Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-04 / 93 szám, kedd

A15 évesek érdekében A TANTESTÜLETEKET, az üzemek s a vállalatok vezetőit, a szülőket és általában lakos­ságunk széles rétegeit évről évre foglalkoztatják a 15 éves serdülő fiatalok elhelyezkedé­sének problémái. Szocialista társadalmunk egyik jellegzetessége, hogy már születése napjától kezdve törő­dik a társadalom minden tag­jával. Annak pedig fokozott fi­gyelmet szentel, hogy kellő is­ineretekkel felvértezve készül­jenek az életre s a mindennapi életben adódó feladatok teljesí­tésére. Magától értetődő tehát, hogy nem lehetünk közömbösek az Iránt sem, hol s miként ér­vényesülhetnek a már nem is­kolaköteles serdülő fiatalok. A kilencéves alapfokú Isko­lák pedagógusai — tekintettel a 15 évesek küszöbönálló elhe­lyezésével kapcsolatos igények­re — minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a fiatalokat tehetségük, képességeik és ér­deklődésük szerint készítsék elő jövőbeli hivatásukra. A ta­nítók arra törekszenek, hogy az iskolából távozó serdülő fiata­lok valóban otthonosan érez­yék magukat jövőbeli munka­helyükön és hasznos munká­jukkal ők is hozzájárulhassa­nak társadalmunk felvirágozta­tásához. Tudjuk, hogy a pedagógusok e munkájának rendkívül nagy politikai s gazdasági jelentősé­get kell tulajdonítanunk, hiszen lényegében tevőlegesen befo­lyásolják a munkaerők mind mennyiségi, mind minőségi fel­újulását. Ez a folyamat szerfö­lött fontos, mert alapjában vé­ve tőle függ a népgazdaságunk távlati fejlesztésével s kultú­ránk felvirágoztatásával össze­függő feladatok sikeres teljesí­tése. E problémák lehetőleg min­denre kiterjedő megoldáséra törekedve elsősorban a kővet­kező célkitűzéseket tartjuk szem előtt: — Népgazdaságunk fejlődési folyamatában helyre kell állí­tanunk a munkaerő-források s a munkaerők igénylése közötti egyensúlyt; — biztosítanunk kell a dol­gozók olyan szakképzését, amely — különös tekintettel a műszaki-tudományos forrada­lom folyamatára — mindenkép­pen a műszaki fejlesztés tá­masztotta igényekhez igazod­hatna s így erőteljesen támo­gathatná és minél előbb lehe­tővé tehetné a jelenleg még ex­tenzív közgazdaságunknak in­tenzív gazdasággá változtatá­sát. A legfelsőbb párt- és állami szervek erre való tekintettel már több ízben tárgyaltak a 15 éves serdülő fiatalok elhe­lyezésével s további szakkép­zésével kapcsolatos problémák­ról, amelyekkel az SZLKP leg­utóbbi kongresszusa s a CSKP XIII. kongresszusa is foglalko­zott. AMI A 15 EVES SERDÜLŐ fiatalok elhelyezését illeti, a leg­utóbbi években súlyos problé­mák, sőt aránytalanságok ls ál­landósulnak köztársaságunk csaknem minden kerületében. Ilyen sarkalatos, tehát minél előbbi megoldást Igénylő prob­léma a fiatalok előkészítése a pályaválasztásra. Erre vezethe­tő vissza az is, hogy a Művelő­désügyi Minisztérium 1962-ben közzétett Irányelvei értelmében minden alapfokú iskolában be­vezették a nevelő jellegű ta­nácsadás rendszerét, melynek gyakorlati érvényesülése azon­ban sok esetben alig áthidalha­tó nehézségekbe ütközik. A ne­velő-tanácsadó feladatra gyak­ran olyan tanítók kaptak meg­bízást, akik nem rendelkeztek a szükséges pedagógiai s élet­tapasztalattal, arról nem is be­szélve, hogy egyébként sem volt megalapozva sikeres munkfijuk feltétele. Ennek következtében nagyon gyakoriak voltak a ká­der-változások, a nevelő-tanács­adók közül sokan elkedvtele­nedtek, mert egyrészt nem ren deztek számukra rendszeres és színvonalas tanfolyamokat, másrészt olyan feladatok telje­sítését követelték tőlük, ame­lyekre — lehetőségeikhez mér­ten — illetékesek sem voltak, sőt azok az adott iskola feladat­körébe sem tartoztak. Az említett nevelőmunka ál­landó elhanyagolása végső fo­kon az eredeti célkitűzések tor­zítását eredményezte s odave­zetett, hogy a nevelő-tanács­adók meggyőződésük ellenére politikai, társadalmi, gazdasá­gi és pszichikai szempontból egyaránt ártalmas s általában elítélt, de egyébként kényelmes adminisztratív úton történő munkaerőtoborzásra kénysze­rültek. TAPASZTALATAINK s a kül­földi (a szocialista országok közül lengyelországi, jugoszlá­viai és szovjet) tapasztalatok arra utalnak, hogy bár az em­lített tanácsadás súlypontja ezentúl is az iskolákban lesz, mégis, szükségessé vált egy a jelenlegi tanácsadói-nevelő rendszert kiegészítő intézmény létesítése ls. Dolgozói a közép­és főiskolásoknak, szülőknek, pedagógusoknak segítséget nyújthatnának, hogy így sike­resen oldhassák meg a serdülő fiatalok nevelésével, szakképzé­sével, szellemi és szociális fej­lődésükkel kapcsolatban felme­rülő problémákat. E problémák elemzése arra utal, hogy elsősorban biztosíta­ni kell: a szakszerű segítséget pszichodidaktikai problémák megoldásában (pl. a tanuló egyéniségének tárgyilagos meg­ismerése különös tekintettel bi­zonyos tényekre, fogalmakra, folyamatokra, tevékenységekre stb.); a neveléssel s oktatással összefüggő problémák megoldá­sában (a fiatalokról megkülön­böztetett módon történő gondos­kodás stb.), továbbá szociális­pszichológiai kérdések megol­dásában (kapcsolatok az iskolá­ban éspedig a tanulók között, a tanulók s a tanítók között, a tanítók s a család között stb.); •— támogatást az oktatással s a pályaválasztással kapcsolatos problémák megoldásában (elő­készítés a jövőbeli foglalkozás­ra, további tanulmányok folyta­tására, pályaválasztásra stb.); — a fejlődési nehézségekkel küzdő serdülő fiatalok előmene­telét támogató pedagógiai-pszi­chológiai gondoskodást. Tekintettel ezekre a megol­dásra váró feladatokra, az SZNf elnöksége s az SZNT művelő­désügyi bizottsága is tanácsko­zott a nevelő-tanácsadói tevé­kenység célszerűbb megszerve­zéséről. AZ EMLÍTETT SZERVEK ha­tározatai értelmében Szlovákia minden kerületi székhelyén lé­tesültek pályaválasztási tanács­adók (központok) és már meg ls kezdték tevékenységüket. Je­lenleg folyamatban van e mun­kahelyek további kiépítése, anyagi megalapozása, és ellátá sa a szükséges munkaerőkkel, A Komenský Egyetem pszicho­lógiai intézetének hatáskörében dr. J. Koščo docens, kandidátus vezetésével hasonló központ lé­tesül és arra lesz hivatva, hogy tudományos módszerekkel irá­nyítsa a kerületi tanácsadói központok s az iskolák nevelő­tanácsudói tevékenységét. (Az SZNT művelődésügyi megbízot­ti hivatala múlt év december 8-án és 9-én szemináriumot ren­dezett a szóban forgó problé­mákról.) Hangsúlyozni szeretném, hogy a serdülő fiatalok elhelyezése nem lehet csupán az iskolák akciója. Az elhelyezkedést meg­előzően hosszan tartó, bonyo­lult nevelőmunkával kell a még iskolaköteles fiatalokat előké­szíteni és e célra a korszerű pszichológia, szociológia stb. eszközeit, tehát azokat az esz­közöket felhasználni, amelyek hasznosításához a jövőben min­den iskolai nevelő-tanácsadó­hak, a nemzeti bizottságok, va­lamint más szervek és szerve­zetek érdekelt dolgozóinak is értenie kellene. ERRE VALÓ TEKINTETTEL ja­vasolható, hogy a járási nem­zeti bizottságokon (éppúgy, mint eddig a kerületi nemzeti bizottságokon) is létesüljenek pályaválasztási tanácsadó köz pontok, amelyek a kerületi köz­pontok módszeres utasításai alapján közvetlenül nyújthatná­nak segítséget az adott járás serdülő fiataljainak az elhelyez­kedéssel összefüggő problémák megoldásában. GAAL GYULA, központi tanfelügyelő A podbrezová! Šverma Vasmű gyártmányai igen keresettek a külföldi piacokon is. A betono­zóacélt többek között Hollandiába, Nagy-Britanniába és a Szovjetunióba, az úgynevezett T­acélt és szögvasat az NSZK-ba, Egyiptomba, sőt Svédországba is exportálják. A vastag bádo­got Kanadába, Olaszországba, Libanonba, Kolumbiába, Ausztriába és sok más országba szál­lítják. Mindezeknek a termékeknek a györtása a képünkön látható acélöntődében kezdődik. (Bachan felvétele) Helyes irányban úszik a Irajó Az alsópéteri szövetkezet és a korszerű mezőgazdaság Az alsópéteri szövetkezetieknek nem irigylésre méltó a sor­suk. A 2780 hektáros, 18 kilométer hosszú határ kétharmad része homokos. E két tényező is arra utal, hogy valóban jó szakemberekre van itt szükség, hogy eredményes legyen a termelés. Az alsópéterieket a komáromi járásban már régen ismerik. Zamatos borukkal szereztek jó hírnevet a járás ha­tárain túl is. Aki nem ismerte a gazdaság belső életét, felté­telezhette, hogy ezek a szövetkezeti tagok júl gazdálkodnak. Szép jövedelmük lehet a borból. A valóság azonban az, hogy a bort el kellett adni, mert a tagságot fizetni kellett, s a gyér gabonatermésből, a 18—19 mázsás hektárhozamból nem lehetett előteremteni a szükséges összeget. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Annak ellenére, hogy bort is termel a gazdaság, még három évvel ezelőtt ls csupán 14 ko­ronát fizetett munkaegységen­ként. Ez idő tájt azonban már változás állt be a közös életé­ben. Furcsán hangzik, de való­ság: a vezetést Morvay Tibor pedagógus vette át, aki azelőtt a Komáromi Gazdasági Techni­kumban üzemszervezést taní­tott. Most Is az a jelszava, hogy egy gazdaságban fontos ténye­ző az előzetes kalkuláció. Az elnök ezzel is kezdte. Senki sem vetheti szemére, hogy rosz­szul vezeti a gazdaságot. Kiala­kított egy mérnöki csoportot, amely mindenkor tudja, mi a cél. A növényternjesztést, a sző­lőművelést, az állattenyésztést mérnökök irányítják. Néhány hónap múlva-a gazdász funk­cióját is mérnök veszi át Dano József személyében, aki Jelen­leg katonai szolgálatot teljesít. A szakemberek munkája már meglátszik a tagság Jövedel­mén. Tavaly 18 korona volt a munkaegység értéke, de az idén már 20,12 koronában szabták meg. Lassan bár, de biztosan növe­kedik a tagság részesedése, aszerint, hogy bővül a nagyobb jövedelmet hozó növények ve­tésterülete. A kertészet már 55 hektárt foglal el, s a szakosí­tás keretében 80 hektárral bő­vül. A szőlő már 110 hektáron zöldell, (ebből 60 hektár te­rem), s még további 10 hektárt telepítenek. Morvay Tibor el­nök sokat vár a kisréti akciótól. Ugyanis arról van szó, hogy a határban állami befektetéssel 420 hektáros területen elkezd­ték a talajjavítást. Itt mind a lecsapolásra, mind az öntözésre lehetőség nyílik. Az alsőpéteriek megérdemlik a támogatást, ők Is egyre több terméket adnak a társadalomnak. Az Idén 15 mil­lió 370 ezer korona értékű ter­mék eladását tervezték, amit­a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére további 614 600 ko­ronával tetéztek, és vállalták, hogy 20 ezer koronával csök­kentik az önköltséget. MÉG MINDIG DRÁGA A TERMELÉS — jegyzi meg az elnök. — Tavaly a tej önköltségi ára li­terenként 2,42 korona, a mar­hahúsé pedig 12,50 korona volt kilónként. Nem is csoda, hisz sokszor 18 kilométerről szállítják haza a takarmányt, s azt sem lehet mondani, hogy a homokos ta­lajon sok lucerna teremne, csak 32—34 mázsát ad hektá­ronként. Említi az elnök, hogy a hetényi állomás környékén gazdaságos lenne egy telep épí­tése, ahol 200 marhát hizlal­nának. Egyelőre azonban ilyen nagy befektetésre nem vállal­kozhat a gazdaság. Am ha az előző kalkuláció szerint minden jól megy, szakszerűbb takar­mányadagok összeállításával már az idén 2,10 koronára csökkenthetik a tej önköltségi árát. Az alsópéteri gazdasági veze­tők más szakaszokon is küzde­nek a drága termelés ellen. Sokba kerül például a talajkár­tevők elleni védekezés. Barta­kovics István mérnök éppen a traktorállomás dolgozójával tárgyal róla. Megbeszélik, mi­kor vesznek talajmintát, hogy megállapíthassák, milyen vegy­szerrel védekezzenek a rovarok ellen. Tavaly a meleg, homo­kos talajban kedve szerint sza­porodott a vetési bagolypille, a káposztalevéltetű, a repceda­rázs, amelyek nagy kárt okoz­tak a kukoricában, a fűszerpap­rikában, az őszi repcében és más növényekben. Csupán a vegyszerekért 261 ezer koro­nát fizet az idén a gazdaság. Ha ehhez hozzászámítjuk a trak­torállomás munkadíját ls, szép összeg kerekedik ki, ám véde­kezni kell, mert ellenkező eset­ben a kár sokkal nagyobb le­het. A kiadások, persze, nem min­denkinek tetszenek. A hozzá nem értők néha-néha megjegy­zik, hogy valamikor nem volt szükség Ilyen kiadásokra, mé­gis ettek kenyeret. Mit szólhat ehhez a mérnök? ..., Igyekszik őket meggyőzni a korszerű gaz­dálkodás fontosságáról. Szeren­csére a jó eredmények bizonyít­ják a helyes eljárás szükséges­ségét. UTAT TÖR AZ ÜJ Kétségtelen, a hagyomány fé­kezi az új technológia beveze­tését, az azonban hovatovább érvényre Jut. Rendszeressé vált a háromévenkénti talajszondá­zás. így meg lehet állapítani az egyes talajok műtrágyaszük­ségletét. Az idén 175,72 kiló tiszta tápanyagot Juttatnak egy-egy hektár földbe. A táp­erőfokozást megfontoltan, szak­szerűen kell végezni, hogf eredményes legyen. — Jobb, ha a műtrágyát ki­sebb adagokban adjuk a talaj­ba — mondja Bartakovics mér­nök —, így gyakrabban jut a növény gyökeréhez. Ezért vezették be a három­szori nitratációt. Az agronómus kölcsönkért mikroszkóppal fi­gyeli a búza fejlődését, hogy idejében szőrhassák ki a mű­trágyát. Mert bár homokos a talaj, könnyen kimosódik belő­le a tápanyag, helyes agrotech­nikai beavatkozással a régi ho­zamoknál nagyobbakat lehet elérni. Tavaly az egyik dűlő 41,86 mázsa termést adott hek­táronként. Az átlaghozam 25 mázsára növekedett, ami 5—8 mázsával több a szokottná'. A TAVASZI VETÉST is korán és gyorsan kell elvé­gezni, hogy a növények hasz­nosíthassák a téli nedvességet. A homokos talajokon a nedves­ség megőrzése okozza a legna­gyobb gondot. Ezért vár sokat az elnök a 420 hektáros öntöz­hető területtől. Megoldódik a vízellátás kérdése, és nagyobb hozamok várhatók. Elsősorban több takarmányra van szükség, mert a szarvasmarhából 100 hektáronként csak 46-ot tarta­nak, amiből 16 tehén, s ez bi­zony nem sok. Az állomány növelése nemcsak a tejterme­lés szempontjából fontos, több istállótrágyára is szükség van. A zöldtrágyázással együtt a földek egyötödét tudják trá­gyázni. Ez nem is volna kevés, ha kötöttebb talajról lenne sző. A homokos talajok azonban in­kább kisebb adagokban, de gya­koribb trágyázást igényelnek, így jobban megkötik a műtrá­gyát is. Az alsópéteri szövetkezetben kialakulófélben van a többter­melés felé vezető út. A vezetők bíznak benne, hogy 1970-ben a munkaegység értéke eléri a 22 koronát, ami — ilyen körülmé­nyek között — nem is lebecsü­lendő. A tagság — bár itt-ott tesz megjegyzést a nagy befek­tetések miatt — szintén elis­meréssel fogadja a szép ered­ményeket. Találó volt egy idő­sebb bácsika megjegyzése: „Úszunk az élet tegnerén". Kiegészítésként: a kormányos helyes irányban vezeti a hajót. BENYUS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents