Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-20 / 109. szám, csütörtök

Besorakoztak az élcsoportba A MÚLT HÉT szombatján tartotta a Dunatőkési Állami Gazdaság szakszervezete üzemi konferenciáját. Az összejövetelen ünnepélyes eseményre is sor került. A gazdaság képviselői egymás után már másodszor vették át a Földművelésügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Központi Tanácsának vörös vándorzászlaját. A siker mind a vezető, mind a fizikai dolgozók odaadó munkájának köszönhető. Üzemükben széles teret biztosítanak az új technológiának, s egyre inkább háttérbe szorul az elavult hagyományos munkamódszer. A gazdaság telepén találkozhatunk a legmodernebb tojatótermekkel, s a közeljövőben számuk anyira bővül, hogy 40 ezer tyúk befogadását tegyék lehetővé. A tojástermelésben már tavaly is szép eredményt értek el a gazdaság dolgozói. A várt 160 tojás helyett 189 volt egy-egy tyúktól a hozam. A tojás önköltségi ára még elég magas, 76 fillér darabonként. Az új teremben csak 40 fillér körül mozog. A cél az, hogy a jövőben az összes tojás önköltségi ára ilyen alacsonyra szálljon. Az ablakok nélkül építetl termekben a tojáshozam télen-nyáron egyenletes. A tejtermelés terén is javulás állt be. Az átlagos tejhozam kevés híján 8 litert tesz ki tehenenként. Azokban a részlegekben, ahol már felszámolták a hangos, illetve tébécés állományt, mint például a tőkésln, 3094 liter volt az átlagos évi tejhozam, a patonyi részlegben pedig 3050 liter. A szép eredmény titka a tudományos alapokra helyezett takarmányadagok összeállítása. A gazdaságvezetők a létfenntartó- és a termelőadagot úgy állítják össze, hogy a legmegfelelőbb arányban tartalmazza a keményítőés a fehérjeértéket. Tehették, mert a takarmánytermés jó volt. Silókukoricából 480 mázsás, lucernából pedig 109,83 mázsás hozamot takarítottak be hektáronként. SZEMES KUKORICÁBÓL is sok termett: 48,42 mázsa hektáronként, s a szarvasmarha napi súlygyarapodása a várt 59 deka helyett 72 dekára emelkedett. A sertések súlygyarapodása is nagyobb volt a tervezettnél, 45 deka helyett 49 deka darabonként. A malacelválasztás ls jó szinten mozog. 15,75 malacot neveltek fel egy-egy kocától. Sokat jelentő adat az egy hektárra jutó forgalom pénzben kifejezve, ami 10 390 koronát tett ki. Szép összegről van szó, ami annál is inkább feltűnő, mert a gazdaság nem a legjobb földekkel rendelkezik. Tavaly a tavalyelőttinél 23 százalékkal növekedett a növénytermesztés. A gazdaság tevékenységének értékelésekor sokat nyomott a latban a Jól megszervezett szocialista munkaverseny, és a párt XIII. kongreszszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalás. A versenyben 363 dolgozó vett részt és vállalta, hogy 812 822 korona értékű árut termel terven felül. A versenyzők minden tekintetben helytálltak, mert 2 908 625 korona értékű terméket adtak el terven felül. Kiváltképpen az állattenyésztésben dolgozók tettek kl magukért, akik a vállalt 381648 korona értékű tej, hús. tojás helyett 1 698 831 korona értékű állattenyésztési terméket adtak el. Németh János mérnök, a helyi részleg vezetője megjegyezte, ha már ennyire sikerült feltornászni magukat, akkor a Jövőben is helytállnak. Helyénvaló a megjegyzés, a szakosítás Jó úton halad, s nemcsak a több, hanem az olcsóbb termelésre ls van remény. Elsősorban a nagybani tojástermelés, és a teremni kezdő 180 hektáros gyümölcsös, s a 12 hektáros szőlő adja hozzá az alapot. A szükségletnek megfelelően a növénytermesztés is nagy változáson megy keresztül. A tőkési részlegben a nagy abraktakarmány-szükséglet miatt a gabo naneműek vetésterülete {beleértve a kukoricát is], a szántóföld 70 százalékát fogja kitenni. NAGY ERŰT JELENT a szocialista munkaverseny is, amit a jövőben még szélesebb körben alkalmaznak. Most van folyamatban a kötelezettségvállalások megkötése. Eddig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére 611 839 korona értékű áru terven felüli termelését vállalták a dolgozók. Az összeg csaknem arányosan oszlik meg az állattenyésztők és a növénytermesztők között. Vontszemű Frigyes, a szakszervezet elnöke bízik benne, hogy május elsejéig még nagyobb összegre növekedik a kötelezettségvállalás. A tények arra utalnak, hogy a Dunatőkési Állami Gazdaság dolgozói a Jövőben is az élénjárók között akarnak maradni. BENYUS JÓZSEF köztünk, futólag ... nem is csoda. A fiú szívének enged a nyomás, odaadom neki az ötvenest és azt üzenem anyukáfának hogy a másikért föffön el személyesen ... Küld el hozzám, mondd meg neki hogy várom ... A fiú elment, anyuka azonban nem és nem felentkezlk. Pedig csak azt szeretném vele közölni hogy egy ilyen fiúért érdemes lenne dolgozni... Azokról az összegekről, amit véletlen találkozás alkalmával családom fontos tagfától kölcsönözött ki, nem is tennék neki említést... A harmadik fiúról a legnehezebb beszélnem, mivelhogy ai anya, akt világra hozta — nagyszerű ember. Korán futott özvegységre, sokat nélkülözött érte és sok mindenről lemondott kedvéért. A fiú szép szőke gyerek — főiskolába fár, anyfával együtt főtt el a táncmulatságba. Kedvesen és kellemesen beszélgettünk komoly és komolytalan dolgokról, vidáman telt az idő, emelkedett a hangulat, a társaságból valaki azt favasolta, hogy most már táncolni ts mehetne a fiú. Elvegyülhetne a fiatalság közé. Anyuka, akt minden Időben megállta a helyét, elvörösödött e javaslatra, azután nem minden él nélkül válaszolta: — Amikor én Itt vagyok, akkor ő ne táncoljonl Foglalkozzon velem, azért főttem ... —' No dehát mégis, — hangzik az ellenvetés, — hiszen a fiú még olyan fiatal... — No és? Én nem vagyok elég neki? A fiú elpirul, feszeng, kínosan érinti, hogy nem állhat férfiasan a lábára. Anyuka azonban győzött, fia egész este nem mozdult el az oldaláról. Eddig a történet. Ami ezután fön, az csupán írói látomás, három változatban. Első változat: A fiú udvarolni kezd egy lánynak, anyunak ez nem tetszik, kivetni valót talál a választotton, nem kíván osztozni senkivel. A fiút jól nevelte, az engedelmesen megöregszik mellette, kicsit talán meg is keseredik, nőtársaságban félszeg, visszavonul, olvas, tanul ...és törleszti adósságát anyukának... Feláldozta ő is az életét... Második változat: A fiú megnősül, mert a lány még anyukánál is erősebben tud — akarni. Anyuka tntrtkálnl kezd a fiatalasszony ellen, naponta százszor közli vele, mi mindent köszönhet neki a fia. A fiatalasszony elunja anyukát, és választás elé állítja a férjét. A fiú, anyukával marad, mivelhogy ló gyerek, és csak titokban tart fent nökapcsolatokat. Tudata cilatt azonban gyűlöli anyukát, aki merő szeretetből tönkre teszi az életét. Harmadik változat: A fiú elmegy a feleségével, éli a saját természetes életét. Anyuka fűnek fának elpanaszolja, milyen hálátlan fiúra pazarolta ifjúságátI Az a bestta elcsavarta a fejéti Hiába, ez az anyák sorsa. Nem érdemes egy gyerekért áldozatot hozni... Létezik azonban egy rendkívüli — úgynevezett formabontó látomás is, mely szerint anyuka, akt müveit okos aszszony, még idejekorán ráeszmél arra, hogy az anyaság nem öncél, hanem mindenkori fenséges önfeláldozás. Es ehhez ls tartja magát. MOLNÁR JÁNOST tizenhüt esztendeje, a szövetkezet bölcsőjénél — egy kis falu bizalma állította a kormánykerékhez. Visszapillantva ez a tizenhat év a kissallói szövetkezet fejlődésének és Molnár János életútjának fontos szakasza. A két fogalom — elnök és szövetkezet — nagyon összetartozik, együtt kell említeni. Ez utóbbi lehetőséget jelentett a halk szavú elnök képességeinek kibontakozásához. Puszta akarata és lelkesedése az évek során tapasztalattal, tudással párosult. Csakhogy sokkal könnyebb volt megnyerni a szövetkezeti tagok bizalmát, mint később megtartani. Ez utóbbi már feltételezi az eredményt, ami viszont nem csupán egy ember, hanem egy kollektíva igyekezetétől v függ. Kevés az olyan szövetkezet, melynek fejlődési grafikonja évről évre törés nélkül felfelé ível. S bizony nem találunk tucatszámra olyan elnököket sem, akik az alakuló gyűléstől viselik e tisztséget, és nemcsak együtt „öregedtek" a szövetkezettel, hanem olyan kitartással gyarapították tudásukat, fejlesztették képességeiket, hogy a tagság ma is tisztelettel tekint rájuk, mondván: Jól választottunk. Mivel a kissallóiak már több mint másfél évtizede minden évben ugyanazt gondolják, így azzal dicsekedhetnek, hogy náluk még a szövetkezet első elnöke tartja kézben a kormányrudat. S hogy az elnök helyes irányban vezet, azt pedig a 37 koronás munkaegység is jelzi. A tagok tavaly szorgalmuk ellenértékeként — alapfizetés és prémium — 3 millió 119 ezer koronát kaptak a közösből.,Ha egy alig hatszáz hektáron gazdálkodó szövetkezet ilyen jövedelmet biztosít a tagjainak, arra felfigyelnek. Nem véletlen, hogy a kissallói szövetkezetet már közel egy évtizede az érdeklődés középpontjába emelték a gazdasági eredményei. Az ilyen jó szövetkezet szinte kínálja a lehetőséget az összehasonlításra. A járási szervek felhasználták ezt a lehetőséget és a hasonlításból leszűrték a tanulságot: azonos körülmények között azonos eredményeket kell elérni. Ezt a figyelmeztetést elsősorban a szomszédos hölvényi szövetkezeti tagoknak címezték. A HAJDANI HÁROM FALU — Nagysalló, Kissalló, Hölvény — közigazgatásilag egy falut alkot. Ma már igazán nehéz volna megállapítani, hol húzódott valamikor a falukat elválasztó határvonal. A nagy község lakóinak ügyelt egy nemzeti bizottság intézi, de a falu határában három szövetkezet gazdálkodik. Eddig még rendjén volna. De nézzük meg, hogyan gazdálkodnak? Klssallót egy évtizede emlegetik az országos versenyben. Nagysalló az utóbbi fél évtizedben kapaszkodott fel a járási élvonalba, Hölvény pedig visszacsúszott a gyengén gazdálkodók csoportjába. Ez utóbbi éppen elég gondot okozott a járás vezetőinek. Tudták, hogy személyi változások nélkül nem várhatnak javulást. Keresték a megoldást: a megfelelő vezetőt. Sokára, de találtak. — Meggyőztek. Utoljára már csak egy feltételt szabtam: ha a tagság is egyhangúlag elfogad, ha megválasztanak. Ez is megtörtént. Molnár Jánost elnöki pályafutásának tizenhatodik évében két szövetkezetben szólítják „elnök elvtársnak". Ritka eset, hogy valaki anélkül, hogy elhagyná faluját „egy tető" alatt, két szövetkezet elnöke legyen. Egy gazdaság irányítása is gond, vajon hogyan birkózik meg a kettős gonddal? Erre a kérdésre kerestünk választ egy „közönséges" szerda estén, mikor a tv egy jó színdarab közvetítésével a képernyő elé csalta a falut. Az elnököt a kissallói szövetkezet irodájában az íróasztala mögött találtuk. Egész nap „autózgatott", értekezleten volt a Járási székhelyen, majd a szövetkezet ügyeit intézte a különböző hivatalokban. Nemrég ért haza. Első útja — bármily későn jön — az irodába vezet. Napi postájából a legfontosabbakat az asztalára teszik. Ha fontos szóbeli üzenetet kell átadni, akkor a vezetők közül valaki mindig megvárja. — A szövetkezeti vezetők sohasem mondhatják azt, hogy letelt a munkaidő. Nemcsak napi nyolc órára bízták ránk a milliókat. — S mit csinál az, akire két szövetkezet millióit bízták? Megnyújtja a napot? — Nem! Vagy be tudja osztani az Idejét ügy, hogy minden munkáját elvégezze, vagy leköszön. Harmadik lehetőség nincs. Az elnök szinte kétszer annyi időt tölt a hölvényi szövetkezetben, mint Kissallón. Utasításainak teljesítéséről a helyszínen győződik meg. SZŰKEBB HAZAJAKÉT SZÖVETKEZET Megtanulta, hogy a következetes ellenőrzés a pontosságra való nevelés leghatásosabb eszköze. Az elnök csak akkor lehet nyugodt, ha tudja, hogy munkatársai lelkiismeretesen, pontosan teljesítik a feladatokat. Ha erre valamilyen okból r—- szakképzettség, szervezőképesség hiánya stb. — nem képesek és részben ezt a munkát is az elnöknek kell elvégezni, akkor kevés lesz számára a napi huszonnégy óra. Míg a kissallói szövetkezetben átgondolt, a gyakorlatban Jól bevált vezetési rendszer érvényesül, addig Hölvényben most kell kialakítani ezt a rendszert. Még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik. Persze a fegyelem a vezetőkre és tagokra egyaránt érvényes. NEM TITOK, HOGY A KÉT KIS SZÖVETKEZET szinte azonos esélyekkel indult a közös gazdálkodás útján. S míg az egyik másfél évtized alatt az ország legjobb szövetkezetei közé került, a másik az átlagon aluliak közé csúszott le. Miért? Az okot, — bár ezt egyesek nem szívesen hallják —, csakis az emberekben, a vezetőkben és a tagságban, a szakértelemnek és a munkához való jó viszony kialakításának hiányában kell keresni. A hölvényi szövetkezetben a talaj minősége ugyanolyan — egyesek szerint még jobb —, mint a kissallói határban. Terméseredményük mégsem azonos. Csak néhány példát említek: Tavaly Kissallón búzából 43, árpából 40,7, cukorrépából 570, Hölvényben viszont búzából 27, árpából 28, cukorrépából 402 mázsás átlagot értek el hektáronként. Egy hektárra átszámítva Kissallón 315 kilogramm húst és 1021 darab tojást, Hölvényben 211 kilogramm húst és 580 tojást termeltek. Kissallón a megalakítás óta évről évre emelkedett a munkaegység értéke — tavaly 37 korona volt —, Hölvényben pedig egyszer már elérte a 28 koronát, de visszaesett 22 koronára. Az elmondottak után könnyű megérteni, hogy a felülről szorgalmazott egyesítés gondolata megbukott. A kissallóiak véleménye: csak jó partnerrel érdemes társulni. — A két szövetkezet egyesítésének feltétele, hogy megközelítően azonos gazdasági szintet érjenek el. Ekkor nem mondhatja az egyik fél sem, hogy ráfizetett a házasságra. Molnár elvtárs reálisan gondolkodik. Szerinte két év alatt meg lehet teremteni az előfeltételeket az egyesítéshez, ami távlati szempontból mindkét szövetkezet számára előnyös lehet. Hölvényben most először a hektárhozamokat kell növelni, a növénytermelésből és állattenyésztésből egyaránt nagyobb jövedelmezőséget kell kihozni. Csak a legszükségesebb befektetéseket eszközlik. öreg istállókból létesítenek borjúneveidét, a szarvasmarha és sertéshizlalásra helyezik a fö súlyt. TERVEK, ELKÉPZELÉSEK. Most már úgy érzem, hogy' csupán a hölvényi szövetkezet elnöke ül velem szemben, a másik elnök csendben távozott. Neki nem kell aggódni a jövőért. Alig néhány napja vette át a kissallói szövetkezet nevében a minisztérium vándorzászlaját — a húszezer koronával. Ezt az országos elsőséget már harmadszor érdemelte ki a kissallói szövetkezet. Olyan ez a kis kollektíva, mint a jól gondozott motor, csendesen, zaj nélkül halad előre. S az elnök kollégái között bizonyára olyan is akad, aki kicsit irigyli ezt a kitüntetést. De ettől a másik elnöktől senki semmit nem irigyel. Sőt, néhányan azt mondták: „miért vállalta?" Két szövetkezetet irányítani egy fizetésért? Minek vett a nyakába fölösleges gondot? — Fölösleges? Miért ne adhatná a hölvényi hatszáz hektár is ugyanazt a tagoknak és a társadalomnak, amit a kissallói? Erre is gondolni kell. Ez a vélemény, — gondolni a közösségre, a holnapra — tökéletesen jellemzi az elnököt. Megszokta, hogy az eredményekért szívósan küzdeni kell, ezért merte vállalni a kettős gondot. Mert a tizenhat év alatt nemcsak a szövetkezet jutott el az országos elsőségig, az elnök is hosszú utat tett meg. Másfél évtizede dolgozik a választott szervekben, s a lóval Járás határain túl is ismerik, mint a kerületi pártbizottság tagját. A megbecstiést szaktudásával, őszinteségével szerezte. Járt tanulmányúton a Szovjetunióban, Angliában és a láttottakat gyakran összehasonlítja a hazai eredményekkel. Olyan ember, aki csendesen beszél, de a közösség érdekében határozottan cselekszik. Mikor a másik elnökségi tisztséget elvállalta: gondolt mindkét szövetkezet HOLNAPJÁRA. CSETŐ JÁNOS 00 c < c !2 d) cn Q) > O