Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-20 / 109. szám, csütörtök

Az érzelmi nevelés fogyatékos ságának következményes BRATISLAVA a sínek bilincseiben MÁR ELŰZŰ ÍRÁSAINKBAN ls kifejtettük, hogy a gyermeknek egészséges fejlődéséhez szeretetre van szüksége, s a felnőttekkel — akik biztonságérzetet teremtenek számára — állandó kapcsolatban kell lennie. Ha a gyermek zsenge korában nem részesül szeretetben és érzelmileg nem láncolódik anyjához, vagy az őt helyettesítő más személyhez, a szeretet hiánya következtében az ilyen gyermeknél a legtöbb esetben lelki zavarok keletkeznek. A társadalom, a környezet, és a gyermek közti érzelmi kapcsolatok hiánya tartósságának és Intenzitásának megfelelően a lelki zavarok különbözők lehetnek. A pszichológiában az ilyen állapotot érzelmi telítetlenségnek vagy deprivációnak ne\^ezzük. Aszerint, hogy a gyerek fejlődésének mely szakaszában szenvedett szeretethiányt, anyai-, szociális- és munka-deprivációt különböztetünk meg. Anyai deprivációról akkor be szélünk, amikor a három, de főleg a 6—12 hónapos gyermek nem részesül gondos anyai szeretetben. Ez többnyire akkor következik be, amikor a gyermek vagy elveszíti anyját, vagy különböző okokból a szülők elhagyják őt, Illetve, amikor a gyermek hosszabb ideig kórházban, vagy intézetben van, s az anyát csupán helyettesítette, de nem pótolta a nevelő. Érzelmi depriváclóra kerül sor akkor ls, ha az anya rideg gyermekéhez, gyűlöli, mert az vagy házasságon kívül született, s gátolja „boldogságát", Illetve érvényesülését. Továbbá abban az esetben, ha a gyereket nem akarták, vagy felbomlott a házasság, és a házastársak válása következtében a gyermek és a környezete közt nem alakult kl érzelmi kapcsolat. A deprivációnak ez a fajtája a legsúlyosabb, mert gyakran észre sem veszszük, vagy már csak későn, s ez az állapot a gyermeket egész felnőtt koráig „kíséri", akadályozza érvényesülését. Az érzelmektől való megfosztottság a kisiskolás korban (amikor a gyerek iskolába kezd járni) kerül „felszínre". Ennek leggyakoribb tünete az érzelmi üresség, tartalmatlanság, a gyermek más emberekkel képtelen szorosabb érzelmi kapcsolatot kötni, más személyek nem tudnak érzelmileg hatni rá. Ha sikerül ls „módosítani* az emberekhez való viszonyát, ez a magatartás — Uledelmesség és gyengédség azonban csak felszínes, mélyebb érzésektől mentes. Csakhamar rádöbbenünk, hogy a gyerek rosszul alkalmazkodott, a társadalmi nézeteket és értékeket helytelenül értelmezte, nemkívánatos szokásokat és viselkedési szabályokat sajátított el. Az adott helyzetekben nem ismeri ki magát, a társadalom szemszögéből ellenségesen viszonyul dolgokhoz, és a társadalommal is szembekerül. Az ellentmondásos helyzetekben egész lénye önző érdekeinek védelmére összpontosul, fellépése agresszív. Egyeseknél lopás, Iskolakerülés, csavargás, huligánság, hazudozás, és más asszociális jelenségek formájában nyilvánul ez meg. AZ ÉRZELMI TELlTETLENSÉG másik fajtája a szociális depri váció. A három és nyolc év közti gyerekeknél észlelhető akkor, ha a gyermeknek nem volt lehetősége bekapcsolódni kollektívába, vagy megismerkednimás gyerekekkel, illetve a gyerekek világával, mert a felnőttek állandóan szigorú felügyelet alatt tartották. Objektív okok — a játszótér hiánya, vagy a Játszás lehetőségének elfojtása — is kiválthatják, melyek fékezik a gyermek helyes irányú szociális fejlődését. Ha a gyermek kortársai társaságába kerül, bátortalan, visszahúzódó lesz, félszegen a háttérben marad, hagyja, hogy elnyomják, megszégyenítsék, lealacsonyítsák, az ellene intézett támadásokra helytelenül reagál. Az ilyen gyermek nem készült fel az életre, és nem edződött meg. Kortársai és az idősebb gyerekek társaságában nem találja helyét, amely megfelelne képességeinek és természetének. Nem ismeri el a kollektíva társadalmi szerepét, nem tudja igazán átélni a szociális érzelmeket, és nem tud megfelelően ezekhez viszonyulni. Képtelen a közösséggel összeforrni, a kollektíva közös céljai őt nem érdeklik, a többiektől elszigetelt ma gát. Hiányzik nála a bátorság, az egyik leghasznosabb emberi tulajdonság. Éppen ezért nagyon fontos, főleg az „egykéknél" a közösségbe való bekapcsolódás. A megszégyenítés és kiközösítés következtében a gyermek elveszti önbizalmát, fékeződik személyiségének egészséges formálódása, és kialakul egy nemkívánatos érzés — a kisebbrendűség érzete. Az érzelmi deprivácló további fajtája a munka-deprlváció, mely a gyermekben rendszerint iskoláskorban, leggyakrabban az iskolába járás első éveiben fejlődik kl. Ennek következtében a tanulóban a tanítóhoz, és az Iskolai munkához helytelen viszony alakul kl. Gyakori ok a pedagógusnak a diákról és képességeiről alkotott helytelen véleménye, mely befolyásolja a tanító magatartását és a tanú lóhoz való viszonyát, s ez ki hat a gyermek értékelésére ts. A helytelen értékelés a tanuló kedvét szegi, és csökkenti tel jesítményét. Az így értékelt diák a képességeinél egyre gyengébb eredményt mutat fel. Mivel a tudásáról alkotott vélemény osztályból osztályba „kíséri , a fejlődésében hosszan tartó gátlás jön létre. Az Ilyen gyermek nem Ismeri a jól elvégzett munka örömét. HOGYAN ORVOSOLHATÓ a deprivéció? Az érzelmek anyai deprivációja esetében mindenekelőtt szükséges, hogy meg változtassuk az anyának a gyermek iránti beállítottságát. Forró érzelmek úgy alakulhatnak kl közöttük, ha az anya Igyekszik szeretetben pótolni az eddig mulasztottakat. Ha az anya nem jöhet számításba, akkor az őt helyettesítő személynek kell kialakítania ezeket az érzelme ket. A szociális deprivációnál arra kell törekednünk, hogy a gyermek kortársai közt kellőképpen érvényesüljön, s képességeinek és jellemének megfelelő helyet vívjon kl magának. Addig, míg a gyermek nem tud beolvadni a kollektívába, ajánlatos, hogy legalább egy barátja legyen, aki elismeri őt, s védelmezi a többiekkel szemben. ARÁNYLAG KÜNNYEN kiküszöbölhető a munka-depriváció, ha a tanító megváltoztatja állásfoglalását a tanulóval szemben. A diák eredményeinek, munkájának és magatartásának értékelése, elismerése és dicsérete, a helyes érzelmi közeledés megszünteti a munka-deprlvá ciót. így növekszik a tanuló teljesítménye, önbizalma és bátorsága, s az érzelmi viszonya is kedvező irányban fejlődik. Dr. ĽUDOVÍT REPÁŇ Szlovákia fővárosa, sajnos, nemcsak a „Duna gyöngye" jelzőt érdemelte ki, hanem egy további, már kevésbé díszes elsőség ls illeti: összesen tizenháromszor szeli át vasútvonal, ami sok gondot okoz lakosainak is és azoknak is, akik a város egészséges életéért felelősek. A polgárok leggyakrabban a vonatok zajára, a mozdonyok zajos hangjelzéseire, a gőzmozdonyok füstjére s a vasúti átjárókon való hosszadalmas várakozásra panaszkodnak. Maguk a vasutasok sem elégedettek. A bratislavai vasúti csomópont kapacitása már kimerült s ezért a szállítási feladatok teljesítése óriási erőkifejtést követel tőlük. Bratislava ezen égető kérdésének a megoldásáról Ján Beránek, a Bratislavai Állami Közlekedési Tervező Intézet vezető dolgozója nyilatkozott munkatársunknak. • Hogyan jellemezné Bratislava vasúti közlekedését? Egyáltalán nem kielégítő. 1895-ben építették ki az itteni vasútvonalakat, s azóta már sok víz lefolyt a Dunán. A város kifejlődött, új arculatot, új jelleget nyert s ez egyre igényesebb követelményeket támaszt a vasúti és a közúti közlekedéssel szemben. A sűrű vasúti forgalom s a gyakori tolatás negatív módon befolyásolja a városi közlekedést s ennek az a következménye, hogy egyes átjárókon naponta 200—400 perc a kiesés. Több mint 60 000 bratislavai lakos útját vágja el a vasút a város központjától. Azokat pedig, akik a vasúti pálya közelében laknak, zavarja a vonatok zaja s a mozdonyok füstje megkeseríti az életüket. • Mit tett eddig intézetük a helyzet megjavítása érdekében? — A ml terveink szerint vaósult meg Bratislava peremi közlekedési rendszerének kiépítése. A Bratislava-Ojváros vasúti állomás felépítése — a Komárom felőli vasúti vonal fut be Ide — lehetővé tette számos vasúti sorompó felszámolását. Ezenkívül meggyorsítottuk a közlekedést több kereszteződésen ls. • Min dolgoznak most? — Fő célunk a peremi közlekedés komplex megoldása. Annak érdekében, hogy a városban lényegesen korlátozni lehessen a vasúti teherforgalmat, amely főleg a Bratislava-Nivy állomás s ezen át Ligetfalu, Oroszvár és Magyarország felé irányul, fel kell még építeni egy új központi teherpályaudvart a Slovnaft kombinát közelében s meg kell hosszabbítani a sínpályát a Duna-híd felé. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy ezen a vonalon mintegy 15 százalékkal csökkentsük az átjárási tilalmat jelző vörös lámpák villogását. Az új vonal a vasútnak ls Javára válik: meggyorsítja a vonatok mozgását Récséből Oroszvárba s egyúttal javítani fogja az üzemek és a vállalatok Iparvágányainak a kiszolgálását. • Mikor várhatjuk e tarvek valóra váltását? — A Keleti Vasút igazgatósága, mint beruházó, már a jövő évben megkezdi a központi teherpályaudvar építését. Ha minden jól megy, s nem merülnek fel előre nem látott akadályok, 1971-ben befejezik az építkezést. Nagy kiterjedésű akcióról van szó, a beruházások több mint 70 millió koronát képviselnek. A város vasúti hálózata azonban csak 1980 körül kapja meg igazi új arculatát, amikor befejezik a mai kikötő alatt az új vasúti hidat. • Engedjen meg még egy kérdést: mikor szabadul meg Bratislava a mozdonyokból felszálló füsttűi és koromtól? — Ezt a problémát elsősorban a villamosítás hivatott megoldani. Az első villamos vonat már ez év novemberében befut Bratislavába. Teljes ütemben folynak a Bratislava—

Štúrovo közti vonal villamosításának előkészületei is és sikeres a dieselesítés is. Ennek alapján kijelenthetem: két-három éven belül Bratislava környékén a gőzmozdonyok már nem keserítik meg az életet. JOZEF BARANČOK DÁVID TERÉZ: CIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Anyák, ét fiúk A gyereket, akiről szót ejtek — kiskorú lévén — Pubiként fogom emlegetni. (Nem így hívták./ A szülő csak szülő marad ... Amennyiben valaki találva érezné magát, az ügynek semmiesetre sem árthat. Tehát, Publ tizenkét éves, és még büntetlen előéletű, de mindent elkövet hogy eme csökevényes állapotától megszabaduljon. Megvan mindene, szép otthona, legújabb divatú és anyagú ruhái, modern játékszerei. Könyvet még nem láttam a kezében, de lelkesedik a televízióért. Anyukája — úgynevezett rendes, dolgozó nő, apukája korrekt jó állású hivatalnok, van egy testvérkéje, illedelmes kislány, azaz már nem is olyan kiest, akkor megy férjhez amikor akar. Pubi a család kedvence. Talán azért mert fiú, talán mert ő a fiatalabb, vagy mert nehéz szülés volt, de lehet hogy egyszerűen csak azért mert sápadt, vérszegény, vékonydongájú gyerek. Pubi karrierje parányi korában elkezdődött. Azon a napon amikor először kerülte meg az igazságot. — f ó pofa kölyök... — volt a hozzátartozók osztatlan véleménye. — Nem kell félteniI Ügyvéd lesz belőle vagy diplomataI A hasba rúgást és szembe köpést ezekben az időkben avatta társadalmi érintkezési formává, és azóta is megőrizte. Főleg a testvérke szenvedett eme újításától, kl is kapott miatta, hogyhát... — Te vagy az Idősebb, legyen neked több eszed! Nem sokkal később Pubika tüzeket kezdett gyújtogatni, hol a pincében, hol a padláson. Anyuka felelőségtudattól eltelve kiadta a parancsot, ne tartsák hozzáférhető helyen a pince és padláskulcsokat. A gyerek virágcserepet és egyéb fölös játékszereket hajigált kt a harmadik emeleti lakásablakból a földszinti lakó fefére. Szerencsére nem lett belőle tragédia, hacsak nem minősítjük tragédiának azt, hogy anyuka azóta nem beszél a földszinti lakókkal. (Igaz, Pubi sem.) A fiú kövekkel célozgatta a házfelügyelői ablakokat. Anyuka többé nem fogadta a házfelügyelő köszöntését. (Pubi sem.) Miután a fiú nem kívánja a tudást, hacsak teheti elkerüli az iskolát. — Hát csoda, — mondja erre anyuka — mikor olyan nehéz és fölösleges anyaggal terhelik a mat ifjúságot? Bezzeg, amikor ő járt iskolába ... Pubi ezekután intő figyelmeztetést hordozgatott haza a kiskönyvben. Anyuka nem árulta el apukának, hogy fel ne izgassa őt — félt, hogy leken egyet a vézna kisfiúnak. Publ ezekután elejét véve snyuka további problémáinak, a kiskönyvet osztálytársaival tiatta alá. (Kölcsönös segélynyújtás.) Publ kilopja apukája zsebéből a pénzt. Testvérke kézitáskáját is dézsmálgatja. Anyu szerint ennek isten az oka — aki nincs! illetve akit — kirekesztettek a tananyagból! Kitől is féljen az a szegény gyerek, ha nem tudja, hogy valaki látja? Publ sikerein felbuzdulva immár nemcsak aputól lop, bandában tömörült és idegen' zsebekre megy. — A kényszer hatásának enged, — szól a szülői magyarázat. — Bicskával kényszerítik őt osztálytársai. Mert hiszen a mai gyerekek... Anyuka azonban kész megtéríteni az okozott hiányt. Pubi a legutóbbi időben átvette a bandavezérséget, álkulccsal kinyitották a belső szobát, felfeszítették az italszekrényt, és az apu konyakfából merítettek erőt további vállalkozásaikhoz. Még idejében érkezett anyuka, a banda tagjait kiutasította a házból, Pubtnak pedig megmagyarázta, hogy a konyak drága ital, és apu nem lopja a pénzt! Most éppen ott tartunk, hogy Publ kiszökik esténként az utcára, ha a szülök moziba mennek, vagy a testvérkét kísérik társaságba. Igaz, még kapuzárás előtt hazatér. Mármint — Pubi. Mindezek után méltán felháborodhatott anyuka, amikor a fiú rossz osztályzatot kapott magaviseletből. — Na persze, ha egyszer a tanítónő pikkel rá, el akarná vágni hogy ne kerülhessen főiskolára, merthogy oda csak protekciósak kerülnek ... Pubika, mint előrebocsátottam még csak tizenkét éves, személyes ismerősöm, safnos egy idő óta beszüntette köszöntésemet. Szívére vette a pofont, amit lekentem neki, amikor éppen az én zsebemben turkált. Nagyon önérzetes kis fiú ... Remegve lesem a tűnő időt, várom mikor nyílik ki a bicska vékonyka nyápic kezében. Közös ismerőseink, akikkel osztom bánatomat, a fejüket csóválják, s jóhiszeműen hozzáteszik: — Pedig milyen rendes szülei vannak... 2. Ez a gyerek szintén tíz év körüli lehet, szintén fiú nem nevezem sehogyan, mivel csak egyszer láttam életemben. Cédulával állított be hozzám, anyukája küldte, kölcsönözzek ötven koronát. — Esetleg — százat. Nézem a cédulát, forgatom, méregetem, a név nem mond semmit. Vallatni kezdem a fiút. — Kicsoda tulafdonképen a te anyukád? — Hát nem tetszik őt ismerni? ö ismert a nénit. Ott van a neve a cédulán. Apukám ez és ez, itt és itt lakunk... No, úgy látszik romlik az emlékezetem. — Tévedés lesz a dologban! Én a te szüléidét nem ismerem. — Nem tetszik őket Ismerni? — és megismétli a szülei nevét. — Nemi Nem ismerem őket... A gyerek elvörösödik, látom szívesen venné, ha megnyílna alatta a parkett, szemét elfutják a könnyek, nagyon de nagyon restelli magát. Megsajnálom, segíteni szeretnék neki. — Na várj csakl Mindjárt rájövünk. Tulajdonképen honnan Ismer engem a te anyukád? — A gyerek vállat von. — No mégis... járt már a házunkban? A gyerek vállat von. Előszedem családom fontos tagját és kérdezem. — Ismersz te ilyen és ilyen nevezetű asszonyt? — Mit tudom én? Nem legyezhetek meg magamnak minden nevet, amit valaha hallottam ... — hangzik a férfem válasza. — Noshát akkor, — fordulok végérvényesen a gyerekhez — mégis csak tévedés lesz a dologban. Téged nem is hozzám küldtek. A fiú a cédulára néz, a címzésre bámul, követem tekintetét. — Létezhet rajtam kívül még ilyen nevezetű néni, — vigasztalom. — Tudod mit, eredj és kérdezd meg anyukádat. A fiú boldogan kap a lehetőségen, Iszkol kifelé, vöröslő füleiről látom, örül a lelke hogy végre megszabadult tőlem, trappol lefelé a lépcsőn. En tovább gondolkodom. Hirtelen fény gyullad az agyamban, gyorsan a fiú után szólok: Mondd csak fiú, nincs nektek itt és itt, ilyen nevezetű rokonotok? A gyerek felszabadultan bólint: Igen. Akkor meg jó, akkor már helyben vagyunk, gyere csak vissza, Ismerem anyukádat csak a nevére nem emlékeztem ... dehát tudod, csak egyszer talál-