Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-08 / 97 szám, szombat

A férj este az ablaknál ül. Hirtelen a feleségét hívja: — Nézd, ott szemben azt a nőt, P. B. szörnyen szerelmes belé. Az asszony, aki éppen a konyhában tartózkodik, kiejti kezéből a tányért, beront az ajtón, felborítja az akváriumot az aranyhalakkal és kihajol az ablakon. — Hol? — Ott — mutatja a férfi. — Látod ott a sarkon azt a nőt köpenyben? — Te hülye! — felhördül a nő — Hisz az a feleségei — Igen, természetesen ... mit csodálkozol ezen? -vk— TANÍTÓ: — Miből gyártják a vajat? DlAK: — Attól függ, mibe kerül... Ernest Hemingway egyszer így dicsekedett: — Életemben a leglúzelgöbb bókot egy skóttól kaptam, akt a következőket mondta: „Az utolsó könyve annyira tetszett, hogy majdnem megvettem!" —vk— — • — — Éjjel, — meséli Ahmed Fatimának, — azt álmodtam, hogy összeházasodtunk. Mit szólsz ehhez? — Ezt csak egyféleképpen lehet magyarázni — mondja Fatima. — Almodban sokkal ügyesebb vagy, mint ébren. —vk— A leány színházba készül. Az anyja megkérdezi őt: — Zsebkendőd van? — Minek a zsebkendő? Hisz vlgjáté kot nézek meg! -zk— RENDŐR: - Ogy látszik, nem tudja megtalálni a kulcslyukat. Adja Ide azt a kulcsot, majd én kinyitom magának. RÉSZEG: — Hagyja -el, rendőr úr, inkább fogja meg a házat, hogy ne forogjon anynyira. GEDE PÁL: A HÁTSÓ AJTÓ Tárgyaló asztalhoz ültünk s rozsdás betűkből tákolt vezényszavak röpködtek felém Dobhártyám annak megmondhatója mily kín hallgatni a hulladékba való gondolatokat — Szemétre vele — mondtam én ott az álérvek helye! — Ha én mondom: fekete - mondia ô s kapott a szón a mellette ülő: — Fekete biz' a mint a korom ... s a tisztelt társaság - tőlük eltekintve — szemét a padlóra szegezte — Se nem barna se nem fakó — magyaráztam - fehér a hó nem fekete! — Fekete - hangzott a vezényszó s mindenki hallgatott összecsuklottak az izmos érvek és feketére pingáltuk a fehéret. . . Mikor az asztaltól a nyáj felállt — a bojtár már messze baktatott — a tisztes társaság jött és gratulált: — Biz' fehér az!... - csatámat így bókolták széles mosollyal toldva meg S én ekkor tudtam meg: lehet fekete a hó mert ki tudja, mikor és mire lesz jó az a bizonyos hátsó ajtó ... ? SENKI SEM PÓTOLHATATLAN I I VALAHOL BE KELL HOZNI — Látod, drá gám, így is lehet spórolni. Többé nincs szükségünk bejárónőre. — Kovács úrn ak két szimplát, a feleségével van. — Tanító úr kérem, Kovács azt mondta, hogy maga ökör. — Nonol S legalább védelmemre keltél? — Hát persze! Azt mondtam neki, te hülye, te még nagyobb ökör vagy, mint a tanító úri _ - * — A szülők sétálni mentek 17éves fiukkal, aki gyakran feltűnően megfordult a lányok után. Az anya dUhös lett, de az apa vigasztalta. — Ez a fejlődés jellegzetes szakasza. — Tudom — felelte az aszszony sokatmondóan. — S ez a szakasz aztán legalább 50 évig tart... —vk— BÍRÖSAG ELŐTT — Érintkezett a halottal? — Csak addig, míg meg nem halt. Aztán már nem. — * — BlRÖ: — Született?... VÁDLOTT: - Igen! — • — Ültünk a padon, amikor a távolban felhangzott a nemzetközi gyors zakatolása. A fülébe súgtam: — Drágám, megszöktetlek ... A következő találkára útitáskával jöttl — Maga egy kretén! — Maga egy vadsza már! — Maga egy idiótái — Maga egy víziló! — Ezek nem érvek, sporttársam. Így sohasem fogjuk egymást meggyőzni. Ha a történteket elemezzük, be kell látnia, hogy nem Pavlinka rúgott bele Sinkóba, hanem Sinkó rúgott bele Pavlinkába. Tehát tizenegyes volt. — Nem volt! — De volt! — Nem! — De Igen! Esküszöm szeretett édesanyám emlékére! — Én a gyermekeim jövőjére! — fi n mindenre, ami szent! — Én a kishúgom ártatlanságára! — Így semmire sem megyünk sporttársam. A tények beszélnek, ugyebár. És mit mondanak a tények? A tények azt mondják, ugyebár, hogy Pavlinka nem rúghatott bele Sin— Nem! — De! — Nem! Maga nem ért a futballhoz. — Én értek a futballhoz. Maga nem ért a futballhoz. — Így semmire sem Jíetten (teô,zé£yetne(l kóba, mert Pavlinka lábán mostanában van egy bütyök, hiszen olvashatta az újságban ts. — A tények mást mondanak. A tények azt mondják, hogy Sinkó nem rúghatott bele Pavlinkába, mert a Stnkó lábán van egy öklömnyi izzadmány. Bemondta a rádió ts. Vagyis nem volt tizenegyes. — De! megyünk, sporttársam. Tárgyilagosan, az élet teljes valóságának fényében, elmélyülten, logikusan és dialektikusan kell nézni a dolgokat. Ha így nézzük, azt kell látnunk, hogy Pavlinka rúgott bele Sinkóba. Tehát nem volt tizenegyes. — Ha azonban figyelembe veszi a szocializmus építésének konkrét szempontjait, továbbá a külpolitikai helyzetet és a geofizikai év eddigi tapasztalatait, akkor be kell látnia, hogy igenis Simkó rúgott bele Pavlinkába, tehát tizenegyes volt. — Nem! — De! — Nem! — De! — Maga egy kretén! — Maga egy vadszamár! — Maga egy idióta! — Maga egy víziló! Na, mi az, miért állt meg? — Mert én itt felszállok a negyvennégyes villamosra. — Jöjjön a halvanhetessel. Akkor még eldiskurálhatunk egy kicsit. TABI LÁSZLÓ IEL0TT BILINCSBE VERNÉNEK JÁMBOR ÓHAJ A Tábor melletti dombon álló búcsújáróhelyen egy kis Mária-kápolna áll. A környékbeli fiatalság a kápolna falára szokta felírni szíve titkos kívánságát. A kívánságok között az alábbi olvasható: „Drága Szűzanyám, aki fogantál és nem vétkeztél, add meg nekem, hogy vétkezzem, és ne foganjak!" í llamellenes tevékenységbe keveredtem. Az ügyész ugyan fX még nem emelt vádat ellenem, de már könyörtelenül lelepleztek. Súlyosbítja vétkem az a körülmény ts, hogy cselekedetemet másokkal szövetkezve hajtottam végre. Ez pedig külön fejezet a büntető törvénykönyvben is. Bevallom, a jó szándék, a segíteni akarás vezetett. Am ez mit sem változtat a lényegen. Az eset ártatlanul kezdődött. Szerkesztőségünkbe gyors egymásutánban három helyről érkezett panaszlevél, hogy náluk sertéshúst csak marhahússal együtt adnak. Mit tesz ilyenkor az újságíró, akt elkötelezettséget érez a közügyek iránt, és akit fizetése ts erre kötelez? Egészen magától értetődően tiltakozik a maga módján. Ha első személyben ts, de mások érdekében. Sejtettem, hogy akadnak, akik e piszlicsár panasszal nehéz fajsúlyú érveket állítanak szembe. Például: túl jó a dolgunk, bezzeg a harmincas években ... De a fiatalok ezt nemtudják értékelni... Ennek ellenére is úgy gondoltam, hogy az árukapcsolás Igazságtalanság, mert — nem élünk a harmincas években, — rendelkezés tiltja, — bosszúságot és többletkiadást okoz. Miért kell itt árukapcsolás? Hát elégedjék meg valaki a marhahússal ... Persze ez is szempont. De emlékszem még arra az időre, amikor a húshiány miatt a háziasszonyok százai hajnaltól sorakoztak órákon át sertéshúsért. Nem a maguk kedvéért! Ismerek háztartásokat, ahol éppen a férjek követelik meg a vasárnapi bécsi szeletet. Élurasodtunk? Talán. Am ez nem feltétlenül hiba. Megvan rá a módunk, és ezt a módot a társadalom és saját munkánk teremtette meg. És egy feleség mit nem tesz meg férje, gyermekei kedvéért? Akár sorba ls áll... Ha az élet bécsi szelet nélkül is menne tovább ... Ezen túl a koronát ma sem lehetséges szórni. Bármilyen jólétről beszélnénk is, a nagyobb családi beruházások takarékosságra késztetnek. Még a jól kereső családokban ls. És szüleink példája (de a magunké tslf bizonyítja, hogy a gyomron lehet takarékoskodni. Az itt felsorolt példákat írásomban is felsorakoztattam. A takarékosságot hetente kétszeri pacalpörkölttel érzékeltettem. Nos, és ekkor — szánom, bánom bűneimet — megfeledkeztem az alapvető politikai szempontokról. Itt követtem el államellenes cselekedetet, amikor csak kellő figyelmeztetés után döbbentem rá. Hogy is írhattam olyat, hogy ma — a szocialista társadalomban valaki is hetente kétszeri pacalevésre kényszerül? Hát még én, akinek munkáját a társadalom koronákban is értékeli! T

udom, engem az sem ment, hogy vannak újságírói műfajok, amelyekben különféle esetek általánosíthatók akár első személyben is. Itt a lényegen a hangsúly. Mielőtt az ügyész kiadná ellenem az elfogatóparancsot, beismerő vallomást teszek és mindent magamra vállalok. Kérem ezt az enyhítő körülményt figyelembe venni, és bűntársaimat a panaszos levelek íróit — a vád alól felmenteni. ZSILKA LÁSZLÓ Egy nő érkezik a szállodába, és a recepcióban érdeklődik: — Itt lakik, kérem, F. úr? — Nem, F. ár nem lakik itt. Csupán R. úr. — Vezessenek, kérem, a szobájába. A felesége vagyok! —pra— — * Vevő érkezik az üzletbe, s a világért sem tud ajándékot választani a feleségének. Végül is megkérdezi az elárusítónőt: — Ha feleségem lenne, mit választana? — Más férjet! —vk— CSAK BÁTORSÁG Irtózom a repüléstől. Egyik alkalommal azonban, ha nem akartam csorbát ejteni apai tekintélyemen, az egész családdal repülőgépbe kellett ülnöm. Előtte néhány órával már nem találtam helyemet. A kislányom mintha megneszelte volna nyugtalanságom okát, hozzámsimult és, hogy senkt más ne hallja, a fülembe súgta: — Ne félj apuka. Melléd ülök majd és fogom a kezed! APUKA MÉRGES Harmadikos kislányomnak éppen egy szöveges számtanpélda megoldásának a lehetőségét magyarázgatom, amikor beállít a fiam. Egyenesen a mellemnek szegezi a kérdést: — Mond csak apuka, hogy ugrik a majom a vízbe? Felelet helyett se szó, se beszéd, kipenderítettem a konyhába. A nagymama látva, hogy valami „nézeteltérésre kerülhetett sor, magához ölelte védencét. — Látod, látod — duruzsolta a fülébe. — Mondd csak, miért mérges az apuka? — Azért nagymainucika, mert nem tudja kiszámítani Ildikó házifeladatát. (szi) Golyózó gyerekek (Prandl Sándor felv.)