Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)
1967-05-13 / 130. szám, szombat
A memoár-irodalomnak valami sajátos hatása van az olvasóra. Különösen az olyan visszaemlékezések vonzzák az olvasót, amelyek egy nemzet, egy ország életének, vagy pedig az emberiség történetének sorsfordulóiról adnak képet. Villantanak föl egyegy mozzanatot, embereket, arcokat az események forgatagából. Főleg a közeimait eseményeire vonatkozik ez, amelyeknek az olvasó esetleg maga ls kortársa, cselekvő vagy passzív résztvevője volt, s éppen ezért joggal támad érdeklődése, kíváncsisága, hogy minél többet tudjon meg az események hátteréről, mozgató rugóiról, résztvevőiről. Szántó László akadémikus az emberiség történetének egyik máig ható és jövőt formáló eseményéről; a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, Illetve a hadifogoly táborról, a forradalomban és a polgárháborúban részt vett nemzetközi brigádról ad képet önéletrajzában. A kép, amelyet oly magával ragadó erővel rajzolt meg': maga az élet, amelyet nem lehet sémákba ska tulyázni. Szántó László önéletírásának egyik legnagyobb pozitívuma éppen abban van, hogy az életet valósághűen adja vissza, került a fehér-fekete színeket. Közismert tény, hogy az első világháború alatt félmillió magyar katona került orosz fogságba. A hadifoglyok egyik legjelentősebb gócpontja: Szibéria — Krasznojarszk. Sok ezred magával tölt itt hét évet Szántó László is. Ennek a hét évnek a története nemcsak a hadifogoly tábor életének története, hanem Szántó László — s vele együtt sokan mások — kommunistává válásának története is. Annyi sokad ma gával, ő ts itt, a jogságban kezd „kapisgálni", s teszi föl a sorsdöntő kérdést: minek és miért? S így jut el az álmodozástól a felismerésig, majd a meggyőződésig, s onnan már nem volt messze az út a cselekvésig, a forradalom tudatos vállalásáig, fegyverrel harcolva a proletár hatalom győzelméért, most már tisztán látva a minek és miértet. Igy alakul meg a krasznojarszki volt hadifoglyokból, az internacionalista brigád, amely később Zalka Máté parancsnoksága alatt oly sok ragyogó fegyvertényével írta be nevét a szovjethatalomért vívott harcba. Az emlékezés lapjain mennyi ismerős és számunkra egyáltalán nem közömbös név. Zalka Máté, aki később a spanyol polgárháború legendás hírű Lukács tábornoka. Szibériai fegyvertényei: a híres aranyvonat megmentése, a partizánok leszerelése. S a költők: Bányai Kornél és Gyónt Géza. Bs a világhírű író: jaroslav HaSek, a Svefk a jőkatona szerzője, akiről ha beszélgetéseink közben szó esett, Szántó azt szokta mondani: „Életemben kevés olyan mogorva, száraz embert ismertem, mint amilyen HaSek volt. Ki hitte volna Krasznojarszkban, hogy ő fogja megírni Soejket, az imperialista háborúnak ezt a gyilkos szatíráját?' Szántó László visszaemlékezése — önmagát adva és Igazolva, — nem nélkülözi a derűt, az egészséges humort sem. Azt a humort, melyet az élet a legképtelenebb és leggyötrelmesebb helyzetekben is teremt. Az Októberi Forradalom ma már történetem. Így hát történelmet ír, akt eseményeit rögzíti. Különösen, ha valaki olyan színvonalon, a tollat oly biztos kézzel vezetve idézi az eseményeket, mint Szántó László. BÁTKY LÁSZLÓ SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Az élet iskolája A szibériai Jenyiszej folyó partján terül el Krasznojarszk, amely vándorlásunk végállomása lett a távolba nyúló orosz földön. Ez a folyó Krasznojarsziknál legalább kétszerte szélesebb, mint a Duna Pozsonynál. Néhány kilométerrel délkeletre azonban a felére szűkül és a Vaskapura emlékeztető szorosban hömpölyög. A város a sztyepp és a tajga határán fekszik. A folyó keleti partján kezdődik a tajga. Hadifogolytáborunk Krasznojarszktói hét kilométernyire, a sztyeppén húzódott meg. Krasznojarszk akkoriban mintegy 50 000 lakost számláló, széltében-hoszszában ismert forradalmi központ volt Vagongyárában több ezer munkás dolgozott. Legforradalmibb a Vihilovka munkásnegyed volt. Amikor vonattal megközelítettük a várost, fegyverropogást hallottunk. Úgy mondták nekünk — ez még az 1905-ös forradalom visszhangja. Életünk a hadifogolytáborban iskola volt. Négy év alatt — képletesen szólva — átvettük az emberiség egész történetét. Robinzonokként kezdtük — a semmiből. Az első hetekben és hónapokban a kulturálatlanság viszonyai uralkodtak. Lassat* tettük meg az első kis lépéseket és nyomukban környezetünk elfogadhatóbb , lett. Először ágyakat barkácsoltunk, azután kiirtottuk a poloskákat, majd dolgozni kezdtünk, előbb egyénien, később manufaktúra módra és végül a tábor pénzutalványokat hozott forgalomba, amelyek Szibéria szerte elismert fizetési eszköznek számítottak. A fogságban egészen 1918 tavaszáig élősködő életmódott folytattunk. A fogságban a tisztek 50 rubel zsoldot kaptak, ami szép pénz volt, megélhettünk belőle. A szent és sérthetetlen tiszti szabályzat pedig tiltotta a munkát. Létfenntartási gondjaink nem voltak s ezért kiélhettük magunkat a kultúrában és a sportban. Igaz, az első hónapokban nem volt se híre se hamva a kultúrának, folyton-folyvást csak kártyáztunk. Olyan megszállottan kártyáztunk, főleg tarokkoztunk, hogy egyszer az öcsémmel egy álló hónapig nem beszéltem, mert az egyik partiban rosszul hívott és a iátsrmát elvesztettük. A táborban kezcie ben orosz vállalkozók éttermeket, kávéházakat, cukrászdá. kat nyitottak, amelyeket később a táborparancsnokság kommunalizált. Ez további alkalom volt az idő agyonütésére. Nem maradhattunk azonban sokáig ezen a szinten. Éreztük a kultúra hiányát. Csakhogy könyvek nem voltak. Alig akadt olyan ember, mint dr. Dukesz Artú., akinek néhány könyve volt. Pedig a táborban százával voltak nagy műveltségű emberek. Igy született meg az előadások rendezésének gondolata. Álmodozás a kaliforniai gyümölcsültetvényekről Boxunkba meghívtuk azokat, akiket a táborban tapasztaltaknak tartottak. Első ízben egy Machács Mátyás nevű békéscsabait invitáltunk meg. A nagymamája még volósznűleg szlovák lehetett. Azt rebesgették róla, hogy kertészként tíz esztendőt bolyongott a világban, sok mindent látott, hallott. Valóban kitűnt, hogy állami ösztöndíjjal megjárta Amerikát és nagyon szép sikereket ért el. Állami felügyelője volt például a kaliforniai gyümölcsültetvényeknek. Elismerő oklevelektől duzzadó bőrönddel érkezett Kaliforniába. Ott viszont így fogadták t „A diplomákat tegye el, fogja meg a kapát és mutassa meg, mit tud!" S ő megmutatta. Elmondotta nekünk, mit jelent öt hektáron megfelelő ^szaktudással termeszteni az őszibarackot. Bebizonyította, hogy aki ott érti a dolgát, jövedelméből a báróknál is jobban élhet. Egy hónapig hallgattuk előadásait. Olyan meggyőzőek voltak, hogy végül elhatároztam: ,,Ég veled mama, ég veled apa, ég veled Ugróc! Ahogy véget ér' a háború, nem megyek én haza, hanem Ka. liforniába vándorlok, őszibarackot termeszteni". 19ő5-ben Magyarországon jártam és ekkor felkerestem Machácsot. Immár több éve a magyar Szőlészeti és Gyümölcsészeti Főiskola nyugalmazott rektora. Kevésbé emlékezett rám, mint én őreá. Ez érthető, mert előadásai után nem sokkal focizni kezdtem. Öt meg nem érdekelték a labdarúgók. Machács után egy Bicó nevű egyén, a kolozsvári egyetem docensé tartott előadásokat biológiából, majd dr. Dukesz Artúr, aki elsőként ismertette meg velünk a marxizmust. Időközben megtanultam mintegy hét. száz német szót. Hogy hogyan? A táborban valakinek ezerszavas német szótára volt. Egy másik bajtársunknak pedig megvolt a „Lilly" című kétezer oldalas regény. Ponyva volt ez a javából. A tanulás céljának viszont kitűnően megfelelt, mert szüntelenül ismétlődött benne az a hétszáz kifejezés. Egy Stollmayer nevű, utolsó évfolyamot végző orvostanhallgató is élt a körünkben, aki tökéletesen bírta a német nyelvet. Ha egy szót nem értettünk, csak elkiáltottuk magunkat: „Stoli!" és ő lefordította. így tanultam meg azt a a 700 fogalmat és ezzel a szókinccsel kezdtem el németül olvasni. Csodálkozni fognak, de Darwin nyitotta meg a sort. Dukesz azt mondogatta nekem, hogy ostoba ugyan nem vagyok, de műveletlenségem égbekiáltó. Egyszer felkereste boxunkat és egy könyvet hajított az ágyamra: „Nesze, olvasd!" Darwinnak „A fajok eredete" című műve volt ez, németül. Az olvasottakat minden nap megvitatta velem. S így ő térített engem a megismerés, az igazi műveltség útjára. A labdarúgás megelőzi a politikát A kulturális élet további felpezsdülését jelezte a labdarúgó klubok létrejötte. Még a vonatban, útközben Krasznojarszk felé, megalakult az AFCÁzsiai Football Club - amelyben társultak a pesti első liga klubjainak fogságba esett aktív játékosai. Egyben megalapítottuk az FC 33 elnevezésű második klubot is, amelyben a pesti zsargonban „pimf'-nek „becézett" ismeretlen labdarúgók tömörültek. Közéjük tartoztam én is. Valamikor április vége felé bonyolítottuk le az első mérkőzést és írtuk ki az első Totót. Nemcsak a nyertes csapatot, hanem a mérkőzés eredményét is el kellett találni. Egy labdarúgást soha nem látott fiatal hadapród a „pimf". ra tett. Azzal, hogy 6:5 arányban győznek. A küzdelem utolsó percéig ez volt a mérkőzés állása. S ekkor az AFC 6:6-ra egyenlített, mire fiatal hadapródunk elájult. Egy hónapra rá játszottuk a visszavágót. Ekkor már ba<l fedezetként én is mezt öltöttem. Este hatkor kezdtünk, de még mindig fullasz. tó volt a hőség. A szibériai kánikula éppen olyan elviselhetetlen, mint a tél fagya. Nem ment ritkaságszámig az ötven fokos hőség. A meccs előtt egész nap az ágyunkon pihentünk, illetve hízó libákhoz hasonlóan kapkodtunk levegő után. A küzdelmet megelőzően kimentem az udvarra s itt belebotlottam Toto szelvényeket áruló barátomba. — Laci, vegyél egy szelvényt! — Minek, hiszen játszom. — Ne bolondozz, vegyél, holtbiztosán nyersz. A pimfek 2:0 arányú győzelmére tettem fel a tétet. A táborban egyedül én találtam el az eredményt és 60 rubelt nyertem. A két csapatot, a tartalék játékosokkal és az egész vezetőséggel együtt meghívtam a cukrászdába, egy híres pesti cukrász birodalmába. A cukrászdában nagyvonalú gesztussal kijelentettem: — Tessék, mindenki abból és annyit választhat, amennyi belefér. Negyven ember egész délután szédült iramban tömte a bendőjét. S én összesen 13,50 rubelt fizettem. Akkoriban még ilyen világ járta. Kevés rubellel is nagy urat játszhattam, viszont ingem nem volt. Amint látják, előbb lettem labdarúgó, mint politikus. Mikor már ismert labdarúgóvá kezdtem válni — valóban jól játszottam — mindenki úgy nézett rám, mint valamilyen csodára. A futballistáknak már akkoriban magas volt az „árfolyamuk". Csak Dukesz gúnyolt egy fél esztendeig, hogy mire van a fejem: a fejelésre, vagy a tanulásra? Jómaga sohasem játszott futballt és így a fejelés szerinte csakis az agyműködés kárára mehetett. Az elmondottak idején én természetesen a régi voltam. Mi változott meg bennem? Tulajdonképpen édeskevés. Az engem körülvevő ötezer hadifogolylyal együtt hittem, hogy a háború holnapután véget ér. Hiszen lehetetlen, hogy az oroszok hosszabb ideig kitartsanak. Valamennyien emlékeztünk az orosz arcvonalra, amely a szemünk elé tárult, amikor fogságba kísértek bennünket. Az oroszok húsz rajvonalban fejlődtek föl, de már a másodiknak nem volt puskája. Társaik elestére vártok, hogy kezükbe vehessék elárvult fegyverüket, összeomlóban volt ez a frontvonal. Meggyőződésünk volt, hogy a háború holnapután befejeződik. Hiába mondta nekem az engem fogságba kísérő orosz, hogy forradalom lesz. Erről nem volt semmiféle elképzelésem. Csak fokozatosan, különféle hatásokra s főleg a saját tapasztalataim alapján kezdtem változni. (Folytatjuk) Fiatal költők versei SÁNDOR KÁROLY: BELÁTÓAN Szeretném néha elmondani, ha versbe ért a gondolat *- napjaink krónikáját írva -: örömeimet s gondomat. És lám mégis a némaság győz legtöbbször szándékom felett: a mulasztásért ezernyi dolgom sürgős mivolta menteget. S belátóan, ha bólintok is: várom a csendes perceket, hogy lássuk végre önmagunk'" a csitult gépözön felett. SZITÁSI FERENC: ANYÁM Szoborrá szépül arcod szememben, kristály-könnyeid kövér esőcseppek, megtermékenyítik a fájdalmam, hogy jobban szeressek. Itt vagyok: konok fiad a négy közül; véredből való. felsír bennem a kisgyerek, mert érzi, hogy süllyed a hajó. Gondom a világ: ezt adtad kezed ráncaiból. De érzem körülsugárzó fény-hatalmad bevilágítja az emberségem. KMECZKO MIHÁLY: AZ EMBER Az ember játszó kisdiák. Mint a cérnagombolyagot, tartja kezében a Földet — a lehetőségek milliónyi szálát. Míg markába újabb fonalat présel, észre sem veszi, hogy a többi tízesével vész eí... TÓTH LÁSZLÓ: CSAK SZÁMOK... Egy kettő három négy . .. kevés sok ... csak számok csak betűk ... százféleképpen értelmezhetők lehet egy sir vagy két ember három virág vagy négy bombc kevés öröm vagy sok bánat három fehér vagy két néger egytestvérek el lenségek vagy két bilincs és négy galamb . egy kettő három négy ... • csak számok... csak számok ... ÁBEL GÁBOR: TÍZÉVESEN Egy tízéves mindent akar tudni, buzgó reményekkel a világra hatni kíván, szalad az idő eltelik újabb tíz belefárad, s gondolata néha csendesebb mint a sír De eljön a megváltó pillanat üde fénye új remény villan fel, a hazugság kéje megszürkül, majd végleg eltűnik, hogy mi közel a húszhoz, újra reméljünk, ismét tízévesen.
