Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-13 / 130. szám, szombat

) VAGYIM K A S S Z I SZ NYUGAT-SAMOAI RIPORTJA M ár negyven órát töltöt­tünk a levegőben, s még mindig a végtelen tenger hul­lámzott alattunk. Megszokott, közömbös, unalmas repülőút. Még négyszáz mérföld! Ez !s távolság ...? A Csendes-óceán végtelenségéből csak közvet­lenül az utolsó leszállás előtt emelkedett ki a partvidék. S ekkor hirtelen mindnyájunkat fáradtság fogott el. Milyen messzire is van ez a Nyugat­Samoa! A kétmotoros repülőgép ka gitánya kimutatott az ablakon­— Látja ott azt a zátonyt? A napokban egyikünk elment a tenger fenekére halakat etetni. Most ott fekszik— Semmit sem láttam „ott", mert leszállt a sötétség. — Mi történt? A motorok mondták fel a szolgálatot? — A fenét. A légikisasszony elfelejtette bereteszelni az aj tót... — mondta a kapitány egykedvűen, kényszeredett mo sollyal, miközben a sötét éj szakában „letette" a földre a gépét. UPOLÜ ÉS SAVAII Vpolu és Savaii — Nyugai Samoa két fő szigete, összesen 2800 négyzetkilométer terüle tű. Rajtuk kivül van még hét. jóformán lakatlan sziget. A 130 ezer samoainak háromnegye de Upolu szigetén él, közülül: 25 ezer Apiában, az állam egyetlen városában s egyben fővárosában. Trópusi növény­zet borítja a vulkanikus hegye­ket. A szigetek belterületét nem művelik meg, csak a part­vidéken van élet. Itt vannak a falvak, innen indulnak a fér­fiak halászni. Itt terjeszkednek a kókuszpálma, banán- és ka­kaóültetvények, Itt termesztik a Csendes-óceán déli részének legfontosabb terményeit — a taro- és jamsz gyökeret és a ká­vét. A Feleolo repülőtérről Apiá­ba vezető út mentén egymás hegyén-hátán a falvak. Minde­nütt csend és nyugalom. A sa­moai ház — fale — kerekded alakú. Vulkanikus kőzetalapon pálmalevelekből font tetőtar­tó oszlopok állnak. Ritkán ta­lálunk hullámlemezt, amely szinte elolvad a tűző napon. Az oszlopok közti térséget es­ténkint gyékénylapokkal akasztják körül. Nappal telje­sen be lehet látni. Csak a jó­módúiknak vannak európai formájú ágyaik, egyébként hiányzik a bútorzat. A házak között rövidre nyírt pázsitok, pálmafák, csipkés levelű ke nyérfák, kenáfcserjék. Mellet­tük lovak legelésznek, tyúkok és sertések turkálnak. Külön­leges kunyhókban főznek, leg­inkább hevített kőlapon. Nincs a világon még egy ilyen tiszta falu. Minden faluban csak egy téglaépület van: a templom. Még a nyugati kereskedők előtt megvetették a lábukat a misszionáriusok. Fő szerep ju­tott a londoni Evangélikus Mmszióstársulatnak. A templo­mokat közadakozásból építik, s minden falu hazafias köteles­ségének tartja, hogy magasabb templomot építsen, mint ami­lyen a szomszéd falué. A fővárosban két nagy épü­let van. Az egyik a Castno­szálló, a másik a kormányé A 41 sainoaiból és öt „európai" képviselőből álló törvényhozó gyűlés kénytelen nyitott sa­moai kunyhóval beérni. A helyi hatóságok nem na­gyon propagálják az idegen­POLINÉZIAi LÁNY forgalmat, bár özönlenek a va­luta. MATAJK Nyugat-Samoa államot a törzsfőnökök — mataik hierar­chiája kormányozza. Csak ők választhatnak és lehetnek vá­lasztottak. A „mataiknak" rendszerint vannak segítőtár­saik — „beszélő főnökök", akik a falusi népgyűléseken helyettesítik őket, vagy az ő nevükben kalauzolják az ide geneket. A nemzet élén ma is a királyi családok állnak. Pél­dául Nyugat-Samoa köztársa­sági elnöke a II. Malietoa Ta­numafili, miniszterelnöke és egyben rendőrminisztere a II. Fiamé Mataafa Faumiuna Mu­linuu királyi címet viseli. FÄBÚL FARAGOTT ISTENSZOBOR Jfl A szigetcsoport a Csendes­óceánban az Amerikából Új-Zé­land és Ausztrália felé vezető úton fekszik. Savaii, Upolu, Manomo és Apolim szigeteket összesen 130 ezer ember lakja. Ki ne vágyna megfordulni Poli­néziában, ahol a híres Steven son, fack London utazgatott, Paul Gauguin alkotott, ahol a déli tengerek vikingjeinek bá­tor és barátságos utódai él­nek! Apiában Rankin úr, a helyi Samoana nevű lap kiadója és főszerkesztője volt a kísérőm. Segítségemre volt, hogy mag­ismerjem a szigetlakók színes és sajátos életét. Az új-zélan­di származású Rankin volt már kéményseprő, ács, tengerész, elvégezte a katonai tolmácsia kólát, és éveket töltött Japán­ban. 1950-ben Nyugat-Samoán telepedett le, tanítóskodott, majd 1953-ban lapot alapított Fáradhatatlan sportember — a helyi teniszklub elnöke. Van Ideje híreket gyűjteni, vezér­cikkeket Írni, szerkeszteni, se­gít a szedőknek, a nyomdá­szoknak, felügyel a példány­számok árusítására, s ami a legfőbb, mindenkor az esemé­nyek cselekvő részese. — Nálunk most új kifejezés jött divatba a samoanlzáció — mondja. — Tudfa mit jelent? Magyarázni kezdi. Csak itt élve értettem meg, mi ls az Gyökerei az ország történelmé­ben rejlenek. A szigetcsopor­tot 1722-ben Roggeveen fedez te fel, majd 1768-ban Bougain ville expedíciója tartott itt te­repszemlét. A XIX. század kö­zepén Anglia, Németország és az Egyesült Államok versen­gett érte. A németek Nyugat­Samoát, az amerikaiak Kelet­Samoát vették birtokukba. Anglia lemondott igényeiről, mert a csendes-óceáni szigete­ken és Nyugat-Afrikában más területeket kapott a nemetek­től. 1920-ban Nyugat-Samoa — a volt német gyarmat O j Zé­land birtoka lett, majd a má­sodik világháború után az Egyesült Államok védnökségei közé sorolták, de Új-Zéland megőrizte előző jogait. Nyugat-Samoa hosszú utat tett meg a függetlenségig (1962). A gazdasági elmara­dottság, az alacsony életszín­vonal, a betegségek még a füg­getlenség elnyerése után is a t ország jellemzői maradtak. — Félszázaddal ezelőtt a Sa­moa Times azt irta, hogy az it­teni helyőrség Oj-Zélandból le­mezjátszót és ötezer tűt kapott, s a bennszülöttek ekkor hallót tak először dzsesszt. Ma pedig lapunkban akár ilyen rovatot ls nyithatnánk: „Vitassuk meg a modern dzsessz problémáit" — fejtegeti Rankin. Nem fe jezhette be gondolatát, mert az éjjeli klubban, ahol ültünk felbőgött a szaxofon és meg­kezdődött a „sztárparádé". A táncolók között Brittát, a Da­kota csinos légi kisasszonyát is felfedeztem. Eszembe jutott, hogy a repülőgépben megkér­deztem őt: „Maga még tanul?" Gyermeki őszinteséggel vála­szolt:,— Hová gondol. Gyűlö­löm az iskolát. Ezek kolostori cellákká változtatták. Az em­ber még csak nem is sóhajt­hat". „Ezeken" a misszionáriu­sokat értette" ... LEGENDA ÉS VALÚSÁG A legenda szerint ősidőkben Savaii szigetén élt egy Szina nevű csodaszép lány. Szépsé­gének híre a Fidzsi-szigetekre is eljutott, és Fidzsi királya ma­dáralakot öltve Savaiira szállt, és Szina szalmakunyhója mel­lé telepedett. A lány naponta játszadozott a szelíd madárral. Múltak az évek, és a király nem tudta visszanyerni emberi alakját. Halálát érezve így szólt a lányhoz: „Szina, a kunyhód elé temess. Itt majd magas fű nő. Leveleiből legye­zőt csinálhatsz magadnak, gyümölcséből finom eledelt és italt nyersz. Valahányszor szétroppantod a diót, hogy igyál, üdvözítő csókodat fogóm érezni". Szina teljesítette tollas ba­rátjának végakaratát. A legen­da szerint így jelent meg a szigeten az első kókuszpálma. A kókuszdió — növénytani fogalom. Üzleti körökben kopraként ismerik, ami nem más, mint szárított dióbél. Ezen gazdagodott meg a hol­land Unilever cég, amely 1959­től 1965-ig potom pénzért fel­vásárolta a samoaiak kópiáját, illetve a kiváló minőségű kop­ráért cserébe olcsó szappant, margarint, gyufát adott. A kopra Nyugat-Samoa fő ki­viteli cikke. Tavalyelőtt 10 135 tonna koprát adott el 639 123 font sterlingért. Nyugat-Samoának természe­ti kincsei nincsenek, így ter­ménykivitelre szorul. Sok bo­nyolult problémával küszködik az első független poiinéziai állam. A kormányszervekben működő számos ENSZ-szakem­ber, akikkel alkalmam volt be­szélgetni, szinte az ENSZ-hatá­rozatokkal ellentétes álláspon­tot képvisel, s azon fáradozik, hogy a nyugati, főként ameri­kai töke tért hódítson e sziget­világban. Nyugat-Samoa népe az:mban nem tér le megkezdett útjáról, végrehajtja a „samna­nizációt", hogv Samoa igazán M samooioiró ipnii nn. INDIÁBAN w KORSZERŰ VILLA DELHIBEN |áziurunk elhatározta, hogy emeletet húz földszintes vil­lánkra, amelyben Delhi egyik mohamedán negyedében laktunk. Háziurunknak van pénze, a rúpia értéke pedig csök­ken. Kl tudja, milyen lesz az új kormány. Be kell fektetni va­lamibe, a ház pedig jó befektetés. Ha sikerül bérbeadni, többet hoz a konyhára, mint amennyi a kapitalista vállalatok átlag­profitja. Bérletünket nem hosszabbltja meg, tehát kereshetünk magunknak lakást. Lakáskiutalásra, persze, nincs szükség. Van elég lakás, meri sok vagyonosabb indiai gondolkozik úgy, mint háziurunk, Gup­ta úr. Sok a gazdag ember. Sőt, vannak, akik napról-napra gazdagabbak s talán azért van az, hogy mások viszont napról-napra szegényebbek. Maradjunk azonban a lakáskérdésnél. A költözködés kel­lemetlen dolog, de ennek is megvan a maga előnye. Ennek köszönhetem, hogy most jobban ismerem Delhit, mint egy it­teni taxisofőr. Űj negyedeket fedeztem fel, amelyekről régeb­ben sejtelmem sem volt. Delhi egyre terebélyesedik; a magasa építkezés itt valahogy nem talál megértésre. A környéken, ahol ezelőtt laktunk, szintén volt néhány üres lakás, vagy földszinti vagy első emeleti. Mi azonban hozzá­szoktunk a földszintes családi házhoz. Óriási előnyei vannak, A. földszinti lakó télen egy kis gyepen töltheti ideje jórészét, — ilyenkor a lakás olyan, mint a jégverem, kinn pedig süt a nap. Az emeleti lakóknak viszont a teraszos tető áll rendel­kezésükre, ahol nyáron kellemes az alvás, mert egy kis szellá mégis éri az embert. Földszintes villában mindene megvan az embernek. Így hát egészen új negyedbe mentünk lakást keresni, ahol nagyobb a választék és olcsóbbak a lakások, mert messzebb vannak a központtól, és a teljesen új ház -mégis csak kísér­letnek számít. Az első bérlő a kísérleti nyúl, akin kipróbál­ják. A negyedben csak minden második ház lakott. Az üres házakon cédula lóg: To let, azaz bérbeadó. Az egész negyed új épitőművészetre emlékeztet. Nem sikerült felfedeznünk két egyforma villát. Úgy látszik, a leleményességnek és a képze­letnek itt nincs határa. A házak homlokzatát miniatűr Színes csempék, márvány, csipkézett verandakorlát, fémdíszítések ékesítik, aszerint, kinek milyen az Ízlése. A ház előtti gyepet elválasztó falkerítés is testet öltött képzelet, élő virágokkal kombinálva. Az üres lakások nyitva állnak, hogy az esetleges érdeklődő jól körülnézhessen. A lakás fogalma nem minden házban egyforma. Kell lenni egy nagy halinak, amely egyben ebédlő is, egy ügyes kis kony­hának, aztán különböző számú hálószobának — kettő, három, négy, hat, kinek mennyire van szüksége és mennyiért tud fizeti ni. Minden hálószobához külön fürdőszoba és toalett ts fár t Fürdőszoba nélküli helyiséget nem ts számítanak fel. Á lakbér, egy ipari szakmunkás havi átlagkeresete tízszeresének-húsz­szorosának felel meg. Ezért sok lakáson évekig ott lóg a „To let" cédula. Közben szép zöld fű sarjad a kertben, megerősö­dik a banáncsemete, az óriási virágcsokorként ható bougaiiw vllleal-bokor. Az új villánkkal szomszédos ház tulajdonosa a verandán ls pázsitot csinált, a hallban pedig kúpalakú kandallót építtetett, amely átnyúlik az első emeletre, s Így egyszerre mind a két hallt fűtheti. A verandán szépen zöldell a pázsit, s fölötte még sokáig lógni fog a cédula, mert a modern építőművészet e remekének láttán az esetleges érdeklődőnek aligha lesz mer­sze a lakbér felől érdeklődni. Az üres lakások nyilván nem veszik el az építők kedvét, A kőbe és márványba fektetett pénz biztosabb, mint a bankbe­tét. Régi lakásunkban minden reggel a müezzin hangja ébresz­tett, amint Allah híveit reggeli imára szólította. Itt viszont a kőművesek ébresztőórája zavar fel hajnali álmomból. Minden építkezés olyan, mint nyüzsgő emberi hangyaboly, amíg a kész épület nem válik a modern architektúra kirívó remekévé. Úgy­szólván puszta kézzel építenek. A téglát, a betont és a többi építőanyagot nők cipelik fel a fejükön az emeletekre. Lent egy ember a kosarakba rakott téglákat számolja, mert a törvény értelmében egy asszony 65 fontnál (30 kg-nál) nehezebb ter­het nem cipelhet. Azt azonban nem határozzák meg, hogy naponta hányszor vihet fel harminc kilogrammot. így aztán ez az élő felvonó kora reggeltől késő estig üzemben van. Ü|­Delhiben gombamódra szaporodnak az új negvedek. AZ ÉPÍTŐANYAGOT A NÚK CIPELIK A FEJÜKÖN IA szerző f«w.j

Next

/
Thumbnails
Contents