Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-06 / 95 szám, csütörtök

„A megad cigányát bennem lásd, óh magyar ľ JUHÁSZ GYULA HALÁLÁNAK 30. ÉVFORDULÖJÁ'RA SZÜLÖK, NEVELŐ K F Ó R U M A A családi nevelés és a fiatalkorúak bűnözése A jegenyék zokogó testvéré­nek vallotta magát egyik bű­bájos versében a bússzemű sze­gedi költő, aki maga is — akár­csak távirász apja — meseszép, rímes jeleket küldött a nagyvi­lágba, melyeket igen „kevesen fogtak fel", kevesen és későn. Gonosz korban élt, egy agonizá­ló, de gyilkolásra kész társa­dalom ölében és csupán egy borzalmas világégés után, az általa annyira óhajtott új, népi és demokratikus Magyarország népe figyelt fel valójában ver­seire és életműve súlyának alapján értékelte a költőt. Ám Juhász Gyula, aki életében „nem élt, csak szenvedett", ek­kor már tíz éve halott volt. Szegedről, a szőke Tisza part­járól indult el. Versei már gim­nazista korában a szegedi la­pokban jelennek meg, majd a Kis József szerkesztette A Hét­ben. A budapesti egyetem böl­csészeti karán pedig a híres Négyessy magyar stílusgyakor­latok műsorának az összeállító­ja, vitavezetője és vezérszóno­ka. Nagy műveltségét és rend­kívüli költői tehetségét nem­csak szeretett tanára Négyessy László ismeri el, hanem a kez­dő Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Oláh Sándor, Tóth Ár­pád, Mohácsi Jenő és sokan má­sok ... Ám hiába ragyogó te­hetsége, hiába Négyessy pro­fesszor úr közbenjárása, a ma­gyar királyi közoktatás dara­bontjai Mármarosszigetre száműzik Juhász Gyulát, helyet­tes tanárként, az ottani piarista algimnáziumba. Nem bocsátot­ták meg demokratizmusát és Habsburg-ellenességót, nem fe­ledkeztek meg arról, hogy részt vett a Jászi Oszkár vezette Társadalomtudományi Társaság összejövetelein, hogy Babitsot, Kosztolányit pártfogolta, s na­gyon is számon tartották, hogy Ady Endrében látta a kor leg­nagyobb magyar költőjét, az új magyar demokratikus forrada­lom viharmadarát. S köztudo­mású volt az is, hogy a harcos Ady Endre mellett éppen a sze­líd tekintetű, halk szavú Juhász Gyula volt az a magyar "költő, aki népének megújhodását Dó­zsa György kaszás unokáitól várta. A „Magyar Kelet bazár­jában" a költő csupán egy évet tanított, ám ez a rövid idő is elég ahhoz, hogy felfigyeljen E. Trizuljáková, Vincent Hložník Iskolájának volt nö­vendéke. Éveken keresztül a Duna tájai, holt ágainak szöve­vényes világa, dús növényzete felé fordult érdeklődéssel. Ez képezte festészetének központi témáját. A helyszínen készült vázlatai alapján, átírva vetette műtermében vászonra benyo­másait. A bratislavai Cyprián Majer­ník kiállítási helyiségében Tri­zuljáková tucatnyi újkeletö, 1966-os és 67-es munkáival je­lentkezik. Ezekben a látvány kereteit részben még megőrzi, de mindinkább függetleníti ma­az Apponyi-féle iskolatörvény elmagyarosító törekvéseire, s ezeket elitélje. Aztán Márma­rosszíget után Léva következett. Itt csupán négy hetet bírt ki Juhász Gyula, s egy szép szep­temberi napon búcsú 'nélkül otthagyta a várost. Léváról Nagyváradra kerül, Ady városába, a magyar Bir­minghambe, ahol három, vi­szonylag boldog esztendőt élt át. Itt ismeri meg az „örök An­nát", a szépséges szőke, de kis­tehetségű színésznőt, Sárvári Annát. Itt, ebben a nyüzsgő, lüktető városban tanároskodik, s írja verselt, újságírással fog­lalkozik. Innen indul el a Hol­nap hajóján Ady Endrével, Ba­bitscsal és Kosztolányival az Öceán felé. Itt-Indítja el Antal Sándorral a Holnap című iro­dalmi almanachot, az új mo­dern magyar irodalom első an­tológiáját. Számára Nagyvárad bizonyos fokig kárpótlást jelent az „Elveszett paradicsomért" — Budapestért. Nagyváradról Szakolcára száműzték a költőt. Hiába írta kérlelő leveleit, hiába volt min­den igyekezete, hogy az irodal­mi élet pezsgő centrumába ke­rüljön. A szakolcai állami gim­názium rendes tanárává nevezik ki „jóakarói", hogy elsorvasz­szák, az őrületbe, vagy az ön­gyilkosságba kergessék. Hatszáz napot töltött a költő Szakolcán, százhúsz fájdalmasan szép ver­set írt meg Gvadányl városában, ahol Mármarossziget után is­mét találkozott a millénniumi Magyarország urainak nemzeti­ségeket eltipró politikájával. A szakolcai hatszáz nap után Makó következik, majd az ön­gyilkossági kísérletek és a sze­rencsétlen szerelmek sorozata, és hosszú hónapok a különböző szanatóriumokban. Az első vi­lágháború Juhász Gyula mély humanizmusát és jóságvágyát hozza a felszínre, amely a költőt, a háborúellenes versektől, túl az őszirózsás forradalmon, el­vezeti a proletárdiktatúra igen­léséhez. S jóllehet polgári hu­manizmusa súlyos teherként akadályozza meg abban, hogy a szocializmus eszméjét teljesen a magáénak vallja, a véres bu­kás után is — mint ember és mint költő — hü maradt a pro­letárdiktatúra emlékéhez, hű maradt a magvar munkásosz­gát tőle. A téma keltette érzelmi élményt, s a látomást tolmá­csolja. A természet jelenségei, a Tavaszi szél, a Vihar után, egy-egy táj emléke merül föl benne. Egymásba olvadó kékes­zöldes-barnás árnyalatokban szétfolyó foltokban veti vászon­ra a Szigetet, az öregséget — hatalmas törzsű szikkadó fa képében, s megnyitja a szemlé­lő előtt a Bánat kapuját. Mindezek a hagyományos lá­tástól és láttatástól elzárkózó megnyilvánulások, képzelet- és érzésvilágának újszerűségre, maiságra törekvő megjeleníté­sei. BÁRKÁNY JENÖNÉ tályhoz. Azt sem bánja, hogy tanári állásától megfosztják, hogy jómaga is testi és lelki üldöztetésnek van kitéve, pél­damutató bátorsággal veszi vé­delmébe az üldözötteket, sőt meglátogatja a szegedi Csillag­börtönbe zárt kommunista baj­társait is. Majd felfedezi, párt­fogolja a fiatal József Attilát, aki mesterét és atyai barátját látja benne. A nemzeti, keresztény, s úri Magyarország hatalmasai azon­ban irgalmatlanok, és az állan­dó közöny, a mellőzés meg a gyűlölet végül Is megtörik a költőt. Hiába is írja egyik ver­sében büszkén és kihívóan, hogy „Fiatalok, még Itt va­gyok!" Már régen távozóban van, és 1937. április 6-án végez önmagával. Nagy költő volt Juhász Gyula, az apró formák nagy mestere, a legszebb magyar szerelmi lí­ra, az Anna dalok szerzője, a magyar táj legelhivatottabb poétája, akinek versei hol Co­rot mester ezüstködbe vont őszi tájaira emlékeztetnek, hol pedig Claude Monet színdús és mégis oly finom képeit idézik. A fran cia költőket és az impresszio­nista festőket imádta és mégis magyar volt, vagy ahogyan Né meth László mondja: „Ady mel lett a legmagyarabb, aki méltán mondhatta „A magad cigányát bennem lásd,-'óh magyar!" Va­lóban legmagyarabb költő volt és a legdemokratikusabb, aki­nek szelíd, szivárványos költé szet£ öszekötő híd lett Ady Endre jakoblnizmusa és József Attila szocializmusa között. És hiába állapítják meg róla lebi­lincselően többen, hogy a ma­gyar vidék bánatának egyhúrú verselője volt, ez a megállapítás mégsem jelent elmarasztalást, hiszen Paganini is egy húron, a G-húron játszotta a Mózes le­gendát, és még hozzá hogyan játszotta! S így van ez Juhász Gyulával is, aki mindig népéről és népének dalolt, aki a magyar lelkiismeretnek volt halkszavú ébresztője és Ady Endrével együtt szálláscsinálója a Mává vált Holnapnak. BARSI IMRE 6435 könyv — 54380600 példányban Az elmúlt évben 6435 könyv jelent meg hazánkban 54 380 600 példányban, ebből Szlovákiában 2147 könyv 13 574 800 példány­ban. A lakosság 1966-ban 14 millió korona értékű könyvvel többet vásárolt, mint 1965-ben. A legnagyobb érdeklődés ter mészetesen a szépirodalom iránt mutatkozott, mely a kiadásra kerülő könyveknek 60 százaié kát jelentette. Az idei könyvhónap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója jegyében zajlik le. A hónap folyamán megren­dezendő akciók közül talán a cseh könyv kiállítása és a leg­szebb könyvért folyó verseny lesz a leglényegesebb. -ka­A DELIKVENCIA SZÖ többér­telmű, pedagógiai, lélektani, szociológiai és jogi szemléletet foglal magába. A leggyakrab­ban jogi értelmezésben haszná­latos, s ezen az ifjúság bünte­tendő cselekményét értjük. A delikvens olyan fiatalkorú sze­mély, aki a társadalom szem­pontjából nem kívánatos cselek­ményt követett el. A bűnözők problémájával szakemberek foglalkoznak az egész világon, s az intenzív ku tatás ellenére, szomorú tény, hogy egyre nő az olyan fiata­lok száma, akiknek magatartása komoly nehézségeket okoz. Ha elképzeljük milyen károkat Idéz elő a népgazdaságnak a bűnö­zés, s milyen anyagi eszközö­ket fordítanak a tettesek eltar­tására (intézetekben való neve­lés stb.), és ha megfigyeljük az ifjúság bűntetteinek következ­ményeit, könnyen megállapít­hatjuk, hogy a bűnözés égető probléma, melynek okait társa­dalmi körülményeink közt is alaposan szemügyre kellene venni. Cikkünknek azonban nem ez a célja; szeretnénk tö mören vázolni a bűnözés kiala­kulását és okait, valamint a csa­ládi newélés befolyását a fiata lok életére. A bűnözésről és okairól alko­tott nézetek sok változáson mentek keresztül. Egyesek a delikvencia biológiai feltételei­nek nézetét vallják. Eszerint, ha a gyermeknek veleszületett pszichológiai tulajdonságai van nak, feltétlenül bűnözőnek kell lennie, s ezt semmilyen kör­nyezet, vagy nevelés sem aka­dályozhatja meg. Véleményük szerint léteznek ún. „bűnöző tí­pusok", melyek a társadalom fekélyei. A másik tábor ezzel ellentétes, szélsőséges nézeteket vall: a bűnözés gyökereit min­denekelőtt a társadalmi körül ményekben látja. Szegénység, nyomor, szociális elégedetlen­ség, háborúk, a kultúra (film, színház, televízió, irodalom stb.) rossz hatása szüli a bűnözőket és ezek erőtlenek, képtelenek védekezni befolyásuk ellen. Az említett nézetek közül egyiket sem tarthatjuk helyes­nek. A legújabb pszichológiai kutatások sem igazolták helyes­ségüket, sőt cáfolták az ún. „bűnöző típusok" létezését. Bár köztudomású, hogy a biológiai tényezők és a bűntettek közt bi­zonyos összefüggés van, ez azonban csak az abnormális egyéneknél létezik. Megállapí­tották ugyanis, hogy a bűnözők bizonyos százaléka pszichopata (eltérő jellembeli sajátosságú ember), s ezek hajlamosabbak a bűnözésre. A SZELLEMI FEJLETTSÉG színvonalát tekintve a delikven­sek közt egyaránt találunk gyenge elméjű és az átlagnál sokkal értelmesebb gyermeke­ket, azonban leszögezhetjük, hogy az értelem alacsonyabb fokán nagyobb a hajlam a meg­gondolatlan, elhamarkodott, és gátlástalan tettekre. Az egyének személyiségének kialakulásában a társadalmi in tézmények közül a családnak — melyben az egyén felnő és me­lyet társadalmi, de főleg gazda­sági szerepe határoz meg — van a legdöntőbb jelentősége. A család a gyermekre abban a korban gyakorol hatást, amikor idegrendszere alakítható, a gye­rek a legjobban „Idomítható" amikor formálódik személyisé­ge, s alakul jelleme. A család szerepe és befolyá­sa tehát rendszerint a leghaté­konyabb. A gyermek a család pozitív és negatív hatásait be­fogadja, feldolgozza és „alakít­ja". A nevelés a szülők kezében erős fegyver, fékezheti a gyer­mek asszoclális fejlődését azál­tal, hogy gátolja asszociális ma­gatartását, elfojtja agresszív tetteit, és lehetővé teszi a gyer­mek tulajdonságai pozitív voná­sainak sokoldalú fejlődését. A helytelen nevelés (a túlzott szi­gor, illetve kényeztetés), s a nevelés fogyatékosságai veszé­lyeztetik a gyerek személyiségé­nek egészséges szellemi fejlő­dését. Már több ízben bebizo­nyosodott, hogy a delikvensek többsége olyan családokból va­ló, melyek valamilyen oknál fogva nem teljesíthették a csa­lád legalapvetőbb küldetését — a helyes nevelést, mely nem hagyja figyelmen kívül a gyer­mek egyéni tulajdonságait és képességeit sem. Leggyakrab­ban az olyan családoknál kö­vetkezik ez be, ahol hiányzik az apa, vagy az anya. Az anya hiá­nyának következtében a gyer­mekek kevés szeretetben része­sülnek, nincs biztonságérzetük, érzelmük, ami személyiségük harmonikus fejlődése szempont­jából rendkívül fontos. Az anyát más személlyel nagyon nehéz pótolni. Az apa személye a csa­ládban rendszerint a tekintélyt képviseli. Hiánya a gyermekben a tekintély hiányérzetét váltja ki, s ez agresszív, asszociális és bűnöző tettekhez vezethet. A FIATALKORÚ BŰNÖZÖK azonban más családokból is származhatnak. Az ilyen eset­ben a családban olyan belső viszonyok uralkodtak, melyek bár nem vezettek váláshoz, da elegendő okot képeztek ehhez. Az egyik házastárs (rendszerint az apa) notorikus iszákossága gyakran ismétlődő viszályos helyzeteket Idézett elő, esetleg mindketten (többnyire az anya) erkölcstelen életet folytattak. A szülők, testvérek vagy a fia­talkorúakkal együttélő közeli rokonok antiszociális viselkedé­sének és példamutatásának szintén jelentős szerepe van a probléma szempontjából. Az if­júság a serdülőkorban, s ezt megelőzően igyekszik alkalmaz­kodni a felnőttekhez, utánozza magatartásukat. Amennyiben a hozzá legközelebb álló környe­zetben — a családban bűnözés­sel találkozik, fennáll az a ve­szély, hogy a rossz példát fenn­tartás nélkül átveszi és elsajá­títja. Közismert, hogy a több­gyermekes családokban a na­gyobb testvérek, nénik, bácsik vagy szülők „megfertőzték" a kisebb gyermekeket. A MEGELŐZÉS ALAPJA a csa­ládi viszonyok javítása. Az olyan helyeken, ahol a család zsú­folt helyiségekben él, 1 ahol nin­csenek meg a feltételek a hi­giénia legelemibb követelmé­nyeinek betartására, az illedel­messég és intimitás megtartá­sára sem, a gyermek érzelmi fejlődése egészségtelen lesz és rossz tulajdonságokhoz vezet­het. Azonban a legnehezebb gazdasági körülmények közt sem szükségszerű, hogy bekö­vetkezzen és a legtöbb esetben nem is következik be a bűnözés. A szülők személyi tulajdonsá­gai, tettei, érzelmi kapcsolatai, a szülők és a gyermekek közti viszony, az apa példamutatása és az anya szeretete a legvi­szontagságosabb gazdasági-szo­ciális körülmények közt is biz­tosíthatja a gyermekek számá­ra a személyiség egészséges és harmonikus fejlődésének alap­ját, az elégedettség és bizton­ságérzet légkörét. Az Iskola szempontjából „riasztócsengő" a diák iskola­kerülése, — mely szorosan ösz­szefügg az oktatás iránti érdek­telenséggel — és a jó képessé­gek ellenére megmutatkozó rossz eredmények. A bűnözésre hajló tanulók szeretnek feltűn­ni, bátorságukkal, magatartá­sukkal és agresszivitásukkal akarnak másoknak is tetszeni. Ha ilyen esetben nem általáno­san, hanem egyéni módon já­runk el, esetleg sikerül feléb­reszteni és megtartani a gyer­meknek valamilyen tantárgy Iránti érdeklődését, melyben kitűnhet. Ez a gyermek és a közösség közti kapcsolat meg­tartásának egyik formája. Az érdekkörökben szintén találha­tunk olyan tevékenységet, mely tekintetbe veszi a bűnözésre hajlamos fiatal valamilyen jel­lembeli sajátosságát (kaland­vágy, agresszivitás, harciasság stb.), s ennek megfelelően pél­dául kerékpározással, motoriz­mussal, turisztikával, csoportos játékokkal leköthetjük figyel­mét. SIKERES MEGELŐZÉS persze, csak a gyermekkel és a fiatal­lal kapcsolatban levő minden tényező figyelembe vételével érhető el. MARIA VALLAŠEKOVÁ pszichológus Eva Trizuljáková kiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents