Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-17 / 134. szám, szerda

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Színház színésznők nélkül A tábor életének nagyon érdekes fejezete volt a színház megalakulása. Életünkre sajátos módon ikihatott. A foglyok között sok volt a színész, a színházi berkekben járatos művészember, akiket nem érdekelt sem o sport, sem a klasszikus zene, sem a tanulás. Valami mást kerestek, kutattak, amivel tarkíthatnák az unalmas táboréletet. Egy gyönyörű napon elhatározták: játszani fognak. Mi lesz azonban a női szerepekkel? - merült fel a kérdés. Ha a japánok és a kínaiak megvannak női szereplők nélkül, miért ne lennének meg ők is? — mondották. Felkeresték a tábor parancsnokságát és engedélyt kértek a színház megnyitására. A táborban volt orosz és saját parancsnokságunk. Az orosz parancsnokság nemigen érintkezett velünk. Csak közvetve, parancsnokságunk útján. Ez azonban nem engedélyezte a színjátszást. A színházalapítás gondolata mégsem futott zátonyra. Égy éjszaka az oroszok, ki tudja fiová, elszállították parancsnokságunkat. Hogy miért? Szerencsétlen parancsnokunk ezredekre és hadosztályokra osztotta fel a tábort. Minden barakk egy ezredet képviselt. Talán misem történik, ha a dolog ennyiben maiad. Csakhogy " parancsnokunk meg rajzoltatta a tábor elhelyezkedésének sémáját is és azt kifüggesztette minden barakknegyedben. Reggel és este nagy könyvekkel kerestek fel bennünket a felügyelő orosz katonák. Ezekbe kellett beírnunk jelenlétünket. Az oroszok meglátták a kifüggesztett sémákat s bár nem értették őket, azzal tisztába lettek, hogy a tábor hadosztályokra, ezredekre és zászlóaljakra oszlik fel. Tüstént értesítették erről oz orosz parancsnokságot, amely bizonyára úgy vélte, hogy a hadifoglyok katonailag szervezkednek és lázadásra készülnek. Haladéktalanul kinevezte az új parancsnokságot. Élére egy Renvers nevű ezredes, a 66. munkácsi ezred volt parancsnoka került. És oz új parancsnokság azonnol engedélyezte a színházat. A táborban kezdetét vette o színjátszás. Először magyar, később német nyelven is. Itt láttam Haffman meséit, Gounod Faustjának egy felvonását és számtalan operettet, köztük például a Csárdáskirálynőt. Egy oránylog sikerült operettet, amelynek szövegkönyvét és zenéiét a foglyok szerezték, a háború utón több ízben Budapesten is játszották. Érdekes, hogy a nőket imitáló szereplők a tábori színházban valóban rangos színvonalat képviseltek. Természetesen nem a kezdet kezdetétől. Saját tapasztalataik alapján tanulták meg a nők alakítását. Emlékszem az első előadásra. Olyan darabot választattok, omelyben kevés volt a női szerep. Az Iglói diátokat, amelyben csak egy lány szereplő van, és alig van szövege, énekelnie pedig egyáltalán nem kell. Az ötezer tiszt közül egy fiút választottak erre a szerepre, akinek arcáról már messziről leríttak a női vonások. Szépen kiöltöztették, s mégis, amikor megjelent a színen, mindenki gurult o nevetéstől. Bármit is tett, szóra nyitotta száját, lépet, vagy mozdult, szembetűnően elárulta: férfi, tiszt, nem pedig leány. A férfi ugyanis egészen másképp beszél, másképp nyitja ki a szóját, másképp nevet, mint a nő. Nevetésnél a férfiszáj rendszerint sötét verem, míg a nő kivillantja fogait. A lépegető férfi térde kifelé, a nőé befelé fordul. Nőnek öltözött tisztecskénken színpadi járás-kelés közben annyira nem nőiesen repkedett a szoknya, hogy azt nem állhattuk meg nevetés nélkül. Egyszóval a női alakítás nem sikerült, megbukott. Abba kellett hagyni a színjóttzást. Ilyen volt a kezdet. Nem sokkal később azonban olyan színvonalat értek el, hogy a foglyok szinte belepistultak a női szereplőkbe. Az operettekben egy pozsonyi tanító játszotta a primadonnát. Emlékezetemben él Víg özvegye. Régebben Pesten, Fedák Sárival láttam a címszerepben. Fedák Sárinak hangja ugyan nem volt, de a lába két operaénekesnőért is kitett. A mi pozsonyi tanítónk ugyan férfiúi mivoltáról árulkodó üveghangon, de szépen énekelt. A lába meg olyan volt, hogy ha megmutatta <- s ő tudta, mi ennek a módja — a nőkre kiéhezett foglyok elvesztették a fejüket. A krasznojarszki hadifogolyszínház olyan névre tett szert, hogy előadásaira a városból is eljöttek, bár ott a kiváló Puskin Színház működött. Színházunknak azonban volt nagyon kedvezőtlen hatása is. A színház megnyitása után táborunkban rendkívül elterjedt a homoszexualitás. Egy része Szodomára és Gomoróra emlékeztelett. Hiszen főíeg fiatal emberek voltak itt, a legidősebbek negyvenévesek, de a többség harminc éven aluli. Évek óta nem láttak nőt. Voltak ott török, s német tisztek, persze nem akarom őket megrágalmazni, mert a jelenség nemcsak velük hozható kapcsolatba. S a színészek úgy alakították a női szerepeket, hogy nem is csodálkozom rajta, ha sokan elvesztették a fejüket. Egy osztrák báró, a nevére már nem emlékszem, több mint egymillió rubel* herdált el Dirnerre, akivel naponta futballt játszottam. Ö volt a jobb, én meg a bal fedezet. Ö azonban a foci mellett színházat is játszott. Igy lett belőle az osztrák báró szerelmének tárgya. Volt egy Mellinger nevű barátom. Alacsony, köpcös termetű, széles vállú fiú, különben kötöttfogású birkózó. Kálmán Imre Tatárjárás című operettjében egy epizódszerepet kapott. Ahogy felmegy a függöny, végigsétál a színen és megkérdezi: — „Nincs itt a bárónő?" És slussz! Akár haza is mehet. Miután már hosszabb ideje nem láttam a színpadon, megkérdeztem tőle: — Melo, miért nem játszol? — Mert nem akarok bediiizni. i- Hogy érted ezt? — Ide süss, megmagyarázom neked. A jelenetemre vártam s közben a szomszédos kulissza mögött „Riza bárónő" és a lump Békeffy főhadnagy készült. Egyszer csak hallom, hogy csókolóznak. Mintha kést szúrtak volna a szívembe, a bárónő tetszett nekem, s most lám, mással csókolódzik. Egész éjjel le

1 nem hunytam a szemem. A következő előodósnól mindez megismétlődött. Szívem még jobban megfájdult. S ekkor ezt mondtam magamnak: „Melo, te vadbarom, hát nem tudod, hogy Riza bárónő tulajdonképpen Kolár főhadnagy? Mit akarsz?" Ezért hagytam ott a színházat és a szereplést. Viszont okádták olyan színészjelöltek is, okik sem Mellinger otléta termetével, sem egészséges észjárósóval nem rendelkeztek. Ezeket elnyelte a Szodoma. Nem szabad elfelednünk, hogy a hadifogság csak a közkatonák számára volt pokol. A tiszti táborban nagylábon éltek. Aki ismerte a dörgést és üzleti érzéke volt, milliókat kereshetett ezen a Szodomán és Gomorán. A táborban volt két fiatal gróf — Zichy és Vay gróf. A háború kitörése idején Vay tizenhárom, Zichy tizenkét éves volt. Az ifjak addig nyaggatták édesanyjukat, míg karácsonyra megengedték nekik, hogy meglátogassák valahol Krakkó térségében állomásozó apjukat. Amikor eljutottak ide, addig nyagatták a papákat, amíg ki nem engedték őket körülnézni az arcvonalba. Karácsony volt, úgy gondolták, semmi sem történhet. Csakhogy az oroszok tudták, hogy karácsonykor ellankad az éberség. Bekerítő hadműveletbe kezdtek és a két kölyök fogságba esett. A táborban szemrevaló fiúkká serdültek. Tizenkilencben Vay 19 és Zichy 18 éves volt. Zichy valóban szép fiú, kimondottan Adonisz volt. Krasznojarszkban „vengerszki Knyaz"-nak becézték. Dúskálhatott a pénzben. Ismertem egy Aranyosmarót mellől származó feketéző katonái, aki egymilliót kölcsönzött neki. Amikor figyelmeztettem, hogy legyen észnél, pénze elúszik, csodálkozva tiltakozott. - De hiszen ez gróf Zichy! Sok ezer hold földje van. - Igen. De aligha tudod elképzelni, hogy ez a sok ezer hold a feudálisnál is feudálisabb birtok, amelyet nem adhat el és hitelt sem kaphat rá. Te meg becsületszóra adod neki a pénzt, s így nem is perelheted. Kár volt a szóért, szegény feje nem értette meg, hogy nem mindig jó üzlet egy grófba invesztálni. S hozzá hasonló ember csőstül akadt táborunkban. Gyóni Géza és Krasznojarszk A tábQrban megismert emberekről szólva, nem hagyhatom ki Achimot, akit a magyar irodalom Gyóni Gézaként tart számon. (Gyón egy község-Veszprém megyében) Áchim Pozsonyban evangélikus teológus volt. A háború idején Przemyšl erődjében szolgált és védelmében nacionalista háborús költeményeket írt. Az erőd eleste után, életben maradt társaival együtt a krasznojarszki fogolytáborba került. Mi nem szerettük a „przemyšlíeket". Más hadifoglyoknál hasonlíthatatlanul gazdagabbak voltak, mellettünk grófoknak néztek ki. Tekintettel arra, hogy erődöt védtek, a frontkatonóknál több öltözékük és fehérneműjük volt. Ezen kívül egymás között felosztották az erőd hadi pénztárát. A cár kiváltságként megengedte nekik, hogy a hadifogságban is megtarthassák kard jukat. „Przemyšl hősei" addig viselhették kardjukat, amíg valahol vodka és bor mellett nem kezdtek vagdalkozni az oroszokkal. Ezt követően le kellett mondaniuk erről a privilégiumról. Áchim a hadifogságban baloldali érzelmű lett. Szép forradalmi verseket írt. A legismertebb közülük a Csak egy éjszakára című, amelyben arra szólít fel, hogy küldjék a lövészárokba a vitézkedőket, hadd ismerjék meg milliók szenvedését. Testvére is ott volt a táborban, aki aktív tiszt volt, s így kapta az 50 rubel zsoldot, amit vele, aki viszont közlegény volt és nem volt jogosult a zsoldra, becsülette megosztott. Az oroszok általában ügyeltek orra, hogy a testvérek együtt maradjanak. Vagy 28 ilyen testvérpár volt a krasznojarsrki táborban. Testvérének elha'álozása után Áchim megtébolyodott. Még ma is látom, ahogy két markos bajtárs ötig tudja elvonszolni a kórházba. Nem sokkol később meghalt és o temetésén jómagam is díszejrséget álltam. (Folytatjuk) EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ Értékes másodpercek MA MÁR nem ritkaság, hogy orvosok vagy életmentésben jártas emberek, sőt iskolás gyermekek életre keltenek baleset vagy mérgezés következtében meghalt embert. Ennek titka a levegő tüdőből tüdőbe fúvásának módszere. E módszer jelentőségének megértéséhez el kell mondani, hogy a légzési zavarok, a fulladozás vagy a légzés teljes megszűnése igen gyorsan halálhoz vezet. A baleseti statisztika szerint hazánkban évente kb. 4000 esetben okoz halált a fulladás, amelyet különböző tényezők idézhetnek elő. A halál sokféle alakban lepheti meg az embert és mit sem sejtő környezetét. Naponta száz meg száz ember tanúja különféle baleseteknek, az áldozatok haláltusájának, utolsónak tűnő sóhajtásának vagy hörgésének. A legtöbben nem tudják, mitévők legyenek a drámai percekben. Az említett drámai percekben másodpercekről van szó! Elsősorban azt kell tudni, hogy nem minden „haldokló" sérültnek kell meghalnia s nem minden halott halt meg igazán. A baleset tanúi vagy az elsőnek odaérkező emberek osszák fel a tennivalókat. A leghatározottabb fellépésű ember tartson fegyelmet és nyugalmat, intézkedjék, küldjön mentőköcsiért, orvosért, rendőrért, (le elsősorban biztosítson a sérültnek elsősegélyt. Ha van a közelben hozzáértő, tanfolyamot végzett egészségőr, az teszi meg a szükségeset. Ha nincs, pillanatokon belül másnak kell elvállalnia az életmentés feladatát. Ilyen esetben mindenki köteles elsősegélyt nyújtani, s azt is meg kell itt mondanunk, hogy a tüdőbefúvás módszerét felnőtt sérültön még gyermek is eredményesen alkalmazhatja. A megnehezült vagy leállt légzést aránylag könnyen felismerhetjük. A sérült nyálkahártyája és bőre ilyenkor elkékül. Ha a légutak működését véralvadék, hányadék vagy más szennyeződés gátolja, fütyülő zörejt vagy hörgést észlelünk. A légutak eltömődése öntudatlansággal jár, amely lehet felületes, midőn egyes reflexeket még előidézhetünk, s lehet mély, amelynél már csupán az alig észlelhető vérkeringés az egyetlen életjel. A helyesen alkalmazott lélegeztető módszer hamarosan rendbehozhatja a légzést és a vérkeringést is. Különbséget kell tenni a klinikai és a biológiai halál ténye közt. A klinikai halál jegyei: a légzés megszűnése, teljes eszméletlenség, a szívműködés megállása, a reflexek kialvása. Ez az állapot 3—4 percig tart. Ez az idő teszi lehetővé, ha jókor beavatkozunk, az ember megmentését. Ha a halálnak ebben a szakában sikerül tüdőbefúvással és külső szívmasszázzsal felújítani a légzést és a vérkeringést, a szervezet az így alkalmazott elsősegély eseteinek 95 százalékában életre kel. A dolog magyarázata az, hogy az agyvelő ennyi ideig képes vértelenül, károsodás nélkül megmaradni. Az ötödik perctől fogva azonban az agy szürke kérge, amelyben a létfontosságú központok helyezkednek el, bomlásnak indul, s ez már a biológiai halál, midőn már nincs remény az ember megmentésére. Gyermekek • MagasTátrö ban. (CTK — Lieková felv.) A BALESET HELYfiN laikusoknak szinte lehetetlen teljes megbízhatósággal megállapítani, menthetetlen-e már az áldozat, mert ha nem is észlelhető a légzés, nem tapintható a teljesen gyenge érverés, az esz méletlen ember ereiben keringhet még a vér és elláthatja az agyvelőt oxigénnel. S ha az agyba a vérrel legalább egy kevés oxigén jut, megvan az életre keltés reménye. Ezért tegyük magunkévá ezt a legemberségesebb elvet: a fulladásos és vérkeringéses halottat a baleset helyén tetszhalottnak tekintjük és mindent megteszünk életének megmentése, illetve visszaadása érdekében. A levegő tüdőbefúvásának módszere és a külső szívmaszszázs technikája szemléltető magyarázatot és gyakorlást kí ván. Mégis megkíséreljük, hogy olvasóink számára összefoglaljuk a tennivalókat. Ha vízbefúlt emberről vau szó, hasra fektetjük, derékban felemeljük s meghajlított térdünkön tartva fejjel lefelé lógatjuk, hogy légutaiból kifolyjon a víz, amit lapockái közt enyhe hátbaütögetéssel mozdítunk elő. Más sérülteket ha nyatfektetünk, fejüket bal oldal felé fordítjuk, ha kell, erőszakkal is felnyitjuk szájukat és teljesen kitisztítjuk azt. A gyors előkészítés további szakasza, hogy válla alá összegöngyölt ruhadarabot helyezünk, miáltal a feje hátrahajlik, ami azért fontos, hogy a nyelv ne zárja el a légutakat. Ennek megakadályozása érdekében jobb kezünk hüvelykujját behelyezzük a szájba, megfogjuk az alsó állkapcsot és többi ujjunk segítségével megemeljük s előrehúzzuk. Bal kezünk mu tató- és hüvelykujjával elzárjuk az orrnyílásokat s e kéz tenyerével a fej hátrahajlását biztosítjuk. Igy a befújt levegő szabadon áramlik a tüdőbe. A sérült szájára zsebkendőt helyezhetünk. Mély lélegzetet veszünk és szájunkat rátapasztva a szájára, a tüdőnkből kilélegzett levegőt testébe fújjuk, mig nem látjuk, hogy mellkasa emelkedni kezd. Ezután elfordítjuk arcunkat, s míg a mellkas rugalmassága folytán a sérült kilélegez, új lélegzetet veszünk és e műveletet percenként 12—20 ízben végezzük. A gyomorba jutott levegőt időnként a gyomortájékra gyakorolt enyhe kéznyomással szoríthatjuk ki. Vérkeringési zavaroknál s a szívműködés leállásánál a tüdőbe légzés módszerét feltétlenül a külső szívmasszázs technikájával kell kombinálnunk. Ez abból áll, hogy betegünket kemény alapra fektetjük, egyik tenyerünket ráhelyezzük mellcsontjának kardnyúlványára, ráhelyezzük másik tenyerünket is, és a mellkasra gyakorolt nyomóssal a szívből a környező erekbe hajtjuk a vért. Ehhez testünk súlyát is bizonyos mértékig igénybe vesszük. A szívmasszázs a mellcsontnak ismételt, rövid, de erőteljes lenyomását jelenti, nyomásnál 5—6 cm-rel mélyebbre kerül a gerinc irányában. E műveletet percenként kb. 60-szor kell megismételnünk. Ahhoz, hogy hatásos legyen a szív külső masszázsa, minden nyolcadiktizedik nyomás utón gyors és erős levegőbefúvásnak kell következnie. A masszázst addig kell végeznünk, amíg helyre nem áll a kielégítő légzés és szívműködés, vagy amíg a sérült gondozását hivatásos életmentő vagy egészségügyi szak ember át nem veszi. A CSEHSZLOVÁK VÖRÖSKERESZT, a Polgári Védelem, a Hadsereggel Együttműködő Szövetség, a vállalatok és az iskolák munkaterveibe mindenütt felvehető a tüdőbefúvás és a szívmasszázs életmentő módszerének gyakorlása. Sok helyütt be is szerezték már az ehhez szükséges segédeszközöket, a műanyag-babát, vagy az ún. T-tubust, esetleg csupán rajzolt képeket. Ezt az egészségügyi tanfolyamot azonban ott ls meg lehet szervezni, ahol nincs hozzá más, csak orvo« vagy instruktor, érdeklődők és mindkét részről jóakarat. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY