Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-17 / 134. szám, szerda

Színvonalas vetítőberendezések Tandíjat mindenki fizet Országos elsőséget szerzett a Galántai Járási Ipari Vállalat A vetítőkészülékek használa­ta évről évre jobban terjed. Szííkség van rájuk előadáso­kon, iskolában, az ismeretter­jesztésben, kiállításokon, szín­padokon stb. Csehszlovákiában a MEOPTA bratislavai üzeme foglalkozik a különféle típusú vetítőkészülékek gyártásával. Kiváló szerkezetükkel, tökéle­tes optikájukkal, megbízható­ságukkal s modern felszerelé­sükkel jó hírnevet vívtak ki maguknak a MEOPTA gyártmá­nyai. Az üzem újdonságairól Bruno Skalický igazgató tá­jékoztatta munkatársunkat. • Milyen újdonságok szere­pelnek ez idei termelési programjukban? — Kezdjük a diavetítőkkel, azaz az üvegen vagy filmen ki­alakított átvilágítható képek vetítésére szolgáló készülékek­kel. Különféle méretű diapozi­tívok vetítősére készítjük őket. Vannak kézi kezelésű s auto­matizált diaszkópjaink; mi gyártjuk hozzájuk a különféle kellékeket, kereteket, képtováb­bítókat is. Legújabb diavetítőnk a MEDI, amely a közeljövőben kerül a piacra. Körülbelül 500 koronába fog kerülni s 5x5 A MEDI diavetítő a közeljövő­ben jelenik meg a piacon. cm-es képek vetítésére lesz al­kalmas. Tetszetős külsőjén kí­vül nagy fényerőssége is ki­váló. Termékeink további csoport­ját az át nem látszó képek és szövegek, ábrák stb. vetítésére szolgáló episzkópok képezik. Itt is van egy teljesen friss új­donságunk — az EPIREX, a­mely 16x16 cm méretű szöveg vagy kép vetítését teszi lehető­vé. Előnye, hogy nagy a vilá­gító ereje, ezért nappali fény­nél is használható. • Hallottuk, hogy a BRNO 67 kiállításon iskolai segéd­eszközökkel is bemutat­koznak. — Igen, ezek is termelési programunkban szerepelnek. Magunk fejlesztettük kl őket, gyártásukkal úttörő munkát végzünk. Olyan készletekről az én esetem hivatalos ZJ nyomtatvánnyal kezdő­' * dött, ami nem ritka, mert e nélkül társadalmunkban lassan már nem történhet sem­mi. Szövetkezeti lakásra jelent­keztem. Befizettem, vártam és beköltöztem. Azt hittem a la­kásra várakozás egy évtizede ezzel lezárult. Lakásom ugyan lett, de várakozom tovább. Hol a festőre, hol a kőművesre, hol az asztalosra, akik az átadott lakás hibáit még két év után ts javítgatják. A bonyodalom nem ls ebben van. Hiszen semmi nem olyan tökéletes, hogy ne lehetne raj­ta javítani. De hogyan? Üvegezett erkélyajtóm két év 'óta kiszálló és ülésező bizott­ságok napirendi pontja. Leg­alább ötször voltak megnézni, legalább annyi Jegyzökönyvet vettek fel és ugyanennyiszer ta­nácskoztak panaszom jogossá­gáról. Köszönet, hogy mindany« nyiszor elismerték, és mindany­nyiszor szakembert küldtek a helyszínre. Ha figyelembe veszem a bl-. zottsági tagok, a döntésre jo­gosult vállalat felelős tagjainak és a mestereknek igénybe vett munkaidejét, koronában kife­jezve bizonyára telne belőle legalább öt vadonatúj ajtóra. De az ajtó ma is « régi. Alul, felül elhajlik rámájától és ví­gan fütyörészik be a szél. A bizottságok tehát újra ki­szállnak, újabb jegyzőkönyvek készülnek, újabb üléseken vi­tatják meg, és újabb szakembe­rek érkeznek, mondván, hogy a hibát Jöttek eltávolítani. Az EPIREX 16x16 a MEOPTA legújabb episzkópja. van szó, amelyekkel szemléle­tesebbé tehető a mechanika és az optika tanítása. Nagy segít­ségükre van a tanulóknak, mert ily módon sokkal köny­nyebben megértik a bemutatott kísérleteket. Az optika tanítá­sa során például nagyon jól szemléltethető, miként halad át, vagy hogyan törik meg a fénysugár a lencséken stb. Eze­ket az oktatási készleteket 1966 óta gyártjuk, termelési kapaci­tásunk azonban még nem teszi lehetővé a kereslet maradék­talan kielégítését. • Miiyenek az értékesítési lehetőségeik? — Minden gyártmányunkat nehézség nélkül értékesítjük, sőt, ha nem küszködnénk ka­pacitáshiánnyal és anyagellátá­si gondokkal, ki is bővíthet­nénk a termelést. Mert a kül­föld is érdeklődik áruink iránt. Diavetítőink, episzkópjaink, s úgyszintén a 200—475 mm át­mérőjű vetítőtükreink is köz­kedvelteik. Az utóbbiakat pél­dául olyan rétegekkel látjuk el, amely jól elviseli a megvilágí­tásra szolgáló izzólámpa nagy hőjét. Termelésünknek mintegy 15 százalékát exportáljuk; a szocialista országokon kívül például Angliába és az Egye­sült Államokba is szállítunk. • Miként befolyásolta az új irányítási rendszer beveze­tése üzemük gazdálkodá­sát? — Nagyon kedvezően. A ter­melési terv valamennyi mutató­ját teljesítjük, az elért tiszta nyereség egy részét üzemünk kibővítésére fordítjuk. A mű­szaki-fejlesztési program sür­gős valóra váltására is kedvező hatást fejt ki az anyagi érde­keltség kibővítése ... Bratisla­va városa nagyra értékeli üze­münk munkáját. Egyebek kö­zött a BRNO 67 rendezvényen a Bratislava sikereit szemlél­tető kiállításon a mi gyártmá­nyaink is reprezentálni fogják a város iparát. DÓSA JÓZSEF Nemrég levelet kaptunk az építővállalattól, melyben fel­szólítanak (I), hogy a megje­lölt időben legyünk otthon. Persze, a házban van ötvenkét lakás, ebből még néhányban akad javítani való és természe­tesen mindenüvé érkezik le­vél. A meghatározott időben az­után megjelenik egy hivatal­nok, aki sajnálattal tudatja, hogy ma a mesterek nem jö­hetnek, mert a vállalatnak nincs kocsija [!), amin a szer­számot és az anyagot Ideszál­lítanák. Hogy erre a napra többen szabadságot vettek kl, az a vállalatot egyáltalán nem érdekli... Napok múlva azért mégis megjön az asztalos (ha nem té­vedek, sorrendben a hatodik), A sokat vitatott ajtót kinyitja, becsukja, újra kinyitja és újra becsukja. Majd még néhány­szor megismétli a műveletet. — Kérem, az ajtónak semmi baja... — Nincs ... Csak ujjnyi a hé­zag a ráma és a szárny kö­zött ... — Mit gondol, ha újat hoz­nak, az nem hajlik el? Tudja, mibe kerül egy ajtó ideszálli­tása? — Nem és nem is érdekel. — Különben is az állami nor­ma három—négy milliméteres hézagot engedélyez ... — Értse meg, uram, engem Kajaltól Ostraváig hosszú az út. Blazsek Béla kéthetenként járt haza, alig érkezett meg, máris búcsúzott. S ilyenkor so­káig a fülébe csengett felesége sóhaja: „Mikor leszel már ve­lünk?" Tizenhárom évig csak vendég volt a családban, míg végre sikerült Galántán munka­helyet találnia. Műhelynek alig nevezhető alacsony épületbe ke­rült, ahol talicskákat készítet­tek. Az „új munkás", aki már világot látott, meglepődve állt meg a műhely ajtajában. Olyan kicsi volt, hogy ha be akartak vinni egy ötinéteres vasrudat — ebből készítették a talicska­kerekeket —, akkor előbb egyik végén feltolták a padlás­ra. Látott két gépet, egy tucat­nyi szerszámot, főképp kalapá­csot. Az első napon, mikor ke­zébe fogta a kalapácsot — en­nek tizennégy éve már — szo­rongó érzés kerítette hatalmá­ba. — Arra gondoltam, miként lehet majd ebből a munkából megélni? Tágas, világos műhelyben be­szélgetünk. A fal mellett gépek sorakoznak. Blazsek Béla cso­portvezető, a talicskakészítés munkafolyamatát magyarázza. Éppen vasrudat „szeletel", eb­ből készülnek majd a talicska­kerekek. Gép vágja, majd haj­lítja a vasat. A hegesztés után a végső egyengetéshez szükség van a kalapácsra. Alig 6—7 ember dolgozik a műhelyben, mégis nehezen értjük meg egy­más szavát. — Elsejétől két műszakban dolgozunk. Képzelheti, milyen csörömpölést végzett itt azelőtt húsz ember és hat gép. Azok közül, akik a hajdani kis műhelyben kezdtek, már csak ketten vannak Itt. — Én is próbáltam más mű­helyben. de visszajöttem. — Mégis meg lehet élni ebből a munkából? — Aki dolgozik. Nálunk nem kell nógatni az embereket. Tel­jesítmény után kapjuk a bért, meg a részesedést. Kezdetben 1500—1800 talicskát készítet­tünk, az idén 5000 darab a havi átlag. — Mikor tizennégy éve meg­kérdezte egyik barátom, hol dolgozom, szégyelltem azt mon­dani: üzemben. A műhelyünk szomszédságában szemétdomb volt. Amíg egy „üzemből" valóban üzem lesz Az elmúlt két évtized alať néhányszor nevet cserélt az az állami norma sem érdekel. Ezért az ajtóért én fizettem és nem az állam. — Nem vitatkozom tovább! — fordul meg az asztalos és ki­felé indul. — Panaszát továbbí­tom a vállalatnak. — Ezt én már megtettem legalább ötször ... Magát azért küldték, hogy a hibát helyre­hozza ... — Nem dönthetek... Szólok a főnöknek ...De kötve hiszem, hogy elismerik a reklamáció­ját ... Ezzel elszelelt. Az ajtón meg tovább fütyül be a szél, ugyan­úgy, mint két évvel ezelőtt. De idő van. Majd összeülnek újabb bizottságok, és jönnek újabb mesterek, hogy meggyőződje­nek követelésem indokolatlan­ságáról. Igaz, rájuk és mun­kájukra már az új, most épülő házakon lenne szükség. SebajI A lakásra várók nem szaladnak el, kénytelenek megvárni az új házak felépülését, ha azok az előző házakon hagyott hibák sorozatos Javítása miatt késnek ts. Mást nem tehetnek. S ezt a vállalat is tudja. Van idő annak eldöntésére is, egyáltalán figyelembe ve­gyék-e hatodszorl panaszom. Mert én csak egy parányi egyén vagyok az óriási szocia­lista vállalattal szemben. En vagyok ugyan a megrendelő, és én fizetem a vállalat által vég­zett munkát, de ők döntenek. üzem. Sok minden változott, különféle termékeket gyártot­tak, de a talicskakészítés min­dig szerepelt a tervben, pedig az első években ráfizettek. Na­gyobb tapasztalatok nélkül kezdték el gyártani, s ez volt a legigényesebb termékük. Az akkori gondok már csak mint a küzdelmes évek emlékei él­nek bennünk. Ma futódarukat és villanymotorokat is javíta­nak. A szakképzettség akkor óhaj volt, ma alapvető követel­mény. S nemcsak a cégtáblák, az emberek is cserélődtek. A területi átszervezés után, mikor a foglalkoztatottak lét­száma elérte a négyszázat, a termelés értéke pedig a húsz­millió koronát, úgy érezték, hogy végre bejutottak az üze­mek csoportjába. Akkoriban nem szívesen beszéltek arról, miből tevődik össze ez a pénz. A lakosságnak nyújtott szolgál­tatásokra ráfizettek. Gyártottak sok mindent — vaskaput, ta­licskát, kukoricaszárítót —, csakhogy a tervet teljesítsék. Ebben az időszakban még az volt a döntő, hogy termeljenek, azt már ritkábban kérdezték tőlük: „mennyibe kerül ez"? Ez utóbbi, mint tekintélyes ter­melési mutató, csak 1964. jú­lius elsejétől került az érdek­lődésük homlokterébe. Azok közé az üzemek közé tartoz­nak, melyek kísérletképpen al­kalmazták az új irányítás egyes elemeit. Ez a kísérlet sok gon­dot okozott az üzem vezetősé­gének. Az egyetlen mutatószám szabadabb mozgási lehetőséget adott, de ugyanakkor sok ve­szélyt rejtett. A kísérleti idő­ben az anyagbeszerzés és az értékesítés is problematikussá vált. Ennek ellenére már az el­ső fél évben, majd 1965-ben jó eredményt értek el. Tavaly már a tervezett 1 millió 861 ezer ko­rona helyett 3 millió 748 ezer korona tiszta jövedelmet szá­moltak el. A megrendelő kívánsága szerint Az új irányítási rendszer ar­ra kényszeríti a vezetőket, hogy a piac követelményeihez igazodjanak. Nem elég jó árut termelni, el is kell adni. A megrendelők elsősorban azt vá­sárolják, aminek hírneve van. Ez pedig a jó minőségű áru. Csakhogy a minőséget sok té­nyező befolyásolja: a nyers­anyag, a folyamatos anyagellá­tás, a dolgozók szakképzettsé­ge, a munkaszervezés stb. Az üzem vezetői az említett prob­Elvégre állami normák szerint készítik a selejtet is ... Akkor én miért ne fizethetnék az ál­lami normában megszabott ösz­szeget ezért a selejtért? Csak szocialista öntudat hiá­nya lehet, hogy mindezt máig sem értettem meg, és egy ál­lami vállalattal szemben köve­telődzní merészkedem ... Feles­legesen elvonom a munkaerőket a társadalmilag sokkal fonto­sabb munkáktól plszllcsáré ajtó ügyben. Mi ez a szocializmus építésében általuk teljesített nagy feladatokhoz képest? Azzal is tisztában vagyok, hogy egy állami vállalatnak okozok esetleg felesleges kia­dásokat. Felesleges azért, mert ha már rossz ajtót adtak a la­kásomba, igazán beérhetném ez­zel is. Akad még valami rongy a háznál, amivel a rés tél ide­jén betömhető. Es ha így cse­lekednénk mindannyian, akik­nek ebben az országban rossz ajtó, rossz parkett, rossz csem­pe és hullámos omladozó vako­lat jutott, milliókat takaríthat­nánk meg az állami vállalat­nak. En ennek ellenére is maka­csul követelem az úf ajtót. Meggyőződésem, hogy a válla­latnak végső soron ebből sem­mi kára sem származhatik. El­végre egy vállalat — főleg az állami — önmagára nem fizet­het rá... Miből? A veszteséget majd valakinek, valahol, valamikor felszámol­fák... Ez felette megnyugtató tudat a távlatokat illetően is! ZSILKA LÁSZLÓ lámádra összpontosították fi­gyelmüket. Látták, hogy leg­igényesebb az irodaberendezé­sek, Karto-szekrények és toló­kocsik gyártása. Megjegyzik, hogy ha az új gazdaságirányítás nem kény­szeríti o&et új megrendelők felkutatására, sosem kerültek volna kapcsolatba holland és dán céggel. A 20—25 százalék devizarészesedést új gépek vá­sárlására fordítják. Persze, na­gyobb összegre volna szüksé­gük, ezért megragadnak min­den lehetőséget az exportáru készítésére. Az utóbbi megren­deléseik között láttam, hogy Kuwaitba és Líbiába ls szállí­tanak termékeikből — De vajon a hazai piacon is Ilyen „úr"-e a megrendelő? Kérdésemre Orel Dezső, az igazgató termelési helyettese az asztalra tesz egy levelet. Az egyik szanatórium igazgatója írta. Köszönetet mond az üzem dolgozóinak kiváló munkájuk­ért. Terven felül elvállalták és záros határidőre elkészítették, felszerelték a szanatňri'im tel­jes berendezését. A galántaiak érdeme éppen az, hogy a nehéz feladatot is jól megoldjáik. Üzemük négy — vas, fa, rádió—tv és bőr — termelő részlegre tagozódik. Üzemrészlegük van Vágsellyén, Diószegen és Szereden. Ezek után érthető, hogy szükséges a pontos munkaszervezés. Ga­lántán az üzem zárt egységet képez. Az egyes műhelyek el­helyezése az anyagmozgatás szempontjából, ha nem is ideá­lis, de megfelel a követelmé­nyeknek. Náluk, természetes a terv „felbontása", a. dolgozó anyagilag felel a termék minő­ségéért. A minőségi ellenőrzés szigorú. Sárkány Gusztáv elv­társ, a pártszervezet elnöke, aki a műszaki ellenőr feladat­körét tölti be — hangsúlyozta, hogy elsősorban a kommunis­ták igyekeznek olyan légkört kialakítani, hogy mindenki megértse: a minőség javítása, a hírnév szerzése nem öncél, hanem keresetük nevelésének egyik feltétele. Az üzem különböző szolgál­tatásokat nyújt a lakosságnak, de gondot okoz az anyagellátás. Általában az évi anyagszükség­let 70 százalékát az állami alapból kapják, a többit ma­guk szerzik be. Négy vásárló­juk járja az országot. A motor­tekercselő huzal, egyes televí­zió-típusok képernyője és sok más egyéb még mindig hiány­cikk. E téren érzik a legkevés­bé az új gazdaságirányítás ha­tását. Ennek ellenére lényege­sen bővítették a közszolgálta­tásokat. 1960-ban 1 millió 680 ezer, tavaly már 8 millió 30 ezer korona értékben végeztek közszolgáltatásokat. Az üzem a létszámbővítés so­rán előnybe helyezte a nőket, annak ellenére, hogy betanítá­suk hosszabb időt igényel, ami persze pénzt jelent. 1960-ban mindössze 40 nő dolgozott az üzemben. Ma a 636 alkalmazott közül 185 nő. Kétszázhuszonhat versenytárs A Galántai Járási Ipari Vál­lalat tavaly elért eredményei­vel országos elsőséget szerzett: megkapta a kormány és a Szak­szervezetek Központi Tanácsá­nak vándorzászlaját s a 80 000 korona jutalmat. Az üzem 15 dolgozójának Ferdinánd Hupka igazgató nyújtotta át a legjobb dolgozó kitüntetést és a pénz­beli jutalmat. Az üzem az új gazdaságirányítás adta lehető­ségek ésszerű kihasználásával elérte, hogy a tervezett 1 millió 526 ezer korona helyett 2 mil­lió 954 ezer koronát juttatott az állampénztárba. A dolgozók között a múlt évben 360 ezer korona Jutalmat osztottak szét. Élre jutásuk nem véletlen, nem ugrásszerű jelenség, hosz­szú évek kemény munkájának eredménye. Kezdeményezések és sikertelenségek váltakozó hosszú folyamata. S az élretö­résben nincsen „pihenő". Be­szélgetés közben mondta az egyik szerelő, hogy náluk a „kl mit tud" az új irányítással kez­dődött, s a tandíjat mindenki egyformán fizeti. CSETÖ JÁNOS Míikucskodom

Next

/
Thumbnails
Contents