Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-17 / 134. szám, szerda

Az együttesek felkészültek NYILATKOZATOK A JÓKAI-NAPOK ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL Közeledik nemzetiségi kultúránk egyik Jelentős eseménye, a Komáromban megrendezésre kertilő nyolcnapos kulturális seregszemle. A csehszlovákiai magyar szavalók, irodalmi színpadok, és színjátszó együttesek országos szemléjére — a május 21.—28-ig tartó Jókai-napokra — mind az előadók, mind az együttesek szorgalmasan készülnek. Nagy az érdeklődés a közönség részéről is. Az országos bemutatót a bratislavai Népművelési Intézet karöltve tervezi a CSEMADOK Központi Bizottságával, és a komáromi járási és városi szervekkel. Az utóbbiak jelenleg azon fáradoznak, hogy a Komáromba látogató szereplők és nézők jól érezzék magukat, zavartalan legyen az ellátás, és az elszállásolás. A központi szervek a műsor összeállításán végzik az utolsó simításokat. A munka irányítását a CSEMADOK részéről Varga János, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára, a Népművelési Intézet részéről Tóth Sándor, a nemzetiségi osztály vezetője végzi. Őket kerestük fel és arra kértünk választ, hogy a CSEMADOK, Illetve a Népművelési Intézet a maga részéről milyen segítséget nyújtott az együtteseknek és hogyan készült fel az országos szemlére. Varga János: — Mi többnyire a szervezésben segítettünk. Járási titkárságaink a helyi szervezetek, valamint a szakkörök vezetőivel karöltve azon fáradoztak, hogy az együttesek megfelelő tartalmú és színvonalú műsort készítsenek elő a Jókai-napokra, és ennek főpróbájára, a járási, illetve a kerületi szemlékre. Szinjátszóink kínálata mennyiségileg nem volt olyan, mint az előző években. Ennek következtében kisebb lehetőség nyflt a válogatásra. A program azonban így is jó. Járási titkárságaink és helyi szervezeteink a komáromi, az érsekújvári és a dunaszerdahelyl járásban jelenleg a közönségszervezést végzik. Szeretnénk, ha a komáromi rendezvény a látogatottság tekintetében sem okozna csalódást. A CSEMADOK központ részéről színházi szakreferensünk a Népművelési Intézet szakreferensével közösen már hetek óta az előkészítő munkában vesz részt. A Jókainapokat érdeklődéssel várjuk, és reméljük, hogy az akció ismét sikeres lesz. Tóth Sándor: — Mi elsősorban módszertanilag segítettük az együtteseket. A rendelkezésünkre álló legjobb szakembereket küldtük kl, hogy nézzék meg a benevezettek műsorát, és ahol szükséges, adjanak rendezői tanácsot. Némelyik csoport 3—4 alkalommal is kapott szakmai segítséget. Színházi referensünk hónapok óta minden idejét a szemle előkészítésére fordítja. Az anyagi kiadásokat intézetünk fedezi. A program érzésem szerint jó, betölti hivatását. Egyaránt láthatunk majd drámát, szatírát, vígjátékot, és különféle témával kapcsolatos irodalmi összeállításokat. Intézetünk úgy tekint a Jókai-napokra, mint a csehszlovákiai magyar dolgozók egyik jelentős kulturális rendezvényére. Ennek megfelelően szervezi a bemutatót, és készül fel maga ls. Kíváncsiak voltunk, hogy az 1967-es rendezvény az előbbiekhez viszonyítva hoz-e valamilyen tartalmi, vagy formai változást. A válaszokból megtudtuk, hogy lényeges módosításra neun kerül sor. Ez Idén is 30— 40 szavaló, 8 irodalmi színpad, és 6 színjátszó együttes mutatkozik be. A CSEMADOK rimaszombati helyi szervezetének Fáklya irodalmi színpada Három produkció, a CSEMADOK bratislavai helyi szervezete mellett működő József Attila Ifjúsági Klub irodalmi színpada Viszonylatok, a CSEMADOK szenet helyi szervezete mellett működő Szenei Molnár Albert Ifjúsági Klub irodalmi színpada Eclogák, a Komáromi Járási Építkezési Vállalat mellett működő Petőfi Sándor Ifjúsági Klub irodalmi színpada Csalogányok és pacsirták, a bratislavai Duna utcai magyar középiskola Forrás irodalmi színpada Arany János címen mutatja be műsorát. A színjátszó együttesek közül a CSEMADOK fiilekt helyi szervezetének színjátszó együttese Gorkij: Pável a törvényszék előtt, a CSEMADOK bratislavai helyi szervezete mellett működő Déryné Színkör Figueiredo A róka meg a szőlő, a CSEMADOK koSicet helyi szervezete mellett működd színjátszó együttes E. Trinner Nem angyal a feleségem, a lévai Járási Művelődési Otthon mellett működő Garamvölgyi Színház, Gyárfás Miklós Egérút, a CSEMADOK losonci helyi szervezete mellett működő Madách Színkör pedig Szakonyi Károly Életem Zsóka című művét mutatja be. Az idei Jókai-napok műsorpolitikájában az előbbi évekhez viszonyítva annyiban történik változás, és egyben gazdagodás, hogy bemutatkozik egy szlovák irodalmi színpad és egy szlovák szinjátszóegyüttes is. A bratislavai Metod utcai középiskola irodalmi színpada Szlovák népballadák, a Bratlslava-Nivy művelődési otthon színjátszó együttese pedig Machiavelli Mandragora címmel mutatja be műsorát. A szervezők alapos munkát végeznek, az együttesek felkészültek. A komáromi seregszemle bizonyára ismét meghozza a várt sikert. Ibi Féter éf Lucia ÚJ SZLOVÁK OPERA BEMUTATÓJA Bratislavában a napokban rendezték meg a Bratislavai Zenei Ünnepségek III. évfolyamát. A fesztivál programjának tartalma elsősorban arra irányul, hogy népszerűsítse a XX. század zenéjét, nevezetesen a Jelenlegi szlovák és cseh alkotásokat. Ebből a szempontból a szlovák zene számára a legfontosabb volt.Miroslav Bázlik zeneszerző, az úgynevezett Ifjú nemzedék tagja Péter és Lucia című operájának bemutatója. Ha a modern szlovák nemzeti opera történetét Suchoft örvényének 1949. évi bemutatójától számítjuk, úgy a ma harminchat esztendős Bázlik eredeti foglalkozására nézve matematikus. Suchoft, Clkker, Andrašovan és Holoubek után az ötödik szlovák zeneszerző, aki nem egészen húsz esztendő leforgása alatt a Szlovák Nemzeti Színház operájának színpadán szerepel. Bázlik operája szövegét Romáin Rolland „Péter és Lucia" című novellájából merítette, amelynek alapján Miroslav Horňák írta meg a hét képből álló szövegkönyvet. Ez a „tragikus idill", amelynek központi témája két fiatal embernek a „halál szárnya" alatt szövődött tiszta szerelme, amely a halálba torkollik, a két művész kezében a háború elleni határozott tiltakozássá vált. Csupán az kérdéses, vajon e kétségtelenül nemes szándók megvalósítására alkalmas-e ez a minden drámai mozzanatot nélkülöző, törékeny, Ural történet. Ez a fogyatékosság arra kényszerítene a szövegkönyvírót, hogy új alakokat teremtsen, akiknek létét a novella csak jelzi. Igaz, hogy ezzel a szövegkönyv háborúellenes beállítottsága erősebbé vált, ám meg kell mondanunk, hogy az eredeti szöveg líraiságának rovására. Ügy véljük, hogy Romáin Rolland novellája alkalmasabb lenne egy televíziós opera, valamely rövidebb „lírai intermezzo" számára. Zenei tekintetben Bázlik operája a Jelenlegi zenei fejlődés és komponáló technika színvonalán íródott. A zenei anyaggal végzett muukája arról tanúsko dik, hogy Bázlik művelt zeneszerző, aki jártas a jelen zeneszerzői és sajátos operai problémáiban. A Péter és Lucia belső szerkezeti megoldásával összefügg a mai modern operának azzal a típusával, amely az úgynevezett abszolút zenei formákat alkalmazza (Bussonl, Berg, Hindemith, Janáčekj. Az abszolút zenei formák alkalmazása az operában megköveteli a drámai folyamat kifejlesztését s annak alkalmazását a szerkezethez és a választott formák belső törvényszerűségeihez. Bázlik operájának legnagyobb értéke az ilyen tisztán zenei formák kifejlesztése s azok megtöltése drámaisággal. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy előszörre nem sikerült egyensúlyt teremtenie a zenekari és vokális rész között — a zenekari magasan fölötte áll a vokális résznek. Mindennek ellenére azonban Bázlik első operáját egy fejlődőképes tehetség ígéretes művének tekinthetjük. Jóllehet a Péter és Lucia inkább a zenei formák és a szövegösszefüggésének tanulmánya, mint kiforrott, művészi alkotás, kétségte- lenül gondos kísérlet a jelenlegi opera igazi formája keresésének bonyolult fejlődésében. Az új szlovák operát gondosan betanítva Branislav Kriška rendező, Ladislav Holoubek dirigens és Ladislav Vychodil színpadtervező közös erőfeszítéséből egy figyelemre méltó színvonalú előadás született, amely az embert sajátos rendezői felfogásával és a mű értelmezésével megfogja. Ez mindenekelőtt Kriška rendeeésének érdeme, amely szándékosan eltér a megszokott realisztikusinszcenációs eljárásoktól, és a modern rendezés eszközeivel inkább az absztrakció és a magas fokú stilizálás felé hajlik. Megfelel a rendező eme koncepciójának Vychodil jelzéses színpadja is, amely tele van jelképes tárgyakkal. Ezek segítségével Kriška a történetet álombell-érzelml, mint reális síkon vezeti. Az inszcenáció így két egymást szerető fiatal ember szerelmének és boldogságának álomképe, amelyet a pusztító erők csírájában megfojtanak. Ladislav Holoubek becsületes és lelkiismeretes munkát végzett. Ezzel szemben viszont a zenekar ínég sokkal maradt adósa Bázlik partitúrájának. A szereplők közül a címszerepek alakítói vonták magukra a figyelmet. JozeJ Raninec mint Péter kiváló színészi alakításával, kifejezően hangsúlyozva az ifjú szerelem lángolását és zavarát, közelebb jutott az alak szelleméhez, mint Yvetta Cziha lová Lucia szerepében. Y. Czihalovától több művészi felszabadultságot és természetességet kívánhatnánk, eltekintve attól, hogy Lucia alakját kezdettől fogva túlságos tragikusan fogja fel. Az előadás legérettebb alakja Juraj Martvoň Filipje, ame lyet nagy belső összpontosítással és meggyőző erővel alakított. Ugyancsak emlékezetünk ben marad Stanislav Beňačka Katonája, míg a többi alak nem tette lehetővé alakítója számára, hogy kifejezőbb alakítást nyújtson. Miroslav Bázlik első operáját sikeresnek tekinthetjük. Nagy ígéretet jelent szerzője számára a jövőbe, s arról tanúskodik, hogy Miroslav Bázliktól még nagy sikereket várhatunk. A. G. Az érdeklődök figyelmébe! A Bratislavai Magyar KSzépiskola Igazgatósága értesiti az érdeklődőket, hogy az iskola mellett működő esti tagozaton az 1967—88-as tanévben Is nyílik I. évtolyam. Jelentkezhetnek azon érdeklődők, akik a 8, illetve a 9 éves alapiskolán végeztek vagy segédlevéllel rendelkeznek. Jelentkezési ívet és bővebb felvilágosítást az iskola Igazgatásága ad. (Dnna ntca 33. II. emelet.) Az alapfnkú képzettséggel nem rendelkezik számára egyéves tanfolyamot rendez az iskola, melyen a 9 éves alapiskola tananyagát sajátíthatják el a jelentkezők. vis szhan HEMINGWAY HALÁLA ÉS A KRITIKA Rendkívül érdekes és kimondottan eredeti témát feszeget Josef Škvorecký, a Jónevű cseh író, az angolszász irodalom kiváló ismerője és műfordítója a SVETOVÁ LITERATÚRA idei első számában. Lényegében azt a gondolatsort támasztja alá dokumentáris anyaggal és hiteles érvekkel, hogy a világhírű amerikai író, Ernest Hemingway néhány évvel ezelőtti öngyilkosságában szerepet vittek az író egyes müveinek irodalmi értékét kétségbevonó kritikák is. Természetesen ehhez hozzájárult Hemingway labilis idegállapota, felfokozott érzékenysége is. škvorecký fejtegetését egy széljegyzetben kommentálta a KULTURNÝ ŽIVOT hasábjain P. Bú fiatal szlovák író. Ogy fogta fel Škvoreckýt, mintha vitatná a kritika és a kritikus Jogát akár a tájó Igazság kimondására. Szerinte az írókban nem szabad támogatnunk a túlzott érzékenységet, a „mimózalelkűséget" és semmiképpen sem egészséges jelenség, ha a művész apellál a bíráló lelkiismeretére. Az említett folyóirat 17. számában ismét J. Skvoreckyé a szó. Meggyőző érveléssel megpróbálja szétoszlatni P. Bú aggályait. Hangsúlyozza, egyedüli célja annak bizonyítása volt, hogy az irodalmi kritikának valóban szerepe volt Hemingway tragédiájában. Persze tisztában van azzal, hogy egyetlen egy kritikusa sem akarta tudatosan kimondani a halálos ítéletet a nagy író felett. A továbbiakban rámutatott arra, hogy senki sem kívánhatja a kritikustól: dicsérje a nézete szerint silány vagy kevésbé sikerült müvet. Arról azonban egy kritikus sem feledkezhet meg, hogy munkásságával mély, sőt gyógyíthatatlan sebet is üthet. Ezért kell elsősorban a kritika hangvételében ügyelnie a kifelező eszközök gondos megválogatására. Csak egyetérthetünk Škvoreckýnek azzal a nézetével, hogy az elmarasztaló Ítéletet ls különféleképp fogalmazhatjuk meg: tárgyilagosan, megalapozottan, vagy vagdalkozóan, „lebunkózóan". Végső soron — s ebben is igaza van — ez lelkiismereti kérdés is. Ezen a ponton említi meg a szélsőséges, de ha meggondoljuk, mégis jellemző példát, vajon nem lenne-e lelkiismeretlenség, etikai szempontból elítélést érdemlő tett, ha a kritikus válogatás nélküli eszközökkel „bírálná" egy halálos ágyán fekvő író inűvét? EMBER VAGY SZEXUALITÁS? A LITERÁRNI NOVINY-ben jó néhány számmal ezelőtt élénk visszhangot és főleg tiltakozást váltott ki Ivan Svlták eszmefuttatása Simoné de Beauvoir, a neves francia írónő Második nem című könyvéről. Ez nem is csoda, mert ez a könyv, amely lényegében a nő helyzetét feszegeti az egzisztencialista filozófia szemszögéből, úgynevezett bestseller, vagyis a legkapósabb könyv lett az idei cseh könyvpiacon. Ugyanakkor Sviták könyörtelen szavakban foglalva fejti kt véleményét, hogy ez a mű, amelyet elejétől végéig áthat a túlfűtött szexualitás, vajmi csekély gondolati és irodalmi értéket képvisel. Az álláspontjával perbe szálló cikkekre a lap 18. számában ad választ. Meg kell mondanunk, hogy a cseh irodalomkritikában fehér hollónak számít az a szenvedélyes elutasító hangnem, amely ezt az írást is jellemzi. Ez annál ls inkább meglepő, mert a francia írónő neve világszerte fémjelzett. Ha a hangnemet kissé túlzottnak is tartjuk, mégis helyt kell adnunk Sviták érveinek. Elsősorban azt kifogásolja, hogy az írónő a közhelyeket, a kimondott banalitásokat a marxizmus előtti filozófusok hagyományos módszerét követve, felszínes, spekulatív bölcselkedéssel próbálja rangra emelni. Ahhoz a kliséhez igazodik, hogy az asszonyélet minden torzulásáért a másik nem felel, a férfi az, aki a nőben elnyomja az emberséget. Ugyanakkor az írónő — Sviták szerint — a nőkkel kapcsolatban nem beszél semmi másról, csak az ágyról, a nemi aktusról, a házasságtörésről és különféle más pikantériákról, amelyek másodrendű psichoanalitikusokra emlékeztetnek. így például a házasságról szóló fejezetben „nincs egyetlen egy eredeti gondolata sem", s azt a „halhatatlan banalitást" fejtegeti, hogy a házasság megöli a szerelmet. A cikkíró kifogásolja, hogy ebben a könyvben nem esik szó sem a gyerekekről, sem a férfi és a nő kapcsolatának pozitív vonásairól s teljesen uralja az unalom, az életkedv elvesztése. Szerinte Beauvoir ez a „csáb nélküli Sagan" ránk szeretné tukmálni ezt az életérzést. Furcsállja egyben, hogy ilyen könyv megjelenhet nálunk, de „tiltott gyümölcs" például Freud, Jaspers, Heldegger, Kierkegaard stb. műve. MACBIRD! - VAGY AMIT AKARTOK E cím alatt Ismerteti Patkó Imre a NÉPSZABADSÁG május 6-i számában a huszonöt esztendős Barbara Garson amerikai szerző MacBird! című szatirikus drámáját. Ez a mű az utóbbi idők egyik legnagyobb irodalmi szenzációja az Egyesült Államokban, de több más országban ls. New Yorkban hosszú hónapok óta játssza egy kamaraszínház s néhány héten belül százezer példányt adtak el könyvalakfából. A hatalmas érdeklődés érthető, hiszen ez a mű minden kétséget kizáróan „nem is burkolt vád" az USA lelenlegl elnöke ellen. S nem is kisebb dologgal vádolja Johnsont, mint azzal, hogy Kennedy elnök gyilkosa. A cselekmény kifejezetten emlékeztett Shakespeare Macbeth-jére. Bár a kritika véleménye eltérő a mű irodalmi rangja tekintetében, a Népszabadság cikkírója helyesen leszögezi: „Akármilyen Irodalmi értékű a MacBird!, közönségsikere felfogostt rá, hogy jelentős társadalmi hatású műnek becsüljük." Ezen mit sem változtat, hogy maga a szerző utólagosan nagyon ködösen fogalmazta meg szándékát. Nyilatkozataiból nem tudni, hogy tulajdonképpen mit is akart. Peter Brooknak, a kiváló angol rendezőnek viszont az a nézete, hogy ez a dráma leleplezi „az uralkodó osztály vezető képviselőinek ama szövetségét, amelynek kezében egy MacBird vagy egy Ken O'Dunc (a drámának ez az alakja jelképezi Kennedyt) is csak eszköz. Ennyiben a MacBird! az igaz amerikai hazafiság drámája." TALLÓZÁS A két háború közti cseh irodalom egyik legnagyobb alakjának, František Langernek tavaly Prágában megjelent Malírské povídky •ímű elbeszéléskötetét recenzálja Dobossy László a NAGYVILÁG májusi számában. Az elbeszélések arról a drámai küzdelemről szólnak, amelynek során az absztrakt festők „az anyaggal és az új formanyelvvel viaskodva valójában önmagukat és művészi egyéniségüket keresik". Dobossy megállapítja, hogy ezek a novellák nem a népszerűsítésre, megmagyarázásra törekednek, hanem „elsődlegesen írót alkotások". Rendkívül magasra értékeli ezt az érett, ötletes intelektuális prózát. A RUDÉ PRÁVO egyik minapi számában ismerteti Garay Gábornak a Társadalmi Szemlében megjelent, s e rovatunkban már megemlített elméleti cikkét, amely a szocialista országok kulturális és irodalmi kapcsolatainak hozamját, illetve hiányosságait térképezi fel. A recenzens maradéktalanul egyetért Garai cikkével, szintén hangsúlyozva azt, hogy a kölcsönös együttműködés még számos kérdés megoldását követeli. Csehszlovák fényképészek budapesti távlatáról szól Lelkes István kis írása a MAGYAR NEMZET május 9-1 számában. Főleg Magdaléna Robinsonová alkotásairól beszél a legnagyobb elismerés hangján, a többi között így: „bámulatos pszichológiát érzékű, emberábrázoló". Kiemeli egyben Jirí Hájek egy-két képét, elsősorban azt, amelyen a nürnbergi peren bemutatja a legnagyobb náci gyilkosok védőit. (g. 1.1