Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-01 / 90 szám, szombat

Ürkezik 1967 bon, eltűnik 1972éveknél lényegesen nagyobb nőit végző, az ötvenes években szüillám hatása az idei évtől kezdve :űkülésében nyilvánul meg. Egy 1 a középiskolákon, a többi elhea pedagógusok, a munkaerőtera vállalatok munkaügyi szakem3tesen ismert, sok szülő pedig Elég erős impulzus ez arra, hogy helyzetet, keressük az okokat m véletlenül szentelünk hát érdekeltebbek és legbeavatottabpszichológusok véleményét. vábbtanulással, s többek között emiatt is idén a tavalyinál 4 százalékkal kisebb hányada megy középiskolába. Átadjuk a szót ismét JÁN GRÄCNAK: Az új irányítási rendszerben a vállalatok viselik az iparitanuió-képzés költségeit. A demográfikus hullám következtében azonban a vállalatok szükségletét felülmúló, mintegy 35— 40 ezer fiatal szakmunkás képzését kell biztosítani az 1967— 1970-es években. Ennek finanszírozásához a 412. számú kormányrendelet értelmében hozzájárul az állam. A vállalatok javaslatai szerint ma a helyzet az, hogy 1967— 1970 között lehetővé válik 22 ezer ipari tanuló képzése a szükségleten felül, figyelembe véve a 400 millió korona állami hozzájárulást a nevelési üzemviteli és a 700 millió korona hozzájárulást beruházási költségeihez. De így is 17—20 ezer ipari tanuló képzése kapacitásbelileg nincs biztosítva. A jelenlegi körülmények között kapacitásbővítés nélkül, tehát a kapacitások további túltelítésével, de ebben az esetben is a 400 millió korona igénybevételével a vállalatok javaslatai szerint csak 5600 tanonc nevelése biztosítható a szükségleteken felül. A kapacitáshiány miatt várhatóan tovább korlátozódik a lányok felvételi lehetősége. A dotáció csak az ipari tanulók nevelését oldja meg. Probléma lesz azonban az elhelyezésük. Ez Szlovákiában csakis a termelőerők további fejlesztésével, munkaalkalom teremtésével, a 138-as kormányhatározat következetes végrehajtásával oldható meg. E kormányhatározat feladatul szabta minden beruházónak a feldolgozó iparban, hogy az 1968—1970-ben kezdődő beruházások lehető legnagyobb részét Szlovákiára terjesszék ki. A beruházóknak itt számításba kell venniük mindenekelőtt D é 1 - S z 1 o v á k i á t. Ha a tizenöt éveseknek csak a tervezett elhelyezését nézzük, akkor is kiüt ennek szükségessége. A terv szerint szlovákiai méretben a tizenöt éveseknek 53 százaléka (országos méretben 58 százaléka) kerül iparitanuló-viszonyba, a dunaszerdahelyi járásban azonban csak 42, a komáromi járásban pedig 48 százaléka. ...és akik nem kerülnek iparitanuló-viszonyba? Az ötéves tervidőszakban a terv szerint mintegy 35 ezer alapiskolát végző fiatal kerül munkaviszonyba. Ezt a számot kiegészíthetjük azokkal, akik a tervben vannak, de nem kerülnek tanonc viszonyba (a már említett 17—20 ezer tizenöt évesről van szó). Ezeket a fiatalokat is becsületes, munkát szerető dolgozókká kell nevelnünk. Itt már a pszichológus, JOZEF KOŠCO kandidátus beszél: Nem kétséges, hogy ezt csakis e fiatalok fizikai és egyéb adottságainak megfelelő munkahelyen, a munkarend szerinti teljes munkaidőnél rövidebb idejű foglalkoztatással és a számukra fenntartott Iskolákban, a foglalkozásukkal egyező — ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági stb. — irányú, munkaidejükön túli továbbképzéssel érhetjük el. Ján GráC Varga Ilonka édesanyja Bárt os Ferenc Egyet feltétlenül meg kell akadályoznunk — folytatja a pszichológus, — ne keletkezzen megtorpanás e fiatalok fejlődésében. Valamilyen formában minden áron tovább kell képeznünk őket. A fiatalok ebben a korban érnek be értelmileg, érzelmileg, erkölcsileg. Ha nem biztosítjuk továbbképzésüket, akkor lemondunk a nevelésükről való gondoskodásról, amivel megtorpanás áll be fejlődésükben, és a lelki folyamatok deformáiásának nyitunk utat. Akkor elfeledkeztünk arról, hogy az ember a legnagyobb érték és értékteremtő, a társadalmi-gazdasági fejlődést előmozdító erő. A sorompó nyitva áH Folytassuk beszélgetésünket BARTOS FERENCCEL, a komáromi JNB munkaügyi szakosztályának vezetőjével: Lényeges, hogy a szakképzettség nélküli fiatalok nagy része falusi. Számukra a mezőgazdasági munka szinte korlátlan számú és sokirányú lehetőséget nyújt: a háztáji gazdaság munkáiba való részvétel, bekapcsolódás a szövetkezeti munkába, munkavállalás az állami gazdaságokban. Előre kell jutnunk a tekintetben, hogy a tovább nem tanuló fiatalok minél nagyobb hányada vállaljon munkát a mezőgazdaságban, elsősorban azokon a vidékeken, ahol kevés a fiatal. Azt akarjuk, hogy a fiatalok száma a kővetkező években, de már az idén is, többszöröse legyen a legutóbbi években itt elhelyezkedett fiatalokénak. Közismert ugyanis, hogy a szövetkezeti tagság rendkívül elöregedett, és bár a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma a műszaki haladás következtében tovább csökken, rendkívül fontos a fiatalok létszámának emelése. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás ugyanis csak szakképzett, az új technika iránt fogékony nemzedékre alapozható. Ezért is szükséges, hogy a mezőgazdasági dolgozók gyermekeit a jövőben lényegesen nagyobb arányban vegyék fel mezőgazdasági szakiskolába, mezőgazdasági technikumba, szakközépiskolába. Ma gyér az érdeklődés különösen a szakiskolák iránt. Ennek kétségkívül legfőbb oka az, hogy a mezőgazdasági üzemek jobbára nem tesznek különbséget a munkadíjazás terén a szakiskolát végzett, tehát szakképesítéssel rendelkező és nem rendelkező fiatalok között. A fiatalítás szükségességét a mezőgazdasági üzemek még nem mindenütt ismerik fel: a szövetkezetek munkaszervezési, gazdálkodási, érdekeltségi helyzete sok helyen még akadályozza ezt. Erről tanúskodik a mezőgazdasági üzemek vezetőinek passzivitása is. A pedagógusoktól várják, hogy meggyőzzék a fiatalokat. Legyenek előrelátók, és használják ki azt az örvendetes jelenséget, hogy a mezőgazdaság javuló eredményei láttán és az állam anyagi támogatásának Jelentőségét értékelve a fiatalok nagyobb érdeklődést tanúsítanak a mezőgazdaság iránt. A pályaválasztás mostani csúcsforgalmi idényében soksok családi vita, pedagógiai, munkaerőgazdálkodási, pszichológiai és más megfontolás nyomán hosszú időre vagy végérvényesen eldűl egy fiatal évjárat sorsa. Az, hogy egyéni képességei és a társadalmi igények összehangolása alapján melyik fiatal, milyen poszton illeszkedik be majd a dolgozó ország életébe. Várható, hogy a múlt évinél nagyobb létszámú ifjúságból ebben az évben többen fordulnak felvételi kérelmükkel a nemzeti bizottságok munkaerőirányító hivatalaihoz és a vállalatokhoz. Segítsék a hozzájuk forduló fiatalok elhelyezését, hiszen a munkaerőgazdálkodás vonalán a megoldás elősegítésére a legtöbbet ők tehetnek. Legfőképpen arra van szükség, hogy a vállalatok ne húzódozzanak a lehető legnagyobb számú fiatal szakmnnkás képzésétől. MÉSZÁROS GYÖRGY ÜTÖTT-KOPOTT TANTEREM. A tanteremben huszonöt buksi jejű elsős. Pityu, Marika, Béla, Laci, Zsuzsika meg a többiek. Es a tanító néni: Moskó Andrásné, a bratislavai Duna utcai magyar iskola pedagógusa. A tanterem: a mi régi-régi falusi iskolánk szakasztott mása. A fali képeken ló és alma, fa és tulipán. Met/ repülőgép és traktor. Az utóbbi kettő a mi időnkben még nem szerepelt, mint szemléltető eszköz. Hanem a fagolyós számológép a ml, harminc év előtti számoló gépünk tökéletes mása. Ügy látszik, a világ minden első osztályos tantermében van valami közös vonás. Az elsősök előtt ábécéskönyv. A tanító néni a kacskaringós nagy B betű titkaira oktatja őket, majd a huszonöt gyermek vidám énekkel üdvözli a tavasszal együtt érkező fecskerajt. — Tudod-e, Lact, miért nyílnak kt ilyenkor tavasszal a virágok? Laci illedelmesen feláll. Felel. Arról beszél, hogy mostanában melegebben süt a nap, és hogy az üveg mögé elültetett árpa is zöld leveleket bújtatott ki a földből. Egyszerű kis történet. Milyen távolinak látszik ettől azok munkája, akik laboratóriumokban az élő anyag legmélyebb titkait fürkészik! Es mégis, milyen közeli! A tudományok ostromát az Einsteinek, a Pavlovok és a Pasteurök is az első osztályban kezdték. Es a betűk, a számok, a színek, a hangok titkaira őket is egy tanító néni oktatta. A relativitás elméletében az egyszeregy is benne van. Es a világhírű zeneszerző fülében a nagy mű komponálása közben ts ott cseng az első osztályban tanult, fecskét köszöntő egyszerű kis dal. Moskó Andrásné a füzeteket nézegeti — javítja és a jó tanulónak jutalmul méhecskét rajzol a füzetébe. A gyerekek — mint tanítványok a prófétát — hallgatják minden szavát. — A gyermekhez csak békésen, csendesen szóljon az ember — mondja az óra végeztével. Ezt csak azért jegyezte meg, mert csodálkoztam rajta: minél csendesebben beszél, annál nagyobb a figyelem. — Hányadik éve tanít elsősöket? — Tizenhatodik esztendeje. Kezdettől fogva. Körülbelül négyszáz gyermeket tanítottam meg a betűvetésre ... Tizenhat esztendeje történt. Vadonatúj diplomával a kezükben újdonsült pedagógusok hagyták el a pedagógiai intézetet. Mindannyian világrengető terveket szőttek. Volt aki úgy gondolta, esetleg még gimnáziumi igazgató is lehet belőle, mások titokban egyetemi katedráról álmodoztak és magasra ívelő tudományos pályafutásról Volt közöttük egy csendesszavú lány, aki mindannyiuk megrökönyödésére így álmodozott: — Bárcsak a legapróbb emberkéket taníthatnám ... — Felsőfokú végzettséggel? Neked nincsenek vágyaid? Ambícióid? A csendesszavú lány minden „pedagógus"-vágya teljesült: elsőosztályosok tanításával kezdte pályafutását. Moskó Andrásné előtt A GYERMEKLÉLEK TISZTA LAPJÁRA ÍROK tíz-tizenöt évvel ezelőtt látott gyermekarcok villannak fel. Es nevek, amelyeket már évek óta nem becézve mondanak ki. Van, aki — az egykori elsősök közül — már családot alapított, van aki éppen az egyetemi tanulmányok befejezése előtt áll, van közöttük újságíró, technikus és egyszerű kétkezi munkás. — Ügy tudom, mindből becsületes ember lett. Ez az én mércém ... Közben lélekben visszakalandozik arra a napra, amikor életében először állt katedrán. — Riadtan álltam a harminc kisiskolás előtt. Én őket fürkésztem, ők rám bámultak kandi szemmel. Rájuk mosolyogtam, és megvolt köztünk a kapcsolat: Gyanakodva néztek rám még továbbra Is, de mindinkább nagyobb érdeklődéssel. Emlékszem, az egyik bizalmasan így szólt hozzám: „Hol van a manó?" — „Miféle manó?" — kérdeztem megrökönyödve. „Öreganyám azt mondta, az iskolában a szekrényben tartják a manót. Aki 11 rossz gyerekeket elviszi!" — felelt a kis okos. Es folyton a szekrényen tartotta tekintetét. Van-e a világon olyan pedagógiai tanintézet, ahol a hallgatókat arra is megtanítják, hogyan kell megmagyarázni, hogy a manók csak a nagymamák fantáziájában élnek? — A gyerek lelke — tiszta lap. Hogy mit írnak rá, az a tanítótól függ. Es a szülőtől. Ahányszor szeptember elsején egy-egy új elsőosztályos elé állok, mindig az eszembe jut: én most az első sorok egyikét írom a harminc vagy huszonöt gyermek lelkének tiszta lapjára. Ez nem mindennapi felelősség ... — Az első osztályos képességei, szellemi megnyilatkozásai mennyit árulnak el a holnap emberéből? — Tizenhat esztendeje figyelem tanítványaimat, viszsza-visszaemlékezem egy-egy, ma már felnőtt, volt elsőosztályosom első megnyilatkozása, érdeklődési köre megegyezik-e az egykori kisdiákról alkotott elképzeléseimmel. Az ilyen megfigyelésből leszűrt következtetések is azt bizonyítják, hogy már meglevő adottságai az életbe lépő kisdiákoknak ugyan vannak, de a szunnyadó szellemi képességek felderítésének is nagy a jelentősége. Aligha akad olyan szellemileg egészséges gyermek, akinek a lelkében ne szunnyadna egy-egy hivatás, foglalkozást ág iránt tehetség, érdeklődés. — Es a született tehetségek...? — Azokkal foglalkozni kell, Intézményesen fel kell rájuk figyelni. Például a mostani elsőseim között is van több, igen jó hallású gyerek. Van akiben a holnap kiváló matematikusát már az első osztályban fel lehet fedezni. A most kialakulóban levő differenciált oktatást rendszernek e szempontból nagy jövője van. Vége a szünetnek, az elsősök — komoly, kötelességtudó emberkék — visszaülnek a padba. Nehéz feladatot oldanak meg — a tizes számkörben végeznek számításokat. Moskó Andrásnénak felcsillan a szeme egy-egy gyors válaszon. Lehet, hogy éppen azt latolgatja, vajon melyik tanítványából lesz másfél-két évtized múlva neves mérnök, orvos, matematikus ... A gyermek emberré, tudatos, cselekvő, alkotó emberré válása itt, az első osztályban kezdődik. A Moskó Andrásnéhoz hasonló tanító nénik személyiségének varázsa egy életre bevésődik az ember tudatába. Nem véletlen, hogy a szellem óriásai öreg korukban papírra veteti memoárjai Írását legtöbbször az édesanyára és a tanító nénire való emlékezéssel kezdik. TÓTH MIHÁLY