Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-15 / 104. szám, szombat

- KÖVETKEZÉSKÉPPEN, kedves kollégák, önök elöli tisztán kell óllnio, hogy o tonár mindenekelőtt nevelő... Mindez feltételezi, hogy egy tonár megértéssel viseltetik népének ügyei és kívánságai iránt - szerény; udvarias és segítőkész. A szocialista nevelőnek lényeges ismérve az is ... A tanfelügyelő széles tenyerével jó néhányszor erélyesen rácsapott a szónoki emelvényre. A konferenciára összesereglett pedagógusok — köztük Zeisig tanár is — szendergő ólmukból felriadva, helyeslően tapsolni kezdtek. Zeisig tanár tizenöt éves működése alatt sok mindent megélt már. Ismerte jogait és kötelességeit. Az előbbieket sokkal alaposabban, mint az utóbbiakat, ezek ugyanis áttekinthetőbbek voltak számára. Tartott szülői értekezletet, szervezett politikai kört, irányított FDJ-csoportot*, felvigyázót a GST** lőgyakorlataira, részt vett a tanári kórusban, közreműködött a szakszervezeti vezetőségben, sportmérkőzéseket szervezett, a szaktársakkal tanácskozott, és ezeregy más dolgot művelt. Mindezek mellett végül tanított is. Tragédiája mégis okkor kezdődött, amikor a tanfelü. gyelő beszéde szeptember 3-án a lapokban napvilágot látott. Szeptember 4-én a nagyszünetben, egy szolid megjelenésű, javakorabeli férfi kívánt vele beszélni. Zeisig betessékelte a fogadószobába. — Olvastam a lapokban az önök tanfelügyelőjének beszédét — kezdte élénken a^mondókóját, miközben Zcisigot keret nélküli szemüvegén keresztül mérlegelte. — Híres egy cég az az ember. Zeisig összerezzent, „Hires egy cég" — így nevezte a tanfelügyelőt, — ez egy kissé távol esett a tanár fogalomkörétől. — Egyébként, ha megengedi, Ferbel a nevem. Franz Ferbel. Úgy íródik, mint Fenkel, csak „b"-vel. He, he... ! Jó vicc, mi? Nézze, én egyáltalán nem vagyok beképzelt ... Zeisig könnyű bizsergést érzett a fejbőre alatt. — Szabadna tudnom, mivel... Egy pillanat, fiatalember. - Ferbel ravaszul rákacsintott Zeisigra, és egy ív csomagolópapírból négyszögletes, lapos tárgyat halászott elő. — Amint látja, itt egy futballpályának a körvonalai látszanak, ezek meg itt — felkattintotta egy doboz fedelét, amelyet szintén magával hozott - a hozzátartozó játékosok. Felállította a figurát a pályára. — Tessék, csodálkozik ön? •- Zeisig valóban csodálkozott. - Valamennyi jálékos bámulatosan mozgékony. Igy... És ez itt a labdánk. Be vele az ellenség kapujába. Jöjjön csak! Álljon a másik oldalra... — De nekem ... — Egy kevés ideje bizonyára lesz még önnek, hiszen maga tanár, nem? Itt pedig egy roppant tanulságos példává] szolgálok. Figyelje csak, itt ismét van egy kapu. Ügy bizony, Ferbel futballcsodája veszett egy dolog. i- Uram, mit kell... — Vagy úgy? ön tudni szeretné, miért jöttem magához? Én úgy hallottam, hogy ön ért valamit a sporthoz. A dolog a következő: van nekem egy műhelyem, félig állami, félig... érthető ugye? Társasjátékokat gyártunk: ezt például, ezt a csinos játékocskát is mi fejlesztettük ki... — De mit kezdek én ... — Kedves fiatal barátom - vágott a szavába Ferbel, és közben jóakaratúan megveregette Zeisig vállát. — Az önök tanfelügyelőjének beszédéből kiindulva — egészen csinos beszéd volt, legalábbis ahogyan nekerti tűnt magának úgyszólván kötelessége az embereket segíteni, mindazokat, akiknek szükségük van erre a segítségre, és nekem szükségem van rá. De hiszen ön bizonyára megteszi nekem ezt a csekélyke szívességet, és kidolgozza ennek a játéknak a szabályait. Ahogy én magát nézem, egykettőre készen is lesz vele. Hiszen, mint tanár, csupán néhány órát ad... Zeisig a torkát köszörülte. — Ha szabad idejét kissé szűkebbre szabná ... Zeisig erősebben köszörülte a torkát. — ...egy hét alatt kényelmesen elkészülhetne vele. Egy hét alatt meg kell, hogy legyen nekem az a szabály ... i- Jobb lenne, ha most azonnal távozna — mondta Zeisig rekedten. — Hogyan? — kérdezte Ferbel megsértődve. — MONDTAM MÁR, jobb lenne, ha most azonnal távozna - ismételte meg Zeisig élesebb tónusban. Ferbel összecsomagolta a játékot. I- És még maga akar tanár lenni? — mondta megvetőleg. — Maga akarja ifjúságunkat a szocializmusra nevelni? Hiszen ön egyenesen kerékkötője a szocialista építésnek, Majd kipakolok én ezzel a megfelelő helyen! 5- és zajosan becsapta maga mögött az ajtót. Zeisig egy székbe roskadt, és letörülte homlokáról az izzadságot. Szeptember 5-én, ugyancsak a nagyszünetben, egy fiatalember jelentette be magát Zeisignél. — Az anyakönyvi hivataltól jövök — szólt bátortalanul, Zeisig gondolkozni próbált. Mit akarhat tőle az anyakönyvi Hivatal? Milyen ügyben lehet kapcsolata vele? Már nyolc éve házas, van két gyereke, és legjobb tudomása szerint eddig még semmit sem hallgatott el. Halálesetet sem titkolt el a családban. — Talán előre kellene bocsátanom, Hogy engem az anyakönyvi hivataltól közvetlenül önhöz irányítottak tette hozzá a fiatalember. — A nevem Buttermilch. Zeisig bátorítóan rámosolygott. A feleségem — folytatta a fiatalember elvörösödve K a feleségem tegnap egy kisgyerekkel, egy fiúgyerekkel ajándékozott meg. — Fogadja szerencsekivánataimat - gratulált Zeisig" — ö, köszönöm — válaszolta Buttermilch izgatottan. — ön nyilván megérti, hogy nevet kell adnunk a gyereknek. — Hiszen ez csak természetes — járult hozzá beleegyezően. — A feleségem — buzdult neki újra Buttermilch lelkesedve — valami igazán gyönyörűséges nevet talált a kisgyereknek. A baj csak az - lette hozzá szomorúan -, hogy sehogy sem tudunk szót érteni az anyakönyvi hivatallal, nem tudjuk ugyanis bizonyítani a név valódi Günter Spranger (NDK) • • »j> • • • • • F D J — Szabad Német Ifjúság " GST — Német Sportlövész Egylet " E név némettil gyógyító embert jelent. létezését. És engem éppen emiatt küldtek önhöz. Egy igazolványt kell önnek erről kiállítani. — Mit...? ! - kiáltotta Zeisig elképedve. — Egy igazolást kérek csupán, hogy a név valóban létezik. — De hót honnan tudnám én azt? — tiltakozott Zeisig. — Ügy értesültem, — kezdte újból kérőleg a fiatalember —, Hogy ön ennél az iskolánál latint tanít. Nyilván önnek ezt tudnia kell! A feleségem mielőtt a klinikára ment, egy regényt olvasott a római császárok korából, és abban bukkant rá a névre. S hogy megtetszett neki! Gondolja csak el, kérem, Ha önnek lenne egy nehéz szülése! És ha nem kapok igazolást..? — Hogy hívják azt a gyereket? — kérdezte Zeisig roszszat gyanítva. — Piso — hangzott az átszellemült válasz. Zeisig tanár egy pillanatra lehunyta a szemét. ,,Piso Buttermilch" - még elgondolni Is rossz, mit kell majd az ifjú Buttermilchnek e név miatt később elviselnie. »- VAN EGY BARÁTOM - sietett Buttermilch közbevágni, hogy megtörje a tanár elképedt hallgatását —; Pachulke-nak hívják, szenvedélyes motoros. Fiát a híres motorkerékpárversenyzőről, Mike Jeffersonról nevezte el, és az anyakönyvi hivatal teljesen egyetértett vele. „Mike Jefferson Pachulke és Piso Buttermilch": vállalja a felelősséget az, akinek jólesik, de Zeisig erre nem volt kapható. — A Piso név számomra ismeretlen — jelentette ki hidegen. — Vagy úgy?... szóval így állunk? Tehát ön nem akarja? — kérdezte Buttermilch ellenségesen. — Forduljon, kérem, a néprajzi múzeumhoz - védekezett Zeisig —, talán ott tudnak magán segíteni. — Na ez gyönyörű, most már tudom, mit kell tartanom a tanfelügyelő beszédéről »- tört ki indufatosan a fiatalember. — Hogy ön egy műveletlen alak, azt én már rég sejtettem, de ha a feleségemnél bonyodalmak lépnek majd fel, hogy akkor mit fog ön megérni... !? Köszönés nélkül távozott, magára hagyva a mélyen gondolataiba merült Zeisigot. A következő órán Zeisig tanítványai közül Lothar Börnert kétszer Pisonak és Doris Wegert háromszor Kleopátrának szólította, mire az osztályra szorongó csend ereszkedett. i Szeptember 6-án a tanárt egyenesen az áráról hívatta ki a titkárnő. — Sürgősen kéretik a telefonhoz. Zeisig az irodába sietett, és a kagyló után nyúlt. — Itt Zeisig — jelentkezett. — Entensterz - szólott egy basszus hang. - ön, ugye, beszél görögül? t- Na igen, én görög nyelvet is tanítok. — hangzott a kissé türelmetlen válasz. — De remélem, nem azért óhajt velem beszélni, hogy erről személyesen is meggyőzzem? - Nem — szólott az előbbi basszus hang -, én öntől mindössze egy testrész görög elnevezését szeretném megtudni. Zeisig levegő után kapkodott. - A szónak nyolc betűből kell állnia — folytatta a basszus hang —, és az első egy „D", ho önnek ez segít egy keveset. - De hát mire kell ez önnek? — kiabálta a tanár a telefonba, ahogy hangját ismét visszanyerte. - Egy keresztrejtvény mellett ülök, és sehogy sem akar továbbmenni - szólott a basszus hang gazdája. Zeisig tanár minden pedagógiai gátlását elvesztve, féktelen vágyat érzett belerúgni a felhívónak eav bizonyos testrészébe. - És hogyan merészel ön engem a tanításban megzavarni? — üvöltötte a kagylóba magánkívül. - Ki maga, hogy ideje van délelőttönként keresztrejtvényt fejteni? Érdeklődjön akinél akar a nyolc betűből álló testrész iránt, de ne nálam. Hogy az ördöq vinné el! A vonalon hirtelen egy női hang jelentkezett. ^ HOGY BESZÉL MAGA a mi Karcsikánkkal? - csipogta felháborodva. — Hiszen ő nálunk naponta megerőltető szellemi munkát végez, és ön úgy beszél vele; mint egy huligán .. . Nem ezt vártuk mi a maguk tanfelügyelőjének beszéde után. Szégyellheti magát! A tanár elfulladó lélegzettel csapta le a kagylót. - Zeisig úr! — szólalt meg szelíden a titkárnő. Magam is foglalkozom ezzel a keresztrejtvénnyel. Mi is az a szó? A katasztrófa szeptember 8-ón következett be. Tanítás után a tanterem ajtajában egy fekete körszakóllú férfi csípte el Zeisigot. — Zeisig tanár? — érdeklődött. Miután pedig a tanár beleegyezően bólintott, így folytatta: A nevem Heilemann. Ugye van néhány (Šerce számomra? Zeisignek nem volt más választása, kellett, Hogy ideje legyen. Heilemann fekete szakállát húzogálva, titokzatos hangsúllyal mondta: — Nomen est omen. — Nem értem - nézett rá Zeisig zavartan. — Gyakorló orvos vagyok - nyilatkozott ismét Heilemann.*" L- Rendkívül érdekes. — Gyógyítóművészetem ereje a szakállamban rejlik — szólt ismét Heilemann úr büszkén —, de mióta idősebb lettem, alkalomadtán már festetnem kell. Zeisig csendesen helyeselte az eljárást. — De az emberiség — Heilemann itt keserűen, panaszkodva emelte karját az ég felé — egyre inkább elveszti hitét a felső hatalmakban. A Judományra vágyik! A Tudományra! - ismételte utálkozó hangsúllyalj miközben felcsúszó kabátujja alól két piszkos mandzsetta bukkant elő. Ahogy azonban megpillantotta a tanár arckifejezését, karjait gyorsan leengedte, pillanatok alatt megszüntetve ezt a kis fogyatékosságot. — önnek is megvan a maga tudománya >- szólt ismét a férfi, kinek sötét szakállában a titokzatos felsőbb hatalmak lakoztak. Táskájából közben öt teleirt ívet húzott elő, és átnyújtotta őket a tanárnak. — Fordittsa le, kérem, ezeket latinra, és én ezentúl diagnózisaimat tudományos alapon állapítom meg. Zeisig tanár hörgő kiáltásban tört ki, darabokra szaggatta a diagnózisokkal teleírt lapokat, és feltépte az ajtót. Heilemann úr kimenekült a szobából. Félóra múlva, miután Zeisig tanár, a „Hausmeister". n él felhajtott három féldeci konyak után némileg visszanyerte lelki egyensúlyát, sürgős felszólítást kapott a titkárnőtől: — Azonnal jelentkezzék a tanfelügyelőnél. A tanfelügyelő dühtől vörös ábrázattal fogadta. — Hihetetlen, hogy mit művelt ön az utóbbi három hét alatti sziszegte. — Itt van nézze! — három panasz fekszik előttem. A német bel- és külkereskedelem amiatt panaszkodik, hogy az ön tevékenysége súlyosan veszélyezteti az ország társasjáték-exportját; a Népi Rendőrségnél egy bizonyos Buttermilch úr tett feljelentést sürgős segélynyújtás elmulasztása címen, és végül a Gyakorló Orvosok Szövetsége szólított fel, az ön népegészségügyet megkárosító magatartásának azonnali kivizsgálására. És mindennek tetejébe itt van Entensterz úr nyílt levele, éppen a mai lapban, melyben magát a felvilágosító munka nyílt és brutális megtagadásával vádolja ... és ha nem tévedek — a tanfelügyelő szimatolva emelgette az orrát —, ráadásul ön még be is van rúgva. Maga ... maga szocialista nevelési rendszerünk szégyenfoltja. Én magát... De Zeisig tanár ebből már semmit sem hallott, érzékeit jótékony ájulás borította el. Az ideggyógyászati szanatórium kedves, kövér orvosnője ezüst kalapáccsal megkopogtatta Zeisig tanár térdkalácsát, gyomorszája felett hosszú tűvel kezdte karcolni, és bevilágított egy lámpával o zavarosan pislogó szemekbe. - Na, egyelőre még él — dünnyögte barátságosan. tí- Mi a foglalkozása? - Tanár — szólalt meg Zeisig gyenge Hangon. - Na rendben, akkor ön a 4-es állomásra kerül a Gizella nővérhez. Ő tudja, hogyan kell a magához hasonló embereket kezelni. - De hát hogy fognak engem kezelni? — kérdezte Zeisig félénken. - EZÚTTAL KIVÉTELESEN MINT EMBERT - válaszolta a doktornő. Murándi Jenő fordítása lllflIllllllilllUltlillllll^