Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-22 / 111. szám, szombat

LENIN PRÁGÁBAN A prágai Lenin Múzeum munkatársainak érdekes felfedezése Január közepén a napilapokban rövid híradás jelent meg arról, hogy Prágában felfedezték azt a házat, amelyben Lenin 1912 januárjában, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. konferenciája alkalmával lakott. Most. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának évében, amikor az egész haladó emberiség V. I. Lenin életmüvének, a világtörténelem legnagyobb proletárforradalmának fél évszázados jubileumát ünnepli, ez a hír sok ember számára elsősorban szenzációt jelentett, ámbár - a kérdéssel foglalkozó szakemberek véleménye szerint - a lakás felfedezésének ténye másodrendű körülmény, Fontosabb az, hogy a lakás felfedezése újabb nyomokra vezetheti azokat a kutatókat, akik a szovjet kommunisták pártjának történetében annyira fontos Prágai Konferencia előkészítését tanulmányozzák. PJOTR GYATLOV De adjuk át a szót Miloš Janda történésznek, a prágai Lenin Múzeum igazgatójának, aki munkatársaival együtt a lakás nyomára bukkant. — Az első adatot 1962-ben egy J. Dvofák nevű nyugdíjas szolgáltatta a Lenin Múzeumnak címzett levelében, amelyben leírja, hogy az első világháború előtt együttműködött a Prágában éiő orosz emigránsokkal. Megírta, hogy — mivel jól beszélt oroszul — állandó kapcsolatban volt velük és 1912 januárjában egy gyűlésen találkozott Leninnel, aki a Gyatlov álnevet használta. A NYOMRA VEZETŐ CÍMJEGYZÉK — Három évvel később — folytatja Miloš Janda — az „Isztoricseszkij Archiv" c. szovjet történelmi folyóiratban megjelent egy címjegyzék, amelyben azok a személyek szerepeltek, akikkel Lenin az első világháborút megelőző években levelezett. A címjegyzékben, amelyet N. K. Krupszkaja asszony vezetett, több orosz hangzású prágai clm is előfordult. Közöttük ez a clm is: „P. Gyatlov, Rzseznicka 14, II. etazs, Praga II, Bogemija, — dija gruppi b-k." (P. Gyatlov, fteznlcká 14, II. emelet, Prága II. Csehország — a bolsevik csoport részére.) KI VOLT P. GYATLOV? A fenti adatból azt az egyértelmű következtetést lehet levonni, hogy Lenin valóban kapcsolatban volt egy Prágában élő, Gyatlov nevezetű személlyel. A Lenin Múzeum munkatársai a címjegyzék közzététele után ismét munkához láttak. — És az eredmény? — Bebizonyosodott, hogy Pjotr Gyatlov a Prágában, sőt az egész Osztrák—Magyar Monarchiában menedéket élvezd orosz politikai emigráció vezető személyisége volt, aki a bécsi rendőri jelentésekben „a kommunista propaganda irányitója", vagy az „ukrán bolsevikok vezetője" megjelöléssel szerepelt. A Lenin—Gyat'ov kapcsolatra Gyatlov két PráA REZN1CKA UTCAI H AZ gában élő lányának visszaemlékezése is fényt derített. Az apjuk hagyatékában levő okmányok, levelek alapján kiderült, hogy Gyatlov Leninnel Londonban, az OSZDMP V. kongresszusán ismerkedett meg. Ausztriába 1908-ban emigrált és a későbbi években ő látta el Lenin ausztriai öszszekötőjének szerepét. Gyatlov a bolsevik propagandaanyag terjesztésével és egyéb, a kommunista mozgalom céljait szolgáló tevékenység gel foglalkozott. A prágai orosz politikai emigráció bolsevik tagjaival és — amiről a legújabban felfedett adatok tanúskodnak — a c^ib szociáldemokratákkal együtt ő ls részt vett a nagy Je lentőségű prá gai értekezlet előkészítésében LENIN KAPCSO- m LATBAN ALLT A CSEH MUNKÁSMOZGALOM VEZETŐIVEL A nyomra ve zető címjegy zékben, P. Gyat lov címén ki vül, megtalál ható a cseh munkásmozgalom három is mert személyi ségének címe is. A jegyzékben van Antonín Némecnek, a Szociáldemokrata Párt cseh szekciója elnökének elme is. Némec levelezett Leninnel — erre ls vannak már megbízható adatok —, tájékoztatnak a múzeum munkatársai. A jegyzékben ezenkívül megtalálható Jáchym Havlena, a Szociáldemokrata Párt országos titkárának és Antonín Prűcha szociáldemokrata képviselőnek elme. Nagyon érdekes lenne felkutatni, hogy Lenin prágai tartózkodása idején találkozott-e a cseh szociáldemokrata mozgalom vezetőivel. Ez már nehezebb feladat, mert közismert, hogy a cári, illetve a bécsi rendőrség élénken érdeklődött a „szociálisták" tevékenysége iránt, tehát bármilyen nemzetközi szervezkedés csakis a konspirációs szabályok szigorú betartásával valósulhatott meg. Feltehető, hogy Lenin prágai tartózkodása alatt valószínűleg találkozott a cseh munkásmozgalmi vezetőkkel, de erre mindeddig nincs konkrét bizonyíték. LENIN A REZNlCKA UTCA 14-BEN LAKOTT Pjotr Gyatlov lányai még ma is élénken emlékeznek anyjuk szavaira, aki többször mondta, hogy 1912-ben „Lenin napirenden nálunk volt". E visszaemlékezés konkrét élményalapját több körülmény is bizonyítja. Igaz, hogy Lenin Prágába való érkezésének pontos időpontját nem tudjuk, de arról már van pontos tudomásunk, hogy a küldöttek a letnái (még ma is üzemben levő) Belvedere-szállóban laktak. Leninnek nem tetszett a küldöttek elszállásolási módja, mert a Belvedere, véleménye szerint, nem felelt meg a konferencia eltitkolásának követelménye szempontjából. Ömaga nem szállt meg a Belvedereben, hanem — a kutatók véleménye szerint — Pjotr Gyatlovhoz költözött. Emellett tanúskodik a címjegyzékben feltüntetett adat mellett levő megjegyzés: „Dija gruppi b-k" (magyarul: a b-k csoport részére, azaz a bolsevik csoport részére). Lenin gondoskodott arról, hogy a küldöttek feltűnés nélkül elköltözzenek a Belvedere-ből. Ebben a „költözködési akcióban" bizonyára segítettek a prágai cseh szociáldemokraták. Amikor a költöztetés megtörtént, Lenin is elköltözött a Reznícká utcából egy másik magánlakásba, amelynek felderítésén szintén dolgoznak a Lenin Múzeum munkatársai. MIT TUDUNK PJOTR GYATLOV TOVÁBBI SORSÁRÓL? Annyit, hogy az Októberi Forradalom után visszatért Szovjet-Oroszországba. 1918-ban a berlini szovjet kereskedelmi misszió tagja volt, röviddel ezután pedig ugyanebben a funkcióban Prágában tartózkodott. A húszas években a Komlntern összekötője volt, később pedig az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkári tisztségét látta el. Gyatlovot mint műfordítót is nyilván tartják. ő fordította le először oroszról ukránra Lenin „Állam és forradalom" c. művét, esetiből pedig Božena Némcová „Nagyanyóját", Jirásek „Mindenki ellen" és a „Kutyafejűek" c. művét. 1940-ben halt meg. A Lenin Múzeum munkatársainak felfedezésére a szovjet lapok is felfigyeltek. A Rudé právoban megjelent hírt a moszkvai Pravda és a Lityeraturnaja Gazeta is átvette. Mindenkit, aki érdeklődik a Lenin elvtárssal kapcsolatos emlékek iránt, örömmel tölt el ez a felfedezés, ami — noha még sok kérdőjelet állít a kutatók elé — közelebb hozza mindannyiunkhoz Lenin életművét. SOMOGYI MÁTYÁS A tudós életútja Születésnapi látogatóban dr. Brauner Iván akadémikusnál Valószínű, hogy a szakembereken kívül csak kevesen tudják: CsehszlováViia a fertőző állatbetegségek leküzdésében Európában az első helyen áll. Bizonyítja ezt az a tény, hogy az elhullott állatok közül csupán 7 százalék pusztul el fertőző betegségekben. Ebben a népgazdaságilag igen jelentős eredményben nagy érdemei vannak dr. Brauner Iván akadémikusnak, a kétszeres államdíjas virológusnak, a Csehszlovák Tudományos Akadémia állatvirológiai osztálya vezetőjének, aki ma tölti be 60. évét, s akit arra kértünk: mondja el, hogyan, miképp került a tudományos pályára, és mik voltak eddigi munkásságának a legfontosabb állomásai. „Szerencsés kezem volt" — Én azon szerencsés emberek közé tartozom — kezdi a beszélgetést Brauner akadémikus —, akik már gyerekfejjel megválasztották pályájukat. Állatorvos akartam lenni, s ez sikerült is. A brnói főiskolán végeztem, és 1936-ban doktorrá vattak. Állatorvosi szempontból jó helyre, Gútára kerültem, ahol a kiterjedt réteken és legelőkön nagyarányú állattenyésztés folyt. Itt az állatorvosnak minden tekintetben tudása magaslatán kellett állnia. A Duna és a Vág áradásai állandóan terjesztették a fertőző betegségeket. Több mint 10 évig voltam Itt körállatorvos, s mondhatom, igen nagy tapasztalatokra tettem szert. Közben Budapesten a sterilitás terén specializáltam magam. Ez már bevezető volt a tudományos kutatásba. Aztán jött a második világháború. A háború után, 1946-ban dr. Brauner Iván abban az Időben hazánk egyedüli kutatóinté zetébe, Ivanovicére kerül. Az intézetre hallatlanul nagy feladat hárult: az állatállomány teljesen fertőzött volt, pusztított a takonykór, a veszettség, a sertéspestis, az orbánc, de legnagyobb mértékben a baromfipestis. Ugyanakkor a nagy intézeteket a háború elpusztította, s oltóanyag ls nagyon kevés volt. Ez arra késztette a kutatókat, hogy oltóanyagokból minél előbb önellátók legyünk, s így mielőbb megbirkózzanak a fertőző betegségekkel. A súlyos baromfipestis dr. Brauner Iván kutatásait és kísérleteit ennek a betegségnek a leküzdésére irányította. Két évig erőt és Időt nem sajnálva dolgozott a baromfipestis vakcina előállításán. S mint mondja: „Szerencsés kezem volt." 1949-ben az egész országban elkezdték a baromfik beoltását az általa előállított vakcinával. Mostoha körülmények — nagy eredmények Életútjának következő állomása: Bratislava. Miniszteri megbízatással került ide, azzal a feladattal, hogy nagy kapacitású és széles körű oltóanyagtermelő intézet hálózatot szervezzen meg. Az oltóanyag termelésében egyedüli szakember volt abban az időben Szlovákiában. Megbízták a nyltrai Bioveta építésének vezetésével. Ám nem volt Idő arra várni, míg az intézet 4—5 év múlva felépül. Éppen ezért Bratislavában, Szereden és másutt, igen mostoha körülmények között (zárójelben hadd jegyezzem meg: ma sem dolgozik rózsás körülmények között) hozzáfogott a különböző oltóanyagok termeléséhez. Már 1950-ben 11 ezer liter kiváló minőségű sertéspestis szérum az eredmény. Még ebben az évben elkezdi termelni a homolog sertésorbánc szérumot is, a következő évben az adszorbált sertésorbánc vakcina termelését. Az előbb kitermelt baromfipestis vakcinát podig kicserélték a lényegesen hatásosabb, élő, ún. H-vakcináv'al, mellyel Szlovákia egész baromfiállományát beoltották. Az eredmény: a baromfipestis szinte egyik napról a másikra megszűnt. Ebben az időben nagymértékben pusztított a sertésbénulás. Ismét vakcinára volt szükség. S Brauner akadémikustól ismét elhangzik a kijelentés: „Szerencsés kezem volt." 1952 közepén elkészült az új, hatásos sertésbénulás elleni vakcina, amellyel a következő két évben beoltották az egész ország sertésállományát. Az eredmény itt is igen gyorsan mutatkozott. De alig fejeződött be ez az akció, Nyugat-Európában, de már Nyugat-Csehországban is, nagymértékben elterjedt a száj- és körömfájás. A minisztérium Braunért a terezlni Intézetbe küldi, s az Itt végzett gyors és eredményes munkájának köszönhető, hogy a száj- és körömfájás Szlovákia állatállományát nem fertőzte meg, mert volt elég oltóanyag. 5— Ebben az időben, ez alatt a három év alatt -—' mondja Brauner akadémikus — a térszíni és a bratislavai Blovetát irányítottam, közben a nyltrai Bioveta építését vezettem technológiai szempontból. Ez alatt a három év alatt, az év minden napját — a vasárnapot ls — repülőn vagy autón vagy laboratóriumba töltöttem. Az első államdíjat 1962-ben kapta. ,.. az Akadémiáig Az államdtjat követik a tudományos elismerések: az 1953ban alakult Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia rendes tagjává és első alelnökévé választja meg. Rendes taggá és a mezőgazdasági szekció elnökévé választja u Szlovák Tudományos Akadém.a. Később a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja lesz, a Német Mezőgazdasági Tudományos Akadémiának pedig rendes tagja. Egyetemi tanárrá nevezik ki a Košicei Állatorvosi Főiskolára. 1963-tól a Csehszlovák Tudományos Akadémia állatvirológiai osztályának vezetője. Tudományos kutató- és szervező munkája továbbra sem lankad. Miután leküzdötték a szájés körömfájást, visszatér Bratislavába és Nyitrára. Kutatómunkájának újabb eredménye: csibe embrión szaporított baromfikolera-vakcinát állít elő. Kitartó és eredményes kutatómunkát fejt ki az Anjeszky-féle betegség leküzdésében. E téren elért eredményeikért kapja 1964-ben másodszor az államdíjat. Közben Nyitrán befejezik a Bioveta építését, felszámolják az ideiglenes oltóanyag termelőhelyeket, s a termelés Nyitrán összpontosul. Résen kell lenni Visszatérve e cikk elején említettekhez — a fertőző betegségek leküzdésében elért eredményekhez — ez talán azt jelenti, hogy most már nincs szükség további kutatómunkára? — Ellenkezőleg — mondja Brauner akadémikus — nagyon is résen kell lennünk. Hazánk jóformán az egész világgal kereskedelmi kapcsolatban áll; a nagyarányú turistaforgalom mindmegannyi lehetősége annak, hogy különféle egzotikus fertőző betegségeket hurcoljanak be. Elég, ha az afrikai sertéspestisre, a száj- és körömfájásra, a különféle baromfibetegségekre utalok. S mindez arra készteti a tudományos kutatókat, hogy állandóan készenlétben álljanak a védekezésre, az új oltóanyagok előállítására. Ehhez, az egész ország számára oly fontos tudományos kutatómunkához kívánunk dr. Brauner Iván akadémikusnak további sikereket és egészségben eltöltött esztendőket. BATKV LÁSZLÓ