Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-13 / 130. szám, szombat

Lacika óvodás és az egész ház kedvence Egy kicsit mindenki a magáénak tartja. Csínytevése, „bemondásai" szállóigévé váltak a lakók között. Nem az én fiam, de amikor minap \a munkából hazatérve a lépcsőház bejá­rati ajtaja me'h'tt sírva talál­tam, aggódva érdeklődni kezdtem: — Mi bajod, ki bántott, miért sírsz? A gyerek csak felpillantott és válasz helyeit tovább hüp­pögött. A kérdéseket még né­hányszor megismételtem. Tudva, hogy a gyerek elég makacs, nem faggattam to­vább s otthagytam Mikor kevéss'el később va­lamiért ki kellett mennem a városba, Lacikát még mindig az előző helyen találtam — és kitartóan tovább keser­gett. Ezúttal sem árulta el bánata okait. Nemsokára visszatértem a városból, s legnagyobb örömömre a gye­rek ugyan az előbbi helyen kuporgott — de már nem sírt. — No, hálistennek, csak­hogy már nem sírsz, — szólí­tottam meg, gyengéd barac­kot nyomva a fejebúbjára. Lacika dacosan felpillan­tott és megszólalt: — Sírok bíz' én. ha aka­rok ... de most pihenek ... — mondotta és nem kis meglepetésemre ismét neki­veselkedett a sírásnak. AGÖCS VILMOS Spanyolország: BARÁTSÁGOS ARCOT KÉREK! — AZ UTÓBBI IDŐBEN AKÁRMIT CSINÁLOK, MIN­DENÉRT VESZEKSZEL! O CO o < to O «< I > < 24 millió lakos, 100 000 fogoly Spanyolországban ma a normális bortönökön kívül San­tonában, Sam Miguelben, Los Reyesben, Chinchiilában, Bur­gosban és Ceutában is van fegyház. A spanyol börtönökben és fegyházakban mintegy 100 000 fogoly sínylődik. A közeN múltban lefolyt szakszervezeti tüntetések és sztrájkok so­rán csupán a madridi tartomány bírósága több mint 130 000 ügyet tárgyalt. Átlagban minden ügyben három személy szerepelt, így tehát összesen 400 000 bírósági eljárást foly­tattak le. Badajoz tartományban az utóbbi hónapok folya­mán több mint 100 000 ilyen ügyet tárgyaltak. Ugyanígy Barcelonában is. A múlt héten érkezett hírek szerint Barcelonában letar­tóztatták a Rispano-Olivetti üzem 250 munkását, mert részt vettek a gazdasági követeléseik teljesítéséért rendezett akciókban. Madridban nyolc személyt egyévi börtönre ítél­tek, mert a sztrájkot támogató röpiratokat találtak náluk, s hogy két úgynevezett „vezérüknek" — Teresa Barran­deónak és Miguel Subisának — három esztendőt kell bör­tönben töltenie. A bebörtönzöttek nagy száma magyarázatot nyújt arra is, hogy a spanyol foglyok miért élnek valóban embertelen körülmények között. A két személyre szánt cellába tíz fog­lyot is bezárnak. A fogyatékos élelmezés következtében egyes börtönökben a foglyok tíz százaléka is elpusztul. Franco Spanyolországa rendszerének ellenzőit fizikailag akarja megsemmisíteni... . (Avairti) Az ausztráliai Victoria állam­ban megnyílt a világ első állat­temetője. Hat acre területen 18 ezer dollár költséggel létesítet­ték. A teknősbQkától a sertésig és akváriumi halakig minden háziállatot elfogadnak elhanlo• lásra. A temetési költség hat­van dollár. HOL AZ ELLENSÉG Peter Ustinov, az ismert an­'gol drámaíró így határozta meg az Észak-atlanti Szövetség fenn­állásának értelmét: „A NATO — olyan szervezet, amely azért íjött létre, hogy ellenséget talál­jon magának." A cirkuszigazgató személyes bosszúját akarja kitölteni az egyik clownon, aki őt nem res­pektálja. Ezért behívatja a tit­kárnőjét és a következőket mondja: — Elvtársnő, egy fon­tos határozatot akarok Önnek lediktálni, kérem írja: „Az igaz­gatói tanács ülésén egyhangú­lag elhatároztuk, hogy az ön fi­zetését havi 200,— azaz kétszáz koronával leszállítjuk. Indok: Szédülés miatt, nem mer leug­rani a trapézról. — Es mikor tartották meg ezt az ülést, igazgató úr? — kér­dezte a titkárnő. . — Holnap reggel, különben is maga ezzel ne törődjék — fe­lelte mogorván az igazgató. MILYEN SZEMŰ A CÁPA? Egy amerikai lap így nyilat­kozott Wilson angol miniszter­elnökről, mielőtt elfoglalta hi­vatalát: Jóindulatúnak látszik, amíg nem néz az emberre a cá­páéhoz hasonló világoskék, hi­deg tekintetű szemével". A szer­kesztőség azóta több száz leve­let kapott, amelyeknek írói ha­tározottan állítják, hogy a cá­pának ntnes olyan szeme. HARISNYA Miki, a druszám tőzsgyökeres nagyvárosi gyerek. Világ életé­ben még igazi kacsát sosem lá­tott. Egy alkalommal náluk vol­tam vendégségben és Miki ma­mája igazi ünnepi ebéddel le­pett meg. Az egyik fogás ka­csapecsenye volt. Asztalhoz ül­tünk és jóízűen falatoztunk, mígnem sor került a kacsára. A mama Miki tányérjára is tett egy szép darabot. A gyerek egy ideig nézte, nézegette a ropo­gósra sült combot, aztán szem­rehányóan az anyjához fordult: — Ányi, te elfeleftetted le­húzni a kacsának a harlsnyáfátl TELITALALAT Mezőgazdasági műsort sugároz a TV. A riporter egyik szövetkezet elnökét és agronómusát faggatja: Kislányom egyszer csak kelletlenül elhúzza a szá­ját. — Apuka I... Miért csak ezt a két bácsit mutogat­ják? A fiain azonban meg­előz a magyarázattal. — Még azt se tudod? Mert ez a két bácsi dolgo. zik, a többi meg lustálko­dik. (sz. i.) 13 A BABONA ELLEN New Yorkban „Tizenhá­rom a babona ellen" név­vel új társaság alakult. Minden hónap 13. napján egy 13 számú felhőkarco­ló 13. emeletén a 13. szá­mú szobában gyűlésezik. Célja kiirtani a babonát az Egyesült Államokban. — VARJATOK! MIND|ART HOZOM A PIRÍTÓST! — Kedves Miklós, a felesé­ged van Itt, a telefonhoz kér. — Kééér? Akkor ez nem a feleségem. A kisfiú elment apukájával a kórházba megnézni újszülött kistestvérét. A kicsi kezén még ott lógott a jelzés. — Nézd apu — örvendezett a fiúcska — még nem vették le róla az árcédulát. RENDKÍVÜLI SZABADSÁG A katonaságnál történt: Az egyik bajtársam odament a zászlóaljparancsnokhoz: — Rendkívüli szabadságot kérnék .. • — Mi történt? Valami baj van? — Megluilt a nagyapám és haza kell utaznom a temetésére. — Hallgasson ide, honvéd elvtárs ... Mióta berukkolt ka­tonának, azóta harmadszor halt meg a nagyapja ... — Mit lehet csinálni, ha az én nagyanyám mindig újból férjhezmegy? (...i D-ö) A főnök beosztottjához for­dul: — Ma este nincs elfoglaltsá­ga? — Nincs. — Akkor megkérem, feküdjön le korábban, hogy reggel időben érkezzen a munkahelyére TÜLBUZGÓSÁG Az FBI amerikai nyomozóiro­da egy körözött veszélyes bűnö­ző négy fényképét küldte szét a rendőrkapitányságoknak, hogy mielőbb ismerjék fel és tartóz­tassák le. A fényképek jobbról és balról, elölről és hátulról áb­rázolták a keresett egyént. Ed­gár Hoover, az FBI igazgatója néhány órán belül a következő tárviratot kapta az egyik tarto­mányi rendőrfőnöktől: „Meg­kaptam a fényképeket, mind a négy személyt letartóztattam." A SZESZÉLY ÁLDOZATA — Vádlott, miért tört be egy­más után három éjjel ugyanab­ba az üzletbe? — Az első alkalommal, tisz* telt bíró úr, női ruhát loptam, a második és harmadik alkalom­mal meg feleségem igényeinek megfelelően kicseréltem. AZ AMERIKAI NÖK FÖLÉNYE közgazdász Parker amerikai mondotta: „Az amerikai nők többet köl­tenek szépségápolószerekre, mint amennyit a vietnami hábo­rúra fordítunk. Csakhogy ők mindenképpen győzelmekkel büszkélkedhetnek.* A férj végérvényesen összeveszett, a" fe­jeségével. Bőröndjébe gyűrte a legszük­ségesebb ruhadarabokat és így búcsú­zott az asszonytól: i- Elmegyek űrhajósnak. Inkább ütkö­zöm össze meteoritokkal éj pusztulok el valamelyik ismeretlen planétán, rnint­•.sem hogy'örökösen-veled .civódjak. Ezzel elment, becsapta maga után az ajtót. Ám egy-perc múlva visszatért: - Szerencséd van - mondta a felesé gének - Odakünn zuhog az eső. O m O h­t < i/) O —J > < O co O h­< O < —i > < ETTŐL A FELESLEGES MEGSZABADULNI! KILÓTÓL SZERETNEK JÁRJÁTOK GYALOG A művelt japánok azt állítják, hogy a kulturált városla­kónak naj)onta 10 000 lépést kellene tennie. Másként pórul jár. Űrrá lesz rajta az ülőbetegség és az unalom, melyet másképpen melankőliának szoktak nevezni. A veszély annál nagyobb, mivel az élet szüntelen hala­dása — a telefon, a földalatti, az áru házhoz szállítása — nem teszi lehetővé, hogy az ember egyetlen felesleges lé­pést is tegyen. Igy tehát — ha figyelmen kívül hagyjuk a hivatalokat járó embereket és a levélhordókat —, a 10 000 lépésnyi norma a városlakó számára teljesíthetet­len. S a helyzet egyre rosszabbodik. Hazánknak napról napra több polgára lépi át új lakása küszöbét, amelyben még érezni a gyalult fa és a festék szagát, s amelyben a mennyezetről festékkel telefröcskölt lámpa lóg alá. Végrel Az ember ott áll a parkettes térsé­gen, szívére szorítja a kiutalási okmányt és dobogó szívvel veszi szemügyre a panelfalakat. — Végre új életet kezdhetek! Arcán meghatott mosoly. Még nem tudja, hogy mindez hogyan végződhet... Tagadhatatlan, hogy a lakótelep új lakója kezdetben energikus lépéseket tesz. Ami az említett normát illeti, 500 százalékra is teljesíti. Este három átszállással egészen a városon kívülre utazik. Oda, ahol még szivattyús kutak vannak és a szél nekividámodott slzők hangját sodorja fe­léje. Ott jó darabig kerülgeti és próbálja átugrálni a tócsá­kat és a gödrüket, csatangol a girbe görbe vadregényes utcácskákon. Egy bútorkereskedést keres. A nagyvárosok lakói meg vannak győződve arról, hogy az elővárosokban áruval teli üzletek találhatók. Ettől az illú­ziótól vezettetve bejárják szülővárosuk egész környékét. Ugyanekicor viszont a környék lakossága százával járja a város központját. — A központ mégiscsak központ. Oda járnak a külföldi látogatók, ott minden kapható. Vagy öt hónappal később a lakás meghittebbé válik. A házi kényelem egyes emberekben, isten tudja miért, fel­ébreszti a lustaságot. Minek 10 000 lépést tenni, mikor ott­hon a televíziókészülék?! A hegy jött Mohamedhez — íme, micsoda haladás! Ám minden haladásnak megvan az árnyoldala is ... Életünkben megjelentek a televízió aszkétái. Nem fogad­nak vendégeket, nem olvasnak folyóiratokat, nem járnak színházba, még rokonaikat is csak ritkán látogatják meg. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a kényelmünket szolgáló eszközökön kívül könyvtárakat, színházakat, klu­bokat és... aluljárókat is építünk. Nagy szükségünk van rájuk. A gyalogjárók hazánkban továbbra is „az emberiség legnagyobb és legjobb részét al­kotják". Ezért járj gyalog, kedves lakótelepi barátom, ked­ves olvasóm! (Lityeraturnaja Gazeta) BIKAVIADAL A corrida, azaz a bikaviadal számos ország mindennapi életének elválaszthatatlan része. E látványosság eredetét, amely oly népszerű Spanyolországban és egyes latin-ameri­kai országban, alighanem az ókori krétaiak vallási szer­tartásaiban lelhetnénk fel. Napjainkban a bikaviadal utat talált néhány angolszász országba is, amelyekben azelőtt mint „vulgáris, primitív és szörnyű szórakozás" be volt tiltva. A statisztika arról tanúskodik, hogy az idén több bika­viadalt rendeztak, mint tavaly. Arról tanúskodik ez, hogy nő a corrida népszerűsége? Kétségtelen, hogy minden olyan országban, ahol mind­máig fennmaradt a bikaviadal, kedveltsége egyre nagyobb. Ezt tények bizonyítják. Spanyolországban 1960-ban 315 „nagy" bikaviadalt rendeztek, 1965-ben mér több mint öt­százat. Ezekkel az adatokkal Juan Martinez, a több mint 25 000 nézőt befogadó, legnagyobb madridi aréna tulajdo­nosa szolgált. Ezenkívül Martinez tulajdonában még hét nagy aréna van a főváros területén kívül. A corrida iránti érdeklődés nő — mondotta, — , jóllehet a belépőjegyek­nek rendszerint csak 80 százalékát sikerül eladnunk. A nagy corridák napjain azonban az aréna valamennyi tri­bünje zsúfolt. Ecuadorban olyannyira kedvelik a bikaviadalt, hogy a hatóságok kénytelenek voltak hivatalosan „bevezetni" az előbb nem létező corridát, s erre a célra külön arénát épí­tettek. Franciaországban, ahol bikaviadalt valamikor csak egyes déli városokban rendeztek, azt ls csak ritkán és korlátozá­sokkal, 1966-ban negyven corridát nézhettek végig a bika­viadal hívei. Az Egyesült Államokban, ahol ezelőtt egyáltalán nem ren­deztek bikaviadalokat, 1966-ban az első corridákat —, amelyek megrendezésére Houston városában került sor, — 30 000 ember nézte végig.. (Visión, New York)

Next

/
Thumbnails
Contents