Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-15 / 104. szám, szombat

AZ OKTÓBERI FORRADALOM VEZÉRFONALA Az Áprilisi Tézisek 50. évfordulójára irta: SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikus A

z oroszországi februári forradalom már több mint egy hónapja győzött, de eredménye csupán az volt, hogy megdöntötte a feudális cári kormányt, s a hatalmat a burzsoázia érdekeit határozottabban képviselő kormány kezébe adta. A nép nyomora kilátástalanul hosszúra nyúló háború miatt csak még nagyobb lett, s a fronton küzdő katonák kétségbeejtőn rossz ellátása élelemmel, fegyverrel és lőszerrel maradt a régiben. Viszont a katonákat „végső győzelemig" való kitartásra uszító agitáció még dühödtebb volt, mint azelőtt. A mensevikek és eszerek pártja a dolgozó nép érdekeit elárulva, minden erejével támogatta ezt a burzsoá kormányt, amely a háború folytatását és a nép kizsákmányolása feltételeinek megvédését tűzte ki céljául. Az ipari városok munkásságát nem tudták ugyan megakadályozni abban, hogy a szovjetekbe szerveződjenek, amelyekben Lenin már az első forradalom Idején a leendő munkás és paraszt állam formáját fedezte fel, de a vezetést bennük magukhoz ragadva, ezt a forradalmi államformát ellenforradalmi tartalommal töltötték meg, s így félrevezetve a munkásságot, a szovjeteket a burzsoázia támogatására használták fel. A Lenin nevelte bolsevikok pártja ellenzékben volt a burzsoázia ideiglenes kormányával, kritizálta azt és bírálta az őt támogató mensevikeket és eszereket is. Igyekezett meggyőzni a munkásságot és szegény parasztságot arról, hogy ezek félrevezetik őket, amikor azt hirdetik, hogy a cárizmus megdöntésével az imperialista háborúból „forradalmi, védelmi háború" lett. A bolsevik párt követelte a burzsoá forradalom teljes kifejlesztését és befejezését. Ez azt jelentette, hogy a bolsevik párt otthon levő vezetősége — Sztálin, Molotov, Kamenyev, Rikov és mások — nem látták tisztán a helyzetet? S főképpen nem tudták, mi ls tulajdonképpen a bolsevik párt teendője a burzsoá forradalomban? Ezt Lenin mutatta meg a pártnak. Április 3-án (mai időszámítás szerint 16-án) éjfél után visszatért sok éves emigrációjából Pétervárra Lenin és 4-én (17-én) délelőtt már a bolsevik párt gyűlésén, utána a bolsevikok és mensevikok közös gyűlésén olvasta fel és magyarázta tézisekbe foglalt gondolatait a párt legközelebbi feladatairól. Lenin ezen gondolatait, amelyek reflektorfény élességgel világították meg a helyzet lényegét, és a politikai gyakorlatnak győzelemre vezető taktikai és stratégiai útmutatást adtak: Áprilisi Téziseknek nevezi a történelem. Mit tartalmaznak az Áprilisi Tézisek? J

ellemzően a születendő új társadalom mélyen humánus és békeszerető lényegére, az első tézis megmagyarázza a bolsevik párt, a munkásosztály és szegényparasztság viszonyát a háborúhoz. Mivel a háború — állapítja meg Lenin —, a forradalom után is imperialista és rabló háború maradt, nem szabad semmiféle engedményt tenni a „forradalmi honvédelem" Jelszavának. Az öntudatos proletariátus csak abban az esetben egyezhet bele a forradalmi honvédelembe és vezethet forradalmi háborút, ha: a) a hatalom a munkásosztály és szövetségesei kezében van; b)minden annexióról és kontribücióról való gyakorlati, s nemcsak szóbeli lemondás esetében; c) a töke mindennemű érdekével való szakítás esetében. Mivel e feltételeket a kormány nem ls szándékozott megvalósítani, sőt visszaélve a nép Jóhiszeműségével, elhitette vele, hogy ha az ellenség nem támadna, neki eszébe sem jutna háborúskodni, a párt feladata az, hogy I ÉSL türelmesen, kitartóan és meggyőzően felvilágosítsa a népet megtévesztettségéről s arról, hogy az imperialista háború és a tőke elválaszthatatlanul öszszefügg, s a valóban demokratikus béke csak a tőke hatalmának megdöntésével és a munkásosztály és szövetségesei uralomrajutásával lehetséges. Ezt kell propagálni nemcsak a hátországbeli lakosság körében, hanem a hadseregben ls! A frontkatonák kezdeményezte lövészárok-barátkozást folytatni kell. A második tézisben Lenin megmagyarázza, hogy a forradalmi helyzet sajátossága nem abban van, hogy a burzsoá forradalmat azon szakaszából, amelyben a burzsoázia ragadta magához a hatalmat, át kell fejleszteni a következő, magasabbrendű szakaszába, amelyben a munkásság és szegényparasztság kezébe kerül a hatalom. A burzsoá demokrata forradalmat szocialista forradalommá kell fejleszteni. Ezt az átmenetet egyrészt az jellemzi majd, hogy maximálisan legális módon és erőszak nélkül fog megtörténni. Az átmenet sajátossága megköveteli a párttól, hogy tevékenységét azokhoz a sajátos feltételekhez Idomítsa, amelyeket a hallatlanul nagy és politikailag éppen hogy felébredt néptömegek jelentenek. A harmadik tézisben arra figyelmezteti a pártot, hogy munkájával el kell oszlatni a tömegek azon illúzióját, amelyet a burzsoá kormány és támogatói keltettek, miszerint ez a kormány, a burzsoázia kormánya megszűnt imperialista jellegű lenni. A munkásságot és a népet meg kell győzni arról, hogy ennek a kormánynak minden ígérete csak hazugság, hitegetés, a nép félrevezetése. Ezért a népnek semmilyen támogatást sem szabad nyújtania ennek a kormánynak. A

negyedik tézisben Lenin arra mutat rá, hogy a bolsevik párt a szovjetekben egyelőre még kisebbségben van, hogy ott a mensevikok és eszerek blokkja uralkodik, amely a munkásság és parasztság soraiba a burzsoázia befolyását viszi be, s így ezt a forradalmi munkás és paraszt szervet, a megszületendő proletár diktatúra államának a formáját a munkásság elleni eszközévé torzítja. Ezért a párt feladata: „A tömegek felvilágosítása arról, hogy a Munkásküldöttek Szovjetje a forradalmi kormány egyetlen lehetséges formája, s ezért mindaddig, amíg ez a kormány enged a burzsoázia befolyásának, a mi feladatunk csakis a Szovjetek taktikai tévedéseinek türelmes, rendszeres, kitartó és különösen a tömegek gyakorlati szükségleteihez alkalmazkodó megmagyarázása lehet. Amíg ml kisebbségben vagyunk, a hibák bírálatának és megvilágításának munkáját végezzük, de ugyanakkor hirdetjük, hogy az egész államhatalomnak a Munkásküldöttek Szovjetjel kezébe kel átmennie, hogy a tömegek a tapasztalatok útján szabaduljanak meg tévedéseiktől." Lenin tehát nem hirdetett felkelést az Ideiglenes kormány ellen — amint ahogy a mensevikok, eszerek és a burzsoázia állították —, mivel a szovjetek még bíztak a kormányban. Nem követelte a kormány megdöntését sem, hanem azon igyekezett, hogy felvilágosító, magyarázó és toborzó munkával meghódítsa a szovjetekben a többséget, megváltoztassa a szovjetek politikáját, s a szovjeteken keresztül változtassa meg a kormány összetételét és politikáját. Ez iránymutafás volt a forradalom békés fejlődésére, a munkásság és parasztság államhatalmának békés, nem fegyveres és nem erőszakos módon történő kivívásrára. Lenin továbbá azt követelte, hogy a párt változtassa meg elnevezését, mert a szociáldemokrata elnevezést a szocializmus elárulól bemocskolták. S ezért azt javasolta, hogy a bolsevik pártot ezután kommunista pártnak nevezzék. Ugyancsak követelte az új, III. Internacionálé megalapítását az opportunizmusba fulladt II. Internacionálé helyébe. Lenin tézisei nagy felháborodást váltottak ki a burzsoázia, mensevikek és eszerek körében. A mensevikok kiáltványnyal fordultak a munkássághoz és a parasztsághoz, amelyben azt hazudták, hogy „a forradalom veszélyben van!" Ök, akik a burzsoádemokrata forradalom szintjén akarták megállítani a történelem folyását, s nem törődtek a dolgozók érdekeivel és a szocializmussal, nem átallottak a forradalom veszélybe juttatásáról kiabálni azért, mert a bolsevikl párt a forradalom szocialista jellegűvé tevésén munkálkodott, s követelte a hatalom átadását a munkás-paraszt-katona küldöttek szovjetjeinek. Plehanov, a mensevikok is mert teoretikusa „lázálomnak" minősítette Lenin téziseit és cikkeket írt „Lenin téziseiről és arról, miért lehet néha a tévelygés ls érdekes" címen, amelyben így jellemezte a téziseket: „öszehasonlítom Lenin téziseit bizonyos nagy művészek (Gogolra és Csehovra gondol — Sz. L. megjegyzése) abnormális hőseinek beszédeivel és sajátos módon gyönyörködöm bennük. Azt gondolom, hogy ezek a tézisek pont olyan körülmények között Írattak, amilyenek között A. I. Popristyin vetette papírra gondolatait. Ezeket a körülményeket Popristyln következő megjegyzése jellemzi: „Hogy hányadika volt? — nem emlékszem. Hónap? — szintén nem volt. Az ördög tudja, hogy mi volt?l" Látni fogjuk, hogy éppen ilyen körülmények között, tudniillik Időtől és tértől való teljes elvonatkoztatottság körülményei között íródtak Lenin tézisei. Ez azt jelenti, hogy a „Jegyinsztvo" című újság riporterének tökéletesen igaza volt, amikor azt írta, hogy Lenin tézisei „tévelygők". A történelem megmutatta, s az egész emberiség látta, hogy a mensevikok és eszerek Plehanovval, Kerenszkyvel és társaival együtt rossz politikusok és látnokok voltak. Lenin tézisei nem bizonyultak a lázálom szüleményeinek, nem tévelygések voltak, hanem a forradalom legmélyebb logikájának tudományos felismerése és ennek alapján a forradalmi gyakorlatnak nyújtott útmutatás a hatalom békés kivívásához. O

roszországban azonban csak július 16-ig volt meg a lehetőség a győzelem békés elérésére, mert ekkor a burzsoázia-mensevikeszer pártok koalíciójából alakult kormány az elkeseredett pétervári munkásság békés tüntetését ürügyül használva fel, belelövetett a tömegbe, leromboltatta a bolsevik nyomdákat, Lenin ellen elfogatási parancsot adott ki és Illegalitásba kényszerítette a pártot. Ebben, a nehéz helyzetben a pártnak nemcsak az volt a feladata, hogy felvilágosítás segítségével megnyerje a nép többségének a bizalmát, hanem fel kellett készíteni arra, liogy a hatalmat fegyverrel vívja kl. A második világháború után keletkezett új, szocialista államok kommunista és munkás pártjai lényegében Lenin Áprilisi Téziseiben lefektetett elvek alapján és vezérletével békés úton vezették győzelemre a népet. KÖZTÁRSASÁGUNKAT messze földön úgy ismerik, mint gépipari nagyhatalmai. Mégis felelős kormánytényezőnk egy nemrégi sajtóértekezleten leszögezte: Kicsi a gépkivitelünk, de még kisebb a behozatalunk ... Ebben a megállapításban nem a számbeli arányok, a mennyiségben különbségek ragadtak meg a más országokkal való viszonylatban. Inkább az a tény, hogy a gépipari termékek behozatalát kormányszinten, annak ellenére is keveslik, hogy a devizagazdálkodás a lehető legnagyobb gazdaságosságra kötelez. Dehát a drágaság és olcsóság ls viszonylagos. Rendelkezünk ugyan elegendő szakemberrel, de amíg egy új, népgazdaságunk számára szükséges gyártmányt kiterveznek, kipróbálnak és beindítják gyártását — külföldön már talán sorozatban gyártják. Jó minőségben és olcsón. Ebben az esetben bizonyára olcsóbb a drága gép megvétele, mert szakembereink olyan termékekre fordíthatják figyelmüket, amelyeket mi is előnyösen értékesíthetünk a világpiacokon. E téren sok kérdés vár tisztázásra. Tapasztalatok, előítéletek ferdítik gondolkodásunkat. A háború utáni években a tőkés országok politikája arra késztette köztársaságunkat, hogy számtalan terméket maga gyártson a költségekre és gazdaságosságra való tekintet nélkül. Más választás nem volt. Sok esetben az önellátás további gazdasági fejlődésünk feltételévé vált. Persze, ne tagadjuk, hogy a szocialista országok politikájában is érvényesülte olyan irányzatok, amelyek a tőkés országokkal való kapcsolatokban káros politikai befolyástól tartottak. Nem is szólva a szocialista országokkal való kapcsolatok további szélesítéséről. Az utóbbi évek során a tudományos-műszaki forradalom nagy mértékben tovább mélyítette a nemzetközi munkamegosztást. A nagy teljesítményű' gépeken csak nagy sorozatok gyártása kifizetődő. A termelőeszközök gyors megtérülésén múlik az új, még korszerűbb (és még olcsóbban termelő) gépek beállítása. HALÁLOS VÉTEK a kísérletezés, az „újrafelfedezés" olyan ágazatokban és olyan területeken, ahol más ter melők (akár a szocialista, akár a tőkés országokban) már gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. így drágulna a termelés és nem lennémk versenyképesek a világpiacon. Köztársaságunk számtalan más országnak nyújt műszaki és tudományos segítséget. Ugyanakkor az utóbbi időben mi is megkezdtük az értékes szabadalmak vásárlását. És máris hallani hangokat: Miért kell mások szájával ennünk? Mi talán nem vagyunk képesek ugyanazt megcsinálni, amit mások? Ml és a NAGYVILÁG Nemzeti öntudat és nemzetköziség gon, mégis a külföldön vásárolt szabadalmainak öszszege óriási: egy amerikai főre három dollárt tesz ki. Csehszlovákiában csak 0,7 dollárt. Az internacionalizmust nem csupán dalba kell foglalni, hanem a tudományok kölcsönös fejlesztésében és hathatós felhasználásában kell életre kelteni. A SZOVJETUNIÓBAN hozzávetőleg 1 millió ember dolgozik a kutatási munkálatokon. Megközelítőleg ugyanenynyi az Egyesült Államokban ls. Érthető, hogy eredményeik is nagyobbak. Talán szégyen a tudomány ekkora kincstárából meríteni? Nem szégyen, hanem kötelességl Minden késedelem mulasztás népünkkel szemben, mert annál később gyümölcsöztetheti az egyetemes tudomány eredményeit a maga javára. Ami érvényes a „nagy partnerekkel" szemben, egyaránt érvényes a velünk egyenértékű, sőt a fejlődésben mögöttünk elmaradó országokkal szemben is. A kis országok is adtak nagy embereket és nagy találmányokat, nagy értékeket az emberiségnek. Társadalmunk számára elsősorban az a mérvadó, mennyire képes ezeket az értékeket a saját javára felhasználni. Ezzel összefüggésben ötlik eszembe egy írás a bratislavai esti újságból, amelyben egy építőváHalat igazgatója a nemzeti büszkeség megsértésének takinti, ha a készülő új, bratislavai dunai hidat nem csehszlovák szakemberek és nem csehszlovák vállalat építené fel. Akaratlanul is a tudomány és a népviselet hasonlata jut eszembe. Büszkeségünket méltán alapozhatjuk arra hogy városunk új, nagyszerű építménnyel gazdagodik, amely szebbé varázsolja Szlovákia fővárosát és megkönnyíti a közlekedést. Tehát ezrek, százezrek esztétikai igényelt elégíti ki és ugyanannyinak a javát szolgálja. Büszkeségünk tartozéka az ls, hogy az építést módunkban áll olyan vállalatra bízni, amely maradéktalanul eleget tesz a minőség és gazdaságosság követelményének. Legyen az hazai, vagy külföldi vállalati Es e vállalatok versengjenek egymással mindannyiunk javára. S egyáltalán nem lenne az ügy rovására, ha a híd a hazai vállalat reklámja helyett a testvéri együttműködés jelképévé válik. Nem szégyenkezünk azért se, hogy köztársaságunk ban — amely elismert üvegipari nagyhatalom - lugoszláv vállalat, jugoszláv szakemberekkel és jugoszláv munkásokkal építi nagy, új üveggyárunkat. Az amerikaiak nemzeti büszkeségét sem sérti az, hogy a? 0v»giparban nem tudnak bennünket, kis országot utóiérni. Az óriási szovjet ipar se tartja megalázónak, hogy a földgáz feltárásában csehszlovák vállalatok is részt vesznek. A NEMZETI BÜSZKESÉG puszta fitogtatása egymagában még nem erény és nem is hazafias tett. Büszkeségünket csak az elért eredményekre alapozhatok. Ezek az eredmények akkor lesznek igazán átütőck. ha nemcsak szabakban, de tettekben is elmélyítjük és mind tovább szélesítjük a népek, nemzetek nagv családjának együttműködését. Ha mind többet merítünk az emberi fejlődést szolgáló egyetemes tudomr- ' kultúra nagy-nagy kincstárából. ZSILK.. LÁSZLÓ Ezzel kapcsolatban nyilatkozott Jozef Lenárt miniszterelnök egy újságírókkal folytatott beszélgetésén. Teljes határozottsággal szólított fel arra, hogy a tudományok terén ideje már a népviselet levetése ... Az Egyesült Államok gazdag ország. Ipara a legfejlettebb a vilá-