Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-12 / 129. szám, péntek

11 D • •••••••• ••••••••••• r L ["'••••••••••••••••Q J f I i A 317. SZAKASZ (froncia—

spanyol) Az 1965-ös cannes-i fesztiválon a szerzői filmek diját kapta Pierre Schoendoerffer, a neves francia riporter, lrő és rendező a 317. szakasz című művéért. Saját regényéből Irt forgatókönyvet s készített filmet, ami nem mindennapos eset a filmművészet történetében. Schoendoerffernek ez a harmadik, ám az első igazán figyelmet keltő Játékfilmje. Sikerét — tehetségén, tudásán kívül — minden bizonnyal bőséges élményanyaga is megalapozta, hiszen Schoendoerffer egykori ténykedésének színhelyét, Vietnamot, s azt a háborút választotta témául, amelyben (mint haditudósító) maga is részt vett. Ez a tény természetesen szemléletét is meghatározza, annak ellenére, hogy — saját bevallása szerint — igaz filmet akart k ;s7íteni. „részrehajlás" nélk ' jnjiák vietnami háborúja ó i majdnem másfél évtized te t el tehát Schoendoerffer az j i tisztázhatta volna nézeteit ..lesbizonyosodhatott volna afolől, hogy ez a háború igazságtalan volt nemcsak a vietnamiakkal, hanem magukkal a ia c 'ló és elvérző francia katop ;kkal szemben is. És mégsem aŕ- ' .részrehajló" lenni... . 317. szakasz a szabadságharcosok nyomására kénytelen visszavonulni. 1954 májusának első napjaiban történik ez, éppen akkor, amikor Genfben öszszejött az indokínai kérdéssel foglalkozó konferencia. A menekülő szakasz tud a genfi esemőnyekről és arról ls, hogy a szab!tHs*pha'-cr>sok mindenütt "MACSKÁKAT NEM VISZÜNK egyre jobban szorongatják a franciákat, ám a visszavonuló katonák magatartásán ez nem változtat. Két támadást is megkockáztatnak, majd a hallatlanul nehéz körülmények között tovább hátrálnak, természetesen azzal a reménnyel, hogy sikerül megmenekülniük. Lényegében ez történt a filmben. Látszólag valóban nem részrehajló, hiszen politikáról, a háború céljairól, értelméről szó sem esik. De mert éppen erről nem esik sző, az az érzésünk támad, hogy ezek a harcosok tulajdonképpen nem is tudják, miért harcolnak, ölnek és halnak. S a film éppen ezzel a szemléletével lépi túl a részre nem hajlás határát, vagyis a gyilkolás és a pusztítás értelmetlenségével, céltalanságával mondja ki ítéletét a háború fölött. Vitatható, hogy mindenkit meggyőz-e ez a közvetett ítéletmondás. Mai szemmel nézve azonban (a film 1965-ben készült), amikor Vietnamban újra idegen fegyver pusztít, úgy tűnik, hatásosabb, mint az olyan művek, amelyek lázasan bizonygatják a vietnami nép közismert, természetes jogait. Az sem tagadható viszont, hogy a motiváltság hiánya ugyanakkor bizonyos hiányérzetet támaszt, mintegy a felszlnesség hatását kelti, s ez nem egy nézőt meg is téveszthet. A drámai hangulat kialakításához jól hozzájárultak Raoul Coutard igényes technikájú felvételei és a népszerű fiatal francia színész, Jacques Perrin (Torensj hiteles alakítása. (cseh) f ifi Blalek (forgatókönyvíró) és Josef Pinkaoa (rendező), a gottwaldovi stúdió két jeles művésze nem első ízben mutatkozik be közös művel. A Macskákat nem viszünk pályafutásuknak nem kiemelkedő állomása, de harmonikus együttműködésüknek újabb jó bizonyítéka. Ha figyelembe vesszük a gottwaldovi stúdió munkafeltételeit (szlnészproblémák, műszaki gondok stb.), nem szabad, hogy nagyon elégedetlenkedjünk új alkotásuk láttán. Igaz, ezt akkor sem tennénk nyomatékosan, ha munkájuk akadálymentes lenne, hiszen a Macskákat nem viszünk elvitathatatlanul a legsikerültebb alkotások közé tartozik az ifjúsági filmek sorában. ötletük nem eredeti, legalábbis lényegében nem; a szerelem és a házasság megrögzött ellenzői számtalan film témáját adták már. Blažek és Pinkává művében az az új, hogy az „édes járom" ellenségei nem agglegények, hanem félig felcseperedett legénykék, akik elKARD ÉS MÉRLEG határozásának inkább virtuskodás, mint valami tapasztalatokon alapuló meggyőződés az oka. Persze, végül ők is „póruljárnak"; kénytelenek beismerni, hogy az élet természetes rendje ellen hiába lázadnak, az erősebb náluk. De nem is ez a lényeg. Az ötlet Jónak bizonyult ahhoz, hogy az alkotók szolid vígjátékot készítsenek a mai fiatalok életéről, bár ez a filmbeli élet jócskán egyoldalú, azaz túlságosan könnyed, gondtalan. Kár, hogy az ötletekben nem szegény film helyenként ellaposodik, vagy — ami még viszszatetszőbb — Indokolatlanul a közönséges burleszk sémáiba süllyed. A mértéktartás előnyére vált volna, hiszen maga az alapötlet és hozzá az „özönvízelőtti" gépkocsi, valamint a kirándulás az igényesebb vígjáték lehetőségeit kínálja. Mindemellett — s ez a legfontosabb — nemcsak kellemes, hanem ifjúságunknak ls megfelelő szórakozást nyújt ez a film. Ilyen pedig nincs sok. (francia) André Cayatte filmjének az a szomorú sors Jutott, hogy csak azután kezdik filmszínházainkban vetíteni, miután a televízió már bemutatta. Ez talán nem lenne baj, ha olyan látványos filmről volna szó, amelyben gyönyörködni lehet, s megéri a kétszeri megnézést. Cayatte műve azonban nem látványosság, hanem az emberi lélekben búvárkodó különös bűnügyi történet. Cselekménye vonzó és mindvégig izgalmas. Cayatte ebben a műfajban is igényes és ötletes tudott maradni. A bűnügyi történet keretében érdekes leleplezésre vállalkozik: az Igazságszolgáltatás „igazságosságát" mutatja be úgy, ahogy már sokan tapasztalhatták, de ahogy legkevésbé sem szeretnénk saját bőrünkön tapasztalni. [szó) Jelenet A 317. szakasz című filmből Időszerű Gazdasági egyensúly és életszínvonal Á CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülése a gazdasági egyensúly és az életszínvonal kérdéseivel foglalkozott. Határozatában leszögezte, hogy a gazdasági egyensúly helyreállítása társadalmunk alapvető problémája. Vajon miben rejlik az egyensúlytalanság? Az egyensúlytalanság megnyilvánul mind a fogyasztási cikkek, mind a termelési eszközök piacán. Az előbbln az egyensúlytalanság jeleivel naponta találkozhatunk, például akkor, ha valamiért sorba kell állni, ha nem tudunk olyan árut venni, amilyet szeretnénk stb. A fogyasztási cikkek piacán a kereslet általában nagyobb, mint a kínálat. A különbség a lakosság elköltetlen pénzjövedelme. Részben elkölthetetlen vásárlóerőről — autó, lakás, víkendház, garázs, bútor, építőanyagok vásárlására, külföldi üdülésre megtakarított pénzről — van szó. A fogyasztási cikkek piacára tehát a részleges, strukturális egyensúlytalanság jellemző, amely azonban nincs akkora, hogy általános egyensúlytalansággá változzon, vagyis 8 lakosság pénzjövedelmét nem tudja elkölteni. A termelési eszközök (a beruházások) piacán az egyensúlytalansági helyzet megnyilvánul a befejezetlen beruházások növekedésében, az építkezések elhúzódásában, a beruházások költségvetési árának drágulásában. A termelési eszközök piacán nemcsak a kereslet és a kínálat összetételében hiányzik az összhang, hanem általános egyensúlytalanságról van szó, amikor a kereslet lényegesen felülmúlja kielégítésének lehetőségeit. A termelési eszközök piacán uralkodó egyensúlytalanság a népgazdasági egyensúly hiányának legfőbb forrása. Az aránytalanságok tehát megnyilvánulnak gazdaságunk valamennyi területén, bár helyenként gyengébben, helyenként erősebben. Az egyensúlyhiány nemcsak abban van, hogy a kereslet meghaladja a kínálatot, hanem abban ls, hogy a termelés szerkezeti összetétele nem felel meg a hazai ós a világpiac szükségleteinek. Az elmondottakból ls kitűnik, hogy bizonyos túlkínálatot kell teremtenünk, és a termelést a hazai és a külföldi piacok igényeihez kell idomítanunk, hogy helyreállítsuk a gazdasági egyensúlyt. Erre pedig fel kell használni elsősorban az irányítás közgazdasági eszközeit (bitet, kamatláb, ár, bér stb.}. A hitel például nagy szerepet kap a beruházások flnanszírozdsásában. Ha a vállalatok elsősorban hitelből beruházhatnak, ez azt jelenti, hogy saját erejükből bővítik, korszerűsítik a termelést, » teljes mértékben felelősséget éreznek a beruházások gazdaságosságáért. A Központi Bizottság határozata abból indul kl, hogy a gazdasági egyensúly helyreállításához szükséges változásoknak nem kell az életszínvonal rovására történniük. Ez azonban a vállalatok, az emberek munká-. jától függ. Űj jelenség, hogy az életszínvonal alakulásának formája megváltozik. Eddig az életszínvonal emelkedésének szocialista útját abban láttuk, hogy az árak csökkennek, a bérek pedig nem változnak vagy csak enyhén emelkednek. Az élet tarthatatlanná tette ezt a gyakorlatot, többek között azért, mert az árleszállításból mindenkinek haszna volt, függetlenül attól, hogyan dolgozott, a lassú bérnövekedés következtében pedig nem lehetett kellőképpen értékelni azok munkáját, akik a legtöbbel Járultak hozzá a termelés fejlesztéséhez. 1970-ig az árak évi 1—1,5 százalékos emelkedésével számolunk. Ezzel bizonyos teret nyitunk az árak rugalmasságának, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a termelés a kereslethez és a kínálathoz igazodjon. Másrészt viszont az eddiginél gyorsabb, évi 3,2—3,4 százalékos, bérnövekedést tűztünk kl. A gyorsabb bérnövekedés nagyobb lehetőséget ad arra, hogy jobban érvényesíthessük a munka szerinti díjazás elvét. Az ilyen ár- és béralakulás mellett a reálbér, a vásárlóerő évente 2—2,5 százalékkal emelkedne. A párt nyíltan feltárta gazdasági helyzetünket és tudományosan megalapozott elképzelést dolgozott ki a gazdasági egyensúly felújítására, ami alapja további sikeres előrehaladásunknak. MÉSZÁROS GYÖRGY A leszántott szalma és az Már régen beszélnek a gabona betakarítása után a kint hagyott szalma leszántásának következményeiről. Hogy milyen hatása van ennek a hozamokra és a költségekre, kipróbálták a breznól állami gazdaságban és a jakubói szövetkezetben. Az eredmény várakozáson felüli volt. A szalma leszántásával 20 százalékkal nagyobb cukorrépa-termést értek el, és az egy hektárra jutó közvetlen költség 550—1060 koronárai csökkent. Ezért a kísérletet folytatják, s ha az eredmények továbbra is ilyen biztatók lesznek, akkor ezt a módszert elterjesztik. Orvosság az elégedetlenség ellen az Kölcsönt felvenni — ez ar egyedüli lehetősége sok amerikai fiatalnak ahhoz, hogy az egyetemen tanulhasson. A kongreszus 225 millió dollárt hagyott jóvá erre az iskolai évre, s ehhez az egyetemek további 25 millió dollárral járulnak hozzá. A 250 millió dollár mintegy 427 ezer diáknak elegendő. Ez az összeg nagyobb, mint a múlt években volt, azonban a kölcsönnyújtási feltételeket szigorítják. Az egyetemi hallgató egy évre legtöbb 2500 dollár kölcsönt kaphat, az egész tanulmányi időre 10 000 dollárt. Tanulmányai bevégeztével kezdi visszafizetni a kölcsönt, a 3 százalékos kamattal együtt. Akt tanítani megy, kölcsönének 50 százalékát elengedhetik, aki pedig elmaradott területen vállal pedagógiai állást, vagy fogyatékos képességű gyermekeket tanít, az egész kölcsönét elengedhetik. Ezen a kölcsönön kívül, amely a nagy érdeklődés miatt nem elég, a diákok a banktól vagy magánhitelezőktől kölcsönözhetnek. Tavaly csak az utolsó három hónapban 112 ezer ilyen kölcsönt nyújtottak 98 millió dollár értékben. Ez a kölcsön már nem olyan kedvező. Évente legtöbb 1500 dollárt kölcsönözhetnek a hallgatók, a kamat 6 százalék, és nem létezik elengedés. Amerikában nem szentelnek figyelmet annak, hogy helyes-e, ha a fiatal adósságba keveredik, mielőtt még kilátása volna munkára. Igaz, a szakembernek Itt nagy keletje van. A péuz már sok rosszat csinált az emberek között. Mennyi rossz keletkezik a jutalmak, prémiumok, a nyereségrészesedés Igazságtalan elosztásából. Az új irányítási rendszerben az anyagi érdekeltség érvényesítéséért a gazdasági vezetők felelősek. A munkások egy része egyes munkahelyeken jogosan elégedetlen a munkadíjazás mostani gyakorlatával. Rámutatnak arra, hogy a vezető gazdasági dolgozók nagy összegeket osztanak el egymás között, s a munkásoknak nem sok marad. A jutalmak elosztására persze nem nézhetünk, mint régen, egyenlősdl szemszögből, de nem ls játszhatjuk el a dolgozók bizalmát. Ha a vezető dolgozó hozzájárult ahhoz, hogy a munkás jobban és könnyebben dolgozhasson, nagyobb teljesítményt nyújthasson s ezzel többet kereshessen, akkor megérdemli a nagyobb jutalmat. Az új Irányítás azonban nem azt a célt szolgálja, hogy egyesek többet keressenek, mások meg kevesebbet, anélkül hogy munkájukon változtatnának. A vezetők nem azért kaptak nagyobb jogot, hogy az alkalmazottakat tetszés szerint fizessék. A helyzeten azonnal változtatni kell, nehogy a dolgozók bizalma megrendüljön az új Irányítási rendszerben, mondván: azért találták ki, hogy a vezetőknek jobban menjen ... Egy gépipari üzemben történt a következő. Az üzem feladatot kapott speciális termékek gyártására. A munkások önfeláldozón dolgoztak vasárnapokon is, átrendezték a gépeket, a feladatot időre elvégezték. A vezérigazgatóság ezért Jutalmat ígért azoknak, akiknek ez legjobban köszönhető. Az igazgató termelési helyettese a jutalomra nem tartott Igényt, mondva, hogy osszák el az emberek kftzOtt. Azonban amikor a pénz megjött, 1200 koronát meghagyott magának, s a fennmaradó 8800 koronát elosztották harminc ember között. Az egyik kohászati üzemben elégett a berendezés. A vezérigazgatóság jutalmat ígért azoknak, akik a fontos berendezés gyors elkészítéséhez a legjobban hozzájárulnak. Nos, az igazgatóhelyettesek egyenként 1000 koronát kaptak, az üzemvezetők 130 koronát, a munkások pedig semmit. Természetesen könnyű más munkájából pénzhez jutni. De ez már nemcsak az önzéssel, hanem a szemtelenséggel határos. Egyeseknek jó fizetésük van, érdemtelenül is még többet akarnak, mások küszködnek, gyengén keresnek, és még azt sem kapják meg, ami jár nekik. Nem akarunk visszatérni a múltba, az egyenlősdi elosztáshoz. De nem tűrhetjük az igazságtalanságot, nem engedhetjük meg, hogy ne fizessük meg rendesen a jó és áldozatos munkát. Persze az új irányítási rendszer érvényesítésének még csak az elején tartunk. Egyes vállalatvezetők még nem tudtak beleilleszkedni a megnövekedett hatáskörbe, s bizonyára azért követnek el ilyen hibákat. Nos, arra van a pártszervezet és a szakszervezet, hogy megvédjék a dolgozókat a különböző túlkapások ellen. Az igazságos munkadíjazás a legjobb orvosság az elégedetlenség és az elégedetlenkedők ellen. JOZEF LCC A fejőstehenek istállózása A tehénállomány legnagyobb része — 54,8 százaléka — a szövetkezetek, 18,2 százaléka az állami gazdaságok, 5,5 százaléka a központilag irányított üzemek birtokában van. Országos átlagban egy istállóra 69,5 tehén jut a szocialista szektorban: 72,8 a szövetkezetekben, 62,5 az állami gazdaságokban és 60,7 a központilag Irányított szervezetekben. A tehenek istállózása legjobb a kelet-szlovákiai kerület szövetkezeteiben, ahol 99,5 állat jut egy istállóra, a nyugat-szlovákiai kerületben 96,7, a középszlovákiai kerületben 93,7, az észak-morvaországi kerületben csak 58,4 darab. Ebből az áttekintésből látható, hogy nincs valami nagy lehetőség a munkatermelékenység növelésére az állattenyésztésnek e fontos területén. Az utóbbi két évben a tehenek istállózása javult. Istállókat építettek 94 700 fejőstehénnek, ebből a szövetkezetekben 62 300, az állami gazdaságokban 23 900 és a központilag irányított szervezetekben 8500 tehénnek. V.