Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-15 / 132. szám, hétfő

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Remek ötlet A tábor életében oz első forradalmi jelenség oz volt, hogy egy Kubicsek nevű pozsonyi mérnök 1916-ban könyvtárat létesített. Négy év leforgása alatt csak a könyvtár természettudományi részlege 80 ezer kötettel rendelkezett. Nem tudom pontoson, de becslésem szerint 250300 ezer kötet német és 60 ezer kötet magyar nyelvű szépirodalom volt itt található. A Vörös Hadsereg Krasznojarszk felszabadításának harmadnapján Tomszkba költöztette a könyvtárat. 1962-ben a bratislavai Krym kávéházban találkoztam két fiatol orosszal. Fülemig hatolt az orosz szó és megszólítottam őket. T omszkiak - mondották. Természetesen azonnal megkérdeztem tőlük, vajon hallottak-e róla, hogy Tomszkban található a krasznojarszki hadifogoly táborból elköltöztetett nagy könyvtár. — Természetesen, i- válaszolták — hiszen mi abban a könyvtárban dolgozunk. A krasznojarszki könyvtár a tomszki egyetemi könyvtár egyik külön részlege. Hogyan sikerült ilyen nagy könyvtárat alapítanunk? Az ötlet egészen egyszerű, s amint az ilyenkor gyakori, zseniális volt. A hadifoglyoknak bőven volt idejük és így állandóan sétáltak a tábor udvarán. Kubiček erre alapozta ötletét. Akibe csak belebotlott, leállította és megagitálta: — írjál az otthoniaknak, küldjék el legkedvesebb olvasmányodat. Fél év alatt százezer könyv gyűlt össze. Jómagam - még ma is pontosan emlékszem erre <~ három hónap leforgása alatt megkaptam hazulról Strasburger botanikájának 69. kiadását, Klaus két kötetes biológiáját, nem tudom már melyik szerző négy kötetes fizikáját és egy dón biológus élettanát. Klaus biológiája tizenhatbon jelent meg és én még ugyanannak az évnek júniusában megkaptam. Ezen felül különféle magyar nyelvű regények érkeztek a címemre. Ezeket a köteteket elolvasás utón a könyvtárnak ajándékoztam. Hozzám hasonlóan jártok el mások is, sokan közülük még többet adományoztak a könyvtárnak. A könyvtáralapítás va'.óban forradalmasította a tábor életét. Baklövések A művelődés és kivójtkepp oz olvasottak megvitatása során előfordultak nagyon tréfás helyzetek. Főleg oz aktív tisztek között bőven akadtak, akik tévesen művelt embernek tartották magukat. Az egész tábor megnevet, te néha a vitákban elhangzó baklövéseiket. Még ma is emlékszem néhány históriára. Két tiszt sétál a táborban és beszélget. A „tartalékos" égbe dicséri az éppen olvasott könyvet, mert szerzője Strindberg, kéjjel szedi le a nőkről a keresztvizet. Úgymond, ostoba teremtések, mert konyhában nem született még semmiféle vegyészeti találmány, bár a főzésnél évezredek óta fő szerepe van a kémiának. — És ki az a Strindberg? — kérdi az „aktív" tiszt. — Te nem ismered Strindberget? Lefogadom, hogy az első ember, okit>e belebotiunk — ismeri. Az első embertől megkérdezték: >- Kérlek, ismered Strindberget? — Hogynel Prágáiban a huszonynyolcasoknál vele szolgáltam. Vagy egy másik történet. Az egyik tiszt az olvasott érdekességekről beszél. — Éppen most olvastam, hogy egy Murillóért kétszázezer koronát is adnak. A másik, valamilyen földbirtokos, hevesen tiltakozik. — Marhaság. — Miért lenne ez marhaság. Olvastam I — Akkor is marhaság. Elsősorban nem Murillo, hanem muraközi ló, másodsorban pedig nem kétszázezret, hanem hatszáz koronát adnak egy párért. Ezt az ostobaságot én nem veszem be, nekem három pár Hyen lovam van odahaza. Az ilyen baklövésekre sajátos „értékmérőt" találtunk. A kisebb ostobaságra azt mondottuk, hogy elkövetőjének pisztolyt kell adni, amellyel büntetlenül lepuffanthatja a tőle korlátoltabbakat. A fajsúlyosabb ostobaságra gépfegyvert, míg az egetverő butaságra ágyút ajánlottunk fel. Egyszer boxorvkban heverészve, találós kérdésekkel szórakoztunk. Az egyikre emlékszem. „Két város között gyorsvonatok közlekednek. Ot percenként indul egy vonat „A" városból „B" városba és megfordítva. Az út egy órát tart. Ha tizenegykor „A" városbon felszállsz a vonotro, hány vonattol tolálkozol egy óra leforgása alatt, amíg „B" városba érkezel?" Találgattuk, megvitattuk o választ, de mindig bakot lőttünk. Igy gondolkodtunk: „Hányszor van meg az öt perc az egy órában? Tizenkétszer!" S azon vitatkoztunk, hogy vajon tizenkét, vagy csak tíz vonattal találkoznánk. Végül bizonyosságot nyert, hogy huszonnégy vonattal. Valamennyien meggyőződtűnk erről s a nagy zaj elhalt. Ekkor nyílt az ajtó és egy óriási termetű őrnagy robbant közénk. Rácsapott az asztalra és felordított. - Ne higyjetek ennek a zsidó, riak! Tizenkettő és punktum I Ennek az őrnagynak természetesen felajánlottuk az ágyút, tőle ostobább emberre ugyanis aligha akadhattunk. Mert a vonat természetesen nem találkozik csak azzal a tizenkét vonattal, amely egy óra alatt elindul „B" állomásról, hanem azzal a további tizenkét vonattal is, amely oz előző órában indult el s amelyek közül az első, vonatunk indulása pillanatában érkezik „A" állomásra. A tábor kibontakozódó kulturális életének további színfoltja volt, valamikor tizenhatban, a filfiarmónikus zenekar megalakulása. Frico Kafenda szerint a zenekarból csak két-három különleges hangszer hiányzott. Érdekes körülmény, hogy eltekintve a fúvós hangszerektől (oboa, klarinét, trombita), a többi hangszert, a hegedűket, mélyhegedűket, csellókat és bőgőket maguk a hadifoglyok készítették. Volt köztünk egy Kolos nevezetű ember, civilben jegyző, ő volt a kezdeményező. Még 1915 telén hazulról hozott bugylibicskával hegedűt faragott. Nagyszerű hangja volt. Tátva maradt a szánk, amikor megszólaltatta. Ez a hegedű indította el a javinát. Akinek ehhez kisebb-nagyobb adottsága volt, nekilátott a faragásnak. PRAGA az egesz országé Az utóbbi hónapokban a prágaiak sokszor megállnak egy-egy útépítő vagy tatarozó brigád mellett és a szembetűnő tájékoztató cégtábláról megállapítják: „Nini, Ostravából, České Budéjovicéről, sőt Szlovákiából is jöttek tatarozni, szépíteni a' mi Prágánkati" A „vidéki" építővállalatok dolgozói jól végzik munkájukat. A főváros lakossága meleg rokonszenvvel nyugtázza ezt a segítséget. Amióta a felbecsülhetetlen történelmi értékű városnegyedek megmentését a legmagasabb hivatalok is magukévá tették, a Moldva parti főváros arculata sokat változott. A tatarozás nyomán a ko mor, sötétszürke vakolatba burkolt palotákat, épülettömböket, egész utcákat kellemes pasztellszínek váltották fel. Egyszóval fiatalodik Prága. A múlt évben a főváros költségvetéséből 144 millió koronát költöttek tatarozásra. Ez a szám ls azt bizonyítja, hogy társadalmunk, a szocialista építés igényes és nagyszabású feladatai mellett nem feledkezik meg az aranyos Prága méltó karbantartásáról. Az a körülmény, hogy ma Prága gyors ütemű szépítésében az egyes kerületi és járási építővállalatok révén tulajdonképpen az egész ország részt vesz, szimbolikus értelmet ad a főváros szépítésének. Azt bizonyítja, hogy az egész ország látja Prága fontosságát, ismeri Prága jelentőségét mind a történelem, mind a jelen szempontjából. A Fővárosi Nemzeti Bizottság egyik sajtó tájékoztatóján, amelyen Prága fejlesztéséről volt szó, valaki megjegyezte: „Az utóbbi öt-hat év alatt Prága olyan fejlődésnek Indult, akárcsak IV. Károly idejébenl" A történelemből tudjuk és még ma is fennálló építészeti remekművek tanúsítják, hogy Prága éppen IV. Károly uralkodása alatt állt virágzásának teljében. Prága néhány év alatt új városnegyedekkel gazdagodott. Felépültek, vagy a teljes befejezés előtt állnak a Petŕiny, Červený Vrch, Krč, Záhradní Mésto, Pankrác és Strážnice új lakótelepei. A statisztikai adatok szerint Prágának 1980-ban egymillió huszonötezer lakosa lesz (ez megfelel kb. 400 000 családnak), ami nagy feladatokat állít az illetékesek elé a régi lakástömbök korszerűsítése, javítása Illetve asszanálása terén. Nem mondunk újat, ha kijelentjük, hogy Prága az országtól nemcsak kap, hanem ezt a segítséget viszonozza Is. Prága az egyetemes cseh kultúra bölcsője és kétségkívül nagy hatással van az egész csehszlovákiai kultúra fejlődésére. Sőt, a Prágában összpontosult kulturális, szellemi tevékenység hatósugara a határokon túlra is kiterjed. A Prágában működő 21 állandó színház ma Európa kulturális életének kétségkívül érdekes színfoltja. Ezt nemcsak idehaza, hanem elsősorban külföldön állítják... Azonkívül, hogy Prága a székhelye a legfelsőbb államhatalmi szerveknek — a kormánynak, a Nemzetgyűlésnek, a központi hivataloknak, szervezeteknek •— Prága számos nemzetközi rendezvény színhelye is. Évente több mint száz nemzetközi értekezletre, különböző zenei rendezvényekre — amelyek közül kiemelkedik a Prágai Tavasz, — kiállításokra és sporteseményekre kerül sor. De tévednénk, ha a fenntiekből azt a következtetést vonnánk le^ hogy Prága monopolizálni kívánja az országos kulturális, tudományos vagy sportrendezvényeket. Erről szó sincs. Ellenkezőleg. Prága nagy segítséget nyújt a vidéki városok fejlesztéséhez. Ez természetes is, hiszen itt összpontosulnak egyes ágazatok „agytrösztjei", a kutatóintézetek, tervezőhivatalok stb. A vidéki városok és nyugodtan mondhatjuk, az egész ország lakossága, nem sajnálja Prágától azt, ami benne található, ázt, ami benne keletkezik — a kultúrát, a művészetet, a fővárosi státuszt, mert Prága az egész országé, mert Prágát mindenki Igazán szereti és magáénak tartja! SOMOGYI MATYAS Prágai mozaik A ruzynéi repülőteret pontosan 30 évvel ezelőtt helyezték üzembe. A Sabena légiforgalmi társaság gépe ezen a napon repült először Brüsszelből Prágába. A kétmotoros Savoia Marchatti útja 3 órát vett igénybe. Ma ugyanez az út a Couvair 440 jelzésű géppel 2 óra 10 percig, a Caravellel pedig mindössze 1 óra 15 percig tart. Az első világháborútól a 30-as évekig 1000 prágai lakosra 11 házasságkötés jutott. Csupán a gazdasági válság Idején csökkent ez az arány 9,6-re. A második világháborúban ismét növekedett az esküvők száma. A legtöbben 1950ben fogadtak egymásnak örök hűséget. A válások terén azonban kevésbé örvendetes a helyzet. Mlg ax 1921—25 években 1000 polgár közül 1,4 mondott búcsút a házaséletnek, 1950—65 között ez ax arány 2,4—2,9-re emelkedett. — km—i A TITKÁRNŐ közit, hogy a főnököm tíz perc múlva fogad. Hirtelen idegesség vesz rajtam erőt. Napok óta készülök erre a találkozásra. Minden este eltökéltem: majd holnap. De másnap újra elhalasztottam. Pedig egyszer úgyis meg kell történnie. Ma, mindjárt reggel jelentkeztem a titkárnőnél. Így magamat ls kész tények elé állítottam. A főnök tud érkezésemről, nincs meghátrálás. Főnök ... Egykori tskolatársam. Csaknem baráti a viszony közöttünk. Mégis reszket a kezem. Félek ettől a találkozástól. A titkárnő nyit ajtót. Néhány másodperc és szemben ülünk egymással. — Rögtön a tárgyra térnék... Egyszerre megremeg a hangom, elhagy az erőm. Megbántam, hogy idejöttem. — Barátocskám, sápadt vagy! Mi bajod? Nem kérsz egy pohár vtzet? — Köszönöm ... Azt akarom bejelenteni, hogy elválok a feleségemtől ... — Miltt? Lehetetlent Áprilist tréfa ... — A legkomolyabban. Meghökken. Tétova mozdulatot tesz. Nem tudja, mit kezdjen velem. — Vááálsz? — Igen. — Te, akit a férjek mintaképének tartanak? — Nagyon kérlek... Essünk túl a dolgon. — Ne siess! Mon<fd el legalább, mi történt? És Ilyen egyszerre? Magyarázkodjam, hogy mindaz, ami rólam és házasságomról közismert, puszta felszín? Sohasem voltam mintaférj és sohasem volt mlntaházasságom. El tudtam rendezni a dolgokat és tartottam a látszatot. Nem él tünk különösen rosszul, de különösen jól sem. Amíg ésszerű alapokra helyeztük kapcsola tainkat, nem volt bal. Az ember nek azonban nemcsak agya, szí ve is van. Beleszerettem egy fiatalasszonyba. Gyerekük nincs, válófélben vannak. Ogy érzem, válását a kettőnk viszonya meggyorsítja. Erkölcsi kötelességet érzek vele szemben. A példás családi életről alkotott véleményemen a jövőben sem változtatok: vallom, hogy aki nem tudja családi dolgait rendezni, a munkahelyén sem teljes ember. A megoldatlan, húzódó problémák lekötik az em bert. Egyelőre rendezetlen viszonyok között élek, és ez kihat a munkámra. Nem mellőzhetők az erkölcsi szempontok sem. Felelős beosztásban dolgozom. Beosztottjaimmal szemben hátrányba ke rültem. Ez nem jó se nekem, se a vállalatnak. Érzem, hogy az emberek mutogatnak rám. Ha belépek egy irodahelyiségbe, menten elnémulnak, és megvető mosoly suhan át arcukon. Igazuk van. Pártgyűléseken, szakszervezeti gyűléseken számtalanszor kiálltam a családi élet tisztasága mellett. Most magam is ott hagyom a családom, egy másikat meg felborítok, jogos a megvetés, de az ember nem mindig ura érzelmeinek. Talán nem ls akarja őket megfékezni. Nem mondok le a felemelő érzelmekről, nem fosztom meg magam tő lük. Ezt ne kívánja senki. A családi élet rendezhető új fészekben, új tűzhely mellett is. De míg ez meg nem történik, le kell mondanom vezetői beosztásomról. A főnököm türelmesen végighallgat. Karikagyűrűjét forgatja az ufján, ebből látom, hogy ideges. — Ebben nem lehet tanácsot adni. Hiába is adnék... — szól megfontolan. — Egy kérdést mégis felteszek: ha belekeveredsz egy kalandba, feltétlenül fontos, hogy elválj a feleségedtől, és azonnal elvedd a másikat? Nem lehetne ezt egyszerűbben elintézni? — Szeretném megőrizni érzelmeim tisztaságát. — Nagy szavak ... — Nekem nem! — Minden szerelmes egyszeriben hősnek érzi magát... Főleg negyven körül! Nagy dolgokra képes, és a végén szamárságot követ el... — Nem kérhetek tőled megértést. De hidd el, nem tudok felemás életet élni. Nem tudom csalni a feleségem. Más asszony jött az életembe, az előző fejezet lezárult. Nyíltan, becsülettel le is zárom, minden következményt vállalva. — A megalkuvás néha főbb, emberségesebb megoldás, mint a hősi kiállás — mások számlájára... Téged az önzés vezérel, a családod lövőiét meg kockára teszed. Ő mondja nekem! Aki maga ls elvált. Elcsábított egy kétgyermekes anyát, felborította a házasságát, azután elvette öt. Ilyen ember akar engem ktoktatnl. Aki magas beosztásában elvesztette minden erkölcsi alapját, hogy valakinek ts bármiféle erkölcsi kilengését szemére vethesse. Ideje lenne, hogy most alaposan megmondjam neki a véleményem. De hátrányos helyzetben vagyok, nem tehetem. Bár a nyílt támadás lenne számomra a legjobb védekezés. Ha előbb nem volt elegendő bátorságom, hogy ezt a szemébe mondjam, most éppen alkalmatlan az időpont. Azért mégsem hagyom magam. — És ezt éppen te mondod? — Igen, én. Hangja nyugodt, meg se rezdül. Tágra meresztett szemekkel néz rám és keresűen mosolyog. — Főnök vagy, fogod Van rá. — Nem mint főnök mondom ... — Akkor kénytelen vagyoK visszautasítani... Pont tőled ... — Értelek ...De pont tőlem kell ezt megszívlelned. Én már végigcsináltam azt, amibe te csak most kezdtél bele. — Te sem adtad fel a nagy érzéseid. Inkább a családodról mondtál le... — Az életben minden viszonylagos ... Az érzések nagysága is... Az a sok apró szál, melyek az első feleségemhez és gyermekeimhez kötnek, nagyon erősek, és elszakíthatatlanok. En ts, második feleségem is otthagyott egy nagy darabot önmagából az első házasságában ... A nagy érzés — délibáb. Megfoghatatlan, megtévesztő... Az ésl biztosabb iránytű. A titkárnő nyit be. Az ügyvédi iroda engem hív telefonhoz. — Menj csak ... Gondolkodom a dolgokon. Te ts gondob kodj azon, amit én mondtam... Zúgó fejjel érek vissza az irodámba. Ami eddig olyan magától értetődőnek tűnt, egyszerre öszszezavarodott. Család... feleség ... gyerekek .. .szerető ... Válás, új fészek .. nagy érzelmek ... Beleremegtem. A forró érzések mintha egyszeriben lehűltek volna. A kagyló az asztalon fekszik. — Halló? Itt az ügyvédi Iroda... Válási kérelme ügyében szíveskedjék feltétlenül felkeresni. Még mai — Nagyon kérem, halasszuk el. Nem olyan sürgős ... — Hisz ön sürgette? — Közbejött akadályok ... főbb kifogás hirtelen nem ötlött eszembe. Szívem kalapált, mintha attól félnék, hogy a legmeglepőbb fordulathoz szokott ügyvéd most rajtakap a hazugságon. D

E NYOMBAN lecsillapodott háborgó lelkiismeretem. Nem, nem hazugság. Az ész vak érzelmeink útvesztőjében valóban óriási akadály. I zsüka László

: Közbejött akadály •