkészülni oz egyetemi tanár képesítésének elnyerésére. Ezért örömmel elfogadta meghívásunkat és hetente két előadást tartót* az elméleti fizikából. Már Pesten, a főiskolán valami rámragadt a fizikából. Katona előadásai ismét felébresztették érdeklődésemet. Különösen joz egészséges észjárássol és a Szokványos logikával fel nem fogható jelenségek izgattak. Nem tartottam például logikusnak, hogy a mínusz kétszer mínusz kettő — plusz négy. Az sem ment o fejembe, hogy a görbe lehet egyenes és megfordítva. S a fizikában bőven akadt ilyesmi. Ha egy ón és egy réz rudat drótbuzallal egymáshoz erősítünk és felmelegítünk, akkor a dróthuzalban a villanyáram egyirányú lesz. Mihelyt azonban emelkedik a hőfok, változik az áramfolyás iránya. Hiába kértem magyarázatot erre a jelenségre. Pesten éppúgy, mint a táborban Katona, csak leszögezték és leírták ezt a jelenséget, de megfejteni nem tudták. Az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekről napokig tartó, éjszakákba nyúló viták folytak. A Dukesszel folytatott viták voltak azonban o legértékesebbek. Ö figyelmeztetett arra, hogy ezeket a jelenségeket csak Marx dialektikus logikája segítségével érthetjük meg. Dukesz volt az első, aki hangsúlyozta nekem: — Montnál ez alapvető fontosságú! Ez az, amire Tőkéje épüli A dialektika! Mar* a Tőkében ennek a módszernek a segítségével bizonyítja két különböző érték, a csereérték és a használati érték egységét. Persze akkoriban még nem ismertem a Tőkét. Dukesz úgy irányítóit, hogy először olvassam el a burzsoá közgazdászok műveit. Emlékszem Konrád nagyon divatos két, vagy három kötetes gazdaságtanára, amely felületesen leírta és védelmébe vette a tőkés termelési módot. Csak később, valamikor tizennyolc tavaszán fogtam bele a Töke olvasásóba. Természettudományi tanulmányaim, a valóban szabad és szüntelen viták rohamosan formálták tudatomat. Táborunkban, miután parancsnokságunk egy ideig a besúgásra és a fenyegetésre támaszkodva hiába igyekezett bevezetni a kaszárnyaéletet, érvénybe lépett a teljes lelkiismereti és tudati szabadság. Bármit kimondhattál, szidhattál, elárulhattad legrejtettebb gondolataidat és semmitől sem kellett tartanod. S azok a vitákI Mindenki őszintén kimondta, ami a szívén feküdt. Rendkívül sokat jelentett ez a jellem és a gondolkozásmód fejlődése szempontjából. Nem korlátozódhattam csupán természettudományi tanulmányokra. A Dukessza! folytatott párbeszédek felkeltették a társadalmi történés, a társadalom iránti érdeklődésemet. S ennek hatásóra lassan, de biztosan meggyőződtem róla, hogy a tudomány társadalmi termék s ilyenformán a társadalomra is hatnia kell. Ilyen gondolati pezsgés közben értem meg a forradalmat. Találkozásaim a forradalommal i- Ne félj, nemsokára hazamegy a mamához, mert nálunk forradalom lesz. Ezekkel a szavakkal fogadott egy orosz frontharcos, amikor fogságba estem. A táborban megismertem egy Kuchár nevű ungvári ügyvédet. Közismertté tette a szójárása: — Nem kell félni, forradalom lesz! — Miért lesz forradalom? — Az oroszok véget vetnek a háborúnak. Tizenhatban és tizenhét elején nem vettük komolyan az ilyen beszédet. S tizenhét hirtelen igazat adott nekik. Kitört a februári burzsoá forradalom. Meglepett bennünket. Nem vártuk. Az egész tábor szinte önkívületi állapotba került. De nem a forradalom miatt. Engem is beleértve, mindenki hitt abban, hogy a forradalom véget vet o háborúnak és hazakerülünk. Táborunk foglyainak kilencvenöt százaléka ennek a gondolatnak élt. Akkoriban én, Dukesz és a többiek is haza akartunk menni. A februári forradalom a hadifoglyok, a tábor szempontjából általános megszigorítással járt. 50—50 lépiésekként őrtornyokat emeltek, körülményesebben adtak kimenőt és mindenütt őrség ügyelt gondosan arra, nehogy lábunk keljen. Akkoriban még minden fogoly tiszt havonta ötven rubelt kapott. Egy Makarov nevezetű orosz vállalkozó tábori éttermeiben, cukrászdáiban, kávéházaiban, üzletében költöttük el ezt a pénzt. Valamikoi tizenhatban parancsnokságunk kezébe mentek ót ezek a létesítmények. A februári forradalom után rohamosan esett a rubel árfolyama és nem sokkal később a Kerenszkij rubel az eredeti értéknek alig egy tizedét képviselte. Ez visszatükröződött ellátásunkon is. A tábort nem hagyhattuk el, és így kukorica málén éltünk. Eletünk különben nem változott. Színielőadások folytak, a labdarúgás továbbra is legkedveltebb szórakozásunk volt s még egy új szenvedély is tért hódított. Szurkoltunk az eseményeknek. Hadifogoly újság is készült táborunkban. Nagyon becsületesen tájékoztatott bennünket a legújabb eseményekről. Hogyan készült ez a lap? A táborba 5-6 orosz újság járt. Ezenkívül minden hazai csomagban volt magyar, osztrák. német újság. A szerkesztőség kiollózta belőlük az érdekes híreket. A kommentár mór ritkább volt. Hogyon sokszorosítottuk a lapot? A legénység körében sok volt az értelmiségi. Az 1912-ig ténylegesen szolgáló tanárok és tanítók a háború kitörése után közlegényként rukkoltak be. 1912-ig ugyanis nem lehettek egyéves önkéntesek. A fogolytáborban kiemeltük őket a legénységből. Voltok vagy hatvanan, ök készítették az újságot. Egyikük diktált, míg hatvan társa az íródeák szerepét töltötte be. Lapunknak két kiadása volt. A reggeli hatnyolc, az esti négyoldalas volt. Az újság világos képet adott a helyzetről. Lapunknak senkire sem kellett tekintettel lennie. Valóban tárgyilagosan tájékoztatott bennünket, mert közölte mind a két harcoló fél híreit. Felmérhettük, milyen ostoba például a német külügyminiszter, vagy más miniszterek, akik nem láttak tovább az orruk hegyénél, mert a helyzetet egyoldalúan, szemellenzősen vizsgálták. Újságunknak köszönhettük, hogy nemcsak a magyarok és a németek, hanem az oroszok nézeteit is ismertük. Ezen felül Dukeszhez hasonló hírmagyarázóink voltak. A burzsoá forradalomtól az Októberi Forradalomba való átmenet folyamatában kezdtem foglalkozni a politikával. Legtöbb gondot az okozott, hogy nem tudtuk, kik a maximalisták - csak később derült ki, hogy a bolsevikokat nevezik így — kik a mensevikek és kicsoda Lenin. Sokáig törtük a fejünket ilyesmin. De a maximalisták pártján álltunk. Majdnem az egész tábor hozzájuk húzott, mert tetszett az, amit hirdettek. Elsősorban azért rokonszenveztünk velük, mert a bolsevikok elejétől fogva követelték az annexiók és hadikórpótlás nélküli azonnali békét. A hadifoglyok kilencvenöt százalékát éltette a hazatérés vágya. S hirtelen, o háború kellős közepén akad egy pórt, amelynek programjában szerepel az azonnali béke követelménye. A bolsevikok programjának második pontját — a föld azoké, akik megművelik - a táborlakók jelentős hányada szintén rokonszenvvel fogadta. Természetesen ettől visszariadtak a nagybirtokosok. Viszont én és sok más bajtársam legfeljebb a kaliforniai őszibarack ültetvényről mondhatott le. A bolsevikok programja számolt a hadifoglyok azonnali szabadon bocsájtásóval is. Ezek a követelmények lelkesedéssel töltöttek el bennünket. Néhány hónapig eltartott, amíg az Októberi Forradalom Krasznojarszkig eljutott. Nekünk tálcán hozta a szabadságot. Egyenjogúak lettünk az orosz lakossággal, s mi tisztek a legénységgel. Elvesztettük tisztiszolgáinkat és az ötven rubelt is. Ugyanolyan ellátást kaptunk, mint a legénység. (Folytatjuk) TAVASZI HATÁRJÁRÁS Ügy tartják, az a jó agronómus, aki télen-nyáron figyelemmel kíséri a határt. A legnagyobb érdeklődést, persze mégiscsak a tavaszi újraéledés kelti. Ezt követően a gazdász kezdi értékelni, hogy mire számíthat. Erről folyik a beszélgetés Bujalko János agronómussal és Prestnszky András csoportvezetővel. A nagycétényl határban (nyitrai járás) az egyik dűlőről a másikra vándorolunk, s figyeljük az új termést. Panaszra ugyan még nem lehet ok, ám egyelőre a határ nem ígér olyan gazdag termést, mint amilyen tavaly volt. Lucernakaszálás előtt Itt van például a lucernadűlő. Szép sűrű, csakhogy a lucerna növekedése nem olyan, mint amilyet elvárt az ember. A kísérők meg is jegyzik, hogy tavaly négy kazal herét gyűjtöttek be az első kaszálásból, s az idén csak három kazalra számítanak, pedig 10 hektárral több herét vetettek. Kedvezőtlen volt az Időjárás, a hideg miatt nem tudott jól kifejlődni. Soká már nem hagyhatják tövön, kezd sárgulni az alsó levele, s hamarosan kibimbózik, ami már a kaszálás idejét jelzi. — Nem is várunk vele soká — mondja az agronómüs —, hogy a második termés minél előbb kifejlődjék. Ilyenkor még elég nagy a talaj nedvességtartalma, s ha nem is esne, Igy is jobb lehet a második kaszálás, amelyből húsz hektárról magot Is szeretnénk fogni. A mag bizony nem ártana, mert hisz tavaly sem sikerült a termesztése. Most jól felkészül a szövetkezet. A magra szánt terület körül egy héttel előbb kaszál le egy sávot, hogy a fejlettebb növény magához csalogassa a kártevő rovarokat, a magra hagyott területen pedig vegyszerekkel is irtják őket. Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás. A magtermesztést illetően is többféleképpen próbálkoznak a gazdaságok. Máshol meg azt tartják, hogy 5—6 napos időközökkel virágoztatják az egyes dülőszakaszokat és csak azokat hagyják meg magtermesztésre, amelyek virágzása idején kedvező volt az időjárás. Gyomirtás repülőgéppel A szomszédos dűlőben búza zöldell. A színe sötét, ám a hideg ezt is megcsípte. A levelek vége megbarnult, ami a fagyás jele. Ezt ugyan kiheveri, de az itt-ott ritkán maradt részek ezután már nem bokrosodnak. A 17 hektáros Kadány dűlőben ís ritkás a pavlovícei fajta, amit nem is annyira a kedvezőtlen tél rovására kell írni, mint inkább az elégtelen talajelőkészítésre. Mondják a kísérők, hogy az őszi szántás nagyon hantos volt és nem lehetett szétdolgozni. így, bár több magot is vetettek, mégis ritka maradt, mert az egyenetlen talajban nem sorolt ki minden mag. A ritkaság ellenére azonban nem sok benne a gyom. Mire e sorok megjelennek, még anynyi sem lesz. Ditoxszel permetezik be, s hogy kevesebb kárt tegyenek benne, a permetezést repülőgéppel végzik. A Diana és a többi fajta búzával meg vannak elégedve, kiváltképpen a Diana sűrű, akár a rét. Az árpára sem lehet panasz. Egyenletesek a vetések, s a nyúl már elbújhat benne. Lányok, asszonyok gyülekeznek a Hosszú-dűlőben, a mákot sarabolják. A 15 hektárnyiból már nincs ls sok hátra. Utána elkezdhetik a répa sarabolását ls. A sorok jelzik, hogy sokáig ezzel sem lehet várni. Ami gondot okoz Az 1022 hektáros szövetkezetben tavaszonként legnagyobb gondot az alacsonyan fekvő, vízzel elárasztott területek okozzák. A 371 hektárból 164 hektár a szántóföld, s az árpavetés idején bizony meg sem lehetett közelíteni. A napokban kezdtek a megműveléséhez. Egy dűlőt bevetettek kukoricával, bár árpával kellett volna. A többibe is kénytelenek mag- és silókukoricát, valamint kendert vetni, hogy minden talpalatnyi földet gazdaságosan kihasználjanak. A réteken itt-ott még most is fénylenek a víztócsák, ez azonban nem aggasztja a vezetőket. Presinszky elvtárs mondja, hogy a szénatermés még jobb lehet, mint tavaly volt. Ha melegre fordul az idő, még jól megnőhet a fű, mert hisz a talajban nedvesség van. Megjegyezhetjük, hogy a nagycétényiek határában vannak olyan területek, ahol a termés jobb is lehetne. Kiváltképpen lucernából. Erről, persze, a szövetkezetesek nem tehetnek, meg arról sem, hogy víz borított el jelentős területet. Természetesen nem örülnek a veszteségnek, ám nem is aggódnak miatta. Volt így már máskor ls. A későbben bevetett területeken is lehet még jó termés. (bj) A fenyvesekkel övezett Jánské Lázné-i gyógyfürdőt évente sok külföldi látogatja meg, hogy itt keresse gyógyulását. (Németh J. felv.f LEVELES LÁDA FELKOSZÖNTOTTÉK AZ ÖREGEKET A Csehszlovák Rokkantak Szövetségének oroszkai alapszervezete ünnepi taggyűlést tartott a cukorgyár kultúrtermében. Megjelentek a tömegszervezetek és a szövetség járást képviselői is. Balázsik elvtárs, a helyt nemzeti bizottság elnöke meleg szavakkal üdvözölte a három legidősebb tagot, a 90 éves Csudai Júliát, a 92 éves Hlavata Paulinát és a 94 éves Kullnovsky Mihályt. A megjelentek közül többen virágcsokorral és kisebb ajándékokkal is kedveskedtek a három idős embernek. Az Óvoda és az alapiskola növendéket szlovák és magyar nyelvű kulturális műsorral tarkították az ünnepséget. REINDL KÁROLY, Léva MEGTALALIÁK AZ ELVESZETT KISFIÚT A feledi Pálos Alik* Ötátrafiireden volt gyógykezelésen. Bár még csak 5 éves, állandó hörghurutja miatt küldtík oda ax orvosok. A szülők nebexen váltak meg a kisfiútól és édesanyja gyakran érdeklódött felőle telefonon. Igy történt ex április 19 én is. A nővér jelentkezett, de a kii Alit nem tudták a telefonhox hívni. Zavaros válasxokat adtak. Éjfél táján csengettek Pólosék feledi otthonában. Meglepetésre a közbiztonsági szervek rimaszombati kirendeltségének dolgozói Alltak ax ajtó előtt. Axt sxerették volna tudni, nem hozták-e haza a szülők a ki* Alit OtátraffiredrAl, mert a sxanatórlumban nem találják. Nem voit mindegy ex a hír a szüléknek, még éjjel elindnltak, hogy Otátrafüredre utazxanak. A gyermeket azonban nem ott, hanem már a kéxsmárki kórházban találták meg. Oda szállította lót Derco ás Kyselák rendőrfőhadnagy. A gyermekeket az ótátrafüredi gyerraekszanatórinmból szánkózni vitték. Hogy a kis Ali miként veszett el, axt senki sem tudta megmondani. Sxomorft, de míg ax uzsonnánál sem vették ésxre, hogy hiányzik. Csak a telefonhívás után jöttek rá, hogy niaei a többi között. Termószetesen a közbiztonsági szervek dolgozói is bekapcsolódtak a keresésbe, sőt rendőrkutyákat is vlttftk magukkal. Éjjel fél egykor találták meg • kisfiút mintegy két kilométerre onnan, ahol a többi gyermekkel utoljára együtt volt. A vadetető széníjában aludt üsszekuporodva. A kis Ali már meggyógyult, de ez ax eset mindenképpen figyelmeztetés azoknak, akik a gyermekekkel foglalkoznak ís dolgoznak. IBOS EUGEN, Felad IPOLYNYÉKI HÍREK • NÉPRAJZI MÚZEUM létesítését vették tervbe Ipolynyéken. A tanítók kezdeményezésére megkezdték az értékes népművészeti használati tárgyak, ruhák és szerszámok gyűjtését. Az összegyűjtött anyag az új művelődési otthonban kap majd végleges otthont, egyelőre az iskola épületében helyezik el. • HÁROM SZÍNDARABOT tanultak be a községben. A sportszervezet Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok, a CSISZ Egri: Virágzik a hárs és a CSEMADOK Szigeti: A vén bakancsos és fia, a huszár című darabját. Mindez azt bizonyítja, hogy Ipolynyéken mozgalmas kultúrélet folyik. BÖITÖS JÁNOS, Ipoly nyék