Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-17 / 134. szám, szerda

Színvonalas vetítőberendezések Tandíjat mindenki fizet Országos elsőséget szerzett a Galántai Járási Ipari Vállalat A vetítőkészülékek használata évről évre jobban terjed. Szííkség van rájuk előadásokon, iskolában, az ismeretterjesztésben, kiállításokon, színpadokon stb. Csehszlovákiában a MEOPTA bratislavai üzeme foglalkozik a különféle típusú vetítőkészülékek gyártásával. Kiváló szerkezetükkel, tökéletes optikájukkal, megbízhatóságukkal s modern felszerelésükkel jó hírnevet vívtak ki maguknak a MEOPTA gyártmányai. Az üzem újdonságairól Bruno Skalický igazgató tájékoztatta munkatársunkat. • Milyen újdonságok szerepelnek ez idei termelési programjukban? — Kezdjük a diavetítőkkel, azaz az üvegen vagy filmen kialakított átvilágítható képek vetítésére szolgáló készülékekkel. Különféle méretű diapozitívok vetítősére készítjük őket. Vannak kézi kezelésű s automatizált diaszkópjaink; mi gyártjuk hozzájuk a különféle kellékeket, kereteket, képtovábbítókat is. Legújabb diavetítőnk a MEDI, amely a közeljövőben kerül a piacra. Körülbelül 500 koronába fog kerülni s 5x5 A MEDI diavetítő a közeljövőben jelenik meg a piacon. cm-es képek vetítésére lesz alkalmas. Tetszetős külsőjén kívül nagy fényerőssége is kiváló. Termékeink további csoportját az át nem látszó képek és szövegek, ábrák stb. vetítésére szolgáló episzkópok képezik. Itt is van egy teljesen friss újdonságunk — az EPIREX, amely 16x16 cm méretű szöveg vagy kép vetítését teszi lehetővé. Előnye, hogy nagy a világító ereje, ezért nappali fénynél is használható. • Hallottuk, hogy a BRNO 67 kiállításon iskolai segédeszközökkel is bemutatkoznak. — Igen, ezek is termelési programunkban szerepelnek. Magunk fejlesztettük kl őket, gyártásukkal úttörő munkát végzünk. Olyan készletekről az én esetem hivatalos ZJ nyomtatvánnyal kezdő' * dött, ami nem ritka, mert e nélkül társadalmunkban lassan már nem történhet semmi. Szövetkezeti lakásra jelentkeztem. Befizettem, vártam és beköltöztem. Azt hittem a lakásra várakozás egy évtizede ezzel lezárult. Lakásom ugyan lett, de várakozom tovább. Hol a festőre, hol a kőművesre, hol az asztalosra, akik az átadott lakás hibáit még két év után ts javítgatják. A bonyodalom nem ls ebben van. Hiszen semmi nem olyan tökéletes, hogy ne lehetne rajta javítani. De hogyan? Üvegezett erkélyajtóm két év 'óta kiszálló és ülésező bizottságok napirendi pontja. Legalább ötször voltak megnézni, legalább annyi Jegyzökönyvet vettek fel és ugyanennyiszer tanácskoztak panaszom jogosságáról. Köszönet, hogy mindany« nyiszor elismerték, és mindanynyiszor szakembert küldtek a helyszínre. Ha figyelembe veszem a bl-. zottsági tagok, a döntésre jogosult vállalat felelős tagjainak és a mestereknek igénybe vett munkaidejét, koronában kifejezve bizonyára telne belőle legalább öt vadonatúj ajtóra. De az ajtó ma is « régi. Alul, felül elhajlik rámájától és vígan fütyörészik be a szél. A bizottságok tehát újra kiszállnak, újabb jegyzőkönyvek készülnek, újabb üléseken vitatják meg, és újabb szakemberek érkeznek, mondván, hogy a hibát Jöttek eltávolítani. Az EPIREX 16x16 a MEOPTA legújabb episzkópja. van szó, amelyekkel szemléletesebbé tehető a mechanika és az optika tanítása. Nagy segítségükre van a tanulóknak, mert ily módon sokkal könynyebben megértik a bemutatott kísérleteket. Az optika tanítása során például nagyon jól szemléltethető, miként halad át, vagy hogyan törik meg a fénysugár a lencséken stb. Ezeket az oktatási készleteket 1966 óta gyártjuk, termelési kapacitásunk azonban még nem teszi lehetővé a kereslet maradéktalan kielégítését. • Miiyenek az értékesítési lehetőségeik? — Minden gyártmányunkat nehézség nélkül értékesítjük, sőt, ha nem küszködnénk kapacitáshiánnyal és anyagellátási gondokkal, ki is bővíthetnénk a termelést. Mert a külföld is érdeklődik áruink iránt. Diavetítőink, episzkópjaink, s úgyszintén a 200—475 mm átmérőjű vetítőtükreink is közkedvelteik. Az utóbbiakat például olyan rétegekkel látjuk el, amely jól elviseli a megvilágításra szolgáló izzólámpa nagy hőjét. Termelésünknek mintegy 15 százalékát exportáljuk; a szocialista országokon kívül például Angliába és az Egyesült Államokba is szállítunk. • Miként befolyásolta az új irányítási rendszer bevezetése üzemük gazdálkodását? — Nagyon kedvezően. A termelési terv valamennyi mutatóját teljesítjük, az elért tiszta nyereség egy részét üzemünk kibővítésére fordítjuk. A műszaki-fejlesztési program sürgős valóra váltására is kedvező hatást fejt ki az anyagi érdekeltség kibővítése ... Bratislava városa nagyra értékeli üzemünk munkáját. Egyebek között a BRNO 67 rendezvényen a Bratislava sikereit szemléltető kiállításon a mi gyártmányaink is reprezentálni fogják a város iparát. DÓSA JÓZSEF Nemrég levelet kaptunk az építővállalattól, melyben felszólítanak (I), hogy a megjelölt időben legyünk otthon. Persze, a házban van ötvenkét lakás, ebből még néhányban akad javítani való és természetesen mindenüvé érkezik levél. A meghatározott időben azután megjelenik egy hivatalnok, aki sajnálattal tudatja, hogy ma a mesterek nem jöhetnek, mert a vállalatnak nincs kocsija [!), amin a szerszámot és az anyagot Ideszállítanák. Hogy erre a napra többen szabadságot vettek kl, az a vállalatot egyáltalán nem érdekli... Napok múlva azért mégis megjön az asztalos (ha nem tévedek, sorrendben a hatodik), A sokat vitatott ajtót kinyitja, becsukja, újra kinyitja és újra becsukja. Majd még néhányszor megismétli a műveletet. — Kérem, az ajtónak semmi baja... — Nincs ... Csak ujjnyi a hézag a ráma és a szárny között ... — Mit gondol, ha újat hoznak, az nem hajlik el? Tudja, mibe kerül egy ajtó ideszállitása? — Nem és nem is érdekel. — Különben is az állami norma három—négy milliméteres hézagot engedélyez ... — Értse meg, uram, engem Kajaltól Ostraváig hosszú az út. Blazsek Béla kéthetenként járt haza, alig érkezett meg, máris búcsúzott. S ilyenkor sokáig a fülébe csengett felesége sóhaja: „Mikor leszel már velünk?" Tizenhárom évig csak vendég volt a családban, míg végre sikerült Galántán munkahelyet találnia. Műhelynek alig nevezhető alacsony épületbe került, ahol talicskákat készítettek. Az „új munkás", aki már világot látott, meglepődve állt meg a műhely ajtajában. Olyan kicsi volt, hogy ha be akartak vinni egy ötinéteres vasrudat — ebből készítették a talicskakerekeket —, akkor előbb egyik végén feltolták a padlásra. Látott két gépet, egy tucatnyi szerszámot, főképp kalapácsot. Az első napon, mikor kezébe fogta a kalapácsot — ennek tizennégy éve már — szorongó érzés kerítette hatalmába. — Arra gondoltam, miként lehet majd ebből a munkából megélni? Tágas, világos műhelyben beszélgetünk. A fal mellett gépek sorakoznak. Blazsek Béla csoportvezető, a talicskakészítés munkafolyamatát magyarázza. Éppen vasrudat „szeletel", ebből készülnek majd a talicskakerekek. Gép vágja, majd hajlítja a vasat. A hegesztés után a végső egyengetéshez szükség van a kalapácsra. Alig 6—7 ember dolgozik a műhelyben, mégis nehezen értjük meg egymás szavát. — Elsejétől két műszakban dolgozunk. Képzelheti, milyen csörömpölést végzett itt azelőtt húsz ember és hat gép. Azok közül, akik a hajdani kis műhelyben kezdtek, már csak ketten vannak Itt. — Én is próbáltam más műhelyben. de visszajöttem. — Mégis meg lehet élni ebből a munkából? — Aki dolgozik. Nálunk nem kell nógatni az embereket. Teljesítmény után kapjuk a bért, meg a részesedést. Kezdetben 1500—1800 talicskát készítettünk, az idén 5000 darab a havi átlag. — Mikor tizennégy éve megkérdezte egyik barátom, hol dolgozom, szégyelltem azt mondani: üzemben. A műhelyünk szomszédságában szemétdomb volt. Amíg egy „üzemből" valóban üzem lesz Az elmúlt két évtized alať néhányszor nevet cserélt az az állami norma sem érdekel. Ezért az ajtóért én fizettem és nem az állam. — Nem vitatkozom tovább! — fordul meg az asztalos és kifelé indul. — Panaszát továbbítom a vállalatnak. — Ezt én már megtettem legalább ötször ... Magát azért küldték, hogy a hibát helyrehozza ... — Nem dönthetek... Szólok a főnöknek ...De kötve hiszem, hogy elismerik a reklamációját ... Ezzel elszelelt. Az ajtón meg tovább fütyül be a szél, ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt. De idő van. Majd összeülnek újabb bizottságok, és jönnek újabb mesterek, hogy meggyőződjenek követelésem indokolatlanságáról. Igaz, rájuk és munkájukra már az új, most épülő házakon lenne szükség. SebajI A lakásra várók nem szaladnak el, kénytelenek megvárni az új házak felépülését, ha azok az előző házakon hagyott hibák sorozatos Javítása miatt késnek ts. Mást nem tehetnek. S ezt a vállalat is tudja. Van idő annak eldöntésére is, egyáltalán figyelembe vegyék-e hatodszorl panaszom. Mert én csak egy parányi egyén vagyok az óriási szocialista vállalattal szemben. En vagyok ugyan a megrendelő, és én fizetem a vállalat által végzett munkát, de ők döntenek. üzem. Sok minden változott, különféle termékeket gyártottak, de a talicskakészítés mindig szerepelt a tervben, pedig az első években ráfizettek. Nagyobb tapasztalatok nélkül kezdték el gyártani, s ez volt a legigényesebb termékük. Az akkori gondok már csak mint a küzdelmes évek emlékei élnek bennünk. Ma futódarukat és villanymotorokat is javítanak. A szakképzettség akkor óhaj volt, ma alapvető követelmény. S nemcsak a cégtáblák, az emberek is cserélődtek. A területi átszervezés után, mikor a foglalkoztatottak létszáma elérte a négyszázat, a termelés értéke pedig a húszmillió koronát, úgy érezték, hogy végre bejutottak az üzemek csoportjába. Akkoriban nem szívesen beszéltek arról, miből tevődik össze ez a pénz. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásokra ráfizettek. Gyártottak sok mindent — vaskaput, talicskát, kukoricaszárítót —, csakhogy a tervet teljesítsék. Ebben az időszakban még az volt a döntő, hogy termeljenek, azt már ritkábban kérdezték tőlük: „mennyibe kerül ez"? Ez utóbbi, mint tekintélyes termelési mutató, csak 1964. július elsejétől került az érdeklődésük homlokterébe. Azok közé az üzemek közé tartoznak, melyek kísérletképpen alkalmazták az új irányítás egyes elemeit. Ez a kísérlet sok gondot okozott az üzem vezetőségének. Az egyetlen mutatószám szabadabb mozgási lehetőséget adott, de ugyanakkor sok veszélyt rejtett. A kísérleti időben az anyagbeszerzés és az értékesítés is problematikussá vált. Ennek ellenére már az első fél évben, majd 1965-ben jó eredményt értek el. Tavaly már a tervezett 1 millió 861 ezer korona helyett 3 millió 748 ezer korona tiszta jövedelmet számoltak el. A megrendelő kívánsága szerint Az új irányítási rendszer arra kényszeríti a vezetőket, hogy a piac követelményeihez igazodjanak. Nem elég jó árut termelni, el is kell adni. A megrendelők elsősorban azt vásárolják, aminek hírneve van. Ez pedig a jó minőségű áru. Csakhogy a minőséget sok tényező befolyásolja: a nyersanyag, a folyamatos anyagellátás, a dolgozók szakképzettsége, a munkaszervezés stb. Az üzem vezetői az említett probElvégre állami normák szerint készítik a selejtet is ... Akkor én miért ne fizethetnék az állami normában megszabott öszszeget ezért a selejtért? Csak szocialista öntudat hiánya lehet, hogy mindezt máig sem értettem meg, és egy állami vállalattal szemben követelődzní merészkedem ... Feleslegesen elvonom a munkaerőket a társadalmilag sokkal fontosabb munkáktól plszllcsáré ajtó ügyben. Mi ez a szocializmus építésében általuk teljesített nagy feladatokhoz képest? Azzal is tisztában vagyok, hogy egy állami vállalatnak okozok esetleg felesleges kiadásokat. Felesleges azért, mert ha már rossz ajtót adtak a lakásomba, igazán beérhetném ezzel is. Akad még valami rongy a háznál, amivel a rés tél idején betömhető. Es ha így cselekednénk mindannyian, akiknek ebben az országban rossz ajtó, rossz parkett, rossz csempe és hullámos omladozó vakolat jutott, milliókat takaríthatnánk meg az állami vállalatnak. En ennek ellenére is makacsul követelem az úf ajtót. Meggyőződésem, hogy a vállalatnak végső soron ebből semmi kára sem származhatik. Elvégre egy vállalat — főleg az állami — önmagára nem fizethet rá... Miből? A veszteséget majd valakinek, valahol, valamikor felszámolfák... Ez felette megnyugtató tudat a távlatokat illetően is! ZSILKA LÁSZLÓ lámádra összpontosították figyelmüket. Látták, hogy legigényesebb az irodaberendezések, Karto-szekrények és tolókocsik gyártása. Megjegyzik, hogy ha az új gazdaságirányítás nem kényszeríti o&et új megrendelők felkutatására, sosem kerültek volna kapcsolatba holland és dán céggel. A 20—25 százalék devizarészesedést új gépek vásárlására fordítják. Persze, nagyobb összegre volna szükségük, ezért megragadnak minden lehetőséget az exportáru készítésére. Az utóbbi megrendeléseik között láttam, hogy Kuwaitba és Líbiába ls szállítanak termékeikből — De vajon a hazai piacon is Ilyen „úr"-e a megrendelő? Kérdésemre Orel Dezső, az igazgató termelési helyettese az asztalra tesz egy levelet. Az egyik szanatórium igazgatója írta. Köszönetet mond az üzem dolgozóinak kiváló munkájukért. Terven felül elvállalták és záros határidőre elkészítették, felszerelték a szanatňri'im teljes berendezését. A galántaiak érdeme éppen az, hogy a nehéz feladatot is jól megoldjáik. Üzemük négy — vas, fa, rádió—tv és bőr — termelő részlegre tagozódik. Üzemrészlegük van Vágsellyén, Diószegen és Szereden. Ezek után érthető, hogy szükséges a pontos munkaszervezés. Galántán az üzem zárt egységet képez. Az egyes műhelyek elhelyezése az anyagmozgatás szempontjából, ha nem is ideális, de megfelel a követelményeknek. Náluk, természetes a terv „felbontása", a. dolgozó anyagilag felel a termék minőségéért. A minőségi ellenőrzés szigorú. Sárkány Gusztáv elvtárs, a pártszervezet elnöke, aki a műszaki ellenőr feladatkörét tölti be — hangsúlyozta, hogy elsősorban a kommunisták igyekeznek olyan légkört kialakítani, hogy mindenki megértse: a minőség javítása, a hírnév szerzése nem öncél, hanem keresetük nevelésének egyik feltétele. Az üzem különböző szolgáltatásokat nyújt a lakosságnak, de gondot okoz az anyagellátás. Általában az évi anyagszükséglet 70 százalékát az állami alapból kapják, a többit maguk szerzik be. Négy vásárlójuk járja az országot. A motortekercselő huzal, egyes televízió-típusok képernyője és sok más egyéb még mindig hiánycikk. E téren érzik a legkevésbé az új gazdaságirányítás hatását. Ennek ellenére lényegesen bővítették a közszolgáltatásokat. 1960-ban 1 millió 680 ezer, tavaly már 8 millió 30 ezer korona értékben végeztek közszolgáltatásokat. Az üzem a létszámbővítés során előnybe helyezte a nőket, annak ellenére, hogy betanításuk hosszabb időt igényel, ami persze pénzt jelent. 1960-ban mindössze 40 nő dolgozott az üzemben. Ma a 636 alkalmazott közül 185 nő. Kétszázhuszonhat versenytárs A Galántai Járási Ipari Vállalat tavaly elért eredményeivel országos elsőséget szerzett: megkapta a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának vándorzászlaját s a 80 000 korona jutalmat. Az üzem 15 dolgozójának Ferdinánd Hupka igazgató nyújtotta át a legjobb dolgozó kitüntetést és a pénzbeli jutalmat. Az üzem az új gazdaságirányítás adta lehetőségek ésszerű kihasználásával elérte, hogy a tervezett 1 millió 526 ezer korona helyett 2 millió 954 ezer koronát juttatott az állampénztárba. A dolgozók között a múlt évben 360 ezer korona Jutalmat osztottak szét. Élre jutásuk nem véletlen, nem ugrásszerű jelenség, hoszszú évek kemény munkájának eredménye. Kezdeményezések és sikertelenségek váltakozó hosszú folyamata. S az élretörésben nincsen „pihenő". Beszélgetés közben mondta az egyik szerelő, hogy náluk a „kl mit tud" az új irányítással kezdődött, s a tandíjat mindenki egyformán fizeti. CSETÖ JÁNOS Míikucskodom