Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-06 / 95 szám, csütörtök

G rúziában, a Cinandált szovhoz őszi színekben pompázó parkjában veftem először alaposan szemügyre CSAHCSAX ADZET. Pedig már né­hány napja együtt utazgattunk Kaukázusontúl vidé­kén, a katonai küldöttséggel. Trópustas öltözéket vi­selt, miként a környéken állomásozó szovjet csapatok többi katonája. Széles karimĹfú panamakalapja alól kilógott egy rakoncátlan, fekete hajtincs, sárgásbarna arca, kissé lerde vágású szeme csupa mosoly, csupa ifjúság. Beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy Csahcsa­vadze azerbajdzsán nemzetiségű, de egész családja Grúziában él. Édesapja végigharcolta a Nagy Honvé­dő Háborút, négyszer megsebesült, de felépült. Most brlgádvezető egy szőlő- és teatermelő kolhozban. — Igaz, hogy Moszkvában Malinovszkij elvtársnál Is jártak? — szegezte nekem a kérdést váratlanul Csahcsavadze. — Igen, jártunk — feleltem. — Hosszasan elbeszél­getett velünk. — Szívélyes ember, ugye? — nézett rám Csahcsa­vadze — Nagyon szívélyes — bólintottam. — Gyorsan megtaláltuk a közős témát, hiszen Malinovszkij elv­társ jól ismeri a szocialista országokat, a felszabadí­tó harcok idején Csehszlovákia jelentős részéből is a II. Ukrán Front erői űzték ki a fasisztákat. S e front­nak ő volt a parancsnoka. — Egyszer az én apám is találkozott vele — mond­ta a katona. — Különös eset volt. Érdekli? — Nagyon. Csahcsavadze szavai nyomán felelevenedtek édes­apja legdédelgetettebb háborús emlékének részletei. Nyugat-Ukrajna, 1944 kora ősze. A fassi—Kisinyov körzetében a II. és a III. Ukrán Front erőinek sikeres előretörése után Malinovszkij és Tolbuhin elvtárs — a két j r ont parancsnok — megkapta a Szovjetunió marsallja címet, A szovjet csapatok folytatták az előretörést. Meg­kezdődtek az őszt esőzések. A tüzéreknek számos helyen különösen nehéz, felázott terepen kellett elő­rehatolniuk. Napok óta alig pihentek. Egy esős, viha­A marsall es a közkatona ros éjszaka az üteg, amelyben Csahcsavadze édesapja tizedesként szolgált, tüzelőállást foglalt el. Másnap reggelre várták a további parancsot. Az üteg kato­nái, mint ledőlt gabonazsákok, pihentek a lövegek mellett. Pedig a metsző szél szúrós esőt vágott az arcukba. Ráadásul nem is alhatott mindegyikük. Csahcsavadze tizedes és rajának egyik katonája őr­ségben állt. Ruhájuk átázott és a dühöngő szél cu­darul átfagyasztotta őket. — De jó lenne valami ló száraz helyen, meleg fe­dél alatt szunyókálniI — sóhajtotta Csahcsavadze. — Meleg fedél? Az legfeljebb a tábornok elvtársak­nak jut! — kesergett fáradtságtól kimerült társa. — Azoknak kell is — bólintott Csahcsavadze. — Különben eláznának a hadműveleti térképek, hékásl A harcos továbbra ts meleg szobáról, puha ágyról ábrándozott és váltig hajtogatta, hogy a tábornok elvtársak bizonyára ilyen helyen pihennek azon a cu­dar éjszakán. Vágott a szél, szúrt az eső. Az éjt homályban egy­szeriben motorzúgás hallatszott. Gépkocsi érkezett és alig száz méternyire leállt. A járműből hárman ki­szálltak és a szélnek nekifeszülve gyalogszerrel kö­zeledtek. -— Allfl — kiáltott ráfuk fenyegetően Csahcsavadze. — A jelszót! Megmondták a jelszót. Csahcsavadze valamivel közelebb engedte őket. — föfjön csak ide elvtárs! — intett neki az élen haladó. — Örségben vagyok! — vágta vissza a tizedes. — No, hát ha őrségben van, akkor mondja meg, merre van a törzsük! A parancsnokot keressük! A szélrongyolta felhők közül hirtelen kivillant a holdfény. Megvilágította a három ismeretlent. A két tüzér lába a földbe gyökerezett. Ekkor látták, hogy azok hárman tábornokok... Sőt! — nagy ég! — egyikük paroliján valódi marsaili csillag tündöklik! A tizedes és társa hosszú másodpercekig mukkanni sem tudott. Ml lesz most?... Egy valóságos mar sál­lal beszéltek foghegyről a sötétben. Átázott, szélfa­gyasztotta öltözéküket tüstént melegnek érezték. A marsall felismerte a helyzetet. — Csak semmi Ijedtség elvtársak! Vezessenek ben­nünket a törzshöz! — Igen! Igen! — felelte Csahcsavadze, de nem tud­ta, mit tegyen. Az őrhelyet nem hagyhatják el. — Marsall elvtárs, jelentem, az őrhelyünket nem hagyhatjuk el! De tessék csak itt egyenesen a fasor mellett, azután balra, a horhos felél — Jól van, tüzérek! — bólintott a marsall. — Csak vigyázzanak a lövegekre. A marsall és a két tábornok újra nekifeszült a szél­nek. Amikor eltűntek a sötében, Csahcsavadze őrtár­sa csak nagy sokára kezdett feleszmélni. — Tyű, a keservit, de melegem lett! — Az előbb még arról panaszkodtál, hogy fázol — korholta őt Csahcsavadze. — Meg azt is mondtad, hogy a tábornok elvtársak ilyen időben biztosan kt sem mozdulnak. Es látod, még a marsall elvtárs Is!.,. A tizedes és a közkatona másnap reggel, váltás után tudta meg, hogy az éjszakat látogató maga a frontparancsnok, Rogyion MALINOVSZKIJ marsall volt. BERTALAN ISTVÁN A halál orvul támad Az ember nem tudja, mikot és hol támad rá a halál. Tá­madhat rohanó gépkocsi, vágta­tó mozdony, vagy vezetékekbe zárt áram képében, de támad­hat láthatatlanul, elrejtőzhet az emberi szervezetben, a sejtek titokzatos világában. Mária Pechová 45 éves asz­szony, 5 gyermek anyja szintén nem tudta, hol leselkedik rá a halál. Nem tudta, hogy a testét alkotó sejtek szervezetének egyik réázében nem azért sza­porodnak, hogy az elhalt sejte­ket pótolják, hanem — a termé­szet szabályainak ellenszegül­ve — el akarták pusztítani az 5-gyermekes anya életét. Egyes szakemberek szerint a rákos megbetegedés korunk tü­net8. Mások szerint éppen az adott lehetőséget a rosszindula­tú daganatok elburjánzására, hogy különböző egyéb betegsé­gek leküzdésével meghosszab­bítottuk az emberi életet. A sok különböző szempont között csak egy bizonyos: hogy a világ tudósainak minden igyekezete ellenére egyelőre még nem tu­dunk kellőképpen védekezni a rák ellen. Azonban két út helyességéről már meggyőződtünk. Az egyik a kromozómák változásainak tudományos módszerekkel való kutatása, a másik pedig az im­munóbiológia, az a tudomány, amely az emberi test szövetei­nek reakcióját vizsgálja. A szakemberek remélik, hogy e két út egyszer majd találkozik, s akkor a rák ellen küzdők se­rege már gyorsabban haladhat előre. Egyelőre azonban csupán szórványos sikerekről érkeznek hírek, amelyeket nem lehet ál­talánosítani. Sok közöttük a va­lótlanság, amely csak hiú re­ményeket táplál az emberiség­ben. Bizonyos, hogy titokzatos, minden törvényszerűségtől füg­getlen betegséggel állunk szem­ben. Hogy mennyire titokzatos, mennyire kiszámíthatatlan, azt egy egerekkel végzett kísérlet is bizonyítja: A mesterségesen megfertőzött egereket egészsé­ges egyedekkel együtt erősen mágneses térbe helyezték. Az egészséges egyedek egytől-egyig elpusztultak, a betegek átélték és többségük meggyógyult. A jelenség okát a tudósok a mai napig sem tudták megállapíta­ni. A szakemberek véleménye szerint a rák fölött csak a 2000. esztendőben tudunk győzelmet aratni. Ennek egyik oka az, hogy az anyagi eszközöket fegy­verkezésre, agresszív vagy hi­degháborúkra és ellenséges pro­pagandatevékenységre használ­ják fel. Ma már megállapították, hogy az életforma és a táplálék a rá­kos megbetegedés hatékony tő' nyezői. A városi ember, aki ki­pufogó gázoktól, füsttől fertő­zött levegőben él, sőt maga Is dohányos, hajlamosabb a meg­betegedésre, mint a falusi. De az általánosítás itt sem helyt­álló. Mert vajon mivel indokol­ható annak az erdésznek a tra­gédiája, aki egész életében nem dohányzott, a tiszta levegőjű erdőket ]árta és a tüdőrák 45 éves korában végzett vele. Ez­zel szemben a statisztika alap­ján állíthatjuk, hogy a bőrrá­kot előbb kapja meg a kémény­seprő, mint a könyvelő, hogy a gégerákra a tanítók, színészek, énekesek hajlamosak. Ezek a kérdések még válaszra várnak. Viszont bizonyos, hogy senki nem várhatja ölbe tett kézzel a fellázadt sejtek orvtámadását, mert mindenkinek tudnia kell, hogy az idejekorán megállapí­tott betegség, vagy a megbete­gedésre való hajlam, már bizo­nyos mértékben a gyógyulás re­ményével kecsegtet. Mária Pechová esete nem szenzáció. Mint a csehszlová­kiai asszony.ok többségét, 30 esztendős korában berendelték onkológiai vizsgálatra. Lehetsé­ges, hogy a rovatolt nyomtatvá­nyon nem ezt tüntették fel, ha­nem esetleg mással indokolták jelentkezésének szükségességét. Lehet, hogy a szokásos vizsgá­latra jelentkezett, mert hiszen a ráktól való félelem igen sok asszonyból depressziót vált ki. Mária Pechová megjelent a vizsgálaton, és ez mentette meg az életét. Egy könnyű operáció következett, és öt év múlva — tehát az orvosok által kritikus­nak tartott várakozási idő után — elmondhatta magáról, hogy teljesen egészséges. Ma már nyugodtan és vidáman siet ott­hona felé, szeretteihez, Krumlov városába. A Český Krumlov-1 járásban évente több mint négyezer asz­szony jelentkezik szűrővizsgá­latra. Ezt az adatot csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha fi­gyelembe vesszük, hogy Bécs­ben az elmúlt évben havonta át­lag 241 asszony vetette alá ma­gát a vizsgálatoknak. A rend­szeres és ilyen nagyarányú vizs­gálatokat, mint az 50 ezer la­kosú krumlovi járás, még a na­gyon gazdag Svédország sem engedheti meg magának. A szűrővizsgálatokat ma már hazánk minden területén meg­szervezték. Nem csupán glne­kológiai vizsgálatokról van szó, mert az onkológiai megelőzés hatékony segítséget nyújt az orvostudomány minden ágában. Ez érthető Is, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgálatok megkövetelik különösen a bőr­gyógyászok, a belgyógyászok, a fogászok, a sebészek, a szemé­szek, az orr-, gége- és tudőspe­cialisták, valamint az ideggyó­gyászok együttműködését. Dr. Bohumil Novák, a Český Krumlov-i járási kórház gineko­lógiai osztályának főorvosa sta­tisztikai adatokkal bizonyíthat­ja a megelőző vizsgálatok fon­tosságát. Négyezer jelentkező­ből a járás területén 1963-ban 31, 1964-ben 19, 1965-ben 29 esetben állapították meg a be­tegségre való hajlamot. Konkrét megbetegedést 1963-ban 10, 1964-ben 9 és 1965-ben 3 pá­ciensnél állapítottak meg. Ezek természetesen rendszeres keze­lésben részesültek és szükség szerint részesülnek a mai napig is. Az eredmények még jobbak lennének, ha növelni lehetne az ellenőrzésre behívottak számát. Ezzel kapcsolatban dr. Vladi­mír Svoboda, a szomszédos Čes­ké Budéjovice-i járás onkológu­sa keresi a megoldást. Vélemé­nye szerint: „Az ellenőrzés nö­velésének feltétele a helyes egészségügyi felvilágosító mun­ka, amely kellő formában tájé­koztatja a nyilvánosságot az ak­ció fontosságáról. Ez nagyon fontos, mert ha az orvosok nem fejtenek ki onkológiai népne­velést, akkor a lakosság máshol szerzi be az információkat, ame­lyekből minden körülmények között csak hamis, torzult és veszélyes következtetéseket vonhat le. Dr. Svoboda elveit a gyakor­latban is igyekszik megvalósíta­ni: szóban és írásban harcol a megelőzés széles körű megva­lósításáért, a pácienseket láto­gatja, kollégáit oktatja, felsze­reli az üzemek rendelőit a szükséges műszerekkel, és mindezt nemcsak a saját járá­sában, hanem a szomszédos já­rások területén Is. Természete­sen harcolnia kell a felettes szervekkel is, mert hiszen mindez pénzbe, nagyon sok pénzbe kerül, s az eredmény bi­zony nem látható azonnal. A statisztikai adatok azonban iga­zolják harcának helyességét és bizonyítják, hogy ebben a kis járásban hány asszonyt sikerült megmenteni a biztos haláltól. (SVÉT v obrazech) F elesleges lenne szépítgetni a dolgot: Panyitdarócon alig akadt valaki, akinek ne támadtak volna visszás érzései, amikor híre ment, hogy Tőrincsről 7 cigánycsaládot be­telepítenek a faluba. Tőrincsen ugyanis felszámolják a cigány­negyedet ... Az aggályoskodás indokolt volt. Ismert tény volt, hogy Tőrin­csen meglehetősen kulturálatlan viszo­nyok között éltek a cigányok. Félő volt, hogy a régi „szokáso­kat" az új lakóhelyen is ápolni fogják. — így történt? — kérdeztem Kertész Gé zát, a HNB titkárát. — Csak részben. Igaz, hogy még mindig több fejfájást okoz­nak a HNB közrendészeti bizottságának, mint a többi polgár, de a valóság felülmúlja a várakozást: csaknem kivétel nélkül mun­kaviszonyban vannak, sőt egyesekre minden munkát nyugodtan rábízhatnak. S a fiatalok? Hogyan illeszkedtek be ők az új helyzetbe, az új környezetbe? Erre a kérdésre egy véletlen találkozás adott választ. A falut járva, jónövésű, 15 éves fiúval találkoztam. — ö is egyike a jövevényeknek — mondotta a titkár. Berky Flórián a losonci 1. számú kilencéves iskola tanulója. Apja a Losonci Járási Építőipari Vállalatban dolgozik, s hét gyer­mek várja otthon az előleget és a fizetést. — Mi szeretnél lenni, Flórián, ha befejezed az Iskolát? — kérdezte a fiútól a HNB titkára. — Poltárra szeretnék menni, mezőgazdasági szakiskolába, -—< mondta a fiú kissé félénken. Ez már az új környezet hatása. Ugyanis a faluban letelepített cigányok közül többen a helyi állami gazdaságban dolgoznak. S ez már megmutatkozik a fiatalok gondolkodásában, tervezésé­ben is. Segítő kezet nyújtott nekik a társadalom. S örvendetes, hogy ők ezt örömmel el is fogadták. Legalábbis Panyitdarócon... AGÖCS VILMOS Kérjen felvilágosítást a szaküzletekben: TELEVIZE ŽELEZÄÉSTVÍ ELEKTRO F0T0-KIN0 SP0RT0VNÍP0TŔEBY • Szabad rendelkezésű kölcsön • Kiegészítő kölcsön • Célkölcsön az azonnali vásárlás három lehetősége! ŰF-290 | f IV.

Next

/
Thumbnails
Contents