Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-01 / 90 szám, szombat

Eredmények és kérdőjelek Beszélgetés ONDREJ BARTO elvtárssal, a losonci járási pártbizottság vezető titkárával Az új esztendővel egész nép­gazdaságunkban bevezetett gaz­daságirányítási rendszer már kezd érvényesülni, és egyes te­rületeken bizonyos eredményei mutatkoznak. Elsősorban azok­nál a vállalatoknál, amelyek már a múlt évben is érvényesí­tették az új gazdaságirányítási rendszer néhány elemét, s Így tapasztalatokat szerezve, köny­nyebben térnek át a komplex bevezetésére. Az üzemek terme­lését mindjobban a fogyasztói igények, a kereslet határozza meg. Ez szükségszerűen követ­kezik abból az alapelvből, hogy most már a vállalatok termelé­sükből, illetve gyártmányaik ér­tékesítéséből tartják fenn ma­gukat. Am a vállalatoknak szá­mos nehézséggel és előre nem látott problémával kell meg­küzdeniük éppen annak érdeké­ben, hogy termelésük a valós igényeket és szükségleteket elé­gítse ki. Milyen nehézségek és problé­mák ezek? Erről és a járás éle­tével összefüggő más kérdések­ről beszélgettünk Ondrej Barto elvtárssal, a losonci járási párt­bizottság vezetőtttkárával. HATMILLIÓ NYERESÉGRÉSZESEDÉS A losonci járás ipari üzemei a múlt évben jelentős eredmé­nyeket értek el. A lónyabányai magnezitüzem kivételével tel­jesítették, illetve túlteljesítették tervüket. Az új gazdaságirányí­tási rendszer egyes elemei ér­vényesítésének tudható be, hogy a vállalatok tervtúlteljesí­tése már nem jelentette az el­fekvő készletek, az eladatlan áruk növekedését, mivel ax iizemek igazodva a kereslethez, olyan árukat termeltek, melyek vevőre találnak. Ezt igazolja néhány pénzügyi adat. Az üze­mek bruttó jövedelmi tervüket 20 millió koronával, bruttó nye­reségüket 12 millióval, nettó nyereség! tervüket pedig több mint 16 millió koronával telje­sítették túl. Ennek eredménye­képpen a bruttó jövedelem utá­ni befizetéseket is több mint 14 millióval teljesítették túl és az évi nyereségrészesedésre 8 millió koronát fordítottak. Fon­tos körülményként kell meg-­említenl, hogy a vállalatok ter­melési tervük túlteljesítését a munkatermelékenység növelé­sével érték el. Jó eredményeket értek el az exportban is. Mind a szocialista, mind a kapitalis­ta államokba irányuló kivitelt túlteljesítették, ami 1,5 millió deviza korona többlet bevételt jelentett a népgazdaságnak. AZ ÖNÁLLÓSÁG ADVA VAN, DE ... Az eredmények kétségkívül azt bizonyítják, hogy az új gaz­daságirányítási rendszer egyes elemeinek érvényesítése admi­nisztratív előírások nélkül is a kívánt irányba tejeli az üzemek termelőtevékenységét. Jelentős szerepet játszik ebben az új gazdaságirányítási rendszernek az az alapelve, hogy a vállala­toknak már nem sznljiák meg direktív módon a termelési ter­vüket, hanem a szakágazati igazgatóságok csak a bruttó jö­vedelmet és a bruttó jövedelem utáni befizetéseket írják elő. A termelésre vonatkozóan csupán tájékoztató jellegű információ­kat adnak, s az üzemek maguk döntenek termelési programjuk­ról. Ezáltal pedig jelentősen megnőtt a vállalatok önállósá­ga és felelőssége. Milyenek a tapasztalatok a vállalati önállóság érvényesü­lését illetően a járás ipari üzemeiben? Az önállóság nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is adva van. A vállalatok nemcsak ter­melési programjuk meghatáro­zásában kaptak szabadabb ke­zet, hanem az exportban is. A zlatnói üveggyár — a külke­reskedelmi szervek bevonásával — önállóan köt szerződéseket külföldi cégekkel. A közbeeső szervek kiiktatása a többi közt azzal az előnnyel jár, hogy a vállalatnak módjában áll meg­ismerni a megrendelő kívánsá­gait, s a termelést annak meg­felelően megszabni. Am Igaz az is, hogy a válla­lati önállóság érvényesülésének ma még sok akadálya van. A szakágazati igazgatóságok a vállalatoknak sem nyersanya­got, sem piacot nem szereznek. Mindkettő az üzemek hatáskö­rébe tartozik. S itt kezdődnek a problémák a szállító-átvevő kapcsolatokkal. Ma még ugyan­is az a helyzet, hogy nem az át­vevő diktál a szállítónak, ha­nem fordítva. Ennek pedig az a következménye, hogy az üze­mek gyakran nem olyan nyers anyagot kapnak, amilyenre szükségük van, hanem amilyet a szállító vállalat éppen ad ne­kik. Az üzemnek ebből kell ter­melnie, s ez nem mindig elő­nyős sem az üzemnek, sem a népgazdaságnak. Igaz, hogy az új gazdaságirányítási rendszer elvei szerint az üzemek szaba­don választják meg szállítóikat, sőt, ha úgy látják jónak, akkor külföldről is beszerezhetnek nyersanyagot, ezeknek az el­veknek az érvényesítésére azon­ban még nincsenek meg a fel­tételek. A nem megfelelő nyers­anyag sokszor nehéz helyzet elé állítja az üzemeket. A zlat­nói üveggyárban történt, hogy gyenge minőségű nyersanyagot kaptak; és mivel ennek ellené­re megfelelő árut akartak ter­melni, új gyártási technológiát kellett kidolgozniuk. Az ilyes­mi viszont nagy időveszteség­gel jár, és megdrágítja a ter melést. Amikor a vállalatok a nyers­anyag beszerzése torén ilyen nehézségekkel küszködnek, ugyanakkor megnőttek a terme­kek minőségével szemben lá masztott követelmények. S MI a felhasználók, sem a kereskede­lem nem hajlandó átvenni a mi­nőségileg kifogásolható árut, vagy ha igen, akkor árcsökken­tést követel. Ez pedig a vál­lalatoknak anvagi r;t jelent. így jelentkezik az az el lentmondás, amely gátolja a vallalatl önállóság érvényesülé sét, kihat a termelésre és az üzemek gazdasági helyzetére. Nem utolsósorban ebben az el­lentmondásban — anyagbeszer­zési nehézségek egyfelől, a ter­mékekkel szemben támasztott minőségi követelmények másfe­lől — van az oka annak, hogy a járás egyes üzemeinek még most sincs meg az ez évi terme­lési tervük. AM! A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS SZAKOSÍTÁSÁT SÜRGETI Kedvező feltételekkel indult a járás mezőgazdasága az új irányítási rendszer bevezetésé­ben. Ugyanis a járásban már je­lentős eredményeket értek el a mezőgazdasági termelés szako­sításaban és koncentrálásában, jellemző erre, hogy például a sertéshúsnak majdnem a felét 14 nagyhizlaldában állítják elő. Hasonló a helyzet a tojás ter­melésében Is. A termelés sza­kosítását több körülmény teszi sürgetővé. Ezek: a járás e; ösen mezőgazdasági jellege, nagy kiterjedése, a rossz szállítási lehetőségek, amelyek az érté­kesítési lehetőségeket gátolják és az, hogy a járás lakossága nagy többségének életszínvona­la, egész életmódja a mezőgaz dasági termelés színvonalától függ. Éppen ezért nemcsak ter­melési, hánem szociális kérdés is, hogy a szakosítás révén ma­gas jövedelmezőségű nagyüze­mi gazdaságokat hozzanak lét­re. M IPOLY SZABÁLYOZÁSA A losonci járás mezőgazdasá­gának fejlesztésében nagy je­lentőséggel bír az Ipoly szabá­lyozása. Az Ipoly, tetemes ká­rokat okozva, minden évben je­lentős területeket önt el. Ta­valy például 14 000 hektárt. Óriási vesztesége ez a mező­gazdaságnak. Ez még inkább szembetűnőbb akkor, ha tekin­tetbe vesszük, hogy a közép szlovákiai kerület mezőgazdasá­gi piaci termelésének 34,8 szá­zalékát a losonci és a rimaszom­bati járás adja. Az előbbiben az Ipolyt, az utóbbiban pedig a Sajót kell megzabolázni s ez­zel nagy kiterjedésű területe­ket ármentesíteni. Az Ipoly szabályozása eredményeként — amelyet Csehszlovákia és Ma­gyarország közösen valósítanak meg — nemcsak jelentős kiter­jedésű mezőgazdasági művelés­re alkalmas területet ármente­sítenek, hanem megjavul a föl­dek minősége, nagyobb hektár­hozamokat érhetnek el s ennél fogva nő a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme is. A. járás­ban az Ipoly szabályozásának nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az állattenyésztés fejlesz­tése szempontjából is, mivel a folyó mentén nagy kiterjedésű rétek és legelők vannak, ame­lyeknek a termését az árvíz év­ről évre tönkreteszi. A rétek hektárhozama most csak 800 korona, viszont a szabályozás után majdnem hatszorosára, 4600 koronára emelkedik. Ki­számították, hogy a folyó sza­bályozásának költségei nyolc év alatt megtérülnek. Kérdés most már az, hogy a beruházási lehetőségektől függően az Ipoly szabályozása milyen ütemben valőjul meg. A BŰVÖS KÖR Bármily jelentős is az Ipoly szabályozása, a losonci járás­ban sok még a további megol­datlan kérdés. Az ipari üzemek a járás lakosságának nem tud­nak elegendő munkaalkalmat biztosítani. Ugyanakkor a me­zőgazdasági termelés fejleszté­se, gépesítése egyre több mwi kaeröt szabadít fel. A járásból 5400 ember jár el dolgozni, eb­ből több mint 2000 a közép­szlovákiai kerületen kívül talál csak munkát. Az átlagosnál is kedvezőtle­nebb a helyzet a volt kékkői járásban. A losonci járás 154 köz .égéből 68, a 137 000 lakos­ból pedig 42 000 ember él ezen a vidéken. Ebből a nagy számú lakosságból viszont mindössze 12 300 van munkaviszonyban, ebből is 7400 a mezőgazdaság­ból dolgozik. Nem kielégítő a közlekedési hálózat sem, annak ellenére, hogy lényegében min­den község be van kapcsolva az aulóbuszhálózatba. Az autó­buszvonalak túlzsúfoltak, ami érthető, hiszen a 68 községből csupán három községen halad keresztül a vasút. S itt, ezzel Kezdődnek a problémák és a gondok. A bűvös kör, amelyből úgy látszik nem lehet kitörni: minek az ipartelepítés ha nincs vasút, minek a vasút, ha nincs ipar. Súlyos gond ez, mivel csak központi beruházással old­ható meg. A járás vezetői tud­ják, hogy az Ilyen igényeket nem lehat kielégíteni máról holnapra, ugyanakkor elgondol knzlató az érvelésük, hogy ha megépülne a Kékkő—Párkány vasútvonal, akkor 110 km el megrövidülne a pótori szén szál lítása, amely most részben Ma­gyarországon keresztül Losonc —Zólyom vonalon jut el Párká­nyig. A vasút megépítésével nem­csak az iparosítás nyerne, s ennek eredményeképpen jobb foglalkoztatási lehetőségek te remtődnének, hanem kedvezőbb feltételek lennének e vidék kulturális fejlődésére Is. A ked­vezőtlen közlekedési viszonyok szükségszerűen kihatnak az is­koláztatásra, a továbbtanulásra is. A járás gazdaságilag fejlet­tebb részeihez viszonyítva e te­rület községeiből aránytalanul kevesebb gyerek kerül közép­vagy főiskolára. Egyet kell értenünk Barto elvtárssal, an-ikor Hendrych elvtársnak n. Központi Bizottság február', illésén elmondott be­szédéből idézett: A nemzetiségi kérdés adott esetben mint szo ciális kérdés jelentkezhet. Eb­ben az esetben valóban erről van szó. BÁTKY LÁSZLÓ JAROSLAV HEYROVSKÝ NOBEL-DÍJAS AKADÉMIKUS K. Gfirth felvétele EMBER, TUDÓS, TANÍTÓ Amikor Heyrovský akadémikus haláláról értesültem, kü­lönleges, fájó érzés fogott el. A tanítványban mély nyomot hagy az atyai jóakaró, a tanító elvesztése, akí a tudomány útvesztőin halafdva irányította és mindig biztos támasza volt. Heyrovský tudományos pályája a 20-as években kezdődik, amikor Kučera és Brauner professzor mellett mint a prágai Károly Egyetem docense és később professzora felfedezi a polarográfiát, amelyről az első tudományos értekezést 1922­ben teszi közzé. A polarográfia, mint új módszer egyből for­radalmasítja az elektrokémiát, azt a tudományágat, amely az elektromos áram oldatokra tett hatását vizsgálja. A polarográfia gyors és széles körű elterjedését két té­nyezőnek köszönheti. Elsősorban annak, hogy felfedezése idejében olyan lehetőségeket nyújtott, amelyeket más mód szerek nélkülöztek, másodsorban Heyrovský professzor cél­tudatos munkásságának. Ű M. Faraday angol tudóst tekin­tette eszményképének, és annak ismert jelszava volt olvas ható dolgozószobájának a falán: Work, finish, publish! Dol­gozz, munkádat vidd dűlőre és elért eredményeidet tedd kőzzél -j­Heyrovský életpályáját a céltudatosság, a rendszeres mun ka, a hangyaszorgalom, a rendkívüli kitartás, különösen pe­dig a szerénység jellemezte. Mint tudós elnyerte a legna gyobb nemzetközi elismerést: megkapta a Nobel-díjat, ezenkívül számos belföldi és külföidi kitüntetés és megtisz teltetés érte. Emberi nagyságának legnagyobb elismerését viszont azok a mély benyomások tükrözik, amelyeket mun­katársaiban, tanítványaiban és mindenkiben ha'gyott, aki ót ismerte. Mint pedagógus, szervező-kutató programjába szá­mos bel- és külföidi fiatal kutatót kapcsol be, munkájukat irányítja és értékeli. Ennek köszönhető, hogy oly iskolát épített ki maga körül és az egész világon, amilyen kevés tu­dósnak sikerült. Szigorú, de igazságos tanító, aki minden­ben példakép volt, de munkatársaitól nem kívánt többet, mint amennyit önmaga el tudott érni. Széles látókörű tudós volt, anyanyelvén kívül folyékonyan beszéli angolul, néme­tül és franciául. Rendkívüli vonzalmat érzett Szlovákia és népe iránt. Tanítványai között sok szlovák volt, akik a polarroi> ráfiát áiüitették szűkebb hazánkba és ennek köszönhető, hogy nálunk is jelentős intézményekben neves szlovák tudó sok foglalkoznak polarográfiával. Legjelesebb tanítványa Ilkovič akadémikus, a bratislavai Műszaki Főiskola tánára, aki a 30-as években dolgozott mellette és egyenletével, amely a polarografia egyik legjelentősebb sarkköve, világ hírnévre tett szert. További tanítványai Dillinger és Stan kovia'nský professzorok, a bratislavai Komenský Egyetem tanárai. A fiatalabb nemzedék képviselői főleg a tudomány egyetem szervetlen és fizikai-kémiai tanszékén, a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia' farmakológiai intézetében, vi rológiai intézetében, a Szlovák Tudományos Akadémia szer­ves kémiai intézetében és az országos gyógyszerellenőrzo intézetben dolgoznak Bratislavaba-n. Heyrovský szívesen járt Szlovákiába. Minden alkalommal részt vett a hagyományos Selmecbányái országos vegyészkongrasszuson, és a jelentő­sebb, nemzetközi jellegű polarográfiával és oszcillopolaro gráfjával foglalkozó értekezletek Smolenicén, az akadémia alkoto otthonában zajlottak le. Jelentősek Heyrovský professzor magyarországi kďpcsula tai is. Ott először 1954-ben járt; magas kitüntetést — az Eötvös Lóránt Tudományegyelem díszdoktori okleveletét vet­te át. Az a megtiszteltetés ért, hogy kísérője voltam, és így alkalmam volt megfigyelni benyomásait. Csodálattal töltö'­te el az a tempó, ahogy ez az ország épült. Felejthetetlen szá­momra az a margitszigeti séta és egy szűkebb körű esti megbeszélés 1954 őszén, ahol először vetődött fel a Nőbe! dijra felterjesztés gondolata. Meleg barátság fűzte Proszt Jíinos és néhai Schulek Elemér akadémikus egyetemi taná rokhoz. A fiatalabb korosztályból is vannak tanítvány íi 1955-ben rendeztük meg az első csehszlovák —magyar pola rográfiás konferenciát, amely később hagyománnyá vá;t A gyakorlati polarográfiával foglalkozó könyve fordításom ban 1954 ben jelent meg magyar nyelven. Személyesen húsz évvel ezelőtt ismertem mug Heyrovský professzort prágai intézetében. A rák és vele rokon meg­betegedések vérkórképét vizsgáltuk polarográfiásan. SOK szakmai mebeszélésen, de más alkalmakkor is: konferencia kon vagy a magánéletében is volt alkalmam közelebbről megismerni nagy egyéniségét, amelynek domináló vonása a humanizmus volt. Elve volt, hogy a tudomány az a fontos tényező, amelyen keresztül közelebb jutnak egymáshoz a különböző ajkú és felfogású emberek, és ennek az elvnek szentelte egész életét. Mi szakmabeliek egymás között a po larográfisták nemzetközi családjáról beszéltünk. Tudomá nyos munkásságát tovább viszik tanítványai az egész or­szágban és az egész világon, ebben jelentős szerepet tőit be Michal fia, aki atyja nyomdokain halad, , Most, hogy Heyrovský professzor örökre eltávozott so­rainkból, mély tisztelettel hajtjuk meg a kegyelet zászlaját előtte, mint tudós, mint ember és mint tanító előtt. Mindig hálával fogunk rá emlékezni és köszönettel tartozunk neki mindazért, amit az emberiségnek, nemzetének és nekünk tanítványainak adott. MOLNÁR LÁSZLÓ, a kémiai tudományok kandidátusa

Next

/
Thumbnails
Contents